XXXIX. Fejezet

Sziasztok!

Nagyon kellemes hétvégét kívánok mindenkinek! Remélem a strandon vagytok éppen...
Az előző részhez írt csodálatos kommentek megmelengették a szívemet, NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM ŐKET!  Köszöntöm az új feliratkozókat, remélem velünk maradnak a továbbiakban.
Az új olvasóknak köszönöm a bizalmat, igyekszem rászolgálni. Továbbra is várom a véleményeiteket, akkor is, ha esetleg kritika formájában érkeznek! ;)

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, mint tudjátok fogadásból, soha nem gondoltam volna, hogy közel 20000 oldalmegtekintés, 33 feliratkozó, és több száz komment érkezik majd.
Hihetetlenül boldog vagyok, és nagyon köszönöm, hogy szeretitek a történetemet.
IMÁDLAK BENNETEKET!!!!

Szép napot nektek: Becca


XXXIX: Fejezet


Amikor elénekeltük, mindketten úgy éreztük, valami csodának voltunk a részesei. Harry megfogta, és a földre tette a gitárt, aztán nagy kezével a hónom alá nyúlva felhúzott magához. A mellkasára simultam, és mikor mélyen a szemembe nézve megnyalta a száját, mély levegőt vettem. A keze elindult a derekamról, bekúszott a pólóm alá, megcirógatta a bőrt a köldököm körül. Válaszom a szokásos lúdbőr volt, tokától-bokáig. Meglepetésemre nem lefelé vette az irányt ( pedig titkon reménykedtem…) hanem a mellkasom felé. Amíg a bimbóimat morzsolta, mosolyogva nézte a reakcióimat.
- Annyira cuki vagy, ahogy kezdesz felizgulni. Egész nap tudnálak húzni, és nézni, ahogy elnyílik a szád, bepárásodik a szemed, és visszatartod a lélegzeted. –mormogta hipnotikus hangján.
- Mi ez? Analízis? Minek tartasz engem? Kísérleti patkánynak? –válaszoltam duzzogva, de szavaim értékéből elég sokat elvett, hogy a farkam vitorlát bontott a pamutnadrágomon. Harry is észrevette a periférikus látásával, és odafordult.
- Hmmmm. Mint tudjuk a kis rágcsálók elég nagy farkincával vannak megáldva.
- Fejezd be! Ne csinálj viccet ebből! – felém fordította az arcát, a szeme kezdett elsötétedni, a mosolya is eltűnt. A pólóm kinyúlt nyakkivágásán át felcsúsztatta a kezét a torkomra, körülfogta és kissé megszorította. Kényszerített, hogy hátrahajtsam a fejem, és mikor megfeszültek az izmok a nyakamon, a nyelvével simogatta őket. Ha már úgyis nyitva volt a szám, akkor elkezdtem nyögdécselni, és a hajába túrtam. Ez nálam már olyan szintű függőség, amit kezeltetni kellene. Ha meglátom a göndör tincseit, az ujjaim azonnal megmozdulnak, mintha a hajában futtatnám őket. Most is a szokásos érzéseket váltotta ki belőlem az érintés. A szerszámom megfeszült, a hasamból a golyóimba cikázott a gyönyör, amitől összehúzódtak és megkeményedtek. Mr. Szexisten pedig annyira tisztában volt azzal, hogy mi megy végbe rajtam, hogy azonnal elengedte a torkomat, hatalmas tenyere egy pillanat alatt a farkamra vándorolt, megmarkolta, majd a heréimre simult, és finoman megszorította őket.
- Mmmm. Most keményen foglak megdugni, mert egy szemernyi türelem sincs bennem! – morogta a nyakamba, amit erőteljesen szívott és harapott. Megállt bennem az ütő. Amit tervez velem, az teljességgel kivitelezhetetlen, tekintettel arra, hogy azt hiszem 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedtem tegnap.
- Sajnálom! – mondtam, és megfeszültem a karjai között. Egyből felemelte a fejét, a szeme zavarodottságot tükrözött. – Nem lehet... Tegnap… Mi… Nekem... Sebes…- habogtam, mint egy idióta. A szeme elkerekedett, az arcán érzések kavalkádja.
- Felsértettelek? Fájdalmat okoztam? Miért nem szóltál? –láttam rajta a kétségbeesést és a tehetetlenséget.
- Nem. NEM! Semmi baj. Rendbe jövök, csak adj pár napot. Én sem vettem észre tegnap…- igyekeztem erőt venni magamon, hogy kimondjam amit gondolok, ahogy tőle tanultam - annyira isteni volt a szex, hogy közben nem éreztem semmit. Csak ma derült ki, hogy ami nagynak látszik, az nagy is. – lesütöttem a szemem. Az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek.
– Tehetek érted valamit? – lehunyta a szemét, és lágyan homlokon csókolt.
- Nem. Helyrejön, csak egy kis idő kell hozzá.
- Nagyon sajnálom! – mondta, tele érzéssel. – Vagyis hazudok, mert nem nagyon sajnálom. Imádok benned lenni. –ahogy ezt kimondta, én húzódtam el tőle, mert látni akartam az arcát. Felhúzta a szemöldökét, és láttam, hogy valami még motoszkál benne.
– Mondd! – adtam nyomatékot a megérzésemnek. Beharapta az ajkát, és az egyik oldalon megjelent a gödröcske, ami nála az elfojtott mosoly jele.
- Kicsim! A szád, az ugye nem fáj? – mikor kimondta, már nem tudott uralkodni a vonásain. Elömlött a huncut mosoly az arcán, én pedig képtelen voltam ellenállni, nekem is felcsúszott a szám széle.
- Nem, a számmal minden rendben van. –válaszoltam sokat ígérően.
- Ennek örülök. De nem hiányzik belőle valami? –meghúzogatta a szemöldökét, és közben az ágyékára sandított.
- De. Most hogy így mondod, határozott hiányérzetem van. – válaszoltam megadóan, és lejjebb csúsztam széttárt lábai között, hogy hozzáférjek.

Csütörtök reggel. A nap, amikor vége az idillnek, és el kell indulni dolgozni. Ami nem is lenne baj, ha ott nem kellene eljátszanunk, hogy semmi közünk egymáshoz. Megbeszéltük, hogy délután, ha el tudunk szabadulni a meeting, és a táncpróba között, akkor a két sarokkal lejjebb lévő mexikóiban ebédelünk, lehetőleg kettesben. Már előre fizikai fájdalmat éreztem, hogy nem érhetek hozzá, nem adhatok egy csókot az arcára, nem simogathatom meg a vállát, vagy foghatom a kezét.
Borzasztó igazságtalan ez a világ. Az ember nem tudja befolyásolni, hogy kibe szeret bele. Nyilván vannak kivételek, és a pedofília nem megbocsájtható, de az, hogy hetero, vagy homoszexuális valaki,  nem döntés kérdése. Az, hogy a saját neméhez vonzódik, nem betegség, és a társadalomnak nem kellene ilyen kirekesztő módon viszonyulnia a dologhoz. Már az antik kultúrákban is teljesen elfogadott volt a homoszexualitás, csak a későbbi korok egyre eltolódottabb társadalmi felfogása miatt lett elítélendő. Engem soha nem zavart, és senkit nem a szexuális hovatartozása alapján soroltam be, még akkor sem, amikor teljesen biztosan tudtam, hogy én a lányokat szeretem. Mára ez annyit változott, hogy a lányokat szeretem, és Harryt. Jobban mondva, csak Harryt, de egyébként nem vonzanak a fiúk. Soha nem leskelődtem a focimeccs után a zuhanyzóban, nem néztem titkon az újságokban a fiúmodelleket, és gyerekkoromban nem voltam szerelmes Brad Pittbe. De Harry Styles, ő más kategória.
Amikor először megláttam, abban a pillanatban szerettem bele végérvényesen.
Sokszor gondolkoztam azon, hogyha engedek a kétségeimnek, és nem megyek be a válogatóra, akkor még mindig a szürke kis életemet élném. De rájöttem, hogy nem azért sajnálnám, mert nem lennék világhírű popbanda tagja, hanem mert nem ismerném őt.
Ha viszont MOST választhatnék, akkor a szürke kis életemet kérném, csak Harryvel. Annyira jó lenne, egy teljesen normális életet élni úgy, hogy ő a társam, és ha akarunk elmehetünk szórakozni, nyaralni, sétálhatunk kézen fogva a tengerparton, vagy megcsókolhatom este az utcán, még akkor is, ha csak félreeső helyen, a lámpák fénykörén kívül, nehogy megdobáljanak sörösüveggel, azt ordibálva, hogy büdös köcsögök….
De az élet nem egy habostorta. Tudomásul kell venni, hogy nem állhatsz mindig a napos oldalon.
Harry az enyém, minden más le van tojva. Amíg esténként otthon rám tekeredik mikor alszik, és tévénézés közben cirógatja a csuklómat, addig túlélem a napok azon részét, amikor hazudnom kell a világnak.

Mikor beértünk a központba, és ki akartam szállni, Harry utánam nyúlt és visszahúzott az autóba. Alaposan körülnézett, majd magához rántott, és szenvedélyesen megcsókolt. A nyelve bebarangolta az ajkaimat, utána összefonódott az enyémmel, és közben végigsimogatta a testemet.
- Muszáj magamba szívjalak, hogy kihúzzam vele estig. – súgta a számba – De azért szeretnék egy biztonsági jelzést, hogyha nem bírom tovább, akkor tudathassam veled. – kicsit elhúzódtam, hogy lássam az arcát. Meglepődtem, mert nem mosolygott. Komolyan mondta.
- Mire gondolsz?
- Nem is tudom, egy kézjel, vagy valami….Ha jelzünk egymásnak, akkor a lehető legrövidebb időn belül találkozunk az elsőn, a takarítók raktárában. Erre gondoltam.
- Hmm. Ez jól hangzik. Szeretem azt a helyet. Valamiért melegséggel tölt el, még a gondolata is. – válaszoltam. Felnevetett.
–Igen, engem is elönt a forróság, ha eszembe jut, de csak egy ponton. Ott viszont máris baj van. –nézett le a nadrágjára, ami úgy dudorodott, mintha le akarna repedni róla. – Még jó, hogy előrelátó voltam, és dupla alsót vettem. – Felkaptam a fejem, de megint nem viccelt. Erre már kérdőn húztam fel a szemöldököm. – Alávettem egy hagyományos fecskét, ami jó szoros. Hátha így a napi húsz merevedésemből néhány észrevétlen marad a többiek előtt. Így is szét fognak cikizni.
- Tényleg nagyon okos vagy. – mondtam neki elismerően, és közben marokra fogtam a nadrágon keresztül. A feje hátrahanyatlott.
- Óóóó Lou! Az Isten szerelmére. Ne tedd ezt velem! Már így is egy hős vagyok.
- Miről beszélsz?
- Reggel beléptem a fürdőszobába, te pedig háttal álltál a zuhanyzóban… Óóóó, anyám! Vagy engedd el a dákóm, vagy hajolj rá, mert mindjárt elélvezek! – szúrta közbe, mivel nem bírtam megállni, hogy cirógassam. – Szóval ott álltál, a kis, kerek seggeden folyt végig a szappanos víz, és esküszöm egy hajszálon függött az önuralmam. Úgyhogy sarkon fordultam és elmentem…mit mentem?!...rohantam kocogni. De a nyolcadik kilométernél még mindig lobogott az álló farkam. – ezen felnevettem.
- Én hősöm!- súgtam a nyakába. – Ezért a heroikus tettért jár neked a jutalom. De mivel én még mindig használhatatlan vagyok, ma te leszel alul. –megcsókoltam a gigáját, amikor éreztem, hogy tetőtől talpig megfeszül, de a nadrágjában eddig duzzadó férfiassága lelankad. Felemeltem a fejem, hogy az arcáról olvassak. Kétségbeesés és rettegés. Ezt láttam rajta.
- Lou! Én… Én nem… Képtelen vagyok rá….Vagyis nem tudom, de…. Értsd meg kérlek! – össze-vissza dadogott, ami abszolút nem jellemző rá. Én szoktam nyökögni, ő mindig mindenről nyíltan szokott beszélni. Nagyon meglepett.
- Hazz! Nyugi. Nem kell így túlreagálni. Csak jeleztem, hogy én is férfi vagyok, ezért vágyom rá, hogy úgy is viselkedhessek néha.
- Őőő. Értem…Hát az a baj, hogy én el sem tudom képzelni, hogy én legyek a passzív fél. Próbálom ésszel felfogni, vagy inkább elfogadni, de nekem egyelőre ez nem megy. …Bocsáss meg! – értem nyúlt, és magához ölelt, de nem tudtam önfeledten hozzábújni. Rosszul esett, hogy így elzárkózik a dologtól, mikor tudhatja, hogy mennyire vágyom rá, hisz ő is így érez irántam. Persze, ő egy alfahím, egy talpig férfi, aki az ágyban akkor is az, ha egy másik fiúval van együtt, de mivel én sem vagyok született meleg, nem tudok behódolni neki. Szükségem lenne rá, hogy néha váltogassuk a szerepeket. Nem akartam most belemenni ebbe a vitába, de érezhető volt a feszültség kettőnk között.
- Csak adj egy kis időt. Ígérem dolgozom a problémán! – súgta a fülembe és adott mögé egy puszit.
- Csak ne felejtsd el, amit mindig nekem mondogatsz! – kérdőn nézett rám – Hogy köztünk nincsenek tabuk. És mindent kipróbálhatunk, ami nem okoz fájdalmat. Ígérem, nem fogok! – ez egy icipici hazugság volt, hisz én már jól tudtam, hogy ebben az esetben a fájdalom és a kéj együtt érkezik, de úgy gondoltam, ezt kettőnk érdekében eltitkolom, ahogy eddig ő sem mondta el, hogy úgy képzeli a szexuális életünket, mintha én egy lány lennék. Mert nagyon nem vagyok az!

A fiúk szinte felugrottak, amikor beértünk a tárgyalóba. Hála az égnek volt még néhány percünk a kezdésig, ezért odasiettek hozzánk, és úgy mértek végig, mintha valami karanténból szabadultunk volna, 40 nap után.

- Na? Hogy vagytok? –kérdezte a szókimondó Zayn. - A kicsi mintha girhesebb lenne. – természetesen rám gondolt, és utáltam, hogy úgy beszél rólam, mintha ott sem lennék. Belekönyököltem az oldalába, mire feljajgatott. - Mondtuk, hogy egyetek rendesen.
- Ettünk. Sokat. Még főztünk is. –válaszolta Harry, és mosolyognom kellett, hogy komolyan úgy érzi, eleget kell tennie Zayn utasításainak.
- Szerintem meg nem is sovány. Pont jó! – kacsintott rám, és odahúzott magához, aztán átkarolt, és felemelt a földről. Ahogy a lábaim a levegőben kalimpáltak, úgy csókolt szájon, mire a többiek felnyögtek.
- Ugye nem fogjátok ezt csinálni egész nap, mert akkor én eret vágok, az tuti! – dünnyögte Niall.
- Nem, nem terveztük, hogy egyfolytában néznetek kell, ahogy a szájába dugom a nyelvem. – válaszolta Mr. Szívdöglesztő teljes természetességgel, de ettől a kijelentésétől az én gatyám lett szűkösebb a kelleténél, és már sajnáltam, hogy rajtam nincs két alsó. Harry megérezte a hasán a merevedésemet. Rám mosolygott, adott még egy puszit, aztán lecsúsztatott magán, amitől végig hozzádörzsölődtem, ezért elakadt a lélegzetem. Megfogott, a háta mögé penderített, és a két kezemet előrehúzta a mellkasára. Így álltunk, én a jótékony takarásban, és beszélgettünk a többiekkel, amíg Garick meg nem érkezett.

Az ebédszünetben sem lehettünk kettesben, mert a fiúk úgy örültek nekünk, hogy eszük ágában sem volt nélkülünk ebédelni. Így aztán mindannyian beözönlöttünk a Sombrero-ba, és rendeltünk egy raklap taccos-t. Már javában tömtük a fejünket, mikor arra lettem figyelmes, hogy a fiúk a szemük sarkából nézegetnek bennünket.
- Mi van? –kérdeztem tele szájjal. – Mi nyomja a bögyötöket? Ki vele! – szokás szerint Liam köszörülte a torkát, tehát várható volt, hogy ő fog beszélni.
- Igazából semmi. Csak kifúrja az oldalunkat a kíváncsiság. Két évet asszisztáltunk a hullámvasút szerelmetekhez, míg végre mindketten beláttátok, hogy mi a szitu, és most tudni szeretnénk, hogy minden rendben van-e…. és egy banális kérdés, hogy megérte-e ennyit várni rá?- Harry elgondolkodva nézett vissza, én pedig benntartottam a lélegzetem, mert mindenki tudta, hogy ez a kérdés igazából neki szól.
- Igen….és….. BAROMIRA IGEN! – miközben ezt kimondta, már a könyökhajlatába szorította a fejemet, és magához húzott. Aztán elfeledkezve a külvilágról meg akart csókolni, de én kiszabadítottam magam, és erősen eltoltam. – Harry! Az ég szerelmére! Légy óvatos, mindenhonnan vehetnek telefonnal. – láttam rajta a zavarodottságot, a fiúk pedig körülnéztek az étteremben, de senki nem volt gyanús. A fülemhez hajolt: - Bocsánat. Néha elfelejtem, hogy nem élhetem a saját életem. Ne haragudj!
- Nem haragszom Hazz, csak nem akarok országos botrányt. Szeretnék kicsit egyszerűen boldog lenni.- elmosolyodott.
- Én is csak erre vágyom. – Mélyen a szemembe nézett, és én tudtam, hogy most épp a nyelvét csúsztatná a számba. Ettől kimelegedtem egy pillanat alatt, a többiek torkot köszörültek. Niall pedig kiakadt:
- Megígértétek, hogy nem lesz ez egész nap! Hiányoztok. Hiányzik a baromkodás, Louis idióta poénjai, Harry rossz viccei. Kicsit próbáljatok normálisak lenni, erre a pár órára, meg amíg este sörözünk.
Mr. Szexistennél megkongatták a vészharangot, hogy nem cipelhet innen haza, és nyomhat térdre rögtön az ajtóban. De aztán láttam, hogy mérlegeli a választ. Rám nézett, a szemében kérdés, hogy mi legyen. Beleegyezően bólintottam. Igazuk van a srácoknak. A világ nem áll meg, és nem várja ki, hogy mi beteljünk egymással. Amire mondjuk pár évtizedet várhatna is részemről.
- Oké, oké. Mi igyekszünk, de nehéz ez srácok. Ez a kis hangos mitugrász teljesen elveszi az eszemet. Legszívesebben egész nap ki sem tennénk a lábunkat otthonról, vagy elhurcolnám egy lakatlan szigetre. – a fiúk összemosolyogtak. Nagy hálát éreztem, hogy tényleg elfogadják a dolgot. Három fiatal hetero pasinál erre nem sok esély van, valljuk be őszintén.
- Miért nem mentek el valahová 4-5 napra? - kérdezte Zayn – A jövő héten nincs semmi extra, csak pár interjú, azt letudjuk mi is. A stúdióban addig felvesszük azokat a részeket, ahol ti nem vagytok, és ha hazajöttök, akkor befejezzük. A koreográfusnak majd megmondjuk, hogy ti most kettesben gyakoroljátok az akrobatikus elemeket. – Na, ezen mindannyian felröhögtünk. Nem beszéltünk többet a témáról, de láttam Harryn, hogy szöget ütött a fejébe ez a gondolat. Nekem sem lett volna ellenemre.

XXXVIII. Fejezet

Sziasztok!

Az előző rész úgy látom elnyerte a tetszéseteket, és ez nagyon nagy örömmel tölt el.;)
Köszöntöm az új olvasókat, és az új feliratkozókat. Hálás vagyok, hogy írtok a részekhez, mert sokan már tudjátok, milyen kommentfüggő vagyok. :P
Kellemes olvasást a mai fejezethez, remélem ezt is szeretni fogjátok.

xxxBecca




XXXVIII. Fejezet

Arra ébredtem, hogy Alfons nagyot nyújtózkodik a mellkasomon, és igyekezetében, hogy minden végtagját átmozgassa, leesik rólam. Ahogy kinyitottam a szemem, és megpróbáltam ráfókuszálni, egy másik érzés kúszott be a tudatomba, ami olyan döbbenetes volt, hogy hirtelen beszippantottam a levegőt, és bent is tartottam.
- Hello Sunshine! – hallatszott Harry morgása a paplan alól, majd tűzforró ajkai újra befogadták a makkomat, és a nyelve körülölelt. Fuldokolni kezdtem, a testem megfeszült, a hasamban hihetetlen gyönyör kezdett éledezni.
- Mit….mit csinálsz ??- kérdeztem immár zihálva. A takaró ütemesen mozgott a csípőm fölött, és nem voltam biztos benne, hogy nem csak álmodom.
- Egy melegkönyvben olvastam, hogy a korábban ébredő jutalma, hogy orális kényeztetéssel ébresztheti a párját. – mondta a paplan Harry hangján –De ez a mondat csak most nyert értelmet számomra.
- És mióta…Ahhhh….olvasol te…. OHHHH…. melegkönyveket? – próbáltam kinyögni a szavakat, de inkább hörgésre sikeredett, mivel közben forró szájával le-fel siklott a farkamon.
- Mióta először megkívántalak, és nem tudtam hová tenni az érzéseimet. –válaszolta, és közben az ujjaival simogatta a péniszemet, aztán megmarkolta a heréimet. Na jó, ez már sok! Tisztára mint egy idétlen Larry blog, amit csak a 18+-os részek miatt olvasnak a csajok. Tegnap nem is tudom, hányszor szeretkeztünk, és reggel arra ébredek, hogy a szájában vagyok. Ez biztosan nem a valóság. De akkor Harry a torkáig engedett és erősen rászorított az ajkaival. A felsőtestem elemelkedett az ágytól, markoltam a lepedőt, és nyögtem, csak nyögtem. Nem, ez nem egy blog, nem is álom, hanem az én csodám, a társam, a szerelmem, akinek örömöt okoz, ha engem kényeztet.

Ilyen ébresztéssel elég könnyen indult a nap. Reggeli után ( amit végre én készítettem el neki, meghálálva a szívességet..) összevakartuk magunkat és átmentünk a másik lakásba összecsomagolni. Meghatódtam, amikor láttam, hogy a három hónap alatt szinte kis sem pakolt. A ruháin kívül mást elő sem vett a bőröndből, mintha csak átmeneti állapotként élte volna az életét.
- Ki sem raktad a könyveidet? – kérdeztem halkan. Gombóc nőtt a torkomban.
- Nem. – mondta, és felém fordulva törökülésbe ereszkedett a padlón. Az ölébe húzott egy adag ruhát, és elkezdte őket belehajtogatni a bőröndbe.– Úgy éreztem, ez nem az otthonom. Igyekeztem minél kevesebb időt itt tölteni, jóformán csak aludni jártam haza. Az estéket Joenál töltöttem a kocsmában, és addig ittam, amíg szűnt a fájdalom. - Alig tudtam nyelni, annyira megsajnáltam. Felnézett rám. – Annyira hiányoztál, hogy képtelen voltam elaludni. - A kezébe került egy agyongyűrt póló, és meglepetten láttam, hogy az enyém. Finoman megfogta és az arcához szorította.
- Úgy éltem túl az éjszakákat, hogy az illatoddal sírtam magam álomba. – belefúrta az orrát az anyagba és mélyet szippantott belőle - Vettem egy üveggel a parfümödből, és részegen néha sikerült elhitetnem magammal, hogy itt vagy velem. – addig mozdulatlanul álltam, de mikor felemelte az arcát, és egy könnycseppet láttam meg a szemében, azonnal mozdult a testem. Odaléptem, lerogytam előtte a földre, érte nyúltam, és ráhajoltam a szájára. Gyengéden csókoltam, és közben éreztem könnyeinek sós ízét az ajkunkon.
- Istenem! Mondd, hogy lehettünk ennyire bénák, hogy te itt, én otthon szenvedtem hónapokon át, de nem volt merszünk küzdeni a másikért?
- Nem tudom…. –mondta elgondolkodva. A sarkamra ereszkedtem, az arcunk egy vonalba került. Megfogta a kezem, és a szemembe nézett.
- Olyan valóságosnak tűnt, hogy nem kellek neked. Milliószor gondoltam végig az egészet, és teljesen logikus volt, hogy Elt választottad. Egy normális életet, az űzött, titkolni való melegkapcsolat helyett.
- elgondolkodtató volt, amit mondott, mert bennem is hasonló félelmek nyertek teret anno.
Közelebb hajoltam, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak.
- Te vagy mindenem. Az életemnél is jobban szeretlek. Az első perctől, amikor megláttalak, soha egyetlen pillanatra sem szűntem meg szeretni téged. És nem hiszem, hogy ezalatt a rövid kis földi tartózkodás alatt esélyem lenne rá, hogy kiszeressek belőled. – végre elmosolyodott. Felemelte a kezét, és kisimította a hajamat a homlokomból. Két tenyerébe vette az arcomat és csodazöld íriszei szikrákat szórtak, ahogy rám nézett.
 – Szeretlek Louis Tomlinson. Soha többé nem szabadulsz tőlem. Úgyhogy bármilyen terveid voltak a jövőre nézve, felejtsd el őket! Az enyém vagy. És bár ezt nem kürtölhetem világgá….MÉG…. de eljön a nap, amikor büszkén fogom majd a kezedet az utcán, és minden sarkon megcsókollak.  – magához húzott, és habkönnyű puszikkal halmozott el. Addig feszülő izmaim egycsapásra lazultak el. Beleolvadtam a csókjaiba. Az ölébe fordultam, hozzá simultam, és átöleltem. Ő is átfogott a hosszú karjaival, és szorosan tartott. Így ültünk, nem is tudom meddig, de nem is számított.

Miután a kocsihoz cipeltük a bőröndöket, és Harry lerendezte a főbérlővel a dolgokat ( nagyvonalú volt, kifizetett még két hónapot, nehogy kár érje a pasit a hirtelen kiköltözés miatt…) hazamentünk, és nekiálltunk együtt ebédet főzni. Afrikai harcsát készítettünk, fehérboros mártásban, hozzá krotont sütöttünk, és Mr. Tökéletes isteni salátát alkotott fenyőmaggal. Degeszre zabáltuk magunkat, és Alfonsnak is ízlett.
Ebéd után beültem egy kád forró vízbe, és áztattam magam egy kicsit, mert az előző napi igénybevételt még nem heverte ki a testem. Harry közben a cuccait pakolta ki, és halkan énekelt. Füleltem, de nem tudtam beazonosítani a dalt. Feljebb csúsztam a kádban , és még jobban figyeltem, de akkor sem ismertem fel. Mondjuk nem vagyok egy Shazam, de azért nehezen tudtam elképzelni, hogy egy dalt, amit Harry kívülről fúj, én még nem is hallottam. Erős dallamtapadása lehetett, mert szinte alig pár sort dúdolgatott újra és újra. A kíváncsiság nagy úr. Egy sóhajjal kimásztam a kádból, megtörölköztem, bekentem az alfelemet egy kis hámosító kenőccsel ( remélem használ, különben nagyon pipa leszek! ) és kiosontam a nappaliba. Harry háttal ült a földön, a könyvespolc előtt, és ABC sorrendbe rakta a köteteket. Meghallgattam még vagy kétszer a négy sort, amit végtelenített üzemmódban énekelgetett, majd mögé léptem, lehajoltam, és átöleltem a vállait.
- Mit énekelsz?
- Őőőő..Csak egy dalt.
- Igen, erre én is rájöttem. De milyen dalt?
- Igazából nem is dal, csak egy töredék.
- Igen, ezt is felismertem, mivel századszor hallom. – felém fordult az arca, bizonytalanságot láttam a szemében.
- Én írtam. Neked. Még régen. De nem fejeztem be… – leesett az állam.
- Írtál nekem egy dalt? – komolyan, néha kétségeim vannak, hogy megvan-e még a józan eszem. Most mondta, hogy írt nekem egy dalt, erre azt kérdezem: „ írtál nekem egy dalt?”…szellemi fogyatékos lettem, most már biztos.
- Igen. Amikor még együtt voltunk. A turné alatt, amíg te éjszakánként stúdióztál, és magányosnak éreztem magam. De nem fejeztem be. A szöveg nagyjából kész van, de a verze dallamát nem tudom kitalálni.
- Megnézhetem?
- Mit? – akkor jó, ő se normális. Megnyugodtam.
- A szöveget. Megnézhetem?
- Nem. –válaszolta egyszerűen. Olyan rosszul esett, hogy elhúzódtam tőle. Azonnal erősödött a szorítás a mellkasom körül.
– Nem nézheted meg, mert nem írtam le. Itt van a fejemben. De ha előveszed a gitárodat és segítesz, akkor szívesen lekörmölöm, hogy írjuk meg hozzá a zenét. – Felcsillant a szemem. Felugrottam, besiettem a hálóba, felkaptam a joggingomat, egy pólót, és a gitáromat. Harryt a teraszon találtam meg. Az egyik nyugágyban feküdt, és egy lapra írt elgondolkodva. Szokatlanul enyhe őszi este volt, mintha az időjárás is velünk ünnepelte volna, hogy együtt vagyunk. Amikor észrevette, hogy kilépek az ajtón, széles mosoly ömlött el az arcán, ami megmelengette a szívemet. Ma valahogy elég sok negatív emléket sikerült felszínre hoznunk, és jól esett végre boldognak látni. Odaléptem hozzá, ő kinyújtotta értem a kezét, és szétterpesztett lábai közé húzott. Egy párnát támasztott felhúzott térdének, és én nekidöntöttem a hátamat. A lábam lelógott a nyugágyról, így legalább kényelmesen ölbe tudtam venni a gitárt. Izgatottan néztem Harryre, aki beharapta az alsó ajkát, és félénken nézett vissza rám. A kezembe adta a lapot, én pedig nehezen vettem a levegőt, amíg olvastam. Aztán eltátottam a szám. Olyan gyönyörű volt a szöveg, és annyira rólunk szólt, hogy erőszakkal tudtam csak visszatartani a könnyeimet. De sírtunk már eleget, ez most a boldogság ideje, tudatosítottam magamban. Aztán felemeltem az arcom, és belenéztem a világ leggyönyörűbb zöld szempárjába, ami olyan kíváncsian fürkészett, mintha a véleményemtől függene az élete.

– Ez csodálatos. Hihetetlen. Imádom!! – mondtam elfúló hangon, és közben már nyújtottam felé a számat. Megkönnyebbülten felsóhajtott, de akkorát, hogy beleremegett a teste, és szemeit lehunyva hajolt az ajkamra.
Amikor elváltunk, a zenére koncentráltunk. Visszajátszottam, amit még bent dúdolgatott, és hozzátettem, ami bennem kelt életre, ahogy a szöveget olvastam. Órákon át dolgoztunk, míg végül kialakult a végleges verzió. Amikor úgy éreztük, készen vagyunk, egymásra néztünk. Egy percig szótlanul ültünk, csak a pillantásunkkal fejeztük ki az érzéseinket, de nem is kellettek szavak. Lefogtam egy akkordot, és belekezdtem a közös dalunkba. Harry pedig énekelni kezdett, de olyan átélten, annyira a lelkéből, hogy elfacsarodott a szívem. Ebbe a dalba beleírt mindent, amit ki akarunk mondani, világgá kürtölni, de soha nem tehetjük meg.
Közben fogvatartott a tekintete, mély, csodásan zengő hangja betöltötte az étert, és én nem evilági boldogságot éreztem. Szinte fuldokoltam, annyira feldolgozhatatlan volt ez a pillanat. A második verzénél már nem láttam a könnyeimtől, a refrénnél pedig bekapcsolódtam, és miközben a könnycseppek akadálytalanul gördültek le az arcomon, Harry ujjait éreztem, ahogy lágyan letörli őket.

People say we shouldn’t be together              
We're too young to know about forever         
But I say they don’t know what they're talk-talk-talkin’ about 

'Cause this love is only getting stronger  
So I don’t wanna wait any longer             
I just wanna tell the world that you're mine  
Oh

They don’t know about the things we do
They don’t know about the "I love you"’s 
But I bet you if they only knew (they don't know) 
They would just be jealous of us,
                             
They don’t know about the up all nights            
They don’t know I've waited all my life              
Just to find a love that feels this right                 
Baby they don’t know about, they don’t know about us  

One touch and I was a believer                         
Every kiss it gets a little sweeter                       
It’s getting better                                                
Keeps getting better all the time                       

They don’t know about the things we do
They don’t know about the "I love you"’s
But I bet you if they only knew (they don't know)
They would just be jealous of us,          

They don’t know about the up all nights
They don’t know I've waited all my life
Just to find a love that feels this right
Baby they don’t know about, they don’t know about us         

They don’t know how special you are
They don’t know what you’ve done to my heart
They can say anything they want
'Cause they don’t know us

They don’t know what we do best                       
It's between me and you, our little secret           
But I wanna tell 'em                                                
I wanna tell the world that you're mine              

They don’t know about the things we do
They don’t know about the "I love you"’s
But I bet you if they only knew
They would just be jealous of us                      

They don’t know about the up all nights
They don’t know I've waited all my life
Just to find a love that feels this right
Baby they don’t know about, they don’t know about us

They don’t know about us

XXXVII. Fejezet

Sziasztok!

Nagyon kellemes hétvégét szeretnék kívánni mindenkinek.
( Remélem Lilly Stylinson is hazatér a ködös Albionból :P)
Ez a rész megint izgalommal tölt el....vagyis nem a rész, hanem az, hogy hogy fogjátok fogadni....
Őszintén remélem, elég nyitottak lesztek hozzá. :)

Mindenkinek sok-sok puszi és várom a kommenteket.

xxxBecca

XXXVII. Fejezet


Elmélyült a légzésem, és lehajtottam a fejem.  Úgy néztem fel Harryre ,mint az áldozati bárány, aki tudja mi következik, de esze ágában nincs siettetni a dolgot. Az idegek játéka volt, hogy ki bírja tovább a testünkön eluralkodó vágy sürgetését.  Úgy döntöttem, megadom neki a kegyelemdöfést. Hátraléptem, mire megfeszültek az izmai, hogy utánam mozduljon, de erőnek erejével fékezte magát. Mintha össze lennénk kötve egy láthatatlan kötéllel, és most fizikai fájdalmat okozna neki, hogy nem lépett előre.
Nekitámaszkodtam a pultnak, a fejemen áthúztam a pólómat, és letoltam a nadrágomat. A farkam már feszült, a szívem a torkomban dobogott. Amikor felegyenesedtem, az arcára néztem, és engedtem, hogy elnyíljon a szám. A kezemet lassan felemeltem, és a hasamtól indulva végigsimítottam a testemen, hogy a végén átfogjam a nyakamat, és kicsit hátrahajtsam a fejemet. Félig lehunytam a szemem, és szempilláim résein át, lihegve néztem rá. Ő már zihált. Az önuralma végén járt, a mellkasa úgy emelkedett és süllyedt, minta megküzdene minden légvételért. A vállain feszültek az izmok, és reszketett tetőtől talpig. Felfalt a szemeivel. Többször végignézett a testemen, elidőzött egy-egy testrészemen, olyankor mély morgás tört föl a torkából. Lassan simogattam a torkomat, a másik kezemmel a testemet, és nyögdécseltem halkan. A legérzékenyebb részemet nem érintettem meg, azt meghagytam neki. Az övé. De nem mozdult. Úgy tűnt, nem nyertem meg a csatát, Harry is nagy játékosnak bizonyult. De én egy rakás lánytestvér között nőttem fel, akik sokkal keményebben játszanak, mint a férfiak. Úgyhogy volt tapasztalatom az érzelmi síkon lejátszott meccsekről. Körülnéztem, és közben veszettül járt az agyam, hogy mit kéne tennem. Amikor megláttam, már tudtam, hogy enyém a győzelem. A pulton lévő flakonért nyúltam, felemeltem,  kipattintottam a kupakját, és mélyen Harry szemébe néztem. Aztán teljesen hátrahajtottam a fejem, ellazítottam a testemet, és a fejem fölé tartottam a juharszirupot. Amikor megéreztem, hogy végigfolyik a mellkasomon, próbáltam irányítani, hogy mindenhová kerüljön, ahol Harry nyelvét, ajkait szeretném magamon érezni.
A konyha másik oldaláról eszelős nyögés hallatszott, aztán morgás.

Abban a pillanatban felnyögtem, ahogy a szája rám tapadt, és tűzforró nyelve cirógatni kezdte a mellbimbómat. Kiesett a kezemből a flakon, ujjaimat a hajába fúrtam, úgy szorítottam magamra a fejét. Lávafolyamként száguldott a vérem, annyira kívántam, hogy majd belehaltam. Az ajkai fáradhatatlanul igyekeztek megtisztítani az édes sziruptól, és közben a kezei a fenekembe markoltak, és megemelték a csípőmet, hogy egy magasságban legyen az övével. Nekem feszítette magát, ágaskodó szerszámaink egymásnak dörzsölődtek. Lassan haladt, nem kapkodta el a dolgot. Végre összeszedtem magam, kinyitottam a szemem, és néztem őt, ahogy nyelvével járja be a mellkasomat. Aztán felemelte a fejét, a szemei izzottak. – Te nyertél, de a fődíj az enyém! – húzta féloldalas mosolyra a száját, aztán megnyalta, hogy bekebelezze az álla felé induló szirupcseppet.
- Úgy felizgattál, mint még soha. Ájulásig foglak kúrni, vagy még utána is! – fenyegetésnek szánta a szavait, de én ígéretnek tekintettem.
Az ujjaim még a hajában voltak, megpróbáltam magamhoz húzni a fejét, hogy megcsókoljam, de ellenállt.
– Ez a büntetésed. Nincs nyelvcsata! – tehetetlen düh kezdett rajtam eluralkodni, de akkor éreztem, hogy a teste mozdul. Lassan letérdelt elém, a juharszirupos üveget a kezébe vette, és egy jó adagot folyatott belőle a péniszemre. Hatalmasat nyeltem, ahogy hosszú ujjaival átfogott, és teljes hosszában eloszlatta a szörpöt, sőt benyúlt a combjaim közé, és a heréimre is jutott belőle.
Aztán felnézett, a szemében kimondatlan ígéretek tárháza, és hihetetlen szenvedély. Kinyújtotta a nyelvét, és körbesimogatta a makkomat. Nyögtem, mint egy haldokló, a hasam úgy feszült, hogy már fájt. Végignyalta a farkam teljes hosszában, puha nyelve körbefont, az ajkai szívtak, aztán a tenyerét belső combomra feszítve nyomást gyakorolt rám, hogy terpesszem szét a lábaim. Felemelte a péniszem, elég erősen meg is húzta, amitől apró csillagok ugráltak a szemeim előtt, aztán lehajtotta a fejét, és a szájába vette a golyóimat. A nyelvével körbejárta őket, finoman szopta, és közben erőteljesen izgatott a kezével. Úgy élveztem el, hogy nem volt időm megfeszíteni az izmaimat. A lábaim nem tartottak meg, és amíg a nevét sikítottam, szinte összecsuklottam a görcsös orgazmustól. Nagy kezével a csípőmet tartva nézett fel rám, amíg tartott az extázis. Amikor annyira lecsillapodtam, hogy meg tudtam kapaszkodni a pult szélében, lassan felállt. A tenyerét a szájához emelte, és lenyalta róla a maradék szirupot és a nedvemet. Ez olyan izgató volt, hogy csak nyöszörögni tudtam. – Isteni ízed van. Ha valaki megkóstolja, biztosan a rabjává válik.
– Jézusom Harry! Hogy tudsz ilyeneket mondani?
- Milyeneket? Csak az igazat mondom. – Közben rendületlenül nyalogatta az ujjairól élvezetem nyomait. – Mindenki ilyeneket gondol, csak nem meri kimondani. Én megtanultam, hogy MINDENT ki kell mondani, vagy keservesen megfizetsz a hallgatásodért. - Borzasztóan megható volt, amit mondott. Még szex közben is olyan gondolatokkal lepett meg, amitől még szerelmesebb lettem belé, ha ez egyáltalán lehetséges. Aztán a számra hajolt, és mélyen belenyalt. A nyelvem azonnal összeölelkezett az övével, és olyan szenvedélyesen csókolóztunk, hogy éreztem, a farkam úgy feszül meg, hogy közben le sem lankadt, egy pillanatra sem. Nekinyomtam magam, hogy érezze, mennyire kívánom.
 – Hmmmm… Kicsi Louis. Édesem! Újra?- belemosolygott a csókunkba. – Imádlak! Megkapod! Annyiszor elégítelek ki, ahányszor csak akarod. Ahogy csak akarod. A rabszolgád vagyok.
- Magamban akarlak érezni. Arra vágyom, hogy szétfeszíts és belém hatolj. –annyira jó érzés volt. Megértettem, amit az előbb mondott. Tényleg ki kell mondani. Egyrészt, mert nem tudhatod, lesz-e még alkalmad rá, másrészt arra is rádöbbentem, hogy iszonyatosan izgató a szájába suttogni a vágyaimat. Rajta volt a sor, hogy megfeszüljön a teste. A csípőjét érzékien hozzám dörzsölte, éreztem, hogy olyan kemény, mint a kő. Lenyúltam és lehúztam a cipzárt a nadrágján, aztán becsúsztattam a kezem, és alányúlva körülfogtam a péniszét. Belenyögött a számba, a nyelve erősebb ritmusra váltott, lerántotta a gatyáját, én pedig segítettem neki, hogy kiléphessen belőle anélkül, hogy el kellene válnia az ajkamtól.  Két kézzel simogattam, kényeztettem. Megmarkoltam a heréit és finoman masszíroztam, közben erősen izgattam a farkát. Keményebben, mint eddig bármikor mertem volna, de éreztem, hogy most erre vágyik.
Hirtelen megszorította a csuklómat.
 – Ne! Benned akarok elévezni. Érezni akarom, ahogy szűken körülölelsz és lüktetsz. – Jézusom! Fogalma sincs róla, mit művelnek velem a szavai. Még egy utolsó csókot nyomott a számra, aztán a vállamnál fogva megfordított, és lassan rányomta a felsőtestemet a pultra. Az arcomhoz simult a hűs márvány, és átengedtem magam. Tegyen velem, amit csak akar.
Hátulról rám hajolt, éreztem kőkemény merevedését. Felnyögött, és picit visszahúzódott. A vállaimat kezdte csókolgatni, és a nyakszirtemet, aztán akkurátusan haladt lefelé. Amikor elhagyta a derekamat, és a nyelvével rajzolgatott a fenekemre, önkéntelenül ökölbe szorítottam a kezeimet. Rájöttem, hogy mit akar csinálni, és megfeszült az egész testem. A nyelve egyre közelebb cirógatott az ánuszomhoz, már majdnem elérte célját.
– Ne!!! – szakadt ki belőlem, és fel akartam állni, de nagy tenyerével leszorított a pultra.
– Ssss. Semmi baj. … De miért ne? – lassan, nyugtatóan simogatta a derekamat.
– Én nem…. Nem tudom….De ez olyan….- képtelen voltam megfogalmazni az érzéseimet.
- Milyen? – kérdezte halkan, és csókokkal haladt lefelé a gerincemen.
 – Buzis. – nyögtem ki végre. Felkuncogott, amin én meg is sértődtem azonnal.
– Szerelmem! Én még nem láttam melegszexet soha, de hetero pornóhoz már volt szerencsém, és abban tuti láttam, szinte mindegyikben, ahol anális szexre került a sor. Arról nem is beszélve, ha két fiú szeretkezik, abban azért lehet valami egy kicsit buzis, nem gondolod? - Olyan szépen beszélt velem, és ahogy a szerelmem szót ejtette ki, és azt, hogy szeretkezünk, teljesen ellazultam. Tenyeremet a márványra simítottam. – És köztünk nincsenek tabuk! Emlékszel?
- Igen, emlékszem. – válaszoltam, és éreztem, ahogy letisztul, helyére kerül bennem minden. Magamba engedem, a testembe, miért pont ezen akadok ki?
– Fájdalmat nem okozok, csak ha akarod, de kérlek…. engedd, hogy úgy kényeztesselek, ahogy csak akarlak!  – elmúlt az ellenállásom, éreztem, ahogy a vágy újra végigkúszik a testemen. Hátranyúltam, és széthúztam magam, hogy jobban hozzám férjen.
– Ó istenem Lou! Egyik percben szemérmeskedsz, utána csinálsz valami olyat, amitől azonnal eldurranok. – aztán lehajtotta a fejét, és megéreztem a nyelvét ott, ahol soha nem gondoltam volna.
És egy újabb szexuális tapasztalat by Louis Tomlinson: „ Soha ne állj ellen Harry Stylesnak, akármit akar is tenni veled, mert valószínűleg még soha nem éltél át olyan mérhetetlen gyönyört, mint amit ő fog okozni neked.”
Ezt próbáltam memorizálni, de nem igazán tudtam koncentrálni, mert tűzforró nyelve először csak simogatott, de aztán belém hatolt, amitől az eszméletvesztés határára sodródtam. Próbáltam még jobban megnyílni neki, hogy mélyebben tudjam magamba fogadni, de ez ugye ebben az esetben esélytelen volt, így csak nyöszörögtem, a nevét suttogtam, és szenvedtem. Aztán éreztem, hogy az ujjai becsatlakoznak a játékba, és ennek borzasztóan örültem. Amikor belém csúsztatta a mutatóujját, és körbeforgatta, őrjöngve nyögtem. Amikor két ujjat kaptam, és ráadásul jó mélyen, akkor csak fuldokolva ziháltam, és az arcomat a pulthoz szorítottam. Aztán a két kezét az enyémekre simította és felállt. Kihúzta a mellettünk lévő fiókot, és bennem félelem ütötte fel a fejét, hogy mit vesz elő belőle. Arra végképp nem éreztem képesnek magam, hogy a második szeretkezésünknél valami segédeszközt is bevegyünk a buliba. Próbáltam kicsavarodva meglesni, mi az, de nem sikerült. Aztán zacskó szakadását hallottam, és rájöttem, hogy óvszert vett elő. A kis figyelmes.
- Hogy kerül gumi a konyhaszekrény fiókjába? – kérdeztem, mert ez a kérdés erősen szöget ütött a fejembe.
- A ház összes fiókjába tettem, mert hidd el, szükség lesz rájuk. – éreztem a hangján, hogy mosolyog, miközben beszél. Nekem is vigyorognom kellett. Egy félfordulattal hátranéztem, mert látni akartam, mivel legalább 5 perce nem tudtam megnézni magamnak, és nem bírtam tovább, úgy hiányzott a látvány. Ahogy felnézett, miután felgörgette az óvszert magára, olyan szép volt, hogy elszorult a torkom. Az arca lángban égett, két szabályos vörös kör piroslott az arccsontjain. A szeme úgy csillogott, mint aki most tépett be életében először, és a szája hatalmasra duzzadva, szinte a pink árnyalatában ragyogott.  Előrehajolt, a számra egy csókot lehelt, aztán a bal combom alá nyúlva felemelte, és a konyhapultra tolta a térdemet. Így kényelmesebb volt kifordulni félig, de közben szabad utat biztosítani a számára, hogy végre a magáévá tegyen és beváltsa ígéretét. A tenyerét a szája elé emelte, és nyálat folyatott bele. Aztán lenyúlt a lába közé, és eloszlatta a természetes síkosítót a farkán. Amikor beillesztette, és lassan kezdett belém hatolni, zihálásom és hörgésem, mint egy eszelősé, úgy töltötték be a teret.
- Óóóó! Istenem Lou! Ahányszor ezt csináljuk, attól félek, én leszek a korai magömlés mintapéldánya. – nem mozdult, valós volt a félelme, hogy elélvez azonnal. Vártam egy percet, és amikor úgy ítéltem meg, hogy picit lehiggadt, akkor erőteljesen rányomtam magam, aztán mozgatni kezdtem a csípőmet előre-hátra. Hiába próbált rászorítani, nem engedtem, egyre fokozódó mozgással kényszerítettem ki belőle az egyre erősödő nyögéseket. Aztán egyszercsak, valami rejtett tartalékból önuralmat varázsolt elő, kinyitotta a szemeit, ( mondjuk úgy nézett ki, mint a Z-War zombijai) és keményen nézett rám:
- Vége a játéknak nyuszi!
Megmarkolta a csípőmet, elég erősen ahhoz, hogy most a fájdalom csikarjon ki egy nyögést, aztán ő kezdett el mozogni. Kettőnk között a különbség annyi volt, hogy míg én próbáltam szexi módon tekeregni a farkán, addig ő ösztönből mozdult, teljes mélységben belém hatolt, sőt még beljebb nyomta magát, mint ami fizikailag lehetséges lett volna, és olyan erővel kezdett el döfni, hogy kicsordultak a könnyeim. Kifelé alig mozdult, olyan érzésem volt, hogy csak befelé igyekszik. Mintha össze akarna olvadni velem, vagy kitölteni minden részemet. Őrületes volt. A fájdalom és a kéj kézen fogva hajtották uralmuk alá a testemet, és éreztem, hogy egyetlen pontból kiindulva, soha nem tapasztalt érzéki gyönyör járja át minden porcikámat. Megtámaszkodtam a pulton, hogy elég erősen tartsam magam ahhoz, hogy Harry úgy mozoghasson bennem, ahogy ő szeretne. Iszonyat mély hangján nyögött, amitől minden nő a földön megremegne, és a meleg fiúk legalább kétharmada is ( ha hagynám… de megölök mindenkit, aki a közelébe megy!! ) és a jobb kezével előrenyúlt az arcomhoz. Két ujját bedugta a számba és reszelősen szólalt meg:
- Szopjál! – ahogy ezt kiejtette a száján, az izgalmam a tetőfokára hágott, a farkam úgy lüktetett, mintha le akarna szakadni, a hasam mélyéről induló körkörös hullám kezdett bekebelezni. Le akartam nyúlni, hogy segítsek magamon, de Harry odakapott, erősen megszorította a csuklómat, és visszahúzta a pultra. – Nem! Most én élvezek először. – Attól, hogy nem engedett elmenni, ahelyett, hogy dühös lettem volna, még jobban belefeszültem a mozgásába. Csak azt akartam, hogy élvezzen el végre, hogy rám kerülhessen a sor. De ő, szinte emberfeletti lélekjelenléttel csak kefélt, és kefélt rendületlenül. Megrázta a fejét, izzadsága hűs cseppekben hullott a hátamra göndör fürtjeiről. Hátranyúltam, és megpróbálkoztam a lehetetlennel, a csípőjét megmarkolva még mélyebben húztam magamba. Felordított. Az ujjait a torkomra tolta, ezzel egy időben tövig elmerült bennem, én pedig rászorítottam az összes belső izmommal, amik még működőképesek voltak. – Louis! Istenem. – éreztem, ahogy megremeg a teste tetőtől talpig, aztán belül, hogy a farka megfeszül, és lüktetni kezd. Olyan erővel élvezett, amilyet még nem éreztem soha ( mondjuk a második alkalommal elég nagyképű ez a kijelentés, de mindegy). Hosszú, görcsös orgazmus rázta a testét. Amikor az izmaiból kiszállt minden erő, rároskadt a hátamra. Csorgott rajtunk az izzadság, és a hasamról a konyhakőre csepegett. Lassan kihúzódott belőlem. Kissé megkönnyebbültem, mert őszintén bevallva, nem vagyunk teljesen kompatibilisek. A méretkülönbség egyrészt komoly örömforrás, másrészt viszont veszélyes is. Nem tudtam, hogy fog regenerálódni a testem.
Mikor felegyenesedtem, a hátamnak simult. A nyakamat szívta, csókolta, harapta. Aztán nagy kezeivel megfogott, és megfordított. Amikor szemben álltam vele, legnagyobb meglepetésemre, a fenekemre simította a tenyereit és mint egy gyereket, úgy emelt fel, és ültetett a pultra. Ahogy felemelte a fejét és a szemeibe néztem, megrémültem. Nem kicsit. Szenvedélye nem csillapodott, egyértelmű volt, hogy még nem végzett velem. Beharaptam az ajkam, és meg se nyikkantam. Szólt előre, hogy ma ájulásig tart a buli….vagy kicsit tovább. Őszintén reméltem, hogy eszméletemet vesztem mielőbb, mert úgy éreztem, képtelen vagyok ennél többre. De akkor lehajolt, a farkamat teljes hosszában a torkáig engedte, és erősen szívni kezdte. Fél perc kellett hozzá, hogy a hajába markolva könyörögjek, hogy ne hagyja abba. De ezt ugye Harry Stylesnak mondtam, ami falra hányt borsó. Kicsúsztatott a szájából, és felegyenesedett. Újra a fenekem alá nyúlt, és megemelve a testemet, előrehúzott a pult szélére, sőt annyira előre, hogy csak a derekam támaszkodott a márvány szélének. A két karommal megtámasztottam magam, és hála a jó kondinak és a hajlékonyságomnak, semmi nem esett nehezemre. Két combomat széttártam, szinte magam mellé fektettem, és hátrahajtottam a fejem, megadásom félreérthetetlen jeleként. Harry felmordult, mint egy tigris, lehajolt, megharapta, aztán szívni kezdte a mellbimbómat. Még feljebb hajolt, és miközben lent megkereste a bejáratot, és újra kezdett kitölteni, belenyalt a számba, majd nyelve a fülembe siklott, és érzéki táncba kezdett.
Innentől nem emlékszem a továbbiakra, önkívületi állapotba kerültem. Annyit tudok, hogy kétszer élveztem még el, egyszer Harry csodálatos ajkaitól, amihez felhúzta lehanyatlott fejemet, hogy lássam. Érdemes volt, az biztos, de magamtól már képtelen lettem volna rá. És bekövetkezett az, amire előre figyelmeztetett. Nem tudtam járni, mozogni sem, a lábaim használhatatlanná váltak.

Ahogy elengedett, úgy csuklottam össze, mint a kipukkadt ugrálóház. Villámgyorsan a hónom alá nyúlt, a másik kezét a térdhajlatomra csúsztatta, és ölbe kapott, mint egy gyereket. A fejemet hálásan a mellkasának döntöttem, és elengedtem magam. Bevitt először a fürdőszobába és megfürdetett, úgy hogy el nem engedett, egy pillanatra sem. A kádban is egymáshoz simultunk. Aztán az ágyba, megitatott egy hatalmas pohár ásványvízzel, kaptam egy szájfertőtlenítő tablettát, mert tudja ( TUDJA!!! ) hogy képtelen vagyok elaludni fogmosás nélkül, aztán mögém göndörödött, de amikor fájdalmasan felnyögtem attól, hogy a fenekemhez ér, felemelt, átfordított, és a mellkasán igazgatott el. Itt volt az a pillanat, mikor nálam leoltották a villanyt, és 11 órán át esélytelen volt, hogy magamhoz térjek.