CXXII. Fejezet

Sziasztok!

Itt az új rész, remélem szeretni fogjátok, ahogy én titeket ! <3<3

Jó sulikezdést annak, akit ez a dolog érint. Kábé 290 nap, és újra itt a nyári szünet. ;)

Sok-sok puszi!!

Becca

Este későn értünk haza, és hulla fáradtak voltunk mindketten. Harry már a nappaliban vetkőzni kezdett, és ahogy ment fel a lépcsőn, a nadrágját gombolta. Loholtam utána, nehogy lemaradjak valamiről. Nem volt erőm ahhoz, hogy belemenjek egy szeretkezésbe, de a szemeimet legeltetni rajta, ahhoz azért még maradt bennem szusz. Leültem a vécé lehajtott tetejére, és néztem, ahogy dúdolgatva beáll a zuhany alá. Hosszú combjain legördültek az első cseppek, ahogy záporozni kezdett rá a víz. Lentről haladtam felfelé, és ismét megállapítottam, hogy én vagyok a legszerencsésebb fickó a világon. Beugrott az emlék, mikor Bora Borán figyeltem lopva, ahogy zuhanyozik, és ő szándékosan hergelt fel teljesen, még az első csókunk előtt. Azóta minden megváltozott, csak az nem, hogy számomra ő a legtökéletesebb szépség a világon. A feneke pedig egyre gömbölyűbb! – állapítottam meg csodálkozva, ahogy az egyik térdét kicsit berogyasztva állt.
– Cica, lassan olyan kerek a segged, mint egy labda – mondtam, mire vigyorogva fordult felém, és kitörölte a vizet a szeméből.
– Megirigyeltem a tiédet! – mondta, és a gödröcskék behorpadtak az arcán. – Olyan sose lesz, de azért sokat dolgozom azon, hogy legyen valami formája.
Én is elmosolyodtam. Tudom, mennyire odavan a seggemért, ezért mindig odafigyelek, hogy az edzésből ki ne maradjanak a farizomgyakorlatok, de azt eddig nem vettem észre, hogy Hazz feneke milyen szépen kikerekedett. Ez a baj az emberrel. Hogy hozzászoksz a látványhoz, és már nem figyeled a változásokat. Pedig van mit nézni rajta! Sokkal izmosabb, legalább tíz kilóval nehezebb, és ezerszer férfiasabb lett, mint akár egy évvel ezelőtt. A karján a hajó, ami azelőtt az egészet beterítette, most csak a bicepsze közepén bont vitorlát, és a lepke fölött sokkal nagyobb mellizmok terpeszkednek, mint régen.
– Mikor lettél te ilyen kigyúrt fickó? – tettem fel a következő kérdést.
– Tegnap – válaszolt nevetve, és ismét hátat fordított nekem, mire én is felkacagtam.
– Már azt hittem, hogy nem vettem észre.
– Szarul is esett, hogy állandóan gyúrok, de neked fel se tűnik… – mondta, és volt egy pici szemrehányás a hangjában.
– Ne haragudj! Mostanában nem volt alkalmam tüzetesen megnézni a tested.
– Mert mindig lerohansz! – mondta panaszosan, és rájöttem, hogy igaza van. Ha megkívánom, általában eszemet vesztem, és nincs energiám arra, hogy visszafogottan szeressem, időt hagyva a bámészkodásra. Megfogadtam, hogy a közeljövőben, egy napig ki sem engedem az ágyból, és minden porcikáját szemügyre veszem, sőt, meg is kóstolom.
– Mert elveszed az eszem! – védekeztem, mire a válla fölött ismét rám nézett, és a szemeiben huncut fények csillantak. – De ma olyan fáradt vagyok, hogy járni sem tudok.
Láttam, ahogy lehervad a mosoly az arcáról. Olyan energikus, hogy az valami hihetetlen, és annyira telhetetlen, hogy arra nincs is szó. Harry állandóan készen áll a szexre, bárhol, bármikor. És én ettől szó szerint kikészülök. Annyira imádom, hogy az már fáj.  – Ne haragudj, cica!
– Semmi baj! Igazából én is elfáradtam, csak ahogy itt ülsz, és nézel, Ed valahogy összeszedte magát – fordult felém, és mikor megláttam, hogy fel van izgulva, a nyálam ömleni kezdett. – Ha nem szexelünk, akkor kimennél? – kérdezte halkan, én pedig csak bólintottam, mert tényleg nem éreztem magamban annyi erőt, hogy akár orálisan kielégítsem. Azt szívesen néztem volna, hogy magának csinálja, de ezek szerint neki se volt kedve hozzá. Felálltam, odaléptem a zuhanyzóhoz, kinyitottam az üvegajtót, és mit sem törődve a rám záporozó vízcseppekkel, egy szenvedélyes csókot loptam, mielőtt ott hagytam egyedül.
Én is levetkőztem, belebújtam a kényelmes pamutgatyámba, meg egy trikóba, és az ágyra dobtam magam. Az éjjeliszekrényen hevert a tablet, úgyhogy bekapcsoltam, és miközben arra vártam, hogy betöltődjenek a videók, azon agyaltam, mikor tudnánk kivenni legalább két szabadnapot. Semmikor – vontam le a szomorú következtetést, ahogy végiggondoltam a következő két hetet. Lebiggyesztettem az ajkamat, és kedvetlenül indítottam el a You Tube-ot. Láttam, hogy felkerült a Lirry interjú – ezeken a neveken most is nagyon röhögök –, úgyhogy kapásból rányomtam, és közben csak lestem, hogy miért van több százezer megtekintés két óra alatt.
Mikor elkezdődött, és meghallottam az első kérdést, úgy ültem fel az ágyon, mintha felrántottak volna.
„ Hogy van a feneked?” – Néztem, ahogy Harry értetlenül összeráncolja a szemöldökét, és egy pillanatra én is azt hittem, ez egy rendkívül gusztustalan és provokatív kérdés, de Lucy rögtön hozzátette, látva Hazz zavarát: „Mert elestél tegnap…”
„Óóóó,,,, óóóó…” – mondta Harry és igyekezett rendezni a vonásait, de én láttam az arcán, hogy elindult a vezérhangya. Ismerem jól, és a gyomrom összeugrott. Olyan kis huncut pofát vágott, amitől kiszáradt a szám. Innentől ez az interjú kezdett sokkal izgalmasabb lenni.
Meg is kaptam, amire számítottam. Mikor elhangzott a kérdés, hogy „Mondj négy dolgot, amit megszívtál!”, elharaptam a nyelvemet. Harry arckifejezésén egyértelműen láttam, hogy a farkamra gondol, és úgy felnevettem, hogy a könnyem is kicsordult. Hazz ebben a pillanatban sétált be a szobába, és az ágy másik oldaláról mellém vetődött. Belepuszilt a hajamba, és a mellkasomra fektette a fejét, hogy ő is lásson.
– Ajajj! – dörmögte, mikor ráeszmélt, hogy mit nézek.
– Mi van?? – kérdeztem, mert azonnal bestresszeltem. Ha Harry azt mondja, ajajj, akkor valami nagy durranás következik. – Ugye nem azt válaszoltad, hogy Louis farka? – kérdeztem, és előrehajoltam, hogy a szemébe nézhessek. Féloldalasan elvigyorodott, csücsörítve egy puszit kért, és közben megrázta a fejét. Kicsit megnyugodtam, de tudtam, hogy nem úsztam meg ennyivel.
Nem sokkal később felsorolta a legnyálasabb dolgokat, mikor romantikus randiról kérdezték, és azt hittem, ezzel túl vagyunk a nehezén, de éreztem, ahogy megfeszül mellettem. Felhangosítottam a tabot, és majd kiestek a szemeim, annyira figyeltem.
„Mi a négy legfontosabb szempont a párválasztásnál?” – kérdezte a riporter, mire Harry erősen elgondolkozott. Nem szólt a vészcsengőm, mert azt hittem, a szokásos felsorolás következik: legyen kedves, jó legyen vele beszélgetni, támogasson és legyen szép a mosolya. Mikor Liam előrehajolt, és azt mondta: „Legyen nő”– na, akkor fagyott meg az ereimben a vér. Tudtam, esküszöm, hogy tudtam, mit fog válaszolni Harry, és mikor kimondta, szó szerint felnyikkantam.
„Az nem igazán fontos”
Odacsaptam a pause gombra, és azonnal felültem. Harry is kiegyenesedett, és állta a pillantásomat.
– Ez mi volt? – kérdeztem tőle, nem kis szemrehányással a hangomban. – Mondtál még valamit, ami miatt ne nézzem tovább ezt a felvételt?
– Nem. Ennyit mondtam – szabadkozott, és felhúzta a vállait. – De miért olyan szörnyű ez?
– Cica, az isten szerelmére! Megbeszéltük, hogy nem kotyogsz ki semmit, figyelsz a szavaidra, és nem CO-zol csak úgy, véletlenül.
– Oké, oké… nem is CO-ztam, csak annyit mondtam, hogy nem mindenkinél fontos, hogy az illető lány legyen.
– Szívem, ez a kérdés nem általánosságban szólt, hanem kifejezetten nektek! Azt kérdezte, hogy TE mi alapján választasz.
– Igen, és én nem az alapján, hogy fiú vagy lány! – szögezte le, és kihívóan nézett. Nem tudtam mit válaszolni. Igaza van, de ezt nem kellett volna kimondania. Megcsóváltam a fejem, és elindítottam a lejátszást. Ezek után tényleg felsorolta azt, amit négy éve, minden ilyen alkalommal, és amit minden fan ugyanúgy tud kívülről, mint a sonkás receptemet. Mikor belemelegedett, és azt mondta Liamnek – aki ezért cikizte –, hogy senki nem akar egy faszfejjel randizni, már a térdemet csapkodva hahotáztam, amihez Harry is csatlakozott.
Annyira édes, hogy soha, még véletlenül sem válaszol anélkül, hogy kiderülne a szexuális beállítottsága. Mikor mondja egy hetero, hogy nem randiznál egy faszfejjel? Lányokra nem használjuk ezt a kifejezést.
Egyszer beszélgettünk erről Harryvel, és tényleg sokat gyakorolta, hogy ne használja a „his” kifejezést, amiből egyértelműen kiderül, hogy pasiról beszél; de nem igazán jártunk sikerrel. Azt mondja – és ebben igazat kell neki adnom –, hogy ő nem fog lányokról beszélni, mert ha egyszer sikerül előbújni, akkor hiteltelenné válik a rajongók szemében. Őrület a pasi.
Az interjú végeztével nevetve bújtunk össze az ágyban.
– Most aztán napokra adtál eleséget a hiénáknak. Tele lesz vele a net, minden bulvár, és a twitteren legalább három trend lesz belőle. A Larryzés soha nem látott méreteket ölt majd.
– Nem baj. Hadd örüljenek a Larrysek. Szegények évek óta sötétben tapogatóznak.
– Ahhoz képest elég jól rájönnek a dolgokra.
– Néha azt hiszem, állandóan figyelnek – nevetett fel Hazz.
– Ne is emlegesd! – mondtam, és a hideg is kirázott az emlékre, mikor megzsaroltak minket a fotókkal.
– De azért mi csinálhatnánk egyszer egy itthoni felvételt – morogta a bőrömbe, ahogy a karomat harapdálta, amivel átfogtam a nyakát.
– Egy mit?
– Egy homevideot… – pirult el a gyönyörű arc.
– Azt akarod, hogy vegyük fel, ahogy szeretkezünk?
– Hát… csak eszembe jutott, hogy néha szívesen visszanézném, mikor nem vagy itthon, és Skype-olni se tudunk.
A meglepetéstől leesett az állam. Harry mindig azt mondta, ő a telefonjával se csinál rólunk képeket, mert a digitális korszakban senki sincs biztonságban.
– És nem félsz, hogy kikerül?
– Nem. A kamerával venném fel, és csak itthon nézegetném. Nem tenném fel semmi olyan eszközre, amiről bárki lelophatja.
– Akkor is kockázatosnak tűnik.
– Akkor a fejünket nem vesszük fel – próbált kompromisszumot kötni.
– Mert a tetkók, meg a hangunk, az nem elég, ugye? – röhögtem kínomban.
– Jajj, kicsi! Te ennél sokkal bevállalósabb vagy. Nem akarod látni másik szögből, ahogy mélyen a számba veszlek, vagy azt, ahogy beléd hatolok? – kérdezte, és tudtam, hogy megnyerte a mecset. Máris villództak a képek a szemeim előtt, és olyan merevedésem lett, mintha kőből faragták volna ki a farkamat. Harry elégedetten felkuncogott, és hatalmas tenyerét az ágyékomra simította. – Kicsi Boo is díjazza az ötletem!
– Jesszusom, cica! Kérlek, ne izgass fel. Tényleg nagyon ki vagyok ütve.
– Oké, abbahagyom és hagylak aludni, ha megígéred, hogy csinálunk egy videót.
Az agyam sebesen dolgozott és mérlegelt, de végül a kíváncsiság elnyomta a kételyeket.
– Rendben!
Harry hatalmas, zöld szemei, és a bennük felcsillanó izgalom, máris elvették a józan eszemet. – De akkor most elmegyek zuhanyozni, és utána szundi!
– Oké, apu! – mondta, olyan hanghordozással, hogy megint megrándult a farkam. – Estimese se lesz? – kérdezte duzzogva, mikor már a fürdőszoba felé lépkedtem. Újabb lökés a hasamban, ahogy elképzeltem, miféle mesét akar tőlem hallani.
– Dehogynem! Te leszel benne a hercegnő! – nevettem kissé rekedten.
– Úúú… Azt szeretem! – mondta, és ő is felkacagott. Az ajtóból visszanéztem, és azt láttam, ahogy ledobja magáról a törölközőt, majd meztelenül nyújtózik az ágyon, mint egy macska.
Abban a pillanatban elszállt belőlem minden fáradtság.

***

– Mi volt ez a tegnapi őrültekháza? – kérdezte Brandontól Higgs a reggeli megbeszélésen.
– Én nem tudom, főnök. Valahogy minden összejött. Próbáltuk uralni a helyzetet, de csak többé-kevésbé sikerült.
– Inkább sehogy sem! – csapott le rá Higgins, és tehetetlenül megdörzsölte az orrnyergét. – Milliónyi cikk, és az egész világ azt taglalja, hogy Harry gyakorlatilag CO-zott. Feküdjetek rá a dologra! Mindenütt szerepeljen, hogy ez csak egy vicc volt, és max az LMBT emberek melletti állásfoglalás. Bár ennek semmi értelme, hisz arra válaszolt, hogy neki mi fontos… Mindegy, ez van, ebből kell kihozni, amit lehet.
B. felállt az asztaltól, összeszedte a jegyzeteit, és kisietett az ajtón. Az asszisztense, egy fiatal kiscsaj csak kapkodta a fejét, de aztán észbe kapott, és utána rohant.
– Ti pedig, jómadarak, meséljétek el, miben sántikáltok! – fordult hozzánk Higgs.
– Semmiben! – tettem szét a kezeimet. – Hidd el, semmi hátsó szándékunk nem volt. Csak így alakultak a dolgok.
– Figyeljetek! – mondta vontatottan, és ránk nézett. – Nem lesz ennek jó vége, ha nem tudjátok kontrollálni a dolgokat.
– De tudjuk! – mondta Hazz, és megfogta a kezemet. – Semmi nem hangzott el, ami miatt aggódni kellene.
– Csak olyan hangzott el, ami miatt aggódni kell, de látom te nem érted, Harry. Nem tehetsz ilyen kijelentéseket. Már húsz videógyártó csinálja belőle az új Larryvideókat, és három napig megint veled és a melegségeddel lesz tele minden.
– Ez eddig is így volt, mégis én vagyok a legnagyobb csajozógép a közvélemény szerint – szögezte le Harry, és igaza volt.
– Igen, mivel Niall szűz, a többiek meg foglaltak – szúrta közbe Higgs, amin Zayn halkan felnevetett, de Ni arcára ráfagyott a mosoly.
– Nem vagyok szűz! – mondta, de a hangjából nem csendült ki erős meggyőződés.
– Niallről most szállj le! – mondta Hazz vészjósló hangon, amin én is meglepődtem. – Nehogy még őket is elkezd baszogatni, mert akkor tuti lelöki az agyam a szíjat.
– Oké, oké – adta meg magát feltartott kezekkel a nagyfőnök, és hátradőlt a székében.
– Zayn, ugye tudod, hogy a következő hetekben sok fellépés lesz, többek között a jótékonysági gála, ami hatalmas nézettség, és fontos?
– Igen, tudom. Minden rendben, csinálom, amit kell – mondta Zayn, amin mindannyian teljesen meglepődtünk. Nem vagyunk hozzászokva a szófogadó, és felelősségteljes énjéhez. A szívem megdobbant, hogy talán mégis lesz egy csodás utolsó évünk együtt.
– Akkor mindenki tudja a menetrendet. Az utazásokról a táblázatot Brandon feltölti a mobilotokra, beállítja az értesítőket, és kaptok egy jegyzetet arról, hol, mit kell nyilatkozni, mit kell kiemelni éppen.
– Csak küldje át e-mailben! – mondta Harry. – Nem adom a telefonom idegenek kezébe! – tette hozzá, és a szavai élesen csengtek.
– B. nem idegen… – használta a tőlem kapott becenevet Higgs, amin én is meglepődtem.
– Neki pláne nem! – felelte Hazz, és egyik oldalon kirajzolódott a gribedlije, amitől nekem is mosolyognom kellett.
– Igaza van, majd mi beállítjuk a telefonokat, hogy időben csipogjanak. Nem vagyunk analfabéták – mondta Zayn, és erőteljesen bólogatott. Rájöttem, mindenki attól fél, hogy beletúrnak a telefonokba, vagy lehallgatót tesznek bele. Pete-től megtanultuk, hogy ne adjuk ki őket a kezünkből.
– Rendben. Leszarom, ki, hogy intézi, de ha valaki nem lesz ott a reptéren, amikor kell, az nagyon megszívja, előre szólok.
Tudomásul vettük, és mindannyian bólintottunk, majd az elnyúló csendben csak néztünk magunk elé.
– Mikor lesz a szakítás? – kérdezte Harry egy kis idő elteltével.
– Jövő év elején. Február környékén – válaszolt a nagyfőnök, de meglepetésemre nem engem, hanem Zaynt nézte.
– Olyan soká? – kérdezte Hazz, és megszorította a kezemet. – El nem fog neki örülni.
– Csak kibír még két hónapot, mielőtt hivatalosan is eljegyzi egy másik b… – Majdnem kicsúszott a száján, hogy buzi, de legnagyobb szerencséjére, idejében lenyelte.  – balfasz! – helyesbített, mire Harry akkorát nevetett, hogy hátrahajtotta a fejét.
– Higgs, te vagy a legnagyobb homofób kretén, akit ismerek – mondta, és a térdét csapkodta.
– Te meg a legnagyobb köcsög, akit valaha láttam – replikázott a vén barom, de Harry csak nevetett és nevetett. – A karácsonyi hajtásban megtennéd, hogy nem öltözöl transzvesztitának? – kérdezte még Higgins, mert valamivel bele akart marni Harrybe.
– Már összeállítottam a kollekciómat, és lesz benne egy-két darab, amit imádni fogsz! – jött a frappáns válasz, én pedig elvigyorodtam, ahogy láttam az eddig fellengzős arcra kiülő félelmet. – Az arany csizmám egyszerűen csodálatos! – tette fel az I–re a pontot Hazz, aztán hozzám hajolt, és kaptam egy hatalmas puszit.

.

CXXI. Fejezet

Sziasztok!

Köszönöm a RENGETEG, CSODÁLATOS KOMMENTET, el nem tudjátok képzelni, mennyit jelentenek a számomra. Mindenkit ezek által ismertem meg az elmúlt másfél év során, és mára sokukat már a barátomnak mondhatom. Nagyon hálás vagyok a támogatásotokért, a kitartásotokért, hogy ennyi rész után még itt vagytok, sőt, ismét egy csomó feliratkozó érkezett... Mire kettőt pislogok, már 150-en lesztek, ami számomra hihetetlenül nagy szám.

Mindent köszönök, igyekszem rászolgálni a szeretetekre. <3
Becca

Alfi neeeee! – mondtam, és megpróbáltam eltolni a puha mancsot, ami az orromat pöckölte.
A macska úgy döntött, itt az ideje a felkelésnek, és egyáltalán nem érdekelte, hogy még egy egy órát aludhattunk volna.
– Cicaaa! Csinálj valamit ezzel a döggel! – mondtam morcosan, és a bolharaktárat Hazz hátára tettem, ahogy hason aludt.
– Alfi, maradj már! – mondta, és maga mellé húzta a lepedőre. Tíz percig csak hangos dorombolás, és Harry édes szuszogása hallatszott. Épp kezdtem volna bealudni, mikor a ház úrnője úgy döntött, ennyi plusz pihenő már tényleg épp elég volt, és beleharapott a gazdája orrába.
Harry hatalmasat prüszkölt, és azonnal felült, hogy a macskát felkapva maga elé tartsa.
– Kurva életbe! Te kis diktátor. Miért nem aludhatunk kilencig? – rázta meg finoman, majd a földre ejtette, ahol Alfi hangtalanul érkezett a puha talpakra, míg Hazz kihajtogatta hosszú lábait  a takaró alól, és nehézkesen feltápászkodott. – Mi ilyen sürgős? Fogadjunk, hogy még a vacsorádat sem etted meg!? – zsörtölődött, és elindult a konyhába, hogy szervírozza a zselébe ágyazott lazacfalatokat.
Néztem, ahogy meztelenül átvág a szobán, és a bokáját Alfi fonja körbe minden lépésnél. Ezt már úgy begyakorolták, hogy felléphetnének vele valami cirkuszban. A macska pontosan Hazz lépéseinek ütemére vált irányt, és tekeredik felváltva a bokái köré, míg morogva dorombol, mintha beszélne Harryhez, aki folyamatosan duzzog, de azért persze a vége egy nagy arcondörgölőzés a konyhapult tetején (ahová elvileg nem mehet fel a macska).
Én is kimásztam az ágyból, és követtem őket, hogy ismét megcsodálhassam a reggeli szertartást. Mindkettőt imádom, de a nagymacska a kedvencem, ezt nem tagadhatom.
Épp előrehajolt, és két, hihetetlenül hosszú kezével a pult szélébe kapaszkodott, hogy lehajoljon, míg Alfi a fejével hozzádörgölőzött az állához.
– Szépségem! – dünnyögte Hazz. – Mit kérsz reggelire?
A macska rekedten nyávogott, amit csak ők ketten értenek, mire Harry bólintott, és kivett egy alutasakot a legalább százdarabos készletből. Hangosan felnevettem.
Felkapta a fejét, aztán mikor végignézett rajtam, ahogy az ajtófélfának dőlve, keresztbe tett karokkal őket bámulom, és közben mosolygok, a pillantásába némi vágy költözött, és Ed is megrándult, hogy üdvözöljön. Harry gyorsan kinyomkodta a kaját a tányérba, majd hatalmas léptekkel átvágott a konyhán, és megállt közvetlenül előttem.
– Annyira izgató vagy ilyenkor reggel! – mondta, és az ujjaival szénakazalként álló hajamba túrt, míg a másikkal megfogta a derekamat, és magához húzott.
– Nem mondanám, hogy te nem vagy szexi anyaszült meztelenül, a párnamintás fejeddel, és a felgöndörödő tincseiddel… – válaszoltam olyan mély hangon, amit csak reggel tudok produkálni, miközben már tíz ujjal szántottam a vállára omló hajzuhatagban, és éreztem, hogy engem sem hagy érzéketlenül a kis közjáték.
– Jobb lenne a helyzet, ha én is bokszerben aludnék? – kérdezte, és lenézett rám, de a reggeli merevedésem már duplájára duzzadt, ahogy a haját fésülgettem, és közelről néztem gyönyörű száját, meg mellette a gödröcskéket.
– Nem, szívem. Hidd el, ha szkafanderben aludnál, nekem akkor se lenne könnyebb.
– Tudod, hogy van még egy fél óránk, hála Alfinak? – kérdezte, és a szemeiben huncut fények csillogtak.
Igaza volt. Hála a korai ébresztőnek, még több, mint harminc percünk volt, amit átaludtunk volna. Lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam az orrát, amit csak akkor érek el, ha mezítláb van, mert a magassarkú csizmáiban csak a szájáig tudok felágaskodni.
– Felfekszel a konyhapultra, vagy menjünk a zuhany alá? – kérdeztem, és a kezemmel mutattam is a két választható irányt. Harry összehúzta a szemöldökét, és úgy tűnt egy pillanatra, mintha ellent akarna mondani, de aztán elakadt a lélegzete, és szélesen elvigyorodott. Egyetlen szó nélkül megfogta a kezem, és behúzott a konyhába, ahol Alfi épp elégedetten csámcsogott az ablaknál.

Interjúnap. Utálom. Ilyenkor tiszta ideg vagyok, és szinte hozzám sem lehet szólni. Ma viszont – hála a reggeli relaxációs gyakorlatnak, mikor Harryt néztem mély légvételek közepette, aki teljesen kitárulkozva feküdt a hideg márványon, a lábait széles terpeszben felhúzva a derekáig –, teljesen nyugodtan érkeztem a stúdióba. Egész nap egymást fogják váltani a riporterek, tévé és rádióinterjúk tömkelege kerül felvételre egyetlen nap alatt. Az új lemez miatt van ez a felhajtás, de mi utáljuk Harryvel, mert általában kétszázszor hangzik el ugyanaz a kérdés, vagy ha valamelyik bátor riporter, valami extra kérdéssel áll elő, akkor is ugyanazt válaszoljuk, amit egyébként mondanánk. Tök reménytelen.
A mai kicsit izgalmasabbnak ígérkezik, mert lesznek egy időben felvett páros interjúk, majd közösek, és sok olyan arc jön ma el hozzánk, akiket megkedveltünk az évek alatt.
Ott van például Lucy Jones, a kis dundi ODE-s, akinek jó a humora, és elég provokatív. Sajna, hozzá csak Hazz megy Liammel, míg én valami vén kreténnek adok interjút Niallel, és Zaynnel. Mindegy, majd visszanézem este. De ott van még Scott Mills aki a BBC  sztárriportere, és olyan humora van, hogy alig bírom megállni röhögés nélkül a válaszokat.
A reggeli kávémat iszogattam, és a mellettem fészkelődő Harryt néztem, aki csavargatta az ujján a gyűrűjét, és a szája szélét rágta.
– Mi a baj? – kérdeztem. – Feszültnek látszol.
– Semmi baj, kicsi. Csak úgy érzem magam, mint aki be van sózva. És ülni se valami kényelmes.
Ezen a kis beszóláson elmosolyodtam, és megint beugrottak a reggeli képek, ahogy kegyetlenül mozgok benne, míg ő a fejét hátrafeszítve, kiáltozva élvez.
– Hát pedig ez egy hosszú nap lesz, szívem! – mondtam neki, és belepusziltam a nyakába.
Ebben a pillanatban lépett be B, akinek majdnem kiestek a szemei, majd villámgyorsan becsapta az ajtót maga után.
– Normálisak vagytok? Kint százával állnak a riporterek, sajtósok, operatőrök. Ti meg itt nyalakodtok? – kérdezte, enyhe undorral az arcán.
– Nem, Brandon, ez csak egy puszi volt. Ha nyalakodnánk, akkor legalább az egyikünkön nem lenne nadrág! – mondtam neki, mire Harry úgy felnyerített, mint egy ló, és a szája konkrétan a füléig szaladt. A kővé dermedt pasi csak nézett, mert elsőre nem esett le neki a tantusz, de mikor felfogta a szavaimat, elvörösödött, mint egy rák, és az öklébe köhögött.
– Mindegy! Ne nyúljatok egymáshoz itt, mert bármikor készülhet rólatok egy felvétel!
– Oké, megértettük – mondta Hazz. – Megfognád a kilincset egy pillanatra? – kérdezte, majd se szó, se beszéd, hozzám hajolt, és ledugta a nyelvét a torkomon. Hallottam, ahogy B odaugrik az ajtóhoz, és szitkozódva kapaszkodik a kilincsbe, míg Harry szenvedélyesen csókol, aztán mikor elengedett, és az egyik kezével a saját, a másikkal az én számat törölte meg, vigyorogva nézett az asszisztensre.
– Vehetsz levegőt, és elengedheted az ajtót! – mondta, és biccentett Brandon felé, majd felállt, és a kávégéphez sétált, hogy nyomjon magának egy láttét.
Húsz perccel később megkezdődött a nagyüzem. Eleinte még mosolyogtunk, és próbáltunk eltérő válaszokat adni, amiben nagy segítségünkre voltak a fülesünkön kapott instrukciók, amiket egy–egy képzett kommunikációs asszisztens súgott rendületlenül. Már megtanultuk, hogyha akarjuk, figyelmen kívül hagyjuk, de kínosabb kérdéseknél jól jött, hogy erre hagyatkozhattunk, és így nem kerültünk olyan szituációba, ahol később el kell számolni a mondottakkal.
Ahogy összejöttünk a közös interjúkra, és megérkezett Scott, határozottan üdítő volt kicsit felpörögni, hisz élő adásba kerülünk a rádióba, ami mindig sokkal izgalmasabb, mint egy felvett cucc, amit ha kell, hússzor ismételhet meg az ember.
Izgatottan helyezkedtünk a kis, L-alakú kanapén. Harry úgy ült, hogy velem szemben legyen. Szomorú, hogy nem ülhetünk egymás mellé, de azért abban is van valami izgalmas, ha pont szemben ül velem. Láttam a szemeiben a huncut fényeket. Lehet, hogy a reggeli menet nem volt neki elég? – morfondíroztam. Azt is láttam, hogy a gyűrűjét forgatja, amit nyugtatásképpen szokott, és akkor, ha elgondolkozik. Imádom.
– Volt valamelyikőtöknek olyan barátnője, akit csak télire tartott? – hangzott a szokatlan kérdés, mire mindannyian felkaptuk a fejünket, és Liam önkéntelenül Harryre mutatott. Hazz lefagyott, és azonnal visszakérdezett, hogy „mi van??”. Persze, mindannyian tudtuk, hogy Taylorra gondol, aztán a többi álbarátnőre, akik rendszerint a karácsonyi időszakban bukkantak fel, véletlen egybeesésként, a lemezek megjelenésével egy időben.
– Csak mutogatok… – próbálta menteni a menthetőt Payno, de éreztük, hogy ennek már annyi.
– Aztán a tavasz első napján, viszlát! – szólaltam meg, mert kezdett kínosan elnyúlni a csend.
Felnevettem, és a többiek is megkönnyebbülten csatlakoztak, Harry pedig egy átható pillantással ajándékozott meg, és szokatlanul hallgatag lett. Csak percekkel később jutott eszembe, hogy Taylor miatt vesztünk össze anno, és most valószínűleg rátörtek az emlékek. Nagyon nehéz időszak volt. Az első igazi válság a kapcsolatunkban. Nekem is összeszorul a szívem, ha rágondolok. Lesütöttem a szemem, és mikor a következő kérdés után felpillantottam, még elkaptam Hazz tekintetét, aki addig engem nézett, és a száját rágta. Nyoma sem volt az előző melankóliának, inkább úgy tűnt, most azonnal szeretne ágyba cipelni. Meg is lepődtem a dolgon, tekintettel az előző esti, és a ma reggeli együttléteinkre.
Közben valami olyasmi volt a téma, hogy ágyba bújni egy pasival, amire Niall azt válaszolta:
– Nem megyek el egy pasival…
Harry engem nézett még egy pillanatig, majd megütögette Ni térdét, és hangosan kijelentette:
– Ne vesd el az ötletet, amíg nem próbáltad! – A szívem megállt egy pillanatra, és csak akkor indult el újra, mikor mindenki felnevetett. De Hazz pillantását kerestem, és mikor megtaláltam, ismét leállt a légzésem. A szeme azt tükrözte, hogy döntésre jutott. Azt hittem elájulok. Remélem, nem most akar CO-zni, anélkül, hogy felkészültünk volna rá. Volt ráció a dologban, hisz mostanában nagyon kiélezett a helyzet a menedzsmenttel, de azért túlzás lenne így belecsapni a lecsóba. Szinte éreztem, ahogy megfeszülnek az izmaim, és az idegeim táncot jártak. Mikor véget ért az interjú, annyira megkönnyebbültem, hogy szinte nem értek le a lábaim a földre.
Persze hatalmas fejmosás következett a pihenőben, de az már szó szerint lepergett rólunk.
– Mégis mi a búbánatos faszom volt ez az egész? – kérdezte Higgs, és szinte tajtékzott.
– Semmi!  – mondta unottan Harry, és Niall mellé dobta magát a kanapéra, aki őszinte mosolyt villantott felé.
– Csak egy kérdés volt, amire Niall válaszolt, én meg hozzátettem viccesen, hogy ki kellene próbálnia!
– Te nem tehetsz kétértelmű utalásokat, Harry! – mondta Higgins, és próbált uralkodni magán.
– Jaj, ne már! Ez egy baromság. Az egész világ sejti, a fele pedig tudja, hogy meleg vagyok. És ez egy magas labda volt. Ha hetero lennék, akkor se tudtam volna kihagyni ezt a poént!
– Az lehet, csakhogy most a világnak az a fele, aki azon él, hogy a ti kis románcotokat shippeli, még egy csodamagot kapott, amiből kinő egy újabb égig érő fa, amin csupa Larrypillanat lóg.
Kénytelen voltam felnevetni a képletes hasonlaton, és eszembe jutott, hogy csodamagot ma reggel Hazz kapott, egy nagy adaggal, egyenesen a szájába.
– Larrypillanatok, hagyjál már! – röhögött fel Zayn. – Az egész életük az. Aki ebből nem jött még rá, az most sem fog! Ez egy vicc volt, Higgins. Csak neked nincs humorod. Szerintem tök jól sikerült az interjú. Amúgy is… Milyen provokatív kérdések voltak? Ki engedélyezte ezeket?
– Én… – mondta Higgs, mire mindenkinek a homlokára szaladt a szemöldöke. Én is kérdőn fordultam a pohos pasas felé.  – Valahogy elő kell készíteni a dolgokat. A rebrandelés egy hosszú folyamat. A közvéleményt át kell hangolni. És szerintem először azt kell újraírni, hogy Harrynek nem is voltak igazi barátnői.
– Már itt tartunk? – kérdeztem, mert a szívem a torkomban dobogott, mikor rájöttem, a menedzsment a CO-t készíti elő.
– Nyugi, Lou, ez egy lassú és aprólékos folyamat. Fél, egy év, mire sikerül.
– Csak nem az utolsó lemez megjelenésekor lesz alkalmas az időpont? – kérdezte Harry, annyi iróniával a hangjában, hogy a süket is meghallotta volna. Higgs pedig, szokásaitól eltérően megkukult. Látszott, hogy Hazz fején találta a szöget. Nem is tudott hirtelen mit válaszolni, csak kapkodta kis disznó szemeit, és valami kapaszkodó után kutatott. – Semmi gond, nekünk akkor is jó! – adta áldását a pasim, én pedig elvigyorodtam. Megbeszéltük, hogy nekünk nem sürgős, ha nem nyomnak le újabb barátnőket a torkunkon.
Higgs bólintott, Brandon veszettül jegyzetelt, mikor megkérdeztem:
– És El? Ő mikor léphet le végre? Azt ugye nem gondoljátok, hogy sokáig húzhatjátok még?!
– Előkészítettem, Lou…de van itt egy kis bibi – mondta Higgins.
– Micsoda? – dőlt előre Harry, és a többiek is feszülten figyeltek.
– Hogyha Elounor szakít, a Larrysek egyből népünnepélyt rendeznek, és az egész fandom, az eddigieknél ezerszer nagyobb hullámban kapja majd az ívet a szerelmetekkel kapcsolatban. Ha nem lesz más csaj a továbbiakban, kicsúszik a kezünkből az irányítás, és higgyétek el, ez még korai! Tényleg idő kell, míg lassan teret engedünk a dolognak. Két világhírű énekes közös CO-ja, nos, ilyen még nem volt a történelemben. Nem lebeszélni akarlak titeket, fiúk. Tudomásul vettük a döntéseteket, de azt tudnotok kell, hogy nem csak a kis tinirajongók fognak véleményt mondani rólatok.
El kellett gondolkoznom azon, amit mondott, és valahol mélyen éreztem, hogy igaza van.
– Akkor? Mi a terv? – kérdeztem halkan, és közben csak Harryt néztem moccanatlanul.
– El leléphet, ha te egy alkalmi kalanddal megcsalod. Egy másik lánnyal.
Harry lehunyta a szemét, és hatalmasat sóhajtott. Higgs is érezte, hogy pengeélen táncol. – Hazz, értsd meg, ha nem adunk valami koncot a sajtónak, szétszednek titeket. Egy lépést se tudtok majd tenni, és ti sínylitek meg a legjobban. Nem akarok nektek ártani. Nekem is az a célom, hogy a legzökkenőmentesebb legyen a dolog.
Harry bólintott, de ismét behunyta a szemét, és mikor kinyitotta, a tekintete fáradt volt, elgyötört.
– Szóval egy újabb hazugság…
– Az utolsó! – mondta Higgs, és bár mindannyian tudtuk, hogy ebben a szakmában ilyen nem létezik, mégis jól esett belekapaszkodni ebbe a szóba…




.