Sziasztok!
Mindenkinek nagyon kellemes hetet szeretnék kívánni.
És van valaki, akinek különösen csodálatos napokat, lévén, hogy születésnapos (volt tegnap:)) ...
Renee Stylinson
Happy birthday drága Reni! Isten éltessen sokáig! Ez a rész ( ami amúgy "véletlenül" pont szülinapos) most neked íródott.
Aki ebben az apró meglepetésben a tettestársam, neki is kijár a köszönet, ezért innen is sok cuppanós MellieBoo*-nak!
Köszöntöm az új feliratkozókat, és jó szórakozást kívánok nekik. Várom a véleményeiket, ahogy a régi hűséges kommentelőknek is köszönöm a folyamatos visszajelzést. Roppant hálás vagyok mindenért!
IMÁDLAK BENNETEKET!!!
Becca
LVI. Fejezet
Holnap
karácsony. És Louis születésnapja. Ő tényleg egy ajándék, nem is csoda, hogy ezen
a napon született. Mondjuk, ha belegondolok, hogy gyerekkorában mennyire
utálhatta, hogy a karácsonyi ajándékkal le van tudva a szülinapja is, megsajdul
a szívem. El is határoztam, hogy nyár közepén tartok majd neki egy
pótszülinapot, lufikkal, HBD feliratokkal, mindennel, amit karácsonykor nem
tesz ki az ember, mert úgyis giccsben úszik a lakás.
Csak késő délutánra végeztünk, három tévéinterjút adtunk a nap folyamán, és két
rádióműsorba kellett beülnünk egy-egy órára. Általában ilyenkor dobják piacra a
lemezeket, ezért a promóciós munka mindig az ünnepekre esik. Hányok tőle. De ez
a „sóbiznisz”…
Mikor kijöttünk a stúdióból, elköszöntünk a többiektől. Megbeszéltük, hogy
másnap délután öt körül várjuk őket az ünnepi vacsival. Zayn még tett egy epés
megjegyzést, hogy a pulykát ne bízzam Louisra, és ahogy eszünkbe juttatta azt a karácsonyi vacsorát, ismét
könnyesre röhögtük magunkat, kicsi pedig duzzogva vörösödött el megint. Ez egy
olyan csont, amit nem lehet eléggé lerágni. Átöleltem a vállát, és úgy
terelgettem a kocsi felé.
- Még van egy fontos dolgunk. –dobtam be neki. Tudtam, hogy erre felkapja a
fejét.
- Micsoda? –izgatottan nézett rám.
- El kell mennünk karácsonyfát venni. Ja és persze becsomagolni az ajándékokat.
És össze is kellene pakolni, hogy holnap már ne kelljen foglalkozni vele. –
kezdtem teljesen felnőttesen gondolkozni, és ez megijesztett. Lou vékony kis
karját a derekamra fonta, és mosolyogva nézett fel rám.
- Igen Édes! Menjünk fát venni. De földig érő legyen! – felhúztam a szemöldököm,
aztán kipukkadt belőlem a röhögés. – Földig érő?
- Igen. Mikor kicsi voltam, mindig ezt kértem anyuéktól. Ez a plafonig érő
Louis féle változata. Nekem így volt logikus. – még mindig vigyorogtam. Olyan
cuki, hogy meghalok. Az arcára nyomtam egy hatalmas puszit, mikor a szemünkbe
villant egy vaku. Elengedtem Louist, de nem túl sietősen, hogy ne legyen „lebuktunk
fílingje” a dolognak, majd odamosolyogtunk a lesifotósnak, és még meg is
álltunk egy pillanatra, hogy készíthessen pár használható képet.
- Kellemes karácsonyt! – szólt oda neki Lou, mire a pasi csak motyogva
válaszolt, mert úgy ledöbbent a viselkedésünkön.
(Sokat agyaltunk, mit reagáljunk az ilyenekre, mert óhatatlanul előfordul szinte
hetente. Végül szokás szerint, Liam állt elő a jó tervvel.
- Ne ugorjatok szét, csak lassan engedjétek el egymást, és ügyeljetek rá, hogy
a mosoly ne tűnjön el az arcotokról. Ha mondjuk ilyen fotó készül rólunk,
többiekről, márpedig készülnek szép számmal, mi sem reagálunk másképp.
Szerintem az lenne a feltűnő, ha látszana rajtatok, hogy valami olyat kaptak
le, ami titkolni való. Maradjatok természetesek, de kérlek, ne nyaljátok
egymást az utcán. – Egy mocskos válasz jutott az eszembe, hogy vajon szopni
lehet-e, ha nyalni nem, de persze megtartottam magamnak. Loura néztem, aki épp
beharapta az ajkát, és közben huncut ráncok gyülekeztek a szeme sarkában. Neki
is valami piszkos dolog futott át az agyán, tisztán látszott rajta.
Összekacsintottunk.)
Mikor kiértünk a belvárosból, figyeltük a faárusokat. Az út mellett felállított
fenyők álltak kivilágítva. Egyszercsak Louis felkiáltott mellettem.
- Ott van! Ő az! – úgy megijesztett, hogy beletapostam a fékbe. A mögöttem jövő
hangos dudálással adott hangot a nemtetszésének, és a tükörből láttam, hogy a
mimikája alapján még az anyukámat is szidta egy kicsit. Nem érdekelt. Kitettem
az indexet, és félreálltam a padkára.
- Kicsi! Az isten áldjon meg! A frászt hozod rám.
- Jaj, bocsáss meg! – fordult felém, a kezét a karomra téve - De ott van,
láttam.
- Kicsoda? – most már nagyon kíváncsi lettem.
- A mi fánk. Ott áll, pont a sarkon. – lassan esett le a tantusz. A MI FÁNK….
értem. Mosolyra húzódott a szám.
– Akkor menjünk, ne várakoztassuk meg a kicsikét!
A kicsike akkora volt, hogy két ember alig tudta úgy összekötözni az ágait,
hogy egyáltalán szállítható állapotba kerüljön. Mivel nincs csomagtartó a
kocsin, kaptunk egy nagy kartont, amire ráfektették a fát, és le kellett
tekerni az ablakokat, hogy az egész autón áthúzott kötelekkel rögzíteni
lehessen.
Hazáig lefagytak a füleim, elgémberedtek az ujjaim a kormányon, hiába ment a
fűtés ezerrel, de nem reklamáltam. Boldog voltam, hogy Lou elégedett.
Mondjuk, mire felcipeltük a másodikra úgy, hogy a lépcsőházban minden kanyarban
fel kellett állítani, mert nem tudtunk vele befordulni a sarkoknál, eléggé
macerás volt, de végül, mikor a szintén frissen beszerzett hatalmas talpba
állítottuk, és szabadon engedtük az ágait, akkor tátott szájjal bámultam.
Annyira szép volt, és itt benn a lakásban olyan illatosan üde, hogy elállt a
szavam. Valamiféle meghatott hangulat kezdett eluralkodni rajtam, még a torkom
is elszorult. Betaszigáltuk a sarokba a teraszablak elé, bár ehhez át kellett rendeznünk
a szobát. Gondoltam, akkor most végre leülünk a tévé elé, és kicsit mosathatom
az agyam a hosszú és kimerítő nap után, de Louis teljesen bepörgött. Ki-be
szaladgált az én szobám (most lomtár, gardrób, és Alfons territóriuma) és a
nappali között. Hozta a díszeket, a kis lámpafüzéreket, egy nagy, talpas
csillagot és a létrát. Mire felocsúdtam, a fa alatt álltam, és adogattam amit
kért, Lou pedig mérnöki pontossággal helyezte el az ágakon. Hátra én is
feltehettem párat, hogy ne érezzem magam haszontalannak, de arra az oldalra, ami
igazán látszik, csak Dr. Tomlinson tehette fel a díszeket, hogy minden
tökéletes legyen. Ez így volt jó, és számomra természetes.
Mikor elkészült a mű, csak ültünk a kanapén, és csodáltuk. Pontosan földig ért,
ahogy Lou szerette volna, a tetejére alig fért fel a csillag. Tömött,
szimmetrikus ágai vagy két méter szélesen terültek szét, és minden apró, bojtos
kis végen egy dísz csillogott. Kisangyalok, hóemberek, rénszarvasok, gömbök és
hópehely alakú izzók díszítették. Maga volt a tökély. Éreztem, ahogy Louis
törékeny kis teste hozzám simul, és elégedetten sóhajtva a vállamra hajtja a
fejét.
- Boldog karácsonyt! – suttogta.
- Neked is kicsi! – felé fordultam, ő is megemelte az arcát, hogy összeérjenek
az ajkaink, aztán átnyúltam a háta mögött, megfogtam a derekát, és egy
mozdulattal az ölembe húztam. Menet közben átvetette rajtam a lábát, úgyhogy
lovagló ülésben fogta át a csípőmet. Most ő mélyítette el a csókunkat, forró,
tüzes kis nyelve pillanatok alatt engem is lángba borított.
Ügyes ujjai a mellkasomon indultak el, mikor felszisszentem. Ő pedig
megmerevedett. Elhúzódott, én pedig visszatartottam a lélegzetem. A szemembe
nézett, fürkészte az arcom, de én csak vigyorogtam, mint a vadalma.
- Boldog karácsonyt édesem! – mondtam újra halkan. A szeme hatalmasra tágult,
kezdte pedzeni, hogy mi lehet az oka a fájdalomnak, aztán vett egy mély
levegőt, és finoman elkezdte felhúzni a pólómat. Amikor meglátta a szárnyak
alsó szélét, felugrott az ölemből, engem is talpra rántott, közben újra a
szemembe nézett, és már láttam, hogy könnyek gyűlnek össze csodálatos kék
íriszein.
Óvatosan újra húzni kezdte az anyagot, és remegett a keze, mikor végre teljes
egészében elé tárult a kép. Az alsó ajka is reszketett, a sós cseppek pedig
akadálytalanul gördültek le az arcán. Ujjaival pont olyan gyengéden, mintha egy
lepke szárnya simogatna, úgy cirógatta meg a tetovált pillangót, amit azért
készíttettem, mert a hozzá tartozó szöveg az ő mellkasán van, és szerettem
volna, ha összetartozásunk olyan jelét viselhetem magamon, ami soha el nem múló
szerelmem örök bizonyítéka, és kettőnknek is sokat jelent.
Lou újra a szemembe nézett, aztán közelebb hajolt, már majdnem összeért az
arcunk. – Köszönöm! –sóhajtotta a számba, aztán olyan finoman csókolt meg,
mintha életében először tenné. Tapogatózó, felfedező kis csók volt, és ettől
még izgatóbb.
Mégse lett belőle örömszex, bármennyire is szerettem volna, mert Louis
elhúzódott.
- Akkor szeretném én is átadni az ajándékomat, most hogy csak kettesben
vagyunk. Odalépdelt a kandallóhoz, és a párkányán lévő kis ládából elővett egy
borítékot. Mikor a kezembe adta, és várakozásteljesen emelte rám a tekintetét,
én is úgy izgultam, mint egy gyerek. A borítékban egy ugyanolyan levélke volt,
mint amilyet tőlem kapott két évvel ezelőtt. Egy utazásra szóló meghívás,
január közepén, az Alpokba, egy 4 napos sítúrára. Mellette a pályabérletek, a
repülőjegyek és egy Louis által rajzolt kártya, amin ez állt:
A kártya tulajdonosa: Harry Styles
Korlátlan szexuális szolgáltatás igénybevételére jogosító kupon,
mely beváltható Bel Air-ben, Franciaországban, 2013. január 11-15. között Louis
Tomlinsonnál.
Az aláírása tette hitelessé a dolgot, én pedig úgy vigyorogtam, mint a
tejbetök.
- Örülsz? –kérdezte, bár az arcomon láthatta, hogy telitalálat az ajándék.
- Igen édesem! Nagyon örülök, és alig várom, hogy elutazzunk, de bevallom
őszintén, hogy leginkább a kis "all inclusive" kuponod hoz lázba! – a legszexibb
mosolyával nézett vissza rám.
Megnyaltam a szám, miközben magamhoz húztam, és most én adtam neki
köszönöm csókot, de nem hagytam, hogy olyan hamar véget vessen neki, mint az
előzőnek. Mikor el akart húzódni, kezdtem bepipulni.
- Na ne már kicsi! Nem mondod, hogy van még valami, amit pont ma kell
megcsinálni?! – a hangomon tisztán érezhető volt, hogy kezdek kijönni a
sodromból.
- Hazz! Azt mondtad, be kell csomagolni az ajándékokat.
- Igen, azt mondtam, de úgy döntöttem, én inkább kicsomagolom az enyémet! –
reklamáló megjegyzéseivel mit sem törődve, egyszerűen felkaptam a vállamra mint
egy zsákot, és becipeltem a hálószobába.
Másnap mikor felébredtem, Louist a nappaliban találtam, körülötte ezer doboz,
papírok szétdobálva, borítékok, és tasakok tömkelege. A lista az ölében feküdt,
aszerint szortírozta és válogatta a dolgokat. Kis kupacokban kész ajándékok
sorakoztak a háta mögött. A rádióból a Last Christmas szólt, amit imádok, hiába
választották meg már többször a legnyálasabb karácsonyi dalnak. Felnézett, a
ragyogó kék szemek végigsiklottak a testemen. Felállt a tarkómon a szőr. Még
mindig zavarba tud hozni, ha így néz rám.
- Jó reggelt! – nyögtem ki nagy nehezen.
- Szia Tigris! –válaszolta vontatottan, és beharapta az ajkát. Nem értettem,
mitől a szexuális túlfűtöttség a hangjában. Lekucorodtam mögé, és a nyakára
hajoltam.
- Hmmm…de jó az illatod. – az orrommal megcirógattam a vállától a füléig.
- Harry…- nyöszörögte- neked mindig azon jár az eszed?
- Úgy éreztem az előbb, hogy ma reggel neked is… De kérdésedre válaszolva, mióta
ismerlek, azt hiszem igen. Mióta az enyém vagy, azóta pláne. Baj?
- Neeeem!! Imádom hogy ilyen szexmániás vagy. – megköszörülte a torkát – És
köszönöm ezt az éjszakát. Fantasztikus volt! – elvékonyodott a hangja. Legalább
tudtam, miért nézett olyan perzselően rám. Még a hatása alatt volt a tegnapi
kis tűzijátéknak. Ahogy eszembe jutott ívbe hajló teste, ahogy sikongatva
élvez, nem is kaptam levegőt.
- Boldog születésnapot kicsi! – duruzsoltam a tarkójába, amitől libabőrös lett
tetőtől talpig. Imádom, hogy mindenre olyan érzékenyen reagál.
- Köszönöm. – mondta halkan.
- Az ajándékodat este kapod meg…- suttogtam a bőrére, és közben végtelen jeleket
rajzoltam a nyelvemmel.
- Óóóó…. megbeszéltük, hogy nem veszünk semmit.
- Igen, és nem is vettem semmit. – elhajolt tőlem, és derékból kifordult, hogy
lássa az arcomat.
De hiába vizslatott, egyenesen néztem vissza rá. Összehúzott szemekkel méregetett.
- Nagyon titokzatos vagy. –közelebb hajolt, már éreztem a leheletét.
- Komolyan? Titokzatos vagyok? –elvigyorodtam – De jó! Még sose sikerült!
Ő is elmosolyodott, aztán odatartotta az ajkát.
- Isten éltessen édesem! – suttogtam, mielőtt elvesztem a csókjában.
Uh de rég írtam neked komit :o
VálaszTörlésNagyon édes lett <3 Imádom a tanítványt és ezt is ...tényleg jól írsz :) huh nem vagyok ilyen "regény hosszusagu komit író" olvasó de szerintem megérdenelnéd :)
Borka xx
Szia Borka!
TörlésNagyon aranyos, vagy! Nem is tudod, milyen jól esik, hogy írtál. Köszönöm a dicséretet, és nem is kell ennél több, csak tudjam, hogy itt vagy, hogy szereted!
Puszillak: Becca
Te. Jézus. Szent. Szűz. Mária.
VálaszTörlésÚristen. Uram. Isten.
Olyat sikítottam amikor megláttam a felköszöntő üzenetet, hogy szerintem kettővel alattunk is hallották.
Úristen. A kedvenc írónőm a kedvenc blogomon felköszöntött. Te jézus szent szűz mária.
Azt hiszem rohamom van. Istenem Becca, nagyon szépen köszönöm, imádlak!
Boo-t már megtámadtam a rohamommal.
és.
úristen
És perfect, csodálatos, fantasztikus rész lett.
NAGYON NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM!!!!! <3 <3 <3 <3 <3 <3
IMÁDLAK!!!!!
JÉZUSOM.
MEGYEK MÉG SIKONGATOK EGY NEGYED ÓRÁT.
AZTAROHADÁS
<3 <3 <3 <3
Kedves Szülinaposom!!!
TörlésMég egyszer isten éltessen sokáig!
Nincs mit köszönnöd, enyém a megtiszteltetés, hogy ilyen olvasóim vannak.
IMÁDLAK!!!!
"El is határoztam, hogy nyár közepén tartok majd neki egy pótszülinapot, lufikkal, HBD feliratokkal, mindennel, amit karácsonykor nem tesz ki az ember, mert úgyis giccsben úszik a lakás."←Hogy ez mennyire hihetetlenül édes! Imádom őket, komolyan! Ahj, nekem is kell egy Larry! :(((
VálaszTörlés"- Igen Édes! Menjünk fát venni. De földig érő legyen!"←Azt hiszem ez a fejezet már csak ilyen cukormázzal bevont karácsonyi csoda. Imádom!
"- Boldog karácsonyt édesem! (...) Tapogatózó, felfedező kis csók volt, és ettől még izgatóbb."←Ennél édesebb Larry-pillanatot még kívánni sem tudtam volna. Olyan hihetetlenül megható volt, hogy bárgyú mosollyal az ajkaimon olvastam végig ezeket a sorokat. Beléjük szeretek. Újra és újra.
"- Az ajándékodat este kapod meg…- suttogtam a bőrére..." "- Igen, és nem is vettem semmit."←Miután ezt elolvastam, bennem rekedt a levegő és körülbelül egy percig csak értelmeztem a sorokat. Aztán nagy levegőt vettem:
ÚRSITEEEN! ÚR-IS-TEN! Csak nem? CSAK NEEM? De! Biztos! ÚRISTEN!
Igen, nos, hivatalosan is megbuggyantam. Azt hiszem, papírt kéne róla szereznem...
Ui.: Nagyon szerettem ezt/ezeket a fejezet(ek)et... A rossz dolgok után üdítő ezeket a "rózsaszínfelhős" részeket olvasni. Csodálatos!
Uui.: Nem tudom, hogy mikor kerül sor arra a levélre, amit ígértem... Sajnos ma sem írtam semmit, szóval még jócskán van híja... Holnap kezdődik a suli, de úgy tervezem, ha hazaértem egyből gép elé ülök és befejezem végre.
xx Silke
Drága Silke!
TörlésVárom a "leveledet", de azért ne kapkodd el, ahogy írtad is, úgyis csak azt vagy hajlandó művelni, amihez kedved van. Majd megszületik a mű...időnk mint a tenger!
Látom, te is felkaptad a fejed az esti ajándékra :P:P
Nem tudom, mi lesz az, de Lou biztos örülni fog neki :P
Remélem jól telnek a napok. Milyen a suli? Dobj egy e-mailt, ha van időd.
Puszi: Becca
Két percre kerültem netközelbe , szóval gyors leszek...
TörlésDolgozom az ügyön, de a suli sokkal jobban lemerít, mint gondoltam volna. Igaz, hogy még aránylag lazák az órák és az osztályfőnököm eszméletlenül jó fej, de maga a tény, hogy szinte semmit nem értek a mondanivalójukból és minden egyes szavuk értelmezésére -már ha sikerül egyáltalán értelmeznem- minimum kilencven százalék figyelmemet kell fordítanom, rengeteget leszív az energiámból. Ma Herr Kipping, alias jó fej osztályfőnök, odajött hozzám kora reggel és boldog szülinapot kívánt. Ami nagyon kedves és szuper dolog, de először nem is értettem, hogy mit mondott. Csak percekkel később lett egy olyan sanda gyanúm, hogy ez lehet a háttérben. Aztán kihívott a tábla elé és az osztálytársaim -az osztályfőnökkel az élen- elénekelték a "Happy Birthday"-t...
...
Még jó, hogy felkaptam a fejem! Az egyik kommentemben -nem tudnám megmondani, melyik fejezethez írtam- utaltam rá, hogy milyen ajándék jutott az eszembe, te pedig azt írtad, hogy elültettem a bogarat a füledben... Szóval most extra kíváncsi vagyok és még jobban várom a fejezetet. (Főleg, hogy már csütörtök van, szóval ma Louis is megkapja a szülinapi ajándékát és én is. ☺)
Hetek kérdése, hogy bevezessék a netet, szóval nem vagyok fent túl sűrűn, de próbálok továbbra is rendszeresen életjelet és véleményt hagyni magam után egy-egy fejezet végére.
Ölel: Silke
"- Igen Édes! Menjünk fát venni. De földig érő legyen! – felhúztam a szemöldököm, aztán kipukkadt belőlem a röhögés. – Földig érő?
VálaszTörlés- Igen. Mikor kicsi voltam, mindig ezt kértem anyuéktól. Ez a plafonig érő Louis féle változata. Nekem így volt logikus. – még mindig vigyorogtam. Olyan cuki, hogy meghalok." - Olyan cuki, hogy belehalok!! :3 Miért teszed ezt velem? Ilyenkor én is akarok egy Harryt... :/
"Tapogatózó, felfedező kis csók volt, és ettől még izgatóbb. " :3 Olvasok, már lassan a padlóról kell felmosni!
"- Az ajándékodat este kapod meg…- suttogtam a bőrére, és közben végtelen jeleket rajzoltam a nyelvemmel.
- Óóóó…. megbeszéltük, hogy nem veszünk semmit.
- Igen, és nem is vettem semmit. – elhajolt tőlem, és derékból kifordult, hogy lássa az arcomat. " Oh, igen, igen, ez jól hangzik! :P (perverzség beindult! ;))
IMÁDOM!!! Annyira édesek ezek a részek, és minden egyes pillanatát ki akarom élvezni, mert érzem, hogy nem lesz sokáig minden ilyen happy!
TE VAGY A LEGJOBB!!! Boldog vagyok, hogy írsz, és olvashatom fantasztikus történeteid! :3
<3
Igen, a cukiságfaktort kiverte nálam is Harry ( mondjuk ugye ez nálam állandó, az a nagyobb meglepetés, hogy most nálad is :P)
TörlésA tapogatózó, felfedező kis csók pedig úgy látom több embernél is betette a kaput:)) ez tényleg meglepett.
Perverzség.... tudod, hogy meddig kell várnod rá, ugye?? :O ;)
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, megveszek tőlük, de édesek! *---------*
VálaszTörlésÉn is kiemelnék egy pár kedvenc részt ebből a fejezetből, de egyszerűen minden betűjét, szavát, mondatát imádtam, és így az összeset ki kéne emelnem. Hihetetlen vagy, imádom! :3
u.i.: Bocsánat, hogy az ezelőttihez nem írtam, de egyszerűen elolvasni is alig volt időm.:/
Az nem baj, ha nem tudsz kiemelni. Egyszerűen elmondhatatlanul hálás vagyok, csak azért, mert áldozol rám az idődből, hogy írj nekem pár sort.
TörlésSemmi baj, semmiről nem maradtál le. Nem kötelező minden részhez írni, csak ajánlott :P::P:P:P
<3<3 Becca
Kedves Becca!
VálaszTörlésNagyon ritkán írok kommentet, mert annyira magával sodornak a részek, hogy elfelejtek írni, azonban minden fejezetnél megy a szerettem-pipa. :)
Nos, most megálltam, és letörölhetetlen vigyorral az arcomon írok.
Imádom az írási stílust, és imádom a fiúkat is. Külön Harry-t, külön Louis-t, viszont együtt a kettőt a legjobban.
Fantasztikus, ahogyan H. Kendall-ra reagált, az, ahogyan feszengve elmondta Lou-nak a félelmét, miszerint "lehet, hogy impotens lesz?". Elolvadtam azon is, ahogy a Kicsi reagált ezekre, illetve mindenre, ami Harry-hez kapcsolódik. Nem voltam odáig az 1D-ért, nagyon kívül esik/esett az érdeklődési körömön, de meghoztad hozzá a kedvet :D
Köszönöm ezeket a szerelmes, édes, érzelmes sorokat, oldalakat, leírhatatlan, mennyire a bűvkörébe vont a történet. És igen, egyet értek abban, hogy nem véletlenül van Lou-nak éppen karácsonykor a születésnapja. <3
Nem ígérem, hogy minden részhez írok, sőt. Igyekszem néha jelezni, de mindent nagyon szeretek, legyen az 18+, vagy csak "lágyabb" rész. <3