2016. augusztus 28., vasárnap

These Roads We Stumble Down / 7. rész


7. rész


  Úgy tűnt, Louis elégedett a lassú tempóval, és egy ideig nem volt több, csak lágy cirógatás a nyelvükkel, és finom karcolások a fogaikkal az alsó ajkakon. Harry kezei becsúsztak Louis pulóvere alá, végigsimítva a dereka kis gödröcskéitől, fel, a gerince mentén. Kint lehet, hogy csípős hideg volt, de köztük felforrósodott a levegő, ahogy a nyelvük simogatta és kergette egymást, egyre mélyebb csókba forrva, egyre nehézkesebben lélegezve.
  – Annyira gyönyörű vagy! – suttogta Harry Louis duzzadt alsó ajkát csókolva, pusztán azért, mert ez volt az igazság, és reggel volt, plusz Lou-t a karjában tartani olyan érzés volt, mint tél közepén rabul ejteni a nyári napsugarat.
  Louis megrázta a fejét, a teste libabőrös lett attól, ahogy Harry cirógatta, aztán olyan gyorsan dőlt előre, hogy Harrynek nem volt ideje ellenkezni. Lenyomta, hogy Harry lefeküdjön a takarókra, így fölé hajolt, a térdein állva, még egy mozdulattal később pedig finoman megszívta a fiú állát, aztán a nyelvével a bordáit követte. Harry érezte a meleg leheletet, a nyomást, amit az ajkaival gyakorolt, meg a nedvességet, ahogy érzékeny bőrén siklott a szája, és próbált nem nyöszörögni, mikor Louis megízlelte, aztán megharapta a bimbóját éles fogaival, végül megnyalta, hogy csillapítsa a fájdalmat. Ezt ismételte a nyakán, követve az artériát, aztán erőteljesebben harapott a nyaka és a válla találkozásánál.
   Ez nem sokkal azelőtt volt, hogy Harry légzése akadozni kezdett, és a kezei, amik addig Louis hátán kalandoztak, most lejjebb igyekeztek. Túl a tréningnadrág derekán, átfogva kerek fenekét. Akkor jött rá, hogy Louis már nem vette vissza az alsóját – ami valószínűleg még mindig a földön hevert, az összekent felsővel együtt, amit eddig tisztogatásra használtak –, és ettől a gyomra összeszorult egy hirtelen rángással, a szívét pedig elöntötte a vágy, a csodálat és valami egészen megfoghatatlan.
  Louis a vállába nyögött, mikor Harry belemarkolt a fenekébe, és felfelé mozdította magán, így Lou pontosan érezte, mit tesz vele és kőkemény farkával ez a mozdulat. Erősen belenyomta magát a tenyerébe, miközben nedves lélegzete csiklandozta a párja bőrét, majd hátra és lefelé mozdult, ellenállva a nagy tenyereknek, így Harry érezhette, ahogy kemény szerszáma belesimul Louis vágásába, ahogy a farkára ül. Tulajdonképpen érezte Louis minden porcikáját a melegítőn át, és a hasa aljában növekvő vágytól hajtva ismét fellökte a csípőjét, éreztetve milyen féktelenül kívánja.
 
Meg akarlak lovagolni! – sóhajtotta Louis a nyakába. A hangja akadozott, amitől Harrynek hatalmasat kellett nyelnie, mielőtt válaszolni tudott.
  Oké, rendben.
  Nem mozdultak, de Louis valahogy felnyújtózott, hogy elkapja Harry száját még egyszer, és egy darabig csak lágy csók volt, sima és könnyed – épp elég ahhoz, hogy életben tartsa a perzselő vágyat, ami miatt az ember csak többet és többet akar. Aztán Louis megharapta Harry alsó ajkát, és felült, arcán huncut mosollyal.
 
Első ülés! Első ülés! Első ülés! – ismételgette, miközben Harry könyökét rángatta, és igyekezett kibogozni a végtagjaikat.
 
Nem lehet! – nevetett harsányan Harry, elég erősen visszarántva Louis-t, amitől az egy nyögéssel landolt a mellkasán. – Nagyon izgi lenne! De fényes nappal van, és mi van, ha valaki meglát? Talán legközelebb, oké?
  Louis lefagyott, hirtelen lenézett rá, és Harry egy pillanatra megijedt, hogy olyat tett vagy mondott, amivel elbaltázta a dolgot. Lehet, hogy Louis csak az első ülésen akar, és sehol máshol
morfondírozott, amikor kiszorult a tüdejéből a levegő, ahogy a fiú szinte rázuhant, és nekiesett a szájának. Harry kezei azonnal átfogták a derekát, egyrészt, hogy közelebb húzza magához, másrészt, hogy kicsit lecsillapítsa, míg végül ujjai megtalálták a selymes bőrt Lou csípőjén, amit a hüvelykujjával cirógatott, és teljesen átadta magát a fiúnak. A vad tempóból hamarosan lassú és emésztő csók lett, és Harry azon kapta magát, hogy elképzeli, ahogy egy normális ágyban csinálják, a reggeli ébredés után egymás felé fordulva, órákon át csókolózva, összegyűrt ágyneműk között, miközben a napfény tarka sugarai megvilágítják az aranyló bőr alatt feszülő izmokat.
  Ez nem az a fajta gondolat volt, ami rád tör, miközben ügyetlenül próbálsz összehozni egy numerát a kocsiban.
  Harry ismét lecsúsztatta a kezeit, belemarkolva Louis meztelen fenekébe, és széthúzta annyira, hogy egyik ujjával cirógathassa az ánuszát. Louis megborzongott fölötte.
 
Szabad? – kérdezte Harry rekedten, míg az ujja óvatosan körözött, Louis pedig halkan nyögdécselt a szájába, ami Harry ágyékában visszhangzott.
 
Kérlek! – nyöszörögte Lou.
   Harry vakon tapogatózott a síkosító után a padlón, míg Louis le nem gurult róla, hogy ő kapja fel a földről, majd diadalittasan tartsa a feje fölé.
   Harry megcsókolta egyszer, majd még egyszer, aztán odahajolt érte, de a fiú eltolta a kezét.
   Ne! – mondta halkan. – Most… most én csinálom, rendben? Te csak nézd!
  Harry vitatkozni akart, mert ez volt az a pillanat, amikor semmit sem akart jobban, mint végre felnyomni az ujjait Louis testébe, és nézni a reakcióját, mikor megcsavarja a csuklóját. De Louis kipirult és a pillantásában volt valami ismeretlen izgalom, így csak lehajolt, hogy még egy futó csókot lopjon tőle, aztán bólintott, elhelyezkedve Louis mellett.
  Lou minden finomkodás nélkül tépte le a saját ruháit
Harry pedig kapkodva követte , aztán Harry elé tartotta a kezeit. Egyikben a síkosítót fogta, a másik kezének ujjai széttárva.   
  Már készítette a gélt, de mielőtt nyomhatott volna belőle, Harry elkapta a csuklóját, a tubust a padlóra ejtette, majd a szájához emelte Lou másik kezét. Bekapta a középső és a mutatóujját, egészen tövig, és nyelvével körbesimogatta őket, aztán közéjük siklott vele. Finoman szívogatta őket, miközben érezte Louis száguldó pulzusát a csuklóján, amit nagy kezével fogott, és figyelte a hosszú szempillák alatt hogyan vékonyodik el a kék írisz széles karimája egy vékony kis gyűrűvé, ahogy kitágulnak a pupillái. Ismét megkapta azt a pillantást – ami annyira intenzív és koncentrált, de ugyanakkor mégis abszolút behódoló
–, mintha Harry egy órát is eltölthetne azzal, hogy a nyelvét az ujjaira tekeri, és Lou még mindig meg sem moccanna.
  Végül, miközben elengedte Louis kezét, Harry egy csókot nyomott a tenyerébe az életvonalára, és kipattintotta a síkosító kupakját, majd rácsepegtette Louis nedves ujjaira, és simogatta őket, míg teljesen be nem vonta vele.
 
Minden rendben? – kérdezte tőle, olyan karcos hangon, mintha előtte épp Louis farkát engedte volna le a torkán.
  Louis megrázta a fejét, aztán megállt, majd félénken bólintott. A pillantását Harryébe fúrta, rózsaszín ajkai szétváltak, végül lenyúlt, túl szivárgó péniszén, hogy a saját bejáratát simogassa nyálas, síkos ujjaival, mielőtt felnyomta az egyiket, egyetlen lassú, ügyes mozdulattal.
  Harry lecsúszott, és a kezét Louis térde alá tette. Fogta a lábát, hogy segítsen megfelelő pózban tartani, de talán inkább azért, hogy jobb rálátást kapjon arra, ahogy a fiú kihúzza az ujját, hogy aztán ismét elmerüljön a szűk forróságban. Louis szemei szorosan le voltak zárva, és megállás nélkül folytatta a behatolásokat. A háta ívbe hajlott, míg a takaró lecsúszott róla, és a nyaka hátrabiccent.  
  Harry ismét arra gondolt – vagy talán hangosan is kimondta
, hogy „annyira gyönyörű vagy, Lou, olyan csodálatos”, és ez még mindig csak a színtiszta igazság volt, semmi más.
  A szabad kezét
amivel nem tartotta Louis lábát , a domború kis hasra tette, majd végigcirógatta a keskeny kis szőrcsíkon haladva, át a göndör szőrcsomón, figyelve, ahogy kőkemény farka megugrik, mikor azon is átsiklik a keze. Arra ösztönözte Louis-t, hogy széthúzza magát, míg be nem fért a másik ujja is, addig erőlködve, míg zihálni kezdett, a csípője kifordult, az ánusza pedig látványosan ráfeszült az ujjaira.
 
Harry! – suttogta, arcát a takaróba temetve. – Kérlek!
   Harry előrehajolt, hogy megcsókolja Louis vállát, miközben hüvelykujjával a hasát cirógatta, majd összegörnyedt, hogy lefelé haladva megcsókolhassa a térdét, a combja belső felét, és a lágy hajlatba suttogta, hogy „oké”. Louis már állandó ritmusban nyomta rá magát az ujjaira, és Harryt egy pillanatra rabul ejtette a látvány, ahogy ki-be csúszkálnak előtte, és hallotta az obszcén hangokat.  
  Nézte, ahogy Lou ujjai ismét eltűnnek a szűk résben, és nem tudta levenni róla a szemét, míg Louis meg nem ismételte kétségbeesett kérését. Akkor gyorsan a saját ujját is bekente a géllel, és Louis két ujja mellé furakodott vele.
  A forróság azonnal körülölelte, és annak ellenére, hogy Louis már tágította magát, most szinte fájdalmasan feszült, ahogy Harry mutatóujja a másik két ujj mellé szorult. Így aztán szorosan összezárták őket, hogy elférjenek, és Harry Louis feszülő combját simogatta, hogy segítsen neki ellazulni. Igyekezett helyet csinálni az ujjának, hogy végre körbetapinthassa a nedves közeget, míg rá nem talált a kis dudorra, amitől Louis azonnal lenyomta a csípőjét egy hangos nyögéssel, a lábai pedig kinyúltak a lefektetett üléseken.
 
Louis… Szabad? Csinálhatom? dadogta Harry, és igyekezett elszakítani a pillantását onnan, ahol ujjaik csúszkáltak ki-be, hogy Lou farkára fókuszálhasson, ami vörösen és kőkeményen feszült a hasán, pontosan az ő orra előtt.
  Louis kihúzta az ujjaikat, és lerántotta Harryt a hajánál fogva, míg el nem terült a csomagtartóban, teljes hosszában, ő pedig fölé kerekedett szétterpesztett lábakkal. A tető alacsony volt, így a nyakát kényelmetlenül be kellett húznia, míg Harry megmarkolta a derekát, hogy egy helyben tartsa.
 
Most… Most beleülök, jó? – szuszogta Louis, mintha el kellene magyaráznia, ami történik. – Gumi?
 
A tárcámban – nyögte fojtottan Harry, mire Louis hátrahajolt, hogy előszedje a ledobált ruhák közül, és dicséretére legyen mondva, egy szót sem szólt, mikor megtalálta a pénztárca kis zsebében, majd kitépte a fogával és Harry farkára görgette. Megkereste a síkosítót is – ami eddig Harry hátába állt bele , és nagyvonalúan bekente vele az egész szerszámát. Elég volt Lou kezeinek finom érintése, hogy Harry felkapja a fejét és felnyögjön, a hangjában annyi vággyal, amiből kiderült, hogy még sosem akart semmit annyira, mint most azt, hogy Louis testébe hatolhasson.
 
Louis… Lou… Kérlek, gyere! – mondta sürgetően, mire Lou csak csendesen bólintott, és fölé helyezkedett, amennyire csak tudott. A hasa cuki hurkába gyűrődött, ahogy összegörnyedt.
  Louis haja izzadságtól átitatva, kócosan hullott a szemeibe, a nyaka és a mellkasa nedvesen, kipirultan csillogott a bronz gyönyörű árnyalatában. A combjai szétfeszültek, és a kemény izmok Harry két oldalát fogták közre, miközben egyik, apró kezével a Harry mellkasára támaszkodott.   Másik kezével még egyszer megmarkolta Harry szerszámát, hogy beillessze kitágult ánuszába. Harry lihegett, mert alig tudta elviselni a gyönyört, ahogy a makkja átbukott a szoros izomgyűrűn. Louis összehúzta a szemöldökeit, látszott, mennyire koncentrál. A lélegzete apró szusszanásokkal hagyta el a száját, miközben nem pazarolta az időt, folyamatosan igyekezett rányomni magát. Harry csak nézte, ahogy a farka eltűnik a hihetetlenül szűk forróságban, aztán már azt sem tudta, hogy ő tartja-e fent Louis-t, vagy Louis teste tartja rabságban az övét.
 
– Harry – sóhajtotta Louis, a csípője pedig lassan lefelé igyekezett, az arca eltorzult. Annyira, kibaszott jó! Annyira nagy
   Az utolsó szó elfúlt, ahogy a hátralévő centimétereket is megtette lefelé, egy összefüggő mozdulattal. Harry felmordult, mikor teljesen benne volt, kezei pedig belemélyedtek Louis oldalába. Egy pillanatra Louis feneke lágyan belefészkelődött az ölébe, és minden, amit Harry érzett, annyi volt, ahogy Louis teste szorosan körülfogja és rászorul a farkára, miközben próbál megküzdeni a hosszával és a vastagságával. Ez túl sok volt, túl jó, túl szűk, és túl tökéletes, Harry pedig erősen küzdött, hogy ne következzen be a kellemetlenül korai vég.
 
Bassza meg, Louis!  nyögött fel kínjában, mire Lou lehajolt, az állát és az arcát csókolta, míg Harry el nem fordította a fejét, hogy elérje a száját. A csók inkább csak ajkaik cirógatása volt, és egymás szájából szívták a forró lélegzetet, mégis lehetőséget adott  Harrynek, hogy összeszedje magát, és valami másra tudjon fókuszálni, nemcsak arra a pontra, ahol a testük összeforrt, és a gyönyörre, ami lassan elöntötte az altestét.
 
Most már mozgok, rendben, drága? – duruzsolta a szájába Louis, még egy gyengéd csókot nyomva rá, és Harry némán megszorította a derekát, beleegyezése jeléül.
  Louis felemelte magát, amennyire csak tudta, anélkül, hogy beverte volna a fejét az alacsony tetőbe. Kezeivel Harry mellkasán támaszkodott, a szemei a fiú arcáról a finom bőrre vándoroltak, amit a tenyerei alatt érzett.
 
Oké – mondta halkan.
  Harry valamiféle áhítattal csodálta, ahogy Louis felemelkedett a farkáról, mielőtt lassan visszacsúszott rá egy reszketeg sóhajjal, aztán újra, felvéve egy egyenletes, folyamatos ritmust. Lou ujjai keményen a melleibe martak, ahogy beállt a saját tempójára, türelmesen, de megállás nélkül mozogva, meghazudtolva a szűkös teret, ami körülvette őket.
   Harrynek minden lefelé tartó mozdulat, ahogy Lou magába csúsztatta, és minden finom felemelkedés, ahogy óvatosan kihúzta magából, olyan volt, mintha gyomorszájon vágták volna. Minden erejét össze kellett szednie, hogy ellenálljon a kísértésnek, és a csípőjével ne kövesse önkéntelenül a behatolásokat. Louis gátlástalanul nyögött fölötte, és úgy tűnt, egyáltalán nem izgatja, hogy hol vannak. Alig hagyott időt Harrynek, hogy a torkából feltörő morgások között, rövid, szaggatott lélegzeteket vegyen.
  
Harry! – nyöszörögte Louis, miközben egyre kétségbeesettebben mozgott Harry farkán. Verejték gyűlt össze kulcscsontjának hihetetlenül szexi árkában, aztán végigcsorgott a tetovált betűkön, csillogóvá varázsolva, mintha a napfény szórna rajta szikrát. Harry arra gondolt, mennyire szeretne annyira közel lenni hozzá, hogy lenyalhassa őket, végigsimogatva nyelvével az egész feliratot.
  
Harry, basszus, mozogj!   
   Nem kellett kétszer mondani. A talpait a padlóra támasztotta, kezeivel megmarkolta Louis csípőjét, és rövid, erőteljes döfésekkel hatolt belé, amitől Louis nyögései sikkantásokká váltak, majd előredőlt, de feszülő bicepszekkel próbálta megtartani magát. Aztán hirtelen felkiáltott, és úgy tűnt, ez volt az a pont, az a tökéletes szög, ahogyan Harry pontosan telibe találta a prosztatáját.
  Louis felfoghatatlanul és leírhatatlanul szűk volt körülötte, és ettől majdnem felrobbant benne a gyönyör. Nem akarta, hogy vége legyen, nagyon nem, de az iram, amivel űzték egymást, plusz Louis forró lehelete a mellkasán, és apró kezei az oldalán, valamint az, hogy a fiú teste kész volt elfogadni mindent, amit Harrytől kapott, nyilvánvalóvá tette számára, hogy nem sokáig tudja elodázni az elkerülhetetlent.
  Lenyúlt a testük között, hogy marokra fogja Louis kemény szerszámát. Néhányszor megpumpálta, gyors, egyenletes mozdulatokkal, mire Lou keményen lenyomta magát.
Én mindjárt… mindjárt elmegyek.
  És akkor Harry a hüvelykujjával megsimogatta a csöpögő makkot, mire Louis szája néma kiáltásra nyílt, a szemöldökei összerándultak, a nyaka izzadságtól csillogva feszült, és elélvezett. Gyönyörű volt, annyira elmondhatatlanul gyönyörű.
  Aztán rázuhant, egyenesen spermacsíkos mellkasára, és Harry kezei felemelkedtek, hogy belemarkoljon Louis kemény fenekébe, ahogy kétségbeesetten tolta bele magát, ritmusát vesztve, saját közeledő orgazmusától űzve, már majdnem a gyönyör kapujában, miközben a közelgő robbanás már előre elvakította teljesen.
  Louis elfojtott egy sikolyt, ahogy Harry farka még egyszer megütötte a prosztatáját, majd reflexből rányomta magát, és ennyi volt… Harry keményen élvezett, lüktetve a szűk forróságban.
  Mikor végre ő is elment, Louis még mindig csonttalanul hevert a mellkasán, és érezhette a szívverését, ami olyan volt, mintha egy kolibri verdesne a bordái alatt. Harry kezei Louis szétmart fenekéről elindultak, mintha maguktól mozdulnának, és most mintákat rajzoltak a derekára, cirógatva a kis gödröcskéket és a gerince vonalát. Kielégültnek érezte magát, de máshogy, mint általában. Úgy, ahogy már nagyon rég nem érzett szex után, és nem csak a hihetetlenül intenzív orgazmustól. Rá lehetett volna fogni, hogy egész héten tele volt várakozással, és a feszültség most robbant ki belőle, de valószínűbb volt, hogy az ok a hihetetlen fiú volt, aki összenyomta a tüdejét, és megnehezítette a légzését.
   Óvatosan – mert tudta, hogy a kelleténél durvább volt
, mindkettejüket az oldalukra fordította, és kihúzódott, amitől Louis halkan nyöszörgött a nyakába. Harry egyik karjával azonnal átölelte a derekát, hogy közel tartsa magához, a másikkal pedig folyamatosan cirógatta a hátát, míg érezte, hogy a kis kolibri megszelídül, és csendesebb, nyugodtabb tempóra vált. Louis hátrabiccentette a fejét, és felnézett rá, egy lágy, lusta mosollyal az ajkán.
   Alaposan szétkeféltnek és ettől rendkívül elégedettnek látszott.
  
Hahó – mondta halkan, összedörzsölve az orrukat.
  
Helló – krákogta Harry válaszul, a szemei pedig Louis hibátlan csontszerkezetét bámulták az arcán, mielőtt megállapodtak az ajkain.


.

2016. augusztus 9., kedd

These Roads We Stumble Down / 6. rész




6. rész

– Sajnálom, ez az éjszaka nem lesz valami kényelmes… – kezdett bele, de Louis megrázta a fejét.
– Nem baj, nekem megfelel – mondta. – Úgy értem, neked nem is kellene ezt tenned… engedni, hogy itt aludjak. Felvenned sem kellett volna, ami azt illeti. Kaját venni meg pláne…
– Semmi gond – válaszolta Harry lassan. – Nem bántam meg.
  De Louis még mindig ott állt, látszott, hogy kényelmetlenül érzi magát, ezért Harry felé lépett, a két tenyérbe fogta az arcát, és lehajolt egy rövid, szemérmes kis csókra. Öröm járta át, mikor Louis automatikusan lábujjhegyre állt és nekidőlt, a szemei lecsukódtak. – Igazán nem probléma. Én akartam. Azt akarom, hogy maradj – mondta, mikor elhúzódott.
   Louis felpislogott rá, kék szemei elsötétültek, hogy alkalmazkodjanak az éj sötétjéhez.
– Jéghidegek a kezeid… – mondta Lou, mire Harry villámgyorsan elkapta őket és az oldalára tette.
– Bocsi!
– Semmi baj! – felelte Lou egy félszeg kis mosollyal, miközben a hüvelykujjával benyomta a gombot, és kinyitotta az ajtót, aztán fürgén beugrott a csomagtérbe. – Akkor menjünk aludni, jó?
  Pillanatnyi hezitálás után (mert most először az egész út alatt, Harry kényelmetlenül és feszélyezve érezte magát), követte a példáját, és befeküdt a takarók közé. Louis épp lehúzta a cipőjét, aztán összegömbölyödött mellette, de elővigyázatosan helyet hagyott kettejük között, és hátat fordított, mintha az érintés most nem lenne engedélyezett. Harry magukra terítette a megmaradt takarót, és lefeküdt, bár nagyon kényelmetlen volt, mert minden porcikáját nyomta a kemény padló. Próbált álomba merülni, de a zárt, kicsinyke térben egyszerre minden túl csendesnek és túl hangosnak tűnt.
  Az éjszaka sűrű némasága vette őket körül, de lélegzetvételeik ott visszhangoztak az autóban. Nem a közeledő álom könnyű sóhajai voltak, hanem mély kilégzések, mint amikor nehéz a szíved.
  Harry nem is érezte, mennyire feszült, míg Louis végül felé nem fordult, és közelebb helyezkedett hozzá. Egyik tenyerét kísérletképpen Harry szívére tette, és mikor nem volt ellenállás, gyorsan belefúrta magát Harry mellkasába. És hirtelen, olyan volt, mintha Harry egész teste beleolvadt volna a kemény padlóba. Azonnal átölelte, és közelebb húzta Louis-t, hogy a testük egymáshoz simuljon, és ez az egyetlen mozdulat, úgy tűnt, eloszlatott minden lappangó kétséget. Louis csak erre várt, és már emelte át a lábát Harryn, majd hideg lábujjait a vádlijába fúrta.
  Az elmúlt percekben Harry kényelmetlenül érezte magát a bőrében, de most azonnal észrevette a holdfényt, ami beszűrődött a karcos üvegen, és azt is, milyen gyengéden simogatja a gyönyörű, meseszép fiút, aki mellette fekszik, a halvány, földöntúli derengésben.  
  Ahogy a szemei kezdtek lecsukódni, egy könnyű kis puszit nyomott Louis hajába, és hallotta a halk, elégedett sóhajt, amivel Louis még közelebb bújt hozzá.
  Az elcsendesedő éjszakában, Lou szuszogását érezte a pólója anyagán át, ami felmelegítette hideg bőrét, majd beszivárgott a húsába, és végül felolvasztotta a csontjait is. 

Kendal, 06:03

  Harry arra ébredt, hogy Louis egy sötét foltot nyálazott a pólójára, és a szájába lógott Lou haja, a keze ökölbe szorítva pihent Harry mellkasán, és közben halkan szuszogott a nyakába.
Az álla és a felső ajka fölött kiütközött a borosta, amit aranyszínűre festett a halványrózsaszín napsugár, ami beáradt az ablakon. Harry szeretett volna hozzábújni, és érezni a bőrén, kitapasztalni, mennyire szúr, miközben csókolóznak. A teste sajgott, mert egész éjjel behajlított térdekkel, kényelmetlenül feküdt a kőkemény padlón, ráadásul farmerban, és nagyon kellett pisilnie, de szinte lélegezni sem mert, nehogy elrontsa a pillanatot. Így hát ismét lehunyta a szemeit, és csak érzett.

  Mikor másodszor ébredt fel, már nem volt mellette a meleg test. Pánikszerűen felült, és gyorsan körülnézett az üres kocsiban.
  A szíve ki akart ugrani a bordái közül, mikor éles kopogást hallott az ablak felől, és ahogy kinézett a karcos üvegen, meglátta Louis-t, kezében egy barna zacskóval és egy papírtálcával, amin két gőzölgő pohár állt.
  Áthullámzott rajta a megkönnyebbülés. Louis még mindig itt van.
  Harry átnyúlt, hogy elérje a hátsóajtó kilincsét, és Louis átadta a zacskót meg a bögréket, mielőtt ügyetlenül bemászott a csomagtérbe.
– Bocsi, megéheztem – mondta gyorsan, miközben törökülésbe hajtogatta magát a pokrócokon, hátát a kocsi oldalának vetve. – Elvittem a tárcádat, remélem nem bánod.
  Harry megrázta a fejét.
– Nem, egyáltalán nem – mondta. A hangja még rekedt volt az ébredés után.
   Louis kinyitotta a barna papírzacskót, és kivett egy áfonyás muffint, amit átnyújtott Harrynek, aztán odatett egy bögre teát is.
– Nem tudtam, melyik teát szereted, így Yorkshire-t hoztam neked, egy csepp tejjel. Én így iszom, de a zacskóban van pár tasak cukor, hogyha kérsz bele.
– Nem, ez így remek – válaszolta Harry, és belekortyolt, attól függetlenül, hogy sokkal keserűbb volt, mint ahogy inni szokta, mire Louis egy szégyenlős mosollyal válaszolt.
  Annyira fiatalnak látszott a reggeli fényben, ami ferdén szűrődött be az ablakon. A haja ezerfelé meredezett, és a ruhái kissé összegyűrődtek alvás közben. Hosszú szempillái árnyékot vetettek a kiálló arccsontokra, és vörös szemei alatt karikák sötétlettek a kevés, és egyáltalán nem pihentető alvástól. Igazi ellentmondás volt az arca. Hihetlen keverék. Egyszerre puha és kemény, durva és lágy, vonzó, de fáradt.
  Harry arra vágyott, bárcsak lenne tíz órája, hogy minden apró részletet az emlékezetébe véssen. Louis arcának minden kontúrját és ívét, majd az összes porcikáját felfedezze a szájával meg a kezeivel. Minden izmot és finom bőrének minden négyzetcentiméterét… majd újra és újra, még ezerszer…
– Harry! Megint bámulsz! – mondta Louis, de a szája szélét derűs mosoly húzta fel. – Remélem, nem minden stopossal csinálod ezt, akiket felveszel. Elég hátborzongató.
– Nem. Csak a helyesekkel – mondta Harry, és rákacsintott.
– Micsoda válasz – forgatta meg Louis a szemeit. – Mindig ilyen elbűvölő vagy, igaz? 
   Mégis, egy könnyű kis pír piroslott az arcán, miközben lehajtotta a fejét, és annyira aranyos volt, hogy Harry nem bírta megállni, feltérdelt, átmászott a másik oldalra, felemelte Louis állát, és finoman végigcsókolta ajkainak ívét.
  Egy pillanattal később Louis gyengéden eltolta, és fintorgott az orrával. – Reggeli szájszag. Először idd meg a teád, és reggelizz valamit, jó?
– Persze, rendben – válaszolta Harry, és elhelyezkedett, mintha Louis tükörképe lenne.
  Viszonylagos csendben falatoztak, csak néha pillantottak egymásra a papírpoharaik széle fölött. Harry próbált koncentrálni, hogy ne kapkodjon, és alaposan megrágja az ételt, de mikor az utolsó morzsát is lenyalta a szájáról, és az utolsó kortyot is lenyelte, nagy kezeivel hirtelen Louis combjai alá nyúlt, az ölébe emelte, és elhatározta, hogy kiűzi a tea keserű ízét a szájából.

.

2016. augusztus 3., szerda

These Roads We Stumble Down / 5. rész




5.rész


– Jézusom, Louis – szűrte a fogai közt Harry, majd gyorsan lekapkodta a maradék ruháját, beugrott, és becsapta maga mögött az ajtót.
  Louis lábai közé térdelt, éhesen csókolni kezdte, és rájött, hogy már rég túl vannak azon a határon, ahol még vissza tudnák fogni magukat. Mikor odanyúlt, hogy átfogja a farkát, Lou hirtelen eltolta a kezét.
– Szeretném, ha a szádba vennél – mondta két csók között –, rendben?
  Harry bólintott, és forróság öntötte el a hasát.
– Igen, Lou, én is akarom.
  Elindult lefelé Louis testén, és teljesen ledöbbent azon, hogy minden idegszála megfeszül, olyanok is, amikről nem is tudott. A gerincében érezte a vágy hullámait, és a gyomrában ugyanúgy. A bőr az ajkai alatt lágy volt, puha, de ha a kezeivel markolta meg, minden, amit tapintott, csak hullámzó izomkötegek, és a bennük rejlő erő. 
  Megállt, hogy körbenyalja Louis jobb bimbóját, és ujjai közé csípte a másikat, míg a fiú kitartóan próbálta lefeszíteni a vállait. Harry nem adta fel, próbálta nyújtani a dolgot, ameddig csak lehet, így harapta és szívta az aranybarna bőrt, egészen Lou hasáig, ami szabálytalanul emelkedett és süllyedt, és a farka megcirógatta Harry állát. Louis szüntelenül vonaglott alatta, és próbált kierőszakolni kicsit több érintést, míg Harry kénytelen volt két kézzel megfogni és határozottan leszorítani a csípőjét.
  Most, mikor végre használhatta a nyelvét és a fogait, hogy végre belemélyessze őket a finom húsba Louis hasán, úgy gondolta, így maradna örökre, vagy legalább addig, míg a fiú tele nem lesz sötét, nedves jelekkel, amik azt bizonyítják, hogy csak az övé. Nézte az újabb és újabb szívásnyomokat, amit maga után hagyott, és a nyálától fénylő aranybarna hasat. Szinte fájdalmas volt elszakítani magát, hogy lejjebb hajolva megízlelje a puha bőrt Lou combjain, és nedves csókokat hagyjon rajtuk, egyre közeledve a célja felé, míg Louis teste ívbe hajlott, mikor megérezte a forró leheletet kőkemény szerszámán.
  Lou egyetlen szót sem szólt egész idő alatt. Az összes hang, amit kiadott, csak éles légvételei voltak, és néha elfojtott nyögések. Harry szinte összegömbölyödött, mégis felnézett Louis-ra, hogy legalább néma belegyezést kapjon, de a fiú a plafont bámulta, elnyílt ajkakkal.
– Hé! – súgta Harry. Louis lenézett, a szemében egy kis bizonytalanság villant. – Minden rendben?
  Louis bólintott, még mindig némán és feszülten, míg Harry fellökte magát, hogy megcsókolja, egyik kezével átfogva a nyakát, a másikkal türelmesen meleg köröket rajzolva a mellkasára. Apró puszikkal lepte el az állát, és az orrával simogatta, míg érezte, hogy Louis ellazul az érintése alatt.
– Igen… – mondta végül Louis, a karját paskolva. – Jól vagyok. Gyerünk, csináld, a farkam nem szopja le magát! – Harry nem tudta megállni, hogy belenevessen a szájába.
– Ahogy óhajtja, felség! – mondta egy kacsintás kíséretében, és megejtett egy kicsit túlzó, kötekedő meghajlást, amúgy is görnyedt helyzetében.
  Louis csak felhúzta a szemöldökét, és egészen komolyan válaszolt: – Igen, rajta!
  A hátsó ülés varázslatos módon nem lett nagyobb az előző együttlétük óta, így Harry kicsit feltolta Louis-t, nekidöntve az ajtónak. Még egyszer felemelkedett, hogy kapjon egy apró, gyors kis csókot és egy mosolyt, aztán lecsúszott az ülésen.
  Louis farka még mindig mereven feküdt a hasán, előnedv gyöngyözött a hegyén, és eljött az idő, hogy Harry megízlelje. Úgy vette az ajkai közé, hogy a makkját fogják be a puha párnák, mielőtt a nyelvével finoman megnyalta, és felvette róla a nedvet. Harry általában nem szerette ezt csinálni, de ettől függetlenül, kapott már jó néhány bókot tehetséges szájára. De ma este, ahogy Louis finoman tekergett alatta, és az ujjai a hajába túrtak, hogy finoman rányomja a szerszámára, úgy érezte, most kifejezetten élvezi.
   Harry engedte, hogy a fejét gyengéden magára húzza, és nyelvét ráfonta a péniszére, majd végignyalt a teljes hosszán. Bő nyállal az alsó felét is végigsimította, érezve a pulzusát a lüktető vénán, és a kezét használta, hogy megtámassza a tövénél, mikor érezte, hogy összerándul. Remegés futott át Louis combjain, ami arra ösztökélte Harryt, hogy végül a szájába engedje. Érezte a súlyát és hogy mennyire forró.
  Ahogy Harry mélyen a torkára engedte, és az arca behorpadt, mikor keményebben szívni kezdte, Louis ujjaival a gödröcskéit cirógatta elragadtatásában, és halkan morgott, rekedten és kéjesen.
 
Te jó ég, Harry!
Harry továbbra is ráérősen bólogatott a farkán, nedvesen cuppogva, míg Louis fogása át nem váltott egy sokkal erőteljesebb szorításba. Harry bármikor, egyetlen nagy kezével lefoghatta volna mindkét vékony csuklót, és leszoríthatta volna az üléshez, de helyette hagyta, hogy Lou lenyomja a fejét, és a száját teljesen kitöltse, ezért annyit kapott be a farkából, amennyit csak tudott. Érezte a feszítést és az enyhe fájdalmat a torkán, meg az ülés durva anyagát a térde alatt. Bár még soha nem próbálkozott mélytorkozással, most, Louis  nyögéseitől és vonagló testétől ösztönözve úgy érezte, itt az ideje a tanulásnak.    
  Kihasználva az alkalmat, óvatosan megsimogatta Louis ánuszát, mire a fiú zihálni kezdett, a csípője megrándult, a lábai széttárultak, készségesen és érzékien. Annyira készséges és érzéki volt, és Harry ismét érezte a pulzusát, csak most belülről, amitől azonnal rátört a sürgető kényszer. Többet akart.
  Igyekezett egy kényelmesebb testhelyzetre találni, ezért felemelte Louis csípőjét a szabad kezével, majd a lábait a vállaira vette, mielőtt ismét leereszkedhetett volna. Egy kis nyálat és spermát engedett a szájából az ujjára, mielőtt ismét felnyomta volna Louis-ba, akiből azonnal kiszakadt egy hosszú nyöszörgés.
  Ez elég ösztönzés volt arra, hogy keményebben belé hatoljon az ujjával, de érezte, hogy még mindig túl száraz. Louis hihetetlenül szűk volt, és próbált elhúzódni a kellemetlen érzés elől. A homlokát ráncolta, amiből kiderült, hogy szeretne többet kapni, de nem élvezi a kényelmetlenséget.
– Harry! – mondta Louis két rövid lihegés között. – Nincs esetleg…?
  Harry azonnal a ledobott nadrágjáért nyúlt, és kihalászott belőle egy kis tubust.
– Te mindig tartasz a zsebedben síkosítót? – kérdezte Lou, miközben vidáman pillantott rá. – Sokszor teszed ezt, igaz?
– Nem – válaszolta Harry lassan, és elpirult. Az arcát Louis combjába fúrta, hogy eltakarja. – A boltban szereztem.
– Mi? Most vetted, odabent? Hogy csináltad, hogy nem vettem észre? – nevetett Louis.
– Hááát, én csak… Eltettem… A zsebembe. – Harry úgy érezte, hogyha az arca erősebben kezd lángolni, tényleg ki is fog gyulladni.
– Elloptad? – kérdezte Lou hitetlenkedve, és megforgatta a szemeit. – Mi vagy te? Egy kölyök?
– Nos… – válaszolta bűnbánóan Harry, de a hangja kissé tompa volt, mert próbálta mélyebbre fúrni az arcát Louis bőrébe. – Csak nem akartam… hogy azt hidd… Nem tudtam, hogy szeretnéd-e…
– Jézusom, Harry! – mondta Louis, de ez mégis annyira kedvesen hangzott. Lenyúlt érte, megfogta az arcát, magához húzta, és Harry azonnal mozdult, rátapadt az ajkaira, egyszer, kétszer, háromszor, akkor is, ha tudta, hogy az állát meg a száját belepi a nyál és az előnedv. 
– Louis szeme megvillant, mikor szétváltak. – És most, szent egekre kérlek, csak kend már belém! Még karácsony előtt, ha lehetséges.
– Hé, nem kell ez az előkelő duma – mondta Harry, mielőtt visszaereszkedett, alaposan bekente az ujját, aztán minden további nélkül felnyomta Louis-ba.
  Lou felháborodott kiáltása hamarosan kétségbeesett nyöszörgésre váltott, ahogy Harry ismét elnyelte a farkát, miközben ügyesen mozgatta az ujját ki és be. Louis arcán látszott, hogy erősen koncentrál, miközben a gyönyör szinte elemészti, és bár Harry haját és vállait markolta, mégis teljesen átadta magát, ahogy lehanyatlott az ülésre, és bármit örömmel fogadott, amit Harry tett vele.  Ettől Harry hangosan nyögött a farkával a torkán, gyorsított a tempón az ajkaival és az ujjaival is, erőteljesebben belenyomva a fiút az ülésbe.
   Mikor bepréselte a második ujját is, végre megtalálta azt a pontot, amit keresett. Amitől Louis lábujjai begörbültek, a szemei hatalmasra tágultak, és vadul lihegni kezdett. Újra és újra megérintette  a kis dudort, és pár perccel később Louis felrántotta Harryt a farkáról, a hasa szinte reszketett. Harry a kezével pumpált rajta még néhányat, amíg Louis egy elakadó nyögéssel elélvezett. Közben az öklét harapta, a lábai elernyedve, egyik az ülés háttámláján, másik a padlón.

  
Harry felült, hogy megcsodálja, amit művelt. A fehér ondócsíkokat, amik Louis mellkasát díszítették, egészen a sötét tetkóig, de a bámészkodás visszaütött, mikor Louis hirtelen meglökte, úgy, hogy Harry feje alig kerülte el a kapaszkodót. A fiú Harry combjaira ült, összekenve Harry gyomrát is a spermával, aztán kemény csók következett, csupa fog és nyelv. A keze rátalált Harry péniszére, azonnal simogatni és dörzsölni kezdte. Ez annyival izgatóbb volt, elmondhatatlanul kellemesebb, mint az üléshuzat érintése volt korábban.
 
Gyerünk, bébi!   morogta Louis a szétcsókolt ajkak közé, majd megcsavarta a csuklóját. – Csak élvezz.
   Harry háta ívbe hajlott, nekitámasztva az ülésnek, az ujjai Louis tarkójára simultak miközben élvezett. Összetámasztotta a homlokukat, és egymás szájából szívták a reszkető lélegzetet, míg az egész testét remegés járta át. Louis addig simogatta, míg úgy nem érezte, nem bír többet elviselni.
Lemosolygott rá, lázrózsás arccal, és annyira gyönyörű volt, hogy Harry arra gondolt, csakis maga az ég adhatott neki ragyogást. Úgy érezte, még most is látja az apró szikrákat a szemeiben, amit az iménti robbanás hagyott maga után.
   Harryben valami nyughatatlan érzés feszült, mint amikor egy új dallam van születőben. Dalokat akart írni Louis-ról.  Az is valószínű, hogy a farka is ódákat tudna róla zengeni. Persze, most nem tudott nekiállni, mivel a fiú pár centire volt tőle, csillogó bőrével és duzzadt ajkaival; mindezzel a hihetetlenül erős kisugárzással, ami ellentétben állt apró termetével. Csak csókolni tudta, de persze, Louis belevigyorgott a szájába, és azt morogta: „ Olyan vicces voltál” meg azt, hogy „Az az arckifejezés, az nem semmi…”, és ennyi volt, Harry lenyomta a hátára, mire Louis beleharapott a fülébe.
  Túl fáradtak voltak a hosszas birkózáshoz. Mindössze két új szívásnyom és a fenekén piros ujjnyomok maradtak Louis-n, mikor arcát végül Harry hátába fúrta, oda, ahol véget ér a gerince, majd azt suttogta:
 
Biztos vagy benne, hogy nem akarsz inkább pornózni? Mert szerintem nagyon jó lennél, még a pillangó tetkó ellenére is. – Mire Harry belenevetett az ülésbe.
   Aztán Harry letisztogatta magukat, sajnálatosan ugyanazzal a koszos pólóval, mint korábban, bár Louis-n nem látszott, hogy zavarná a dolog. Kicsit nyafogott, mikor Harry lehajolt, hogy ismét ráadja a pulcsit, mert túl fáradt és ellazult volt ahhoz, hogy megmozduljon.
 
Kérlek, drága! – mondta kedvesen Harry, kezével segítve Louis-t, míg az arcára egy puszit nyomott. – Nemsoká nagyon hideg lesz. Nem akarom, hogy megfázz.
   Louis puffogott, de tette, amit mondott neki, majd Harry kihasználta az alkalmat, hogy kipattanjon a kocsiból, és felnyissa a hátsó ajtót. Nem volt valami tökéletes, de arra gondolt, ha lehajtja az üléseket, és néhány pokrócot terít le, akkor egy éjszakára megteszi.
   Mikor végül felöltözött, Louis is kikászálódott az autóból, és nézte, ahogy Harry elrendezi a cuccokat – a táskákat meg a gitárját
, majd végül leteríti egy polártakaróval az egész kupacot. Harry elővette a vastag dzsekijét, és összetekerte, hevenyészett párnának. Mikor végül megfordult, Louis még mindig ugyanott állt, mezítláb a cipőjében, a karjaival magát ölelve, kiolvashatatlan kifejezéssel az arcán.
Harry kisöpörte a hajat a szemeiből, és félénken nézett rá. 

.