Sziasztok!!
Kitört az őszi szünet, és beköszöntött vele a tél :(( Gondolom ti sem örültök neki, ahogy engem is félig depresszióba dönt ez a pocsék idő, ezért a Sinister tegnap esti része után (tudom, hogy rövid, de ott kellett elvágnom, bocsánat), hoztam nektek egy hosszabbat ide, és igyekszem A tanítvánnyal is, ígérem.
Köszöntöm az új feliratkozókat, köszönöm a "szerettemeket" és külön köszönöm a kommenteket. Nem tudjátok, de ahogy fogynak, úgy érezzük, mi akik blogot írunk, hogy már nem érdekel senkit a sztori. Hiába vagytok itt sokan, és olvassátok örömmel, csak megszokásból már nem írtok egy szót sem, nekünk a visszajelzések hiánya érdektelenséget mutat, ezért elbizonytalanodunk, hogy egyáltalán van-e értelme folytatni. Ha szeretitek, ezt, vagy akár Dreamynél a Love & Paint, kérlek tegyétek meg, hogy néha írtok egy sort, hogy megnyugtassátok labilis idegeinket.... Ha pedig már nem elég érdekes a sztori, akkor azt írjátok meg.....
Kellemes szünetelést, és jó olvasást!
xxxBecca
LXIV. Fejezet
Reggel
nem rémálomból, hanem rémálomra ébredtem. Lou fojtott hangját hallottam a
nappaliból, és bár csak szavakat tudtam kivenni a beszélgetésből, rögtön
tudtam, hogy mi történt. Mikor belépett a szobába, az arckifejezése csak
megerősítette a gyanúmat.
- Lebuktunk. Tele a net a tegnapi képekkel. El úton van ide, hogy készüljön pár
fotó, amivel majd ellensúlyozni lehet a pletykákat. Hála Istennek Kendall épp
Amerikában van, de már most látszik, hogy neked lesz még egy mented a
hegyekben, mert kénytelen leszel a barátnőddel is síelni, nem csak velem. Kurva
életbe! – káromkodott mérgesen, de azért közben bebújt mellém a paplan alá, és
hozzám simult. Átöleltem, és nyugtatóan puszilgattam a fejét.
- Semmi baj. Minden rendben lesz.
- Persze, de nem hiszem el, hogy kibaszott négy napot nem lehet nyugalomban
eltölteni sehol a világon. – a hangja elkeseredett volt - Hogy van a lábad? Ha
kiderül, hogy baleseted volt, még ma hazareptetnek bennünket.
- Hááát…. jobban van, a duzzanat szépen lehúzódott, és jobban tudom mozgatni
is, de az biztos, hogy nem tudok síelni, de még járni se nagyon.
- Nem is kell. Mivel csak El jön hozzám, a mai nap úgyis arról fog szólni, hogy
vigyorogva pózolunk a hóban. Te addig pihensz, és akkor holnap lesz még egy
nyugis napunk, mielőtt vissza kell mennünk az őrültek házába. – A
gondolatmenete logikus volt, de ismerve az életünket, nem mertem beleélni
magam.
- Oké! Remekül hangzik. Ha hozol be egy lavór jeget mielőtt elmész, akkor estig
kihúzom vele.
- Persze. Reggeli után megyek, és faragok neked egy jégszobrot! – mondta, és
elnevette magát. Annyira édes, mikor ilyen vidám. Szeretem benne, hogy a
legképtelenebb helyzetekben is megőrzi a humorát.
Kiszaladt, majd a jól bevált reggeliző tálcával tért vissza, amin palacsinták
voltak felhalmozva , meg dzsem, pulykás szendvicsek és narancslé.
Összesimultunk és egymás szájába adogattuk a falatokat. Tisztára, mint a
nászutasok. Szeretem.
Minden úgy történt, ahogy Lou eltervezte. Megérkezett El, aki hajnal óta úton
volt szegény, hogy eleget tegyen a menedzsment elvárásainak. Szó nélkül,
mosolyogva tűrte a tortúrát. Még örült is, hogy láthat bennünket.
- Jaj srácok, annyira sajnálom! Mikor éjjel felhívtak, úgy megijedtem, hogy
majd frászt kaptam. Nem is tudtam már visszaaludni. Nem hiszem el, hogy a világ minden zugában
van egy 1D rajongó, aki lebuktat benneteket. Hogy van a lábad? – kérdezte,
egyenesen nekem szegezve a kérdést, pedig rendesen felöltöztem, a lábamat
befásliztam, és meg voltam győződve, hogy egy külső szemlélő észre sem veszi a
dolgot.
- Miért kérdezed? – néztem rá csodálkozva.
- Őőőő…Lou említette. – A bűnös megadóan sóhajtott mellettem a kanapén. Mérgesen akartam ránézni, mert kifecsegte a
balesetet, de mikor összeakadt a pillantásunk, semmi mást nem éreztem, csak
szerelmet és hálát.
- Csak annyit mondtam, hogy kificamodott a térded. Megkérdeztem Elt, hogy mit
csináljak veled. – Bűnbánó arckifejezése
láttán én éreztem magam kellemetlenül. Magamhoz húztam, egy gyors csókot
nyomtam az ajkára és a fülébe suttogtam, hogy szeretem. Ellazultak az izmai, Eleanor
pedig torkot köszörült.
- Ideje indulnunk Lou. Már várnak ránk a szállodánál.
- Oké, veszem a kabátom – válaszolta Louis és még egy puszit adott
búcsúzásképpen.
Mikor kiléptek az ajtón, olyan ürességet hagytak maguk után, hogy szinte fájt.
A mélyhűtőből kiszedtem egy adag jeget, amit Lou bekészített nekem és
beletörődően lefeküdtem a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét, hogy elüssem az időt.
Délben egy kedves hoszteszlány ebédet hozott, amit jó ízűen befalatoztam, csak
a kedvem volt nyomott, mert magányos voltam. Minden percet sajnáltam, amit
elvettek tőlünk.
Imádom a gőzgombócot, már ezért is hajlandó lennék elutazni akárhová, és a
forró leves is isteni volt.
Mikor tele hassal visszaheveredtem a tévé elé, elnyomott az álom.
Arra ébredtem, hogy rezeg a telefonom. A kijelző Pete nevét villogta. Hirtelen
összeugrott a gyomrom. Ha a biztonsági vezető hív, az sok jót nem jelent.
- Halló! Szia Pete! – köszöntöttem, és közben hatalmasat nyeltem izgalmamban.
- Harry! Hello haver! Hallom sikerült az első nap lebuknotok – nevetett a
telefonba. Nem is tudtam, megsértődjek-e a dolgon, vagy vele nevessek, de végül
a második variáció mellett döntöttem.
- Hát, ja! Ilyen a mi szerencsénk. Inkább ki se kellett volna tennünk a
lábunkat a házból.
- Ne így fogd fel! Nem élhettek remeteéletet. Meg kell szokni, hogy lehetnek
ilyen szituációk. Oldják csak meg. Talán
ezután kicsit könnyebb lesz… - Nem értettem mire gondol, de vártam, hogy
megmagyarázza.
- Megvan a rohadék! – Lehalkította a hangját, de amit mondott, attól a szívem
majd kiugrott a helyéről.
- Elkaptátok? – kérdeztem fulladozva.
- Hát igen is, meg nem is. – Éreztem a hangján, hogy valami nem stimmel. – A
vezetőség intézte. A pénzátadásnál lefülelték, és megtalálták. Állítólag alkut
kötöttek. Eltűnik a süllyesztőben, vagy kicsinálják. Higgs azt mondta, egy kis
senkiházi hekker, aki ezen akart meggazdagodni. Szerintük a továbbiakban nem
jelent veszélyt.
- Te nem is láttad? De akkor ki kapta el? – kérdeztem döbbenten. – És mi az,
hogy nem jelent veszélyt? Mit csináltak vele?
- A vonal túlsó végén csak nehéz lélegzetvételek hallatszottak.
- Nem Hazz, nem láttam. Állítólag egy nyomi, szemüveges kis pöcs, aki hónapokig
figyelt benneteket. Nem csak titeket, a többieket is. Mindent elszedtek tőle,
és kapott egy kis pénzt, hogy befogja a száját. Azt mondták neki, ha még
egyszer előkerül, élete végéig egy börtönben rohadhat valahol a világ
végén. Úgy ítélték meg, nem kell többet
foglalkozni a dologgal.
- Mi az, hogy nem kell többet foglalkozni a dologgal, mikor nekünk tönkretette
az életünket? – kérdeztem felháborodottan. Olyan dühös voltam, hogy már álltam,
nem érdekelt a lábamba nyilalló fájdalom.
- Nem tudom Harry, tényleg nem tudom. Engem kihagytak az ügyből. Mikor
rákérdeztem, azt mondták, olyan gyorsan történtek az események, hogy nem volt
idő rá, hogy értesítsenek, és mint kiderült, felesleges is lett volna, mert nem
olyan kaliberű a faszi. – Nagyot
sóhajtott. – A lényeg, hogy megnyugodhattok, a képek nem fognak nyilvánosságra
kerülni.
- Biztos vagy ebben? – kérdeztem, mert ő az egyetlen, akiben maradéktalanul
megbízom.
- Azt hiszem igen – mondta, de a hangjában volt valami, ami nagyon nem
tetszett.
- Mi az Pete? Mi böki a csőrödet? Mondd már el! – Próbáltam rávenni, hogy
avasson be.
- Nem tudom Hazz, tényleg nem tudok egyelőre többet. Beszéljünk erről pár hét
múlva. Utánanézek a dolgoknak. De ez maradjon kettőnk közt. Rendben? Kérhetem,
hogy ebbe most Lout se avassuk be? Elmondjuk neki, ha találok valamit. Addig
csak nyugtasd meg, hogy elkaptuk a rohadékot, és elmúlt a veszély.
- Persze. Rendben van. Csak ígérd meg, hogy elmondod, ha bármit találsz. És
hogy kézben tartod a dolgokat.
- Ígérem! Tudod ugye, hogy én is vékony jégen sasszézok? – Azonnal tudtam, hogy
a menedzsmenttel való viszonyáról beszél. Neki is nehéz megtalálni az arany
középutat, hogy kiszolgálja őket, de minket se kezeljen úgy, mint az idomított
állatokat, pedig ezt várnák el tőle és maximális engedelmességet.
- Igen Pete, tudom. És örökre hálás leszek neked, amiért mindig segíteni
próbálsz, és egyengeted előttünk az utat.
- Szóra sem érdemes! Frankó kis fickók vagytok mindannyian – nevette el magát.
A nagy mackó, aki mellett mindig, mindenhol biztonságban érzi magát az ember.
Miután letettük a telefont, még sokáig agyaltam az elhangzottakon, és
határozottan azt éreztem, amit Pete, még ha nem is mondta ki tejesen. Itt
valami bűzlik, és csak remélni tudtam, hogy kideríti, mi az.
Mire Lou hazaért, olyan fáradt és elgyötört volt, hogy megsajnáltam.
Készítettem neki egy forró fürdőt, mert bicegve már egész jól tudtam
közlekedni. Hálásan nyúlt el a kádban,
én pedig mellé telepedtem egy székre, és hallgattam a beszámolóját.
- Egész nap ráncigáltak bennünket egyik helyről a másikra. Háromszor kellett
átöltözni, hogy úgy nézzen ki, több napos sítúrán vagyunk. El egy angyal.
Mindent szó nélkül tűrt, egyszer sem mondta, hogy elege van, úgyhogy miatta én
is sokkal jobban viseltem a dolgot.
- Hihetetlen egy csaj, az biztos! Tudod…. – ezt már régen el akartam mondani
neki, – soha nem gondoltam, hogy létezik olyan barátság, ami szerelemből fakad.
Mert nem hittem, hogy van olyan önzetlen ember, aki a saját érzelmei helyett a
másik boldogságát tartja fontosabbnak. De Elt látva visszatér az emberiségbe
vetett hitem. – Lou halkan felnevetett,
és belekortyolt a teájába.
- Néha én sem hiszem el, hogy létezik ilyen jó ember… –mondta elgondolkodva –
és sokszor eszembe jut, vajon nem ártok-e neki ezzel. Nem talál társra, amíg
papíron hozzám tartozik. –Nekem is
eszembe jutott már a dolog, ezért nem válaszoltam azonnal, átgondoltam mit
mondhatnék.
- Szerintem El most a tanulmányaira koncentrál. És hidd el, ha valaki
beleszeret, azt legkevésbé se fogja érdekelni, hogy elvileg hozzád tartozik.
Sőt! Annál nagyobb fogásnak tűnik, annál jobban meg akarja majd szerezni. És ha
El viszonozza az érzelmeit, vagy érdemesnek tartja arra, hogy komolyabb
kapcsolatot kezdjenek, akkor szépen lezárjuk a sajtóban a dolgot, és veszek
neked egy álbarátnőt!- Ezen mindketten felnevettünk.
- Abban nagy gyakorlatod van, mester! – kacagott Lou, én pedig felálltam, és a
víz alá nyomtam a fejét.
Miután kiáztatta magát, és én is lezuhanyoztam, vacsorát rendeltünk, amit bő
egy óra múlva hoztak csak ki, mert úgy szakadt a hó, hogy meg kellett várni,
amíg elkotorják az utat. Lou addig kibontott egy üveg bort, és szépen
eliszogattuk, miközben arról beszélgettünk, hogy oldjuk meg a következő heteket,
hónapokat. Elterveztük, mikor hol tudunk kettesben tölteni néhány órát, esetleg
napot, és próbáltuk szokni a gondolatot, hogy esténként nem bújhatunk együtt
ágyba, mint azelőtt.
- Ez olyan, mintha te külföldön dolgoznál, és csak hétvégére jönnél haza -
mondta Lou és tudtam, hogy saját magát is nyugtatja ezzel, nem csak engem.
- Azt mondják, a jó házasság titka a kevés együtt töltött idő – szajkóztam a nagy
bölcsességet, amiben nem hittem, de az öregektől rengeteget hallottam. Hátha az
élettapasztalat beszél belőlük.
- Igen, ezt a szólást én is ismerem. Nem akartam még kipróbálni, csak tíz év
múlva, de ha már így alakult, akkor meg kell szokni, és kihozni belőle, amit
csak lehet. – Magamhoz húztam, ő az ölembe fészkelte magát, a fejét a nyakam
hajlatába fúrta, és a bőrömből lélegzett. Beletúrtam szanaszét álló hajába, aztán a
hátát simogattam, és csak hallgattunk. Borzasztó a nyomás, ha nem vagy ura az
életednek.
- Pete telefonált... – mondtam, mikor úgy éreztem, eléggé ellazult már ahhoz,
hogy elmondjam neki a híreket. Úgy ült fel, olyan hirtelen, hogy magamra
löttyintettem a bort az ijedségtől. Felém fordult, hogy lássa az arcomat.
- Micsoda? És mit mondott? – A szemei hatalmasra tágultak.
- Hogy elkapták a mocskot! – mondtam, de valamiért nem hangzott túl hihetően.
Magam sem értettem, miért. Lou szája viszont széles mosolyba szaladt, és a
vidámság elérte a szemeit is.
- Elkapták? Vége? – Csak ez érdekelte.
- Elkapták. Biztonságban vagyunk. – Mondtam amiben hinni akartam.
- Ez fantasztikus! Akkor…. Akkor minden visszatér a régi kerékvágásba? –
kérdezte, és rájöttem, ő mindvégig abban bízott, a mostani állapot csak
átmeneti. Azzal hitegette magát, hogyha elkapják a zsarolót, minden a régi lesz.
- Nem kicsi. – Majd belehaltam, hogy nekem kell összetörnöm az álmait. – Semmi nem
tér vissza. Minden a szerződés szerint lesz, amit aláírtunk, csak mostantól nem
kell félnünk, hogy a farkunkat látjuk viszont a reggeli lapok címoldalán. – Láttam,
ahogy lefagy a mosoly az arcáról, és végtelen szomorúságot éreztem. A vállai is
összeestek.
- Igen tudom… csak reménykedtem, hogyha
elkapják, visszakapjuk az életünket. –Nagyot sóhajtott és lesütötte a szemét.
- Az életünk a miénk! Bár még egy darabig alkalmazkodnunk kell másokhoz, de ezt
elsősorban a zenekarért, a többiekért tesszük. Aztán ha ennek vége lesz, majd
eldöntjük mihez kezdünk a továbbiakban.
- Eldöntjük? Például mit? – Felcsillantak a szemei. Szereti, ha a jövőnkről
beszélgetünk. Ebből merít erőt, hogy túlélje a jelent.
- Például, hogy elsőnek fiút, vagy lányt akarsz – mondtam halkan, aztán
benntartottam a levegőt és vártam mit reagál. A szemöldöke felszaladt a
homlokára, aztán próbálta értelmezni a szavaimat, és közben eltátotta a száját.
- Nem viccelsz? – kérdezte és félelem suhant át az arcán.
- Nem kicsi, nem viccelek. – Feltoltam magam, hogy közelebb kerüljön az arcunk.
– Nagyon is komolyan beszélek. Családot
akarok, gyerekeket. Legalább kettőt, de a négy se sok. Azt akarom, hogy az
elsőnek te legyél az apja… és remélem lány lesz. – Még mindig csak tátogott, mint egy partra
vetett hal, de közben könnycseppek gyűltek a gyönyörű kék szemekbe. Láttam a boldogságát, nem kellett kimondania.
Nem is volt mit. Bőven elég volt, ahogy rám vetette magát, és szenvedélyesen
megcsókolt.
Nehogy abba hagyd! Ez a sztori egyre jobb és jobb lesz! Sosincsenek uncsi részek. Megmerem kockáztatni ez a legjobb blog amit valaha olvastam. Imádlak téged és a sztorid is. <3 Belehalok ha abbahagyod. Kiváncsi vagyok Lou és Hazz történetére egész addig amig nincs vége a bandának nem lesznek gyerekein akik felnőnek. Csak ott hagyhatod abba hogy hosszu boldog élet után együtt halnak meg és a menybe is együtt vannak angyalokként. Addig abba ne merf hagyni :D <3
VálaszTörlésAnnyira aranyos vagy.... én is azt remélem, látjuk még a gyerekeiket is felnőni, ahogy őket is:))
TörlésJó lenne, ha mindez valóra válna, és akkor én írnám, amíg kilátok a fejemből:))
Nagyon jól esik, köszönöm. NAGYON!
Becca
Szia :) Szeretnék bocsánatot kérni, amiért nem kommenteltem, de eltört a kezem, és hetek óta egy kézzel élek, így elég keservesen megy az írás. De most inkább megszenvedek az egykezes gépeléssel. Biztos, hogy tudod, hogy csodálatos vagy. Mindig felfogok nézni rád. Te vagy az, aki miatt elkezdtem Larryt írni :) Köszönöm, és így tovább :)))
VálaszTörlésx
Ó szegénykém:(( Nekem is kétszer volt eltörve a kezem, átérzem a helyzeted :((
TörlésMiattam kezdtél Larryt írni??? Ne mondj már ilyet...
De nagyon hálás vagyok a támogatásodért. Köszönöm. Gyógyulj hamar!!
Becca
Istenem de nagyon édesek*.* gyűlölök.telefonról kommentelni, szóval a gépelési hibákat nézd el:D jaj annyira aranyosak*-* egyébként ez az első larrys blog ahol eleanir nem egy gonosz p*csa xd de basszus úgy utálom hogy mindig van benne valami ami miatt izgulni kell:( de mondjuk pont ettől jó:') csak azért jó lenne nekik is, meg nekünk is, hogy lenne egy kis nyugi körülöttük, és nem csak rajongók meg gonosz gyíkok akik kifigyelik őket xdd jajj nagyon imádom, siessssssssssss a kövivel, meg a sinisterrel meg a tanítvánnyal meg egyebek.:D xxHöri
VálaszTörlésMindennel sietek, igyekszem a szünetben örömöt szerezni nektek, de nem sokkal több időm van, mint máskor. :((
TörlésNagyon szépen köszönöm, hogy időt szántál a kommentelésre, és megkínlódtál a telefonnal, én is utálok írni rajta.
Puszi: Becca
Ohhhhhwww ez annyira szép volt, hogy megkonnyeztem :') annyira. szeretem őket és úgy sajnálom hogy nem lehetnek boldogok :( Ne hagyd abba egyik blogod sem nem teheted ;) <3 <3 <3
VálaszTörlésElőbb-utóbb mindennek vége lesz egyszer, és nem ígérhetem, hogy örökké itt leszek, de azért igyekszem., Már sokszor mondtam, és tényleg így van.... amikor érzem, hogy érdekel Titeket, hogy szeretitek, akkor írok boldogan.... soha nem tudjuk hányan olvassátok. És mikor mindenki lusta két mondatot, vagy egy szmájlit odabiggyeszteni a fejezet alá, akkor elmegy a kedvünk az egésztől...
TörlésReméljük ( én hiszek benne!) egyszer boldogok lehetnek:))
PUszillak, jó pihenést! Becca
Természetesen NEM RÁD vonatkozik a kis kifakadásom, hisz te vagy az egyik leghűségesebb, legimádottabb olvasóm!! De ezt úgyis tudod.
TörlésSzia drágám ! <3
VálaszTörlésNagyon nagyon sietek ezért csak anmyi ,hogy eszméletlen lett !!*-* Abba ne merd hagyni te lány!!! :( Igérem ,ha megérkeztünk a hotelbe megkapod a hosszu komit :*
CSAJOK NE FELEJTSETEK EL KOMIZNI!!!
~B xoxo
Na milyen volt a wellness? Remélem kihevertél már minden zuhanást, .... és a herceg?
TörlésA felhívásodnak sokan eleget tettek, így maradunk még egy kicsit ;)
KÖSZÖNÖM!!!
xxxBecca
Csodálatos lett, drága Becca!
VálaszTörlésImádtam minden szavát, az első betűtől az utolsóig.
Még tanulmányi kiránduláson (legalábbis szerintem az...) vagyok, szóval most tényleg csak pár szót írok, hogy életjelet adjak magamról. Később viszont mindenképp olvasok és elemzek. (Lehet, hogy csak holnap, mert megyek Magyarországra és a nyolc órás út alatt bőven lesz időm kommentelni... Lehet írok is majd egy kicsit.)
Ölel:
S. Főmunkatárs
"Összesimultunk és egymás szájába adogattuk a falatokat. Tisztára, mint a nászutasok. Szeretem.Összesimultunk és egymás szájába adogattuk a falatokat. Tisztára, mint a nászutasok. Szeretem." Lehet erre bármit is mondani?? Hát ha lehet is, nekem nem megy.
TörlésKáprázatos. Imádom.
"- Megvan a rohadék!" Csak nekem bűzlik a Modest, de nagyon???
Nagyon, nagyon, nagyon...
"Azzal hitegette magát, hogyha elkapják a zsarolót, minden a régi lesz." Összeszorult a torkom. Imádom őket.
"- Az életünk a miénk! (...) Bőven elég volt, ahogy rám vetette magát, és szenvedélyesen megcsókolt." Ez a rész lett a kedvencem. Imádom. Szerelmes vagyok beléjük. Csodálatos. Magávalragadó. Káprázatos.
Imádom.
Ui.: Fáradt vagyok az egész napos út után, úgyhogy sajnálom, ha össze-vissza beszélek..
Imádlak:
Silke
Drága Silke!
Törlésremélem jól teltek a napok "itthon".
És remélem mindent sikerült belesűrítened a hétvégébe, amit akartál.
Sokszor puszillak!!! Becca
Úristen, annyira imádom! El-t nem szeretem, és hiába írod ennyire aranyosra, nem tudom megszeretni... Lehetetlen lenne... Viszont örülök, hogy nem gonosznak állítod be, mert az már kezd uncsi lenni...
VálaszTörlésAbba ne merd hagyni, ez a történet is, akárcsak a tanítvány az életem részé vált, nélküle nem tudnék létezni, úgyhogy ilyen hülyeség meg se forduljon a fejedben!! (megverlek :D) Kíváncsian várom mi lesz itt még, mert van egy olyan érzésem, hogy lesznek még bonyodalmak... Sajnálom, hogy nem élhetnek boldogan, megfájdul a szívem értük :( Boldogságot akarok nekik, egész életükbe! :3 <3
Puszii
Kössünk alkut..... ugye tudod milyet???
TörlésPacsit rá? :P:P:P
Drága Becca!
VálaszTörlésEgyszerűen nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire nagyon imádom a blogot. Mivel már egy párszor leírta,így most sem maradhat el, hogy egyszerűen bele szerettem az összes általad írt, fordított blogba. Azt hiszem, hogy valamilyen csoda folytán ez a három blog amit a befejezésükig olvasni fogok!
Puszi ölelés és imádás Ramitól a legnagyobb rajongódtól!:D
Drága Rami!!
TörlésVan olyanom, hogy legnagyobb rajongó?? Megvadulok!!! Imádlak, annyira kedves vagy.
Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy mindhárom blogot szereted.
És remélem a véleményed később sem változik meg.
Hálás köszönet és sok-sok puszi: Becca
Ami azt illeti nekem ezzel a résszel csodásan indult a szünetem és még a szar idő miatt is kárpótolt :)
VálaszTörlésVan egy olyan érzésem hogy fog még itt valami baj történni de remélem majd túljutnak rajta és jöhetnek a happy részek újra :D
Szerintem nem is kell mondanom de azert megis elmondom hogy nagyon szerettem ezt a részt is és hihetetlen ügyes vagy :3
Várom az új részt: ~Becca :)
Szia Becca! :)
TörlésOlyan furcsa ezt megszólításként leírni... :)
Bonyodalmak mindig lesznek, sajnos nem írhatom, amit szeretnék... ágyjelenet,,,, reggeli, összebújás, kis munka, közös vacsi, estimese, ágyjelenet---- és újra elölről. Pedig én ezt szeretném, de senki nem olvasná :(((
Köszönöm, hogy vetted a fáradtságot és írtál.
Ölellek: Becca
Kedves Becca!
VálaszTörlésElősször is kezdeném ott ,hogy az én szeleburdi csupaszív barátnőm elősször is a Te More Than Friends-edet küldte át,amit természetesen végig olvastam.
Meg kell mondjam az első pár részen jókat mosolyogtam.Tényleg nagyon látszott ,hogy életed első irományát adtad ki kezeid közűl...:)
Viszont ,ahogy kezdett elmélyülni a történet ,egyre jobban bele éltem magam.
Be kell valjam még soha az életben nem olvastam blogot.Mindig csak a könyvekig jutottam el ,sőt még arról sem halottam igazán,hogy tini lányok írnának meleg párról történetet....
Nagyon hihetően adtad át az érzeseket ,a szenvedés valóban nagyon tetszett.Az volt a leghihetőbb az egészben.
Sikeresen átéltem a helyzetet ,ezért kénytelen voltam egy kicsit utánna nézni ennek a "Larry Stylinson" párocskának.
Ez alatt azt értem ,hogy egy egész éjszakám ment el kutatással :D
Tényleg úgy írtad le ,mintha átélted volna....
Ha nem olvasnálak ,valószínűleg azt a hihetőbb változatot hittem volna el ,hogy a Modest közbelépésével mindennek vége szakadt.
Remélem mondanom se kell ,a tiéd áll közelebb hozzám.
Szerintem ebből a valódi történetből már semmit sem fognak kihozni....Mármint természetesen addig ,amíg a Modestnek vége nem szakad.
Ennek elég kicsi a valószínűsége,szóval szerintem hagyd ,hogy el ragadjon a fantáziád ,nem kell a földbe kapaszkodni...:) Van amikor a kitalált dolgok szebbek a valóságnál.
Bár híve vagyok annak a mondásnak ,hogy soha se hagyjon el benneteket a remény,nem is kérlek ,hogy haggy fel vele.Egyszerűen csak nem hiszem ,hogy sok pozitívat tudnál kihozni ebből a lehetetlen hejzetből.
Eszméletlen ,hogy hogyan vagy képes erre.A stresszre ,amit az írás utáni várakozás okoz,a kritikák megfogadására....És emelett ilyen fantasztikus sztorit vezetni.
Őszintén csodállak.
Mondanám ,hogy volt kedvenc részem ,de mindegyikért oda voltam.Talán a legelső ,amiben össze tömörítettél mindent ;)
Remélem valamikor össze futhatunk ,üditő téged olvasni.. :)
Elnézést az esetleges helyes írási hibákért ,telórol vagyok.
Ádám.
Oh el ne felejtsem ,hamarosan elkezdem olvasni a Tanítványt.
Kedves Ádám!
TörlésReszketve olvastam a kommentedet, egyrészt mert a "tanítványba vártalak", másrészt mert ~B beharangozta, hogy kritikus alkat vagy...:)) Az, hogy pasi, csak a hab a tortán, ugyanis elég ritkán tévednek erre fiúk.
Így hát a tőled kapott dicséret kettőt ér!! :))
Én sem olvastam blogokat ( be kell vallanom, most is csak nagyon ritkán teszem...) a könyvek töltötték ki az életem, amíg el nem kezdtem írni.
Annyira aranyos vagy, ahogy szépen leírod, hogy az első részeken mosolyogtál... kezdeti szárnypróbálgatásaimat azóta sem mertem visszaolvasni ...
Igen, vagy sikerül elrugaszkodnom a valóságtól, és megalkotni a "saját" világomat, vagy feladom. Ezt már én is beláttam, de még gyötrődöm rajta egy kicsit.
Az írás utáni várakozás felőröl... de nem azért, mert félek a kritikáktól, sőt... ( például Valerintől annyit tanultam, amiért roppant hálás leszek neki mindig is) hanem attól, hogy érdektelenség vesz körül, és már nem érdekel senkit a sztorim.... más bloggerek is ezért hagyják abba. Amíg van, aki meghálálja az ( amúgy rengeteg) energiát, amit belefektetünk, addig van ihlet is. Ilyen egyszerű....
Köszönöm, hogy megtiszteltél ezzel a nagyon kedves, és alapos kommenttel, nem tudod, mennyit jelent ez nekem.
Várlak "odaát" ...:)))
xxxBecca
Jajj istenem.. Szegénykék! Annyira szeretem ezt a történetet. Megvan a sajátossága, a hirtelen fordulatok.. Ahogyan leirod Lou kék könnyes szemét látom magam előtt. Amit leirsz azt el lehet képzelni, ès szerintem ez nagyon fontos egy blogolónak!:)
VálaszTörléshatalmas ölelés Tami :)
Szia Tami!
TörlésDe örülök, hogy te is befutottál:))
Köszönöm, hogy mindig számíthatok rád!! Én is szeretem őket, és látom magam előtt a dolgokat, amiket leírok:)) Tudathasadás, level234:)))
Puszillak! Becca
Ez nem fer drágám!!
VálaszTörlésŐszi szünet van és még várni is kell....chhh :"D :cc
A wellnes állati volt *-* Egy baráti körömmel mentünk 4 napra egy bazinagy szállodába (ne kérdezd mennyit kelett ezért könyörögnöm anyának...) Mindenesetre imádtam .Kipihentem a rengeteg fáradalmat ,kibuliztam magamat és végre kikapcsolódhattam egy kicsit :")
Hozzá tenném ,hogy életemben nem voltam még annyira beálva mint tegnap este ...fhu.
Mostmár csak egy hosszú két napos alvásra vágyok és reeengeteg részre tőled *-*
Basszus ezt imádtam ! A vége ...ahwwwwwww basszus elolvadok ....annyira eszméletlenül cuki ,hogy meghalok *_* Basszuuuus.
Alig várom már ,hogy Harry vagy esetleg Louis (újabb meglepetés wiii) térdre erszkedjen egy gyűrűvel.Vagy ,hogy végre valahára Lou kerüljön felülre.:$$
Vagy ,hogy megszülessen a legifjabb Stylinson.^_^ Vaaagy ,hogy felválalják magukat! <3
A More Than Friends hivatalosan is a ki nem mondott igéretek tárháza ,ami nap mint nap erőt ad arra ,hogy ne adjam fel a reményt ,mert Larry Stylinson igenis real!!
Egyre jobban szerelmes leszek belé!
Képzeld el fél órája Ádám visitozva (ÉS MOST NEM TÚLZOK!!!) hívott fel ,hogy jesszus neki kell egy Tanítvány könyv most és hogyan tudna szerezni most azonnal :"DDDD
Tudom nem lenne szabad ennyi csajszi előtt le égetnem de na XDD Még mindig röhögök basszus :D
Amúgy a MTF-et eleinte kicsit vontatottan olvasta azzal panaszkodva ,hogy ennyire azért ő sem buzi ,hogy ilyen lányos történetetbe kezdjen bele....
Ez a fázis addig tartott ,amíg rá nem parancsoltam ,hogy kezdjen neki az első fejezetnek.
Utánna mint ahogy gondoltam le sem tudta tenni...Hiába írtam neki ,hogy válaszoljon az üzeneteimre ezt az egyszerű tömör választ adta ,hogy :
"Bocs most nem érek rá kettesben vagyok Louival és Harryvel"
Nem csalódtam ;)
Epedezve várom a következő részt mindkettőbe !Pihend ki magad te tündér :* Imádlak !!
Puszillak : ~ B xoxoxoxo
ui.: A hercegem szünetre lelépett Horvátországba.Nem ír nem hív....Lehetséges ,hogy rátalált ,egy barna hajú virágkoszorús Hawai sellőre aki elvarázsolta...De ki tudja.A remény hal meg utoljára :/
Nem vettem észre, hogy írtál ide:(((
TörlésNaaaaa.... a herceg a horvátoknál, te meg wellnesselni a barátokkal??? inkább mentetek volna kettesben wellnesselni a horvátokhoz :P:P
na majd csak hazajön, és nem hiszem, hogy hawaii sellők lennének az adriában....
örülök, hogy Ádámnak is tetszik a tanítvány, kíváncsian várom ott is a véleményét, ahogy itt is borzasztóan örültem neki.
Azért hoztam elég részt, ide, oda amoda, szó nem érheti a ház elejét!! :))
Remélem azért ma aludtál valamit!!!
Puszillak: Becca