Sziasztok!
Ebben az esős, novemberi időben gondoltam hozok nektek egy részt, hátha van kedvetek olvasni....
És hogy ne csak mindenütt a szomorúság legyen, ide teszek két linket, ami megmelengeti Larrys szívemet, ahányszor csak megnézem őket....
VÉGRE!!! Annyi idő után ismét naponta örvendeztetnek meg ilyenekkel:)) Mint a hőskorban. Hála az égnek! :))
https://vine.co/v/O59Bu5bqMu5
https://twitter.com/nowxmeyoufool/status/534537491152257024
Hálásan köszönöm a sok-sok kommentet, én azokkal élem túl a szürke hétköznapokat. Üdv az új feliratkozóknak, és csak bátorítani tudlak Benneteket, hogy nyugodtan írjátok meg a véleményeteket.
Jó olvasást, és szép hetet mindenkinek!
Becca
Égő
szemmel bámultam a plafont. Nem voltak könnyeim. Fel sem tudtam fogni, hogy
sodródhattunk bele egy ilyen pusztító veszekedésbe. Alig egy órával a
szeretkezésünk után mit keresek egyedül egy hideg, magányos szállodai szobában,
mikor két emelettel lejjebb Harry fekszik ugyanilyen egyedül a sajátjában? Mi
történt velünk, ami miatt képesek vagyunk lemondani a közösen eltöltött időről
azért, hogy a saját igazunkat bizonygassuk?
Szinte képtelenség az egész. Egy nemlétező problémából olyan veszekedést
generálni, ami miatt szétválunk, akkora baromságnak tűnt, hogy ordítani tudtam
volna dühömben.
Felhívtam a szobaszervizt, és az álmosan beleszóló éjszakástól kértem egy
szendvicset és egy zöld teát. Kiültem a jeges széltől átfújt teraszra és unottan
rágcsáltam a falatokat, miközben azon agyaltam, hogy vethetnék véget az
áldatlan állapotnak anélkül, hogy megalázkodjak előtte, hisz ő provokálta ki az
egészet. Vagy nem szeret már? Csak ürügyet keresett rá, hogy hisztizhessen, én
pedig gyanútlanul belesétáltam a csapdájába, és még magamat okolom?
Az étel megkeseredett a számban, és nyelni sem tudtam. Ültömben kiegyenesedtem,
mintha a gerincem hirtelen merevedett volna meg.
Lehet, hogy Harry érzései múlófélben vannak irántam? Azért nem is jött utánam,
mert megkönnyebbült, hogy ilyen könnyen megszabadult tőlem? Végigfutottam az
elhangzottakon, és legnagyobb rémületemre a félelmeim lassan bizonyossággá
erősödtek. Cinikus hozzáállása volt az, ami miatt úgy éreztem, ez több volt,
mint egy veszekedés.
Mikor valaki egy vitában szándékosan mond olyan dolgokat, mintha nem érdekelné
az egész, vagy tőle függetlenül mennének végbe a dolgok, és ezért kizárólag a
másikat hibáztatja eltántoríthatatlanul, akkor lehetetlen megoldani a
problémákat. Harry pont ezt csinálta.
Zárta a szögeket, nem hallgatott meg, nem adott esélyt arra, hogy megoldást
találjunk, ahogy azt sem mondta el, szerinte mi lenne a célravezető. Csak
hozzám vágta azokat a dolgokat, amik annyira fájnak, hogy nem kapok levegőt, ha
visszagondolok rájuk.
Megráztam a fejem. Ez nem történhet meg velünk! De aztán az agyam tovább
kombinált, és eszembe jutottak anyámék veszekedései, mielőtt elváltak, és
sajnos túl sok volt az egyezés. Mikor az egyik felet már nem is érdekli, mit
mond a másik, csak az, hogy fájdalmat okozhasson neki. Ez az öröme. És Harryn
úgy láttam, ő pontosan ezt érezte.
Összetörten vánszorogtam be az ágyba, feladva minden reményt. Pislogtam, hátha
jönnek a megváltó, enyhítő könnyek, de semmi. A szemem olyan száraz volt, mint
a sivatag. A tagjaimat ólomsúlyok béklyózták a matrachoz, a szívem össze-vissza
vert. A rémület párája lepte el a bőrömet, én pedig tehetetlen voltam.
Másnap reggel mikor leértem a parkolóba, Harry már az autóban ült…ELŐL. Mindig
hátra szoktunk ülni, szorosan egymás mellé, pár perccel és érintéssel megtoldva
az engedélyezett együttléteinket. Most viszont csak rám nézett, mosolytalanul
biccentett, aztán visszafordult a telefonjához, és unottan tovább nyomkodta.
A torkomba gombóc nőtt, a térdeim megroggyantak, és a hangom cserbenhagyott.
Nem tudtam megköszönni a sofőrnek, hogy elvette a táskámat, és kinyitotta nekem
a hátsó ajtót.
Becsúsztam Harry mögé, és próbáltam belesüppedni az ülésbe, hogy eltűnhessek a
föld színéről.
A reptérre érve a fiúk mosolyogva köszöntöttek bennünket, de kábé két másodperc
alatt érzékelték, hogy valami nem stimmel, és ők is elcsendesedtek. A
különrepülő előnye, hogy csak magunk vagyunk, ezért is szerettem mindig az
ilyen utakat, ahol még a repülési időben is ülhettem Harry ölében,
beszélgethettünk a többiekkel, mintha normális emberek lennénk. De most, ahogy
felszálltunk, a leghátsó ülésbe csatoltam magam, és a fülembe dugtam a
fülhallgatómat, hogy kizárjam a külvilágot. Harry, Niallal szembe telepedett le,
nekem háttal, és továbbra is a telefonján üzengetett valakivel. A gyomrom
megfordult, és éreztem, hogy ez most más, mint a szokásos, pláne, hogy még fel
sem szálltunk. Kirohantam a mosdóba, és viszontláttam az éjszakai szendvicset.
Kértem a stewardesstől egy bogyót, és egy gyömbért, aztán visszarogytam az
ülésbe, és mire megkaptuk a felszállási engedélyt, már kóválygott a fejem. A
gyógyszer és a kialvatlanság kiütöttek. Mikor elértük a repülési magasságot, én
már aludtam.
- Lou! …. Lou, ébredj! – Zayn karcos, halk hangjára ébredtem, ahogy finoman
cirógatta a vállamat. Mikor kinyitottam
a szemem, sajnálkozó pillantásával találtam szembe magam.
- Megérkeztünk – mondta és ellépett mellőlem. Ahogy kitakaróztam, és
körülnéztem, már csak mi voltunk a gépen. Az ajtó nyitva volt, és még hallottam
Harry dörmögő hangját, ahogy magyaráz valamit. A gyomrom újra görcsbe ugrott.
Kelletlenül szedelődzködtem, és szomorúan ballagtam le utánuk a lépcsőn. Ott
várt ránk a busz a reptéren, és újra rám tört a rémület, mert attól rettegtem,
Harry majd megkéri Liamet, hogy cseréljenek ágyat, nehogy fölöttem kelljen
aludnia, annyira nem bírja a közelségemet.
Mikor felszálltunk, csak arra figyeltem mit tesz majd. A kuckójához sétált,
feldobta a táskáját, aztán hirtelen visszafordult, és egy pár másodpercig
farkasszemet nézett velem. Beszívtam a levegőt, és benn is tartottam. Moccanni
se mertem. A szája szélét rágta, a keze még nem engedte el a zsákja
vállpántját, a szemöldökét összehúzta, pont úgy, ahogy a gyomrom zsugorodott
össze ettől az egésztől. Végül sóhajtott egy nagyot, beletúrt a hajába, és
ellépett az ágyától, aztán elindult a busz hátuljába, a pihenőrész felé.
Akkorát sóhajtottam, hogy beleszédültem. Egy kéz markolta meg a vállamat.
- Mi ez az egész? Mit műveltek már megint? – kérdezte Zayn elég közel hajolva,
hogy mások meg ne hallják. Önkéntelenül leráztam a kezét. Felhúzta a
szemöldökét és elég furcsán méregetett. Lelkiismeret furdalásom támadt, hogy
Harry gyanúsítgatása miatt ilyen hülyén viselkedem, ezért lenyúltam és
engesztelésképpen megfogtam a csuklóját.
- Csúnyán összevesztünk az éjjel. És úgy tűnik ez most nem egy múló vihar. – A
cipőmet bámultam, mert képtelen lettem volna a szemébe nézni. Úgy éreztem,
ahogy kimondom, amit eddig csak magamban fogalmaztam meg, el tudnám bőgni
magam. Sőt, úgy tűnt, nem sok hiányzik hozzá, hogy kicsorduljanak a könnyeim. –
Azt hiszem komolyabb a baj, mint hittem volna. Harry nem áll szóba velem. – Éreztem,
ahogy Zayn felém mozdul, aztán az ujjait az államon, ahogy felemeli a fejem.
- Ne csináld már Lou! Nem bírom végignézni, hogy megint megpadlózol miatta. Mi
a tökömön tudtatok így összeveszni? – Az volt a baj, hogy kezdtem Harry szemével
nézni a dolgokat. Érzékeltem, hogy Zayn szavai mögött akár több is lehetett,
mint amit hangosan kimondott, éreztem az ujjait, ahogy gyengéden tartják az
államat, és másképp álltam az egészhez, mint eddig. Lekorholtam magam, hogy
lehetek ekkora seggfej, hogy egy barátommal szemben Harry agyament
féltékenysége miatt viselkedem idiótán. Ismét nagyot sóhajtottam. Ráadásul
annyira szerettem volna valakivel megbeszélni a dolgokat, de pont vele nem
lehet. Neki nem mondhatom el, hogy igazából rajta vesztünk össze.
- Csak a szokásos… Féltékenység, harag, a másik hibáztatása azokért a
dolgokért, amibe egyikünknek sincs beleszólása. Baromságok! – Kimondva valóban
annak tűntek, de mi még sem tudtunk felülemelkedni a hülyeségeken.
- Értem. … Hát nehéz dolog ez. Nagyon régen vagytok már együtt…- Felkaptam a
fejem. Miről beszél? Alig pár hónapja. Látta az arcomon az értetlenséget.
– Lou! Ti már majdnem három éve együtt vagytok. Attól, hogy sokáig nem
vallottátok be, még magatoknak sem, az érzelmi elköteleződés már nagyon régi.
És ugye azt szokták mondani, ennyi idő után elmúlik az eget rengető szerelem.
Ha nem találjátok meg azt, ami átsegíti a kapcsolatotokat egy új szintre, ahol
a szeretet fontosabb, mint a viharos érzelmek, akkor tényleg nagy bajban
lesztek! – Amit mondott, olyan volt, mintha felszeletelték és megsütötték volna
a szívemet. A belső félelmeimet fogalmazta meg, és mondta ki hangosan, ami
sokkal kíméletlenebb dolog volt, mintha magamtól jöttem volna rá.
– Már
most nagyon nagy bajban vagyunk! – húztam ki az államat a kezéből, és egy
ideges mozdulattal arrébb akartam lépni, hogy elbújhassak valahová, végre
kibőgni magam. Zayn abban a pillanatban elkapta a derekamat, magához húzott, és
szorosan átölelt.
- Lou! Ne csináld ezt! Biztosan megoldjátok. Tudom, mennyire szereted, és azt
hiszem ő is téged. Ne engedd, hogy a negatív érzelmek ilyen mélyen befészkeljék
magukat a fejedbe! Ti ezt már épp eleget játszottátok. Megkönnyebbültem a
szavaitól, és erőtlenül a vállára hajtottam a fejem. – Adj egy kis időt a dolognak! Várd meg, amíg lehiggad. Hagyni kell, hogy ő is
átgondolja. Tudod, milyen lobbanékony. – Bólogattam, szólni nem bírtam. Ólmos
fáradság lepte el a tagjaimat. Szinte Zayn tartott meg a lábamon, teljesen
elhagytam magam. Annyira jól esett, hogy valaki végre mond valamit, tanácsot
ad, és nem lekorhol, vagy kioktat.
- Aztán ha már látod, hogy lecsillapodott, akkor szépen kibékültök. Ha nem
megy, akkor majd én beszélek a fejével. – Éreztem, hogy legördül egy könnycsepp
az arcomon.
- Igen. Így kell, hogy legyen. De ne szólj neki, hogy elmondtam, kérlek! – Az
járt a fejemben, hogyha pont Zayn akarna Harryvel beszélni, abból országos
botrány lenne, az biztos. Reméltem, hogy sikerül megbékítenem, ha majd szóba
áll velem.
- Persze. Hallgatok, mint a sír! – mondta Zayn, és finoman simogatta a hátamat,
hogy megnyugtasson. Szinte ringatott is, én pedig kezdtem ellazulni, mikor
megéreztem, hogy valaki néz. Azonnal tudtam ki az, még mielőtt felemeltem a
fejem Zayn válláról, és kínomban felnyögtem. Harry égő tekintettel állt az ágya
előtt, a fél kezével épp felnyúlt valamiért, mikor meglátott bennünket, és
lemerevedett. Tudtam, hogy amit lát, azt soha az életben nem fogom tudni
kimagyarázni, vagy legalábbis egy jó darabig nem. És ezzel a békülésbe vetett hitem
is elillant egy pillanat alatt. Megrázta a fejét, az arcán undor tükröződött,
aztán sarkon fordult és szó nélkül visszament. Legalább szólt volna valamit.
Vagy láttam volna rajta, hogy kiborul. Akkor gondolkodás nélkül elé vetem magam, hogy kiengeszteljem, vagy megmagyarázzam. De a megvetésére nem
tudtam reagálni, csak tudomásul venni, hogy már lemondott rólam.
Belefúrtam a fejem Zayn vállába, aki mit sem látott az egészből, és zokogni
kezdtem.Ő pedig hosszasan asszisztált a kis műsoromhoz, míg végül megérkeztünk
a stadionhoz és erőt kellett vennem magamon, hogy összeszedjem magam. Show must go on…..
Az embereket rohadtul nem érdekli, mi történik velünk. Bár a magánéletünkben
való vájkálás a legjobb elfoglaltságuk, ha egy koncertre jegyet vettek, akkor
jár nekik a mosolygó előadó, és a hatalmas, elementáris koncertélmény, akkor
is, ha húzod a beledet, vagy épp öngyilkosságon töröd közben a fejed. Majd
akkor teheted meg, ha szépen elénekelted a második ráadást is, és meghajoltál.
Addig tedd a dolgod, és vigyorogj!
Megint első vagyoooook :))))) Juhú. becca.... jajj miért csinálod ezt? :'( örülök mert új rész sírok a rész miatt. de most miért de most waaa én most megyek és meghalok
VálaszTörlésNe haragudj, hogy ezzel nyaggatlak, de meg tudnád adni az e-mail címed, mert sehol nem találtam.
TörlésPERSZE!
Törlésbecca.prior6@gmail.com
:))
nem jött tőled levelem:((( remélem minden ok...
TörlésSzia Beccám <3
VálaszTörlésAjj most úgy elolvasnám Hazza szemszögét is :( Miért ilyen??? Why??
Olyan jó újra és újra megtapasztalni ,hogy puszta betűkkel csábítani lehet.Imádom....Bár a hangulatomon ez se segített,de legalább kisírtam magam ismét...Komolyan kezdek megijedni...egyre jobban bele süllyedek ebbe a bizonyos depresszióba.Alig eszek ,alszok folyton sírok és ha tehetném világgá mennék.Anyáék már mást se csinálnak csak veszekednek és....és ezért is persze én vagyok a hibás ,ahogy mindenért.És minden egyre romlik el.Minden.
Mindegy te legalább itt vagy és boldogítasz napról napra :"))
Szurkolj ,hogy éljem túl a ma estét ,mert már tényleg nagyon közel vagyok a teljes összeomláshoz ....
Szeretlek!
~Bxx
ui.: ezek ellenére is imádom Zayniet.:)) Szerintem csak izgalmasabbá teszi az egészet....
Szia:))
TörlésA szülők SOHA nem a gyerek miatt veszekednek.... de minden gyerek így érzi. Mégsem így van, higgy nekem...
Nem omlunk össze....nem adjuk meg ezt az örömöt a világnak:))
Kis depi az jó, az kezelhető...bömbi, nem eszem, nem iszom ( bár én mindig eszem:O) de ennél többről szó sem lehet. Találj valamit, ami megvigasztal, kikapcsol,,, vagy húzz el egy szép helyre sétálni, és hallgasd a kedvenc zenéidet.
Puszillak<3
Olyan nehéz kibírni ezeket a részeket, de érzem, hogy minden jóra fog fordulni és ez az ami tartja bennem a lelket! :)
VálaszTörlésA Larry pillantatok, Louis kacsintás, nyelvnyújtás aww :3 <3
Imádtam, nagyon szeretem a történeteid, és az írásod, tökéletesek! :3
<3
te kis huncut......;);)
TörlésA könnyeimet törölgetem. Körülbelül a hatodik mondat óta...
VálaszTörlés"Vagy nem szeret már?" Szeret. Hiába tudtad alátámasztani a saját (már bocsánat, de meglehetősen hülye) ötleteid, én tudom, hogy szeret.
Mert olyan nem létezik... NEM LÉTEZHET, hogy nem.
"Végigfutottam az elhangzottakon, és legnagyobb rémületemre a félelmeim lassan bizonyossággá erősödtek." NEMNEMNEM!! Hülye Lou! Nem! Elég legyen!
Úgysem fogom elhinni!!
Ha Harry mondja ki, hogy nem szeret, még akkor sem fogom elhinni!!! Mert még akkor sem lesz igaz! Pont.
"És Harryn úgy láttam, ő pontosan ezt érezte." Nemnemnemnemésnem!! Hagyd már abba végre!!
(Drága Becca, most jöttem rá, hogy egy ilyen fejezet után, könnyekkel a szemem alatt, nem tudok értelmes kommentet írni. Úgy tűnik, az érzéseimet kezdtem el közvetíteni...Bocsánat a kitörésemért, de remélem elmondhatom, hogy téged terhel a felelősség. Ha ilyet alkotsz, ilyen elementáris erővel elsöprő fejezetet, akkor kénytelen leszel megtűrni a kifakadásaimat. Vagy átsiklani felettük.)
"A torkomba gombóc nőtt, a térdeim megroggyantak, és a hangom cserbenhagyott." ...én pedig újra elsírtam magam.
"...rám tört a rémület, mert attól rettegtem, Harry majd megkéri Liamet, hogy cseréljenek ágyat, nehogy fölöttem kelljen aludnia, annyira nem bírja a közelségemet." A gyomrom összeugrott, a torkomat pedig félelem szorította össze. Még most is, hogy már harmadjára olvastam el.
"És ugye azt szokták mondani, ennyi idő után elmúlik az eget rengető szerelem." Ki mond ilyen baromságokat?????? A *bííp* múlik el. Ez egy csoda, és örökké tart!!!
"Tudom, mennyire szereted, és azt hiszem ő is téged."... → "...azt hiszem..." Összeszűkült, kissé kisírt szemekkel bámulok a képernyőre....
De nincs kedvem még Zaynievel is veszekedni, pláne haragudni rá... Most elnézem, hogy hülyeségeket beszél.
"És ezzel a békülésbe vetett hitem is elillant egy pillanat alatt." A fejem előrecsuklott, és összeszorítottam a szemeim, de olyan erősen, hogy fehér pöttyök kezdtek táncolni lezárt szemhéjaim mögött. Reménykedtem benne, hogy ha újra kinyitom a szemem, nem lesz ott ez a mondat...
Ui.: Tudom, hogy kellenek a sírós fejezetek, drága Becca! Soha egy szóval sem mondtam, hogy nem! És bevallom őszintén, bármennyire is fájdalmasak, imádom a szomorú fejezeteidet. Is.
Az olyan részeknél érzem a legvalóságosabbnak ezt a világot, ezt a másik univerzumot, amelyeknél a legszélsőségesebbek az érzések.
Vagy végtelenül szomorú, hogy a porba döntsön, vagy elsöprően boldog, hogy a magasba repítsen.
Esetleg könnyed és humoros, hogy a nevetésemtől legyen hangos a helyiség, vagy lélegzetelállítóan lebilincselő, hogy csak tágra nyílt szemekkel, őrülten dobogó szívvel tudjam olvasni.
És te ezeket mindig eléred, Becca!!
Ölel, és végtelenségig a fanatikusod:
Silke
ez olyan szép volt, hogy szóhoz sem jutok...mindig azt írod, most nem tudsz kommentelni, aztán megajándékozol egy csodával:))
TörlésIMÁDLAK, tudod jól. És minden eső után kisüt a nap ;)
B.
Drága Becca!
VálaszTörlésLehet, hogy velem van baj, de nekem marhára tetszenek az ilyen részek, olyan izgi, alig bírok magammal!
Szegény Harry:(( Lou miért hagyja, hogy Zayn tapizza????
Nem tudom, hogy írod a továbbiakban, de nekem nagyon bejövős, hogy Lou szemszögéből látjuk az egészet és ezáltal Harry titokzatos marad. Kicsit olyan sztori eleje feelinges, amikor még nem tudtuk, hogy Harry mit érez.
Nagyon-nagyon várom a kövit!!
Millió puszi
ui: a kacsintósat már láttam, de a nyelvnyújtogatóssal bearanyoztad a napomat:)
Drága Gini!
TörlésNem is tapizta.... csak simogatta a hátát...
Harry csupa meglepetés :P:P A következőben kiderül mennyire.....
Igen, én is szeretem Lou szemszögét írni, de Harryét is szerettem,,, nem tudok választani, azért van A tanítványban dupla:)))
Puszillak:Becca
Szia Becca *-* felkészültem erre,mikor meglattam,hogy van új rész átszellemültem és megpróbaltam a legerősebb énemet előkaparni, hat nem mondhatnam,hogy sikerült. Könnyes szemmel olvastam el.. Kérlek Harry en tudom,hogy faj ezt látni, de Zayn csak Louis baratja... Megfog oldódni minden nagyon remélem :-) Hiszen Larry is kezd visszatérni újra... Sajnalom, de en ezt nem tudom elkepzelni Zaynről,hogy ezt tenné (igen elfogult vagyok nagyon) Es jaj mioyen cuki volt már Zayn,hogy vigasztalta Lou-t <3 Harryt is sajnálom jaaj :-\ Nagyon kiváncsi vagyok mi lesz itt,hogyan oldódik meg minden :-) Ismét csodalatos lett,szavak nincsennek rá annak ellenére,hogy sírtam imádom,mert érzem,ha ennek vége megint jó és boldog pillanatok jönnek :-)
VálaszTörlésui:tegnaptól itt örjöngök a tegnapi pillanatok,az interjúk, a kacsintás, és es a kedvencem a cuki kis nyelvnyújtás Louis felé jaaj Édes Istenem <3 (csak en vettem észre Louis kezét,hogy valamit csinál közben, az valami jel vagy vagy már teljesen hülye vagyok?) :-D Elounor "evfordulón" mit kapunk? Larryt leges legjobb nap <3 :-)
Szia Tündi:)
Törlésnem, nem csak Te vetted észre, hogy ott kapkod valamit....de ezerszer megnézve is csak azt láttam, hogy olyan kis ideges, vagy feszült, vagy felajzott :P:P
Nagggggyon édesek, minden nap öröm, mióta megvolt a nagy cirkusz, mikor Ausztriában voltak. Valami történt a háttérben gondolom... kellett legyen valami indikátor, amiért 180 fokos fordulat következett be,,,de igazából nem is érdekel, csak boldog vagyok...Larry szívem majd kiugrik minden nap:)) Eleunor évforduló..... Louisnak eszébe sem jutott, ahogy elnéztem.
Köszi, hogy itt vagy, és Zaynről is ki fog derülni minden hamarosan...
Puszi:Becca
Mit tettél? Hol van a szerelmes részem? :(
VálaszTörlésLassan itt is jöhetnek, ha már a valóságban is kezdenek visszatérni, sőt....:D
Egyébként nem mondok újat azzal,
hogy imádtam, annak ellenére is, hogy mindkettőt szívesen tarkón csapnám hogy térjenek észhez :D Mostmár kezdek nagyon kiváncsi lenni, hogy mi zajlódik le Harry fejében :)
Puszil: Becca :)
Mit tettem??:O:P
TörlésAzt nem fogjuk megtudni....mostanában nem tervezek szemszöget váltani:((( De azért remélem így is elég érdekes, és szeretitek...
Csapd őket tarkón! Megérdemlik!
Puszillak:Becca
https://33.media.tumblr.com/df95bd2fa2678661a2a7566e3db2ffc3/tumblr_nelv1oKJpe1t7eg8go1_500.gif
VálaszTörlésigeen igen egyre több Larry *.* ( ez az egyik kedvencem ahw) Végül is hamarosan december 31 és a Modest hivatalosan nem feloszlik.Vagyis nem oszlik fel,de lejár a szerződés és utánna már nem lesz Modest a One Direction körében.Vagy hogy is mondjam.ahj xddd szóval Harry mivel bevalotta ,hogy bisex és rengeteg Larry kép van,El drága meg le van szarva *.* AHWW
*boldogfej*
amugy én oda vagyok az ilyen részekért ,így tovább Becca siess és dugjanak ha lehet ;) Még egy Larry+Zayn édes hármasban is benne lennék ,de történjen mááár valamiiii *.*
Imádlak!!! a tanítványba mikor lesz új??
Nem tudok róla, hogy dec 31-es lenne a szerződés, de nem vagyok nagy Larry lexikon....én úgy tudom csak jövőre jár le a Modest szerződés, de ha tud valaki pontosat, nyugodtan írja meg!!
TörlésHarry egy cukorfalat, komolyan....Ő készen állna, ahogy elnézem.... itt már csak Louison múlik a dolog....
Reméljük, mihamarabb előbújnak, bár én nem ragaszkodom hozzá, ha nekik így jobb. Nekem elég a napi 2-3 Larry pillanat is.
Nincsenek nagy igényeim....
Tanítványban kin van, itt is hozom, sinistert is töltök a hétvégén...
PUszi: Becca
Jajj:(( ismerős az érzés Lou, csak nekem az egyik barátnőmmel.. :-- bele kell törődnünk abba hogy végleg elhagytak minket. Egymásnak maradtunk:') Hmm.. Nem is olyan rossz: Louval együtt*..* xD
VálaszTörlésAnnyira fantasztikus ez a történet!:)
Igen., de sajnos nem maradtatok kettesben, mert még kábé harmincmillió Louis fanatikus van a kapcsolatotokban....bocsi, ha gonosz vagyok:(((
TörlésMi se vagyunk kevesebben Harrynél....szomorú dolog ez. :DDD
Köszönöm, hogy mindig itt vagy, remélem a hétvégén pihenés lesz:))
Puszi: Becca