Sziasztok!
Mindenkinek nagyon kellemes hétvégét kívánok.
Nehezen szülöm meg mostani részeket, biztosan érzitek is rajtuk.... de hát ez van.
Remélem azért még vagytok itt egy páran, akik olvassátok..
Puszillak benneteket: Becca
Eltelt
egy hónap. Egy hónap nélküle. Egy hónap, ami eddigi életem legmagányosabb,
legkilátástalanabb, leggyűlöletesebb időszaka volt. Gyűlölet… Utálom a világot, ami kimondatlan
szabályaival skatulyázza be az életemet, rühellem magamat, amiért más vagyok,
mint az átlagemberek, és gyűlölöm Harryt, amiért elfogadta a döntésemet.
Kisétált az életemből, és egyetlen egyszer sem próbálta helyrehozni a dolgokat.
Persze, rájöttem már, hogy régóta várta ezt a lépésemet, és kapóra jött neki,
mikor én mondtam ki helyette. Mégis vártam, reméltem, hogy a hiányom majd benne
is elindít valamit. Valamit, ami arra készteti, hogy ismét megkeresse az utat,
ami hozzám vezet. Hiányzik…
Minden nap, minden órában, minden percben. Nem az a Harry hiányzik, aki az
utolsó hónapokban volt, hanem az, akit több mint három éve megismertem. Az
önfeledt, játékos Harry, Mr. Szívdöglesztő, Mr. Morcos, és Mr. Szexisten. A
fiú, akibe beleszerettem. Mára Mr. Világura, akinek a lábai előtt hever a föld
összes nője, és meleg pasija egyaránt. Annyira megváltozott, hogy sokszor
elgondolkozom, ha most ismerném meg, vajon beleszeretnék-e?
Nem tudom eldönteni, mert velem olyan távolságtartó és kimért, még elképzelni
is képtelenség, hogy valaha is közünk volt egymáshoz.
A szakítás után nem láttam három napig. Az idő elrepült, mert ki se józanodtam
egy pillanatra sem. Zayn rázott gatyába, amikor nyilvánosság elé kellett
lépnünk, és neki is több órás megfeszített munkája volt benne, hogy emberi
formát öltsek, mire a kamerák kereszttüzébe kerültünk. Olyan idegbeteg voltam,
mikor beültünk a ház előtt várakozó autóba, hogy a kezem reszketését sem tudtam
elrejteni. Zayn csak nézett, sötét szemei az arcomat fürkészték, és az állán
vibrált egy ideg.
- Lou, ez így nem mehet tovább. Muszáj elmenned egy dokihoz, és felíratni
valamit. Szörnyű állapotban vagy.
- Kösz a biztatást, tesó! Sokat segítettél.
- Figyelj ide Louis! – Ha a keresztnevemen szólít, az sok jót nem jelent. –
Tudom, hogy a poklok poklát éled át. Értem a döntésedet, és kivételesen Harryt
is megértem, amiért nem keres. Ha azt, és úgy mondtad neki, ahogy nekem
elmesélted, én is kitépném inkább a nyelvemet, minthogy még egyszer könyörögjek
neked. Nem tudom, mi lenne erre a megoldás, de ha ennyire mélyre süllyedsz, és
tartósan ott is maradsz, kurva nehéz lesz kimászni a gödörből, amit magadnak
ástál.
- Oké! De most alkalmatlan vagyok a filozofikus halandzsádra.
- Te mindig találsz kibúvót, Lou! De nem fogom engedni, hogy ezt tovább
csináld. Három napja hullarészeg vagy, nem eszel, nem alszol, csak kómában
fetrengsz. Jó ez, és biztosan segít abban a pillanatban, de ennyi elég volt
ebből. Most vedd ezt be! – a zsebéből előhúzott egy levél gyógyszert, és kettőt
kinyomott belőle a tenyerébe, majd a kezembe adta. Az italhűtőből kivett egy
ásványvizet, és letekerte róla a kupakot is, mert remegő kezemmel nehezen
boldogultam volna. – Fél órád van, hogy összeszedd magad. Harry már ott van. –
Ahogy kiejtette a száján Hazz nevét, a gyomrom elindult felfelé, és egy pillanatra
azt hittem, lehányom Zaynt, és magamat is, hogy remek formában érkezzünk a vörös
szőnyeghez. Gyorsan belekortyoltam a jéghideg vízbe, és éreztem, ahogy üres
gyomromig hűsíti le a nyelőcsövemet. Kérdezés nélkül bedobtam a két bogyót, és
miután lenyeltem, lehunyt szemekkel dőltem hátra az ülésen. Csak arra koncentráltam,
hogy levegőt vegyek, és el ne hányjam magam.
Nem tudom, mennyi idő telt el, mikor éreztem, hogy ökölbe szorított kezeim
ellazulnak, és a remegés megszűnik. Még pár percig próbáltam semmire sem
gondolni, csak hagyni, hogy a szer átjárja a testemet. Akkor nyitottam ki a
szemem, mikor a homlokomról felszáradt a verejték, a nyakam fájni kezdett, mert
addig folyamatosan feszítettem, és a hátam is ellazult. Felnyúltam,
megmasszíroztam a tarkómat, majd hatalmasat sóhajtottam.
- Jobb már? –kérdezte Zayn, én pedig lebiggyesztettem a számat, a homlokomat
összeráncoltam, és csodálkozva állapítottam meg, hogy semmi bajom.
- Sokkal! –válaszoltam, mire halvány mosoly kúszott az ajkára, és megveregette
a vállamat. – Mi ez a csodaszer? Kell nekem!
- Lószart! Hogy számolatlanul kapkodd nekem. Menj el ehhez a fószerhez, majd ő
megmondja, mit szedhetsz és mennyit, ha egyáltalán szükség van rá! –nyomott a
kezembe egy névjegyet, amin egy pszichiáter száma állt.
- Dilidoki? Komolyan? – néztem rá szemrehányón. – Nem is egy pszichológus?
Egyből pszichiáter?
- Csak az írhat fel gyógyszert te seggfej! Ha csak kanapén fekve akarsz
mesélgetni az életedről, akkor menj terapeutához. Ez Perrie dokija, teljesen
megbízható, és halálosan jó fej. – A keze még mindig a vállamon nyugodott, és a
csokibarna szemekbe nézve láttam az aggodalmat.
- Perrie is agykurkászhoz jár? –kérdeztem döbbenten, és az ujjaim között
forgattam a kis kártyát.
- Igen, Lou. Ő is. Néha nem tudja kezelni a népszerűségből adódó problémákat,
meg azt, hogy hetekig nem találkozunk… - Éreztem, hogy azt akarja mondani,
„pont mint te”, de elharapta a mondat végét. Kicsit megnyugtatott a tudat, hogy
nem egyedül vagyok ekkora kretén, mások is küzdenek hasonló bajokkal.
- Oké. Holnap felhívom –egyeztem bele, és a zakóm belső zsebébe csúsztattam a
névjegyet. Lenyitottam a plafonra szerelt tükröt, megállapítottam, hogy a háromnapos borosta ápol és eltakar, megborzoltam Robinson Crusoe-ra hajazó sérómat,
és elvettem Zayntől a felém nyújtott szemcseppet.
- Már olyan vagy, mint egy kibaszott ápolónő – mondtam, miközben hátrahajtottam
a fejem, hogy ne folyjon le az arcomon a lötty.
- Ja, bazmeg… Úgy is érzem magam –közölte elgyötörten, aztán mindketten
felnevettünk. Soha nem köszöntem meg, amit értem tesz, pedig lassan a lista nem
férne rá egy vécépapír gurigára sem.
Mikor bekanyarodtunk a hatalmas, gyönyörűen kivilágított és feldíszített
színház elé, már több száz méterről megláttam Harryt, aki kimagaslott az őt
körülvevő tömegből, és interjúkat adott. A gyomrom összerándult, de a görcs
csak árnyéka volt annak, amit az elmúlt napokban éreztem, és az idegeim nem
adták át egymásnak a pánikjelzést. Elégedetten fújtam ki a benntartott levegőt,
és Zayn felé biccentettem, aki a karomat fogta, és oldalról, félve nézte a
reakciómat.
- Minden rendben! – suttogtam, és bár a hangom csak rekedt krákogás volt, mégis
úgy éreztem, megbirkózom a dologgal.
Mikor az autó magállt a vörös szőnyeg mellett, a sötétített üvegen át láttam a
több száz, felénk irányuló kamerát és fényképezőgépet, a tömeg pedig
várakozásteljes csendbe merevedett. Vártak, amíg ki nem derül, ki száll ki az
limuzinból. Azonnal Harry felé néztem, aki tudta, hogy mi érkeztünk meg, ezért
egy pillanatig szinte átnézett az üvegen, (amin persze ő sem láthat át), aztán
az arcára kiismerhetetlen kifejezés költözött.
Zayn szállt ki elsőnek az autóból, én szorosan mögötte léptem az aszfaltra, és
a vállai takarásában lépkedtem, amíg csak lehetett. Mikor megállt, tudtam, hogy
nem halogathatom tovább. Mellé sasszéztam, és először Niallre néztem, akinek
olyan ijedt volt az arca, hogy megsajnáltam. Biccentettem, hogy jelezzem,
minden rendben, majd Liamre nézve elmosolyodtam, végül Harryre pillantottam,
aki épp egy mikrofonba beszélt. Csak egy másodpercre akadt össze a tekintetünk,
de megfagyott a vérem. Szemrebbenés nélkül folytatta a mondatot, és még csak
nem is köszönt. Egy kar fogta át a vállamat, és finoman megszorított. Hálásan
dőltem Zaynnek, és hagytam, hogy magával rángasson az épület felé.
Az est további része hasonló hangulatban telt, ahogy az elmúlt hónap összes
napja is. A fiúk magától értetődően álltak mindig közénk, hogy nekem könnyebb
legyen. Harminc nap alatt egyetlen szót sem váltottam Harryvel, aki ha
kényszerből hozzám kellett volna hogy beszéljen, akkor sem nézett rám, és
általában egyes szám harmadik személyben beszélt valaki másnak, mintha ott sem
lennék. Minden alkalommal újabb hegyes, gyilkos kis tűt szúrva, amúgy is
haldokló szívembe.
- Nem megyek! –mondtam századszor is Eleanornak, aki rendületlenül győzködött,
hogy utazzunk el valahová. Már javában folytak a turné előkészületei, de volt négy nap szünet, ő
pedig feláldozta volna magát, hogy kicsit kirángasson a depressziómból.
- Lou, az isten szerelmére! Mondj egy
helyet, amit megnéznél, bárhol a világon, és menjünk el. Kedden reggel
elrepülünk, és csak péntek este jövünk haza. Ne mondd, hogy nem lenne kedved
valami meleg helyen eltölteni két nyugodt napot. Csak fekszünk a nyugágyon,
koktélozunk, és pihenünk.
- Mást se csinálok, csak fekszem, és iszom –jelentettem ki, mire újra
felsóhajtott.
- Pontosan ezért. Nem mindegy neked, hogy hol csinálod? Nekem nagy szükségem
lenne egy kis napsütésre. – Tudtam, hogy azért mondja, ő akar mindenáron elutazni,
hogy ezzel hasson a lelkiismeretemre, de ezúttal könnyebben feladtam, mint
máskor.
- Két hét múlva Dél-Amerikába megyünk, úgyhogy sok is lesz a napsütésből, de ha
te ragaszkodsz hozzá, akkor nézd ki, hová menjünk, foglalj repjegyet, és induljunk!
–adtam be a derekamat.
- Jipppi! Szuper! –ujjongott a telefonba, és már mondta is, hogy Omanba
megyünk.
- Remek –mondtam, bár a hangom minden lelkesedést mellőzött. Aztán leráztam
szegényt, arra hivatkozva, hogy indulnom kell a stúdióba, majd újabb estét
szenteltem a dilidokitól kapott xanax, és az ital kölcsönhatásainak vizsgálatára.
Az utazás jobb volt, mint amire számítottam. Második napra tisztult ki a fejem
az egy hónapos delíriumból, mert El megfosztott a bogyómtól, és elrángatott
jetskizni, ami annyira élvezetes volt, hogy pár órára elfeledtette velem,
milyen silány és üres az életem. Közben
kifeküdtünk egy magányos kis sziget rejtett, homokos partjára, és
beszélgettünk. Kínosan kerültük a Harry témát, helyette Eleanor mesélt az
egyetemi élményeiről, és egy fiúról, akit Maxnek hívnak, és aki egyre közelebb
kerül a szívéhez. Örültem neki, hogy talált valakit, aki felkeltette az
érdeklődését, és ahogy hallottam, talán végre egy arra érdemest.
- Küldött egy kazal rózsát, és utána hívott csak fel, hogy elhívjon vacsizni.
Azt se tudja, mi az a One Direction, lévén normális fiatal férfi, így
hidegzuhanyként érte, mikor elmeséltem neki a szitut, a második randinkon. Már abban reménykedtem, hogy megcsókol, de
úgy ledöbbent attól, hogy én egy világhírű popsztár barátnője vagyok
hivatalosan, hogy nekem kellett kezdeményeznem. Akkor meg attól volt kiakadva
szerintem.
- És miért csak most meséled el? –kérdeztem, enyhe szemrehányással a hangomban.
- Mert úgy nézett ki, ez a kapcsolat is az előzőek sorsára jut. Eltűnt egy
hétre, és emésztgette a történteket, mire végre felhívott. Addig teljesen be
voltam tojva, hogy olyan valakit avattam be, aki nem érdemelte meg a bizalmamat
–mosolyodott el végre.
- És? Ezek szerint más? – Felkönyököltem, mert kezdett érdekelni a dolog.
- Úgy tűnik… De nem akarom elkiabálni. Négyszer randiztunk, és az utolsó kettőn
már kezdett magára találni.
- Csak nem? –kérdeztem, és meghúzogattam a szemöldököm.
- Nem, Lou. Nem feküdtem le vele, ha erre célzol ezzel az idióta
arckifejezéssel. – Felnevettünk. – Nekem nem megy ez ilyen gyorsan, plusz
komolyan meg kell bizonyosodnom róla, hogy normális, megbízható pasi. Tudod
jól, mekkora bajunk lehet belőle, ha kiderül a dolog.
- Ne ezzel foglalkozz El! Bejelentjük, hogy szakítottunk, és máris kezdheted az
új életed.
- Nem egészen… - felhősödött el a tekintete.
- Miről beszélsz? –Hirtelen ültem fel, mert éreztem, hogy itt valami olyasmi
van a háttérben, amiről nem tudok.
- Öhhhmmm… Aláírattak velem egy szerződést…
- Micsoda? Mikor? És miért nem tudok róla?
- Ne idegesítsd fel magad! Még akkor, mikor előkerültek a képek, meg a
hangfelvételek. Azt mondták, a te biztonságod érdekében cselekszenek, mert
mindenki gyanús, aki tudott rólatok Harryvel, és az én érdekem is, hogy le
legyek védve.
- Mi a fasz? És mi van benne? – már fel is álltam, és meredten néztem a
homokban, nyugodtan üldögélő lányra.
- Hogy a szerződésetek lejártáig hivatalosan nem lépek ki a kapcsolatból.
- Normális vagy? Nem ebben egyeztünk meg! Az még nagyon messze van. – Éreztem,
hogy majd felrobbanok. – Tönkretetted az életed! –kiabáltam rá.
- Lou! Higgadj le. Nem tettem tönkre semmit. Eddig is így volt, semmi olyan nem
történt, ami bármilyen változást hozott volna az életembe. Meghoztam a
döntésemet. Akkor úgy gondoltam, ettől nagyobb biztonságban vagytok, és nekem
ez nem volt nagy áldozat.
- De most az lesz basszus, ha emiatt elveszíted Maxet, aki esetleg komolyabb is
lehetne.
- Ne parázz már! Ha tényleg komolyabb, akkor meg fogja érteni, és megtanul vele
együtt élni. Ha nem… ha azt mondja, ezt nem veszi a be a gyomra, akkor nem is
igazán akart tőlem semmit. Ez egy remek szűrő is egyben. Nyugalom.
- Nem tudok lenyugodni, El. Mi a faszomért nem mondtad? Miért nem kérdeztél meg
erről?
- Lou! Csitulj már le! Akkora volt a zűrzavar, nem akartalak ezzel is terhelni.
Fújtattam, mint egy bika, és le-fel szaladgáltam a parton. Nem is értettem hogy
El, aki egy rendkívül értelmes nő, hogy mehetett bele ilyesmibe.
- Te is aláírtad a tiédet. Nem hibáztathatsz! –mondta, és lehajtotta a fejét.
- Igen, tudom – lágyultam el, mikor rájöttem, mennyire igaza van. – Csak tudod,
most… hogy Harry már nincs velem… - Leültem mellé a homokba. – Olyan
értelmetlen ez az áldozat. Ha visszamegyünk, beszélek a menedzsmenttel, hogy
így jelentőségét vesztette az egész, engedjenek el!
- Nem beszélsz te senkivel! – kiáltott rám El, és magabiztos, dühös hangja
annyira meglepett, hogy felkaptam a fejem. – Az, hogy most nem vagy együtt
Harryvel, mert idióták vagytok, semmit nem jelent. Majd kiheveritek,
kibékültök, és nagyobb lesz a szerelem, mint régen.
- Ugyan már kisszívem, hogy mondhatsz ilyen butaságot?! – húztam lekezelő,
féloldalas mosolyra a szám. – Harry le se szar. Rég túl van az egészen.
- Lou, te tiszta hülye vagy, komolyan! – Ismét meglepett a hangnem. – Harry épp
annyira ki van borulva, mint te. Csak ő úgy kezeli, hogy kifelé nem látszik
más, csak a fapofa. De mi jól ismerjük… főleg te! Hogy a picsába nem tudod,
hogy a pókerarc nála az utolsó védelmi gát? Hogy ezt csak akkor használja, ha
már kifogyott az eszközökből. Harry a legérzelmesebb fiú, akit valaha láttam.
Az, hogy egy hónapja hozzád sem szól, pontosan arról árulkodik, hogy még arra
sem képes. Egyből összeomlana, ha csak szót kellene váltanotok. Néztem az
interjúkat, a fellépéseket, és én látom, mennyire szenved. Te hogy nem veszed
észre? Mit beszélsz be magadnak már megint? – Hallottam, amit mond, és nagyon
szerettem volna elhinni, de az agyam egészen mást sugallt.
- El! Komolyan. Te is olyan vagy már, mint a többi Larryshipper. Ne képzeljetek
bele minden légvételbe, és öntudatlan kézmozdulatba komoly érzelmeket.
- Jaj bazmeg! Te meg olyan vagy, mint egy idióta. Láttad, miket tesznek fel
rólunk? Láttad, miket tesznek fel rólatok? A rajongók, pláne, akik tényleg a
szívükön viselik a sorsotokat, és drukkolnak, hogy legyen elég erőtök
végigcsinálni, amíg szabadulhattok, és boldogan élhettek, pontosan látják, mi
történik a valóságban. Olyanok, mintha a pulzusotokon tartanák az ujjukat.
Percre pontosan rájöttek, mikor vesztetek össze, mikor vagytok boldogok, sőt…
azon röhögök, mikor azon veszekszenek, ki volt felül előző este, és kikockázzák
a videókból, hogy ültél le… Fáj-e a segged, vagy Harryé.
- Nekem már rég nem fáj a seggem – nevettem fel. - Valószínűleg nem is fog
egyhamar. És ha őszinte akarok lenni, el se tudom képzelni, hogy bárkivel is
közelebbi kapcsolatba kerüljek –vallottam be végül.
- Én se. Ugyanis te Harryhez tartozol, és ha a fene fenét eszik, akkor is
rendbe kell hoznotok a kapcsolatotokat! –jelentette ki Eleanor meggyőződéssel.
- Nincs mit rendbe hozni, mert már nincs kapcsolatunk – motyogtam.
- Oké, Lou. Most magadat véded ezzel a hozzáállással, de egyszer szembe kell
nézned vele, hogy hülye voltál, és bocsánatot kell kérned Harrytől.
- Nekem? – Nem lettem dühös. Most először elgondolkoztam a dolgon. –És mi
értelme lenne? Nem kellek már neki, nem érted? – A hangom kétségbeesett volt,
bármennyire próbáltam uralkodni rajta.
- Oké. De ha nem is lesztek már egy pár, Harry akkor is a legjobb barátod. A
barátságotokról akkor sem szabad lemondanod. Azért pedig meg kell tenned, hogy
tiszta vizet öntesz a pohárba. De előbb rá kell jönnöd, mi zajlott le benned.
- Ugyanazt mondod, mint a dilidokim – szögeztem le neki.
- Pedig nem beszéltünk össze –nevetett fel.
- Totál úgy néz ki a dolog…
- Nem csak idióta vagy, hanem paranoiás is –mondta El, aztán nevetve rám
ugrott, és lebirkózott a homokba.
.
Szia! Nagyon szép lett, és nem siratós jippii! Szépen írsz, minden nap bámultam a blogodat hátha lesz rész! És lett!!
VálaszTörlésSzeretlek, Becca és a töridet is!
Érdekes, hogy van akinek ez sírós, van akinek meg nem.... én az előbbi kategóriába tartozom, végigbőgtem, amíg írtam. De végül is teljesen mindegy, a lényeg annyi, hogy tetszett.
TörlésRemélem a továbbiakban is így lesz <3
xxxBecca
Jaj a szivem megszakadt :-\ De közben nevetni is tudtam "Te isolyan vagy mar,mint a többi Larryshipper." Es Max es Eleanor awh *-* Imádtam csak a szivem szakadt meg, annyira megéetem,hogy nehezen irod ezeket a reszeket en gyomorgörccsel olvasom el.Annyira jo,hogy Zayn ott volt/van es lesz is mellette <3
VálaszTörlésIlyenkor annyira tudom szeretni Elt <3 Minek irtatok ala azt a kicseszett szerződést ahhj :-\
Varom a kövit :-) Remelem hamarosan jönnek a voldogabb reszek
Igyekszem belecsempészni egy csepp humort ilyenkor is, mert az mindig van az életben, csak észre kell venni,,,de nagyon nehezen megy, mert szívem szerint belehalnék ebbe a korszakba, velük együtt....
TörlésElt én is megszerettem, pedig elég nehezen barátkoztunk össze:))
Puszillak:Becca
Szia!
VálaszTörlésNemrég találtam rá a blogodra, csak kellett egy kis idő mire beértem magam a részekkel. :) Nagyon tetszik ahogy írsz, annyira valóságosnak tűnik az egész, hogy mikor valami rossz történik benne konkrétan le kell nyugtatnom magam, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a valóságban is ez történt. :D Főleg, hogy én még csak mostanában kezdtem el beleásni magam a témába. Te hogy tudsz ennyire napra kész lenni? Arra már rá jöttem, hogy még nem értük utol a valóságot, de nem tudnál egy pár linket ajánlani amin egy kicsit jobban beleáshatnám magam a témába? Nagyon boldoggá tennél vele. :) (Láttam, hogy van facebookos csoportotok, de én azon kevesekhez tartozok akik alig vannak fent facen)
Nagyon tehetségesnek tartalak, hogy így vissza tudod adni az érzelmeket. Amikor az elején Louis részei voltak, és nem értettük Harryt végig azon agyaltam, ő vajon mit érezhet, mikor aztán az ő része jöttek egy kicsit bántam, hogy nem olvashatom tovább Louis részeit. Aztán annyira meg szerettem Harry részeit is, hogy mikor az övének lett vége azt bántam :D Szóval fogalmam sincs kinek a szemszögéből szeretem jobban a történetet ez is mutatja mennyire jól át tudod adni a gondolataikat. :) Már az utóbbi részeknél kezdtem érezni, hogy nagy a baj Louissal, először nagyon megharagudtam rá, hogy mit is tett Harryvel, mikor annyira érezni, hogy a srác oda van érte, úgy éreztem ezek után Harry sokkal jobban szenvedhet mint ő. De miután elértem ehhez a részhez és kicsit lenyugodtam rá jöttem, hogy Zaynnek igaza van Louis erősen depressziós, és hogy segítség nélkül nem fog tudni felállni. :( Annyira kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezek után, remélem kimászik valahogyan Louis a gödörből.
Hát remélem nem lett teljes zagyvaság amit írtam neked, csak úgy éreztem le kell írnom milyen érzéseket indítottál el bennem. :) Ezek után a tanítványnak is neki fogok állni, csak egy kis időbe fog telni míg elolvasom az eddig megírt részeket. :) Puszillak Lia
Kedves Lia!
Törlésnagyon örülök, hogy rám/ránk találtál, és még jobban, hogy tetszett a történet. A tanítványhoz jó szórakozást. A kommented alapján előre állíthatom, szeretni fogod, mert pontosan azért két szemszögből kezdtem írni, amit te itt leírtál... mikor a MTF-et írtam az elején, mindig hiányérzetem volt Harry oldalával kapcsolatban. A tanítványban ezért van végig dupla rész:)
Nos, én egyáltalán nem vagyok naprakész, és a történet egyáltalán nem fedi a valós időpontokat, csak nagyon nagy vonalakban.... A facebookos csoportban a lányok tesznek róla mostanában, hogy hozzájussak a napi infókhoz, de sajnos én nem tudok olyan linkeket adni, ahol a facebookon kívül infóhoz juthatsz. Én Larry videókat nézek ha van időm, és imádom őket.... a you tubon hetekre elegendőt találsz, de azt szívesen ajánlok is. Amúgy a facebookon én sem élek aktív közösségi életet, csak a kis Larrys brigáddal töltöm el az időmet, mert őket imádom:))
Jó szórakozást, és ha nem akarsz facebookozni, akkor írj e-mail-t és levelezhetünk a Larry témáról, ha ahhoz van kedved.
Puszillak: Becca
becca.prior6@gamil.com
Annyira hihetetlenül írod ezt a történetet, hogy elhiszem; minden pontosan ugyan így történt a valóságban is.
VálaszTörlésMintha ott lettél volna, benne a fejükben, és csak elmesélnéd, amit onnan láttál, éreztél. Mintha ez mind tapasztalat lenne.
Csodálatos.
..Lehet, hogy mostanában nehezebben írod meg a részeket, de ezek is ugyan olyan fantasztikusak, mint az eddigiek. (Nem találok rá megfelelőbb szót, mint a "fantasztikus".)
..Hihetetlenül megszerettem Zayn-t, és nagyon örülök, hogy Lou mellett van. Nem tudom, mihez kezdene nélküle.
..A történeteid még mindig érzéseket váltanak ki belőlem. Hol sírást, hol nevetést, hol meglepett nyögést, vagy lelkes nyígást. Köszönöm, hogy írsz, és hogy megosztod ezt velünk!
Színt hozol a történeteiddel az unalmas, szar hétköznapjaimba.
Ölel, Silke.
MIndaz, amit leírtál, engem hihetetlen örömmel tölt el.
TörlésHa még nem unjátok, az nagy szó, ennyi rész után.
Igen, küszködöm, de majdcsak lesz valahogy, nem igaz?
Kicsit belehalok, az teljesen normális...
Sajnálom az unalmas, szar hétköznapjaidat.... itt lehetnél inkább velem:) <3 Puszi
Nem tudok szóhoz jutni... Sírok :'( Sajnálom, de most nem tudok többet írni, nem megy...
VálaszTörlésDe tudod, hogy imádom, hogy a mindenem ez a történet! <3
<3
Éljen a mély depi!!! Üdv a pokolban. Itt vártalak. :))
TörlésSzólj, ha kifelé mész belőle... én úgy látom, még van lejjebb....
<3 <3
Benned bíztam, Eleanor*-* Louis ne legyéééél hülyeeeeeeeee, vedd észre ami történik körülötted különben pofán váglak :)))))))) Imádlak Zayn, köszönöm hogy megmentetted ezt a lükét:))) "....hajazó sérómat..." HAJazó séró? xdddd jó ez tetszik :DDDD
VálaszTörlésLouis te egyébként nem vagy normális. Ezt most így az elmúlt x részre mondom. Hogy lehetsz ennyire hülye? Hónapokig sírtál azért, hogy a tiéd legyen, erre mikor megkapod, folyton veszekedsz vele. Értem én, hogy szar, hogy nincs veled... de most komolyan, ahelyett hogy kiélveznéd vele azt a pár napot, amit néha kaptok, amiatt hisztizel, hogy a többin nincs veled - megjegyzem, nem a saját hibájából -, és akkor még ahelyett hogy megbeszélnétek valamit, kidobod. EMBERVAGYTE? szarjátok le a modestet és legyetek együtt ti szarcsimbókok :') de az a baj, hogy hiába mondom most ezt, te nem saját kedved szerint, hanem a valóság szerint írod le hogy mi van, szóval hónapokat várhatok még a felvállalásig xdd
ettől függetlenül nekem nagyon tetszenek az ilyen részek, mikor balhé utáni nyugi van... és még mindig tartom magam ahhoz, hogy kell egy meleg legjobb barát.
Eleanor, sok sikert Maxszel :D
BECCA IMÁDOM EZT A BLOGOT
jaj nagyon szeretem őket
siess a kövivel :)
xxHöri
Én meg téged imádlak!
TörlésIgen, tudod én úgy hiszem, az emberek kívülről nagyon jól látják azt, mások mit szúrnak el az életükben, csak a sajátjukban nem értik mit hogyan kellene, hogy működjön. Mindenkinek a saját nyomora a legkínzóbb, és hiába a jó tanácsok, akár a tudta, hogy túlreagálod, de nem tudod befolyásolni az érzéseidet...
Én sokszor vagyok így, ezért könnyen azonosulok Lou lelki világával...
Igen, azért nagyságrendileg szeretnék igazodni a valósághoz, vagy ahhoz, amit én annak hiszek.... úgyhogy itt nincs teljes írói szabadság... Drukkoljunk, hogy a fiúk mielőbb (én úgy gondolom ebben az évben sajnos nem) felvállalják a kapcsolatukat, és írhassam a lagzi részt!!
Köszi, hogy itt vagy <3 <3 Becca
Szia Becca:)
VálaszTörlésOlyan csodálatosan írsz és olyan szép a történet, akkor is amikor epp a szivemet szaggatja tovabbi apro kis darabokra, uristen vidam reszeket akarok mert mehetel Louisal egyutt a pszihiatriara depresszioval
De olyan jol irod es ugy imadom (akkor is ha folyton sirok rajta es meg utanna is vagy 10percet) es teged is imadlak es varom a haply reszeket mert elfogy a zsepi a vilagon
~Zsófi
Kedves Zsófi!
TörlésNagyon szépen köszönöm a dicséretet, és örülök, hogy ennyire megszeretted a történetemet. A vidám részekkel kapcsolatban nem tudok nyilatkozni..... drukkoljunk!!
olyankor lapozz vissza a nevetős részekhez egy picit ;)
Puszillak, és ölellek:Becca
Szia kedves :))
VálaszTörlésCsak,hogy tudd még itt vagyok és imádom!
Nem mentem el ,eszem ágában sincs!!!!Nincs is jobb dolog mint téged olvasni..
Ez a fejezet depis.Itt is depi ott is depi ,mindenhol depi :((
Na ne már.El jól mondja ,legyenek csak barátok utánna meg dugjanak ,persze csak mint haverok.Ez az álmom.Meg még egy rész minnél hamarabb *.*
Tökéletes.Ezt sose felejsd el!!!
Sajnálom mégegyszer...És igen tudom ,hogy a mulasztások miatt a kanapéra kerülök ,de tökéletesre fejlesztettem az "ülve alvás" funkcióját a testemnek ,így meg se fog kottyanni egy kis kanapé ;)
Szeretlek.
~Nejed
Istenem... mi van a barinőddel??? Most, hogy nem te kerültél vaságyra, ő mit keres ott???
Törlésgyere haza bátran, alhatsz mellettem...
örülök, hogy írtál, és kitartás!!
itt is támad a depi, és nem csak nálam. úgy látszik, ez ilyen időszak. majdcsak kimászunk belőle.
puszillak. Becca