CXXXVI. Fejezet

Sziasztok!

Hoztam egy új részt, hátha közelebb kerülünk a valódi megoldáshoz, és nemsokára már a rendes mederben folydogálhatunk.
Remélem, jól vagytok. Elnézést, de engem teljesen ellepett a munka, és más kötelezettségek, úgyhogy nem volt időm írni, de azért igyekszem!! :((

Egy nagyon jó hír: Április elején megjelenik a harmadik könyvem, úgyhogy aki szeretné, már előrendelheti. A márciusban rendelteket dedikálom, és két ajándék könyvjelző is jár hozzájuk:))

http://www.atanitvany.hu/

Puszi nektek: Becca

  Annyira elmerültem az emlékekben, hogy csak arra eszméltem fel, a nap már lemenőben van, és én még mindig a teraszon heverek, a gyomrom pedig korog. Kelletlenül álltam fel a nyugágyról, és besétáltam a házba. Lementem a konyhába, és benéztem a hűtőbe, de nem sok mindent találtam, ami fogamra való lett volna. Belestem a mélyhűtőbe, és ellágyultam, mikor Louis ismerős kézírását láttam a dobozokon. Egy adag milánói szószt találtam, úgyhogy gyorsan odadobtam a vizet a tésztának, aztán rájöttem, hogy ráz a hideg. Meztelenségem nem lett volna elég ok rá, így leleltároztam magam, és rádöbbentem, hogy szépen leégtem a napon.
   – A picsába! – csúszott ki a számon, majd a tükörhöz léptem, ami a lépcső mellett áll, és mikor megláttam magam, hangosan felröhögtem. Az hagyján, hogy a mellkasom, a hasam és combjaim is pirosra sültek, de az a rész, amit általában eltakar a fürdőnadrág, lángvörösen világított, előrejelezve a kínokat, amiket éjjel fogok átélni, mikor a lepedő dörzsöli majd a bőrömet. Gyorsan felszaladtam a fürdőbe, feltúrtam a szekrényt és végre megtaláltam a csodaszert, ami ilyen esetekre ígér enyhülést. Ahogy a rengeteg márkás illatszer között keresgéltem, kezembe akadt egy leázott címkével és félig letört kupakkal árválkodó flakon, amit először nem is tudtam mire vélni. Mikor jobban szemügyre vettem és rájöttem mi az, a torkom kaparni kezdett, és ismét elérzékenyültem. Ez az az olaj! – ismertem fel egyből. Első szeretkezésünk kitörölhetetlen emlékei tolakodtak az agyamba, újabb – ezúttal kissé fájó – merevedést előidézve.
   Ezek szerint nemcsak én vagyok mániákus az olyan tárgyakkal kapcsolatban, amik valami fontos emlékhez kötődnek; mert ezt egészen biztos, hogy nem én őrizgetem évek óta, hanem Louis tartotta meg, és költöztette át ide, átutaztatva egy óceánon.
   Bekentem magam a szerrel, amit Louis olyan gyengéden szokott a bőrömbe dolgozni, ha meggondolatlanul röpizek órákat a strandon, vagy ha egy könyvben elmélyülve leégetem a seggem a teraszon. (Imádom, hogy itthon meztelenül napozhatok, és Lou-nak sincs ellene semmi kifogása, csak akkor, ha utána nem kapja meg a szexet, ami jár neki a kínzásért, mert olyankor egész nap áll a dákója.)
   Visszamentem a földszintre, és beledobtam a spagettit a lobogó vízbe, de a főzés nem tudta elterelni a figyelmemet. Amíg arra vártam, hogy készen legyen a vacsora, ismét elmerültem a csodás emlékekben.

   Miután összejöttünk, hetekig képtelenek voltunk betelni egymással. Az első szeretkezésünk másnap történt, az Eleanor által kieszközölt békülést követően, mert aznap este csak én szolgáltam ki Louis-t, aki olyan kiéhezett volt, mint amilyennek még nem láttam soha. Pusztán attól, hogy csókolóztunk, annyira felizgult, hogy panaszos nyöszörgése és kapkodó lihegése töltötte be az érzékeimet. A szája szinte habzsolt, és alig tudtam visszatartani magam, hogy ne ott, a szőnyegen tegyem a magamévá, mert tisztán éreztem, hogy az ellen se lenne kifogása. Nekem azonban más terveim voltak. Ha már ennyit vártunk, ennyi mindenen mentünk keresztül, azt akartam, hogy az első alkalom örökre emlékezetes maradjon. És így is lett…
   Másnap kora délután, mikor hazaértünk, úgy estünk egymásnak, mintha kannibálok lennénk, és esküszöm, nem tudom, hogy jutottunk el az ágyig, ahol olyan 69-et produkáltunk, amitől ma is forrni kezd a vérem. Maga az aktus csak második nekifutásra, egy kellemes, forró fürdő után esett meg, és soha nem felejtem el, mennyire fantasztikus volt. Louis teste a mai napig az őrületbe kerget, és bár ma már inkább övé az aktív szerep, akkor még én birtokoltam a Mr. Szexisten címet, és ezzel együtt a lehetőséget, hogy belé hatoljak. Leírhatatlan, mennyire más volt, mint az addigi szexuális tapasztalataim. Semmi mást nem akartam, csak megkapni őt, és megvadultam tőle, hogy ő is erre vágyott. Olyan természetes és szép volt minden, hogy nevetve gondoltam vissza a félelmeimre, amik előtte annyit emésztettek azzal kapcsolatban, hogy fog nekünk menni ez a melegszex dolog. Szerintem nagyon jól ment, nem volt semmi kezdeti bénázás, és már másnapra annyira belejöttünk, hogy szegény Lou-t addig gyötörtem, míg elvesztette az eszméletét. Eszembe jutott, vajon a juharszirupot is eltette-e, de csak nevettem az ötleten. Aztán mégsem bírtam megállni, és belestem a szekrénybe, ahol az üvegek sorakoztak. Enyhe csalódásként éltem meg, hogy nem volt köztük egyetlen piros szalaggal átkötött sem, amire rá lett volna írva a dátum.
   Ettől függetlenül, ma is minden pillanatra emlékszem, mikor a konyhapultra fektettem, és egymás után háromszor tettem a magamévá, mialatt Lou négyszer élvezett el, én pedig megjártam a mennyeket.
Ez így ment volna napokig, ha nem kényszerülünk némi pihenőre, mert a teste még nem volt hozzászokva az effajta igénybevételhez. Mára ez már nem okoz problémát, bár az is igaz, hogy csak ritkán tartunk egész estés szeánszokat. Fiatalság, bohóság.
És az is hozzátartozik, hogy mára ketten osztozunk a passzív szerepen, ami akkoriban még nagy fejtörést okozott, mert el sem tudtam képzelni, hogy én legyek alul.
   Hmmm… pedig mennyire imádom, ha ő diktál, és férfiasan uralkodik a testem fölött.

   Készen lett a tészta, úgyhogy kicsit megpróbáltam koncentrálni, és nem elszúrni az egyetlen ehető dolgot. Összekevertem a milánóit, és egy tányérra halmoztam, aztán mielőtt nekiestem volna, kikerestem a naplók közül azt, ahol az első heteink szerepeltek, és belelapoztam a közepébe. Egyből bele is merültem az olvasásba, úgyhogy oda sem pillantva igyekeztem a villámra csavarni a hosszú szálakat, majd a számba lapátolni a spagettit, miközben faltam a sorokat, és megint elvesztem a múltban.

   Az anyuéknál eltöltött két nap egyszerre volt menny és pokol. Nagyon megkönnyebbültem, hogy végre elmondhattam nekik az érzéseimet, és még inkább attól, hogy nagyon jól fogadták. Nyilván, az ember szülei érzékeny szenzoraikkal egyből kiszúrják az ilyesmit, de érthető módon, nem akartak rákérdezni, amíg én nem voltam kész a dologra. Egy lánnyal egészen más lett volna a helyzet, anyu akkor kiszekálta volna a belemet, hogy valljak színt előtte, de a Louis-val való szerelembeesés teljesen más kategória.
   Miután túlestünk a nehéz beszélgetésen, este egy jó kis telefonszexszel tettük rá a koronát a csodás napra, de ez nem pótolta Louis közelségét. Annyira hiányzott, hogy majd belegebedtem.
   Mikor hazafelé egy hatalmas csokor hófehér rózsát vettem neki, még nem tudtam, kivág-e vele – mondván, hogy ő nem lány –, vagy olyasmit kapok érte, amit szeretnék.
   Ahogy beléptem az ajtón, egyből megéreztem semmivel össze nem téveszthető illatát, és csak bámultam a tökéletességet, aki az én felemen aludt, angyali arccal, szétterülő szempillákkal, és kilógó popsival. Egyből végem volt, pedig nem is volt meztelen.
   Mikor végre kiderült, hogy annál is jobban örül a virágoknak, mint amire számítottam, hatalmas kő esett le a szívemről, és ellazulva dőltem hanyatt a párnákon, mert Louis letámadott, és olyan édesen esett nekem, hogy nem volt kedvem harcba szállni vele. Lenyomott, a csípőmre ült, az ajkai már a nyakamon szántottak végig, és közben hozzám dörgölőzött odalent, amitől kis, áramütésszerű villámok cikáztak át a testemen.
   – Mmmm… annyira kívánlak! – súgta, és ezzel tette be a kaput. Azonnal lenyúltam, nagy tenyereimbe fogtam a valószerűtlenül kerek félgömböket, és beléjük mélyesztettem az ujjaimat, hogy széthúzzam egy kicsit. Egyből felemelte a fejét, hátra is feszítette, és nyöszörögve pucsított, miközben a farka kikandikált a bokszer dereka alól.
   – Kicsi! Hadd vegyem le a gatyám! – kérleltem, de ő épp nem hallotta, mert mélyről, torokból nyögött, miközben az ujjaim már az alsója anyagán át masszírozták az ánuszát, és frissen kibukkanó nedve épp összekente a pólóm alját.
   Finoman leemeltem magamról, és mikor reklamálni akart, egyszerűen lerántottam a fejét, majd a szájára tapadtam, erősen megszívva a nyelvét. Ettől egy pillanatra elakadt a lélegzete, ami nekem pont elég volt, hogy letépjem a nadrágom és az alsóm, majd, mikor erre felfigyelt, és épp szemügyre vette a farkamat, kibújtam a felsőmből is, és lehajítottam a földre.
   Louis megbabonázva pislogott, látva mennyire kívánom, és nem is tudta megállni, hogy egy kicsit odahajoljon, majd mélyen a torkára engedjen. Semmi kifogásom nem volt ellene, de eszembe jutott, hogy le fogjuk késni a repülőt, ha nagyon ráérősre vesszük a figurát. Ezért lerántottam a bokszerét, amitől az orrán át nyikkant egyet, majd ahogy oldalt feküdt, közelebb húztam a csípőjénél fogva, és a felső lábát átemeltem a vállamon. Készséges volt és hajlékony, amit annyira imádok benne.
   Mivel én vagyok a magasabb, nem esett nehezemre áthajolni a combjai között, és máris elérni a célt. Szétfeszítettem, a nyelvemmel simogattam, és azonnal bevetetettem az ujjaimat is, mert bár imádom ezt tenni vele – mivel tudom, hogy megőrül tőle ­–, most nem volt idő, hogy beleéljem magam. Louis kiengedett az ajkai közül, és a nevemet lihegte:
   – Hazz! Istenem! Ez annyira jó! – Aztán visszabukott a farkamra, és olyan elánnal kezdett szopni, hogy minden izmom megfeszült, mert képtelen voltam kontrollálni a testemet.
   – Lassíts, kicsi! Ne olyan hevesen! – mondtam, de nem voltam biztos benne, hogy hallotta, mert a hangomon elég sokat tompított, hogy a fél arcom a fenekébe temettem.
   – Akkor tegyük be! – válaszolt egy kis késéssel Louis, amin óhatatlanul elmosolyodtam. Imádom, mikor telhetetlen.
   Kihúztam az ujjaimat, Lou leemelte a lábát, de közben még volt alkalmam végigcsókolni a belső combját, és végül jól bele is haraptam. Felsikkantott, gurgulázva nevetett, és gyorsan megfordult, majd az éjjeliszekrényből kivett egy óvszert és egy másodperc alatt ki is bontotta. Mikor a makkomra feszítette, és elkezdte letekerni a farkamon, fellöktem a csípőmet, mert annyira nem bírtam már magammal.
  – Lehet, hogy ölben viszel a reptérre… – állapította meg Louis látva a hevességemet, de a hangja nem volt szemrehányó, inkább csak tényszerű. Érte nyúltam, és a tarkójánál fogva magamhoz húztam a fejét, hogy birtokba vegyem a száját, míg ő egy lendülettel rám is ült, és összedörzsölte ágaskodó szerszámainkat. Lenyúltam kettőnk között, összefogtam a két hímtagot, és pumpáltam egy párat, mire Lou szűkölni kezdett és el akart húzódni, de nem engedtem neki.
   – Hazz! – búgta a számba. – Kérlek! Nem akarok még elmenni! – esdekelt.
   Bólintottam, lassítottam a tempón, és hagytam, hogy homlokát az enyémnek támassza, míg mélyeket lélegzik és öblös nyögésekkel kerget az őrületbe.
   Aztán a szájához emelte a kezét, nyálat folyatott a tenyerébe, és lenyúlt, hogy bekenje vele a gumit. Volt a fiókban síkosító, de ez alkalommal egyikünk sem tudott volna annyit várni, hogy előszedjük onnan. Felemelkedett, az egyik lábát térdből felhúzta és beigazított, aztán lassan ráereszkedett a farkamra, én pedig csak nyöszörögve néztem azt a pontot, ahol összeolvadtunk. Louis is felpillantott, az arcomat fürkészte, és figyelte, ahogy eltorzul a fejem, miközben lassan tövig magába fogadott. Mikor már a combomon ült, zihálva tartott szünetet. Ez jól bevált taktika.  
  Mára mindketten tudjuk, hogy kell egy kis idő, míg az izmai annyira elernyednek, hogy sérülés nélkül tudjak benne mozogni, de ez – a tehetetlenül eltöltött pár másodperc –, mindig kikészíti az idegeimet, és utána általában már nem tudom visszafogni magam. Most is éreztem, ahogy a vágy lassan teljesen betemet, és igyekeztem erőnek erejével nyugton maradni, mert minden sejtem arra várt, hogy végre mozdulhassak. Louis a számra hajolt, igyekezett elterelni a figyelmemet azzal, hogy úgy csókol, mintha ez lenne az első csókunk, és sikerült is neki. Finom, tapogatózó ajkai, nyálas kis arca, az íze és az illata kiütöttek egy pillanat alatt.   Lehanyatlottam a párnára – mert addig hasizomból tartottam magam –, és belevesztem az édes kényeztetésbe.
   – Szeretlek! – suttogtam, ahogy eltávolodott tőlem és felegyenesedett, majd a mellkasomra támaszkodott, míg kitolta a fenekét.
   – Én is szeretlek! – mondta halkan, azon a hangon, amit csak szeretkezés közben produkál. Olyan rekedt, hogy szinte nem is érthető, amit mond, csak a szájáról tudom leolvasni, és csak a magánhangzók kapnak erőre a hangszálain, a többi pusztán krákogás. – És most mozogj! – adta ki a parancsot, amire úgy vártam, mint olimpikon a startpisztoly dörrenésére.
   Már lendült a csípőm, Louis pedig azelőtt nyögött fel, hogy először döftem volna belé, de így legalább még át tudott váltani sikításra, amikor itt volt az ideje. Ismét lenéztem, megigézve bámultam, ahogy mélyen a testébe hatolok, és éreztem, amint belül erősen pulzál körülöttem. Megfogtam, felhúztam a lábait, ezzel késztetve, hogy hátradőljön egy kicsit, és mikor végre felguggolt, alányúltam, hogy a tenyerembe ültessem és megtartsam. Lenézett rám, bólintott, aztán behunyta a szemét, és várta a rohamot, miközben lenyúlt, egyik kezébe vette a heréit, és felhúzta őket, hogy jobban lássak, a másikkal pedig verni kezdte kecses szerszámát. Megvadultam. A látvány kicsinált. Erősen kezdtem mozogni benne, mindig feljebb és feljebb lökve a testét. Hallgattam elfúló nyöszörgését, halk sikolyait, öt h-val kiejtett nevemet, ami úgy tört ki belőle egy-egy behatolás után, mintha varázsszó lenne, és hagytam, hogy elöntsön  a földöntúli gyönyör.

   Épp idáig jutottam az olvasásban, mikor ráeszméltem, hogy a fele spagetti kihűlt a tányéromon, és a kezem már a szerszámomat markolja erősen. Lenéztem, láttam, hogy krémes ondó csorog le az ujjaimon, és éreztem a kényszert, hogy segítsek magamon. Egy pillanatig hezitáltam, de aztán megadtam magam. Hátradőltem a széken, felidéztem Louis ízét és illatát, aztán már csak az ütemes csattogás hangja töltötte be a szobát, és a szuszogásom, ami felvette a kezem ritmusát.



.