CXXXIV. Fejezet

Sziasztok!

Hoztam is a következő részt, hátha egy kis vidámságot hoz ebbe az ótvar időbe, vagy csak segít kikapcsolódni a macik elvesztése körül kialakult káoszban.
Nagyon szépen köszönöm a csodálatos kommenteket. Megnyugodtam, hogy a hosszú kihagyás ellenére itt vagytok még, és várjátok a részeket.

Kellemes pihenést!
xxxBecca

CXXXIV. Fejezet

  Az emlékeimtől elbódulva sétáltam vissza a nappaliba, de ott sem találtam a helyemet. Lou hiánya teljesen kikészít, de már csak két nap, és ismét a karomba zárhatom.
  Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, még ma is milyen készségesen dől bele minden ölelésbe, és mennyire szereti, ha megengedhetjük magunknak az érintés luxusát. Majdnem az egész közös életünket rejtőzködve, hazugságok hálójában éltük le, és bár ez ad némi izgalmat a kapcsolatunkhoz, sokszor nagyon nehéz átváltani az igazi és az eljátszott szerepeink között.
   Felmásztam az emeletre, és kisétáltam a teraszra.
  Mennyire imádom ezt a házat, amit tőle kaptam, és aminek minden kis zuga olyan tökéletes, hogy mai napig ámulok rajta.
   Louis hibátlan ízléssel rendezte be. Minden olyan finom és visszafogott, mint ő maga. Gyakran gondolkozom azon, milyen igazságtalan az élet. A neki szánt szerep lassan maga alá gyűri azt a sok különleges tulajdonságot, amit igazából értékelniük kellene benne az embereknek. Louis önzetlen és szeretetreméltó. Gáláns és jólelkű. Megérinti az emberek fájdalma, és állandó késztetést érez, hogy segítsen az elesetteken. Amúgy is nagy harcos, aki mindig kiáll a gyengébbek mellett, legyen szó akár egy vitáról, vagy karitatív tevékenységről. Ő az álompasi, és közben a közvélemény szemében egy drogos, iszákos kis sztár, aki azt se tudja, merre van előre.
   Tehetetlen dühömet szerettem volna kamatoztatni, mikor ledobáltam a ruháimat, és meztelenül ugrottam a vízbe, aztán bekapcsoltam az ellenáramoltatót, és úszni kezdtem.   Legalább legyen valami haszna a bennem felgyülemlett energiáknak.
  Lassan beálltam a szokásos tempóra, és élveztem a víz ellenállását, ami elég erős volt ahhoz, hogy meg kelljen erőltetnem magam, nehogy elsodorjon.
A monoton tempózás közben lassan ismét visszatértem a múltba, és a régi képek pillanatok alatt ellepték az elmémet.

   A Bora-borai nyaralás végül nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Bár csókolóztunk a fövenyen, és az az emlék örökre meghatározta a jövőnket, én ismét bepánikoltam, és másnap egy csúnya színjátékba menekültem, amivel elüldöztem magam mellől Louis-t. A lány nevére sem emlékszem, de arra igen, hogy teljesen ledöbbentem, mennyire nem vált ki belőlem érzelmeket.
   Mikor másnap ráeszméltem, hogy Lou faképnél hagyott, teljesen kiborultam, és két napra volt szükségem, hogy egyáltalán valami rendszert vigyek a gondolataimba.Az érzéseim úgy hullámzottak, mint a tenger, ami a kis bungaló előtt nyaldosta a homokot, de én ki se tettem a lábam a partra, mert úgy éreztem, egyedül nincs jogom hozzá. Végül elhatározásra jutottam, és visszautaztam, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, de Louis elzárkózott előle, és Zayn meg a fiúk támogatásával sikerült magától távol tartania.
   Teltek a hetek, én képtelen voltam dűlőre jutni, és úgy tűnt, Louis elhatározása is végleges: hogy nem érdemlem meg a bizalmát. Teljesen megértettem az álláspontját, és tulajdonképpen azért nem erőszakoltam ki egy beszélgetést, mert nem tudtam volna mit ígérni neki. Pusztán annyira jutottam, hogy nagyon szeretném kitapasztalni, mi megy végbe bennem – és titkon reméltem, benne is –, de még mindig nem mertem volna arra kérni, legyen a társam, a párom, a mindenem.
   Elvesztegetett hetek és hónapok, ma már tudom. De azt is, hogy mindenhez időre van szükség. Életünk nagy állomásai, a belső változások előtt szükség van egy kis lélegzetvételre, amíg ezerszázalékosan biztosak vagyunk magunkban. Ha csak hirtelen ugrunk bele valamibe, utólag mindig hivatkozhatunk arra, hogy ez csupán egy meggondolatlan döntés volt. Én viszont azt akartam, hogyha közös útra lépünk, akkor semmi kétségünk ne legyen.
   Mikor Zayn véletlenül elkottyintotta az információt, hogy Lou hazautazott a családjához, valami megváltozott bennem. A tudat, hogy otthon van, egyedül, és talán előlem menekült oda, végre kimozdított a holtpontról.
  Még aznap délután utána eredtem, és mai napig tisztán emlékszem az arcára, mikor megpillantott az ajtóban. Döbbenet, félelem és zavar uralta a vonásait, de ahogy a gyönyörű – számomra a világ legszebb – szemeibe néztem, tisztán láttam az örömöt is. Ez segített kicsit felülemelkednem a kétségeimen, és amikor megtaláltam a kedvenc helyén, a hatalmas farönkön üldögélve, félve könyörögtem egyetlen csókért, ami bizonyosságot adhat arról, hogy képtelen vagyok élni nélküle. Bár meg is kaptam, mégis ismét rosszul döntöttem.  
  Mentségemre szóljon, hogy annyira magával ragadott az az egyetlen, tapogatózó ki csók, ami alapjaiban rengette meg a lelki nyugalmamat. Elég korán kezdem, és úgy hiszem, elég tapasztaltnak számítottam a testi kapcsolatok terén, mégsem volt még arra példa, hogy egy csóktól eszemet veszítsem, és testem-lelkem csak egyetlen dologért könyörögjön, azért, hogy még többet kapjon, de azonnal.
   Ez volt az második csókunk, de igazából az első, ami számított; amikor mindketten tudtuk, mibe megyünk bele. Louis olyan készséges volt, olyan isteni finom és izgató, hogy a szívem félrevert. Máig emlékszem az ízére, az illatára, bőre selymes tapintására és a fékezhetetlen vágyra, ami elöntött.
   És ismét elmenekültem.
   Akkor kellett volna magamhoz láncolni, és soha többé nem engedni el. Ehelyett ismét olyan hónapok következtek, amikor igyekeztem eltávolodni tőle.
  Mikor összeismerkedtek Eleanorral, és a lány szinte azonnal beleszeretett, egy ideig azzal a hazugsággal győzködtem magam, hogy jobb lesz ez így. Majd én is találok egy rendes lányt, akivel boldog lehetek, és Louis-nak is jár egy normális kapcsolat. Bolondok lennénk meleg párként, árnyékban tengetni a napjainkat, mikor gazdag playboyként fogyaszthatjuk a csajokat.
   Csakhogy ez a baromság már ott megbukott, hogy én soha nem akartam érzelemmentes kapcsolatokkal múlatni a drága időt. Csak szerelemre vágytam, egy társra, aki mellett kiteljesedhetek és akiért rajonghatok.
   Önámításom akkor tört darabokra, mikor Louis végső elkeseredésében közölte, hogy szeretné, ha szétköltöznénk. Egyből azt hittem, El miatt akar elhagyni, és nem jöttem rá, milyen bántó és aljas voltam vele az azt megelőző időszakban, mikor a féltékenységem – amit magamak sem ismertem be teljesen –, annyira elvakított, hogy szinte kifordultam önmagamból.
   Aznap este nekiestem. Szinte felfaltam, és közben erőszakosan fogtam le, pedig anélkül is az enyém lehetett volna, ha nem vagyok olyan vak és idióta. Aztán ráadásul faképnél hagytam, és győztesnek éreztem magam. A kép, ahogy sírva roskad a földre, a hangok, a fájdalmas zokogás ma is szörnyű fájdalommal tölt el, és nem találok rá magyarázatot, hogy tehettem ezt vele?!
   Édes kicsi szívem, ott ült megtörten, a könnyei záporában, és igyekezett összeszedegetni széttört lelkének darabjait, míg én megaláztam és magára hagytam.
   Másnapra én is szétestem, de teljesen.
   Úgy mentem be a stúdióba, hogy legszívesebben törtem-zúztam volna a tehetetlen dühtől, és szerettem volna lenyúzni a saját bőrömet.
   De Louis… Louis rájött, mekkora kretén vagyok, és megkaptam az első leckét abból, hogy bármilyen fölényesen viselkedem, akkor is a rabja vagyok, és ha ügyesen bánik velem, úgy ugrálok, ahogy ő fütyül.
   Kis flört volt, pár pillantás, és nekem végem volt, mint a botnak. Mikor a fülembe suttogta, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásom a csuklóin lévő zúzódásokért, mert ő szereti, ha durván bánok vele, az agyamat elöntötte a vörös köd, és egy hajszál választott el attól, hogy kirángassam onnan, és az első félreeső helyen (ahol magunkra tudom csukni az ajtót ), megerőszakoljam, ha lehet, egymás után háromszor.
   Megtört a jég. Beláttam, hogy rajtam már semmi sem segít, és hogy rabul ejtette a szívemet.  Hazamentem, és az ő ágyába vackoltam magam, mert képtelen lettem volna még egy napig kibírni nélküle. Csak éjjel érkezett, de mikor leült az ágy szélére, és akkorát sóhajtott, hogy beleremegett a matrac, hirtelen minden olyan egyszerűnek tűnt. Rádöbbent, hogy ott vagyok, amitől majdnem sokkot kapott, de mikor közöltem vele, hogy csak magamhoz akarom szorítani, és érezni a közelségét, egy kicsit megnyugodott, én pedig olyan mélyen és pihentetően aludtam, amire hónapok óta képtelen voltam.
   Mikor az emlékeimben a másnap reggelhez értem, elvétettem a tempót, és kis híja volt, hogy belefulladjak a saját medencénkbe. Nagy nehezen partra vergődtem, kifeküdtem a kövön, és felköhögtem a beszippantott vizet, aztán hangosan röhögtem magamon, és hagytam, hogy elöntsön a vágy, ami pusztán a gondolataimtól  tört rám, ahogy visszamlékeztem a napra, mikor először kaptam ízelítőt a Lou-val átélt gyönyörökből.

Kis teste, ahogy reszketett a kezeim között, miközben óvatosan lemosdattam a zuhany alatt, olyan elemi birtoklási vágyat szított fel bennem, hogy lélegezni is alig tudtam. Éreztem, hogy ő is kíván, minden apró sóhaja és kínlódó légvételei is erről árulkodtak. Nem akartam szeretkezni vele, mert nem lett volna időnk egy kielégítő együttlétre, és tudtam, hogy egy gyors menet semmire sem lenne megoldás. Csak azt hagytam figyelmen kívül, hogyha hozzáérek, elvesztem a kontrollt, és az agyam háttérbe szorul a testi szükségleteim mellett.   Mert ez kínzó, csillapíthatatlan szomj, nem csupán vágy. Olyan érzés, amit képtelen vagy leküzdeni.
  Mikor megfordítottam, és a szemeiben ugyanezt láttam, minden tervem dugába dőlt. Meseszép volt és izgató. A szexi pillantás, amivel a farkamat nézegette, esküszöm, majdnem rávett, hogy mégis elvegyem, amit akarok.
   De arra nem számítottam, hogy ehelyett Louis-tól kapok valamit, amit nem is reméltem.
Selymes, kíváncsi nyelve, ahogy felfedezi a makkomat; édes, forró szája, ahogy körülöleli a farkamat, olyan csodában részesített, amire nem voltam felkészülve. Persze, az orális szex mindig is a kedvencem volt (kinek nem az?!), de amit Louis művelt, az új szintre emelte az orgazmus fogalmát. Az pedig, hogy már az első alkalommal a szájába élvezhettem, olyan fokú bizalomról és szerelemről tanúskodott, amitől a paradicsomban éreztem magam.  
  Annyira szerettem volna viszonozni neki, de nem engedte, mert sietnünk kellett, és egyébként is össze volt zavarodva, pedig akkor először éreztem, hogy sokkal jobban szeretném a másik gyönyörét szolgálni, mint a sajátomat.
   Este egy fogadáson voltunk, és Louis (kielégítetlen vágyaitól űzve) az asztal alatt izgatott a lábával. Nem gondoltam volna, hogy ilyen a valóságban is létezik; azt hittem, ez csak a filmeken működik, de ha az emberek tudnák, milyen izgató és gyötrelmesen édes, ha a szerelmed egy nyilvános helyen, egy rakás ember között incselkedik veled az abrosz takarásában, szerintem mindenki ezzel töltené az unalmas vacsorákat. Ügyes lábujjai a nadrágomba férkőztek, és bár olyan hidegek voltak, mint egy-egy kis jégcsap, hihetetlenül feltüzeltek. Masszírozta a péniszemet, néha apró fájdalmat okozva, ahogy óhatatlanul meghúzta a szőrömet, de ettől csak még őrjítőbb volt az egész. Nem sok híja volt, hogy a fekete öltönynadrágomba élvezzek, hatalmas nyögés kíséretében, ami biztosan osztatlan sikert aratott volna, de Louis megkegyelmezett, és az est hátralévő részében csak szavakkal kínozott.
   Emlékszem, ahogy a fülembe suttogta, miközben átmentünk a szalonba, hogy ott fogyasszuk el a kávét:
   – Ha ez a kacsacsőrű némber még egyszer feléd csücsörít, esküszöm, lenyomom a torkán a csokiszökőkutat. Te pedig, jó lenne, ha nem hajolnál bele a dekoltázsába, mert letépem az állandóan álló pöcsödet!
   Hangosan felnevettem, pedig Lou nem is viccből mondta a dolgot. Annyira édes volt a féltékenységével, és a szemeiben csillogó fenyegetéssel, hogy meg kellett zabálni.
   Nehezen tudtam összeszedni magam, és megállni, hogy szájon csókoljam, de mikor sikerült, a füléhez hajoltam, és halkan válaszoltam:
   – Leszarom a dekoltázsát és a nőt is. Nem is láttam az arcát egész este, mert kis fehér csillagok repkedtek a szemeim előtt, amíg a pasim a gatyámban turkált a lábával. Tudod, nagyon kicsinálja az embert, ha jéghideg lábujjak masszírozzák a kőkemény farkadat. Egyszer megmutatom neked…
   Louis szeme felragyogott, a vonásai ellágyultak, és láttam, hogy kicsit megnyugszik. Szöget ütött a fejembe, hogyha hosszútávon ennyire féltékeny lesz, akkor ebből még adódhat pár nehéz pillanat, de elhessegettem a gondolatot, mert akkor éppen nem akartam ismét gondokkal beárnyékolni a nehezen megszerezett boldogságunkat.

.