These Roads We Stumble Down / 7. rész

7. rész


  Úgy tűnt, Louis elégedett a lassú tempóval, és egy ideig nem volt több, csak lágy cirógatás a nyelvükkel, és finom karcolások a fogaikkal az alsó ajkakon. Harry kezei becsúsztak Louis pulóvere alá, végigsimítva a dereka kis gödröcskéitől, fel, a gerince mentén. Kint lehet, hogy csípős hideg volt, de köztük felforrósodott a levegő, ahogy a nyelvük simogatta és kergette egymást, egyre mélyebb csókba forrva, egyre nehézkesebben lélegezve.
  – Annyira gyönyörű vagy! – suttogta Harry Louis duzzadt alsó ajkát csókolva, pusztán azért, mert ez volt az igazság, és reggel volt, plusz Lou-t a karjában tartani olyan érzés volt, mint tél közepén rabul ejteni a nyári napsugarat.
  Louis megrázta a fejét, a teste libabőrös lett attól, ahogy Harry cirógatta, aztán olyan gyorsan dőlt előre, hogy Harrynek nem volt ideje ellenkezni. Lenyomta, hogy Harry lefeküdjön a takarókra, így fölé hajolt, a térdein állva, még egy mozdulattal később pedig finoman megszívta a fiú állát, aztán a nyelvével a bordáit követte. Harry érezte a meleg leheletet, a nyomást, amit az ajkaival gyakorolt, meg a nedvességet, ahogy érzékeny bőrén siklott a szája, és próbált nem nyöszörögni, mikor Louis megízlelte, aztán megharapta a bimbóját éles fogaival, végül megnyalta, hogy csillapítsa a fájdalmat. Ezt ismételte a nyakán, követve az artériát, aztán erőteljesebben harapott a nyaka és a válla találkozásánál.
   Ez nem sokkal azelőtt volt, hogy Harry légzése akadozni kezdett, és a kezei, amik addig Louis hátán kalandoztak, most lejjebb igyekeztek. Túl a tréningnadrág derekán, átfogva kerek fenekét. Akkor jött rá, hogy Louis már nem vette vissza az alsóját – ami valószínűleg még mindig a földön hevert, az összekent felsővel együtt, amit eddig tisztogatásra használtak –, és ettől a gyomra összeszorult egy hirtelen rángással, a szívét pedig elöntötte a vágy, a csodálat és valami egészen megfoghatatlan.
  Louis a vállába nyögött, mikor Harry belemarkolt a fenekébe, és felfelé mozdította magán, így Lou pontosan érezte, mit tesz vele és kőkemény farkával ez a mozdulat. Erősen belenyomta magát a tenyerébe, miközben nedves lélegzete csiklandozta a párja bőrét, majd hátra és lefelé mozdult, ellenállva a nagy tenyereknek, így Harry érezhette, ahogy kemény szerszáma belesimul Louis vágásába, ahogy a farkára ül. Tulajdonképpen érezte Louis minden porcikáját a melegítőn át, és a hasa aljában növekvő vágytól hajtva ismét fellökte a csípőjét, éreztetve milyen féktelenül kívánja.
 – Meg akarlak lovagolni! – sóhajtotta Louis a nyakába. A hangja akadozott, amitől Harrynek hatalmasat kellett nyelnie, mielőtt válaszolni tudott.
 – Oké, rendben.
  Nem mozdultak, de Louis valahogy felnyújtózott, hogy elkapja Harry száját még egyszer, és egy darabig csak lágy csók volt, sima és könnyed – épp elég ahhoz, hogy életben tartsa a perzselő vágyat, ami miatt az ember csak többet és többet akar. Aztán Louis megharapta Harry alsó ajkát, és felült, arcán huncut mosollyal.
 – Első ülés! Első ülés! Első ülés! – ismételgette, miközben Harry könyökét rángatta, és igyekezett kibogozni a végtagjaikat.
 – Nem lehet! – nevetett harsányan Harry, elég erősen visszarántva Louis-t, amitől az egy nyögéssel landolt a mellkasán. – Nagyon izgi lenne! De fényes nappal van, és mi van, ha valaki meglát? Talán legközelebb, oké?
  Louis lefagyott, hirtelen lenézett rá, és Harry egy pillanatra megijedt, hogy olyat tett vagy mondott, amivel elbaltázta a dolgot. Lehet, hogy Louis csak az első ülésen akar, és sehol máshol – morfondírozott, amikor kiszorult a tüdejéből a levegő, ahogy a fiú szinte rázuhant, és nekiesett a szájának. Harry kezei azonnal átfogták a derekát, egyrészt, hogy közelebb húzza magához, másrészt, hogy kicsit lecsillapítsa, míg végül ujjai megtalálták a selymes bőrt Lou csípőjén, amit a hüvelykujjával cirógatott, és teljesen átadta magát a fiúnak. A vad tempóból hamarosan lassú és emésztő csók lett, és Harry azon kapta magát, hogy elképzeli, ahogy egy normális ágyban csinálják, a reggeli ébredés után egymás felé fordulva, órákon át csókolózva, összegyűrt ágyneműk között, miközben a napfény tarka sugarai megvilágítják az aranyló bőr alatt feszülő izmokat.
  Ez nem az a fajta gondolat volt, ami rád tör, miközben ügyetlenül próbálsz összehozni egy numerát a kocsiban.
  Harry ismét lecsúsztatta a kezeit, belemarkolva Louis meztelen fenekébe, és széthúzta annyira, hogy egyik ujjával cirógathassa az ánuszát. Louis megborzongott fölötte.
 – Szabad? – kérdezte Harry rekedten, míg az ujja óvatosan körözött, Louis pedig halkan nyögdécselt a szájába, ami Harry ágyékában visszhangzott.
 – Kérlek! – nyöszörögte Lou.
   Harry vakon tapogatózott a síkosító után a padlón, míg Louis le nem gurult róla, hogy ő kapja fel a földről, majd diadalittasan tartsa a feje fölé.
   Harry megcsókolta egyszer, majd még egyszer, aztán odahajolt érte, de a fiú eltolta a kezét.
   – Ne! – mondta halkan. – Most… most én csinálom, rendben? Te csak nézd!
  Harry vitatkozni akart, mert ez volt az a pillanat, amikor semmit sem akart jobban, mint végre felnyomni az ujjait Louis testébe, és nézni a reakcióját, mikor megcsavarja a csuklóját. De Louis kipirult és a pillantásában volt valami ismeretlen izgalom, így csak lehajolt, hogy még egy futó csókot lopjon tőle, aztán bólintott, elhelyezkedve Louis mellett.
  Lou minden finomkodás nélkül tépte le a saját ruháit – Harry pedig kapkodva követte –, aztán Harry elé tartotta a kezeit. Egyikben a síkosítót fogta, a másik kezének ujjai széttárva.   
  Már készítette a gélt, de mielőtt nyomhatott volna belőle, Harry elkapta a csuklóját, a tubust a padlóra ejtette, majd a szájához emelte Lou másik kezét. Bekapta a középső és a mutatóujját, egészen tövig, és nyelvével körbesimogatta őket, aztán közéjük siklott vele. Finoman szívogatta őket, miközben érezte Louis száguldó pulzusát a csuklóján, amit nagy kezével fogott, és figyelte a hosszú szempillák alatt hogyan vékonyodik el a kék írisz széles karimája egy vékony kis gyűrűvé, ahogy kitágulnak a pupillái. Ismét megkapta azt a pillantást – ami annyira intenzív és koncentrált, de ugyanakkor mégis abszolút behódoló –, mintha Harry egy órát is eltölthetne azzal, hogy a nyelvét az ujjaira tekeri, és Lou még mindig meg sem moccanna.
  Végül, miközben elengedte Louis kezét, Harry egy csókot nyomott a tenyerébe az életvonalára, és kipattintotta a síkosító kupakját, majd rácsepegtette Louis nedves ujjaira, és simogatta őket, míg teljesen be nem vonta vele.
 – Minden rendben? – kérdezte tőle, olyan karcos hangon, mintha előtte épp Louis farkát engedte volna le a torkán.
  Louis megrázta a fejét, aztán megállt, majd félénken bólintott. A pillantását Harryébe fúrta, rózsaszín ajkai szétváltak, végül lenyúlt, túl szivárgó péniszén, hogy a saját bejáratát simogassa nyálas, síkos ujjaival, mielőtt felnyomta az egyiket, egyetlen lassú, ügyes mozdulattal.
  Harry lecsúszott, és a kezét Louis térde alá tette. Fogta a lábát, hogy segítsen megfelelő pózban tartani, de talán inkább azért, hogy jobb rálátást kapjon arra, ahogy a fiú kihúzza az ujját, hogy aztán ismét elmerüljön a szűk forróságban. Louis szemei szorosan le voltak zárva, és megállás nélkül folytatta a behatolásokat. A háta ívbe hajlott, míg a takaró lecsúszott róla, és a nyaka hátrabiccent.  
  Harry ismét arra gondolt – vagy talán hangosan is kimondta –, hogy „annyira gyönyörű vagy, Lou, olyan csodálatos”, és ez még mindig csak a színtiszta igazság volt, semmi más.
  A szabad kezét – amivel nem tartotta Louis lábát –, a domború kis hasra tette, majd végigcirógatta a keskeny kis szőrcsíkon haladva, át a göndör szőrcsomón, figyelve, ahogy kőkemény farka megugrik, mikor azon is átsiklik a keze. Arra ösztönözte Louis-t, hogy széthúzza magát, míg be nem fért a másik ujja is, addig erőlködve, míg zihálni kezdett, a csípője kifordult, az ánusza pedig látványosan ráfeszült az ujjaira.
 – Harry! – suttogta, arcát a takaróba temetve. – Kérlek!
   Harry előrehajolt, hogy megcsókolja Louis vállát, miközben hüvelykujjával a hasát cirógatta, majd összegörnyedt, hogy lefelé haladva megcsókolhassa a térdét, a combja belső felét, és a lágy hajlatba suttogta, hogy „oké”. Louis már állandó ritmusban nyomta rá magát az ujjaira, és Harryt egy pillanatra rabul ejtette a látvány, ahogy ki-be csúszkálnak előtte, és hallotta az obszcén hangokat.  
  Nézte, ahogy Lou ujjai ismét eltűnnek a szűk résben, és nem tudta levenni róla a szemét, míg Louis meg nem ismételte kétségbeesett kérését. Akkor gyorsan a saját ujját is bekente a géllel, és Louis két ujja mellé furakodott vele.
  A forróság azonnal körülölelte, és annak ellenére, hogy Louis már tágította magát, most szinte fájdalmasan feszült, ahogy Harry mutatóujja a másik két ujj mellé szorult. Így aztán szorosan összezárták őket, hogy elférjenek, és Harry Louis feszülő combját simogatta, hogy segítsen neki ellazulni. Igyekezett helyet csinálni az ujjának, hogy végre körbetapinthassa a nedves közeget, míg rá nem talált a kis dudorra, amitől Louis azonnal lenyomta a csípőjét egy hangos nyögéssel, a lábai pedig kinyúltak a lefektetett üléseken.
 – Louis… Szabad? Csinálhatom? – dadogta Harry, és igyekezett elszakítani a pillantását onnan, ahol ujjaik csúszkáltak ki-be, hogy Lou farkára fókuszálhasson, ami vörösen és kőkeményen feszült a hasán, pontosan az ő orra előtt.
  Louis kihúzta az ujjaikat, és lerántotta Harryt a hajánál fogva, míg el nem terült a csomagtartóban, teljes hosszában, ő pedig fölé kerekedett szétterpesztett lábakkal. A tető alacsony volt, így a nyakát kényelmetlenül be kellett húznia, míg Harry megmarkolta a derekát, hogy egy helyben tartsa.
 – Most… Most beleülök, jó? – szuszogta Louis, mintha el kellene magyaráznia, ami történik. – Gumi?
  – A tárcámban – nyögte fojtottan Harry, mire Louis hátrahajolt, hogy előszedje a ledobált ruhák közül, és dicséretére legyen mondva, egy szót sem szólt, mikor megtalálta a pénztárca kis zsebében, majd kitépte a fogával és Harry farkára görgette. Megkereste a síkosítót is – ami eddig Harry hátába állt bele –, és nagyvonalúan bekente vele az egész szerszámát. Elég volt Lou kezeinek finom érintése, hogy Harry felkapja a fejét és felnyögjön, a hangjában annyi vággyal, amiből kiderült, hogy még sosem akart semmit annyira, mint most azt, hogy Louis testébe hatolhasson.
  – Louis… Lou… Kérlek, gyere! – mondta sürgetően, mire Lou csak csendesen bólintott, és fölé helyezkedett, amennyire csak tudott. A hasa cuki hurkába gyűrődött, ahogy összegörnyedt.
  Louis haja izzadságtól átitatva, kócosan hullott a szemeibe, a nyaka és a mellkasa nedvesen, kipirultan csillogott a bronz gyönyörű árnyalatában. A combjai szétfeszültek, és a kemény izmok Harry két oldalát fogták közre, miközben egyik, apró kezével a Harry mellkasára támaszkodott.   Másik kezével még egyszer megmarkolta Harry szerszámát, hogy beillessze kitágult ánuszába. Harry lihegett, mert alig tudta elviselni a gyönyört, ahogy a makkja átbukott a szoros izomgyűrűn. Louis összehúzta a szemöldökeit, látszott, mennyire koncentrál. A lélegzete apró szusszanásokkal hagyta el a száját, miközben nem pazarolta az időt, folyamatosan igyekezett rányomni magát. Harry csak nézte, ahogy a farka eltűnik a hihetetlenül szűk forróságban, aztán már azt sem tudta, hogy ő tartja-e fent Louis-t, vagy Louis teste tartja rabságban az övét.
 – Harry – sóhajtotta Louis, a csípője pedig lassan lefelé igyekezett, az arca eltorzult. – Annyira, kibaszott jó! Annyira nagy…
   Az utolsó szó elfúlt, ahogy a hátralévő centimétereket is megtette lefelé, egy összefüggő mozdulattal. Harry felmordult, mikor teljesen benne volt, kezei pedig belemélyedtek Louis oldalába. Egy pillanatra Louis feneke lágyan belefészkelődött az ölébe, és minden, amit Harry érzett, annyi volt, ahogy Louis teste szorosan körülfogja és rászorul a farkára, miközben próbál megküzdeni a hosszával és a vastagságával. Ez túl sok volt, túl jó, túl szűk, és túl tökéletes, Harry pedig erősen küzdött, hogy ne következzen be a kellemetlenül korai vég.
 – Bassza meg, Louis!  – nyögött fel kínjában, mire Lou lehajolt, az állát és az arcát csókolta, míg Harry el nem fordította a fejét, hogy elérje a száját. A csók inkább csak ajkaik cirógatása volt, és egymás szájából szívták a forró lélegzetet, mégis lehetőséget adott  Harrynek, hogy összeszedje magát, és valami másra tudjon fókuszálni, nemcsak arra a pontra, ahol a testük összeforrt, és a gyönyörre, ami lassan elöntötte az altestét.
 – Most már mozgok, rendben, drága? – duruzsolta a szájába Louis, még egy gyengéd csókot nyomva rá, és Harry némán megszorította a derekát, beleegyezése jeléül.
  Louis felemelte magát, amennyire csak tudta, anélkül, hogy beverte volna a fejét az alacsony tetőbe. Kezeivel Harry mellkasán támaszkodott, a szemei a fiú arcáról a finom bőrre vándoroltak, amit a tenyerei alatt érzett.
  – Oké – mondta halkan.
  Harry valamiféle áhítattal csodálta, ahogy Louis felemelkedett a farkáról, mielőtt lassan visszacsúszott rá egy reszketeg sóhajjal, aztán újra, felvéve egy egyenletes, folyamatos ritmust. Lou ujjai keményen a melleibe martak, ahogy beállt a saját tempójára, türelmesen, de megállás nélkül mozogva, meghazudtolva a szűkös teret, ami körülvette őket.
   Harrynek minden lefelé tartó mozdulat, ahogy Lou magába csúsztatta, és minden finom felemelkedés, ahogy óvatosan kihúzta magából, olyan volt, mintha gyomorszájon vágták volna. Minden erejét össze kellett szednie, hogy ellenálljon a kísértésnek, és a csípőjével ne kövesse önkéntelenül a behatolásokat. Louis gátlástalanul nyögött fölötte, és úgy tűnt, egyáltalán nem izgatja, hogy hol vannak. Alig hagyott időt Harrynek, hogy a torkából feltörő morgások között, rövid, szaggatott lélegzeteket vegyen.
   – Harry! – nyöszörögte Louis, miközben egyre kétségbeesettebben mozgott Harry farkán. Verejték gyűlt össze kulcscsontjának hihetetlenül szexi árkában, aztán végigcsorgott a tetovált betűkön, csillogóvá varázsolva, mintha a napfény szórna rajta szikrát. Harry arra gondolt, mennyire szeretne annyira közel lenni hozzá, hogy lenyalhassa őket, végigsimogatva nyelvével az egész feliratot.
   – Harry, basszus, mozogj!   
   Nem kellett kétszer mondani. A talpait a padlóra támasztotta, kezeivel megmarkolta Louis csípőjét, és rövid, erőteljes döfésekkel hatolt belé, amitől Louis nyögései sikkantásokká váltak, majd előredőlt, de feszülő bicepszekkel próbálta megtartani magát. Aztán hirtelen felkiáltott, és úgy tűnt, ez volt az a pont, az a tökéletes szög, ahogyan Harry pontosan telibe találta a prosztatáját.
  Louis felfoghatatlanul és leírhatatlanul szűk volt körülötte, és ettől majdnem felrobbant benne a gyönyör. Nem akarta, hogy vége legyen, nagyon nem, de az iram, amivel űzték egymást, plusz Louis forró lehelete a mellkasán, és apró kezei az oldalán, valamint az, hogy a fiú teste kész volt elfogadni mindent, amit Harrytől kapott, nyilvánvalóvá tette számára, hogy nem sokáig tudja elodázni az elkerülhetetlent.
  Lenyúlt a testük között, hogy marokra fogja Louis kemény szerszámát. Néhányszor megpumpálta, gyors, egyenletes mozdulatokkal, mire Lou keményen lenyomta magát.
– Én mindjárt… mindjárt elmegyek.
  És akkor Harry a hüvelykujjával megsimogatta a csöpögő makkot, mire Louis szája néma kiáltásra nyílt, a szemöldökei összerándultak, a nyaka izzadságtól csillogva feszült, és elélvezett. Gyönyörű volt, annyira elmondhatatlanul gyönyörű.
  Aztán rázuhant, egyenesen spermacsíkos mellkasára, és Harry kezei felemelkedtek, hogy belemarkoljon Louis kemény fenekébe, ahogy kétségbeesetten tolta bele magát, ritmusát vesztve, saját közeledő orgazmusától űzve, már majdnem a gyönyör kapujában, miközben a közelgő robbanás már előre elvakította teljesen.
  Louis elfojtott egy sikolyt, ahogy Harry farka még egyszer megütötte a prosztatáját, majd reflexből rányomta magát, és ennyi volt… Harry keményen élvezett, lüktetve a szűk forróságban.
  Mikor végre ő is elment, Louis még mindig csonttalanul hevert a mellkasán, és érezhette a szívverését, ami olyan volt, mintha egy kolibri verdesne a bordái alatt. Harry kezei Louis szétmart fenekéről elindultak, mintha maguktól mozdulnának, és most mintákat rajzoltak a derekára, cirógatva a kis gödröcskéket és a gerince vonalát. Kielégültnek érezte magát, de máshogy, mint általában. Úgy, ahogy már nagyon rég nem érzett szex után, és nem csak a hihetetlenül intenzív orgazmustól. Rá lehetett volna fogni, hogy egész héten tele volt várakozással, és a feszültség most robbant ki belőle, de valószínűbb volt, hogy az ok a hihetetlen fiú volt, aki összenyomta a tüdejét, és megnehezítette a légzését.
   Óvatosan – mert tudta, hogy a kelleténél durvább volt –, mindkettejüket az oldalukra fordította, és kihúzódott, amitől Louis halkan nyöszörgött a nyakába. Harry egyik karjával azonnal átölelte a derekát, hogy közel tartsa magához, a másikkal pedig folyamatosan cirógatta a hátát, míg érezte, hogy a kis kolibri megszelídül, és csendesebb, nyugodtabb tempóra vált. Louis hátrabiccentette a fejét, és felnézett rá, egy lágy, lusta mosollyal az ajkán.
   Alaposan szétkeféltnek és ettől rendkívül elégedettnek látszott.
   – Hahó – mondta halkan, összedörzsölve az orrukat.
   – Helló – krákogta Harry válaszul, a szemei pedig Louis hibátlan csontszerkezetét bámulták az arcán, mielőtt megállapodtak az ajkain.


.