These Roads We Stumble Down / 5. rész

5.rész


– Jézusom, Louis – szűrte a fogai közt Harry, majd gyorsan lekapkodta a maradék ruháját, beugrott, és becsapta maga mögött az ajtót.
  Louis lábai közé térdelt, éhesen csókolni kezdte, és rájött, hogy már rég túl vannak azon a határon, ahol még vissza tudnák fogni magukat. Mikor odanyúlt, hogy átfogja a farkát, Lou hirtelen eltolta a kezét.
– Szeretném, ha a szádba vennél – mondta két csók között –, rendben?
  Harry bólintott, és forróság öntötte el a hasát.
– Igen, Lou, én is akarom.
  Elindult lefelé Louis testén, és teljesen ledöbbent azon, hogy minden idegszála megfeszül, olyanok is, amikről nem is tudott. A gerincében érezte a vágy hullámait, és a gyomrában ugyanúgy. A bőr az ajkai alatt lágy volt, puha, de ha a kezeivel markolta meg, minden, amit tapintott, csak hullámzó izomkötegek, és a bennük rejlő erő. 
  Megállt, hogy körbenyalja Louis jobb bimbóját, és ujjai közé csípte a másikat, míg a fiú kitartóan próbálta lefeszíteni a vállait. Harry nem adta fel, próbálta nyújtani a dolgot, ameddig csak lehet, így harapta és szívta az aranybarna bőrt, egészen Lou hasáig, ami szabálytalanul emelkedett és süllyedt, és a farka megcirógatta Harry állát. Louis szüntelenül vonaglott alatta, és próbált kierőszakolni kicsit több érintést, míg Harry kénytelen volt két kézzel megfogni és határozottan leszorítani a csípőjét.
  Most, mikor végre használhatta a nyelvét és a fogait, hogy végre belemélyessze őket a finom húsba Louis hasán, úgy gondolta, így maradna örökre, vagy legalább addig, míg a fiú tele nem lesz sötét, nedves jelekkel, amik azt bizonyítják, hogy csak az övé. Nézte az újabb és újabb szívásnyomokat, amit maga után hagyott, és a nyálától fénylő aranybarna hasat. Szinte fájdalmas volt elszakítani magát, hogy lejjebb hajolva megízlelje a puha bőrt Lou combjain, és nedves csókokat hagyjon rajtuk, egyre közeledve a célja felé, míg Louis teste ívbe hajlott, mikor megérezte a forró leheletet kőkemény szerszámán.
  Lou egyetlen szót sem szólt egész idő alatt. Az összes hang, amit kiadott, csak éles légvételei voltak, és néha elfojtott nyögések. Harry szinte összegömbölyödött, mégis felnézett Louis-ra, hogy legalább néma belegyezést kapjon, de a fiú a plafont bámulta, elnyílt ajkakkal.
– Hé! – súgta Harry. Louis lenézett, a szemében egy kis bizonytalanság villant. – Minden rendben?
  Louis bólintott, még mindig némán és feszülten, míg Harry fellökte magát, hogy megcsókolja, egyik kezével átfogva a nyakát, a másikkal türelmesen meleg köröket rajzolva a mellkasára. Apró puszikkal lepte el az állát, és az orrával simogatta, míg érezte, hogy Louis ellazul az érintése alatt.
– Igen… – mondta végül Louis, a karját paskolva. – Jól vagyok. Gyerünk, csináld, a farkam nem szopja le magát! – Harry nem tudta megállni, hogy belenevessen a szájába.
– Ahogy óhajtja, felség! – mondta egy kacsintás kíséretében, és megejtett egy kicsit túlzó, kötekedő meghajlást, amúgy is görnyedt helyzetében.
  Louis csak felhúzta a szemöldökét, és egészen komolyan válaszolt: – Igen, rajta!
  A hátsó ülés varázslatos módon nem lett nagyobb az előző együttlétük óta, így Harry kicsit feltolta Louis-t, nekidöntve az ajtónak. Még egyszer felemelkedett, hogy kapjon egy apró, gyors kis csókot és egy mosolyt, aztán lecsúszott az ülésen.
  Louis farka még mindig mereven feküdt a hasán, előnedv gyöngyözött a hegyén, és eljött az idő, hogy Harry megízlelje. Úgy vette az ajkai közé, hogy a makkját fogják be a puha párnák, mielőtt a nyelvével finoman megnyalta, és felvette róla a nedvet. Harry általában nem szerette ezt csinálni, de ettől függetlenül, kapott már jó néhány bókot tehetséges szájára. De ma este, ahogy Louis finoman tekergett alatta, és az ujjai a hajába túrtak, hogy finoman rányomja a szerszámára, úgy érezte, most kifejezetten élvezi.
   Harry engedte, hogy a fejét gyengéden magára húzza, és nyelvét ráfonta a péniszére, majd végignyalt a teljes hosszán. Bő nyállal az alsó felét is végigsimította, érezve a pulzusát a lüktető vénán, és a kezét használta, hogy megtámassza a tövénél, mikor érezte, hogy összerándul. Remegés futott át Louis combjain, ami arra ösztökélte Harryt, hogy végül a szájába engedje. Érezte a súlyát és hogy mennyire forró.
  Ahogy Harry mélyen a torkára engedte, és az arca behorpadt, mikor keményebben szívni kezdte, Louis ujjaival a gödröcskéit cirógatta elragadtatásában, és halkan morgott, rekedten és kéjesen.
  – Te jó ég, Harry!
Harry továbbra is ráérősen bólogatott a farkán, nedvesen cuppogva, míg Louis fogása át nem váltott egy sokkal erőteljesebb szorításba. Harry bármikor, egyetlen nagy kezével lefoghatta volna mindkét vékony csuklót, és leszoríthatta volna az üléshez, de helyette hagyta, hogy Lou lenyomja a fejét, és a száját teljesen kitöltse, ezért annyit kapott be a farkából, amennyit csak tudott. Érezte a feszítést és az enyhe fájdalmat a torkán, meg az ülés durva anyagát a térde alatt. Bár még soha nem próbálkozott mélytorkozással, most, Louis  nyögéseitől és vonagló testétől ösztönözve úgy érezte, itt az ideje a tanulásnak.    
  Kihasználva az alkalmat, óvatosan megsimogatta Louis ánuszát, mire a fiú zihálni kezdett, a csípője megrándult, a lábai széttárultak, készségesen és érzékien. Annyira készséges és érzéki volt, és Harry ismét érezte a pulzusát, csak most belülről, amitől azonnal rátört a sürgető kényszer. Többet akart.
  Igyekezett egy kényelmesebb testhelyzetre találni, ezért felemelte Louis csípőjét a szabad kezével, majd a lábait a vállaira vette, mielőtt ismét leereszkedhetett volna. Egy kis nyálat és spermát engedett a szájából az ujjára, mielőtt ismét felnyomta volna Louis-ba, akiből azonnal kiszakadt egy hosszú nyöszörgés.
  Ez elég ösztönzés volt arra, hogy keményebben belé hatoljon az ujjával, de érezte, hogy még mindig túl száraz. Louis hihetetlenül szűk volt, és próbált elhúzódni a kellemetlen érzés elől. A homlokát ráncolta, amiből kiderült, hogy szeretne többet kapni, de nem élvezi a kényelmetlenséget.
– Harry! – mondta Louis két rövid lihegés között. – Nincs esetleg…?
  Harry azonnal a ledobott nadrágjáért nyúlt, és kihalászott belőle egy kis tubust.
– Te mindig tartasz a zsebedben síkosítót? – kérdezte Lou, miközben vidáman pillantott rá. – Sokszor teszed ezt, igaz?
– Nem – válaszolta Harry lassan, és elpirult. Az arcát Louis combjába fúrta, hogy eltakarja. – A boltban szereztem.
– Mi? Most vetted, odabent? Hogy csináltad, hogy nem vettem észre? – nevetett Louis.
– Hááát, én csak… Eltettem… A zsebembe. – Harry úgy érezte, hogyha az arca erősebben kezd lángolni, tényleg ki is fog gyulladni.
– Elloptad? – kérdezte Lou hitetlenkedve, és megforgatta a szemeit. – Mi vagy te? Egy kölyök?
– Nos… – válaszolta bűnbánóan Harry, de a hangja kissé tompa volt, mert próbálta mélyebbre fúrni az arcát Louis bőrébe. – Csak nem akartam… hogy azt hidd… Nem tudtam, hogy szeretnéd-e…
– Jézusom, Harry! – mondta Louis, de ez mégis annyira kedvesen hangzott. Lenyúlt érte, megfogta az arcát, magához húzta, és Harry azonnal mozdult, rátapadt az ajkaira, egyszer, kétszer, háromszor, akkor is, ha tudta, hogy az állát meg a száját belepi a nyál és az előnedv. 
– Louis szeme megvillant, mikor szétváltak. – És most, szent egekre kérlek, csak kend már belém! Még karácsony előtt, ha lehetséges.
– Hé, nem kell ez az előkelő duma – mondta Harry, mielőtt visszaereszkedett, alaposan bekente az ujját, aztán minden további nélkül felnyomta Louis-ba.
  Lou felháborodott kiáltása hamarosan kétségbeesett nyöszörgésre váltott, ahogy Harry ismét elnyelte a farkát, miközben ügyesen mozgatta az ujját ki és be. Louis arcán látszott, hogy erősen koncentrál, miközben a gyönyör szinte elemészti, és bár Harry haját és vállait markolta, mégis teljesen átadta magát, ahogy lehanyatlott az ülésre, és bármit örömmel fogadott, amit Harry tett vele.  Ettől Harry hangosan nyögött a farkával a torkán, gyorsított a tempón az ajkaival és az ujjaival is, erőteljesebben belenyomva a fiút az ülésbe.
   Mikor bepréselte a második ujját is, végre megtalálta azt a pontot, amit keresett. Amitől Louis lábujjai begörbültek, a szemei hatalmasra tágultak, és vadul lihegni kezdett. Újra és újra megérintette  a kis dudort, és pár perccel később Louis felrántotta Harryt a farkáról, a hasa szinte reszketett. Harry a kezével pumpált rajta még néhányat, amíg Louis egy elakadó nyögéssel elélvezett. Közben az öklét harapta, a lábai elernyedve, egyik az ülés háttámláján, másik a padlón.

   Harry felült, hogy megcsodálja, amit művelt. A fehér ondócsíkokat, amik Louis mellkasát díszítették, egészen a sötét tetkóig, de a bámészkodás visszaütött, mikor Louis hirtelen meglökte, úgy, hogy Harry feje alig kerülte el a kapaszkodót. A fiú Harry combjaira ült, összekenve Harry gyomrát is a spermával, aztán kemény csók következett, csupa fog és nyelv. A keze rátalált Harry péniszére, azonnal simogatni és dörzsölni kezdte. Ez annyival izgatóbb volt, elmondhatatlanul kellemesebb, mint az üléshuzat érintése volt korábban.
  – Gyerünk, bébi!  – morogta Louis a szétcsókolt ajkak közé, majd megcsavarta a csuklóját. – Csak élvezz.
   Harry háta ívbe hajlott, nekitámasztva az ülésnek, az ujjai Louis tarkójára simultak miközben élvezett. Összetámasztotta a homlokukat, és egymás szájából szívták a reszkető lélegzetet, míg az egész testét remegés járta át. Louis addig simogatta, míg úgy nem érezte, nem bír többet elviselni.
Lemosolygott rá, lázrózsás arccal, és annyira gyönyörű volt, hogy Harry arra gondolt, csakis maga az ég adhatott neki ragyogást. Úgy érezte, még most is látja az apró szikrákat a szemeiben, amit az iménti robbanás hagyott maga után.
   Harryben valami nyughatatlan érzés feszült, mint amikor egy új dallam van születőben. Dalokat akart írni Louis-ról.  Az is valószínű, hogy a farka is ódákat tudna róla zengeni. Persze, most nem tudott nekiállni, mivel a fiú pár centire volt tőle, csillogó bőrével és duzzadt ajkaival; mindezzel a hihetetlenül erős kisugárzással, ami ellentétben állt apró termetével. Csak csókolni tudta, de persze, Louis belevigyorgott a szájába, és azt morogta: „ Olyan vicces voltál” meg azt, hogy „Az az arckifejezés, az nem semmi…”, és ennyi volt, Harry lenyomta a hátára, mire Louis beleharapott a fülébe.
  Túl fáradtak voltak a hosszas birkózáshoz. Mindössze két új szívásnyom és a fenekén piros ujjnyomok maradtak Louis-n, mikor arcát végül Harry hátába fúrta, oda, ahol véget ér a gerince, majd azt suttogta:
  – Biztos vagy benne, hogy nem akarsz inkább pornózni? Mert szerintem nagyon jó lennél, még a pillangó tetkó ellenére is. – Mire Harry belenevetett az ülésbe.
   Aztán Harry letisztogatta magukat, sajnálatosan ugyanazzal a koszos pólóval, mint korábban, bár Louis-n nem látszott, hogy zavarná a dolog. Kicsit nyafogott, mikor Harry lehajolt, hogy ismét ráadja a pulcsit, mert túl fáradt és ellazult volt ahhoz, hogy megmozduljon.
  – Kérlek, drága! – mondta kedvesen Harry, kezével segítve Louis-t, míg az arcára egy puszit nyomott. – Nemsoká nagyon hideg lesz. Nem akarom, hogy megfázz.
   Louis puffogott, de tette, amit mondott neki, majd Harry kihasználta az alkalmat, hogy kipattanjon a kocsiból, és felnyissa a hátsó ajtót. Nem volt valami tökéletes, de arra gondolt, ha lehajtja az üléseket, és néhány pokrócot terít le, akkor egy éjszakára megteszi.
   Mikor végül felöltözött, Louis is kikászálódott az autóból, és nézte, ahogy Harry elrendezi a cuccokat – a táskákat meg a gitárját –, majd végül leteríti egy polártakaróval az egész kupacot. Harry elővette a vastag dzsekijét, és összetekerte, hevenyészett párnának. Mikor végül megfordult, Louis még mindig ugyanott állt, mezítláb a cipőjében, a karjaival magát ölelve, kiolvashatatlan kifejezéssel az arcán.
Harry kisöpörte a hajat a szemeiből, és félénken nézett rá. 

.