CXVI. Fejezet

Sziasztok!

Hoztam egy új részt, mert akármi is történik, mi itt vagyunk, ugye????

Remélem még nem mentetek sehová...

Mindenkinek millió ölelés: Becca

Újabb nehéz nap elé nézünk, tekintettel arra, hogy Harryvel ma tárgyalunk a menedzsmenttel. Egy hetet adtunk, hogy állítsák össze az ajánlatukat. Zayn is csatlakozott az elhatározásunkhoz, így együtt szorítottuk sarokba a céget. Vele majd utánunk tárgyalnak, mivel közölték, hogy mindenkivel egyedi megállapodást kötnek. Harry viszont kijelentette, hogy dugják fel maguknak. Vagy kettőnkről beszélünk, vagy nincs min rágni a gittet. Niall és Liam olyan ideges volt egész délelőtt, hogy semmit nem haladtunk a próbán, csak suta próbálkozásokat tettünk, de Jul két óra után közölte, hogy ennek semmi értelme, mert csak rosszul rögzülnek a dolgok, és nehezebb lesz kijavítani a későbbiekben. Utunkra bocsájtott bennünket, azzal a felkiáltással, hogy otthon gyakoroljuk a szólamunkat, és két nap múlva ismét megpróbáljuk összerakni a Where Do Broken Hearts Go élő interpretációját. Örömmel adtunk neki igazat, és elhúztunk ebédelni. A Garcones VIP termében üldögéltünk, és Harry épp azon tanakodott, mikor kezdjen bele a negyedéves tisztítókúrába, mikor valaki hátulról befogta a szememet, és egy puszit nyomott az arcomra.
– El! Az isten szerelmére. Az illatodat bárhol felismerném. – Harry felkuncogott, és mikor Eleanor duzzogva elvette a kezét, mosolyogva szólalt meg:
– Hát, te? Hogy kerülsz ide? – a szavai kedvesek voltak, és már magához is ölelte a vékony lányt. Elsőre szemet szúrt, hogy megint fogyott, bár szerintem már így is túl sovány. – Zörögnek a csontjaid! – dorgálta meg Hazz is, aki a hátát simogatta meg.
– Dehogy! Még vagy három kilót le kellene adnom, de nagyon nehezen megy.
– Mégis miért kellene még három kilót leadnod? – kérdeztem mérgesen. – Indulsz az idei elöl deszka, hátul léc versenyen?
Eleanor morcosan fordult felém.
– Attól, hogy a te szépségideálod a teltkarcsú, még nem az az ideális.
– De nem is az, ha habzik a hátad, mikor mosod a hasad… – mondta mély hangján Harry, aki már nem mosolygott. Szűkre húzott szemekkel méregette Eleanort, aki mellém ült és nekidőlt az oldalamnak. Átöleltem, és én is éreztem, hogy a vállcsontja szinte átszúrja a bőrét.
– Ne baszogassatok! – hördült fel El, mi pedig egy pillantást váltottunk, és mindketten éreztük, hogy nem feszíthetjük tovább a húrt. Harry igyekezett rendezni a vonásait, és nyájasan El kezébe adta az étlapot.
– Mit eszel? – kérdezte tőle, bár szerintem ő is tudta a választ.
– Semmit – tette le az összecsukott menükártyát El, majd hozzám fordult. – Behívtak holnap reggelre, de gondoltam előbb beszélnünk kellene, és talán jobb lenne személyesen.
– Imádom azt az okos kis fejedet! – nyomtam egy puszit a homlokára. – Mi ma megyünk raportra, délután háromra, úgyhogy estére már okosabbak leszünk, és mindent átbeszélünk. Hol van Max? Vagy egyedül jöttél?
– Nem, nem egyedül jöttem, de nem mutatkozhatunk együtt, úgyhogy ő egy későbbi géppel érkezik, és majd a szállodában találkozunk.
– Lószart! – hördült fel Hazz. – Csak nem gondolod, hogy végre itt vagytok, és nem nálunk szálltok meg! – hajolt előre, és bosszúsan húzta össze a szemöldökét.
– Oké, oké…nyugi – mosolygott rá El. – Csak nem beszéltük meg, és nem akarunk zavarni.
– Tis sosem zavartok, El! – mondta Harry, és az asztalon átnyúlva megpaskolta a csontvázkezet, ami az abroszon feküdt. – Menjetek csak haza, Emerita készít nektek valami frissítőt, és előkészíti a szobátokat. Mi is sietünk. Remélem fél hat körül otthon leszünk. – Eleanor bólintott, és szélesen vigyorgott, aztán a nyakamba hajtotta a fejét. Megszorongattam a vállát, és belepusziltam a hajába. Nagyon jó volt újra látni, és a szívemet megmelengette az ölelése. Rájöttem, úgy szeretem, mintha a húgom lenne. Felpillantottam, és Harry szeretetteljes pillantásával akadt össze a tekintetem. Újabb nagy szívdobbanás. Semmi féltékenység, semmi értetlenkedés, csak nyugalom és béke. Ez a boldogság.

– Nos… – rendezte gúlába az ujjait a nagyfőnök. – Meg kellene beszéljük a továbbiakat.
– Ezért vagyunk itt – bólintott Harry, és éreztem, mennyire igyekszik, hogy a hangjába ne vegyüljön lenéző, vagy kioktató él.  A hatalmas tárgyalóasztal másik oldalán öten ültek, és minden szempár ránk tapadt. Láttam a megütköző pillantásokat, ami Hazz legújabb, halványrózsaszín, alul kis fodrokkal díszített, YSL blúzát pásztázták, ami a mellkasa közepéig ki volt gombolva, mint minden, amit hajlandó magára venni. Ez már a védjegye, és bár én is nehezen barátkoztam meg vele, azt nehezen tűröm, ha valaki rondán néz rá. A szemeit szívesen a kezébe adnám, miután kikanalaztam az ujjaimmal.
– Nos, hallgatjuk az elképzelésiteket – szögezte le Higgs, akivel a legközelebbi kapcsolatban vagyunk. A többi mecénás csak most vette a fáradtsásgot, hogy iderepüljön miattunk. Amíg nem égett a ház, le se szarták az egészet.
– Tévedésben éltek! – hajolt előre Harry, amitől a bal bimbója picit kilátszott, és ez Brandon figyelmét sem kerülte el. Magamban jót mosolyogtam, ahogy próbált máshová nézni, de a tekintete minduntalan visszatévedt, úgy, hogy talán nem is tudott róla. Szeretnéd megkóstolni, mi? – gondoltam, és büszkén felvágtam az államat. Ezt soha nem fogod! – ingattam meg picit a fejem, mire hirtelen felnézett, és úgy elvörösödött, mint egy rák. Azt hitte, a mozdulat lesajnáló volt, holott teljesen megértem, amiért nem tud máshová nézni. Közben Hazz, egy mély légvétel után, zavartalanul folytatta: – Itt most nem mi fogunk beszélni. Mi már százezerszer elmondtuk, mit szeretnénk. Ti is évek óta szajkózzátok, hogy nem lehet. Halljuk, milyen kompromisszumos lehetőségek vannak, vagy váljunk el szépen, csendesen!
A szemem sarkából ismét láttam a hirtelen légvételeket, a megemelkedő szemöldököket, ezért sokatmondó pillantással, egyenként végignéztem rajtuk, hogy érezzék, ez nem üres fenyegetés. Megbeszéltük, hogy a végsőkig elmegyünk, ha kell, mert mindketten úgy éreztük, úgy, ahogy eddig volt, egy nappal sem lehet tovább csinálni.
Enyhe torokköszörülés és néhány összenézés után, Higgs bólintott, majd ő is előredőlt, de az ujjait még mindig abba az idegesítő tartásba rendezve tartotta, mintha kioktatni készülne. – Rendben, csak hogy lássátok mennyire szeretnénk megállapodásra jutni, és milyen fontos számunkra, hogy elégedettek legyetek, hajlandóak vagyunk Miss Caldert elengedni.
Nagyot szusszantottam, hisz a legfontosabbat, úgy látszik, veszekedés nélkül is el tudtuk érni.
– De nincs másik álbarátnő! – szóltam közbe, mire minden szempár rám fókuszált, köztük a gyönyörű zöld is, amit imádok. – Se semmi nagy kamu.
Brandon folyamatosan jegyzetelt, és lehajtotta a fejét, ami azonnal szemet szúrt. – Hogy gondoltátok? – kérdeztem, és körbe futattam a pillantásom.
– Az lett volna a legkézenfekvőbb, hogy valaki másba szeretsz bele, és miatta hagyod el… – dünnyögte Higgins, de nem mert egyenesen rám nézni.
– Kizárt! – nyögött fel Harry, és én tudtam, mit érez. Egy új lány, akit esetleg nem is ismerünk, az állandó papwalkok, a kötelező megjelenések, és minden, ugyanúgy, mint eddig, annyival megtetézve, hogy ő sem lenne nyugodt, hisz El egészen más, mint egy idegen.
– Akkor ti mégis hogy képzeltétek, és kérlek, ne kezdjünk megint vitatkozni a coming outon! – mondta az egyik fejes, enyhe szemrehányással a hangjában.
– Mégis miért ne? – néztem rá bepipulva. – Nap mint nap, egyre többen CO-znak, és sehol nem látom azt a nagyfokú ellenszenvet, amitől ti rettegtek. Politikusok, prominens személyiségek is fel merik már vállalni.
– Igen, ha nem a nemi identitásukkal keresik a pénzüket – szólt közbe mély, dörmögő hangon, az asztal másik végén ülő, pohos vénember.
– És másokét… – szúrta közbe Harry, hogy tisztázzuk, itt nem csak a mi érdekeinkről van szó.
– Ha egy Larryposzt megjelenik, máris több százan írják alá, hogy dögöljenek meg a rajongók.
– Igen, de nem mi. Ha végre színt vallanánk, ezek a hangok egyből elcsitulnának, és kénytelenek lennének beletörődni a dologba. A fandom nagy része, az értelmes fele, ezer éve tudja, hogy együtt vagyunk – mondtam lassan, és közben a jó megoldáson agyaltam, mert éreztem, hogy ez most még nem fog átmenni.
– Az lehet, de akármilyen hülye a másik fele, akkor is jelentősen csökkennének az eladások, ha a sok kiscsaj átpártolna más zenekarhoz.
– Max a 5SOS-hoz, és ők is nálatok vannak, úgyhogy nem érne olyan nagy veszteség – állapította meg Harry. – Amúgy is a mi hátunkon futtattátok be őket…
– Igen, de azért ez nem ilyen egyértelmű. Őket nem tudtuk még bevezetni Amerikában, és ez a legnagyobb piac. A forgalom több, mint fele itt realizálódik.
– Oké, ezt értjük, de itt vannak legjobban hozzászokva ahhoz, hogy valakiről kiderül, a saját neméhez vonzódik.
– Igen, és mégis, itt a legbigottabb a másik oldal.
– Oké, ezzel semmire nem megyünk! – szögezte le Harry. – Ne azon vitatkozzunk, mi lenne, ha… azt találjuk ki, mi az, amit nyugodt szívvel megtehetünk. Én megértem, hogy kell egy ok… és ez lehet egy csaj. De nem lesz utána új viszony. Louis átmegy szinglibe, és egyedül marad. Ezt tudom egyedül elfogadni.
Az asztal túloldalán beszédes pillantásokat váltottak, amiből kiderült, ők ennek is örülnek. Kicsit csalódott voltam, hogy kijátszottak. Ezek szerint ennél többet is elérhettünk volna. Az agyam sebesen dolgozott, és még azelőtt szólaltam meg, mielőtt rábólinthattak volna a dologra:
– De ezzel csak elodázzátok a dolgot. Nem azt mondtuk, hogy nem fogunk előbújni, hanem azt, hogy nem karácsonykor.
Olyan döbbent csend nehezedett a szobára, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett. – Készítsetek egy tervet, hogy milyen sajtó és marketing előkészítésre van szükség; gondoljátok át, hogy lehet a legkisebb veszteséggel megoldani a dolgot, aztán egyeztessünk újra. Nem vagyunk hajlandóak ezt tovább csinálni a mostani feltételekkel. Nem fogok azon parázni, ránéztem-e Harryre, vagy hogy véletlenül mellé álltam. Arra sem vagyunk hajlandóak, hogy ne szóljunk egymáshoz nyilvános helyen, és úgy viselkedjünk, mint az ősellenségek. Azt se tudom, hogy vehették ezt be ennyien, hisz semmi nem történt, csak egyik napról a másikra, elviekben megromlott a viszonyunk. Mégis hogy mehetett volna tönkre egy pillanat alatt egy olyan mély barátság, mint amivel addig a kapcsolatunkat magyarázták, mikor egymás ölében ültünk, és kézen fogva sétáltunk…
Azért ezek a dolgok még mindig sokkhatásként érik ezeket a begyepesedett idiótákat – állapítottam meg, ahogy a döbbent arcokon végignéztem. Mikor Harryre pillantottam, büszke arckifejezése és beharapott ajka láttán, muszáj voltam elmosolyodni, és átnyúlva a szék karfáján, megfogni a kezét. Biccentett egy aprót, aztán feléjük fordult, hogy átvegye a szót. Szavak nélkül is tudtam, hogy ő folytatja. Olyan összhang volt köztünk, mintha két testben egy lélek lennénk. Vagyis, mi azok vagyunk – állapítottam meg megilletődötten.
– Louis bevállal egy kisebb kalandot, egyetlen fotózással, aztán a kiscsajt eltüntetitek a süllyesztőben. Ha lehet, ez valami isten háta mögötti helyen legyen, valahol Afrikában. Aztán szépen kitisztázzátok, engeditek, hogy a közvélemény lassan elfogadja a dolgot, és jövőre megszervezitek, hogy a legsimább átmenettel CO-zhassunk. Eleanor egyszer és mindenkorra eltűnik, vele együtt Louis hetero énje is, aztán szép lassan közeledünk, hogy senkinek ne okozzunk sokkot, majd mikor már Larry lázban ég a sajtó, feltűnés és felhajtás nélkül együtt mutatkozunk. Lesz botrány, hogyne lenne, de lehet minimalizálni a károkat. Sőt, mivel a negatív reklám is reklám, megnövekedhetnek a bevételek. Ha van eszetek, profitálhattok belőle.
– Ez mind szép és jó, Mr. Styles – mondta egy szintén ismeretlen fazon, aki velem szemben ült – de azt se tévessze szem elől, hogy kinőttek a fiúbanda korból. Ha az ötödik lemezt is sikeressé akarjuk tenni, rebrandelni kell az egész zenekart, ami egy ilyen botránnyal megnehezítve szinte lehetetlen feladat.
– Nem értem, miről beszél – válaszolta Hazz, és enyhe zavart láttam a tekintetében.
– Arról, hogy a cuki tinifiúkról eltűntek a pattanások, és férfiakká váltak, akiket már nehezen tudunk eladni a kislányoknak.
– Rólam sajnos még nem múltak el a pattanások – közölte Harry vigyorogva, és ismét előredőlt – és nem értem, miért kellene megcélozni az ovisokat. A  rajongóink velünk együtt nőttek fel, és nem kell újabb tábort megcélozni.
– Nagyon téved! – szólt rá erélyesen a fószer. – Elkoptak a rajongók. Kinőttek a tinilányos rajongásból, mert ez általában tíz és tizennégy éves kor között jellemző, és most vagy az új generációt kezdjük bevonni, vagy a felnőtt közönséget, de nekik teljesen más kell, mint amit eddig csináltak.
– Nézze, én ezzel nem értek egyet, de nem vagyok marketingszakember. Most is pillanatok alatt fogynak el a jegyek a turnékra, minden kislemez a listák elejére kerül, az eladások, ha nem is olyan szenzációsak, mint két éve, még mindig az első helyen állnak. Nem hiszem, hogy ennél többre van szükség. – Elfordította a fejét a férfiról, Brandonra, majd Higgsre nézett. – Mi is szeretnénk már több magánéletet, és kevesebb rohanást. A következő évet kicsit szellősebbre tervezzétek. Tudom, hogy a turné már le van fixálva, de ne merjétek az egész évet telerakni. És nem tanulunk be koreográfiát. Öreg vagyok már bohócnak! – mondta, és ahogy ránéztem, elámultam. Hol van már a kis csendes, szófogadó fiú, a csigás hajacskájával, akibe beleszerettem, és aki mindenkinek meg akart felelni? Harry egy gyönyörű, magabiztos férfivá érett. Nem csak a rajongóink nőttek fel, hanem mi magunk is. Kivételesen mindenkinek igaza van abban, hogy gyökeres változtatásokra van szükség.



.