CXIV. Fejezet

Sziasztok!

Szeretném megköszönni a több, mint 200.000 oldalletöltést, ami egy hatalmas szám. Nem is tudom felfogni, és igazán elhinni, hogy ennyien olvassátok a blogomat. Ez még mindig olyan, mint egy álom, de nem szeretnék felébredni.
Köszöntöm a sok új feliratkozót, és remélem szeretni fogjátok az MTF-et.
A facebookon sok új tagunk van a csoportban, akik még csak most olvasgatnak először a sztoriba.
Jó olvasást, és csak bátorítani szeretnélek benneteket, hogy kommenteljetek, ha tetszett a történet.
(Akkor is, ha ez egyeseket irritál)

Nagyon köszönök mindent, tényleg... csodásak vagytok.

<3<3 Becca

***Zayn***

Épp a VIP váróban ültünk, és arra vártunk, hogy felkísérjenek a gépbe. Harry unottan nyomkodta a telefonját és twitterezett, Liam még Sophiával beszélt, Niall pedig istentelenül káromkodott.
– Mi történt? – kérdeztem, és odahajoltam, hogy lássam a kijelzőt a mobilján.
– Köcsög bomba! Utálom a bombás pályákat! – Hirtelen nem tudtam, hogy miről beszél, de mikor megláttam a Candy Crush feliratot, ahogy újra kirajzolódott a pálya, minden világossá vált számomra.
– Bazmeg, te még mindig ezt játszod?
– Viccelsz? A 426. pályán vagyok. Csak azokat utálom, ahol a tetves bombák vannak, meg ahol a csoki ellepi az egészet. Ki a kurva anyja lehet ennyire aberrált, hogy a bombák köré még csokiköpőket is betesz. És nincs egy kibaszott varázsnyalókám sem! – csóválta elégedetlenül a fejét.
– Nekem van! – szólalt meg Harry halkan, mire Niall és én is odakaptuk a fejünket, de Harry változatlanul nyomkodta a képernyőt, és csak diszkréten somolygott. Mikor érezte, hogy merev tekintettel (én nem csak azzal) nézzük, hirtelen felpillantott, és rám kacsintott. Niall felnyögött, és duzzogva szólalt meg:
– Nem hiszem el, hogy ilyen dolgokkal poénkodsz.
– Miért? Kétértelmű viccei csak Louis-nak lehetnek?
Niall megforgatta a szemét, és visszatért a káromkodással spékelt játékhoz, de én nem tudtam levenni a szemem a gyönyörű pasiról, aki méteres lábait keresztbe rakva, hanyag tartással ült a plüsshuzatú kanapén. Mellé csúsztam, és a füléhez hajoltam.
– Ugye tudod, hogy ezért a beszólásért még számolunk?
– Eddig csak reméltem, de ha megígéred, sokkal nyugodtabb leszek – válaszolta, és oldalra fordította a fejét. Olyan közel voltunk, hogy mindketten bebandzsítottunk, és fülig szaladt a szánk.
Ebben a pillanatban lépett be Zayn, aki üdítően frissnek látszott.Megborotválkozott, és a haja is frissen volt mosva, fekete pulcsi és gatya feszült a testén, a lábán a szokásos bakancs. Észvesztően nézett ki, mint általában. Ránk mosolygott, mi pedig viszonoztuk.
– Hello, Zaynie! – szólt Niall, mire a fekete félisten lecsapta a hátizsákját, és egyből a szöszi mellé ült.
– Szia, mazsola! Hogy megy? – kérdezte, és állával a telefonra bökött, hogy jelezze, a játékról beszél.
– Szarul, bassza meg. A kurva bombák mindig felrobbannak, mielőtt odaférnék hozzájuk. A szájbatekert csoki meg csak nő és nő. Utálom! – fakadt ki Ni, és odatartotta a mobilját, hogy Zayn erősítse meg, mekkora geciség a felsorolt aljas kicseszés.
Zayn felnevetett, beleborzolt a felállított, szőke hajba, és átölelte Niall vállát. Kivette a kezéből a telefont, és két kézzel fogta meg, úgy, hogy Niall feje a vállára simult.
– Na gyere, te kis pukkancs, megmutatom, hogy kell ezt csinálni!
Néztem őket, ahogy Niall két perc múlva felsikkant, tenyerét a szájára szorítja, és nagy, kék szemei óriásira tágulnak, Zayn pedig elégedetten vigyorog, miközben felcsendül a pálya sikeres teljesítéséért járó fanfár.
– Ezt nem hiszem el! – nyögte Niall, és kikapta a telefont Malik kezéből, majd hitetlenkedve nézett rá. – Hogy csináltad?
– De hisz végignézted, nem? Megmutassam még egyszer? Nem az a lényeg, hogy a felső sort nyírd ki, hanem hogy három lépéssel leérj a bombákig – magyarázta Zayn, és ismét elvigyorodott. Niall visszahanyatlott a vállára, és boldogan állt neki a következő pályának, Zayn pedig instruálta, hogy csinálja. Olyan aranyosak voltak, hogy a torkom elszorult. Megböktem Hazzt, aki felnézett, és mikor jeleztem, mire kell figyelni, az ő tekintete is ellágyult a képtől. Elfordultam, és Liammel akadt össze a tekintetem, aki szintén vigyorgott, és bólintott egyet, jelezve, hogy látta a kis közjátékot, és ő is örül, hogy visszakaptuk a régi Zaynt, még akkor is, ha mindketten tudtuk, hogy csak átmenetileg.
A felszállás zökkenőmentes volt, bár utálok télen repülni. Ilyenkor Európa felett mindig méretes légörvényekbe kerülünk, és van, hogy egy órát kell várni a vihar miatt, mire le tudunk szállni. Mikor elértük a repülési magasságot, kicsatoltam az övem, hoztam egy üveg gyömbért Harrynek, és a fotel karfájára ültem.
– Jól vagy, cica? Elszopogattad a bogyót?
– Kettőt is, mert extraszar a gyomrom – bólogatott, és hálásan ivott bele a gyöngyöző üvegbe.
– Sima utunk lesz! Próbálj aludni! – mondtam neki, és áthajolva rajta, elővettem egy puha nyakpárnát. Nem szeretem, ha anélkül alszik el, mert utána napokig fáj a háta. Megcirógatta a kezemet, ahogy a feje alá gyűrtem.
– Nem vagyok álmos. Kialudtam magam – válaszolta, és elővette a könyvét a combja mellől.
A gép hátsó részéből megérkezett Higgins, és Brandon, meg egy fószer, akit csak látásból ismertem, de tudom, hogy a turné mecénásai közé tartozik.
– Uraim! – szólalt meg Higgs, és tapsolt egyet, amitől önmagában is ideges lettem.
Niall és Zayn felkapták a fejüket, mert épp elmélyülten beszélgettek valamiről, de Liam becsukott szemekkel, fülén egy hatalmas fülhallgatóval szundikált. Brandon megbökte a karját, mire összerezzent, és csodálkozva nézett körül. Felült, és kikapcsolta a zenét. – Mi történt? – kérdezte azonnal éberen.
– Semmi különös, csak szeretnénk átbeszélni az ázsiai, és afrikai menetrendet.
Kicsit lehiggadtam, de azért a gyomrom jelezte, hogy soha nem vagyok teljesen nyugodt az ilyen összeröffenéseken. Nem lehet tudni, mi sül ki belőle.
- Szeretnénk letisztázni, hogy mindenkinek egyértelmű legyen. Olyan országokba megyünk, ahol a homoszexualitás büntetendő és elítélt, valamint olyanokba, ahol a vallási kérdések okozhatnak problémát – mondta szépen begyakorolva B., és közben mindig arra nézett, akiről szó volt. Evidens, hogy a buzizásnál ránk, a szektacuccnál Zaynre.
– A mondat második felére térjünk ki egy kicsit! – dőlt előre Zayn, én pedig éreztem, hogy Harry a kezemért nyúl. Ő is érzi a növekvő feszültséget – állapítottam meg magamban. – Nem fogok átkeresztelkedni – mondta Zayn vészjósló hangon.
– Ezt senki nem is várja el, Mr. Malik – mondta a számomra alig ismerős pasas. – Csak annyit szeretnénk kérni, hogy próbáljon úgy nyilatkozni, hogy abban semmi kifogásolnivaló ne legyen.
– Ezt hogy érti? – kérdezett vissza a fekete szépfiú.
– Kerülje a vallási témákat, és ha valamelyik riporter erre terelné a szót, akkor a begyakorolt paneleket válaszolja.
– Begyakorolt panelekeeeeeet? – lifteztette meg a hangját Zayn, és felhúzta a szemöldökét, mikor az asszisztens a kezébe nyomott egy gépelt lapot. – Komolyan gondoljátok, hogy be fogom ezt tanulni, és ha interjút adok, akkor ezt a szarságot fogom előadni? – Az újabb kérdésnél már egyértelműen hallatszott a hangján az elfojtott feszültség.
– Igen, ez az egyik dolog, a másik pedig az, hogy a szponzorok kérésére drog, és alkoholteszt lehet, bárhol, bármikor. Természetesen a fellépések, és az interjúk előtt – tette hozzá Higgs, mikor Zayn már véreres szemekkel nézett rá, a haja takarásából.
– Hogy mi?
– Esetlegesen alkohol, és drogteszt. De ez csak formaság! – próbálta szépíteni a menedzser, de én már tudtam, hogy elvetette a sulykot.
– Mi a fasz? Szurkálni fogtok, meg szondáztatni, mint egy kibaszott sofőrt? Mégis milyen jogon?
– Azon a jogon, Mr. Malik, hogy a szerződésében szerepel, semmilyen tudatmódosítót nem vehet be, ha a zenekar tagjaként mutatkozik, és nem lehet ittas állapotban.
– Te ki a pöcsöm vagy? – kérdezte tőle Zayn, eléggé fojtott hangon ahhoz, hogy mi már tudjuk, nagyobb balhéra számíthatunk. Liam és Niall is előrébb csúszott az ülésen, mintha így könnyebben beleavatkozhatnának, Harry pedig előredőlt, és a térdén fonta össze az ujjait, közben a gyűrűjét tekergetve. Mindig ezzel nyugtatja magát, és én imádom nézni, de most nem sokat segített a rossz közérzetemen. Arról nem beszélve, hogy ott motoszkált bennem, hogy még egy balhé vár rám, mert Eleanor ügyét sem lehet tovább halogatni.
– Theo Baum vagyok, és én képviselem a Fortress-t, akik a turné ázsiai promóciójáért felelősek.
– Aha. Na figyelj! – mondta Zayn vészjóslóan. – Leszarom, hogy mit akartok. Nem szoktam nagydobra verni a hitemet, de letagadni sem fogom. Muszlim vagyok, annak születtem, úgy is fogok meghalni. Kurvára nem érdekel, hogy ez az elbaszott világ mit gondol, de ha valami idióta provokálni fog, tuti, hogy megmondom a magamét.
Elkaptam Niall ijedt pillantását, és próbáltam neki inteni, hogy ne idegesítse fel magát.
– Talán jobb lenne, ha megszűrnék a riportereket. Nem adunk interjút, csak leinformált csatornáknak – szúrta közbe Liam, lévén ő a csapat esze.
– Persze, de azt nem tudhatjuk, hogy ezekben az országokban ki, milyen hátsó szándékkal érkezik. Lehet, hogy valaki magánakcióba kezd, vagy kicsúszik az irányítás a kezünkből. Nem szeretnénk ebből világraszóló botrányt.
– Egyszerű. Én semmilyen kibaszott interjúra nem megyek, és kész. Csak egy hónap, az pikkpakkra elszalad – mondta Zayn.
– Mikor az egész zenekar jelenik meg valahol, akkor ez nem járható út – szögezte le Higgs, amiben egyet kellett vele értenem.– Már akkor is felhördül a fandom, ha két napig nem tudják, melyikőtök hol van.
– Márpedig vagy megbíztok bennem, és úgy válaszolok, ahogy nekem jól esik, vagy nem megyek. És ott van még a teszt. Ezt most felejtsétek el! – közölte Zayn szárazon.
– Sajnos, nem áll módunkban – mondta nyájasan Baum, és mézesmázos mosolyt küldött Zayn felé. – Jobb lesz, ha erre az időszakra különösen odafigyelnek. Nem szeretnénk, ha valakivel szerződésszegés miatt kellene szembekerülnünk.
– Mégis mi a búbánatos kisfaszomba nem akartok beleavatkozni? Minden reggel kémcsőbe fogok hugyozni, és nem szívhatok el egy jointot a koncert előtt, vagy utána nem guríthatok le pár sört a haverokkal, nehogy másnap elkéküljön a szonda? – kérdezte Zayn, és már kezdte felemelni a hangját.
– Elfogadható keretek között, a koncerteken kívül azt csinálnak, amit akarnak, Mr. Malik. Apropó… ha már a haverokról beszéltünk. Szeretnénk, ha a turné ezen állomásain csak a családjuk látogatná önöket.
Éreztem, hogy megfagy a levegő. Itt nyilván nem Calvinról, vagy Niall ír haverjairól volt szó, hanem egyértelműen Harry meleg cimboráiról, és a Naughtyféle bagázsról. És leginkább az utóbbiról.
– Miiii?? Már azt is megdirigáljátok, hogy ki látogathat meg? Na, elmentek a picsába! – közölte Zayn, és felállt, hogy a hűtőből kivegyen egy sört, de meglepetésére nem volt más, csak üdítő. – Mi ez? Valami kibaszott elvonó? Miért nincs sör?
– Mostantól a repülőn csak alkoholmentes italokat szolgálunk fel – közölte Brandon fontoskodva, amivel kiérdemelt egy gyilkos pillantást.
– Jól véssétek az agyatokba! A barátaim akkor jönnek, és mennek, amikor csak kedvük tartja. Ilyen kikötés egész biztos, hogy nem volt a szerződésben.
– Nem, ilyen nem – mondta Higgs, de én már tudtam, hogy azért van itt még valami: - de az benne volt, hogy a zenekar jó hírét semmilyen formában nem rombolhatja egyik tag sem. Az pedig, ha ittas, bedrogozott állapotban buliztok össze-vissza, egyértelmű hitelrontás. Így azzal szeretnénk ezt kiküszöbölni, hogy ne is legyen esély hasonlóra.
Zayn lassan visszament a helyére és leült. Végignézett rajtunk, és a szemében gyűlölettel vegyes dühöt láttam, így jobbnak láttam beleavatkozni.
- Higgs! Ezekre még visszatérünk később, de nekem van egy sürgős bejelenteni valóm.
Mindenki érdeklődve nézett rám, még Harry is, hisz úgy beszéltük meg, csak a következő héten állunk elő a kis problémánkkal.
- Eleanor felmond. Januártól nem szeretne részt venni ebben a cirkuszban. Jó lenne, ha előkészítenétek a sajtót.
Olyan döbbent csend telepedett a gépre, hogy a motorok halk zúgása szinte robajlásnak hatott.
- Micsodaaa?? – kérdezett vissza céklavörös fejjel Higgs. – Eleanor Calder nem mond fel, és nem ugrál. Teszi a dolgát, mint eddig. Ezt az egy évet már kibírjátok valahogy. Mind megőrültetek? Vagy jódolgotokban nem tudjátok, mit csináljatok?
- Miről beszélsz? – szólalt meg mögöttem Harry mély hangja. – Még több mint egy év, és te nem várhatod el, hogy robotok módjára csináljuk végig.
- Nem is azt várom el, Harry. De úgy tűnik, nem érzitek, mekkora felelősség, amit magatokra vettetek. És főleg azt nem, hogy minden kibaszott kis ballépésetek milliókba kerül.
- Nem, Higgs! Ti felejtitek el, hogy minden megkeresett millióért mi dolgozunk meg, és minden azon múlik, hogy mi hogy csináljuk ezt az egészet.
- Lószart! Bármikor fel lehet futtatni egy zenekart. A mai világban minden a sajtón, és a médiacirkuszon múlik – mondta Higgins meggondolatlanul. Szinte egyszerre feszültünk meg mindannyian.
- Ez azért túlzás… - próbált békítően beavatkozni Liam, de ekkor már késő volt.
- Mégis miről beszélsz? – szakadt ki belőlem. – Azért iszom a kibaszott Starbuckos kávét, mert szerződésünk van velük. Azért isszuk azt a vizet, amit iszunk, még az alsónadrágunk is azért az a márka, ami, mert ők is fizetnek. Nincs olyan része az életünknek, ami ne lenne beszabályozva. És most már ott tartunk, hogy a barátainkat is ti válogatjátok, vagy azt is eldöntitek, hogy a magánéletünket hogy intézzük. Ez nem kérés volt, Higgs, hanem egy közlés. El januártól búcsút int ennek a szarnak, és éli a saját életét. Ha nem szervezitek le, hogy ez zökkenőmentesen történjen, akkor majd megy másképp, és hidd el, annak nem fogtok örülni.
- Te most fenyegetsz? – kérdezett vissza a vizenyős szemű, malacfejű seggfej.
- Nem, ez nem fenyegetés – közölte Harry a szokott lassú, békés hangján. – Te fenyegetsz bennünket állandóan, és kibaszottul elegünk van belőle. Mi vagyunk az aranytojást tojó tyúk, de csak addig, amíg akarjuk. Ha beleununk, és úgy döntünk, hogy elég, akkor kezdheted felélni a tartalékaidat. Mert akármilyen nagy a szátok, mindannyian tudjuk, hogy ilyen sikeretek egyik bandával se lesz. És ez is az évekkel ezelőtti népszerűségből táplálkozik, mikor még emberként szerepeltünk, és nem idomított állatokként. A rajongóink nem a mostani, teljesen fals kép alapján szerettek meg bennünket, hanem azért, mert őszinték voltunk, olyanok mint ők, és imádtuk, amit csináltunk. Ma már nemhogy nem imádjuk, de sikerült elérnetek, hogy csak túléljük a napokat. Mindent tönkretettetek. Kiöltétek belőlünk azt, amivel milliárdokat kerestetek.
- Jajj, de szeretem, mikor ilyen költői vagy, és magasröptű… - cikizte tovább a vén hülye. – Aztán minden ilyen nagyszájú, úgy tűnik el a süllyesztőben, mintha soha nem is létezett volna. Kivétel John Lennon, mert az a barom lelövette magát.
Éreztem Harry ujjait, ahogy a derekamra csúsznak, és megszorítanak.
- Oké. Akkor tegyünk egy próbát! – szólalt meg, és a hangjától a vérem is megfagyott. – Kiszállok!
Ahogy ezt kimondta, ismét döbbent csend lett, olyannyira, hogy csak az állak koppanása hallatszott.
- Micsinááálsz??
- Kiszállok! – ismételte meg Hazz, és a keze olyan erővel markolta a húsomat, hogy lezsibbadt a fél oldalam. – Elegem van! Mindenki helyett elegem van. És mivel azt hiszitek, hogy ez a szekér magától is megy, most toljátok nélkülem.
Liam és Niall olyan ijedten néztek rám, hogy azt hittem fel is ugranak, de én sem tudtam megnyugtatni őket. Ez a fordulat számomra is teljesen meglepő volt. Harryvel már beszélgettünk erről, de mindig ő volt az, aki hangoztatta, hogy nem hagyhatjuk cserben a rajongókat. Hogy mi csak nekik tartozunk elszámolással, és a lelkiismeretünknek. Úgy látszik, ami elhangzott, ezt is felülírta benne. – Nem érdekel, mennyibe fog kerülni! – rivallt rá Higgsre, aki épp szólásra nyitotta a száját. – Leszarom, hogy dobálózol a milliókkal. Az ügyvédeimmel tárgyald le a dolgot, mert én magasról teszek rá!
A hangja olyan meggyőződéssel volt teli, hogy még a nagyöreg se szólt egy szót sem. Hátrafordultam ültömben, hogy végre én is lássam Hazz arcát, mert a többiek úgy néztek rá, mintha épp egy leszálló UFO-t bámulnának.
Harry tele van ajánlatokkal, két lemezre való száma van teljesen készen, amit bármikor kiadhat, vagy el, attól függően, akar-e szerepelni, vagy sem. A neve önmagában is egy brand, amivel úgy kereshet milliókat, hogy felveszi a ruhákat, amiket imád, vagy a nevét adja bármihez, amiben amúgy is örömét leli.
Felpillantott rám. A tekintetében elszántságot láttam, és egy hangyányi félelmet, amit csak én vehettem észre. Kivűlről úgy látszott, ő az önuralom mintapéldánya, akit semmi nem képes eltántorítani a céljától.
- És most, azt ajánlom, vonulj vissza a kis kuckódba, a gép farában, vidd a sleppedet is, vagy a felmondásom most azonnal érvénybe lép, és már a reptéren szállok is át egy menetrendszerinti gépre, amivel elhúzok melegebb éghajlatra, te meg magyarázkodhatsz az üzlettársaknak, hogy miért buktál el egy milliárdot a kibaszott nagyképűségeddel, vagy beállhatsz énekelni.
Olyan döbbenetes volt az egész, hogy senki nem reagált. Higgs farkasszemet nézett Harryvel, Brandon valamiért velem, de elég hamar feladta (Gyenge kezdő… kábé fél percnél már elkapta a tekintetét. Alfi ebben sokkal profibb!). Harryék párharcát a gyönyörű pasim nyerte, mert kivételesen annyira hiteles volt, és olyan dühös, hogy még a sokat próbált pénzeszsák is behódolt neki.
- Oké, oké. Nem kell ennyire elmérgesíteni a helyzetet. Semmi nem történt, ami ilyen elhamarkodott döntéseket indokolna – próbálta menteni, ami menthető.
- Elhamarkodott? – kérdezte Hazz, meglepően halkan. – Legalább két éve érlelődik bennem.
Ijesztő volt. Még nekem is. A többieknek is, és főleg a pénzmániás seggfejeknek, akik velünk szemben ültek.
„ Kérjük Önöket, foglalják el a helyüket, és csatolják be a biztonsági öveket!”
Hangzott fel a figyelmeztetés a hangszóróból, mire mindenki úgy mozdult, mintha egy álomból ébredne.
- Még beszélünk erről, de nem kell elkapkodni semmit! – mondta Higgs, sokkal békülékenyebben, mint eddigi közös életünkben bármit is.
Hazz csak bólintott, de nem válaszolt, majd a száját vonallá préselve kibámult az ablakon.

.