LXXII. Fejezet

Sziasztok!

Itt a hét közepe ,ami unalmas, szürke, és utálatos dolog. Gondolom jól esne egy kis kikapcsolódás---ezért hoztam nektek egy részt.
Remélem szeretni fogjátok, és MINDENKÉPPEN kattintsatok a linkekre, amiket beleteszek, mert ÉRDEMES!! ;)

Aki még nem jelentkezett a facebook csoportba, de szeretne, azt várjuk szeretettel, de csak ha aktív... nézőközönségnek senki ne jelentkezzen. Nem normális a brigád, ez kiderül a halom posztból, a rengeteg ökörködésből, és a vitákból, amik persze CSAKIS arról szólnak, hogy ki van felül :P:P

xxBecca

Láttam, hogy Harry arca lángba borul, láttam, hogy a testének összes izma megfeszül.
- De mi? Minden? – Majdnem megőrültem, hogy nem hallom, amit a biztonsági főnök mond, ezért erőteljesen megszorítottam Hazz vállát, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Felnyúlt, és megpaskolta a kezemet, de nem hangosította ki a beszélgetést.
- Ezt nem hiszem el! Az lehetetlen. A You Tube-on? Ez őrület. És az a rohadék? – Hosszabb szünet állt be, amíg csak Pete beszélt.
- Értem. De ha ő nem, akkor ki?... Igen, emlékszem. Rendben. Holnap. Szia.
Mikor letette a telefont, egy pillanatra lehajtotta a fejét, és mélyet sóhajtott. Én lélegezni sem mertem, mert nem voltam biztos benne, hogy hallani akarom, amit mondani fog. Felnézett, a szemében kétségbeesés, de igyekezett uralkodni a vonásain.
- Nincs nagy baj! – mondta nyugtatóan. – Csak a hangfelvételek kerültek ki. – Úgy éreztem a fülemben a zúgás, sípolássá erősödik.
- Mi az, hogy nincs nagy baj? „Csak” a hangfelvételek? Amin szeretkezünk, és amin maszturbálok? És ez nem nagy baj? Mégis mi lenne az? Ha videó is lenne hozzá? – már szinte sikítottam.
- Kicsi! Higgadj le! – kinyúlt értem, és az ölébe húzott. Halványan ellenkeztem, de azért sikerült neki. – Szerinted ki hiszi el, hogy eredetiek? Mindenki, még a Larrysek is azt fogják hinni, hogy tökéletes hamisítvány. A közös felvételünk alatt ráadásul a Rock Me szól. Most őszintén, ki a tököm hinné el, hogy a saját zenénket hallgattuk, miközben rajtam lovagoltál? Nyugi! – Teleszívtam a tüdőmet levegővel. Volt abban logika, amit mondott. Ki hinné el, hogy a felvételek eredetiek? Mikor olyan telefonos videofelvétel került nyilvánosságra, amin Harry ölben cipel, majd letesz, és csókolózni kezdünk, abba is belemagyaráztak mindent, pedig annál egyértelműbb nem is lehetett volna.
- Oké. Lenyugszom. De ha azok kikerültek, akkor a képek is simán erre a sorsra juthatnak. Előszedték már azt a gennyládát?
- Pete szerint nem ő volt. Ha egyáltalán létezik…. – Harry arca elgondolkodó volt, és titokzatos.
- Miről beszélsz? – Nem igazán fogtam fel, amit mondott.
- Még nem tudok semmit kicsi, és nem akarok hülyeségeket mondani, se teóriákat gyártani. Holnap találkozom Pete-tel, és elmondd mindent, amit ki tudott deríteni az ügyről. Utána mindenről beszámolok, rendben? – Szinte sokkhatás alatt voltam, és láttam, hogy Harry idegei is pattanásig feszülnek, így nem kérdezősködtem tovább, csak bólintottam. Igaza van, felesleges találgatni, az nem segít, csak megint kicsináljunk magunkat idegileg.
Csendben vacsoráztunk, mindketten a gondolatainkba mélyedtünk. Evés után alig vártam, hogy elmenjen fürdeni, azonnal előkaptam a telefonom, és a You Tube-on rákerestem a felvételekre. Mikor megtaláltam, remegő ujjakkal nyomtam meg a lejátszás gombot, aztán a fülemhez tartottam, lehalkítottam, és meglepődtem, hogy mennyire izgató a saját hangunkat hallgatni ebben a formában. Mire lement mindkét felvétel, Harry épp végzett, és vizes haját törölgetve, a csípőjén egy törölközővel sétált ki a fürdőszobából.
Mikor felkaptam a fejem, és ő is rám nézett, azonnal tudta, hogy mit művelek. Hozzám lépett, az arcomat fürkészte. Rájött, hogy nem úgy vagyok feszült, mint amire számított. Visszatekertem a lejátszót az elejére, és felhangosítottam. Mire az első végére értünk, Harry mellkasa is szabálytalanul emelkedett és süllyedt. Mire a másodikat is kivégeztük, már a konyhaasztalon feküdtem, és a nadrágom épp elrepült a szoba sarkába.

https://www.youtube.com/watch?v=-t6fjq9ms2g&index=38&list=PLqiNNG70GZoUJXqB8191EBjGHkRClbfHd

https://www.youtube.com/watch?v=3fLxR0r1d4k

Másnap délután, mikor Harry elhúzott a központból, és tudtam, hogy Pete-tel találkozik titokban, eluralkodott rajtam a félelem. Szívem szerint vele tartottam volna, de ez persze lehetetlen. Már az is nagy rizikó, hogy Harry sutyiban, a főnökség háta mögött megbeszéli vele azokat a dolgokat, amiről mi egyáltalán nem is tudhatnánk (hiába rólunk van szó), de az már felelőtlenség lenne, ha mindketten elmennénk.
Két órát kellett várnom, míg Harry írt egy üzenetet, hogy találkozzunk a régi lakásában, amit nagy nehezen sikerült újra kibérelnie, mert a tulaj emlékezett még a hatalmas pénzre, amit a kezébe nyomott, mikor hirtelen kiköltözött. Erről senki nem tud, még a fiúknak sem árultuk el, és abban egyeztünk meg, az lesz a búvóhelyünk. Nem fogjuk sokat használni, hogy tényleg titokban maradhasson, és legyen egy búvóhelyünk, ahová elvonulhatunk, ha szeretnénk pár órát kettesben tölteni.
Rohantam, épp csak egy kapucnis felsőt kaptam magamra, és mélyen a szemembe húztam. Felsiettem a lépcsőn, és halkan bekopogtam az ajtón.
Harry összetört arckifejezéssel nyitott ajtót. Összerezzentem, mikor megláttam.
Nem szólt, csak kitárta az ajtót, hogy beléphessek mellette a lakásba.
Megtorpantam, ahogy behajtotta mögöttem, és vártam, hogy szóljon valamit. A szája szélét rágta, és látszott rajta, hogy próbálja összeszedni a gondolatait.
- Mi az Harry? Mi történt? Ne hagyj kétségek között, mert beleőrülök! – nyüszítettem, a hangom egy fél oktávval a szokott magasság fölött szólt a feszültségtől.
- Az van… - sétált el mellettem – hogy Pete szerint ez az egész csak kamu volt.
- Mi az, hogy kamu? Ott voltak a képek, és nem manipulálták őket. Mindegyik valódi volt. Ott vannak a hangfelvételek, és mindketten tudjuk, hogy azok is valódiak.
- Igen, persze. Nem ez a része az átverés. – Megdörzsölte az állát, hallottam, ahogy serceg a borostája.
- Hanem melyik? Harry! Az isten szerelmére! Beszélj már! – kezdtem teljesen kiakadni.
- Az, hogy ezt egy homofób elmeroggyant csinálta gyűlöletből, és meg akart vele zsarolni.
Nincsenek közvetlen bizonyítékok, de Pete beleásta magát, és azt mondja, arról sincs semmi nyom, hogy egyáltalán létezett ez a fickó. Szerinte a Modest áll a háttérben. Jobban megvizsgálva az érdekeiket, elképzelhető, hogy ők fogadtak fel valakit, hogy elkészítse azokat a felvételeket, majd ezzel sarokba tudjanak szorítani. És sikerült nekik! – horkant fel, a hangjából sütött a gyűlölet. – Sikerült tető alá hozniuk a szerződést, amit különben soha nem írtunk volna alá. Sikerült elrendezniük, hogy szétköltözzünk, önszántunkból, még akkor is, ha belerokkantunk. Őket nem érdekli, hogy mi mit érzünk, vagy hogy élünk. Tárgyak vagyunk, mint szegény Jackson. Őt is a halálba hajszolták, és miért? Csak a pénzért. – Teljesen ledöbbentem. Nem akartam elhinni, amit mondott, képtelen voltam felfogni, hogy mindez igaz lehet. De ahogy teltek a percek, Harry sercegtette a szakállát, és összehúzott szemekkel bámult ki az ablakon, lassan bennem is letisztultak a dolgok.
- Igen. Lehet. Kellett egy belső informátor, aki kiadott bennünket. De lehet, hogy nem is adott ki, hanem valóban ők béreltek fel valakit, hogy figyeljen. És úgy adták elő, mintha ők tennének szívességet, és még fizetnének is azért, hogy mi megússzuk a dolgot. … Micsoda rohadt, mocskos szemetek?? – szinte köptem a szavakat, mire idáig jutottam az eszmefuttatásban.
- Igen. Minden jel arra utal, hogy nem ők tettek nekünk szívességet, hanem ocsmány módon elárultak. Lou! – felemelte a fejét, megfogta a kezeimet, és mélyen a szemembe nézett: - Ezt nem mondhatjuk el a fiúknak!
- De miért nem? – kérdeztem, és tényleg nem értettem.
- Mert ha ezt megtudják, az olyan feszültséget szíthat, ami már nem biztos, hogy kordában tartható hosszútávon ...és még két év kicsi! Nagyon sokáig kell még ezt elviselnünk. Ha kiderül, hogy mi ezt feltételezzük, egyből tudni fogják, kitől van az infó. Pete-et is bajba sodorjuk, vagy ami a legrosszabb, kirúgatjuk. És akkor már senki, érted? Senki nem lesz, aki mellettünk áll, akire számíthatunk ha baj van, vagy akihez fordulhatunk, ha bizalmasra van szükségünk. És nem akarom, hogy Zayn még jobban kiboruljon, így is egy hajszál választja el attól, hogy besokalljon. Niall pedig egészen biztos, hogy egy vita alkalmával kibökné a dolgot. - Kezdtem rájönni, mennyire igaza van. Ezt a terhet nem oszthatjuk meg ötünk között. Ezt csak mi ketten fogjuk tovább cipelni.
- Igen. Igazad van. Mindenben. – Fáradtan sóhajtottam fel, és a tenyerembe hajtottam az arcomat.
- Sajnálom. – mondta Harry, és gyengéden megsimogatta a hátamat. – De van ebben valami jó is!
- Igen? És mi az? – kérdeztem ironikusan, mert kurvára kíváncsi lettem, mi lehet jó abban, ha kiderül, hogy az, akinek elkötelezted magad, hátba szúrt. Hirtelen felindulásból... negyvenkétszer.
- Az benne a jó, hogy legalább tudjuk, hányadán állunk velük. Jobb, ha ismered az ellenséged, mintha a barátodnak hiszed. Innentől kezdve másképp viszonyulunk a dolgokhoz. A közönség az első, ez természetes. A fiúk. Ők megérdemlik a lojalitásunkat. És itt vége. Minden mást leszarok. Csak annyit teszek meg, amennyit feltétlenül szükséges, de semmi többet. Amit nem ír elő a szerződés, azt nem is várhatják el, nem igaz?
- De, ebben igazad van.
- Mikor szívességet kérnek, hogy Harry, kérlek menj el még erre az interjúra, lécci jelenj meg egy jótékonysági gálán, meg ilyenek, akkor én innentől kezdve nyugodtan mondhatok nemet. Már nem érzem úgy, hogy tettek értem valamit, amiért tartozom nekik.
- Jól van. Legyen így.
- És nem lesz lelkiismeret furdalásom, ha kijátsszuk őket. Pete adott egy telefonszámot. Ha a Modest két embert fizet, hogy szemmel tartsanak, akkor mi is megfizethetünk egy embert, aki megszervezi, hogy eltűnjünk a szemük elől. Elegem van már abból, hogy úgy élünk, mint az állatkerti csimpánzok. Finch, így hívják a fószert, arról fog gondoskodni, hogy néha kikerüljünk a nagyító alól, és úgy, hogy számon se lehessen kérni rajtunk.
- Ezt most nem értem kristálytisztán.
- Ahogy megcsinálják a szerkesztett képeket rólad és Elről, és a twitterünket is manipulálják, úgy mi is füllenthetünk, hogy éppen hol vagyunk. Például te anyádéknál, én az Antarktiszon, képekkel, akármivel alátámasztva, miközben otthon ülünk LA-ben, a saját kis lakásunkban, és szarrá verlek Play Station-ön. Hmm? Hogy hangzik?
- Remekül! – csillant fel a szemem.
- Akkor így lesz! – mondta Harry roppant nagy elszántsággal a hangjában. Nekem pedig széles mosolyra húzódott a szám.

Két héttel később, mikor épp a phaleopsisokat ültettem be egy hatalmas üvegtálba, hogy jól érezzék magukat az ablakban, Harry mosolyogva lépett be az ajtón, és a szava is elállt.
A lakás elnyerte végső formáját, amíg ő titkos tárgyalásokat folytatott esetleges filmszerepekről, vagy zenei szerződésekről, ami az új életünket érinti majd „azután”. (Ezt a kifejezést használjuk arra, hogyha végre megszabadulunk az ügynökségtől.)
Bézs, és homokszínek, ez lett az alaphang, de beengedtem a nappaliba egy kis mohazöldet, és a hálószobába egy kis vöröset, mert a feng shui szerint ez segít felpezsdíteni a szexuális életünket. (Nem tudom, mit lehetne még ezen felpezsdíteni, vagy azt, el tudnám-e viselni, ha ennél izgalmasabb, vagy élénkebb lenne, mikor néha így is alig tudok járni, de mióta a másnapokon is osztozunk Harryvel, és már ő is tudja, milyen egész nap álldogálni, nem érzem akkora tehernek. Sőt, poénkodni is szoktunk rajta. Azon vitatkozunk, másnap kinek van feszítettebb programja, mert akkor este a másik húzza a rövidebbet.)
A konyha ultramodern lett, magasfényű ajtókkal a szekrényeken, és matt márvány munkalappal, a nappali pedig otthonos, meleg, de azért minimál, csak a régi indiai teakfa asztaltól és a kovácsoltvas tükörasztaltól lett halványan eklektikus. De a miénk, és én imádom. A földig érő ablakok előtt, (mert ugye a plafonig érő, az nem helyes kifejezés), egy fél méteres sávban nem rakattam le a parkettát, hanem kicsit mélyebbre hagytam a padlószintet, és folyami kaviccsal töltöttem fel az egészet. Ezen remekül érzik magukat a növények, főleg a lepkeorchideák, amiknek mániákus gyűjtésébe kezdtem. Harry csak röhög rajtam, de azért gyakran előfordul, hogy kezében egy újabb cseréppel állít haza, aztán mikor kibontja a papírból, és én sikítozni kezdek, mert megszerezte azt a színt, vagy fajtát, amire vágytam, akkor elégedett mosollyal dől el a kanapén, mert tudja jól, hogy mindig meghálálom neki.
Az a baj, hogy még a szexuális izgalma tetőfokán se sikerült kiszednem belőle a titkos beszállítóját, aki megszerzi ezeket a ritkaságokat. Aztán rájöttem, hogy nem is akarom. Így legalább pontosan tudom, mikor vágyik kényeztetésre. Ha hoz egy újabb darabot a gyűjteményembe, akkor órákon át tartó masszázsra, lágy és lassú szexre, valamint finom vacsorára vágyik. Ha nem hoz virágot, akkor valószínűleg felken a falra, felültet a kovácsoltvas asztalra, vagy felfektet a konyhapultra, és addig kefél, amíg könyörgök, hogy hagyja abba…vagy még utána egy kicsit. Viszont vacsorát rendel, vagy főz, és este ő gyúrja a talpamat, amit egyszerűen imádok.
Így telnek azok a napok, amikor mi csak Larry Stylinson vagyunk, a világtól elzártan, egy 120 négyzetméteres lakásban, Los Angelesben. Amikor nem, akkor mi vagyunk Harry Styles, és Louis Tomlinson, akik alig beszélnek, soha nem érnek egymáshoz, és a viszonyuk szemmel láthatóan megromlott az utóbbi időben, a Modest legnagyobb megelégedésére.
Aztán a koncerteken Harry soha nem hagyja ki, hogy felmutassa a hüvelykujját, ha valaki Larrys plakátot lóbál, vagy olyat, amin szivárvány van, és általában simán beleénekli, a „Little Things”-be, hogy „his”. Ezek a napjaim fénypontjai.
Utána pedig csekkolja a neten, hogy kellően elégedettek-e a Larry Shipperek, és beleolvas a fanfictionökbe, mert azon szórakozik a legjobban. Abból meríti az ihletet, hogy fog legközelebb halálra izgatni. Egyszer már megfenyegettem, hogy eltiltom tőle, de aztán gyorsan meggondoltam magam, közvetlenül a harmadik orgazmusom után.


.