LXXIV. Fejezet

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, és remélem szeretni fogjátok.
Köszönöm a támogatást, és azt, hogy még ennyi idő után is szeretitek a történetem...

A karácsonyi meglepivel kapcsolatban egy apró infó.... sikerült 84 oldalt írnom, úgyhogy remélem edzésben van a szemetek, és bírjátok majd a gyűrődést, meg a nyálas, szerelmes történetet....

Mindenkinek türelmet és kitartást a karácsony előtti nagy hajtáshoz!

Legyen meg minden ajándék, amit szeretnétek beszerezni, és sikerüljön elintézni a még utolsó pillanatra maradó "legfontosabb" dolgokat....és ne felejtsetek el karácsony előtt megajándékozni egy rászorulót!! Ezt a hagyományt évek óta igyekszem népszerűsíteni, és a kezdeményezésünk idén már közel 350, szegénységben, szükségben élő kisgyereknek juttatott ajándékot, mégpedig személyre szólóan, mindenkinek azt, amire vágyott.... Hihetetlen érzés! Ti is tapasztaljátok meg, azt kívánom.

Jó hangulatú ünnepi készülődést mindenkinek, és jó olvasást.

Puszi: Becca

Szeretem Los Angelest. Nem azért, mert olyan különleges, hanem pont azért, mert én vagyok benne hétköznapi. Annyi sztár jár-kel az utcákon, hogy hozzájuk képest én csak egy átlagos srác vagyok, aki bevásárol a zöldségesnél, edzőterembe jár, és megvárja a pasiját egy parkban, hogy együtt ebédeljenek. Nem tudom, hogy Finch tökéletes szervezésének, és hihetetlen háttérmunkájának köszönhető-e, vagy van egy őrangyalunk, aki gondoskodik róla, hogy ne bukjunk le, de még egyszer sem fordult elő, hogy lefotóztak volna L.A.-ben. Azokért a napokért élek, amit ott eltölthetünk, viszonylagos nyugalomban. Mondjuk Harry azért mindig összecopfozza a haját, és felvesz egy napszemüveget, meg egy baseball sapit, ormótlan pólóval és trapézfarmerrel, amiről senki nem sejtené, hogy a nagy Harry Styles, a cicanacik királya képes ilyenekben kimenni az utcára. Én pedig az arcomba fésülöm a hajam, és jóformán meg sem borotválkozom, amíg ott vagyunk. Csak az első négy napban szokott reklamálni, hogy kipirosodik a bőre a borostámtól, de utána már kifejezetten szereti, ahogy csiklandoz a szakállam.

Ma este különleges programunk lesz. Ed koncertjére megyünk, ami azért nagy szám, mert ott azért sokkal könnyebben észrevesznek, mint a Harrington Road-on, ami a város szélén van, és ahol az általános utcakép: kutyasétáltató nénik és kismamák babakocsival.
De Harry ragaszkodik hozzá, hogy elmenjünk, mert valami meglepetéssel készül. Olyan titokzatos, mintha Atlantisz felfedezéséről lenne szó, és az izgalma lassan rám is átragad.
Már délelőtt tűkön ültem, és alig bírtam magammal, ezért elmentem futni, amíg ő egy megbeszélésen volt, aztán ebédet főztem (a kedvencét: pármai sonkába és sajtba forgatott csirkét, krumplival, amit legeslegelőször főztem vacsira, mikor összejöttünk), és úgy vártam, hogy hazaérjen, mint a messiást. Mikor sms-t írt, hogy csak négy körül érkezik, azt hittem az orrom a földig lelóg a bánattól, de aztán erőt vettem magamon, a teraszon megnyírtam a sövényt, aztán beültem a jakuzziba, és a kedvenc számaimat hallgatva bugyogtattam magam.
 A négyből végül fél hat lett, de nem akartam elszúrni az estét azzal, hogy szemrehányást teszek. Nyilván fontos és halaszthatatlan volt, különben biztos velem lett volna, ha teheti.
Egy phaleopsis-szal a kezében lépett be az ajtón, és a szeme a szokottnál is jobban csillogott.
- Ne haragudj, kicsi! Elhúzódott a dolog.
- Semmi baj. Volt dolgom – mondtam, és közben már a kezemet nyújtottam a virágért, mert alig vártam, hogy kibonthassam és megnézzem, ezúttal milyen ritkaságot szerzett be nekem. Elhúzta előlem.
- Milyen dolgod volt? – kérdezte a szemöldökét összeráncolva. Na nem már, hogy ő számoltat el engem!
- Például, hogy körömollóval megnyírjam a teraszon a bukszusokat. Kifaragtam belőlük egy lovas szobrot –válaszoltam komolyan. Egy pár pillanat eltelt, mire felfogta a szavaimat, de akkor kipukkadt belőle a nevetés, amihez én is csatlakoztam. Ahogy újra az orchideáért nyúltam volna, elfordult, az asztalra tette, elkapta a kezemet, magához rántott, és szenvedélyesen a számra tapadt.
- Hmmm… de finom az illatod. És milyen puha vagy. Kívánlak…- dünnyögte a nyakamba, és hogy nyomatékot adjon a kijelentésének, hozzám dörgölőzött. Erekciója a hasamnak feszült, amitől minden kétségem elszállt volna, ha egyáltalán van. De mivel általában álló dákóval lép be az ajtón, ha hozzám jön haza, nem ért meglepetésként a dolog. Bár sokszor felmerül bennem a félelem, hogyha a libidója máskor is ekkora, én meg a világ másik felén vagyok, akkor vajon nem örvendeztet-e meg vele valaki mást, de eddig mindig sikerült elhessegetnem a féltékenységet, ami lesben állt. Harry teljesen monogám, és hűséges típus. Soha nem láttam még, hogy egyáltalán megnézett volna egy pasit, vagy egy nőt. Soha.
Közben a keze a pólóm alá settenkedett és a hasamtól indulva lágyan cirógatta a bőrömet, míg el nem ért a mellkasomig, és finoman megcsípte a bimbómat, ami addigra már meredezve várta a kényeztetést.
- Harry! Nincs már időnk, ha időben oda akarsz érni. Mindjárt hat óra van, és még ennünk is kellene, meg fürödnöd…- Felhúzta a felsőmet, és finoman a fogai közé vette, amit eddig csak az ujjaival morzsolgatott. Lihegni kezdtem. - és nyolcra… beszéltük meg… Ed-hhel. – Már én is teljesen fel voltam izgulva, és igazából cseppet sem érdekeltek a felsorolt dolgok, csak az, hogy levetkőztessen, és keményen belém hatoljon.
- Igazad van – emelte fel a fejét, és a helyére igazította a ruhámat. Ellépett mellettem, a konyhába ment, majd belekukkantott a serpenyőbe, és elégedetten felmordult: - Farkas éhes vagyok!
A döbbenettől szólni sem tudtam. Nem fordult még elő, hogy az evést választotta volna szex helyett. Csalódott voltam, és rémült. Már nem kíván úgy, mint régen? De hisz én mondtam neki nemet. De akkor is… Meg kellene már tanulnom, hogy ne játszadozzak. Harry nem érti az ilyen mondvacsinált dolgokat. Ha dugni akarok, akkor ne soroljak kifogásokat. Megérdemeltem! Nagyot nyeltem, aztán kitálaltam az ebédet vacsorára, és magamban dühöngve falatoztam, míg ő jóízűen lapátolta magába az ételt.

A klub az elit negyedben volt, egy hatalmas felhőkarcoló aljában. Kint már gyülekezett a tömeg, míg mi a hátsó bejáraton surrantunk be, ahol a személyzet és a művészek. Egyenesen Ed öltözőjébe mentünk. Harry jól ismerte a járást, látszott, hogy nem először fordul meg itt.
- Sokat jársz ide? –kérdeztem, ahogy keresztülvágtunk az egymásba nyíló folyosókon.
- Voltam már párszor –válaszolta nemtörődöm hangon, amitől nekem idegesség villámlott át a testemen. Fogalmam sincs, milyen életet él, ha nem vagyok vele. Nyilván nem ül a négy fal között, ahogy én sem, de akkor is aggaszt, hogy olyankor jön-megy, bulizik. Rengeteg haverja van már a városban, és mindenütt tárt karokkal fogadják. Mindig azt mondja, ez is része a show businessnek, de engem nem győzött meg igazán. Nem tehetek szemrehányást, hisz semmi okom rá, de a zöld szemű szörny lassan rést talált a pajzson, és kezdett befurakodni az elmémbe.
Megálltunk egy ajtó előtt, amire elmosódott betűkkel az ÖLTÖZŐ felirat volt felpingálva, de Harry megtorpant. Hirtelen megfordult, először mélyen a szemembe nézett, aztán a folyosót kémlelte. Végül megragadta a kezemet, és maga után húzott. Pár lépést tettünk csak meg, mikor benyitott egy ajtón, aztán, mielőtt beleshettem volna mellette, berántott, és a becsukódó ajtónak nyomott. Szinte rám támadt. Az ajka már az enyémen volt, a nyelve habozás nélkül tört a számba, a kezei a csípőmet húzták magához, és terpeszbe lépett, hogy jobban összesimulhassunk.
- Szeretlek! – suttogta a számba. – Hihetetlenül jó érzés, hogy ma itt vagy velem. Minden nélküled eltöltött nap csak elvesztegetett idő.
- Én is szeretlek Haz! –válaszoltam könnyes szemekkel. Újra csókolt, szenvedélyesen és kitartóan, míg úgy nem éreztem, kicsúszik a lábam alól a talaj. Még mindig úgy el tudja venni az eszemet, hogy elvesztem a kontrollt, és megszűnik a külvilág. Csak őt érzem, csak rá vágyom.
Lassan húzódott el, még apró csókokra vissza-visszatérve, míg végül egy nagy sóhajjal kiegyenesedett.
- Mennünk kell! –sóhajtotta, és a hajába túrt. Csak bólintani tudtam. Lenyúltam, és eligazítottam magam a nadrágomban, amit Harry gödröcskés félmosollyal nyugtázott, és mély levegőket vettem, hogy helyreálljon a légzésem. Megválaszolta a fel sem tett kérdéseimet, és megnyugtatott, anélkül, hogy hangot adtam volna a kétségeimnek. Őrülten szeretem!
Kikukkantott a folyosóra, aztán hátranézve bólintott, hogy mehetünk, és szépen visszasétáltunk ahhoz az ajtóhoz, ami előtt pár perce megtorpant. Határozottan benyitott, és mikor üdvözlésképp felharsant Ed jól ismert hangja, el is feledkeztem a gondjaimról.

A koncert fantasztikus volt. Persze nem merészkedtünk be a tömegbe, az azért már túl nagy merészség lett volna a részünkről, de oldalról, a takarásból hallgattuk végig az egészet. Imádom Ed Sheerant, akkor is imádnám, ha nem Harry egyik legjobb barátja lenne. Hihetetlenül kedves, nyíltszívű, jó humorú srác, aki olyan tehetséges, mint a nap. Hazza és ő napokig el tudnak üldögélni, és zenéket írni, csak néha szakítják meg a szeánszot, mondjuk egy kis tetoválással, mert Ed ahhoz is ért… nem is kicsit.
Most is zseniális volt, minden számot olyan átéléssel, szívből énekelt, ami magával ragadja a hallgatót is, mert úgy érzi, neki szól, vagy az ő érzéseit közvetíti.
Már túl voltunk a javán, és csak azt sajnáltam, hogy nem dőlhetek Harry széles mellkasának, hogy összefonja rajtam a karjait, és összesimulva andaloghassunk a zenére, mikor Ed leengedte a gitárját, és a mikrofonhoz hajolt:
- A következő számot szeretném két jóbarátnak ajánlani, akik szerelembe estek.– A szívem kihagyott, levegőt sem vettem, mert azonnal tudtam, hogy ezek mi vagyunk.
A tömeg kiabálni kezdett, hogy Larry…
- Nem azok, akikre gondoltok, bár nekik is szólhatna –tette hozzá Ed, és máris tudtam, hogy a net felforr, ha ez felkerül. Harry leheletét éreztem meg a nyakamon.
- Együtt írtuk Eddel, csak nem akartam, hogy kitudódjon. Ez a tied! – Apró csókot nyomott gyorsan az arcomra, aztán elhúzódott. Felhangzott a szám, aminek minden sora a szívembe hatolt. Olyan érzelmeket váltott ki belőlem, hogy tehetetlenül álltam, miközben az arcomon  megállíthatatlanul ömlöttek a könnyek.
Szerettem volna megfordulni, és megölelni Harryt, de nem tehettem. Így is nagyon vékony a jég, amin táncolunk. Ettől kezdve csak azt vártam, mikor lesz vége a koncertnek. Nem is hallottam a többi számot, csak az én dalom sorai visszhangzottak a fejemben.
Harry sejtelmesen mosolygott, mikor már az autó felé sétáltunk, még azelőtt, hogy az utolsó szám is elhangzott volna, és a tömeg kiözönlik a klubból.
A kocsiban bekapcsolta a lejátszót, és rögtön felcsendült a szám, ami nekem, rólunk szólt, mint annak idején a Little Things. Felnéztem Harryre, és ismét könnybe lábadtak a szemeim. De most láttam, hogy belőle is mély érzelmeket vált ki a zene. Hozzá hajoltam, finoman beletúrtam a hajába, és lehúztam magamhoz a fejét, hogy egy futó csókot adhassak a szájára.
- Vigyél haza! – suttogtam, mikor elváltam tőle. Csak bólintott, nem válaszolt. Olyan sebesen kanyargott az úton, hogy behunytam a szemem, és próbáltam nem leselkedni, mert a frász kitört. De olyan jól vezet, hogy semmi okom nem volt az aggodalomra. Csikorgó kerekekkel parkolt le a ház előtt, aztán szinte kiugrottunk az autóból és futva igyekeztünk a lakásunk felé.
Még az ajtón sem értünk be, mikor már előrenyúlva gomboltam az ingét, míg ő a kulccsal bajlódott, és ahogy beléptünk, úgy rúgta le a csizmáját, hogy az egyik a nappali közepén landolt. A karjába kapott, a szája feldúltan kereste az enyémet, én pedig az ölébe ugrottam, átfogtam a combjaimmal a derekát, és a haját téptem hevesen.
- Dugj meg! Kérlek! Most azonnal! –lihegtem a szájába, mire felmordult, és lerántotta a pólómat.
- Órák óta máson se jár az eszem! –Délután miattam maradt el a szex, de most tulajdonképpen örültem neki, mert ekkora érzelmi töltettel, mint amit a koncert adott, más dimenziókba nyílik átjárás a szeretkezéssel. Közben Harry a teraszra cipelt. Ott letett a földre, és egy pillanat alatt lerántotta a nadrágomat, az alsómmal együtt. Ő is ledobta a ruháit, és előrehajolva a jakuzzi gombjai fölé hajolt. Egy pillanattal később megjelentek a buborékok, aztán az egész víz szinte forrni kezdett. Harry megfordult, a fél karját a térdem alá simította, a másikkal a hátamat támasztotta meg, és úgy kapott ölbe, mint egy mennyasszonyt.
- Átemelsz a küszöbön? –kérdeztem mosolyogva.
- Átviszlek a Himaláján is, ha azt akarod. – Közben a szemembe nézett, és láthattam, hogy komolyan gondolja, bármit megtenne értem.
Fellépett a lépcsőn, aztán lassan ereszkedett le a túloldalon, engem szorosan tartva, teljes biztonságban. Elsőre felszisszentem, mert még nem melegedett fel teljesen a víz, de Harry forró ajkai gyorsan felforrósították a testemet. Kapkodva tapogattuk egymást, mintha most érintenénk először, mintha nem ismernénk a saját testünknél is jobban a másikét. Mikor végre átfogta merev szerszámomat, hátrahajtottam a fejem, és csak nyögdécselni tudtam. Pillanatok alatt a csúcs közelébe értem, ezért lefogtam a kezét.
- Lassíts! Mindjárt elélvezek – nyöszörögtem kínlódva. A zöld szemekben csodálat csillant, ahogy rám nézett. Enyhített a szorításon, aztán elengedett. Megfogta a csípőmet,  magára emelt, és ismét csókolni kezdett, de most olyan lágyan, és lassan, hogy a libabőr ellepte a testemet, még úgy is, hogy a meleg vízben ültünk. Az ujjai a hátamat simogatták, néha végigkarmolva a gerincem vonalát, aztán ahogy beértek a víz alá, széthúztak, és izgatni kezdték az ánuszomat. Nem volt szükség nagy előkészítésre, annyira vágytam rá, hogy magamban érezzem, és egybeforrhassak vele. Kitágult pupillákkal, csodálkozva nézett rám, ahogy rájött, mennyire kívánom.
- Igen! Ennyire akarlak! – súgtam neki, és a lábammal megtámaszkodva a kis padon, amin ült, felemelkedtem, lenyúlva beigazítottam a szerszámát, és egyetlen, erőteljes mozdulattal ráereszkedtem.
Harry felhördült, a torkából egybefüggő nyögések törtek elő, a szemeit lezárta, és próbált uralkodni magán, de nekem eszemet vette a vágy, és hiába próbált lefogni, hogy időt nyerjen, a vízben nem volt esélye. Egyre fokoztam a tempót, úgy lovagoltam rajta, mintha a derbin lennék, és karnyújtásnyira lenne a győzelem, miközben a fülébe csúsztattam a nyelvem. Benyúlt kettőnk közé, marokra fogott, és erőteljesen pumpálni kezdett. Ettől lecsökkent az előnyöm, mert képtelen voltam a mozgásomra koncentrálni, csak a fokozódó gyönyör töltötte be a testemet.
Harry felnevetett, és a nyakamba harapott.
- Most legyél olyan nagy legény! –kuncogott, ahogy lassan elernyedtem a karjaiban, és zihálni kezdtem. A szabad kezével megszorította a csípőmet, picit megemelt, ami a vízben könnyű volt, aztán lassan, érzékien mozogni kezdett. Eleinte panaszosan morogtam, mert normál esetben a gyors, határozott mozdulatokra gerjedek, sőt, egyre inkább a durva behatolásokra, de most, amikor végre sikerült befelé figyelnem, rájöttem, hogy minden döfésével eltalálja azt a belső, titkos pontot, ahonnan a kéj legmélyebbike fakad. Rászorítottam a fejét a nyakamra, ő szívni és harapni kezdte, a keze erősebben szorította a farkamat, és újra felvágódott a csípője, amitől ívbe hajlott a hátam, és sikoltoztam volna, ha nem tapasztom be a számat a saját tenyeremmel.

Összesimulva aludtunk, ahogy mindig. Harry magától értetődően fonta rám hosszú lábait, így béklyózva édes fogságba. A testünk annyira ismerte ezt a helyzetet, hogy pillanatok alatt ellazultak az izmaim, és kielégült sóhajjal hajtottam a karjára a fejem.
- Aludj jól, kicsi! –suttogta a fülembe. – Szeretlek.