Sziasztok!
itt az új rész, és bevallom őszintén, a mostantól következő pár fejezet a MTF-ből talán az egyik kedvenc időszakom. Remélem ti is szeretni fogjátok.
Nagyon köszönöm a kommentjeiteket, soha nem tudom majd meghálálni, hogy ennyire figyeltek rám, és megteszitek a kedvemért, hogy írtok. Mindent köszönök!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
xxxBecca
LV. Fejezet
Az elmúlt
két hét úgy telt el, mint egy álom. Nyakunkon az ünnepek, de az eddigi évekkel
ellentétben most úgy várom a karácsonyt, mint egy kisgyerek.
Louval minden olyan mint a mesében. Elmondtam neki az ajándékvásárlással
kapcsolatos fóbiámat, de csak nevetett. Kézen fogott, és kivezetett a konyhába.
- Most szépen ülj le, és engedd el magad! Rengeteg időnk van még, ne parázz!
Bekapcsolta a zenelejátszót, nyomkodott rajta valamit, és kellemes karácsonyi
dallamok töltötték be a szobát. A tűzhelyre tett egy lábast, és teleöntötte
tejjel. Öt perc múlva elém tett egy bögre forrócsokit. Aztán kotorászni kezdett
a szekrényekben, és mikor előszedte a hozzávalókat, beleöntötte őket egy
keverőtálba, majd elém tette a pultra. – Gyúrd össze!
Felhúztam a szemöldököm, és kérdőn néztem rá, de az arca határozott volt,
úgyhogy az utasításait követve belemélyesztettem az ujjaimat a tésztába, és
nemsoká egy kellemes, lágy anyag jött létre.
Elővette a Henriette nénikémtől tavaly kapott karácsonyi kiszúrókészletet (
SOHA nem gondoltam volna, hogy valaha használni fogjuk…) és kiválogatta azokat
a formákat, ami tetszett neki. Volt ott kiscsillag, nagycsillag, fenyőfa és
rénszarvas. Mikor el akarta tenni, még utánanyúltam a kevésbé ragacsos kezemmel,
és kiszedtem egy hóembert a kupacból. Rám mosolygott. Lelisztezte a pultot, egy
perc alatt kinyújtotta a tésztát, és mire feleszméltem, már javában készült a
karácsonyi mézeskalács.
Ahogy sült, isteni fahéjas illat töltötte be a lakást. Éreztem, ahogy
ellazulok. Halk karácsonyi dallamok
szóltak ( köszönjük Mr. Bublé!) és összefutott a nyál a számban a szagoktól.
Lou egy lapot rakott elém.
- Most szépen írd le, kit szeretnél meglepni karácsonyra!
- Mindenkit? – kérdeztem ijedten.
- Igen szívem, mindenkit! – határozottan bólintott, aztán dudorászva elfordult,
és egy tálkában valami fehér mázat kevergetett. Zacskóba töltötte, aztán a foga
hegyével finoman leszakította a sarkát.
A kihűlt sütik fölé hajolt, és teljes átéléssel rajzolni kezdett rájuk a
cukormázzal. Csak néztem, és lassan széles mosoly kúszott az arcomra. Nagyot
sóhajtottam, és kezembe vettem a tollat.
Mikor másodszor ment le a CD, már én is énekeltem. A lapon legalább ötven név
sorjázott, úgyhogy elégedetten dőltem hátra.
- KÉSZ! – közöltem olyan mérhetetlen büszkeséggel, mintha gyufaszálakból
építettem volna fel a Big Bent. Lou
vigyorogva felém fordult, a kezét egy konyharuhába törölte, és közben a hátam
mögé lépett. Az állát rám támasztva nézett át a vállam fölött.
-Hmm. Ez igen. Nagyon ügyes vagy. – olvasni kezdte a neveket - Igen…. Hát
persze, hogy Nicolenak is…. Ó Lux baba, a kis cuki… Carlnak is? …Te tényleg egy
imádnivaló pasi vagy. –nem tudtam, ezt mire mondja, de közben kis kezei
előresiklottak az oldalamon, és átfogták a mellkasomat. Elfordítottam a fejem,
hogy a számat kínáljam fel neki. Egy ilyen dicsérethez biztosan jár csók is.
Nem csalódtam. Egy nagy sóhaj kíséretében hajolt a számra, és forró nyelve
máris az ajkamat simogatta. Felnyögtem, az alsóm azonnal szűkössé vált.
Egyszerűen nem tudok betelni vele. Szinte állandóan kívánom, mindegy, hogy
ébren vagyok-e vagy álmodom.
Mielőtt elmélyíthettem volna a csókunkat, vagy megfordulhattam volna a széken,
hogy átvegyem az irányítást, és egy perc múlva a konyhakövön tegyem a magamévá,
Louis elhúzódott, és kinyúlt mellettem a pult felé. Egy mézeskalácsot tömött a
számba, és egy másikat a sajátjába.
Kíváncsian nézett rám:
- Na, milyen?! – kérdezte. Éreztem, hogy fontos neki a véleményem.
- Isteni. Majdnem olyan finom…. – láttam a kétségbeesést a szemében – mint te!
– elnevettem magam. Érte nyúltam, átfogtam a derekát és magamhoz öleltem. A
fejét a nyakamba fúrta, és nagyot sóhajtott.
- Félek. – a kimondott szó ott visszhangzott kettőnk között. Eltoltam magamtól,
hogy lássam.
- Mitől félsz kicsi? – az arcát fürkésztem. Lehajtotta a fejét, ezért az álla
alá nyúltam, hogy a szemébe nézhessek.
- Ez túl szép… túl jó minden. Rettegek, hogy elveszítelek. – legördült egy
könnycsepp az orra mellett.
- Kicsi! – próbáltam belevinni annyi érzelmet a hangomba, amennyit csak tudtam
– Szeretlek! Az életemnél is jobban. Ne is gondolj ilyenekre. Megvívtunk azért
ami a miénk, és megérdemeljük. Bármit feláldoznék, hogy az enyém maradj. Ugye
tudod? – szipogva nézett a szemembe.
- Komolyan mondod?
- Viccelsz ugye? Több millió ember százszázalékosan biztos volt abban, hogy
szerelmes vagyok beléd, mikor mi ketten még el sem hittük. – végre elmosolyodott
– Várd meg, míg több millió ember fogja azt mondani, hogy már nem szeretlek, és
utána kezdj el kételkedni az érzéseimben.
Felnevetett, és a szívem félrevert. Magamhoz rántottam, és szenvedélyesen
megcsókoltam. Visszacsókolt, nem kevesebb tűzzel, mint ami bennem égett. Egy
perc múlva a konyhakövön tettem a magamévá. Ami késik nem múlik…
Louis forradalmasította a karácsonyt. A szépen átgondolt listámhoz hozzáadta az
ő rokonait, és El-t, akit én szándékosan nem írtam fel, mert Ő Louhoz tartozik,
aztán egy vacsora alatt alattomosan becsempészte a témát a beszélgetésünkbe.
- Az emberek annyi vacakot összevásárolnak így karácsonykor.
- Igen, ezért is gyűlöltem mindig az ajándékozást. Ráadásul nagyon nehezemre
esik megjátszani, hogy örülök valaminek, ha igazából nem tetszik, vagy utálom.
- Hmm…És te minek örülnél? Sorold fel! – elgondolkoztam, aztán először csak egy
dolog jutott eszembe, majd egyre több és több. Ahogy kimondtam őket, Lou mindig
a papír fölé hajolt, és beírt egy-két dolgot a névsor mellé. Aztán ő mondott
egy-két dolgot, amiről nekem más jutott az eszembe. Mire kivégeztük a
desszertet, ami isteni csokis muffin volt, már szinte tele volt írva a lap.
Akkor elégedetten hátradőlt, és felém nyújtotta.
Végignéztem a listán, és elállt a szavam. Alig maradt pár ember, akinek a neve
mellett nem szerepelt a neki szánt ajándék.
- Az elvem a következő. Csak olyat veszek meg, aminek én is örülnék. Általában
bejön. – Annyira édesen mosolygott, hogy muszáj voltam odahajolni és egy csókot
lopni tőle.
Felállt, kihozta a laptopot és elmélyülten ütni kezdte a klaviatúrát. Mire
elpakoltam az edényeket, és teleraktam a mosogatógépet, örömteljes nyikkanások
hangzottak fel a szájából.
Mögé settenkedtem, és meglestem mit csinál. Mellette feküdt a lista, és egy
csomó név ki volt már pipálva.
Az állam leesett. Megrendelt egy rakás színház és koncertjegyet, a
családjainknak lefoglalt egy-egy Karib-tengeri nyaralást, a többi rokonnak a
kitalált ajándékok többségét is megrendelte a neten, és épp a gyerekeknek
próbált megfelelő ajándékot találni egy játék webáruházban, de leakadt a legoknál.
- Fúúú, ez de jó! … és ez is….. Azt nézd! Star Wars űrsikló. Anyám! Van
halálbolygó is. – álltam mögötte és közben fülig ért a szám. Bár már rég
kitaláltam, hogy mit kap karácsonyra, de azért a kézzelfogható ajándék ötlete
még váratott magára. Most viszont magam előtt láttam, ahogy a karácsonyfa alatt,
a földön ülve legózunk, és gyönyörű kék szeme csillog a boldogságtól.
Amikor éjjel elaludt, kisettenkedtem, és megrendeltem az összeset a fiúk
címére. El ne felejtsek szólni nekik, hogy Lou ajándékai, mert különben mire
odaérek, már mind kibontva hever szanaszét és ezerrel megy a legoépítés.
A másik ajándéka miatt kénytelen voltam csúnya dolgokat művelni. Például
hazudni neki, és még Elt is bevonni a dologba. Muszáj volt, hogy elcsalja egy
napra és egy éjszakára, mert amit kitaláltam, az még úgy is necces lesz
egyszerre, ha ketten csinálják órákon át. Nem nagy meglepetés, hisz ez köztünk
már valamiféle rituálé, de azért reméltem, hogy örülni fog neki. És volt még
egy ajándékötlet a tarsolyomban, ami egyre többször motoszkált a fejemben, de
egyelőre mindig elhessegettem, mert Louis azt mondta, csak olyat szabad adni,
aminek te is örülnél. Ezen még gondolkodnom kell….elég sokat.
Egy keddi napon, amikor csak délelőtt stúdióztunk, a megbeszélt időben
megjelent El és olyan élethűen adta elő, hogy szüksége van Loura, és ráadásul
azt szeretné, ha ott is aludna, hogy ha nem tudtam volna, hogy csak megjátssza,
esküszöm nagyon megsajnálom. Minden esetre Kicsi csont nélkül bevette, és félve
nézett rám, hogy elengedem-e.
- Mit szólnál hozzá? – kérdezte tőlem, és láttam a szemében az aggodalmat,
hátha vannak ellenvetéseim. Odaléptem hozzá, mélyen megcsókoltam, és aztán a
szájába morogtam.
- Semmi kifogásom, hogy lemondjak rólad egy éjszakára, ha holnap kárpótolsz a
kimaradt szexért.
El felköhögött, és amikor ránéztem, vörösbe fordult az arca.
– Fiúk! Az isten szerelmére! Legalább
szóljatok, hogy forduljak el, vagy menjek arrébb. – Éreztem, hogy elégedett mosolyra húzódik a
szám.
- Bocs Eleanor! Nem akartalak zavarba hozni, de mindennek ára van. –
kacsintottam rá. Lou arca is lángban égett, és belekönyökölt az oldalamba.
- Hazz! Disztingválj! - Nem nehéz őket
kiborítani. Felnevettem, még egy puszit nyomtam az arcára, aztán otthagytam
őket. A tetováló-szalonba hajtottam, ahol már tűkön ülve várt a két mester, és
ahogy elhelyezkedtem az ágyon, máris a mellkasom fölé hajoltak. Aztán csak a
kín, végeláthatatlanul.
Mivel az ajándékokat Lou elrendezte a neten, semmi vásárlási kényszer nem
nyomta a vállamat.
Sokasodtak a fellépések, a tévészereplések. Karácsony közeledtével a munka
mindig megtöbbszöröződik. Egyik stúdióból a másikba rohantunk, hogy
elénekeljünk egy karácsonyi dalt, vagy az új album valamelyik számát, vagy
előre felvett talk-showkban legyünk roppant viccesek. Ez azért rohadt nehéz,
mert mindig ugyanazt kérdezik, de elvárják, hogy mást válaszolj, és közben
legyen nagyon humoros is, hisz az emberek azért nézik ezeket a műsorokat, hogy
szórakozzanak. Utálom az egészet. Akkora a nyomás, hogy sokszor úgy érzem, nem
bírom tovább, ki akarok szállni. De a szerződésünk még évekig megbéklyóz
bennünket, arról nem is beszélve, hogy itt nem csak magadról döntesz. Ha egy
borítja a bilit, akkor a másik négy is szív miatta. Ez egy hatalmas kő, ami
állandóan nyomja a szívedet. De ez van, minden jóban van valami rossz. Ha ez nem
lenne, akkor Lout sem ismertem volna meg. Tehát ez az ára, és én zokszó nélkül
fizetek!
Amikor elhatalmasodott rajtam a rémület, hogy nem bírom ezt tovább, olyankor
mindig Louisra néztem, aki felhőtlenül mosolyogva tűrt szinte mindent. Mindig
tudott újat mondani, vagy csak bedobott egy poént, esetleg valami döbbeneteset
művelt, amitől mindenkinek leesett az álla. Hihetetlen egy pasi! AZ ENYÉM!
Amikor volt egy szabad délutánunk, és esténk, Lou közölte, hogy bemegyünk a
városba. Ez azt jelentette, hogy emberek közé. Ettől egyszerre vert le a víz,
és rázott a hideg.
- Nyugi tigris! Öltözz melegen, és vegyél fel kapucnit is. Copfozd össze a
hajadat, és tegyél fel egy szemüveget. – Mindent az utasításainak megfelelően
tettem, de még így sem hittem el, hogy sikerül elvegyülnünk úgy, hogy nem
ismernek fel percenként. Mikor kilépett a szobájából, hangosan felvisítottam.
Egy logóülepű hip-hopos gatya redőzött a lábain, ahhoz egy deszkáscipő, egy
feliratos high school dzseki, és egy baseball sapka, rajta egy szőrős fülmelegítővel.
Bármilyen hihetetlen, de iszonyat cuki volt még így is. Azt hiszem, ha így
látom meg először, akkor is beleszeretek.
Készen álltunk a nagy útra. Én legalábbis úgy éreztem, a Himaláját kell
megmásznom, oxigénpalack nélkül. Louis várakozásteljes mosollyal nézett rám,
aztán kézen fogott, és kirángatott a lakásból. Még utoljára belekapaszkodtam az
ajtófélfába, és egy kis műsírást is bevetettem, de hajthatatlan volt.
Lefejtette az ujjaimat, aztán becsukta az ajtót. Lemondóan sóhajtottam. Nincs
visszaút.
Beültünk a kocsiba, de most ő vezetett. Nem szereti a Landrovert, szerinte egy
batár, de most sejtelmes arckifejezéssel ült a volán mögé.
Mikor kikanyarodtunk a főútra, és nem London belvárosa felé, kíváncsian
fordultam felé.
- Hová megyünk?
- Meglepetés! – válaszolta, de semmi mást nem tudtam kiszedni belőle.
Kellemesen befűtötte az utasteret, és a magnóból a már megszokott Bublé
karácsonyi lemez szólt. Az ismerős dallamok lassan feloldották a hangulatomat,
és nemsokára együtt énekeltük a számokat.
Legalább egy órát haladtunk a számomra ismeretlen úti cél felé, amikor Lou
lekanyarodott a pályáról. Pár perc múlva egy kisváros kivilágított főtere
mellett hajtottunk el, ahol karácsonyi vásár bódéi álltak egymás mellett. Nem messze
parkoltunk le a központtól, és kinyújtóztattuk elgémberedett lábainkat. Mikor
odaértünk, már sötétedett ( ezt IS utálom a télben, hogy már négykor sötét van)
de a fények egyre jobban hangsúlyozták az ünnepi hangulatot. Elindultunk a vásár felé. Egyszercsak Louis
berántott egy kapualjba, és olyan forrón tapadt a számra, hogy elakadt a
lélegzetem. Azonnal reagáltam, a nyelvemet az ajkai közé fúrtam, a kezemet a
fenekére simítottam, és magamhoz húztam erősen. Felnyögött, és viszonozta a
szenvedélyt. Kicsi keze a kabátom alá kúszott, és a mellkasomat fedezte fel
vele. Fuldoklásig csókolóztunk, és én folytattam volna ájulásig, hisz az én
tervemet váltotta valóra, de Lou lihegve húzódott el.
- Menjünk! – hajolt oda egy puszira, aztán megfogta a kezem, és húzni kezdett.
Idétlen vigyorral az arcomon hagytam magam.
A vásár fantasztikus volt. Kézzel készült ajándéktárgyak tömkelege. Vettünk egy
rakat kézzel festett izzósort, üvegdíszeket a saját karácsonyfánkra, csomagolópapírt és szalagokat, amiket Lou
úgy válogatott, mintha gyémántok lennének. Nem értettem miért annyira lényeges,
de a hangulat magával ragadott engem is. Végül én is választottam hármat, de
mikor mellétettem a szalagot, Kicsi neheztelően nézett rám.
- Ne szórakozz Hazz! Nem veszünk a piros papírhoz kék masnit. – tátott szájjal
bámultam vissza.
- Miért nem?
- Mert nem megy hozzá! – hirtelen becsuktam a szám. Jaaaa…. Hát ha nem, hát
nem. Elröhögtem magam. Ő pedig megsimogatta az arcomat, és kiválasztott egy
arany szalagot.
Beszereztünk még néhány gyönyörű sálat, és más apróságokat azoknak, akik velünk
dolgoznak, hogy legyen mivel meglepni őket is. A kézzel készült szappanoknál is
elidőztünk, aztán a gyertyaöntőnél válogattunk. Végül egy kovácsot bámultunk
vagy egy órán át, aki olyan boszorkányos ügyességgel készített apró patkókat,
hogy nem bírtuk otthagyni. Vettünk pár darabot, hogy újévre elosztogassuk,
hátha tényleg szerencsét hoznak.
Csomagok tömkelegével megpakolva ültünk le egy forraltboros bódénál. Lou
alkoholmentes puncsot ivott, én megengedtem magamnak egy ütősebbet. Mellettünk
kemencében friss kenyérlángost sütöttek, úgyhogy beettünk belőle. Aztán teli
hassal, boldogan cipekedtünk az autó felé. Életemben nem élveztem még ennyire
karácsonyi vásárlást. Mikor a kisutcában gyalogoltunk, előre átvettem az összes
csomagot az egyik kezembe, aztán mikor a már ismerős kapualjhoz értünk,
elkaptam Louis kezét, és berántottam a sötétbe. Ledobtuk a szatyrokat és
egymáshoz simultunk. Felnyögött, mikor megcsókoltam, és rájött, hogy mit akarok
tenni vele. Egyfolytában kifelé kukucskált, míg a kezemet a nadrágjába
csúsztattam és átfogtam a péniszét. A
szemében szenvedély csillant.
- Hazz ne! – erőtlen ellenkezés volt csupán.
- Deeee! – nekiszorítottam a falnak és izgatni kezdtem. Két perc múlva már
nyöszörgött, nehezére esett, hogy ne hunyja le a szemét, de a lebukástól való
félelmében mereven bámult kifelé.
Az arcát néztem, az utcai lámpa fénye csak azt világította meg. Gyönyörű volt.
A vonásai kisimultak, a szája reszketett a visszafojtott nyögésektől, és erősen
harapta az ajkát. A tenyerem sikamlóssá vált, vágyának cseppjei kezdtek
kibuggyanni az erőteljes fejéstől. A másik
kezemmel a zsebembe nyúltam, és elővettem egy zsebkendőt. Felhúztam a
pulóverét, és felkészültem a gyönyörére.
A szemei elhomályosodtak, a pillái megrebegtek, az ajka elnyílt. Éreztem, hogy
megfeszülnek a hasizmai, és elnehezül a légzése.
- Gyere Kicsi! Élvezz nekem! – suttogtam, hogy meg ne törjem a varázst.
- Harry! – nyöszörögte, és lüktetni kezdett a markomban.
IMÀDOM!!! Ez annyira aww!! :3 Elolvadtam, szétfolyva a padlón! Teljeden elvarázsolt, szinte éreztem a karácsonyi mézeskalács illatát, annyira jól megírtad! A kis karácsonyi vásár, jajj, nem lehet betelni vele, ahogyan ezzel a történettel sem! :3 És a vége... Nem is ők lennének, ha ez nem történt volna meg :p Kis perverzeim! ;) "- Gyetek Kicsi! Élvezz nekem!" OMG!!! :p Ide írnék valamit, de az túl perverz! XD
VálaszTörlésPuszii <3
Ui: Tetkó? :) Egy rugóra jár az agyunk, ha az lesz amire gondolok, de ezt majd megbeszéljük ;)
Tudom, hogy lefoglaltam a 10. helyet, de nem bírtam ki, és első komizó lettem! ;)
TörlésHahó!!!
TörlésOlyan vagy, mint Olaf a jégvarázsból,,,, csak én nem tudok neked saját hófelhőt adni, hogy el ne olvadj, mint Elsa.
Elfelejtetted megírni a túl perverz mondatot, amit ígértél....:P
A tetkót se beszéltük meg :((
Az én agyam a szita, nem a tied!!
xx
Amúgy ha írsz 9 kommentet, akkor a tizedik is a tiéd lehet:P:P
Juuujj*-* ez nagyon juuj*--* lett :D <3<3
VálaszTörlésIgen??? Örülök!!!
TörlésRemélem a következőket is szeretni fogod!!!
puszillak !!
xxxBecca
Jaj, istenem. Imádtam. Olyan édesek és olyan szerelmesek.
VálaszTörlésEzzel a résszel elérted, hogy a karácsonyt még jobban várjam. Tényleg nagyon várom már.
Nos, mi újat írhatnék még?! Azt hiszem ezt a sztorit SOHA nem fogom megunni. Sőt, egészen biztos vagyok benne.
Előre érzem, mennyire szeretni fogom az elkövetkezendő időszakot a történetben.
Csodás lett, imádlak, és remélem a kövit megint ilyen hamar hozod el nekünk!!!
Pusy: Naomi Greg xxx
De jó! És a karácsony pillanatok alatt itt lesz, ahogy ismerem a szokásait :p
TörlésAz remek lenne, ha soha nem unnátok meg, mert mikor azt hiszem, már befejezem lassan, akkor mindig írok bele hirtelen 4-5 részt:))
Igen, szerintem szeretni fogod a következő részeket, vagyis csak remélem, és kíváncsian várom, mi a véleményed.
puszi!!
omfg, annyira de annyira imádom *--*
VálaszTörlésOlyan édesek, olyan imádnivalóak, olyan...... annyira szeretem őket. Az ilyen pillanatok a legjobbak. semmi rossz. Csak a jó. Happiness. Úgy imádom *-*
Szerintem én már komolyan a függője vagyok a blogodnak. :D Most is élesen beszívtam a levegőt amikor láttam az új részt. Olyan csodálatosan írsz. Annyira átjön minden, érezni lehet amit ők éreznek. Hihetetlen. Fantasztikus vagy.
Sose hagyd abba az írást, nagyon nagyon tehetséges vagy. Eszméletlen
Imádom, Imádlak <3
xxx
Reni
Igen, én is azt szeretem a legjobban, mikor nincs feszültség, csak a szerelem.... ha tehetném én csak ilyen nyálblogot írnék.
TörlésEgyelőre nem tervezem, hogy abbahagyom az írást, főleg azért nem mert ti itt vagytok, és mindig inspiráltok!
ÉN IMÁDLAK TÉGED!!!
Becca
annyira jól írtad le a karácsonyi hangulatot, hogy elkezdtem én is hallgatni Michael Bublét és olyan volt mintha karácsony lenne!! teljesen elvarázsolt :) :)
VálaszTörlésnagyon jó!! :)
Nem soká jön Bublé, és élőben fogok rá tombolni az arénában, bár nem a karácsonyi lemezt fogja előadni remélem:))
TörlésBárcsak a fiúk is eljönnének jövőre, legalább Bécsig, vagy Pozsonyig.... de ha itt lennének Budapesten, az lenne a legcsodálatosabb!
Én ezt kérem Jézuskától!!!
Köszönöm a dicséretet, nagyon , NAGYON jól esett.
xxxBecca
Van egy erős olyan érzésem hogy a következő részek írtó cukik lesznek *-*
VálaszTörlésAnnyire bele élem magam ebbe az egészbe :")
Kész csalódás volt kinézni az ablakon és rájönni ,hogy nem szakad a hó,nincs karácsony :c
Mellesleg utálom az őszt ....:/
Eszméketlenül édes lett ez a rész is :) *-*
Tényleg egy csoda vagy!!Úgy várom már ,hogy bármilyen írásodat könyben olvashassam <3
Boldoog pénteket :* Pihend ki magad!!
xoxo:
~B
ui.: MA TANÍTVÁNY AAAAAAAA VAROM *_______*
Nekem az ősz a kedvenc évszakom, és a telet utálom, kivéve a karácsonyt. Az ünnepi készülődést szeretem.
TörlésÉn is alig várom, hogy bármilyen írásomat könyvben olvasd, hidd el )
Pihenek ezerrel, közben Sinistert fordítok és MTF-et írok, valamint Dreamyt szórakoztatom...szegény :((
puszillak. hogy tetszett a tanítvány??
Becca
Becca, imadlak:3
VálaszTörlésNa meg persze Larryt (is). Normalis dolog h egyszer Harryre, maskor pedig Loura vagyok feltekeny? Szerintem meghulyultem, vagy csak megszallott olvasod lettem (ugy ahogy Dreamy Girlnek is). Szerintem a masodik.
UI: Sok sikert a sulihoz..
xx Amanda
Féltékeny??? Hogy érted azt, hogy féltékeny? Ha megszállott olvasónk lettél, akkor különösen imádunk, és ezt nyugodtan mondhatom Dreamy nevében is!!
TörlésKöszönök mindent , legyen jó hétvégéd!
Becca
Hát.. Ugy feltekeny h amikor Lou csinal valami kis cukisagot, akkor feltekeny vagyok Harryre.:)
TörlésEs amikor Harry csinal valamit akk Loura.
ÓÓÓóóóóóóóóóóóóóóóó...így teljesen értem, és átérzem:)))
Törlésvagyunk így egy páran ;) ;)
Mindenkinek kellene egy ilyen( vagy egy olyan) társ :)