CXVII. Fejezet

Sziasztok!

Ma van a One Direction megalakulásának ötödik évfordulója, ami az első hivatalos Larrymoment is egyben. Pontosan 21.22 perckor (helyi idő szerint) lesz öt éve annak, hogy megalakult a világ legeslegnagyobb, legeslegjobb és legeslegsikeresebb fiúbandája.
Ezért ma extra részt hozok mindkét futó blogomba, és egyúttal szeretném megköszönni a rengeteg csodás percet, amit átélhettem veletek, mert támogattok, és szeretitek a történeteimet,,, Igen, ma kicsit nosztalgikus hangulatba kerültem megint, bocsánat!!

Köszöntöm az új feliratkozókat, akik két nap alatt, annyian érkeztek, mint máskor két hét alatt (sem)... ha van kedvetek írjatok pár sort, hogyan találtatok ide, és hogy tetszik a történet!!!

Hatalmas, évfordulós ölelés mindenkinek!! <3<3

Becca

*** Zayn***

– És végül, miben maradtatok? – kérdezte El, ahogy hátradőlt a puha párnák közé, egyenesen Max karjaiba.
– Abban maradtunk, hogy megtervezik a szakításunkat – válaszoltam, és a poharamat feléjük emeltem, miközben Harry az ölemben feküdt, és vállig érő, göndör fürtjei szétterültek a combomon.
– Akkor erre igyunk! – mondta Max, és előrehajolt, hogy koccintsunk. A kristálypoharak gyönyörűen csilingeltek, és ehhez a művelethez Harry is felült.
– Te még nem is ihatsz! – szólt rá kötözködve El, de közben fülig ért a szája. Harry kinyújtotta rá a nyelvét, és cuki grimaszt vágott. – Te meg nem pasizhatsz, hisz egyelőre tartós kapcsolatban élsz! – próbált visszavágni.
– Aha… a te vőlegényeddel – kuncogott Eleanor, mire mind a négyen felnevettünk, Harry pedig oldalra fordult, és egy puszit nyomott a számra.
– Elég faramuci helyzet – mondtam, de közben összefűztem a pillantásom a mesés, szikrázóan zöld szemekkel, amik kissé fáradtan csillogtak.
– Az egész életünk faramuci – sommázta Hazz, és egy nagy sóhajjal visszadőlt az ölembe.
– Ha már itt vagyunk, nem lehetne megszervezni a karácsonyi fotózást? – kérdezte El bátortalanul.
– Dehogynem! – vágtam rá, mert nagyon jó ötletnek tűnt, hogy letudjuk a dolgot. Előkaptam a telefonom, és felhívtam Brandont, hogy másnapra legyen kész a fotós, és csináljunk képeket az ünnepekre, néhányat szilveszterre is, hogy ne kelljen megint PS-elni, vagy emiatt repkedni, mikor így is elég feszített lesz a tempó.
– És karácsonykor mik a tervek? – kérdezte Max, mikor megcsörrent a telefonom. Ránéztem a kijelzőre, és mikor láttam, hogy Zayn az, elnézést kértem, kibújtam Harry alól, és felálltam, hogy elsétáljak a terasz szélére.
– Heló, cimbi! – mondtam, és feszülten vártam, hogy mit fog mondani.
– Szia, Lou. Csak azért hívtalak, mert megígértem, hogy elmesélem, mi volt bent az ügynökségnél.
– És mi volt? – kérdeztem, mert valahogy nem tetszett a hangja.
– Semmi extra. A szokásos porhintés. Megígérték, hogy jövőre több szabadidőnk lesz, és hogy az ötödik lemezre végre felkerülnek a számaim, de ezt csinálták tavaly is.
– Hátha most betartják a szavukat. Harryvel eléggé keményen odamondogattunk. – Próbáltam elhitetni vele, hogy ezentúl minden más lesz, és közben rájöttem, magammal is ezt teszem… El akarom hinni, hogy megváltozhatnak a dolgok, és minden sokkal jobb lehet. Keserű epe marta a torkomat.
– Nem tudom, haver, valahogy nem volt elég meggyőző. Nem lesznek alkoholtesztek, de a drog szigorúan tilos, és alá kellett írnom egy nyilatkozatot, amiben tudomásul veszem, hogy a zenekar jó hírét kockáztató cselekedeteimmel vétek a szerződés faszomtudja hányadik pontja ellen, ami annyit jelent, hogyha kompromittáló képek készülnek rólam, akkor a jövedelmem felét elveszik.
– Még akkor is lesz mit a tejbe aprítanod! – mondtam, és felnevettem, hogy elvegyem a szituáció élét, de a hangom elég hamisan csengett, még a saját fülemben is. Felpillantottam, és Harryével akadt össze a pillantásom, aki bár Ellel és Maxszel beszélgetett, mégis éreztem, hogy engem figyel, és tudtam, minden szavamat hallja.
– Nem is a szaros lóvéról van szó… Ez elvi kérdés – mondta indulatosan Zayn, és én értettem, hogy miről beszél, de sajnos nem tudtam maradéktalanul igazat adni neki. Hisz ő most nem egy páncélos lovag, aki az igaz ügyért harcol, hanem egy milliomos zenész, aki épp azt akarja elérni, hogy teljesen a lovak közé dobhassa a gyeplőt, és következmények nélkül tegyen, amit csak akar.
– Sajnos, ez nem egy botrányos rock zenekar, Zayn. Itt tényleg kislányok a rajongók, és nem lenne túl jó, ha rossz példát mutatnánk.
– Ezt te mondod, aki végigvideózta az utat, amíg füveztünk a kocsiban, és fel is baszta a netre?
– Teljesen igazad van, az egy ballépés volt. De tanultam belőle.
– Nagyon büszke vagyok rád! – mondta, és kajánul felnevetett, de a hangja keserű maradt.
– Zaynie, én nem akarom neked osztani az észt, csak igyekszem valami kompromisszumos megoldást találni. Perrie érdekében is jó lenne, ha kicsit visszafognád magad.
– Pezz okos lány, és ismer, mint a tenyerét. Nem azt mondom, hogy nem érdekli, kivel bújok ágyba, de a helyén kezeli dolgokat.
– Attól, hogy eddig megbocsátott, egyszer még nála is betelik a pohár– mondtam halkan, mert nem akartam túlfeszíteni a húrt.
– Igen, ezt én is tudom, de tudja, hogy szeretem, és ezek a kis kalandok csak azért vannak, hogy levezessem a feszültséget. Nem kell túlreagálni.
– Mondd, ezt fordított helyzetben te is elfogadnád? – Nem bírtam megállni, hogy megkérdezzem.
– Természetesen nem! A vallásom szerint egy nő csak addig tiszta és értékes, míg más férfi nem ér hozzá.
– A vallásod pedig megengedi a többnejűséget… – mondtam, mert kezdett felmenni a pumpám.
– Igen, de eszem ágában sincs több nővel élni.
– Tiszta szerencse! – röhögtem fel, mert ez már tényleg abszurd volt egy kicsit.
– Mindegy, a lényeg, hogy nem volt nagy cirkusz, normálisan megbeszéltük a dolgokat, és talán, de csak talán… – itt szünetet tartott – normalizálódik a helyzet.
– Ennek nagyon örülök, tesó! – mondtam, és tényleg megkönnyebbültem. Harry felé mutattam a hüvelykujjamat, aki szélesen elvigyorodott, és megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
– Akkor holnapután találkozunk a reptéren – köszönt el Zayn.
– Igen, Orlandóban bulizunk egy nagyot, oké? – kérdeztem, mire még dünnyögött valamit, aztán bontotta a vonalat.
Visszasétáltam a társasághoz, és mikor leültem Harry mellé, töltöttem egy nagy pohár pezsgőt, majd egy hajtásra kiittam.

***

Brandon meglepően készséges volt, de később rájöttem, csak neki könnyítettem meg a dolgát azzal, hogy nem kellett könyörögnie néhány fotóért, hanem készségesen pózoltunk órákon át, míg vagy ötször öltöztünk át, és vigyorogtunk, mint a vadalma. Hazz mindenhová jött velünk, és messziről követte az eseményeket. Nem is tudtam hová tenni a dolgot, mert eredetileg úgy volt, hogy Jeffel tölti a napot.
Mikor már a harmadik helyszínen is túl voltunk, és a fotós elégedett volt a több száz képpel, amit készített, végre elengedtek bennünket. Eleanor elsietett, mert még vásárolni akart, és este már repültek is haza, úgyhogy egy elégedett, nagy sóhajjal sétáltam a kocsihoz, aminek az oldalához Harry dőlt, hanyag tartásban.
– Mizu, cica? – kérdeztem tőle, és a kezemet a derekára simítottam.
– Végeztél? – puszilt a fülem mögé, és hátrafelé beletúrt felfésült hajamba. Ránéztem, és észrevettem, hogy bár a szájával elmosolyodott, a szeméig nem ért el a dolog.
– Igen, hála az égnek. Mi a baj, Hazza? – kérdeztem, és kinyitottam előtte a kocsiajtót.
– Semmi az égvilágon! – füllentette, és még egy puszit nyomott az arcomra, miközben beszállt.
– Nem versz át! – suttogtam, és becsaptam rá az ajtót. Megkerültem a kocsit, beszálltam a vezetőülésbe, és egyből oldalra fordultam, nekidőlve az ablaknak.
Néztem Harryt, aki mindenhová tekintgetett, csak rám nem, és sűrűn pislogott. – Ne csináld ezt! – szóltam rá halkan, és előredőlve a térdére tettem a kezem.
– Tényleg semmi, kicsi… – Még mindig nem adta meg magát.
– Harry! Jobban ismerlek, mint saját magamat. Nagyon jól tudom, hogy valami nyomaszt. Kérlek, ne kelljen harapófogóval kiszednem belőled!
– Oké… – sóhajtotta, és egy pillanatra lehunyta a szemét.
A gyomrom összezsugorodott, mert az emlékek nem múlnak el nyomtalanul. – Félek.
Csak ennyit mondott, de annyi érzelem volt a hangjában, hogy a torkom kaparni kezdett.
– Mitől, szívem? – kérdeztem azonnal, és felé hajoltam, hogy megsimogassam az arcát.
– Nem is tudom. A változástól… a cirkusztól… a bántásoktól… mindentől! – szakadt ki belőle, én pedig azt hittem, meghasad a szívem.
– De hát mindig te akartad, hogy előbújhassunk. És azt hittem örülsz, hogy megszabadulunk az állandó színjátéktól.
– Igen, persze hogy örülök. Annak pláne, hogy El szabad lesz, és végre élheti az életét. De mi van, ha a zsíragyaknak igazuk van, és a világ ellenünk fordul?
Egy pillanatra elgondolkoztam, mert nem akartam olyan választ adni, amiben nem hiszek maximálisan.
– Tudod, anyu mit mondott mindig, mikor kicsi voltam?
– Most is kicsi vagy! – lágyult el a hangja, és magához húzott egy rövid csókra.
Rosszallóan néztem rá, de közben a szívem megtelt szerelemmel.
– Szóval azt mondta, ha valamitől féltem, hogy képzeljem el a legrosszabbat, ami bekövetkezhet. Ha úgy érzem, azt még túlélem, akkor nincs mitől tartanom.
Láttam, hogy Harry elgondolkozik, és mereven bámul ki a szélvédőn. Eljátszott a gondolattal. – Mi lehet a legrosszabb forgatókönyv? – kérdeztem, és még mindig a térdét fogva hátradőltem. – Nagy botrány, millió címlap, és cikk, hírek a tévében, százmillió gyűlölködő tweet, és felháborodott kamaszlányok tömegei.
Harry ijedten nézett rám, a szemei rettegésről árulkodtak, nekem pedig a szívem szakadt meg. – De meddig? Egy hét, maximum kettő. Képtelenség ennél tovább a figyelem középpontjában maradni. Azt a két hetet pedig eltölthetjük Dubaiban, vagy akárhol, egy fehérhomokos tengerparton, egy bungiban, távol a civilizációtól, csak egymásra figyelve, anélkül, hogy bekapcsolnánk a telefonunkat. Hidd el, a föld nem áll meg, és mire visszatérünk a cirkuszba, már más lesz a porondon. Aztán legfeljebb még egy darabig száz fotós sikítozva futkos majd, ha megjelenünk valahol, de az is elcsitul. Esetleg egy bátor showman megkérdezi, hogy ki van felül. De hisz ezt már évekkel ezelőtt elmondtuk, úgyhogy ebben sem lesz semmi elviselhetetlen.
Igyekeztem meggyőző hangnemben beszélni, és úgy tűnt, sikerült is valamennyire, mert Harrynek kisimultak a vonásai, és a szája szegletében már apró mosoly bujkált, mire az utolsó mondat elhangzott.
– Igazad van! Csak most kicsit hirtelen történt az egész, és megijedtem. Tudod… – mondta, és még mindig kicsit félve pillantott rám – megszoktam ezt, ami most van. És nehezen bírom a változást. Valamennyire biztonságérzetet ad, hogy élhetjük az életünket, és nem kajtatnak utánunk fotósok. Itt is és otthon is megteremtettük azt a külön világot, amiben szabadon mozoghatunk. És attól félek, az események elsodornak, mint már annyiszor, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket. Vagy annyira feszültek leszünk, hogy egymáson töltjük ki a mérgünket és… – elfúlt a hangja. Egyből tudtam, mi a baja.
– Gyere ide! – mondtam neki, és két kézzel nyúltam érte, hogy közelebb húzzam magamhoz. Hosszú karjával az ülés alatti pedálhoz nyúlt, és egy pillanat alatt hátraengedte. Mikor a kormány a lehető legtávolabb került tőlem, egyetlen, ruganyos mozdulattal ellökte magát, és az ölemben kötött ki. Átfogta a nyakamat, és a vállgödrömbe fúrta az arcát. – Nincs mitől félned! – suttogtam a hajába, ahogy a feje búbját puszilgattam, és a hátát simogattam. – Nincs az az erő, ami elszakíthat tőled, és nincs az az aljas szándék, ami közénk férkőzhet. Mondtam neked, mikor megkértem a kezed, hogy komolyan gondolom. Most sincs másként. Ha a világgal kell is szembeszállnom, én megteszem!
Harry felemelte a fejét, és enyhén párás tekintettel méregette az arcomat. – Nem viccelek Hazz, bármit megteszek érted, értünk. Nekem te vagy a legfontosabb. – Elmosolyodott, de az arckifejezésébe egy kis fájdalom, és sok-sok szeretet vegyült, miközben a számra hajolt. Nem volt nyelv, se eszeveszett szenvedély, csak finom csókok, sóhajok, és szavak nélkül vallott szerelem.
– Oké… de csináljuk nagyon lassan és óvatosan.
– Mire gondolsz? – kérdeztem, és a vállainál fogva kicsit feltoltam, hogy a szemébe nézhessek.
– Átbeszélem még ezt Irving-nel, és Chesszel is. Kíváncsi vagyok a véleményükre. Tényleg nagyon jól elő kell készíteni. Nem akarom, hogy a srácok miattunk szívjanak. Akkor inkább kibírom ezt az egy évet, amíg kijön az utolsó lemez. Nem olyan nagy ár a nyugalomért.
– Nem, valóban nem az, de azt hittem, valamiféle harcként tekintesz erre, és igenis színt akarsz vallani, hogy ezzel egy csomó melegnek adhassunk reményt.
– Igen, eddig én is azt hittem, hogy ezt akarom, Lou… De most elbizonytalanodtam…
– Szívem… Nem kell elkapkodni semmit, és nem megy egyik napról a másikra. Rengeteg időd van még agyalni ezen. Ha úgy érzed, hogy nem fog menni, akkor maradunk így, ahogy most vagyunk. Nekem ez is tökéletesen megfelel. Ahogy te is mondtad, már megszoktam, és ha az Eleanoros álbarátnő sztoritól megszabadulunk, és neked sem kell havonta más nőkkel mutatkoznod, én elvagyok, amíg vége nem lesz az egésznek.
– Oké… akkor még gondolkodom rajta, és kitaláljuk, hogy mi legyen, jó? – kérdezte, és a szemében továbbra is ott csillogott a tanácstalanság, és a jövőtől való félelem. Hátradöntöttem a fejemet, két kézzel nyúltam fel, hogy a tenyerembe vegyem a gyönyörű, szív alakú arcot, és csak néztem őt, majd határozottan a szemébe fúrtam a pillantásom.
– Hazz, bébi! Nincs mitől félned! Mindent túlélünk és megoldunk, amíg szeretjük egymást. És mivel én halálomig csak téged imádlak, innentől ez csak rajtad múlik.
Láttam, hogy nagyra tágulnak a pupillái, utána a szemei is, és nevetőráncok jelennek meg a sarkaikban.
– Akkor jó! – mondta csücsörítve, mivel a kezeimmel összenyomtam a tűzpiros, telt ajkakat. Felnevettem, és egy nagyot cuppantottam a halacskaszájra, majd még egyet, mielőtt engedtem, hogy összegömbölyödjön az ölemben, és percekig csak szuszogjon a fülembe.
– Az a baj, cica, hogy nem érzem a lábaimat, és félek, lassan elüszkösödnek… – mondtam egy idő után, mert már tényleg lezsibbadtak a combjaim.
– Nem vagyok kövér! – horkant fel, de azért kelletlenül lekászálódott az ölemből, és visszahajtogatta magát a saját ülésére.
– Dehogy vagy kövér! Gyönyörű vagy és formás, csak egy kicsit nagy – próbáltam menteni, ami menthető. Harry felhúzott szemöldökkel nézett rám, várva a folytatást. Nagyot nyeltem.  – Olyan karcsú vagy, mint egy őzike, csak itt nagyon kényelmetlenül ülök – mondtam, és a szűkös kocsibelsőre fogtam az előző botlásomat. Elégedetten bólintott, és kijelentette:– Mindegy, úgyis lébőljtkúrázni akartam. Épp itt az ideje…
Keresztbe fonta a karjait, és kifelé nézett az ablakon. Már nyoma sem volt az előző, félénk és ijedt Harrynek, az önérzetében enyhén sértett hercegnő egy perc alatt legyőzte. Elmosolyodtam, és beindítottam a kocsit. Megtanultam már, hogy ilyenkor hagyni kell duzzogni, hogy aztán ő unja meg a dolgot.  Most hiába bókolnék neki estig, akkor sem tudnám kiengesztelni. Ilyenek a nők! – hallottam a nevelőapám hangját magamban, és bár Harry persze igazi pasi, azért nem véletlen, hogy most ez jutott az eszembe. Már úgy vigyorogtam, hogy bele kellett harapjak a számba, nehogy Hazz észrevegye, mert akkor nagyon csúnya vége lesz a dolognak. 

***Zayn***
 
Másnap reggel, egy igazán kimerítő, békítő szex után, mikor testének minden négyzetcentiméterét végigcsókoltam, és szavakkal is megdicsértem, kipihenten ébredtünk, és villámgyorsan elkészültünk. Meglepő módon, időben érkeztünk a reptérre, ahol a különgép motorjait melegítette a pilóta, mikor kiszálltunk az autóból. Felsiettünk a lépcsőn, és mosolyogva léptünk be az ismerős közegbe.
Liam és Niall, a szokásokhoz híven, már a gépen voltak, de nem kávéztak, vagy beszélgettek, hanem azonnal felpattantak, és elénk siettek.
– Mi történt? – kérdezte Lou.
– Zayn kiszállt – mondta Liam halálra vált arccal.

.