LXXXIX. Fejezet

A kis klub, amit kibéreltünk erre az estére, tele volt a barátainkkal, ismerőseinkkel. Csak így tudunk bulizni, ha senki kívülálló nem teszi be a lábát, mert különben másnapra tele lesz a net kínos képekkel. Zayn hamar vidámra itta magát, ami azzal járt, hogy már nem figyelte éberen Louis minden lépését, aki Eleanorral, Louval meg a férjével ült egy asztalnál, és beszélgettek. Jeff épp egy újabb koktélt nyomott a kezembe, és mindenáron le akart itatni, de nekem nem volt kedvem megint italba fojtani a bánatom. Mostanában túl sokszor éltem ezzel az opcióval.
- Gyerünk Hazz, idd meg, és menjünk táncolni! – kiabálta túl a mellettünk álló hangfalból áradó zenét.
- Oké – válaszoltam beletörődőn, és a számhoz igazítottam a szívószálat. Végignéztem a termen, és láttam, hogy a diszkólámpák fényében Liam már javában ropja. Mindig röhögnöm kell, ha félrészegen a tánctudásával akar villogni. Úgy mozog, mint egy medve, aki hangyabolyba ült. Esetlen, és nem zavarja más, csak a zene, de azt hiszi, ő a parkett ördöge. Elszakítottam róla a pillantásom, nehogy hangosan felnevessek, ahogy berogyasztott térdekkel lengeti a csípőjét. Mikor elfordultam, összeakadt a tekintetem a kék szemekkel. Louis engem nézett, míg az asztal fölött a lányok egymáshoz hajolva próbáltak beszélgetni. Egy perc is eltelhetett, amíg elvesztünk egymás pillantásában. A gyomromban megvadultak a rég halottnak hitt lepkék, a torkomban dobogott a szívem, és  meglódult a vérem. Láttam, hogy elnyílik az ajka, és ő is szaporábban veszi a levegőt. Már épp elszántam magam, hogy elindulok felé, élve a kínálkozó alkalommal, mikor Jeff elkapta a karomat.
- Na cimbi! Eddig tartott a türelmem. Azt mondtad, ma bulizunk, nem azt, hogy a sarokban fejtáncolunk egész este. - Kikapta a poharat a kezemből, letette a pultra, aztán ellentmondást nem tűrően a tánctérre vonszolt. Kicsavarodva néztem vissza Louisra, de ő már Louhoz hajolt, és valamit mondott neki, közben átölelte Eleanort, és a karját cirógatta.
Rám tört a hányinger.

Egy órával és négy itallal később (végül mégis beadtam a derekam, hogy újabb áldozatot mutassak be a piálás oltárán) már jókedvűen roptuk az egyre zsúfoltabb helyen. Lassan mindenki kedvet kapott a riszáláshoz, és Niall épp előttem állva ordította az arcomba az aktuális slágert, mikor láttam, hogy Louis és El is csatlakozik a táncolókhoz. Eleanor kecsesen mozgott, és egy puszit nyomott Lou arcára. Egy kívülálló simán azt hihetné, ők egy boldog pár. Elfintorodtam a gondolatra.
Hátat fordítottam nekik, és lehúztam az italt, amit Jeff nyomott ismét a kezembe. Még vagy két számot táncoltunk mikor éreztem, hogy valaki folyamatosan nekem dörzsölődik. Arrébb léptem, a most már tényleg fülledt és szűk helyen, de pár mozdulattal később megint éreztem, hogy útban vagyok. Mérgesen fordultam hátra, de azonnal vissza is kaptam a fejem, mert mögöttem Louis táncolt nagy átéléssel. Mindjárt más volt a gyerek fekvése. Lecövekeltem, nehogy valaki közénk férkőzzön és attól a pillanattól kezdve élveztem a nekem csapódó test érintését. Már azt is tudtam, mikor ér hozzám formás kis segge, mikor a háta, vagy a karja. Az érzékeim kiélesedtek, és egyáltalán nem is figyeltem másra. Néha én is beledőltem a nem egészen spontán mozdulatokba, és hagytam, hogy a csípőmhöz érő kar elidőzzön egy pillanatra. Ezt csináltuk perceken keresztül, mikor egy apró kéz markolta meg az enyémet, és picit megszorította. Nem sokkal később én is felbátorodtam, és bár nem tudtam, mire megy ki a játék, én is elkaptam a vékony csuklót, és a hüvelykujjammal végigsimítottam rajta. Aztán a fenekébe csíptem, mire válaszul egy apró cirógatást kaptam a combomra, amitől olyan kemény lettem, mint a vídia.
Nem tudtam, hová vezet ez, de abban a pillanatban nem is érdekelt. Mikor Jeff kifulladva elindult a pulthoz, hogy újabb italt hozzon, hirtelen megfordultam, és Louis mögé lépve egy röpke másodpercre hozzá dörgölőztem. Úgy fordult meg, mint akibe darázs csípett. Felnézett rám, aztán a tekintete azonnal lesiklott az ölemre, amit ugyan eltakart a szabadon lógó ing, de mikor ismét felemelte a fejét, egy bólintással válaszoltam meg a szemeiben felvillanó kérdést.
Beharapta az ajkát, az arca lángolt, a haja nedvesen tapadt a homlokára. Hezitált, de most én voltam az, aki megvárta, míg elhatározásra jut.
Lassan fordult el tőlem, és elindult a tömegen keresztül. Már kezdtem elkeseredni, mikor megéreztem a kis kezet, ahogy az enyémet keresi. Megfogtam, de csak egy pillanatra, aztán úgy kezdtem követni, mintha dróton rángatnának. Eleanor is elindult mellette, de mikor bekúsztam a látóterébe, és rájött, hogy együtt próbálunk kijutni a tömegből, előzékenyen hátralépett, rám nézve elmosolyodott, majd visszafordult a többiekhez.
Louis úgy vágott utat, mintha egy machete lenne a kezében. Vagy olyan elszánt volt, hogy meg se kottyant neki a lábára taposó emberek lökdösődése. Szorosan a nyomában voltam. Mikor egy-egy nagyobb darab pasi került elénk és megtorpantunk, rögtön a hátára tapadtam, és hozzá simultam. Olyankor éreztem, hogy megfeszül, és egyszer hatalmasra tágult szemekkel fel is nézett rám, de egyébként csak ment előre, mint egy buldózer. A vérem örömtáncot járva hömpölygött az ereimben, már ami még keringett a szervezetemben, mert a java már rég az ágyékomba áramlott. A golyóim feszültek, a farkammal együtt, a lábaim remegtek, ahogy a gyomrom is.
Mikor kiértünk a tánctérről, Louis jobbra indult, én balra, anélkül, hogy megbeszéltük volna. Izgatottan léptem az utcára, és kétségbeesetten néztem körül, de nem láttam sehol. Megfordultam, hátha nem ért még utol, de a kivezető folyosón sem közeledett. Épp kezdett rajtam eluralkodni a rettegés, hogy meggondolta magát, mikor a kitámasztott ajtó mögül, a sötétből hallottam meg a hangját: - Hova? – A kérdés egyértelmű volt, és jogos.
- Hozzám? – kérdeztem vissza habozás nélkül.
- Nem! – vágta rá azonnal. – Oda nem. – Nem akartam vitatkozni vele, bár nem értettem, mi a baja a kis lakásunkkal, de ahogy idáig jutottam, azonnal rájöttem a dologra. A „kis lakásunk”. Talán túl sok az emlék, ami nyomasztaná.
- Hozzád? – kérdeztem, mire bólintott.
- Pete tudja a címet - mondta, majd kilépett a sötétből, beszállt az egyik ránk váró autóba, én pedig le nem vettem róla a szemem, míg el nem hajtottak. Épp tárcsázni akartam, mikor a leghátsó, fekete Audinak felkapcsolódott a lámpája, és a sort kielőzve előregurult. Közvetlenül a klub előtt állt meg, és Pete az anyósülésen áthajolva kinyitotta nekem az ajtót.Hálásan ugrottam be mellé.
- Hova? – Egy perc alatt már másodszor hangzott el ugyanaz a kérdés, de most határozottan válaszoltam: - Louishoz.
Az autó nem lódult meg alattam, ahogy vártam, ezért felnéztem a barna szemekbe, amik rezzenéstelenül állták a tekintetem.
– Biztos? – kérdezte.
- Csak a halál, ami biztos, Pete! – mondtam elgondolkodva, és a szememmel szinte átnéztem rajta.
- Oké. Nagyfiúk vagytok már – jelentette ki, aztán sebességbe tette a monstrumot, és csikorgó kerekekkel indult a tíz saroknyira eltávolodó Land Rover után.

Ahogy kiszálltam a külvárosi utcában, és Pete is, aztán a bejárathoz lépve bepötyögte a kódot, majd szélesre tárta előttem az ajtót, kezdett inamba szállni a bátorságom.
- Csak hívj, és érted jövök – mondta még, aztán finoman megtaszított befelé. Ez inkább annak szólt, hogy ne ácsorogjak az utcán, mint annak, hogy ő pártolná ezt a kis légyottot. Bólintottam, szólni nem tudtam volna, és a lift helyett a lépcsőn indultam el, hogy időt nyerjek. A harmadikra érve egy nyitott ajtó fogadott, és bentről lágy, sárga fény szűrődött ki a folyosóra. Gyorsan beléptem, és halkan csuktam be magam után az ajtót. Nem is tudtam, hogy Louisnak van lakása LA-ben. Azt hittem, valami szálloda hátsó bejáratán kell beosonnom, ahol Pete majd nagy kenőpénzt fizet a hallgatásért.
Az előszobába lépve körülnéztem, de az egyetlen dolog, ami szemet szúrt, Louis lerúgott cipője volt, ahogy szanaszét hevert a szőnyegen.
Én is kibújtam a csizmámból, és mezítláb indultam befelé. Louis épp elém jött a nappaliból, és majdnem lefejelte az államat, ahogy kilépett.
- Oops! – mondta nevetve, és hátratántorodott. Utána kaptam, és átöleltem a derekát, aztán azzal a mozdulattal magamhoz rántottam, és a szájára tapadtam. Nem volt egy pillanatnyi habozás sem, azonnal visszacsókolt.
- Hazz! – nyögte a számba, és kis kezei már a ruhámat tépték. Egy gombom elrepült, de azt se bántam volna, ha cafatokban végzi az egész ing. Segítettem neki, hogy minél előbb megszabadulhassak a közénk álló, felesleges daraboktól. Épp a szűk farmert rángattuk le ketten, mikor Louis térdre esett, és a hasamat csókolta. Lenéztem, az ujjaimat selymes, még mindig izzadt tincseibe merítettem, és figyeltem hegyes, rózsaszín nyelvét, ahogy a bőrömön siklik. Közben ujjait a nadrág alá erőltette, és mérgesen nyögve feszegette a bokáimon. A lábaimmal próbáltam letaposni, de egy ilyen szűk darabnál ez eleve halálra ítélt ötlet. Le kellett hajolnom, és kézzel átbuktatni a sarkamon, ezért Louis ajka elvált a bőrömtől, ami máris szinte lángolt az izgató érintésektől.
- Meg akarlak dugni! – sóhajtotta, ahogy felnyújtotta a száját, hogy ismét ráhajoljak, miközben még mindig az egyik lábamon fityegő gatyával szenvedtem. A kijelentésére elakadt a lélegzetem. – Hazz, muszáj benned lennem – folytatta a kínzással is felérő suttogást, én pedig előtte zuhantam a földre, mert nem tartottak meg a lábaim.
- Csináld! – válaszoltam határozottan, és már a pólóját húztam át a fején. Picit habozott, de mikor újra megrántottam, végül felemelte a kezeit. A nadrágjához kaptam, és miközben a sliccét gomboltam, láttam, hogy egy gumit vesz elő a zsebéből. Ledobta a szőnyegre, és emelte a lábát, hogy áthúzhassam rajta a farmerét, a bokszerével együtt. Mikor már mindketten meztelenek voltunk, térden állva simultunk össze, enyhén alkoholos leheletünk keveredett, ahogy hatalmas, elégedett sóhajokkal csókoltuk egymást ahol értük. Lenyúltam, és marokra fogtam kőkemény péniszét, ő pedig a fenekembe markolt. Nem teketóriázott, az ujjai azonnal szétfeszítettek, és simogatni kezdtek. A vágyam átcsapott felettem, és mikor beledöfött a markomba, ezzel okozva magának élvezetet, a nyakára hajoltam, hogy a nyelvemmel járjam be finom bőrét.
A hajamnál fogva elhúzott, a fejét lehajtotta, és leengedve a csípőjét, a sarkaira ült. Nem lett volna benne semmi különös, ha nem feszül meg az egész teste, és talán nem is veszem észre, ha még két koktélt iszom. De így, még a szexuális izgalom tetőfokán is megrándult a gyomrom. Volt valami a mozdulataiban, amitől megfagyott a vérem. Hátranyúltam, elhúztam kutakodó ujjait, bár majd belehaltam a vágyba, aztán az álla alá nyúltam, és az arcát felemelve úgy tettem, mintha meg akarnám csókolni. Engedelmesen fordult felém, de én egy óvatlan pillanatban leereszkedtem. És ott volt.
A számat gyötrelmes kiáltás hagyta el, mikor a sejtésem minden kétséget kizáróan beigazolódott. Louis nyakán egy apró fognyomokkal tarkított, lila folt éktelenkedett a kulcscsontja felett. Odakaptam, megelőzve a reakcióját, hogy a kezével takarja el.
Csak ültem bénultan, a karjaim lehanyatlottak, ő rákulcsolta az ujjait a vállára, és lehajtotta a fejét.
- Ki az? – kérdeztem összetörten.
- Csak egy fiú az edzőteremből.
- Mióta? – szakadt ki belőlem.
- Pár hete, de semmi komoly – válaszolta, de nem nézett a szemembe. És ez volt az, amiért úgy éreztem, egy világ omlik össze bennem.
Ott térdeltünk, még mindig zihálva, anyaszült meztelenül, a végletekig felizgatva. Tudtam, semmi közöm hozzá, hisz lassan négy hónapja élünk külön. Sőt azt is, én is megtettem a magam próbálkozását a felejtésre, de az, hogy azt mondta semmi komoly, mégis pár hete tart, összetörte a szívemet. Mert én egyetlen alakalom után éreztem, hogy nem kell más. És habár ő is azt állítja, nincsenek érzelmei a sráccal kapcsolatban, mégis találkozgat vele. A szívásnyom a nyakán pedig azt jelzi, az együttléteik is elég hevesek.
Letaglózott a fájdalom. Összegörnyedtem, a kezeimmel takarva el magam, ami teljesen felesleges volt, mégis megalázottnak, és kiszolgáltatottnak éreztem a helyzetet, hogy itt térdelek, a farkam szinte felrobban és csöpög, miközben neki pasija van, és csak egy kóbor numerára akart elkapni, valószínűleg azért, mert a fiú nem engedi, hogy megkefélje.
Annyira abszurd volt az egész.
- Harry! Bocsáss meg! - szólalt meg vékony hangon, és ahogy felemelte a fejét, könnyek masíroztak az arcán, de nem éreztem semmit, csak gyűlöletet.
- Baszd meg! – köptem felé, és a nadrágomért nyúltam. Elfordulva próbáltam magamra rángatni, mikor a hátamra vetette magát, átölelt, és a nyakamra hajolt.
- Hazz, ne! Kérlek, beszéljük meg. Ez nem az, aminek látszik! Én…
- Kussolj! – üvöltöttem rá. – Nem érdekelnek az átlátszó mentségeid. Ez a legelcsépeltebb közhely, amit csak kiejthettél a szádon.
- De…
- Mondom, pofa be, Louis! – Már rajtam volt a nadrág, a zoknikkal nem is törődtem. Feltápászkodtam, és az ingemért nyúltam, mikor elkapta a csuklómat.
- Harry, kérlek ne menj el így! – zokogta.
- Hát hogy menjek el? A barátod hogy szokott? –kérdeztem magamból kikelve. – Legalább jó nagy farka van, hogy szétkúrja a szűk kis seggedet, ahogy szereted? – Már nem tudtam uralkodni magamon.  – Van olyan jó vele, mint velem volt? Neki is négyszer élvezel egymás után? Sikoltod a nevét, már attól is, ha ujjaz? És tud úgy nyalni, hogy attól is elmenj?
Louis lemerevedett, a sírást szipogás váltotta fel és döbbenet, de elvesztettem a kontrollt. Az ingemet reccsenve húztam fel a karomon, miközben előrehajoltam, és egész közelről fröcsögtem az arcába: - Úgy szopod, ahogy engem? Leengeded a torkodon? Biztosan el van tőle ájulva.
Aztán felegyenesedtem, hatalmas léptekkel kirohantam az előszobába, a csizmámat csak felkaptam a földről, és mezítláb robbantam ki a lépcsőházba. A könnyeimet nyelve, hármasával szedtem a fokokat, ahogy lerohantam, és az utcára érve még egy sarkot szaladtam, mikor rám tört a csillapíthatatlan zokogás. Behúzódtam egy kapualjba, és hagytam, hogy elborítson a gyűlölettel vegyes undor. Kihánytam, ami a gyomromat nyomta, aztán türelmesen vártam, hogy lesz-e második menet. Mikor úgy éreztem, már nem háborog annyira a belsőm, mintha az összes szervem elhagyni készülne a testemet, elővettem a telefonom, írtam egy üzenetet Pete-nek, hogy már otthon vagyok, aztán belebújtam a csizmámba, és a kapualjból kilépve leintettem egy éppen arra poroszkáló taxit.


.