LXXXV. Fejezet

Sziasztok!

Hoztam az új részt, remélem szeretni fogjátok.
Szeretettel várunk Benneteket Silkével a Wonderlab-en, ahol azért szintén van már fent elég rész ahhoz, hogy el tudjátok dönteni, tetszik-e valamelyik történet :)
http://larrywonderlab.blogspot.hu/

És akkor nem is mondanék többet....izgatottan várom, mit szóltok ehhez a fejezethez .
<3<3

Becca

Olvastad a levelemet?- kérdeztem, és közelebb hajoltam hozzá, hogy mások ne hallják. Zavartan húzta fel a szemöldökét, és megrázta a fejét. A pupillái ki voltak tágulva, az arcán földöntúli mosoly, de úgy láttam, elég keveset fog fel a külvilágból. Aztán hirtelen nem is tudtam, miért izgat most annyira, olvasta-e. Majd elolvassa, és egyébként is, ha nem olvassa, az se akkora nagy baj, úgyis egy csomó faszságot írtam benne.
- Milyen levelet? - kérdezte lassan forgó nyelvvel.
- Nem érdekes! - ráztam meg a fejem, és átöleltem a derekát. Előretolta a csípőjét, és deréktól hátrahajlott, aztán felemelte a kezeit, élvezte, hogy megtartom, és izgatóan riszálni kezdett. Szélesen elvigyorodtam, és hagytam, hogy a kezeim között tekergőzzön, egyre gyorsuló ütemben.
- Annyira jó ez a zene! - kiáltott fel, majd hirtelen felém dőlt, egy puszit nyomott az arcomra, aztán kibontakozott az ölelésemből, Niallhoz fordult, aki szintén szélesen vigyorgott, és a gitárját hangolta éppen.
- Ni! Te kis huncut. Gyere táncolni! - szedte ki a hangszert a kezéből, majd mit sem törődve a szőke ír ellenkezésével, felrángatta a kanapé karfájáról, és a karjait kezdte húzgálni, helyette imitálva a mozdulatokat. Niall megforgatta a szemeit, de azért berogyasztotta a térdeit, és rugózni kezdett, aztán egészen belemelegedett a dologba.  Liam a barátnőjével beszélt telefonon, de mikor Louis még jobban felhangosította a zenét, mérges pillantást vetett felénk, majd kisietett az ajtón, amit behúzott maga után. Zayn csatlakozott a táncos mulatsághoz, és kivételesen én se vonakodtam. Valahonnan újabb joint érkezett, amiből én már nem szippantottam, és Louis sem, de továbbadtam és elmerültem a látványban, ahogy hibátlan teste tőlem karnyújtásnyira vonaglott. Mintha alattam feküdne - futott át az agyamon, és az ágyékom kellemetlenül megfeszült. Felnéztem. A kék szemek helyén két fekete kút tátongott, pillantásával engem vizslatott, majd beharapta az ajkát és elindult felém. Mikor odaért, a csípője ért hozzám először, és csak utána közeledett az arca. A fülemhez hajolt.
- Gyerünk Hazz! Látom, hogy fel vagy izgulva. Keressünk egy nyugodt helyet - suttogta, én pedig egész testemben remegni kezdtem. Hagytam, hogy maga után húzzon a hátsó ajtó felé, ami a színpad alá nyílt, és a hatalmas alumínium oszloptengerbe vezessen, ahol még javában dolgoztak a szerelők.
Egy ilyen óriási színpad alulról egy labirintus. Millió tartó és merevítő oszlop, kábelrengeteg, mobilvécé, lépcsők, kapcsolószekrények, biztonsági rámpák, és a miniliftek, amik arra hivatottak, hogy a színpad különböző pontjain kiemelkedhessünk a semmiből, majd a koncert végén ugyanilyen hirtelenséggel süllyedjünk a mélybe. Lou az egyik ilyen felé vonszolt, aminek a bejárata a túloldalról nyílt. Még fel sem ocsúdtam, mikor berángatott a kis farostlemez kalitkába, és nekidöntött a falnak. A sliccemhez kapott, és már húzta le a cipzárt.
- Lou! - kapaszkodtam a józan eszem maradékába. - Ne csináld! Megláthatnak!
- Pont ez benne az izgi! - suttogta a nyakamba, amit időközben csókolni kezdett. Forró, apró kis tenyere már a nadrágomban garázdálkodott és marokra fogott. Felnyögtem, a fejem koppant a hátlapon, és megszűnt a külvilág. Louis szétfeszítette a farmeremet, kiemelte nedves, kőkemény szerszámomat, és visszahúzta a bőrt.
- Mmmm… ezt már szeretem - nyögdécselte, és a másik kezével lenyúlt, hogy a saját farkát is kiszabadítsa. Odakaptam, és segítettem neki, nehogy elengedjen egy pillanatra, aztán mikor az ujjaimmal  megéreztem  feszülő erekcióját, eszemet vesztettem. Már csúsztam le a fal mellett, és egy pillanattal később a számba vettem. Felsikkantott, aztán elnevette magát. Hátravetette a fejét, és hangosan lihegett, néha felkacagva, ahogy erősebben megszívtam, vagy végigkarcoltam a fogammal.
- Úristen, de imádom, ahogy szopsz! - hörögte, és két kezével vállmagasságban támaszkodott maga előtt, míg a csípőjével mozogni kezdett. Behunytam a szemeimet, csak arra figyeltem, ahogy a merev farok a torkomra hatol, aztán visszahúzódik, és közben én is vigyorogtam. Fel sem fogtam, hogy mi történik velem. Lenyúltam, izgatni kezdtem magam, de csak lassan, hogy elnyújtsam az élvezetet. Louis nyögéseit figyeltem, elakadó lélegzetét, és a hasát simogattam a póló alatt. Olyan feszes volt, és izgató, hogy újabb vágyhullám ragadott magával. Kívülről beszűrődött a munkások zaja, ahogy kiabálva ugratják egymást, fém csikordult fémen, kalapálás, és elektromos csavarhúzók hangja vegyült a kakofóniába, ahogy a zenekar tagjai hangoltak a színpadon. Semmi nem érdekelt. A tudat, hogy bárki elsétálhat a kis ketrec előtt, csak még izgatóbbá tette az egészet. Jótékony félhomályban álltunk, vagyis én guggoltam, és bár Louis eltakarta a történéseket, de azért bárki meglátott volna, nem marad kétsége, hogy mit művelünk. Lou belemarkolt a hajamba, és én élveztem a hirtelen fájdalmat, ahogy a tincseimbe kapaszkodott.
- Harry! - sóhajtotta a nevemet, mire felnéztem. Összekapcsolta a pillantásunkat egy pár másodpercre, a száját beharapta, aztán már csak azt nézte, ahogy eltűnik az ajkaim között. A mozgása ritmustalanná vált, a csípője megrándult, majd egy öblös nyögéssel a számba robbant. Mikor abbamaradt a lüktetés, pár légvételnyi szünetet tartott, míg a fejét a hűs falnak támasztotta, és nyöszörögve sóhajtozott. Aztán lenyúlt, felrántott, és ő ereszkedett le előttem. Nem volt időm, hogy szóljak, vagy tegyek bármit is, azonnal forró ajkak vettek körül, és szívni kezdtek. Beleszédültem a hirtelen kéjbe, és hagytam, hogy az ujjaim a selymes fürtökbe merüljenek. Ellazítottam magam, behunytam a szemem, a tincseit fésülgettem, miközben ráhagytam az irányítást. Lou igazi szakember. Egy perc alatt a csúcs közelébe juttatott. Ennyi év után nagyon jól tudta, mit kell ehhez tennie. Éreztem, hogy közeledik az orgazmus, ezért pislogtam, és próbáltam fókuszálni, de a szemem előtt vörös karikák táncoltak. Azért teljesen nem vakultam meg, így nagyon is jól láttam Zayn döbbent arcát, aki alig pár méterre állt, földbe gyökerezett lábakkal, és minket nézett. Megrándultam, két kezemmel Lou fejéhez kaptam, és összegörnyedtem, hogy eltakarjam.  Louis panaszosan felnyögött, kiengedett az ajkai közül, és felkapta a fejét.
- Zayn! - mondtam ki a nevet, és a hang marta a torkomat.
- Leszarom! - válaszolta Lou, és erőszakosan az ölembe fúrta magát, hogy ismét a szájába vegyen. Úgy rám cuppant, hogy ismét előre kellett hajolnom, mert a hasamban minden izom megfeszült. Keményen szopni kezdett, a tenyerei a csípőmre simultak, és meghúzott maga felé, hogy mélyebben befogadhasson. Felnéztem, de már csak hűlt helyét találtam a leskelődőnek, amitől kicsit megnyugodtam. A fű okozta kábulat még elég volt ahhoz, hogy a pillanat töredéke alatt el is feledkezzek a kellemetlen közjátékról, és ismét száguldottam az extázis felé.
- Lou, istenem…mindjárt - hörögtem, ő pedig térdre ereszkedett, hogy jobban meg tudja tartani magát, aztán olyan erőszakos tempóra váltott, hogy épp csak levegőt vettem, mikor az izmaim remegni kezdtek, és hullámokban öntött el a gyönyör. Louis elégedetten morgott, nagyokat nyelt, amit a makkomon éreztem, és így sajtolta ki belőlem az utolsó cseppeket. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, felállt, a kézhátával törölte meg a száját, és gombolkozni kezdett. Csak bénultan néztem, ahogy rendbe szedi magát, aztán rám vigyorog, oldalra biccenti a fejét, és az ajkát a fogai közé harapja, majd lassan engedi ki.
- Hmm…még mindig szeretem az ízedet - közölte, majd sarkon fordult, és elindult az öltöző felé. Ott álltam, a lábaim még nem bírtak el, két kezemmel az oldalfalba próbáltam kapaszkodni, és éreztem, ahogy a körmeim szétrepednek, miközben tehetetlenül csúsztam lefelé. Mikor a seggem a fapadlóra zuttyant, végre elengedtem magam, a fejemet hátradöntöttem, utolsó erőmmel elpakoltam a farkamat, majd hagytam, hogy a jótékony öntudatlanság magába szippantson.

- Harry! ---Hazz! Basszus, mit csinálsz te itt? - Niall hangjára tértem magamhoz, aki finoman, az arcomat paskolva szólongatott. - Ébredj fel! Mindjárt kezdünk. Ha Zayn nem mondja, hogy itt keresselek, meg se találtalak volna. - Közben kinyitottam a szemeimet, és pislogva igyekeztem kapcsolatot teremteni a külvilággal, de nem sok sikerrel.
- Hogy tudtad így kiütni magad? Gyere gyorsan! Még talán van időd lezuhanyozni - rángatott fel a földről, én pedig belekapaszkodtam, és hagytam, hogy kivezessen az útvesztőből. Magamtól aligha találtam volna vissza az öltözőbe.
Öt perccel később a jéghideg zuhany alatt álltam, és dideregve igyekeztem visszaszerezni a kiesett időt. Mikor rájöttem, mit műveltünk Louisval, elvörösödtem. Aztán beugrott Zayn döbbent arca, ahogy minket bámult, és már a nyakam is lángolt. A homlokomat a hideg csempének döntöttem, és igyekeztem úrrá lenni zakatoló légvételeimen.
Mikor már a fogaim is vacogtak, gyorsan megtörölköztem, aztán hagytam, hogy Lou nekiessen a hajamnak. Senki nem volt rajtunk kívül az öltözőben, és egy darabig jó is volt, amíg csak a hajszárító zúgott a fülem mellett. Mikor kikapcsolta, és az ujjaival túrta át a tincseket, valami jó illatú habot masszírozva beléjük, a fülemhez hajolt.
- Nem tudom Hazz, jó ötlet-e felmelegíteni a dolgot. Látom, mit műveltek, de azt is tudom, te többet remélsz ettől, mint amit ő most adni tud.
- Miről beszélsz? - kérdeztem hirtelen, és elhúzódtam tőle, hogy szembefordulhassak vele.
A vékony, gyönyörű nő, aki szívemnek az egyik legkedvesebb, most zavartan lesütötte a szemét, és az ajkait harapdálta, a kezeit tördelve.
- Hazz! Tudod, mennyire szeretlek. Azt is tudod, hogy soha nem akarnék rosszat neked. És tudom, te mennyire szereted őt. De amit most csináltok, az csak még több fájdalmat fog  okozni neked. Louis csak egy kóbor numerát akart, mert be volt tépve. Te pedig gyanítom, annál többet szeretnél. - Hallottam, amit mond, fel is fogtam, de a szavai fájtak, martak, és kínoztak belül.
- És ha nem? Ha rájön, hogy még mindig szeret? Miért múlt volna el? Vannak, akik örökké szeretik egymást, nem? - Már álltam, és a feje fölé magasodtam. Nem tudom, miért akartam arra késztetni, hogy meghunyászkodjon. Talán mert nem akartam hallani, amit mondani fog.
- Igen, vannak…Biztosan. Bár én egyet sem ismertem a Disney hercegnőkön kívül. Nagyon szeretném, ha így lenne…de úgy látom Hazz, hogy most nem erről van szó.
- Hanem? Hanem miről? - kérdeztem dühösen.
- Mindegy… Nem akartam beleszólni a magánéletedbe.
- Egyáltalán honnan tudod, mi történt? Pete? - máris arra gondoltam, a bizalmasom mégis elszólta magát. De hisz ő nem is tudja, mi történt a buszban.
- Mi? Dehogy! Zayn magánkívül dúlt-fúlt az öltözőjében, és közben szitkozódott. Épp Niall haját csináltam a szomszédban, és elcsíptem néhány mondatot. - Lesokkolt, hogy Malik elárult bennünket. Szétkürtölte, hogy meglátott minket orális szex közben? Ez nem vallana rá. Ha engem szeretne is porig alázni, Louisnak nem ártana soha. Vagy mégsem ennyire jó barát? Talán a látvány felülírta a szépen felépített „csak barát” képet, mert az indulatai maguk alá temették, ahogy rájött, mi még mindig vonzódunk egymáshoz? Ha másként nem is, de szexuálisan nagyon is. Ezernyi kérdés tolakodott az agyamba, de nem volt időm, hogy rendet tegyek köztük. Odafordultam a fehér hajú nőhöz, aki még soha nem hagyott cserben.
- Kösz, Lou! Megértettem, amit mondtál, és igyekszem tartani magam. Ez csak a fű hatása volt. Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Megvagyok! - Igyekeztem, hogy a hangom magabiztosan csengjen, de én is éreztem, hogy nem sikerült maradéktalanul kiviteleznem.
Felvettem az ingemet, és kissé bizonytalan járással elindultam a közös öltöző felé.
Mikor beléptem a következő kép fogadott: Liam sms-ezett a telefonján, Zayn magába roskadva ült a fotelben, a homlokán egy jégtömlő, Louis pedig a telefonja fölé hajolva, a lábait maga alá húzva ült a kanapén. Mikor felnézett, és összeakadt a pillantásunk, a szemeiben könnyeket láttam megcsillanni, de azonnal lehajtotta a fejét, megdörzsölte az arcát, aztán kinyomta a telefont, és gyorsan zsebre tette. Az asztalhoz sétáltam, amin egy egész afrikai falunak elég étel és ital volt felhalmozva, majd töltöttem magamnak egy nagy pohár vizet. Gyorsan megittam, mielőtt habzsolni kezdtem. Füvezés után farkaséhes leszek. Szex után is. A kettő együtt pedig halálos kombináció.  Felfaltam négy szendvicset, és lefojtottam két banánnal. Félve fordultam vissza, mert Louis pillantása égette a hátamat. Az arcán zavar tükröződött, ahogy félig összehúzott szemöldökkel nézett, de aztán egy apró sóhajjal dőlt hátra, és Niallhöz fordult, aki épp hozzá beszélt. Elkullogtam az üresen álló fotelig, és leültem Zayn mellé.
- Kösz, hogy szétkürtölted, amit láttál - vetettem oda, de nem néztem rá.
- Mi van? -kérdezett vissza, és felemelte a hangját.
- Mondom kösz, te faszfej, hogy világgá kürtölted, hogy kilestél - mondtam monoton hangon, mert nem akartam megadni neki a lehetőséget, hogy kiabálni kezdjen, és veszekedéssel üsse el a dolog élét.
- Én? Te hülye vagy? Senkinek sem mondtam! - halkította le a hangját, de éreztem, hogy meggyőződésből beszél. Hirtelen felé fordultam, de a szemeiben rémületet és hitetlenkedést láttam csupán.
- Lou most mondta, amíg a hajamat szárította.
A szemei kikerekedtek, a szája elnyílt, aztán be is csukódott. Felkapta a kezét, és a szemeire szorította.
- Bassza meg! Jézusom! - Láttam rajta, mennyire megrázta a felismerés. -  Ne haragudj! Én nem akartam. Csak dühös voltam. Azért zárkóztam be egyedül - mondta, és ahogy leengedte a kezét az ölébe, egyenesen nézett a szemembe. - Más is hallotta?
- Nem tudom. Majd kiderül, ha beszól valaki, vagy berendelnek raportra. - Ismét a döbbenet és az átsuhanó félelem, amit leolvastam az arcáról.
- Figyelj Harry! Én nem leselkedni akartam - hajolt egészen közel hozzám. - Csak utánatok mentem, nehogy valami nagy őrültséget csináljatok. De elkéstem. Ahogy én megláttalak benneteket, úgy akárki más is észrevehetett. Szerencse, ha nem csináltak rólatok videót. Annyira elöntötte az agyamat a szar, hogy képtelen voltam közbelépni. Tudom, hogy meg kellett volna tennem. De csak ezért haragudhatsz rám. A lelkiismeretem tiszta. Nem árultam el senkinek, soha nem is tenném. De ha ebből botrány lesz, az csak a ti hibátok! - szűrte a fogai között, és be kellett látnom, hogy igaza van. Épp válaszolni akartam, mikor Pete lépett be az ajtón.
- Na, kis fülemüléim, színpadra! - adta ki a parancsot, mi pedig feltápászkodtunk, és elindultunk mögötte a hosszú folyosón.
Valaki hátulról megfogta a kezem, és ahogy félig megfordultam, Lou mosolygó arcát láttam közvetlen közelről. Elvigyorodott, a pillantása cinkos volt, és kedves, én pedig önkéntelenül visszamosolyogtam rá, ahogy megszorítottam az ujjait.


.