CXXVI. Fejezet

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.
szeretnélek megkérni benneteket, hogy írjatok két sort, ha olvassátok még, és tetszik. Vagy akkor, ha nem. Hogy miért nem...

Szép hetet. Becca

- Hogy képzeltétek ezt? – kérdeztem Brandontól, aki felügyelte az előkészületeket.
- Hát úgy, hogy este a medencénél csókolóztok, és egy szemfüles fotós lekap benneteket… - mondta, nem túl meggyőző hangon.
- Szóval én csak álljak a vízben, a nyelvemet tartsam egy vadidegen nő szájában, míg valaki a bokorból integet, hogy abbahagyhatom? – álltam fel hirtelen, mert a gondolattól is hidegrázást kaptam.
- Hát… nagyjából igen – bólintott félénken B. , amitől kinyílt a bicska a zsebemben.
- Nem, ezt nem veszi be a gyomrom. Harryé meg pláne! – ráztam meg a fejem.
- Hazz már rábólintott – szólalt meg a belépő Higgins, és közém és Brandon közé lépett. Nem volt magasabb nálam, mégis tekintélyt parancsoló volt a fellépése. – Lou, ennél egyszerűbben nem tudjuk megoldani. Kell valami hír, amivel bekerülünk a lapokba.
- Az nem elég, hogy több éves kapcsolat után szakítunk Eleanorral? – kérdeztem, mert képtelen voltam megérteni, miért van erre szükség.
- Nem. Az csak az első hullám. Mivel a te nevedet Harry ismertségével egy magasságba szeretnénk emelni, ki kell használni a lehetőségeket.
Unottan szusszantam egyet, mert ezt a lemezt már kívülről fújom, de tényleg.
- És Harry egyszerűen csak rábólintott? – kérdeztem, mert nem tudtunk egyeztetni, olyan hirtelen támadtak le a tervükkel.
- Azt mondta, ha ennyivel megússzátok a hercehurcát, akkor legyen.
Szinte hallottam a mondatot Hazz mély, karcos hangján, és el tudtam képzelni, hogy tényleg ezt mondta. Csak túl kell esni rajta. Ezt szokta mondogatni.
- Jól van, legyen. Csak ne tartson órákig. És mondjátok meg a csajnak, hogy fékezze magát, mert nem lesz szex!
- Rendben, mindent megbeszélünk vele, és úgy csinálod, ahogy akarod, csak kérlek, ne úgy nézzen ki, mintha egy krokodillal kellene ölelkezned. Próbáld élethűen csinálni.
Éreztem, hogy a szám gúnyos grimaszba torzul, mert azon kívül, hogy sértő volt a hangsúly, annyira abszurd volt az egész szituáció, hogy legszívesebben visszakérdeztem volna: Te szívesen smárolnál egy gorillával? Mert nekem ez ugyanolyan…
De inkább befogtam a számat, és bólintottam. Már nem az a lázadó kamasz vagyok, aki mindenért megharcol. Megtanultam, hogy az élet kompromisszumok sokasága, és csak úgy élhetsz kényelmesebben, ha megtanulod, hogy kérj ellenszolgáltatást.
- Rendben, élethű lesz, sőt, izgató, de holnaptól négy napra elhúzunk Harryvel.
- Mi??- kérdezett vissza Higgins, aki épp megkönnyebbült sóhajjal akart elfordulni tőlem.
- Ma ledugom a nyelvem a kiscsaj torkán, te holnaptól azt csinálsz a képekkel, amit akarsz, de nem fogom végigasszisztálni az újabb cirkuszt. Eltűnünk pár napra. A következő koncertig ne keressetek!
Nem vártam meg a válaszát, mert már jól tudom, mikor vagyok olyan pozícióban, hogy ne kelljen könyörögnöm. Ez most határozottan az volt.

A gyomrom görcsben állt, és képtelen voltam lehiggadni. Már csak percek választottak el a kínos szituációtól.
- Nyugi, kicsi! – súgta halkan Harry, és magához húzott, hogy átöleljen.
- Mégis mi a francot csináljak? Mutatkozzak be, aztán dobjam le a köntöst, és húzzam be a vízbe? Essek neki, és ráadásul úgy, hogy avatatlan szemnek úgy tűnjön, mintha tényleg közöm lenne hozzá?
- Igen, valami ilyesmi, de azért csinálhatod kicsit ésszerűbben is.
A szavaira kipattantak a szemeim, és eltoltam magamtól. – Ne kapd fel a vizet! – figyelmeztetett Harry. Eleanorral könnyű dolgod volt, hisz ismerted jól… Talán túl jól! – kacsintott rám. – De nekem vannak tapasztalataim az álbarátnők terén. Szóval én beszélgetni szoktam velük. Általában annak is örülnek, ha emberszámba veszed őket, és neked is könnyebb, ha picit megismered őket. Egy félórányi beszélgetés után sokkal könnyebb átölelni valakit, mint egy vadidegent. Mikor pedig már benne vagy a szituációban, akkor próbálj úgy gondolni rá, mint egy szerepre. Mintha hollywoodi sztár lennél, és ez lenne a feladatod. Tulajdonképpen ez áll legközelebb az igazsághoz.
Néztem az arcát, és láttam, hogy tényleg segíteni szeretne. Nem mertem elárulni, hogy csak rontott a helyzeten. Én egyáltalán nem akarom megismerni a lányt, és ha beszélgetnék vele, csak még jobban zavarban lennék, mikor odakerül a sor. Neki könnyű, hisz minden nő a lábai előtt hever, de rólam süt, hogy meleg vagyok. Mindegy. Csak éljem túl valahogy.
Még egy suta puszit nyomtam Harry szájára, aztán egy nagy sóhajjal elindultam a lift felé. Már majdnem oda is értem, mikor az erős karok átfogtak hátulról.
- Csak ne parázz rá. Hamar végzel, és hajnalban már úton leszünk Jamaicába. Négy napig senki és semmi nem fog megzavarni. Erre gondolj, és arra, mit fogsz velem csinálni.
- Persze! Ez remek ötlet. Mert akkor a farkam is állni fog, és a csaj még rá akar kéredzkedni – állapítottam meg durcásan, mert a feszültség nem csillapodott.
- Igazad van! És akkor kénytelen leszek megölni! – nevetett a tarkómba Hazz, míg egy forró csókot lehelt a bőrömre. – Na menj! Hamarabb túl leszel rajta, mint hinnéd! – paskolta meg a seggemet, és visszaindult a szobánkba. – Lemegyek Prestonékkal a törökfürdőbe.
- Oké – nyögtem ki, de már a beszéd is nehezemre esett, annyira kiszáradt a torkom.
Mikor leértem a medencéhez, alig páran lézengtek a kertben. Körülnéztem, és azonnal kiszúrtam a három lányt, akik nevetgélve beszélgettek a nyugágyakon fekve. Tudtam, hogy a középső az enyém, de a másik kettő nem tud semmiről. Így hitelesebb a dolog. Épp lepakoltam egy asztalra, mikor megérkezett Calvin és Oli. Őket küldték erősítésnek, hogy ne érezzem magam annyira nyomorultul. Senki nem sejti, milyen nehéz dolog ez. A két balfék, akiket ugyan gyerekkorom óta ismerek, de tudom jól, hogy most csak kihasználják a népszerűségemet, és kapva kapnak az alkalmon, hogy ingyen utazgathassanak, meg azzal csajozhassanak, hogy az én barátaim. Nem vagyok oda a társaságukért, de még mindig jobb, mintha vadidegenekkel kellene eltöltenem az időt.
- Na mizu, cimbi? – kérdezte Cal, mire mosolyt erőltettem az arcomra, és feléjük fordultam.
- Semmi. Hulla vagyok. Csak igyunk pár sört, és lazuljunk. Muszáj kikapcsolódnom egy kicsit.
- Oké – mondta Oli, és intett a medence partján álldogáló pincérnek, aki azonnal felénk indult.
- Három sört kérek, és a hölgyeknek, amit fogyasztanak! – mondtam, mikor készségesen elővette a kis pötyögtetőjét, amin felvette a rendelést.
Calvin halkan füttyentett egyet.
- Óóóó…. csak lazuljunk, röhögött fel, mikor magunkra maradtunk. Kinézted a kis bulákat? – kérdezte, és ő is megnézte a felhozatalt.
- Gondoltam, társaságban kellemesebben telik az idő, és tudom, hogy nektek állandóan áll a farkatok! – öklöztem bele a karjába, mire ismét felkacagott, és rám kacsintott.
- És Harry? Ő mit szól ehhez?
- Ebben semmi nincs, amiért Harry haragudna. Ráadásul elég nyitott kapcsolatban élünk! – hazudtam, mert kellett valami elfogadható magyarázat arra, amit tenni készülök.
- De kafa! Azzal kúrsz, akivel akarsz? – kérdezte Oli, és kerekre tágultak a szemei.
- Nem egészen, de egy kis flört és szórakozás még belefér.
- És csajokkal is kavartok? – jött a felettébb jogos kérdés.
- Persze! – vágtam rá azonnal. – Szerinted Eleanor nem volt eléggé nőies?
- Na, ne már! Azt hittem, az csak kamu volt… - hajolt közelebb Oli, nehogy mások is meghallják, amiről beszélünk.
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy barátság extrákkal… - válaszoltam, és rákacsintottam.
- Basszus, ez nem semmi! – emelte koccintásra az időközben megérkezett poharát Cal, mire mi is követtük, aztán a lányokra néztünk, akik ideges kacagással reagáltak és ők is a magasba tartották a koktélokat, amiket épp akkor kaptak kézhez.
Vártam egy kicsit, de nem csillapodott az idegességem. Kelletlenül nyúltam a köntösöm zsebébe, és előhalásztam egy jointot.
- Ne bazz! Fű is van? - kérdezte felcsillanó szemmel Calvin, mire vigyorogva bólintottam, bár kivételesen semmi kedvem nem volt még betépni sem. Hármasban szívtuk, és épp a második slukknál tartottam, mikor egy apró kéz csúszott a vállamra, és végigsimított a nyakamig.
- Helló, fiúk! Köszönjük az italokat. Nagyon kedves volt tőletek. Esetleg mi is szippanthatnánk belőle? – kérdezte a kellemesen búgó női hang.
A két szoknyapecér már kidülledt szemekkel nézte a csinos lányokat, én pedig egy pillanatra lehunytam a szemem, aztán műmosollyal fordultam meg a székemen.
- Hát hogyne?! Parancsoljatok! – nyújtottam feléjük a jointot, amit szakavatott mozdulattal adtak kézről-kézre, és mindhárman jó nagyot slukkoltak belőle.
Innentől tényleg oldottabb lett a hangulat, és egy negyedórával, meg egy újabb kör piával később már nem éreztem a kősziklát a gyomromban.
Mire a harmadik italt is legurítottuk, már hangosan nevetgéltünk, és valóban jobb volt, hogy nem kettesben kellett lennem a lánnyal.
- Nem megyünk a vízbe? – kérdezte nyivákolva a kis szöszi, akire Oli mozdult rá azonnal.
- Dehogynem! Ilyenkor a legjobb.
Mindannyian felálltunk, és a lépcső felé indultunk. A víz alatt halvány derengéssel apró lámpák világítottak, amik sejtelmes fénybe vonták a felszínt.
A lányok bedobták magukat, és jól érezhetően felosztottak maguk között. A kis barna göndör, akit képen is láttam már délután, egyenesen felém tartott, a másik kettő pedig a maradékon osztozott. Mikor a víz alatt hozzám ért, aztán felbukkant előttem, visszatartottam a lélegzetem.
- Helló, Louis! – mondta, és a kelleténél közelebb hajolt.
- Szia...?!
- Abby – mosolyodott el.
- Nagyon szép neved van – próbáltam kedves lenni.
- Köszönöm. A tiéd is nagyon szép – válaszolta, és mellém támaszkodott a medence szélénél.
- És mivel foglalkozol? – kérdeztem.
- Modellkedem, de nem nagynevű magazinokban. Sajnos… - mondta, és elnézett mellettem. Gyanítottam, hogy a fotóst keresi a szemével, és mikor megtalálta, egy kicsit arrébb helyezkedett, hogy jobb szögben látsszunk majd a képeken. – Néha kisebb szerepeket is elvállalok, de még várni kell az áttörésre.
- Értem – mondtam szárazon, mert ebben a pillanatban rájöttem, mekkora lehetőség ez neki. Milliók fogják emlegetni a nevét, és talán (persze szerintem ez kizárt), valaki felfigyel rá, és kap valami nagyobb szerepet annál, minthogy pincérnő legyen egy kocsmában, ahol csak statisztálnia kell. Amit pedig ezért az estéért kap, abból egy évig is eléldegélhet, nem is akárhogyan. A mi köreinkben más számrendszerben számolnak.
Abby közelebb helyezkedett, én pedig sután átkaroltam a vállát. Átnéztem fölötte, és láttam Calvin hitetlenkedő pillantását, hogy én máris ott tartok. Bassza meg, mégis csak én vagyok Louis Tomlinson, a világhírű énekes, akinek a lábai előtt hevernek a nők! – próbáltam tudatosítani magamban, majd közelebb húztam a könnyű testet, és magam elé fordítottam. Készségesen hagyta, és miközben semmiségekről társalogtunk, egyre többször ért hozzám, hogy a többieknek is hihető legyen a dolog. Mikor úgy éreztem, már egy örökkévalóság is eltelt, és semmire nem vágytam, csak hogy visszajussak a szobánkba, és Harry karjaiba vessem magam, a lány erőteljesen megszorította a kezem, ezzel jelezve, hogy szerinte itt az idő. Nagyot sóhajtottam, átkaroltam a derekát, aztán a szájára tapadtam, bár kicsit magasabb  volt nálam. Berogyasztotta a térdeit, és engedelmesen hagyta, hogy csókoljam, anélkül, hogy viszonozta volna. Mikor átfordítottam a fejét, hogy a másik oldalról is csinálhassanak pár képet, kinyitotta a száját, és már frászt kaptam, hogy komolyabb smacira készül, de profi volt, és a nyelve egyáltalán nem került elő. Legalább egy percig csináltuk, és mikor elhúzódtam, elégedetten rám kacsintott, aztán hozzám bújt, mintha tényleg vonzódnánk egymáshoz. A többiek füttyögtek, és a lányok halkan nyihogva röhögtek, de mi nem foglalkoztunk velük, mintha csak egymásra figyelnénk. Ettől a srácok is felbátorodtak, és bepróbálkoztak a lányoknál, de Oli csúnyán felsült. Kikiabáltam a medencéből, és rendeltem egy újabb kört, majd még egyet, amitől kellemesen ellazultam, és az est további részét tulajdonképpen még élveztem is. Mázsás súlytól szabadultam meg, hogy túl voltunk a csókjeleneten, és bár Abby még párszor megszorított, amitől én a szájára tapadtam, de ezek már csak felszínes puszik voltak, pusztán az összhatás kedvéért.
Jókat nevettünk, és kicsit be is rúgtunk, jobban mondva a lányok eléggé, így már könnyebb volt őket ágyba cipelni, ami Calvin fejszerkezetével amúgy nem lenne egyszerű. De a kis ribancok azt hiszik, ha én kőgazdag vagyok, akkor a haverjaimnak is csurran-cseppen valami. Mind elképzeli, hogy bekerül a belső körbe, és esetleg leesik neki valami csont, vagy melót kap általunk, vagy – és ez a kedvencem -, találkozik majd Harry Stylesszal, aki első látásra beleszeret, és nemsokára meg is kéri a kezét.
Nem tudom, mit szólnának hozzá, ha tudnák, hogy Harry már jegyben jár… és hogy pont velem.

Nagyon megkönnyebbültem, mikor először az egyik párocska tűnt el, majd nem sokra rá a másik is, és mi kettesben maradtunk Abbyvel.
- Szerintem mi is mehetünk – mondta halkan, a nyakamba fúrva az arcát, amitől enyhén libabőrös lettem.
- Oké! – egyeztem bele azonnal, és a köntösömért nyúltam. A liftig még összeölelkezve mentünk, majd elkísértem egészen az ajtajáig, és csak ott köszöntem meg a remek estét.
- Gondolom, hiába invitálnálak be egy italra… - kérdezte, de annyira aranyos és kedves volt, hogy nem is tudtam haragudni rá.
- Sajnos… én…
- Ne, kérlek, ne szabadkozz! Tudtam, mire szerződöm, csak gondoltam, hátha lenne kedved… - Komolyan azt hiszi, hogy hetero vagyok? Ejha, akkor tényleg jól játszottam a szerepemet.
- Köszönöm a kedves meghívást, de nagyon kiütött az ital meg a fű. Enyhe hányingerem van.
- Rendben. Köszönöm a csodás estét – mondta, és egy puszit nyomott az arcomra. Én is viszonoztam, és nem is esett nehezemre. A szomszéd szobából éles sikkantások, és öblös férfinevetés szűrődött ki, mire a lány arcán enyhe csalódottságot láttam. Nem adtam esélyt, hogy még egyszer bepróbálkozzon, egyszerűen sarkon fordultam, és a hátsólépcső felé siettem, hogy feltűnés nélkül megmásszam azt a pár emeletet, ami elválasztott Harrytől.
Mikor beléptem a szobánkba, üresen találtam. Csalódottan dobtam le magam a kanapéra, és előhalásztam egy újabb jointot. Ezek szerint ez tényleg csak nekem tűnt akkora feladatnak, és csak én izgultam miatta. Hazz egyetlen üzenetet sem küldött egész este, és még éjfélkor se jött fel.
Kivettem egy sört a hűtőből, aztán egy kis tanakodás után egy vodkát is, és kimasíroztam a teraszra. Harry utálja, ha bagószag van a szobában, ezért kint szívtam el, és közben eliszogattam magamban. Nézegettem a Twittert, meg az IG-t, de semmi érdekeset nem találtam. A kedvem – a füves cigi ellenére –, nem sokat javult, és egykor már kifejezetten ideges voltam. Megálltam, és nem írtam Harrynek, de így, minden perccel csak dühösebb lettem, és mikor meghallottam a folyosón, hogy nevetgélve szállnak ki a liftből, és hangosan hahotázva közelednek a szobák felé, a gyomrom összeugrott, és a kezeim ökölbe szorultak.
Mikor belépett az ajtón, már lilult a fejem, mert előtte még vagy öt percig sztorizott, amin a többiek nagyon jól szórakoztak. Úgy viselkedett, mintha semmi említésre méltó sem történt volna ezen az estén. Teljesen kiakadtam, mennyire részvétlen velem szemben.
Belépett, és mikor meglátott, az arcára fagyott a mosoly.
- Mi történt? – kérdezte elkomolyodva.
- Semmi! – mondtam, és imbolyogva bár, de elsétáltam mellette a bárszekrényig, hogy magamhoz vegyek egy újabb adag piát.
- Te részeg vagy? – kérdezte.
- Ahhoz nem eléggé, hogy ne jöjjek rá, mekkora rohadék vagy… - mondtam, és faképnél hagytam a szobában.



.