Sziasztok!
Hoztam egy új részt, és elnézéseteket kérem, amiért ennyit kellett várni rá.
Az az igazság, hogy már egy ideje kínlódok az MTF-fel, mert elérkezik az a pont, ahonnan képtelen vagyok tovább írni, ha csak nem történik valami olyasmi, ami tisztázza a máig felfoghatatlan helyzetet. Még egy ideig tudom húzni, és a tavaly áprilisi történésekig írni, de amíg nem tudunk semmi biztosat a babygate kapcsán, addig lehet hogy szünetelni fogunk.
Reméljük a legjobbakat. Nagyon köszönöm, hogy eddig elkísértetek. Örökre hálás leszek érte.
Vrálak benneteket WONDERLAB-en, és készülök a karácsonyra is! )
xxxBecca
A koncert
előtt a megszokott, vidám csicsergés és felszabadult kiáltozás helyett, a
folyosókon néma csend honolt, és mindenki tette a dolgát szótlanul. Igazi
ravatali hangulat uralkodott mindenütt, ami megtépázott idegeinknek jót tett,
de a bennünk fészkelő fájdalomra csak rátett egy lapáttal. A veszteség
nyomasztó érzésétől egyikünk sem tudott szabadulni, és bár hetek, sőt, hónapok
óta tudtuk, hogy ez lesz, és próbáltunk rá felkészülni lelkileg, mégis derült
égből villámcsapásként ért mindannyiunkat.
Niallt viselte meg a legjobban. Az ő
optimista, kedves és elfogadó énje nem ismeri az önzést, sem azt, hogy a saját
érdekedet helyezd a közös cél elé. Niall a legsimulékonyabb, legőszintébb lélek
közülünk, és bár általában vidám és bohókás, most a legmélyebb letargia vett
rajta erőt.
Egész nap csak ült, a gitárjával az
ölében, és miközben bambán nézett ki az ablakon, egyfolytában mélabús számokat
pengetett. Egyikünk sem mert neki szólni, hogy eret vágunk, ha ezt így
folytatja, csak összeszorítottuk a fogunkat, és tűrtünk. Valamiért senkinek nem
akarózott a saját öltözőjébe menni. Mind úgy éreztük, most csak egymás
közelében vagyunk biztonságban. Az összetartozás érzése még soha nem volt
ennyire erős, mint épp akkor, mikor egyet elvesztettünk ötünk közül.
Megválaszolatlan kérdések tolakodtak az
elmémbe, és ahogy a többieket elnéztem, nekik is hasonló gondolataik lehettek,
kivéve Niallt, aki szimplán csak szenvedett.
A szívem megszakadt érte.
De nem csak érte…
Louis olyan kiskutya szemekkel követte minden mozdulatomat, mint évekkel
ezelőtt. A fájdalmas búcsú, a hirtelen jött borzalom visszahozta gyermeki
énjét, a mindentől tartó, bizonytalan fiút, akit oly rég nem láttam. A lelkem
egy pillanatra megörült a régi ismerősnek, de ezzel egy időben azonnal hiányozni
kezdett a magabiztos, felnőtt férfi, akivé érett az idők során.
Lou felpillantott, mikor megérezte,
hogy nézem. Hatalmas kék szemei szinte könyörögtek azért, hogy megvigasztaljam,
de nem voltak szavak, amik enyhíthették volna a fájdalmát. Egy nagy sóhajjal
odasétáltam hozzá, a kezébe nyomtam egy teát, és a fotel karfájára ültem, hogy
ő a combomra könyökölve szürcsölje a tűzforró Yorkshire-t, és a szünetekben az
oldalamba fúrja a fejét.
Nálunk ez elég érdekesen működik.
Mindketten férfiak vagyunk, de egy kapcsolatban, ahol általában egyikünk a
gyengébb szerepét tölti be.
Mikor összejöttünk, én voltam a
domináns, de az évek alatt lassan fordult a kocka. Louis lett a keményebb, én
pedig lassan elengedtem magam, mert rájöttem, az az igazi énem.
De most, mikor Louis-n erőt vett a
barátja elvesztése okozta gyötrő fájdalom, természetes volt, hogy én nyújtok
neki oltalmat, és ha kell, az örökkévalóságig pátyolgatom.
A hátát simogattam és a vállát
masszíroztam félkézzel, míg meg nem éreztem, hogy picit enyhül a feszültség. Nem is veszi észre az ember, de egy ilyen helyzetben a legkisebb,
legritkábban használt izom is készenlétben áll, mert a szervezet nem tudja
megkülönböztetni a vészjelzéseket.
Liam egy könyvvel a kezében üldögélt,
és próbált belemerülni, de időnként mély sóhaj tört fel belőle, és ő is
kibámult az ablakon. Olyanok voltunk, mintha halotti toron lennénk.
Nagysokára Niall törte meg a csendet:
– Emlékeztek, mikor összeraktak minket, és elmentünk Harryék házába, hogy
összerázódjunk? – kérdezte, de nem nézett ránk. Az emlékei beszippantották, és
talán azt sem tudta, hogy hangosan beszél. – Zayn eleinte csendes kívülálló
volt, míg Liam és Lou már egymást szívatták, Harry pedig elhalmozott bennünket
minden jóval…
Mindannyian őt néztük, de lassan
felvillantak a képek, és mi is átadtuk magunkat a múltnak. – Később nagy nehezen kiszedtük belőle, hogy
hová valósi, és a második napon talán már beszélgetett is velünk. De kellett
vagy három nap, mire feloldódott. Addig azt hittem, soha nem fog beilleszkedni,
és ezzel lehetetlenné teszi, hogy igazi zenekarrá váljunk… Gyűlöltem azért,
ahogy nézett minket, mintha mind elkényeztetett milliomosgyerekek lennénk, és
mintha ötünk közül csak neki lenne olyan adottsága, ami sikeressé teheti.
– Igen, eleinte én is úgy éreztem, hogy ő nem örült a lehetőségnek, mert
sértette a hiúságát, hogy nem jutott tovább egyedül – mondta Liam, és becsukta
a könyvét. – Sőt, ez az érzés még az élő showkon is bennem motoszkált, egészen
addig, míg hirtelen fel nem kaptak bennünket, és világossá nem vált, hogy soha
nem remélt sikerekben lehet részünk.
– Volt egy pillanat… – szólalt meg Louis halkan, de reszelős, semmivel össze
nem téveszthető hangjára mindenki ránézett – mikor először éreztem, hogy velünk
van. A második döntőre készültünk, és Harry épp meg volt fázva. Már
begyakoroltuk a számot, és utolsó nap derült ki, hogy nem fogja tudni
elénekelni a magas szólamot. Zayn magától értetődően vette át a szerepét, és
mindent elkövetett, hogy gördülékenyen menjen a dolog.
– Igen, de mikor Hazz finoman jelezte, hogy nem kéne bele annyi frazír, akkor
azért beduzzogott – tette hozzá Niall tényszerűen, és az emlékképre mindannyian
elmosolyodtunk.
– De utána csinálta, ahogy kell, és végül szebben szólt, mint eredetileg
terveztük.
– Igen. Zayn mindig tudta, hová kellene egy érdekes szólam, vagy hol kellene
ritmust váltani egy dalban – bólintott Louis, és előrehajolva letette a
csészéjét.
– És arra emlékeztek, mikor a medencénél forgattunk, és kiderült, hogy nem tud
úszni? – kérdezte Lou, kissé feléledve.
Én is emlékeztem, hogy bedobtam a
vízbe, és ő prüszkölve kapálózott segítségért kiáltozva, mire leesett a tantusz.
nagyon kellemetlen volt a szitu, mert kiscsajok voltak mindenütt, és Zayn
nagyon adott arra, hogy a gyengeségeiről senki ne szerezzen tudomást.
– Aztán, mikor Ausztráliában voltunk, és a tengeren hajóztunk, ő volt az
egyetlen, aki nem ugrálhatott a jachtról, csak szomorú szemekkel nézett
bennünket, ahogy a vízben ökörködtünk – mondta Liam, és elfelhősödött a
tekintete.
– Volt, amiben mindig kívülálló maradt… – jegyeztem meg halkan, de gyilkos
pillantásokat kaptam az ablak és a kanapé felől.
– Mindannyiunknak vannak olyan dolgai, amit évek alatt sem vetkőztünk le –
állapította meg Liam.
– Nem úgy értettem, Payno! – szabadkoztam. – Csak valahogy Zayn mindig
éreztette velünk, hogy sosem leszünk egyformák.
– De soha nem is ez volt a cél – mondta Lou, és megsimogatta a combomat. –
Ebben a bandában mindig azt szerettem, hogy nem akartunk egymásra hasonlítani.
– Azért a tetkómániátok majdnem engem is magával ragadott – nevetett fel Niall,
mire mindannyian ledöbbenve néztünk rá. – Most mi van? – kérdezte kikerekedő
szemekkel.
– Komolyan mondod, hogy „majdnem” varrattál magadra valamit? – kérdeztem megütközve.
– Aha… Volt egy időszak, mikor Lottie-tól csentem szemceruzát, és különböző
mintákat rajzoltam a kezemre, hátha valamelyik annyira tetszeni fog, hogy
megcsináltatom…
Louis felkuncogott:
– Valószínűleg találtál volna valamit, ha nem te rajzolod őket. A rajzkészséged
alapján biztosra veszem, hogy ezen bukott el a dolog!
Mindannyian nevettünk, még Ni is, és picit oldódott a hangulat.
– Azért a te gördeszkás tetkód, vagy az amőbázós biztosan nem haladja meg a
szintemet.
– Azok nem, de rád nem is illene egyik sem. Neked valami szép ír motívumot,
vagy kódexbetűs feliratot tudnék elképzelni a bicepszedre… – tettem hozzá, és
előkaptam a telefonom, hogy keressek valami hasonlót.
– Oké, Hazz, ne melegedj bele ennyire. Már elmúlt… – nevetett fel Niall, mire
Louis feltolta magát, hogy egy puszit adjon a számra, Liam pedig felállt, hogy
töltsön magának egy kólát.
– Nekem az jutott eszembe, mikor megvette az első lakását , és meghívott
lakásavatóra – mondtam mosolyogva. – Emlékeztek, milyen döbbenten álltunk a
graffitiszobájában?
– Jaja… Ő meg büszkén várta a dicséretet. Én pedig azt hittem, az aluljáróban
vagyunk… – kacagott Liam, mire Niall felhorkant:
– Szerintem rohadt cool volt. Én teljesen le voltam döbbenve…
– Én is – mondta Lou, de a hangjában ott bujkált az irónia.
– Tudjátok, az évek során nekem ő lett a legjobb barátom… – fordult ismét az
ablak felé Niall, és egy picit hallani lehetett a hangján, mennyire
elérzékenyült.
Rosszul esett a dolog, mert azt hittem,
ha nem is én vagyok a legjobb, de azért egy szintre tettem volna magam Zaynnel.
Aztán rájöttem, hogy Niall nekem csak segített, és mindig meghallgatott, de
igazán nem engedett közel magához. Mindig az én problémáimról beszéltünk, és
tényleg a legnagyobb támaszom volt a nehéz időkben, de magáról alig mesélt.
Felidéztem, hányszor láttam őket beszélgetésbe mélyedni Zaynnel, és hányszor
voltam szem és fültanúja annak, mennyire szerették egymást. Bevallom, néha még
az is felmerült bennem, hogy ez több mint barátság, de aztán mindig rácáfoltak
a megérzésemre. Zayn falta a csajokat, aztán jött Perrie, és úgy tűnt,
lenyugszik végre. De akkor is Niallt hívogatta tízszer egy nap, nem a
barátnőjét. Érdekes ez…
– Azt hiszem, én soha nem fogok tudni úgy gondolni erre a bandára, hogy négyen
vagyunk… – szólalt meg Liam. Szerintem, ő is úgy érezte, valamikor ki kell
mondani a legfájóbb dolgokat. – Csak úgy, hogy öten vagyunk, de Zayn épp nincs
itt. Még nem tudom elképzelni ezt az egészet nélküle.
– Én sem – csóválta a fejét Lou. – Bár az utolsó egy évben már zombi volt, és a
koncerteken milliószor szerettem volna megverni, mikor úgy állt, mintha csak
fizetett statiszta lenne… – mondta lehajtott fejjel, és a térdén piszkálta a
farmeréből kilógó szálakat.
– Muszáj továbblépnünk, srácok! Zayn nem jön vissza… – mondtam halkan, mert
tudatosítani akartam bennük, hogy ez nem egy átmeneti állapot, és hogy a remény
itt már felesleges.
– Honnan tudod? – nézett rám égő tekintettel Niall. – És ha egy hónap múlva
meggondolja magát?
– Ni, az Isten szerelmére, én is ugyanannyira akarom, mint ti. Ne rám haragudj
kérlek. Leginkább senkire se haragudjunk! Zayn döntött. Nyilván mérlegelt.
Szerződést bontott és elment. Biztosan vannak tervei…
– Lehet, hogy csak időre van szüksége – kapaszkodott az utolsó szalmaszálba
Niall. – Nem hiszem, hogyha normálisan átgondolja, akkor a turné közepén megy
el…
– Ezt a menedzsment akarta… – szólalt meg Liam, és felénk fordult. – Nyilván az
volt az érdekük, hogy addig maradjon, míg el nem fogynak a jegyek. Ha Zayn
előbb távozik, sokan már el sem akartak volna jönni a koncertekre.
Mindannyian ledöbbentünk, mert szinte
soha nem közelítjük meg a dolgokat az anyagi szempontok alapján, de nagyon is
ésszerűnek tűnt a dolog. A Zayn rajongók alapból kiestek volna, és sokan
akkorát fognak csalódni így is, hogy el sem jönnek. De a drága jegyeket már
megvették… Szánalmas, de pénzügyileg indokolt…
Mindannyian elcsendesedtünk, és
emésztgettük az elhangzottakat.
– Azt hiszem, éhes vagyok – szólalt meg Lou, mire nekem is összefutott a nyál a
számban.
– Ami azt illeti, ma még nem is ettem… – gondolkodott el Niall, és Liam is
egyetértőn bólogatott.
– Lemegyünk? – kérdeztem félve, mintha odakint igazi szörnyek várnának ránk.
– Menjünk! – mondta Niall, és letette a gitárját.
Ahogy egyszerre mozdultunk, és együtt
szedelőzködtünk, kicsit megnyugodtam. A késztetés, hogy most mindent együtt
csináljunk, úgy látszik, nem csak bennem volt erős.
Mikor beléptünk az ebédlőbe, ahol ínycsiklandó illatok fogadtak, a gyomrom morogni kezdett, és ömlött a nyálam.
Nagyokat nyeltem, és egyenesen a leveses bödön felé indultam. Mikor
megfordultam, majdnem nyakon öntöttem Louis-t a forró löttyel, mert szorosan a
hátam mögött állt.
– Kicsi! – mondtam a szokottnál sokkal hangosabban, és igyekeztem megőrizni az
egyensúlyomat, anélkül, hogy a kezemmel hadonásszak, amiben a csésze volt.
– Bocs… – mondta, és azonnal hátralépett. Lesütötte a szemét, és egyből tudtam,
hogy ugyanazt érzi, amit én. Muszáj a közelemben lennie, mert elhagyottnak és
elveszettnek érzi magát.
Gyorsan letettem a levest, és magamhoz
húztam. Nem szóltam a dologról, nem kérdeztem, csak óvón átfogtam a vállát, és
rámosolyogtam:
– Te mit eszel? Megnézted már mi a legegészségtelenebb a mai menüben?
Halkan felnevetett, lábujjhegyre állt,
és egy puszit nyomott az állcsúcsomra, aztán magával húzott, hogy felemelgesse
a chafingek tetejét, és találjon valami zsíros,
szénhidrát-dús fogást, amit szeret. Megvártam, míg szed magának, és az asztalhoz
is összeölelkezve mentünk, útközben felszedve a félig kihűlt levesemet.
A koncert maga volt a borzalom. A rajongók még nem tudták, hogy Zayn örökre
elment, de azért érezni lehetett a csalódottságot, és az enyhe rosszallást,
amiért csak négyen álltunk a színpadon. Mi lesz, ha holnap kiderül az igazság,
és rajongók milliói fognak nekünk esni – elsősorban Zaynnek–, csalódásunknak
hangot adva?!
belegondolni sem mertem.
Mikor Zayn szólóját énekeltem, nem
tudtam visszatartani a könnyeimet, és gyakran láttam, hogy Louis, Niall és Liam
is küszködik. Csak a sok éves rutin segített át bennünket ezen az estén, de
mindannyian úgy éreztük, mintha nyomorékok lennénk... Mintha hiányozna az egyik
végtagunk. Senkinek nem kívánom, hogy átéljen ilyesmit.
A tehetetlen düh, a mardosó fájdalom és
a veszteségérzés elég gyilkos kombó.
Este, mikor hullafáradtan az ágyba
omlottunk, és ismét csak néztünk ki a fejünkből, képtelen voltam ellenállni a
kísértésnek, és Louis hóna alá furakodtam, hogy érezzem a bőre illatát, ami
nekem mindig az otthont jelenti. Ahol ő van, ott biztonságban vagyok. És bármi
is történjen odakint, mikor magunkra csukjuk az ajtót, és kettesben maradunk,
legyünk bárhol a világon… én hazaértem…
.
❤
VálaszTörlésA veget jol bekonnyeztem
TörlésNiall:(
amikor negyen beszelgettek az agyamban oten voltak es gondolkoztam is mi hianyzik...vagyis ki....
kedvenc mondataim: "Mind úgy éreztük, most csak egymás közelében vagyunk biztonságban. Az összetartozás érzése még soha nem volt ennyire erős, mint épp akkor, mikor egyet elvesztettünk ötünk közül. "
"Ahol ő van, ott biztonságban vagyok. És bármi is történjen odakint, mikor magunkra csukjuk az ajtót, és kettesben maradunk, legyünk bárhol a világon… én hazaértem…"
❤❤❤
Nekem ebben a részben nincs kedvenc mondatom. Küszködve írtam, és alig vártam hogy túl legyek rajta.
TörlésDe talán a vége.... HOME... azt a pár mondatot szeretem, akkor is ha fájdalmas.
Puszillak <3<3
annyira sirok..hogy remeg a kezem.:'(
VálaszTörlésannyira hianyzik Zayn<3 erre a szar csutortoki napomra nagyon jo resz volt.
meg szomorubb vagyok:( na mindegy.
annyira sajnálom Niall-t, annyit jelentett neki Zayn❤
nagyon tetszett a vissza emlékezés. irtó jó érzés volt, de keserű is.
"Este, mikor hulla fáradtan az ágyba omlottunk, és ismét csak néztünk ki a fejünkből, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, és Louis hóna alá furakodtam, hogy érezzem a bőre illatát, ami nekem mindig az otthont jelenti. Ahol ő van, ott biztonságban vagyok. És bármi is történjen odakint, mikor magunkra csukjuk az ajtót, és kettesben maradunk, legyünk bárhol a világon… én hazaértem…"
annyira szép a vége:'(❤
gratulálok A Tanitvány -második könyv-edhez. alig várom hogy elolvashassam.
btw. imádtam:3
ölellek<3
Nagyon szépen köszönöm a gratulaciót, én is izgatottan várom a megjelenést, mert nem tudom, mit fogtok szólni a folytatáshoz.
TörlésÉreztem , higy ebből a részből az utolsó bekezdés lesz a favorit mindenkinél. Hidd el, az én szívem is vérzett, mikor ezt az utolsó két részt írtam.
Sokat agyalok azon, hogy tudnám még húzni az időt, és megtoldani pár epizóddal a sztorit...
Puszillak
Uh, olyan mintha sebeket szakítottak volna fel bennem. Nehéz újra átélni, de tudom, hogy kell ez ahoz hogy lezárjam. Ha tisztázom magamban a múltat. A directionerek nagyon megviseltek mostanában, mert a mi rajongótáborunknak a legrosszabb most. Most lesz az egy éves szünet és bízom a fiúkban, de a félelem ott van bennem, hogy mi van ha...... mi van ha ez tényleg a vég lesz. Nem tudom, hogy hogy tudnék nélkülük élni.
VálaszTörlésA rész pedig csodálatos volt. Annyira jó volt olvasni a kis emlékeket. Meg én is örültem a régi Louisnak, de hiányzik az új is. De jó olvasni egy picit. Érdekes, hogy én úgy szeretem, ha Harry a dominánsab, de a kis blogomban Louist irom dominánsnak. :P Várom a következő részt !❤
Mikor elkezdtem az MTF-et egyértelműen harryt láttam dominánsabbnak... akkor még alig tudtam róluk valamit, és úgy éreztem, csakis ő lehet az.
TörlésAztán egyre jobban elmerültem a videókban, és lassan rájöttem, hogy ez csak egy imidzs. A valóságban Harry egy igazi hercegnő, és csupa érzelem. Mára egyértelműen Lou az, akit erőteljesebbnek érzek, de a who tops kerdésre csak napi választ tudok adni, mert szerintem az a kedvüktől függ :)
Igen, igyekeztem egy kis visszaemlékezéssel könnyíteni a traumán, amit zayn távozása okozott, de mindenhogy fájdalmas.
Köszönöm, hogy írtál es sok sikert a blogoláshoz!!
<3<3<3
Én most nagyon nem tudok mit mondani.
VálaszTörlésÉdes, és fájdalmas, de így tökéletes.
~Liz
Köszönöm. Nekem ennyi bőven elég. <3<3<3
TörlésJaj.
VálaszTörlésEl sem akartam olvasni, mig nimcs kovetkezo, de nem tudtam megallni.
Annyira jo egyutt tudni oket, hogy egyikuk sem egyedul szenved, de annyira utalom a depizos reszeket.... mindenesetre megnyugtat, hogy megbeszelik maguk kozott, es csak meginkabb osszetartanak.(legalabbis a tortenetben) jaj Louist ugy megolelgetnem most^--^ meg Niallt is. Meg igazabol mindegyikuket.
tuti, hogy a kozeljovoben (megint) ujra fogom kezdeni, ugy hianyoznak a regi dolgok*--* a kandallo elotti szerelmeskedes, a nyaralas amirol Lou elobb hazajott mert Harry egy fasz volt.... najo szerintem most elkezdem :D
nee csak szunet neee:( mondjuk megertem, de naaa.... remelem lesz valami addig^^
tovabbi kellemes novembert!:)
xxHori
Ha lesz következő... még nem döntöttem el, hogy a maradék durván egy honapot megírjam-e, és ha igen, akkor hogy közelítsem meg, hisz az volt a két fiú életében a leghosszabb távollét... aztán mit kezdjek azzal, hogy egyelőre nem tudjuk mi sül ki a bananis sztoriból. Hiába nem akarom elhinni, egyertelmű hogy nő a hasa és csak remélem h nem louis az apa...
TörlésVan még egy vésztervem, csak most időm nincs, hogy megvalósítsam. De azert valami lesz, ígérem.
Puszillak!!!
Szia
VálaszTörlés:(
Régen volt már ilyen szomorú és lehangoló rész, de hát az élet ilyet is hoz. Talán többször is, mint kellene. Annyira sajnálom a kis drágákat, de majd csak túljutnak valahogy rajta. Főleg Niall az akit ez nagyon érzékenyen érintett. Átérzem a helyzetét, mert én is jártam már hasonló cipőben, (nyilvánvalóan olyanba mint ő nem )de engem 8 év barátság után pattintott le a BF-em, mert fontosabb volt, hogy az új pasijával legyen. Ráadásul apukám pont akkor halt meg, úgyhogy egyedül maradtam az albiban egy akkor még idegen városban. (Bocs, ha túl sokat pofáztam magamról)
Az "előszóról" meg, annyit, hogy basszus ne. Tudom, hogy már régóta mondogatod és meg is értelek, de így, hogy közeledünk most már egyre jobban félek, hogy nem fogod folytatni.
A babygate, mint már írtam engem is rohadtul zavar, és tisztázhatnák már a helyzetet. Bár a válaszodból kivettem, hogy nem egy véleményen vagyunk a történtekről, de annyiban szerintem megegyezünk, hogy Briannát mind a ketten elásnánk jó mélyre.
Tarts ki, remélem már nem sok hátra és pontot tesznek az ügy végére.
K
Mondogattam, húztam az időt, de most nincs több haladék... igyekszem valami átmeneti megoldást kitalálni, csak egy kicsi türelmet kérek szépen.
TörlésNem tudom, neked mi az álláspontod a BG kapcsán, de nagyon kívancsi lennék rá!!
Ahogy a napokban alakulnak a dolgok, sőt az elmúlt hetekben, talán van remény hogy hamarosan kiderül az ég. Minden nap ezért imádkozom.
Ölellek
Te lány a bőgés határán vagyok!!!!!
VálaszTörlésNemgondoltam volna hogy már ilyen hamar eljön a blogban is úgymond a jelen helyzet :/ Nagyon jól elemezted olyan szóval nemtalálok benne szavakat mikor megtudtam hogy Zayn kilépett még nemnagyon őrjöngtem igy a fiukért (1D) és hát megtörtént megtörtént ennyi de ahogy múltak a hónapok jobban és jobban érződött hogy valamennyire hiányzik éshogy nemharagszok rá... Persze ő rendes életet akar xD mi meg a világ 80% olyan életről állmodik mint amiben ő élt persze a Menedzsment pff dögök nagyon nekik csak a pénz számít.......
Azt olvasni hogy mennyire letörtek a sracok engem is letört :(
De ahogy állunk jelen pillanatban 1 évig nélkülük de visszajönnek és ez éltet na jó tudom egyszer biztos vége lessz de ne most..... Szükségünk van rájuk habáriszonyat sok hibbant ffelháborító idegesítő sorolhatnám fandoom van de mindíg lesznek ilyenek.....
Nagyon várom a kövit :( hup hup
Puszi:Meli
Igyekeztem kihámozni amit irtál, de volt ahol elvesztettem a fonalat, ne haragudj!
TörlésNem vagyok nagy zayn rajongó, de mikor megtörtént, napokig csak kóvályogtam, mint az őszi légy, és be kellett látnom, hogy talán még az is megviselt volna, ha liam lép ki, pedig köztudott, hogy őt kedvelem a legkevésbé... mégis, ők nekem mindig öten maradnak, és ha ma magkérdezné valaki, hány tagú a zenekar, gondolkodás nélkül vágnám rá :)
Mindenhol vannak idegesítő emberek. Engem nem zavar, ha valakinek mas a véleménye, csak az, ha nem tid mellette érvelni, vitába szállni. Azoktól falra mászom akik csak lehülyéznek, de egy értelmes mondatuk nincs .
A szünet... nos meglátjuk mi lesz utána...de mindenképpen nagyon nehéz lesz nélkülük :((((
Puszillak
Szia draga :33
VálaszTörlésMondd! Te sirtal mikor ezt a reszt irtad? :(
Vagy csak minket kinoz ez a fejezet? :'(
Mert nekem ez olyan merteku fajdalmat okozott. Es ezert ne magadat okold! Ez csupan tenykozles. Elobb-utobb tuljutunk azon az idoszakon is, hogy megtudjuk Zayn tavozasanak valodi okat. Bizom abban, hogy a blog nem fog szunetelni(addig bevaghatsz par 18+-os reszt, bar a jelenlegi helyzethez nem nagyon passzol..).
Ez viszont egy kicsit elgondolkodtatott:
"– Muszáj továbblépnünk, srácok! Zayn nem jön vissza… – mondtam halkan, mert tudatosítani akartam bennük, hogy ez nem egy átmeneti állapot, és hogy a remény itt már felesleges. "
Szereny velemenyem szerint, a legtobb Directioner remenykedett abban, hogy Zayn Malik, a One Direction hires enekese hamarosan visszater csillogo szemekkel, es magas hangjaval. Abban a legtobben en is ott voltam. De mar mindenki lathatja, hogy nincs esely.
Ez a trauma Harryt es Lout megkozelebb hozza(mar, ha ez lehetseges). Niall visszahuzodobb lett. Liam probal erett felnottkent viselkedni, mutatni hogy eros es nem tort meg annyira.
De a best akkor is a Larry. :')
Mar attol sirsz, hogy olvasod, mennyire szeretik egymast. Egyszeruen felfoghatatlanul gyonyoru es lirai a szerelmuk :')
Ha keresne, a sarokban megtalalsz, Zayn kepeit nezegetve.
Az otlet ne szalljon el, inkabb tortenjen valami, ami ihletet ad!
Sok puszi es oleles, draga :* xx
Igen. Az előzőnél nem, de ennél párszor elhomályosult a képernyő, mikor írtam.nagyon sokáig halasztgattam, es igyekeztem nem elmélyülni a dologban, de rájöttem, hogy úgy nem tudom lezárni, így végül nekiálltam.
TörlésA folytatással kapcsolatban az a nehézség, hogy a valoságban most az a hónap következik, amit két külön kontinensen töltöttek... és nem akarok fájdalmas részekkel lezárni egy ilyen blogot, amit annyian és annyira szerettek... meg én is.
Töröm a fejem. Igyekszem kitalálni valamit.
Puszillak
Nem tudom most mit írhatnék...
VálaszTörlésOlvasgattam itt az előttem kommentelőket( megint nem vagyok első,a francba :D ) és igazából mindenkivel egyetértek nagyjából.Nincs már olyan,amit leírhatnék,mert én is ugyanezeket gondolom a mostani dolgokról.Úgyhogy csak akkor olvasd tovább ha még nincs eleged és el akarod olvasni,ahogy a 120. szív is megszakad...
Az első,amit írtál,a blogszünet.Ha lehet,akkor egész életemben olvasnám az MTF-ez,mert csak.Olyan sok mindent jelent nekem,hogy el se tudnád képzelni.Ha nem találtam volna rá,akkor fényévekre lennék a Larry-shipperségtől szerintem...És annyi emlék fűződik hozzá...még mindig nem hiszem el,hogy már itt tartunk és hogy honnan indultunk.Az ember észre se veszi,hogy közben mennyit változnak a dolgok.Úgyértem,most ha az elejére gondolok,millió kilométer messzinek érzem,mert most annyira más a helyzet...ugyanakkor az mégis közös az összes részben,hogy nincs olyan,amit ne imádnék.Mert az összesben van valami olyan plusz,érzelmi töltet,ami semelyik más blogban nincs és amiért ilyen különleges ez számomra.És ez a tehetséged miatt van <3 Komolyan,sírni támad kedvem,ha csak az elejére gondolok,ahogy még szinte gyerekek voltak,Harry Lou szemszögéből,az első csókuk Bora Borán........és utána minden.Minden történés elképesztően csodálatos és újra át akarom élni azokat az érzéseket.Ezért fogom kb. milliószor visszaolvasni az egész történetet.És nehéz lesz elengedni azt,ami végigkísérte a heteimet,ami tartotta bennem a lelket,és megvigasztalt,ha kellett....rohadtul hiányozni fog,nehogy azt hidd,hogy nem.De bízom benne,hogy jobbra fordulnak a dolgok,mert ennél rosszabbak már nem lehetnek.
A Babygate az nálam sincs lezárva.Egyáltalán nincs lezárva.Ez nagyjából teljesen fennakasztott.Úgyhogy megértem hogy ez az egyik legfőbb indok,amiért nem tudod folytatni.És amúgy is minden összejött...Zayn kilépése,Liam betegsége,Briana,Liam és Sophia szakítása,Larry-tagadó cikkek...tudom hogy most össze-vissza ugrálok az időben és hogy még csak elvileg márciusban vagyunk,de ez nekem most sok és kezd betelni az a bizonyos pohár.
Úgyhogy lehet hogy előnye is van annak,hogy egy évre szünetelnek a fiúk....bár nem tudom,hogy fogom elviselni hogy egy évig nem hallok róluk együtt,hogy nem lesz turné,koncertek,interjúk,meg egyáltalán nem lesz 1D.És bízom benne hogy visszatérnek,meg hiszek abban hogy vissza AKARNAK térni,de egy év az hosszú idő....és nem akarok ünneprontó lenni,de én rohadtul félek...
Hmmm....mondjuk amíg nem történik valami pozitív,addig írhatnál esetleg +18-as részeket - az úgysem függ össze az idővel annyira...Legrosszabb esetben egy évig ilyesmiket olvasgatunk...khmm akarom mondani legjobb esetben :P Na jó,leállok,igazából és is nagyon várom hogy fejlemény történjen ebben az ügybeen,mert megöl a bizonytalanság.
"De nem csak érte…
Louis olyan kiskutya szemekkel követte minden mozdulatomat, mint évekkel ezelőtt. A fájdalmas búcsú, a hirtelen jött borzalom visszahozta gyermeki énjét, a mindentől tartó, bizonytalan fiút, akit oly rég nem láttam. A lelkem egy pillanatra megörült a régi ismerősnek, de ezzel egy időben azonnal hiányozni kezdett a magabiztos, felnőtt férfi, akivé érett az idők során.
Lou felpillantott, mikor megérezte, hogy nézem. Hatalmas kék szemei szinte könyörögtek azért, hogy megvigasztaljam, de nem voltak szavak, amik enyhíthették volna a fájdalmát."---Lou :'((((( Istenem,megszakad a szívem,mert azt kell olvasnom,hogy szenvednek...és Louis,mint elveszett kisgyerek...Nekem jobban fáj az hogy nekik mennyire fáj az hogy elment Zayn,minthogy nekem mennyire fáj (most ezt fejtsd meg :D ) Mondjuk azért,mert már leülepedett a dolog...
"– Aztán, mikor Ausztráliában voltunk, és a tengeren hajóztunk, ő volt az egyetlen, aki nem ugrálhatott a jachtról, csak szomorú szemekkel nézett bennünket, ahogy a vízben ökörködtünk – mondta Liam, és elfelhősödött a tekintete.
Törlés– Volt, amiben mindig kívülálló maradt… – jegyeztem meg halkan, de gyilkos pillantásokat kaptam az ablak és a kanapé felől.
– Mindannyiunknak vannak olyan dolgai, amit évek alatt sem vetkőztünk le – állapította meg Liam.
– Nem úgy értettem, Payno! – szabadkoztam. – Csak valahogy Zayn mindig éreztette velünk, hogy sosem leszünk egyformák.
– De soha nem is ez volt a cél – mondta Lou, és megsimogatta a combomat. – Ebben a bandában mindig azt szerettem, hogy nem akartunk egymásra hasonlítani. "---Harry mondata...de amúgy tényleg Zayn Zayn,aki csendes,visszafogott és zárkózott volt.És tényleg volt egy határ köztük főleg az utolsó hónapokban.Amúgy Louisnak igaza van.Mindenki egy külön egyéniség és ez a banda egyik másikra se hasonlít.És igazából gondolkoztam azon,hogy miért is szeretik/szeretjük őket ennyire és szerintem az egyik fő oka az,hogy önmagukért.Hogy ők is ugyanolyan fontosak,mint a zenéjük és egyszerűen annyira közvetlenek és nem is tudom..önmaguk.
"– Kicsi! – mondtam a szokottnál sokkal hangosabban, és igyekeztem megőrizni az egyensúlyomat, anélkül, hogy a kezemmel hadonásszak, amiben a csésze volt.
– Bocs… – mondta, és azonnal hátralépett. Lesütötte a szemét, és egyből tudtam, hogy ugyanazt érzi, amit én. Muszáj a közelemben lennie, mert elhagyottnak és elveszettnek érzi magát.
Gyorsan letettem a levest, és magamhoz húztam. Nem szóltam a dologról, nem kérdeztem, csak óvón átfogtam a vállát, és rámosolyogtam: "---jajj,a szívem szakad meg ahogy oltalmazza Louis-t!! Kicsi <333 És nem tudom,hol volt,de ami volt a dominánsabb szerepről...én igazából nem vagyok loutops-os és Harrytops-os se.Mert ponthogy mindkettőjükről egyformán el tudom képzelni hogy ő a dominánsabb.Régebben Harry-t imádtam az ilyen szerepben,de most már Lou-t és igazából tényleg nem tudom.Soha nem pártoltam egyikhez sem.
És annyira ó olvasni hogy nem csak ők,de a fiúk is együtt vannak és szegény Niall...de ott vannak egymásnak és támogatják egymást... :'((
"Ahol ő van, ott biztonságban vagyok. És bármi is történjen odakint, mikor magunkra csukjuk az ajtót, és kettesben maradunk, legyünk bárhol a világon… én hazaértem…"---ez pedig egy újabb olyan rész,ami tipikusan a kinyírásomra irányul.Már tudom ám.Az összes utolsó mondattal erre pályázol.És mindig sikerrel.És pont ez volt az első csókuknál,Bora Borán is,emlékszem....jajjistenem,sírok.Megint.
Remélem még azért egy ideig lesznek részek...midegy miről szólnak csak legyenek.
Ú,a karácsonyt vááárom! :) Para,hogy most írok először mosolygós smiley-t a kommentembe...ebből is látszik,hogy depis időszak van.
És mondjuk az is látszik hogy késő van,hogy ilyesmiken gondolkozom :D
Várom a következőt (ami ugye még lesz???)
Ölellek
Emse
Elöször is: ezrrkétszázadszor is elolvasnám, akkor is ha szóról-szóra azt írnád, mint a többiek, de erről szó sincs.
TörlésMikor először olvastam a kommentedet, a szivem megszakadt. Ez a kényszerszünet nekem is annyira fáj, hogy azt el sem tudom mondani. Mindig arról álmodtam, hogy a CO-t írhatom meg, a valosagra alapozva, nem pedig azt, hogy louis zabigyereke miatt kell abbahagynom. Ez olyan méltatlan és igazságtalan...
Tudom, hogy sokan szeretitek és ragaszkodtok ehhez a történethez. Igyekszem valami áthidaló megoldást találni addig, míg tisztázódik a helyzet, mert én még mindig remenykedek.
Köszönöm a sok csodálatos kommentet, te pedig azt nem hsized el, nekem azok mennyit jelentenek ...
<3<3<3<3<3<3
Szia Becca❤️
VálaszTörlésFantasztikus rész lett. Igazából nekem nagyon fontosak ezek a részek, mivel abban az időben mikor Zayn kilépett nem igazán tudtam velük foglalkozni. Nehéz időszak volt és nyáron kezdtem visszarázódni. Mostanában kezdem érezni azt hogy mennyire hiányzik (időben....). Vagyis igazából 25.e óta fáj tudat alatt, de kellett egy idő amíg felfogtam mi is van, ami csak fél év után ért el hozzám hogy végleg elment. Na de nem beszélek úgy mintha meghalt volna, él és boldog de a one Direction kicsit megszakadt ezalatt. Nem teljesen a szünetre gondolok, na de mindegy is nem bonyolítom:D
Úgyhogy köszönöm hogy átélhetem az írásaidnak hála azt az időszakot amit akkor nem tudtam.
Ölellek: Tami❤️
Mindenki masképp dolgozza fel az eseményeket. Van aki azonnal kiborul, van aki csak hónapokkal később eszmél rá , és érzi a veszteséget. Különbözőek vagyunk, és ez fantasztikus.
TörlésEn köszönöm, hogy még mindig itt vagy, olvasod és írsz nekem.
Ölellek és puszillak.
Bocsánat a késés miatt, de nagyon el vagyok maradva mindennel... Az élet beszippantott... :( Nem akarom, hogy szünet legyen, vagy hogy vége legyen, nekem a MTF a mindenem, nem tudom mi lesz velem, ha nem olvashatom, abba bele fogok halni :( Kellenek, mert ezekkel élem túl a napjaimat...
VálaszTörlésMegint zokogok, most mindenért... A szünet miatta, az 1D szünet miatt a rész miatt, Zayn miatt minden miatt :'(
Én próbálok hinni abban, hogy visszajönnek, de 1 év az 1 év, rohadt hosszú idő, és bármi megtörténthet... De reménykedjünk ❤
Annyira sajnálom a srácokat, ez a rész megint megbőgetett de rendesen... Ahogy visszaemlékeztek... Ahogy ott ültek, egyszerűen szívszorító, annyira éreztem a fájdalmat :( Niall drága, Louis... :'( Nem bírom, ez kegyetlen...
És a vége...
"Ahol ő van, ott biztonságban vagyok. És bármi is történjen odakint, mikor magunkra csukjuk az ajtót, és kettesben maradunk, legyünk bárhol a világon… én hazaértem…" jó, ezt tuti ki kell írnom, ez istenem... Most megint sírok ❤❤❤❤❤
Annyira szeretem ezt a történetet!❤❤
Ui a kádból ki se fogok jönni ;)
Ui2: újra olvasás kell... Szükségem van rá újra és újra ❤
Puszii
Eljőtt az a pillanat, mikor valóban nem késtél le semmiről... és lehet hogy egy darabig (vagy többé...) nem is fogsz.
TörlésÍrtam egy részt, de még vacilalok, hogy kitegyem-e. Plusz egy rész már nem oszt, nem szoroz, és talán jobb lenne ezekkel az utolsó mondatokkal lezárni ezt itt.. mert ez legalább szép, és kifejezi azt, amiben még most is hiszek.
Még törpölök, hogy mi legyen.
Jönnek az ünnepek, úgyis arra kell koncentrálni ;))
Puszillak kádas lány <3<3<3
Szia!!! ♥
VálaszTörlésElőször is nekem ezt nem kellett volna elolvasnom az éjszaka közepén, mert nagyon nem vagyok jól!
A szivem szakad meg a felismerés, hogy mennyire hiányzik, de közben az, hogy mennyire kitart ez a 4 srác és mennyire aranyosak és szeretetleméltóak, hogy csak együtt tudják megcsinálni leírhatatlan fájdalom és melegség a szívemben...Ahogy felsoroltad a régi emlékeket a legelejétől a könnyeimet nyeltem és meg kellett állnom párszor, hogy levegőt vegyek, mert közben nem ment. Minden egyes szava a szivembe markolt és vagy kitépett vagy visszaillesztett egy darabot
Niall és Zayn kapcsolata a szivem itt tört össze teljesen ilyenkor mindannyiukat csak a karjaimba venném és elvinném őket egy szebb és jobb világba, Niall kék szemeit látom magam előtt ahogy csak pislogás nélkül révednek a semmibe...ahogy ott vannak egyms látókörében, mert fáj nagyon fáj
Louisért is megszakad a szivem nagyon :( Lrom, ahogy Harryt keresi mindenhol, ő megvéfi bármi is van :") ♥
Liam Liam ♥ zokogtam nagyon
Nialltől nem tudok elvonatkoztatni folyamatosan ltom és hallom a szavait és belerokkanok ...
A tetkó azt is annyira látom, ahogy rajzol végem van
Harry és Louis ők ketten külön fejezet és Harry erősnek mutatja magát az is de ő is elgyengül rettentő cukik MEGMAGYARÁZHATATLAN érzések kavarognak bennem
a kajás amikor Louis a hátánál abba belehaltam minden módon
A végével pedig kinyírtál szavaim nincsennek Nem bírom muszáj volt?? a vége kellett ugye?? szükség volt rá és most Home és IICF szoveggel a feemben fogok elaludni azaz álomba sírni magam
Köszönöm a katarzist!!! ♥♥♥
♥♥♥♥
Mikor kitettem ezt a részt, azon kìvül, hogy tudtam, egy időre ez lesz az utolsó, az jutott eszembe, hogy Tündi ezért meg fog ölni. Amíg írtam, addig is te jártál a fejemben.
TörlésTudom, hogy neked ez mennyire fájdalmas időszak volt, és köszönöm, hogy a kedvemért ismét felszkítottad a sebeidet.
Igen, ebben a részben az volt a személyes kedvencem, mikor lou felkenődött harry hátára. Az annyira larry, és annyira benne van minden, ami kifejezi a lelkiállapotot, amit elképzeltem magam előtt.
De most boldog vagyok. Az elmult napok eseményei reménnyel töltenek el, és minden nap imadkozom, hogy az következzen, amit annyira várunk.
Mondd hogy nem hiába a sok szenvedés!!!
<3<3<3<3
Próbáltam keresni a szavakat.... de valahogy nem megy:D köszönöm:D (hogyan legyél hihetetlen fura lvl én:D)
VálaszTörlésMegyek olvasok még tovább:)
Ági^^