LXXXI. Fejezet

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, köszöntöm az új feliratkozókat, és hálás vagyok, amiért itt vagytok velem. A Sinister véget ért, és A tanítvány is tart egy kis technikai szünetet, így a következő hetekben csak itt találkozunk, és esetleg a most induló új blogunkon, amin Silkével osztozunk.
Ő egy Larry babázós sztorit hoz (ISTENI!!!!) Beloved címmel, én pedig egy tőlem szokatlan, kicsit sötétebb hangvételű, szemszög nélküli történetet, a Stokcholm Syndrome-ot.

Várunk benneteket, kérlek szavazzatok nekünk bizalmat, és iratkozzatok fel, hogy minél előbb indulhassunk. :))

http://larrywonderlab.blogspot.hu

Legalább húsz perce futottam, mikor eszembe jutott, hogy a vizemet a buszon hagytam. Arrafelé kanyarodtam, és majdnem beszaladtam az egyik kamion alá, amelyik épp rátolatott a rámpára, ahonnan a színpad elemeit targoncázzák a belsejébe. Megtorpantam, és helyben futottam, míg a monstrum ellavírozott előttem. A stúdióautó előtt Otto állt, és jóízűen pöfékelt.
- Szevasz, Lou! –kiáltott felém, ahogy elkocogtam előtte.
- Szia, haver! Mizu? –kérdeztem vissza.
- Semmi extra. Végeztem. Megyek a hotelbe. Te maradsz?
- Aha, asszem… - megfordultam, és hátrafelé lépdeltem az utolsó métereken.
- Oké, akkor reggel találkozunk! –intett, majd eldobta a csikket, és becsukta a szürke mikrobusz ajtaját.
Odatartottam a kártyám a leolvasóhoz, az ajtó szisszenve nyílt ki előttem, én pedig egyetlen ugrással felléptem a három lépcsőfokon. Hátradőltem, majdnem vissza is estem, és rátenyereltem a gombra. Hangos puffanással zárult be az ajtó. Gondoltam csurizok egyet, ha már félbeszakítottam az edzést. A jól ismert közegben akadálytalanul haladtam, még a sötétben is, és tájékozódási pontnak épp elég volt a kis olvasólámpa, ami a busz másik végében, az ágyam fölött világított. Félúton jártam a mosdó felé, mikor erős karok ragadtak derékon, és húztak magukkal. Úgy megijedtem, hogy felsikítottam, de egy hatalmas tenyér azonnal a számra tapadt hátulról. Ezer dolog robbant az agyamba. Itt vagyok egyedül, és nem is láttam a testőrömet, ahogy idefelé futottam. A busz be volt zárva, de azért egy biztonsági kártyát szerezni nem olyan nagy kunszt. Vagy aki elbánt Brettel, az simán leakaszthatta a nyakából. Éreztem, hogy meghűl a vér az ereimben, pedig a szívem majd kiugrott a helyéről, úgy zakatolt.
Aztán a tüdőm megunta a kínzó oxigénhiányt, és önkéntelenül mély levegőt vettem az orromon. Mikor a jól ismert, és imádott illat bekúszott az érzékeimbe, lemerevedtem. Addig jeges gleccserként hömpölygő vérem azonnal lávafolyammá változott, és a szívem leállt. A rég nem érzett testi közelség minden apró ingerét felfogtam. Éreztem a hátamnak nyomódó testet, a feszes izmokat, a leheletét a fülemen, az ujjait az arcomon, és a másik tenyerét a derekamon. Ellazultam. Megérezte a változást, enyhített a szorításon, és az orrát a vállamba fúrta.
- Nem bírom! –nyögte, és forró szája a nyakamra tapadt. Éreztem, ahogy megszívja a bőrömet, aztán megízleli, majd egy mélyről jövő nyögéssel csókolni kezd. A kezeim önállósították magukat, azonnal felemelkedtek, és belemerültek a rég vágyott érintésbe, ahogy belefúrtam ujjaim a göndör tincsekbe. Felnyögött, a tenyere a hasamra siklott, és magához húzott. Nem tudtam betelni a történésekkel. Az agyam lezárta saját magát, és szögre akasztotta a kulcsot, majd csendben odébb állt. Nem bántam. Nem érdekelt.
Harry halkan nyöszörgött, mintha az, hogy érinthet, csókolhat, a legmélyebb vágyait elégítené ki, de ahogy derekamnak nyomódó erekcióját éreztem, gyanítottam, hogy vannak másféle kívánságai is. Már a pólómat húzta fel a mellkasomon, és a kezei végigtapogatták a feltáruló részeket.
- Olyan sovány vagy –suttogta, de nem volt szemrehányás a hangjában, inkább törődés, és még valami, amit agyműködés hiányában nem voltam képes felfogni.
- Harry! –sóhajtottam, mikor a keze végre szabadon engedett. Azonnal felé fordultam, a karjaimat a nyaka köré fontam, és lábujjhegyre álltam, hogy végre a számon érezzem az ajkait. Lehajolt, és olyan szenvedéllyel csókolt, hogy beleremegtem. Az íze, ami annyira hiányzott az elmúlt hetekben, olyan vágyat szabadított el a testemben, ami felemésztett pillanatok alatt. Már emeltem a lábam, hogy ölbe vegyen, mire egyáltalán felfogtam volna, mit művelek. Felnyögött, és nagy tenyerével a fenekembe markolt, aztán megemelt, mint egy gyereket, és ahogy összekulcsoltam a háta mögött a bokáimat, végigsimított a lábaimon. Aztán vissza, át a fenekemen, fel a gerincemen, egészen a nyakamig, ahol a tarkómat átfogva maga felé húzott, és olyan mélyen csókolt, hogy nem kaptam levegőt. A nyelve az enyémet cirógatta, néha gyorsan, néha lassan de erőteljesen, és lihegett. Az ujjaim nem bírtak szabadulni a fürtjeitől, és mikor nagy kezeivel a nyakamtól a vállamon át, a karjaimon simított végig, egészen az ujjaimig, és a sajátjait rákulcsolva az enyémekre, belemarkoltunk a hajába, együtt nyögtünk fel.  Megfordult, és a mosdó falának nyomott. A hátamba élesen állt bele a szegély, de ez sem érdekelt. Már faltam, szívtam a nyelvét, és a nevét mantráztam, mikor fordított a csókon. Eszeveszett volt a vágy.
Hátranyúlt, lassan szétfeszítette a bokáimat, és leengedett magán. Mikor egy fél lépéssel eltávolodott, felkiáltottam, és utána mozdultam. A félelem jeges marokként csapott le rám, hogy most sarkon fordul és elmegy. De azonnal nyúlt felém, a pólómat a fejemen át rántotta le, és máris elengedte, hogy az szép ívben szálljon el messzire, majd ugyanennek a mozdulatnak a folytatásaként letolta a nadrágom, a bokszeremmel együtt, és az ujjait a zoknimba fűzve teljesen lemeztelenített, ahogy kibújtam a cipőmből. A szája a combomat harapta, és nem volt benne semmi kedvesség, csak állati ösztön és vágy. Ahogy a csípőm felé vette az irányt, és a félhomályban lenézve megláttam, mikor a szájába vett, akkorát kiáltottam, hogy visszhangzott az üres buszban.
- H—Harry –ziháltam immár sokadszor a nevét, de az hogy szólíthatom, önmagában is vágyhullámokat gerjesztett a testemben, és minden alkalommal megfeszült a farkam. Most viszont, ahogy tűzforró ajkai beszívták a makkomat, és a nyelve simogatni kezdett, tízig se tudtam volna elszámolni, mikor a szájába robbantam, anélkül, hogy egyetlenegyszer is beljebb engedett volna. Meglepődött, de elégedett morgással fogadta, és erősen szívott, míg nekem elakadt a lélegzetem, és az egész testem uralhatatlanul rángott a kéjtől. Még nem kaptam levegőt, mikor megfordított, és egyetlen mozdulattal széthúzott, majd nyalni, és izgatni kezdett. Az arcomat a hideg műanyagra fektettem, a tenyereimet is, és kitoltam a fenekem, mint egy ribanc. Most kezdtem nyögni, túl az orgazmuson, és éreztem, hogy a farkam pillanatnyi kihagyás nélkül ágaskodik. Még jobban pucsítottam, mert jelezni akartam, hogy ne kínozzon tovább. Azonnal éreztem a feszítést, ahogy az ujja belém hatolt, aztán egy mély nyögés, mikor rájött, hogy készen állok, és érkezett a második hosszú, kecses ujj, hogy teljesen felkészítsen arra, ami rám vár. Felemelkedett, a nyakamat harapta hátulról, a másik keze előresiklott, és marokra fogott, majd pumpálni kezdett.
Éreztem, ahogy kicsúsznak belőlem az ujjai, aztán hallottam, ahogy beleköp a tenyerébe, majd már csak azt éreztem, ahogy fél kézzel széthúz és beilleszti a farkát. Ahogy ő mozdult előre, én úgy toltam rá magam, és hatalmas csattanással egyesültünk. Harry torokhangon felüvöltött, és elvesztette az eszét. Pillanatnyi várakozás nélkül kezdett döfni, minden behatolásnál felkiáltva, mintha kínzó fájdalmat élne át. Az ujjai a csípőmbe martak, a szája a nyakamra tapadt, ahogy előredőlve szívni kezdett, hogy elfojtsa a nyögéseit. Hátranyúltam, ismét belemarkoltam a hajába, és erősen meghúztam a selymes tincseket, de aztán vissza kellett tenyerelnem a falra, mert olyan elánnal lökött.  
- Kúrjál! – sóhajtottam elégedetten, arra ösztönözve, hogy keményebben csinálja.
Felnyögött, egy picit szélesebb terpeszbe lépett, hogy jobban kiegyensúlyozza magát. Két tenyerével a kezeimre támaszkodott, én pedig összefűztem az ujjainkat. Morgott egyet, és oldalról láttam, hogy lenéz.
- Istenem! –sóhajtotta, majd olyan erővel vágódott belém, hogy a fogaim összekoccantak a számban, és elharaptam a nyelvemet. Vér fémes ízét éreztem, de most ez sem érdekelt. Csak jóleső nyögések törtek fel a torkomból, és semmi másra nem vágytam, csak erre, még órákon át. De Harry sem bírta sokáig, ahogy előtte én sem, így pár perccel, és mozdulattal később akkora kiáltással élvezett belém, hogy sokáig visszhangzott a fülemben. Azonnal elöntött a kétségbeesés, hogy most hogyan tovább?! Nem is szóltunk egymáshoz. Nem is tudom, mi ez az egész. Csak azt tudom, ha most elválik a testünk, ennek vége lesz, és rettegek, mi vár rám ezután. Ki akart húzódni belőlem, de a félelem nagy úr! Azonnal tolatni kezdtem, még mielőtt tervét megvalósíthatta volna, és ő egyensúlyát vesztve botladozott hátrafelé, míg az öblös fotel szélébe be nem akadt a lába, aztán zuhanni kezdett. Vele ellentétben, én számítottam erre, ezért szinte abban a pillanatban engedtem el magam, és dőltem hanyatt vele együtt. Bármilyen hihetetlen, működött a dolog, és anélkül huppantam az ölébe, hogy kicsúszott volna a testemből. Szusszanásnyi időt sem hagyva, a lábaimat felhúztam, és a combja két oldalára erőltettem, a karfa és a teste közé, aztán picit megemelkedtem, majd ráereszkedtem. Nem kellett csalódnom, a farka kőkeményen állt.  Megfeszült, erősen felnyomta magát, hogy megakadályozzon a mozgásban, de engem nem érdekelt a fájdalom. Végpontig tolta magát, de én teljes súlyommal beleültem, és mikor feladta a próbálkozást, gyorsan, és ütemesen lovagolni kezdtem rajta. Felnyüszített, és dobálni kezdte a fejét, panaszosan nyögdécselve, de az ujjai a bőrömbe markoltak, és magára húzott. Elégedett sóhajjal lendültem bele a dologba, és örömmel fogadtam, hogy átnyúlva rajtam, a gyönyörű, hosszú ujjak a péniszemre fonódtak és fejni kezdtek. Hátradőltem, ő pedig ismét a nyakamra hajolt, hogy harapjon és szívjon, ahogy szeretem. Most én kezdtem kiáltozni, és elvesztettem a testem felett az uralmat. Annyira ismer, hogy pillanatnyi kihagyás nélkül átvette a szerepemet, és a csípője felemelkedett. Mozogni kezdett, közben a nyelvével kergette a hátamon legördülő verejtékcseppeket. Felnyúlt, csatakos hajamba túrt, egy mozdulattal kitépte belőle a hajpántot, amitől az izzadt tincsek az arcomba hullottak, de a nagy tenyér egyetlen mozdulattal hátrasimította őket, és megfogta a homlokom. Hátrafeszítette a fejem, ami valamilyen okból a gerincemet is más ívbe kényszerítette, így a fenekem még jobban szétfeszülve illeszkedett rá, és olyan mérnöki pontossággal ütötte azt a pontot, ahonnan a gyönyör fakad, hogy három döféssel később, sikítva élveztem el. Nem szorította rám a kezét, a magom összevissza fröcskölt, amit utána a tenyerével kent el a hasamon és a mellkasomon. Valószínűleg neki ez adta meg a kegyelemdöfést, mert egy hangos nyögéssel fojtotta magába a levegőt, majd a teste rángani kezdett alattam, a farka bennem, és egy másodperccel később éreztem, ahogy belém lövell. Zihálva ernyedtem el rajta, és még nem tudtam magamról, mikor óvatosan leemelt. Szinte öntudatlan állapotban voltam, és azt reméltem, ölbe vesz, és magához szorít. De ehelyett a talpamra állított, kicsusszant mellettem, és egy szempillantás alatt felkapkodta a ruháit. Mire felocsúdtam, épp a hajába túrt, az ajkát beharapva végignézett rajtam, ahogy anyaszült meztelenül, még mindig lihegve, vállaimat leejtve állok tehetetlenül, majd felém mozdult, de félúton megtorpant, aztán egy elcsigázott sóhajjal visszabillent a sarkaira. Megfordult, és két lépéssel az ajtóhoz ugrott. Rátenyerelt a gombra, mire sziszegve nyílt az ajtó. Még visszanézett rám, így láthatta az arcomon ömlő könnyeket, de habozás nélkül lépett le a lépcsőn, és rohanni kezdett. Csak néztem utána az ablakon át, míg ő is eltűnt a fénykörből, mint Zayn, órákkal korábban. Térdre estem, az arcomat a tenyerembe temettem, és zokogni kezdtem. Soha nem éreztem még ennyire kifosztottnak magam.


.