CVI. Fejezet

Sziasztok!

Nagyon szép hétvégét mindenkinek!
Hoztam az új részt, elnézést a késésért, de nagyon húzós hetem volt. Remélem azért még elolvassátok<3

A héten több leiratkozónk volt, mint máskor egy hónapban, reméljük, ez a tendencia nem folytatódik... vagy elmentek a lányok Naughty rajongónak, vagy most döbbentek rá, hogy Larry nem létezik, mikor tegnap a kidobóson Harry egy női sortban jelent meg, és a Corden interjú tulajdonképpen egy CO :))

Vigyázzatok magatokra <3

Az este csendesen telt. Kártyáztunk, és beszélgettünk. Persze ment az ugratás, mert képtelen voltam odafigyelni a játékra, és állandóan vesztettem. Mikor már elegem volt a beszólásokból, csak odaböktem nagyapám kedvenc mondását: – Akinek nincs szerencséje a játékban, az szerencsés a szerelemben – és belepusziltam Louis nyakába.
– Oké, basszus. Már vattacukrot köhögök fel! – jegyezte meg Jeff, de azért volt egy kis irigység a hangjában.
– Én imádom nézni, hogy ilyen kis cukik! – jelentette ki Chess, és az asztalon átnyúlva beleborzolt a hajamba, aztán egy nagy cuppanóst nyomott a homlokomra.
– Már a neten is csak Princess Harrynek hívnak, ugye tudod? – kérdezte Glenne.
– Mert a Prince Harry már foglalt – nyögte be Lou, amitől mindenkiből kipukkadt a röhögés.
Az oldalához bújtam, a vállgödrébe fektettem az arcom, ő pedig a karom alatt átnyúlva a combomra könyökölt, és átfogta a térdemet. – Amúgy Hazz nem is lányos – tette még hozzá fejcsóválva.
– Áááá, dehogy … – mondta álságosan Jeff. – A csizmácskái, a női sortok, a rózsaszín, kigombolt ingek, a millió gyűrű, a vállig érő haj, a szűkített kabátok, és a sálak… kifejezetten maszkulin az egész pasi.
– Oké. Le lehet szállni róla! Nekem tetszik – közölte Lou, és úgy nézett Jeffre, mint aki egyből megnyúzza, és nyárson meg is süti, még mielőtt megvédhettem volna magam. Amúgy nem is akartam…
A partit Chess nyerte, hatalmas fölénnyel, ismételten bebizonyítva, hogy a nők képesek több dologra koncentrálni egyszerre. A díj az utolsó szelet pisztáciás süti volt, és hiába könyörögtem neki, hogy adjon egy falatot, ő csak lenéző pillantással, az utolsó szemig belapátolta. Sírni tudtam volna. Imádom a pisztáciát.
– Holnap sütök másikat – nyugtatott Glenne, majd lebiggyedő számat látva hozzátette: – kettőt!
Lou felnevetett, a fülem mögé simította a hajamat, és az arcomat puszilgatta, mint egy gyereknek, akit vigasztal a mamája, mert nem ehet több csokit.
– Gyere, sétáljunk le a partra. Kitalálok valamit, amivel kárpótollak – suttogta a fülembe, mire úgy egyenesedtem ki, mint aki karót nyelt. Kérdőn néztem rá, de ő csak beharapott ajakkal bólintott, és kacsintott egyet. Kihagyott a szívem. Feltűnésmentesen igyekeztem besettenkedni a szobánkba, és magamhoz venni egy pokrócot (utálom, ha a testnyílásaimba homok kerül) meg néhány gumit, de mire kiértem, és Louis is feltápászkodott, már mindenki minket nézett. Megtorpantam, és félve pillantottam körül a kínos csendben. Először Glenne nevetett fel, majd Jeff és Chess is csatlakoztak hozzá. A könnyeiket törölgették, míg mi egyik lábunkról a másikra álltunk a terasz szélén. Chelsea szedte össze magát először.
– Menjetek csak. És bocs! Nem rajtatok röhögünk, de ha láttátok volna a fejeteket, mióta kieszeltétek, hogy leosontok a partra, ti se bírtátok volna megállni. Szép estét!... Menjetek már!!! – kiabált ránk, mert még mindig földbe gyökerezett lábakkal álltunk. Éreztem, ahogy Lou összefűzi az ujjainkat, és elkezd húzni a lépcső felé. Elmosolyodtam, puszit dobtam Chess felé, és hagytam, hogy a pasim maga után vonszoljon, vállamon a pokróccal.

Mikor leértünk a fövenyre, csodálkozva állapítottuk meg, mennyivel közelebb araszolt a tenger, amíg nem figyeltük. Lou átkarolta a derekamat, én a vállát, és lassú léptekkel sétáltunk, bár nem volt tervünk, hogy merre induljunk. Igazából nem is kellett terv, hisz ezen a partszakaszon rajtunk kívül senki nem járt. A sziget egy kis csücskében állt a magányos házikó, és ameddig a szem ellát, nem látszott más nyoma emberi jelenlétnek. Chess egész szezonra kibérelte, és én is voltam már itt pár napot, még a nyár elején, hogy kicsit összeszedjem magam. Akkor csak kettesben voltunk, és jól esett, hogy nem sajnált, nem is kérdezett, csak hagyta, hogy regenerálódjak és gondolkozzak. Ez David után volt, mikor tényleg az összeroppanás szélén álltam, mert nem csak a Lou elvesztése miatt érzett fájdalom kínozott, hanem már a lelkiismeret-furdalás is. Remek kómbó.
Akkor bebarangoltam az egész környéket, de nem találkoztam senkivel. Reméltem, ez most is így lesz. Izgatott a gondolat, hogy nyílt terepen szeretkezzek Louval, ahol bárki megláthat bennünket, de azt azért mégsem szerettem volna, ha megtörténik.
Épp azon morfondíroztam, hogy meddig kell még gyalogolni, mielőtt végre nekieshetek, mikor Louis megszorította a derekam, és balra kormányozott. Fellépdeltünk a hosszúra nőtt fűcsomók között a rézsűn, majd a víz által kimosott lépcsőzetes kapaszkodón is, végül a puha zuzmóval, és selymes fűvel benőtt részhez érve összesimultunk egy percre. Louis felnézett rám, és bár sötét volt, a majdnem teli hold és a csillagok fénye gyönyörűen szikrázott az íriszein.
– Itt jó? – kérdezte rekedten, én pedig csak bólintani tudtam, mert az érzéseim ismét letaglóztak teljesen. Leemelte a pokrócot, és egyetlen, határozott mozdulattal leterítette a fűre, aztán a nadrágom derekába fűzte az ujjait, és magához húzott, hogy végre összeérjenek az ajkaink. Készségesen simultam hozzá, majd mikor a vállamra tette a kezét, és lenyomott, együtt térdeltünk a takaróra, hogy végül ugyanilyen összhangban nyúljunk el rajta.
Magam alá fordítottam, és vártam egy pillanatot, hogy mit szól a dologhoz. Az lett a rendszer, hogy ilyenkor felülkerekedik, ha jelezni akarja, ma ő fog diktálni, de kivételesen nem ellenkezett. Felemelte a kezét, és ujjaival a hajamat fésülgette, finoman a fejem tetejére halmozva, majd hagyta, hogy kicsússzon a fogásából, és mikor már az arcát söpörte, kezdte elölről az egész procedúrát. Imádom, mikor ezt csinálja. Olyan finoman nyúl hozzám, olyan szerelmesen, hogy nekem már ettől végem van. De persze azt is tudja, mi a következő dolog, ami teljesen kikészít. Lejjebb csúszott alattam, és a mellkasomat cirógatta meg az orrával. A szemeim már hozzászoktak a sötéthez, ezért remekül láttam, ahogy megnyalja a száját, és már ettől halványan lüktetni kezdett a farkam, de mikor ugyanezt tette a bimbómmal, majd ráfújt, és figyelte, ahogy kihegyesedik, szabályosan begörcsöltek a golyóim.
– Ez az! – suttogta, és újra kidugta a nyelvét, hogy pöcköljön, és ingereljen vele, míg a másik oldalon az ujjaival vett kezelésbe.
– Kicsi! – hajtottam a lapockáim közé a fejemet, hogy a szájába nyomhassam a kényeztetésre vágyó részemet, de ő elhúzódott. Ismét lenéztem, kissé csalódottan, de azonnal összeakadt a tekintetem a kéjesen vigyorgó Louis-éval.
– Szerinted el tudsz menni, ha csak a bimbóidat izgatom? – kérdezte olyan rekedt hangon, hogy ismét vágyhullám söpört át rajtam.
– Fogalmam sincs, de ugye nem most akarod kipróbálni?
– Miért? Sietsz valahova? – kérdezte ártatlanul, mire lehajoltam, belemarkoltam a hajába, és vadul lecsaptam a szájára.
– Nem, nem sietek sehová – mondtam, mikor elhúzódtam egy kicsit, és figyeltem, ahogy liheg alattam – de kissé fel vagyok ajzva. Ma nincs idegem a kínozós szexhez. Meg akarlak dugni. Gyorsan és keményen. – Elakadó lélegzet, szabálytalan szívverés, és elnyíló ajkak. Nem kellett hangosan is beleegyeznie. Ráhajoltam a nyakára – ő készségesen hátrahajtotta a fejét –, és harapdálni kezdtem, a fogaimmal meg-meghúzva az érzékeny, selymes bőrt.
– Hazz! – nyöszörögte, és magára húzott, hogy a lábai közé helyezkedjek, aztán benyúlt a sortom alá, tenyereit a fenekemre simítva. Belemarkolt a seggembe, így rajtam volt a sor, hogy felnyögjek, mert a hasamon éreztem, ahogy egyre keményebb farka, szinte kibújik a rövidnadrág derekánál. Felemelkedtem, és lepillantottam. Az izmos hason, a csípőre tolt fürdőgatya korcánál, ott fénylett a tompa, nedves makk, ami csak rám várt. Felemeltem a fejem, és a szemébe néztem. Már csak vágy volt benne, semmi más.
– Kívánlak! – nyögte halkan. – Most nekem se lenne hozzá türelmem.
Közös elhatározásunkat tett követte. Letéptem magamról a kisgatyát, ahogy Louis is, és végre meztelenül simultunk össze, egész testünkkel, tökéletesen illeszkedve, mint egy puzzle darabjai. Annyira különbözőek vagyunk, mégis, mintha arra teremtettek volna minket, hogy a testünk bármilyen formában össze tudjon olvadni. Louis kicsi és vékony, én nagy vagyok, és hozzá képest robosztus (amiben nagy szerepe van a külön eltöltött hónapok alatt szinte mániákusan végzett edzésnek is), mégis egyformán mozdulunk, és önkéntelenül a másikhoz igazítjuk a tartásunkat.
Most is így volt. Louis a derekamon fűzte össze a bokáit, én pedig hozzá dörgölőztem, miközben az egyik kezemmel az oldalát cirógattam, majd belemarkoltam a csípőjén gömbölyödő, puha húsba.
– Ahh – akkorát nyögött, hogy megremegett a farkam, és kibuggyant az előnedv, ami azt jelzi, elértem a vágy következő szintjét.  A medencéjét lebillentette, így egész szerszámát a hasamhoz érintve, és mozogni kezdett, hogy enyhülést nyerjen, de ez sem volt elég. Feltámaszkodtam kinyújtott karjaimra, ő beszívta a bimbómat, és imitálni kezdtük a szeretkezést, ezzel elnyújtva az előjátékot.
Nem sokáig bírtam, mert Lou olyan mesterien ingerelte az erogén zónámat, hogy csillagokat láttam. Benyúltam kettőnk közé, marokra fogtam, és fejni kezdtem. Azonnal elnyílt a szája, a feje is lehanyatlott, a lábaival együtt, a combjai szétnyíltak, és fellökte a csípőjét. Gyönyörű volt, ahogy izzadt bőrén megcsillant a holdfény. Lehajoltam, ellazult ajkát a fogaim közé vettem, és meghúztam. Sóhajai, édes lélegzete a számat simogatták. Már én sem bírtam érintetlenül. Összefogtam kettőnk péniszét – nagy kezemmel még így is átértem őket –, és egyszerre izgattam magunkat.
– Ezt imádom – lihegte, és felemelte a fejét, hogy lepillantva lássa is, amit csinálok. Felnézett, az arca feszültségről és vágyról tanúskodott, de aztán visszatért a látványhoz, ami az őrületbe kergette. Félrehajoltam, hogy én is lássam, a fejemet Lou halántékának támasztva. Együtt ziháltunk, és nyöszörögtünk, néha egy-egy apró csókkal biztatva a másikat, hogy bírja még egy kicsit.
– Hazz… mindjárt elmegyek – figyelmeztetett, és én egy nagy sóhajjal megszorítottam a farkunkat, aztán lassan elengedtem. Felemeltem a kezem, és lenyaltam a hüvelykujjam mellett lecsorgó nedvet, ami mindkettőnk DNS-ét hordozta, mire Louis halkan nyögött egyet, aztán hegyes kis nyelvével ő is odafurakodott. – Hagyj nekem is! – reklamált, én pedig mosolyogva tartottam a szájához a kezemet, míg ő engem nézve nyalogatta tovább.
Olyan izgató volt a látvány, hogy újabb adag bukott ki a makkomon. Felcsúsztam rajta, ő pedig rögtön tudta a mozdulatból, hogy mit akarok, ezért azonnal lehajolt, és bekapta a farkamat.
– Jesszus, milyen forró a szád! – hörögtem, és igyekeztem védekezni a sokkoló ingerek ellen, de közben elepedtem azért, hogy mélyebbre hatoljak. Louis döntötte el helyettem, aki közönséges hangokkal kísérve leerőltetett a torkáig, majd szopni kezdett, de úgy, hogy egy perc múlva éreztem, mindjárt felrobbanok. Kirántottam a szájából, zihálva a sarkaimra ültem, és fájdalmasan szorongattam a szerszámomat, hátrahajtott fejjel, szorosan lezárt szemekkel, miközben régről felidézett verseket szavaltam magamban. Louis nem moccant, tudta, mit csinálok, és türelmesen várt. Mikor éreztem, hogy alábbhagy a feszítés, kinyitottam a szemem. Lenéztem, de kezdhettem elölről az egészet, mert Lou felhúzott combjai között lenyúlva, épp magába nyomta két ujját, én pedig eszemet vesztettem.
– Kicsi! – hörögtem ismét, és nem tudtam megállni, hogy ne nézzek le újra. Louis nyöszörgött, a nyaka feszült, ahogy hátrahajtotta a fejét. Az ujjai nyáltól csöpögtek, szűk kis feneke szétnyílt, és annyira kívánatos volt, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Hasra vágódtam, és nyalogatni kezdtem, ő pedig eszelősen nyögött és zihált.
– Hazz, gyere! Kérlek! Tegyük be! – A szavai rekedten akadoztak, a teste vonaglott.
Feltérdeltem, a sötétben tapogatva megkerestem a gatyám, és a zsebéből kihalásztam egy gumit. Louis már szinte szűkölt, mire remegő ujjaimmal sikerült felgörgetnem magamra, és közelebb csúsztam a térdeimen. Mikor megérezte, hogy a farkammal simogatom a kezét, azonnal kihúzta az ujjait, és ő illesztett be, majd felhúzta a heréit, hogy jobban lássak, én pedig lassan belé hatoltam.
– Jesszusom! Végem! – zihálta.
Elalélt, ahelyett, hogy ívbe feszült volna. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Én is remegtem, és figyeltem, hogy mikor lazul el körülöttem, mert belül azért szorított rendesen. De nem hogy elernyedtek volna az izmok, a legkisebb mozdulatomra olyan lüktetésbe kezdtek, Louis pedig olyan lihegésbe, hogy csak ámultam. Kihúzódtam, aztán döftem egyet próbaképpen, de akkor Louis hasizmai megfeszültek, ahogy felhúzta magát, a nyakamba kapaszkodott, és mély, tőle idegen hangon szólalt meg: – Kúrjál!
Ez volt a kegyelemdöfés. Mozogni kezdtem, a gerincemen érezve minden behatolást, és lehajoltam, hogy az ajkára tapadjak. Nem volt több pár másodpercnél, mikor elakadt a lélegzete, nyikkant egyet, aztán lehanyatlott. Ahogy az addig összetapadó testünk szétvált, láttam, hogy hófehér magja a mellkasára lövell, míg a nevemet suttogja, szinte érthetetlenül. Odakaptam, pumpálni kezdtem, és ő végre ívbe feszült, mert az elnyújtott kéj szinte fájdalmas lehetett. Én pedig durván belé vágódtam, mert nekem is elfogyott az önuralmam. Nem sokkal utána robbantam fel, a hasán simogatva szét a magját.
Imádok benne élvezni. Még mindig annyira mély gyönyört okoz, mint semmi más. Nyöszörögve tűrtem, míg a kitartó orgazmus áthullámzott a testemen, de utána rárogytam, és csókoltam, ahol értem. Izzadtan, lihegve játszottunk,  ajkainkkal, nyelvünkkel ízlelgetve a másikat, majd egymás arcát puszilgattuk, míg el nem csitult a légzésünk. Csak akkor húzódtam ki belőle, mikor a testünk már jelezte, ennek a menetnek vége, és a következőig kicsit várni kell.
Lehúztam a gumit, és Lou mögé feküdtem, mint régen. Most ő volt a kiskifli, ami általában én vagyok, és ő úgy bújt hozzám, mint Alfons, mikor elégedett. A nyakát és a vállát csókolgattam, ő pedig szinte dorombolt. – Olyan finom vagy, hogy az nem igaz – nyöszörögtem, mert szerettem volna beleharapni, de úgy igazán.
– Jelölj meg! – kért csendesen, és először nem is értettem, mit szeretne.
– Tessék?
– Jelölj meg! Azt akarom, hogy rajtam is nyoma legyen, hogy hozzád tartozom. – A kérése megdobogtatta a szívemet. Eddig eszembe sem jutott, hogy csak nekem van gyűrűm, pedig talán ő is szeretné valami jelét viselni annak, hogy mi egy pár vagyunk.
– De hisz legalább tíz tetoválásunk bizonyítja, hogy összetartozunk… – mondtam anélkül, hogy kimondta volna, ami bántja, de azért engedelmesen a vállába haraptam, a fogaimat is belemélyesztve, és tiszta erőből szívni kezdtem, de annyira, hogy a bőrén átszivárgó vér fémes ízét is jól éreztem. Meglódult a vérem, és mire egy fognyomokkal díszített, sötétlila foltot szívtam a kulcscsontja fölé, már úgy állt a farkam, mint a cövek.
– De azok már régiek. És neked ott a gyönyörű sellőd is – kuncogott fel. Nem bírtam ki, hogy elégtételként (a hableányomra tett cinikus megjegyzése miatt), egy újabb dekorjellegű harapással essek neki, de ő csak nevetett, a kezét felemelve a hajamba markolt, és erősebben húzott magához, amivel csak feltüzelte egyébként is éledező vágyamat.
– Emlékszel arra?… Ó, Jézusom… Hazz! Annyira imádom, mikor durva vagy! … – hörögte, de aztán próbált összpontosítani, én pedig épp a hátát haraptam, és az ujjaimat a csípőjébe vájtam. – Szóval emlékszel, mit terveztek a rózsádhoz a fanok? Volt egy gyönyörű rajz…Ahhh…Húzz már fel egy gumit, az istenért! – Nem igazán tudtam odafigyelni arra, amit mond, itt elterelődtek a gondolataim. Hátranyúltam, kikotortam a következő gumit, gyorsan felpörgettem, és úgy ahogy feküdtünk, kanál pozícióban, picit széthúztam, majd egyből belé nyomultam. Louis torkából elégedett nyögések törtek fel, és már ő is elvesztette a fonalat.
Mozogni kezdtem, ő pedig lenyúlt, és magát kezdte izgatni, míg én felkönyökölve hajoltam át rajta, hogy lássam, amit csinál.
– Gyorsabban! – sóhajtotta, aztán egy pár másodperccel később azzal tetézte, hogy: – Erősebben!
Imádom, mikor telhetetlen. Körmeimet a húsába mélyesztettem, megfeszítettem a lábaimat, és őrült tempóra váltottam. Louis nyüszíteni kezdett, és a saját bicepszét harapta, én meg a nyakát, és közben azt kérdezgettem: – Így? … Így akarod? … Ez elég durva? – És úgy vágódtam belé, hogy az egész teste elmozdult.
– Í–í–így – nyöszörögte, és hátrahajtotta a fejét, hogy jobban hozzáférjek a nyakához. Olyan keményen keféltem, ahogy csak bírtam, ő pedig sikongatott, és nyöszörgött.
– Ez az! – mondtam neki két döfés között. – Imádom, ha hangos vagy!
Nem kellett többet biztatni, elengedte magát. Visítozott, én pedig egy perc alatt a csúcsra értem. Mikor bennem már véget ért a gyönyörhullám, kihúzódtam belőle, a hátára fordítottam, feltoltam a lábait, két ujjamat merítettem belé, és a farkára hajoltam.
Louis izzadt tincseimbe fúrta az ujjait, és jólesően nyögni kezdett. Tudom, hogy úgy szeret élvezni ilyenkor, ha két helyről kapja az impulzusokat, úgyhogy erősen ujjaztam, és én is vele nyögtem, ahogy egyre jobban feszült.
– Gyerünk, kicsi! Élvezz a számba! – mondtam, és közben erőteljesen fejtem. Rábuktam a makkjára, mikor megrándult a teste, és kiszívtam belőle az utolsó cseppet is, míg ő csak vonaglott alattam, és szorította az ujjaimat. A múló pulzálással együtt húzódtam ki belőle, és a hasát csókolgattam, amíg kicsit megnyugodott a légzése.
Beletúrt csatakos hajamba, és felhúzott magához.
– Ahh… Ez isteni volt! – nyögött a számba egy utolsót.
– Akkor mi van a tetkóval, amiről beszéltél?
– Milyen tetkóval? – nézett rám zavarodottan, és tisztán látszott rajta, hogy még nincs magánál. Lihegve hanyatlott vissza a pokrócra, a mellkasa még szabálytalanul emelkedett és süllyedt a fejem alatt, ahogy hanyatt fekve ráejtettem, és a milliónyi csillagban gyönyörködtem, mint akkor régen, az első csókunk estéjén, Bora-Borán…
Legalább egy évszázaddal ezelőtt.




.