CXIX. Fejezet

Sziasztok!

Tudom, válságos időket élünk, de azért remélem, még itt vagytok, és maradtok is egy darabig.Mindenkinek, akit mélyen érint a babygate, kitartást és erőt kívánok.
Remélem hamarosan túl leszünk rajta.... valahogy :/
Hoztam egy új részt, bár én is eléggé zavarodott vagyok... Gondoltam, hátha ez kicsit kizökkent benneteket.Elég hosszú lett, bocsánat, de nem tudtam elvágni.
Sok-sok szeretettel gondolok rátok minden nap.
Akinek szüksége van egy kis beszélgetésre, vagy akármire, a facebookon megtalál <3

Becca

Azért estére lehűlt a levegő, úgyhogy a következő helyszínen már fel kellett vennem egy tréningfelsőt, és egy sapkát húztam a fejemre, mert a hajam totál lelapult napközben. Nagyon hosszú, és iszonyú macera minden nap belőni, de Harry ragaszkodik hozzá, úgyhogy nem vágatom le. Néha kurvára felbosszant, mikor reggelre fecskefészket alszom a fejemre, vagy elől úgy eláll, hogy hajat kell mosnom, mert képtelen vagyok valami formába fésülni, de ha Harry hallja, hogy zsörtölődöm, rögtön odajön, tíz ujjal túr bele, amitől azonnal libabőr tokától-bokáig, aztán már jönnek is az apró csókok a nyakamra, és közben elsuttogja, hogy mennyire szereti, a hosszú hajam. És általában itt vége is a hisztinek, mert ha valaki le akarná vágni, az életével fizetne, az tuti.
Alig vártam, hogy vége legyen a napnak. Hullafáradtnak éreztem magam, éhes voltam, és szomjas is. Harry persze olvasott a gondolataimban, és mielőtt körülnézhettem volna, hogy hol egy üveg víz, már láttam, ahogy elgurul előttem egy a színpadon. Mikor le akartam hajolni érte, Hazz odalépett hozzám, és a kezembe nyomta az enyémet, mert nekem jár a VIP kiszolgálás, csak a többieknek gurította az üvegeket. Elmosolyodtam.
Pár perccel később olyan szerenádot adott, hogy esküszöm, a füleim lángoltak, mint egy taknyos tininek, csak az volt a szerencse, hogy sapka takarta őket. Nem mertem ránézni, de így is teljesen, tökéletesen tudatában voltam, hogy egészen felém fordult, és le nem veszi rólam a szemét. Ezért iszonyatosan nagy lebaszást fog kapni, de ebben a pillanatban csak azzal tudtam foglalkozni, hogy próbáltam semmitmondó arckifejezést magamra erőltetni, és a médiatréningen tanultak szerint, testbeszéddel sem elárulni magam. A kezeimet zsebre vágtam, és szigorúan előre néztem. Mikor végzett és én is, azért egy félfordulat közben rápillantottam, és megláttam, hogy az egyik gödröcske teljesen kirajzolódik az arcán, ami mindig az elfojtott mosoly jele, nekem pedig megszakadt a szívem, annyira szerettem volna odalépni, és legalább egy hatalmas cuppanóst nyomni arra a cuki pofájára. Kikészít, esküszöm.


***Zayn***

– Halló! – szóltam szinte nyüszítve a telefonba, mikor éjjel egykor megcsörrent a mobilom.
– Szia, tesó! – mondta Zayn, nekem pedig kihagyott a szívem.
– Szia, cimbi! Mizu? – kérdeztem, és reméltem, hogy nem akar mellébeszélni.
– Sikerült megállapodnunk. Valami olyasmi körvonalazódik, hogy még pár hónapig maradok, de egyedi feltételekkel.
– De miért??? – szakadt ki belőlem, Harry pedig azonnal értem nyúlt, és az ölébe húzott.
– Figyelj, Lou! Kérlek, nyugodj meg! Ez is több, mint amit eredetileg akartam. Szerettem volna most azonnal kiszállni.
– De miért, Zayn? Kérlek, mondd el, hogy mi is meg tudjuk érteni. Teljesen felőröl már ez az egész. Nem hiszem el, hogy nem lehet valami olyan megoldást találni, ami működik.
– Nem lehet, Lou, hidd el. Milliószor átrágtam már ezt az egészet, és hónapok óta ez motoszkál bennem. Tudod, nem lettem volna elég bátor a dologhoz, de ami a repülőn történt, megadta a végső löketet.
– Miért pont az?
– Harry, amilyen bátran kijelentette, és láttam rajta, hogy komolyan is gondolja. Ő megtenné bármikor, igaz?
– Zayn, félreérted a helyzetet. Harry soha nem hagyná el a bandát. Ő annál sokkal elkötelezettebb.
– Igen, tudom… de ha olyasmi történne, ami teljesen kiakasztja, vagy ami már nem fér bele abba, amit hajlandó feláldozni ezért az egészért, akkor ő egyszerűen azt mondaná, hogy végeztem…
– Igen, lehet, hogy így van, de Hazz soha nem tenne ilyet.
– Mégis megtette.
– De csak azért, mert tudta, hogy úgyis visszacsalogatják. Csak játszmázott. – A baj az volt, mindhárman tudtuk, hogy ez nem igaz. Harry legtitkosabb vágya az volt, hogy elfogadják a döntését és kiléphessen, de persze ezt soha nem vallaná be, és nem beszélünk a dologról.
– Mindegy. A lényeg az a felszabadultság volt, amit utána érzett. Én mentem vele a limóban, és beszélgettünk. Mintha kicserélték volna. Mikor túl volt a dolgon, szinte szárnyalt. –Visszaemlékeztem a kis balesetre a fürdőszobában, és tökéletesen értettem, hogy Zayn miről beszél. Harry tényleg megtáltosodott az ominózus eset után. – Ebből erőt merítettem, és megtettem a végső lépést.
Harry eddig csendesen hallgatta, amit Zayn mondott, és nem avatkozott közbe, de az utolsó mondatok valamiért kihozták a sodrából, ezért közelebb húzta magához a kezemet, és öblös, mély hangján szólt bele a telefonba:
– Akkor most miért táncolsz vissza? – A kérdésétől benntartottam a levegőt, és egyáltalán nem értettem, hisz eddig azt hittem, Harry nagyon boldog lenne, ha Zayn visszajönne.
– Szia, Hazz! – üdvözölte Zayn, érzésem szerint csak azért, hogy időt nyerjen. – A menedzsment annyit kért, hogy legalább tavaszig maradjak. Most jelent meg a lemez, mennek a koncertek, elő kell készíteni a dolgot. Rengeteg promóciós szerződés fut, ahol a szponzorok ragaszkodnak hozzám, és ha kilépek, esetleg felbonthatják a megállapodásokat. Ez többszázmilliós tétel.
– Aha, akkor a pénz miatt még eladtad magad három hónapra? – kérdezte Harry, olyan éllel, hogy felfordult a gyomrom, és megfeszültem az ölében. El akartam húzni a telefont, de vasmarokkal tartott, és ahogy a szemébe néztem, fel is adtam a próbálkozást. Olyan kemény volt a pillantása, hogy meghűlt a vér az ereimben.
– Nem, bazmeg! Nem a saját pénzem miatt csinálom, te gyökér. Én már nem kapok belőle, így szól a megállapodás. Miattatok csinálom.
– Nekem ne tegyél szívességet, Zayn. Leszarom azt a pénzt, ahogy a többiek is, ezt állítom neked. De abba belegondoltál, hogy fogjuk eljátszani hónapokon át, hogy minden a legnagyobb rendben? Eszedbe jutott, milyen kínkeserves lesz minden fellépés, koncert, vagy nap, pusztán a tudattól, hogy nemsokára kilépsz az életünkből?
Amit mondott olyan szinten rázott meg, hogy éreztem, ahogy kifut az arcomból a vér, és meg is szédültem egy pillanatra. Harry hatalmas kezével megatámasztotta a hátamat, és a fejemet a vállgödrébe húzta. Letaglózott a felismerés. Eddig csak az örömöt éreztem, hogy Zayn marad még egy negyedévet. Nem gondoltam bele, hogy ez a szituáció ahhoz hasonlít leginkább, mikor közlik a beteggel, mennyi ideje van hátra.
A visszaszámlálás megkezdődött, és nekünk vigyorgó képpel kell asszisztálnunk a színjátékhoz, mint eddig is. Most viszont olyan fájdalom tört rám, mint mikor Harry és én külön éltünk, és naponta küzdöttem a depresszió ellen. Minden sejtemet átjárta a rettegés, mert én már nagyon jól ismerem, mivel jár egy ilyen dolog, és mennyire küzdelmes túlélni a napokat. Az utána következő, szinte légüres térben átélt hónapokról nem is beszélve, mikor Zayn már nem lesz velünk.
Harry simogatta a vállamat, mikor sok idő elteltével, halkabban és türelmesebben szólalt meg:
– Ne haragudj, Zayn, de azt hiszem, ebbe te sem gondoltál bele. Ez nem egy baleset, amit megúsztunk. Annyit tettél, hogy elhalasztottad az amputációt, de mi mind tudjuk, hogy a műtét elkerülhetetlen.
Mindhárman hallgattunk, és perceknek tűnő ideig emésztgettük az elhangzottakat. Épp összeszedtem magam, hogy szóljak valamit, mikor Zayn rekedt hangja hallatszott a telefonból:
– Sajnálom…
Aztán már csak a búgás, ahogy megszakította a hívást. Sokáig ott zúgott köztünk, mert annyira lebénultam, hogy le se tettem a mobilt, míg Harry ki nem vette a kezemből, el nem némította, és egyetlen mozdulattal eldobta a szoba másik végébe. Nem szóltam, nem is kérdeztem, csak magamhoz húztam a fejét, ő pedig hálásan fúrta az arcát a mellkasomba, és mély levegőket vett, hogy lehiggadjon.
– Ne haragudj, kicsi! Elvetettem a sulykot.
– Nem, Hazz! Zayn vetette el… Igazad volt mindenben, amit mondtál.
– Ettől még ugyanúgy fáj – mondta, és eldörzsölt egy könnycseppet az öklével. Az álla alá nyúltam, felemeltem a fejét, egy csókot leheltem az ajkára, és közelről suttogtam neki:
– Minden rendben lesz. Ezt is túléljük. Fájni fog, és megszenvedünk, mire túl leszünk rajta, de az a lényeg, hogy tudjuk, mi a legfontosabb. Nem szabad, hogy egymáson éljük ki a frusztrációnkat.
Harry egyetértőn bólogatott, de itt elkerekedett a szeme: – Nem fogod rajtam kiélni a frusztrációidat? – Először összehúztam a szemöldököm, de mikor rájöttem, mire gondol, elmosolyodtam, míg ő lebiggyesztette hihetetlenül telt és piros alsóajkát, és kiskutya szemekkel pislogott rám. – Nagy kár!
– Cicaaa! Nem ugyanarról beszélünk. De igazad van. Majd igyekszünk, hogy minden bánatunk egy-egy hatalmas szeretkezésbe fojtsuk.
– Minden rosszban van valami jó! – csillant fel a szeme, és csücsörítve bandzsított, amíg ráhajoltam a szájára.

***Zayn vége***

Másnap elmentünk meglátogatni pár cimborát, és este egy szülinapi buliba voltunk hivatalosak. A VIP terem zsúfolásig volt olyan emberekkel, akiket évek óta ismerünk, és akik mind tudják, hogy együtt vagyunk. Imádom ezeket a ritka és különleges alkalmakat, mikor úgy mozoghatunk fesztelenül egy tömött helyiségben, hogy nem kell megjátszanunk magunkat. Harry két modellel beszélgetett az idei milánói divathét újdonságairól, amitől kábé két perc után kezdtem agyhúgykövet kapni. Hazz megszorította a vállamat, mintha megint olvasna a gondolataimban, és a fülemhez hajolt.
– Imádlak így átölelve tartani, míg száz ember néz kocsányon lógó szemekkel, mert irigyek rám, de tudom, hogy ez neked kínzás. Menj, keresd meg Jeffet, vagy valakit, aki hajlandó fociról beszélgetni. – Mondandóját egy puszival zárta le, ami a halántékomon csattant, és amitől elvigyorodtam.
– Oké, megyek és keresek férfitársaságot.
– Azt ajánlom, csak olyanokkal trécselj, akik nem pályáznak a világbajnok seggedre, mert ha kiszúrom, hogy flörtölsz, olyan cirkuszt csinálok, hogy mindenki a csodájára jár! – Közben persze nevetett, és a szeme körül is mosolyráncok gyülekeztek, hisz nem igazán féltékeny típus, de azért jól esett, amit mondott, mert éreztem, hogy volt egy pici valóságtartalma. Imádtam a gondolatot, hogy a világ leghelyesebb pasija miattam féltékenykedik.
– Oké, mindenkitől megkérdezem, hogy akarod a seggem? És csak azokkal beszélgetek, akik nemet mondanak.
Harry felhúzta az egyik szemöldökét, és résnyire szűkítette a szemeit. Annyira szexin csinálja ezt, hogy a térdem elgyengült egy pillanatra.
– Az este végén tőlem is megkérdezhetnéd… és akkor tehetsz egy kivételt – kacsintott rám.
– Nem fogok! – válaszoltam határozottan, és a fejemet is megráztam.
Hazz elkerekedett szemekkel nézett rám, és kicsit elhúzódott, hogy jobban lássa az arcomat. Felnevettem hirtelen jött ijedtségén.
– Ugyanis miután tőled megkérdezem… És te igennel válaszolsz… – Harry helyeslően bólogatott – eszem ágában sincs beszélgetni veled! – Közelebb hajoltam, és belesuttogtam a fülébe, amitől azonnal felállt a karján a szőr, éreztem az ujjaim alatt. – Akkor már csak perceid lesznek, hogy szobára vigyél, és beledöngess a matracba.
Harry mély levegővel tágította a tüdejét, majd benn is tartotta, míg a válaszra készült, de én úgy gondoltam, hatásosabb, ha most lelépek, így elengedtem, és átsétáltam a termen. Zsebredugott kézzel, hogy a nadrág teljesen ráfeszüljön a fenekemre, és ügyelve arra, hogy enyhén ringassam a csípőm, amitől Mr. Szexisten még ma is fulladásos rohamot kap, ha jól gondolom. Mikor zizegni kezdett a telefonom, kaján vigyorral vettem elő, mert tudtam, hogy ő hív. Megálltam, de nem fordultam hátra, így csak a mély, rekedt hangra figyeltem, ami belemorgott a fülembe.
– Most tetted tönkre a bulit! Két órát maradunk, egy perccel se többet. Ne igyál sokat, és ne tépj be túlzottan. Szeretném, ha emlékeznél erre az éjszakára!
Attól amit és ahogy mondott, az összes szőrszálam vigyázzba vágta magát, és nyelni is alig tudtam. Ígéretek egész tárháza volt ebben a pár szóban, és én nagyon jól tudtam, hogy ma a kedvencem következik. Felröhögtem, ahogy eszembe jutott a #harrytops hashtag, amit én kiegészítenék egy #brutalanal-lal.

– És milyen az élet, mint vőlegény? – kérdezte David, miközben jó erősen hátba veregetett.
– Már te is tudod? – kérdeztem rosszallóan forgatva a szemeimet.
– Semmi nem marad titokban – mondta a világ legkívánatosabb focistája, és rám kacsintott. – Harry gyűrűje bejárta a netet, és mikor Becks rákérdezett, készségesen elmesélte milyen lagzit terveztek.
– Tervezüüünk?! – kérdeztem vissza.
– Vagyis milyen lesz az esküvő. Nyugi, haver, ezt én is végigcsináltam. Átérzem a helyzeted.
– Még szerencse, hogy nem akar valami extravagáns cuccot, csak fehéret mindkettőnkre. Sőt, még az is lehet, hogy nem sortban lesz, hanem hosszúgatyában – mondtam epésen.
– Ne csinálj úgy, mintha neked bármi kifogásod lenne, akármit is húz magára. Most se tudod levenni róla a szemed! – mondta David kedvesen, mire elkaptam a tekintetem a terem másik végében nagy gesztikulációval mutogató Harryről, aki lányok gyűrűjében mesélt valami sztorit. Mindig lenyűgöz, mennyire a hatása alá kerülnek az emberek… és én sem vagyok kivétel.
– Oké, igazad van – sütöttem le a szemem, és megittam a kezemben tartott gintonicot.
– Én ezt is megértem. Mikor még ennyire lángol a szerelem, az a legjobb időszak – mondta elgondolkodva Beckham.
– Ne mondd, hogy nálatok már csak pislákol a parázs?! – kérdeztem vissza azonnal, és komolyan megrémültem.
– Nem, nem… Nem erről van szó. De tizenhét év nem múlik el nyomtalanul. Egyszerűen más dolgok fontosak… Ott vannak a gyerekek, a vagyon, a mindennapok szürkesége, az unalom. Szerinted ennyi idő után mi újat tudsz még mondani a másiknak? Nincs már olyan dolog, amiről ne beszélgettünk volna, nincs olyasmi, amit ne próbáltunk volna ki, és nem tudok olyat mondani, amin ne tudnánk vitatkozni. Néha úgy érzem, csak azért mond valamiről más véleményt mint én, hogy összevesszünk…
Nagyon elekeserített, amit hallottam, mert ezt néztem végig a szüleim házasságában is. És ezek a legnagyobb félelmeim, amiket itt most szépen lassan felsorolt. – De azért nem olyan rossz a helyzet. Mert ha épp nem vagyunk fasírtban, akkor rájövök, mennyire jó anya és feleség, és még mindig gyönyörűnek látom, akkor is, ha csukott szemmel felismerem minden porcikáját. Szóval azt a fajta őrült lángolást, valami lassú és szép perzselés veszi át, ami azonos hőfokon ég, attól függetlenül, hogy épp mennyi fát dobsz a tűzre.
Elmosolyodtam a tökéletes hasonlaton.
– Akkor azt mondod, van élet a halál után? – kérdeztem kicsit fojtott hangon.
David ismét megveregette a vállamat, úgy, hogy majdnem leszakadt.
– Persze, Lou! Nyugi van. Van örök szerelem, csak kicsit más, mint a könyvekben. Az életben tényleg jobban kell szeretned a másikat, mint saját magadat, különben az önzés és a saját vágyaid tévútra csalnak.
– Most nőkról beszélünk? – kérdeztem kerekperec, mert úgy éreztem, vagyunk olyan jóban, hogy megengedhetem magamnak.
– Is… de nem feltétlenül. Én már öreg vagyok, hogy ugráljak. És volt elég nőm, hogy tudjam, nem igazán éri meg egy éjszakáért, vagy akár többért, kidobni az ablakon egy sorsközösséget, egy féléletnyi kompromisszumot és szeretetet.
– Fú, asszem ez a beszélgetés megfekszi a gyomromat – mondtam, mert tényleg kezdett görcsölni a hasam.
– Nyugi már! Nem akarlak lelombozni. Sőt! Azt akarom mondani, hogy akik ennyit kibírnak egymás mellett, mint ti… Akik ennyi mindenen átverekszik magukat, azok tényleg képesek életük végéig kitartani egymás mellett, ha van hozzá elég akaraterejük. Mert innentől csak azon múlik. És meg kell mondanom, azt hiszem, mi most is boldogok vagyunk. Átnézett a termen, a pillantása összeakadt Becksszel, és összemosolyogtak. Volt benne valami baráti, valami olyan, ami csak keveseknek adatik meg. De rájöttem, mi pontosan ugyanígy viselkedünk. Egy zsúfolt helyiség két különböző pontjáról is ugyanannyira a tudatában vagyunk a másik jelenlétének, mintha egymás mellett állnánk. És ezek szerint ez hosszútávon is működik. David intett a pultosnak, és kért még egy kört, amit koccintás után le is húztunk egyből, mintha valami nagy titokra innánk, mi ketten, férfiak. A szememmel Hazzt kerestem, de nem találtam. Egyre idegesebben kutattam utána, de sehol sem láttam a göndör fürtöket, pedig általában kilátszik a tömegből.
– Nyugi! – mondta Beckham. – Lehet, hogy a mosdóba ment, vagy leült egy asztalhoz. Nem fog eltűnni egy VIP teremben.
– Persze! – válaszoltam, egy fogcsikorgató mosollyal, amit sikerült kipréselnem magamból, de a gyomrom összezsugorodott, és befelé figyeltem, van-e valami rossz előérzetem.
Nem találtam semmi kölönöset, ezért igyekeztem fél füllel odafigyelni a sztorira, amit David mesélt, de nem igazán sikerült. Lenyomtam még egy gint, most tonic nélkül – mert nem keverjük a piát, ezt rég megtanultam –, és rágyújtottam egy cigire. Épp az ég felé fújtam a füstöt – mert nem szeretek olyasvalaki orra alá füstölni, aki nem dohányzik –, mikor a két nagy tenyér a derekamra simult, ahogy a bárszéken ültem, és az ismerős illat hamarabb kúszott az orromba, még mielőtt megláttam volna a vállam felett áthajoló Harry hajzuhatagát.
– Szia, gólkirály! – ölelte meg Davidet, aki széles mosollyal viszonozta a gesztust, és mindkettejükön látszott, hogy örülnek egymásnak. Ez is egyike a fura barátságoknak. Ők ketten, első pillanatban egymásba estek, mármint barát szinten, és azóta is szoros kapcsolatot ápolnak. Rögtön belemerültek a telefonon félbemaradt beszélgetésbe, mintha az előbb hagyták volna abba, én pedig elégedetten dőltem az izmos mellkasnak, és élveztem a meleg ölelést, ami körbevett és megnyugtatott. Én vagyok a világ legboldogabb embere.
Épp kezdtem ellazulni az erős karok között, amik a mellkasomon keresztezték egymást, míg Hazz a fejem tetején nyugtatta az állát, és egymás szavába vágva sztoriztak Beckhammel, mikor Victoria mély hangja szólalt meg közvetlenül mellettem.
– Már megint ez van? – kérdezte, és mikor felé fordultam, hogy lássam, tényleg mérges-e, akkorát nevetett, hogy a két superman is odakapta a fejét.
Harry azonnal elengedett, és szorosan megölelte, sőt fel is emelte a harminckilós asszonyt, aztán megpuszilta, majd visszarendeződött az előző pozícióba, ami lusta elégedettséggel töltött el. Imádom, ha hozzám ér, pláne ha így, és a legboldogabbá az tesz, mikor öntudatlanul csinálja, pusztán megszokásból.
Rájöttem, Davidnek igaza van. Nem olyan rossz dolog, ha valakinek minden mozdulatát ismered.
 

.