Kimaradt fejezet

JUBILEUM

Soron kívüli bejegyzés következik, a Jubileumi hét keretében:))
Hoztam nektek egy olyan részt, ami végül kimaradt a More Than Friendsből, mert másképp alakult a sztori, mint ahogy eredetileg terveztem.
Ne keverjen meg senkit, ez valamikor másfél évvel korábban játszódik, mint ahol most tartunk, de gondoltam örültök az ilyen kis "nyalánkságoknak" ;)

Kimaradt fejezet

– Ne nyúzz már Louis! – mondta Liam, mikor a buszba lépve ismét arra kértem, hogy énekelje el azt az ABBA számot, amit úgy szeretek, csak sose jut eszembe a címe.
– Nem nyúzlak, de olyan vagy! Miért nem akarod? – kérdeztem duzzogva.
– Ma már háromszor elénekeltem, és a könyökömön jön ki. Inkább Niallt szekáld, hogy vegye elő a gitárját, és játsszon valamit.
– Nem! – kiáltott előre Niall, aki Harryvel, Albertóval és Zaynnel épp belemerült egy pókerpartiba.
Morcosan vetettem magam az ülésbe, és előszedtem a telefonomat. Nekiálltam Twitterezni, és örömmel láttam, hogy a Larryshipperek ismét elemükben vannak. Hihetetlen, miket tudnak kitalálni. Mióta pár interjúban rákérdeztek arra, ki is az a Larry Stylinson, és én minden alkalommal elmondtam, vannak, akik komolyan azt hiszik, hogy Harry és én egy pár vagyunk, erőre kapott a dolog. Mára odáig fajult, hogy képeket montíroznak, és csoportokat hoznak létre a facebookon. Harrynek az a mániája, hogy fake profilokat gyárt, majd bekéredzkedik ilyenekbe, aztán csillogó szemmel olvasgatja, hogy a kiscsajok mennyire imádják már a gondolatát is annak, hogy mi együtt járunk.
Márpedig mi nem csak együtt járunk, hanem együtt is élünk. Ez még most is hihetetlen számomra. Csak két hónapja történt mindez, de olyan, mintha ezer éve lett volna. És az életünk maga a megtestesült csoda.
Harry a legjobb pasi a világon. Szeret, kényeztet, elnézi a hülyeségeimet, és kitalálja a gondolataimat. Ebben mondjuk, benne van az is, hogy egy évig, amíg csak kerülgettük egymást, olyan szinten ráhangolódtunk a másikra, hogy szavak nélkül is megértjük egymást. De mióta összejöttünk, egy mese az életünk.
Ma például, mielőtt indultunk, ágyba kaptam a reggelit, és a tálcán egy szál hófehér rózsa volt, amit tegnap óta rejtegetett a gardróbban.
Ez persze eszement csókolózásba torkolt, úgyhogy a pirítóst már útközben rágcsáltam el, mert majdnem elkéstünk.
– Ne morzsázd össze a kocsit! – szólt rám Harry erélyesen, én meg felkaptam a vizet.
– Ha hagytál volna reggelizni, akkor nem a kocsidban ennék.
– Ha nem dugtad volna le a nyelved a torkomon, hagytalak volna enni… – replikázott, mire mindketten elröhögtük magunkat.
És szinte minden nap van valami hasonló kis nyalánkság.
Most, hogy már kitapasztaltuk, milyen is a szex, ha két pasi műveli napi szinten, egyre merészebbek lettünk. Múlt héten a kocsiban estem neki, mert képes volt azt ecsetelni, mit fog velem tenni, ha hazaérünk. Nem értünk haza…
Ma pedig, a kis morzsás közjáték után azt merte mondani, hogy este, ha hazaérünk, addig fog kefélni, míg fel nem olvasom az egész Vihart Shakespeare–től. Azt mondta, oda kell figyelnünk a szellemi fejlődésünkre. És ha csak viccből mondaná, fel sem kapnám rá a fejem, de tudom, hogy képes megtenni velem.
Persze, neki eszében sincs eleget tenni a kérésemnek, és hagyni, hogy néha én legyek felül. Ez az egyetlen feszültségforrás kettőnk között. Megígérte, hogy elgondolkozik a dolgon, sőt, azt mondta megbarátkozik a gondolattal, de ezek szerint még nincsenek jóban. Ha néha, bátortalan kísérletet teszek arra, hogy elkalandozzak arrafelé, úgy kap a kezem után, mintha szűzlány lenne, aki félti az ártatlanságát. Eleinte nevettem ezen, de mára igenis bassza a csőrömet. Hol van az megírva, hogy csak nekem kell engednem, hogy a testembe hatoljon?! Jó, az is igaz, hogy imádom…
Ezek a gondolatok kergetőztek a fejemben, mikor valaki  megfogta a karomat, és finoman a bicepszembe markolt. Felpillantottam, és a legszebb, zöld szemek mosolyogtak vissza rám.
– Kicsi! Mizu? – kérdezte Hazz, ahogy fölém hajolt.
– Semmi, csak unatkozom – mondtam kicsit hisztis hangon.
– Gyere, szállj be helyettem a játékba, én majd nézem – ajánlotta. Megdobbant a szívem, hogy még erre is képes lenne, csak azért, hogy jól érezzem magam. Felnyúltam, és megsimogattam az arcát.
– Dehogyis! Csak játssz nyugodtan! Zenét hallgatok, és nemsoká felhívom Eleanort. Napok óta nem beszéltünk.
– De biztos? – kérdezte Harry, és az arcomat fürkészte.
– Persze! Semmi baj. Megleszek – mondtam határozottan, és bólintottam is, hogy meggyőzzem.
– Oké, de szólj, ha kellek.
– Te mindig kellesz! – súgtam neki, ahogy lehajolt, hogy egy puszit nyomjon a számra.
– Ezt el ne felejtsd estig! – mondta halkan. – És én a helyedben olvasgatnám A vihart, hogy gyorsabban menjen, ha holnap lábra akarnék állni.
A hangja reszelősen rekedt volt, és olyan izgató, hogy azonnal száguldani kezdett a vérem. Tudhattam volna. Ha valamit a fejébe vesz, a jó istennek se lehet lebeszélni róla.
– Ne már, Hazz! Felejtsd el! – kapaszkodtam a pólójába, hogy visszahúzzam.
– Nem lehet. Másra se tudok gondolni. Imádom a hangodat szex közben, de te keveset beszélsz. Most viszont végig azt fogom hallgatni, ahogy nyögve, sóhajtozva olvasol, miközben legalább háromszor élvezel el alattam.
A kilátások azonnali erekciót okoztak, ami elég kellemetlen volt, tekintettel arra, hogy egy világoskék nadrágban sikerült elindulnom ma reggel, egy rövid állású, csíkos pólóval.
– Fejezd be! – szűrtem a fogaim közt.
– Be fogom! – mondta Harry, majd kiegyenesedett, mert Zayn már óbégatott hátulról: – Harry gyere már, bazmeg! Meddig várjunk rád? Vagy hozd a királylányt is, vagy mondd, hogy kiszállsz, és akkor Derek beáll helyetted.
– Megyek már! – nyomott egy gyors csókot a számra Hazz, majd hosszú léptekkel visszaindult a pihenő felé. Mielőtt lehuppant volna a fotelébe, még rám nézett, és egy kacsintással jelezte, hogy minden szót komolyan gondolt, készüljek az estére.

A focipályán iszonyatos tömeg fogadott bennünket. Fotósok hada, rajongók ezrei várták, hogy megérkezzünk. Mikor kiszálltunk a buszból, már akkor tudtam, egy ez rohadt hosszú nap lesz.
Felmentünk a gyepre, és rugdostunk párat a labdával. Tudtuk, hogy minden lépésünkről ezer felvétel készül, mégsem bírtuk megállni Harryvel, hogy állandóan egymást lessük, szerelmes pillantásokat váltsunk, vagy néha sugdolózzunk egy kicsit.
Ha csak ránéztem, máris végem volt, és ő sem volt jobb állapotban. Egész nap ki volt pirulva, és idegesen túrta a haját, ha nem voltam a két méteres körzetében.
Olyan szinten voltunk összenőve, hogy fizikai fájdalmat okozott minden külön töltött perc.
Interjúkat adtunk, viccelődtünk, pózoltunk a fotósoknak, és szelfiztünk a rajongókkal. Végül is elég gyorsan telt az idő.
Az interjúkhoz kerek asztalokat húztak elénk, mint egy kávézóban, és a másik oldalon folyamatosan váltakoztak a kérdezők. Két-három percet kaptak egy riporthoz, mi pedig kezdtük rohadtul unni a sablonos kérdéseket.
Mikor az egyik újságíró ismét feltette a Larry Stylinsonos kérdést, fogtam, átöleltem Harry nyakát, és a nő szemébe nézve válaszoltam:
– Larry Stylinson az én vagyok és Harry. Vannak rajongók, akik teljesen komolyan gondolják, hogy mi egy pár vagyunk.
Harry oldalról nézte az arcomat, és teljesen át volt szellemülve. Éreztem perzselő tekintetét, és ahogy ránéztem, láttam a pírt az arcán, ami annyira kisfiússá és aranyossá tette, hogy majd megzabáltam.
Mikor felnéztem, és Higgs szürke malacszemei néztek vissza rám, kicsit elkedvetlenedtem, de ez alkalommal nem érdekelt a dolog. Niall és Zayn, majd Liam is a segítségemre siettek, és próbálták menteni, ami menthető.
Már többször megfigyeltem, hogy ők mindig attól félnek, mikor fogom benyögni egy interjún, hogy mi melegek vagyunk, és együtt élünk, nagy boldogságban. Leginkább Liamen látom a rettegést, de Zaynt is rajtakaptam már párszor, hogy lélegzet visszafojtva várja a válaszom. Niall az egyetlen, aki a hatalmas nagy kék szemeivel mindig mosolyogva néz. Szerintem ő az egyik legnagyobb Larry shipper. A rajongók rá is ragasztották már a Captain Niall becenevet, mintha a Larrysek zászlóshajójának kapitánya lenne. Hatalmasat röhögtünk Hazzaval, mikor először láttuk egy fotón a feliratot.

Volt már vagy fél kettő, mikor kaptunk egy óra szünetet. Harry nagyon fáradtnak látszott, ami talán annak volt köszönhető, hogy éjjel háromkor még javában rajta lovagoltam.
Ledőlt a kanapéra, ami a pihenőben volt, és elővette a telefonját. Megzizzent a mobil a zsebemben.
Harrytől jött az üzenet.

„Nincs kedved kicsit visszamenni a buszba? :–P.
H.”
Éreztem, hogy a testemen várakozásteljes izgalom lesz úrrá. Fényes nappal? A parkolóban? Ahol kint a rajongók állnak, és mindent vesznek a telefonokkal? Ez őrültség! Felpillantottam, és Harry zöld szemeibe néztem. Olyan elemi vágy sugárzott belőle, hogy azonnal éreztem, ahogy a testem reagál.
Beszívta az alsó ajkát, lassan engedte ki a fogai között, és közben lapos pillantásokkal méregetett. A lábai keresztbe rakva, a hasán egy icipicit felcsúszva a póló, az arca lángol, a szeme csillog… és rám vágyik. Végem.
Felálltam, lehúzogattam a csíkos pólót a csípőmön, de sajnos nem volt elég hosszú, majd körülnéztem. Senki nem figyelt. Liam egy másik fotelban bóbiskolt, Zayn játszott valamit a telefonján, Niall pedig Louval beszélgetett a teraszon. Odasétáltam Harryhez, és a füléhez hajoltam. A feje máris félrebillent, mintha arra számítana, azonnal belecsókolok a nyakába. Majdnem meg is tettem.
– Kevés időnk van. És biztos, hogy a rajongók kiszúrják – suttogtam a fülébe. – Higgs meg fog ölni!
– Ettől még izgalmasabb. Kívánlak! – suttogta vissza, amitől megremegtek a térdeim.
– Előremegyek! – válaszoltam egy bólintással, mert nem volt több apelláta. Én se tudtam már másra gondolni, csak arra, hogy végre megkaphassam.

Gyorsan szedtem a lábaimat, és mikor felhangzott a visítás, odamosolyogtam a több száz kislány felé, akik a parkolón kívül rekedtek. A biztonságiak sorfalat álltak a kapuknál, és most meglepetten néztek, ahogy a buszhoz sietek, és a kártyámat lehúzva, felugrom a kinyíló ajtón.
Idegesen tébláboltam, és már meg is izzadtam, mire megláttam Harryt, aki hanyag tartással, fülére szorított telefonnal közeledett, és közben integetett a rajongóknak. Odament Pete-hez, valamit a fülébe súgott, mire láttam, hogy a másik összehúzza a szemöldökét, és nemet int a fejével, de Harry bólintott, ismét súgott valamit, mire a nagydarab biztonsági főnök idegesen káromkodott, de aztán elindult Hazz mögött, aki az ajtóhoz érve gyorsan fellépett, míg Pete megállt kint, és hátat fordított a busznak.
– Mit mondtál neki? – kérdeztem vékony hangon, bár sejtettem, hogy nem akarom tudni.
– Azt, hogy senki nem jöhet fel, amíg nem szólok.
– Ennyit?
– Aha. Szerintem ez elég egyértelmű, tekintettel arra, hogy látták, ahogy egy perccel előttem feljöttél.
– Hazz, kint ötszázan figyelik a buszt.
– De itt benn csak kettesben vagyunk – lépett hozzám, és már a nyakamra hajolt. Hegyes nyelvével simogatta a fülem mögötti bőrt, aztán a cimpámat vette a szájába, és finoman meghúzta.
– Jól van, egy gyors, orális szex, és menjünk vissza. Most már mindegy, így is, úgy is tele lesz velünk a Twitter.
– Nem pont arra gondoltam… – nyalt bele a fülembe, amitől száguldani kezdett a vérem.
– Ne már! Még az éjszakait sem hevertem ki – válaszoltam nyögve, és éreztem, ahogy a belső izmaim is veszik az ingert, és készülődni kezdenek.
– És nem is arra…– lihegte, mire azonnal elhúzódtam, és kérdőn húztam fel a szemöldököm.
Harry elvigyorodott, ellépett mellőlem, és az ágyához sietett. Behajolt a kis kuckóba, kihúzta a falba épített fiókot, és kotorászott benne. Mikor diadalmas mosollyal az arcán felegyenesedett, még mindig értetlenül álltam a helyemen, és pörgött az agyam, hogy mire gondolhatott. Visszalépett hozzám, a számra tapadt, de közben megfogta a kezem, és beletett valamit, amit nem tudtam beazonosítani anélkül, hogy láttam volna. Mikor elhúzódtam, hogy le tudjak nézni, és rájöttem, hogy egy tubus síkosítót és egy gumit tartok a tenyeremben, esküszöm, kihagyott a szívem. Felkaptam a fejem, a szemébe néztem, de ő magabiztos pillantással viszonozta, és félig leeresztette a szemhéjait.
– Mooost? Hogy én téged…? – kérdeztem kifulladva.
– Ahhha… – válaszolta, és gyorsan kibújt a pólójából.
Elvesztettem a fejem. Villámgyorsan vetkőztem meztelenre, a lábamon rángatva le a nadrágomat. Mire sikerült, már Harry is pucéron álldogált, és a szerszáma is várakozásteljesen feszült. Hozzá léptem, a nyakára hajoltam, és csókolni, szívni kezdtem. Toltam hátrafelé, míg az ablak melletti kanapéra döntöttem. A bőre lángolt, vszaggatottan lihegett, és a hajamat csókolgatta. Hirtelen nem is tudtam, mit kezdjek a kapott hatalommal. Komolyan azt akarja, hogy itt és most vegyem el a szüzességét? Ezen méláztam, és valószínűleg Harry is megérezte, hogy elbizonytalanodom, mert belemarkolt a hajamba, és felemelte a fejemet.
– Mi a baj, Lou? Nem akarod?
– Dehogynem! Hogyne akarnám?! De pont most? És ha fájni fog? Vagy ha utána nem érzed jól magad?
– Légy már kicsit bevállalósabb! Azt hittem örülni fogsz… – tett szemrehányást, amitől kicsit lelkiismeret-furdalásom támadt. Itt a világ legjobb pasija, engem szeret, rám vágyik, és épp most ajánlotta fel, hogy megdughatom. Normális vagyok, hogy még mindig nem vagyok benne?
Lecsaptam a szájára, átdugtam a nyelvemet, és őrült tempót diktálva csókolni kezdtem. Ha meg kell történnie, akkor el kell veszítenünk a fejünket ahhoz, hogy ki tudjuk zárni a külvilágot. Lejjebb csúsztam, végigcsókoltam a mellkasát, különös figyelmet fordítva a bimbóira, amik azonnal összehúzódtak, és kihegyesedtek. Imádom, mind a négyet, de legfőképp a két igazit. Olyan érzékenyek, hogy az hihetetlen. Harry képes attól felizgulni, ha hideg van, és a póló dörzsöli őket. Arról nem is beszélve, hogy a legváratlanabb pillanatokban bukkannak elő, főleg ha nem sokkal előtte kényeztettem őket. Sokszor azért kerülök izgalmi állapotba, mert egy átvadult éjjel után látom, hogy egész nap szinte átszúrják a felsőjét, és erről minduntalan eszembe jut, ahogy nyöszörög, mikor izgatom. Most is így volt. Szívtam, pöcköltem őket a nyelvemmel, az ujjaim között morzsoltam a nyáltól síkos kis csúcsokat, közben a másik kezemmel lenyúltam, és megkerestem Edet. Ő is várt már, nedvesen és mereven. Nem kevésbé rajongok érte, mint az ikrekért, úgyhogy lejjebb csúsztam, és őt is a számba vettem.
Harry feldobta a csípőjét, lehunyta a szemét, és hangosan nyögni kezdett. Mikor felnéztem, láttam, hogy a tenyere az üvegre tapad, ahogy támaszkodik, hogy a csípőjét könnyebben tudja emelni. Hirtelen felnyúltam, és elhúztam. Kipattant a szeme, és kérdőn nézett rám.
– Az üveg fóliázott, de azért ami nekinyomódik, az kintről is látható… – mondtam, és visszahajoltam az ágyékára. Bólintott, hogy vette az adást, aztán ismét elveszett a kényeztetésben. Megfogtam a combjait, lejjebb húztam az ülésen, míg én a földre térdeltem. Felnyomtam a hosszú lábakat, ő pedig készségesen húzta fel, szinte a füle mellé. Lenéztem, és majdnem elájultam. Még soha nem láttam ebben a pózban, és annyira izgatónak találtam a kitárulkozását, hogy egy nagy adag előnedv buggyant ki a makkomon. Harry egyáltalán nem szégyenlős, és semmilyen gátlása nincs szexuális téren. Ha neki valamihez kedve van, akkor szemérmetlenül elmondja, esetleg kierőszakolja, vagy jelen esetben megteszi, olyan kacéran, hogy kiszáradnak a szemeid, ha nézed. Belülről fogta át a lábait, és a bokáira fonta az ujjait. Hajlékony, mint egy nádszál, annyi szent. A hasán a bőr apró redőkbe gyűrődött a szokatlan póztól, és az arca szenvedélyes grimaszba torzult. Picit kidugta a nyelvét, és várt. Előkotortam a tubust, egy szép adagot nyomtam a bal tenyerembe, majd beleforgattam két ujjamat. Harry felemelte a fejét, hogy jobban lásson, sőt a csípőjét is feljebb billentette, majdnem, mint egy akrobata a cirkuszban. Oldalra nyúlt egy párnáért, és a dereka alá tolta, hogy kényelmesebben tarthassa magát. Újra lenéztem, bámultam szétfeszülő fenekét, a kis ráncos bejáratot, ami annyira izgatott, és egy nagy sóhajjal végre megadtam magam. Odanyúltam, szétkentem rajta a zselét, aztán masszírozni kezdtem. Harry pedig morogni, és nyöszörögni. A farka megugrott a gyomrán, ahová a hegye mutatott az összehajtogatott testtartásban, és láttam, hogy egy adag halvány nedv csurran a bőrére. Felemelkedtem, odahajoltam, és lapos nyelvvel takarítottam, amitől akkorát nyögött, hogy a gerincem is belebizsergett.
– Nem kenhetünk össze semmit – magyaráztam a tettemet.
– Azt nem tudom, hogy fogjuk kivitelezni… – dünnyögte, és halkan kuncogott. Én is rámosolyogtam, de közben galád módon bedugtam az ujjamat. Hazz lemerevedett, a szemei kitágultak, a légzése zihálásba csapott át. Néztem az arcát, figyeltem a reakcióit. Nem éreztem, hogy annyira feszülne, ezért lassan elforgattam az ujjam, aztán picit kihúztam, és mélyebbre hatoltam. Harry testén megfeszültek az izmok, azok is, amiknek semmi közük nem volt az egészhez. Elnyílt a szája, és ütemesen lihegett, mint egy kiskutya. Merészebb lettem, erősebben kezdtem ujjazni, mire nyögésre váltott, és a farka ismét megrándult, újabb adagot csepegtetve a mellkasára.  Most ő nyúlt érte, és hosszú ujjaira vette, majd felém nyújtotta, én pedig lenyalogattam, aztán bekaptam és szopogattam őket. Harry megfeszült lenn, és éreztem, hogy lüktetni kezd.
Erőteljesen mozogtam benne, és igyekeztem tágítani közben. Mikor úgy éreztem, beférne, a középső ujjamat is betoltam, de akkor megszűnt a zihálás, Hazz szemei kiguvadtak, és hangtalanul elnyílt a szája teljesen.
– Nyugi, édesem. Lélegezz! Mindjárt jobb lesz.
– Ennél? – kérdezte hitetlenkedve, és a feje lecsapódott a kanapéra, ahogy ívbe feszült, és a mellkasa kiemelkedett. Akkor jöttem rá, hogy nem a fájdalomtól akadt el a lélegzete, hanem a kéjtől. Elvigyorodtam, elforgattam a kezem, és kitapogattam a pontot, aminek a létezéséről eddig csak az én beszámolóimból tudhatott. Mikor megtaláltam, és megnyomtam, Harry felsikkantott, aztán a saját tenyerével tapasztotta be a száját. Én pedig előredőltem, és bekaptam a farkát.
– Ne, Lou! Ne csináld, mert azonnal eldurranok!
Mindig ez a kifogás, most komolyan. Ha ő van bennem, akkor is, ha én, akkor is. Kicsit mérges voltam, de közben büszke is, hogy ezt váltom ki belőle. Csak nyalogattam, de nem szívtam, és közben egyre durvábban ujjaztam, amitől szinte folyamatos mély nyögésre váltott, és káromkodott, mint egy kocsis.
Egy perccel később kihúzódtam belőle, és a gumiért nyúltam, mert úgy gondoltam, itt az idő, most vagy soha. Felgörgettem az óvszert, amit Harry ismét felemelkedve nézett, majd rám vigyorgott, két tenyerét a feneke két felére simította, és széthúzta magát. Megnyaltam a számat, és beillesztettem a farkamat. Harry még feljebb húzta a lábait, és a szemeiben izgalom csillogott. Soha nem felejtem el, mikor ő hatolt belém először. Szerettem volna, ha neki is emlékezetes marad, bár a turnébuszon, egy tömeg közepén megejtett aktus, soha el nem felejthető.
Lassan kezdtem belé nyomulni, ő pedig nyüszített, és a fejét dobálta.
– Fáj, cica? – kérdeztem félve, de ő csak nemet intett, és a csípőmért nyúlt, hogy magába húzzon.
Belé hatoltam, szinte tövig, aztán éreztem, ahogy gyűrűzve szorít rám, és egyre erősebben markol a fenekembe.
Mozogni kezdtem, eleinte óvatosan, de ahogy rám nézett, és a szemeiben csak kéjt láttam, sokkal bátrabb lettem. Gyorsabb tempóra váltottam, mire Harry elengedte a csípőmet, hosszú kezeivel átnyúlt a karjaim alatt, amiken támaszkodtam, és a hátamat kezdte marni, karmolni. Olyan hihetetlen volt látni őt, ebben az alárendelt pózban, ahogy megadja magát a gyönyörnek, és élvezi a kiszolgáltatottságot, teljesen alámerülve az élvezetben, hogy nem tudtam betelni vele. Megcsókoltam, és hagytam, hogy szívja a nyelvemet, majd a mellkasomba fúrja az arcát, és ott harapjon, ahogy csak akar. Mikor éreztem, hogy közeledem a csúcs felé, felemelkedtem egy kicsit, és kettőnk közé nyúlva átfogtam a péniszét. Azonnal lepillantottam, mert nem vettem észre, mikor történhetett, de rá kellett jönnöm, elélvezett anélkül, hogy szólt volna. Az egész hasunk a nedvétől volt ragacsos, de a farka ugyanolyan kőkeményen állt, mint előtte. Felkaptam a fejem, ránéztem, mire beharapta a száját.
– Bocsi… – nyöszörögte.
– Miért nem szóltál? – kérdeztem szemrehányón.
– Mert féltem, hogy akkor abbahagyod – szűrte a fogai közt, és megállás nélkül nyögött, hangosan és kéjesen, ahogy én szoktam, ha magamban érzem. Elmosolyodtam. Olyan erősen lüktetett belül, hogy fel sem tűnt, mikor közben ráfeszült a szerszámomra, és úgy folyt rajtunk az izzadtság, hogy nem volt számottevő a különbség attól, hogy a magja is ott csordogált.
Újra megmarkoltam, és erősen fejni kezdtem. Először odakapott, mert nem esett jól neki a kemény bánásmód, közvetlenül az orgazmus után, de néhány panaszos nyögéssel később, mikor érezte, hogy úgysem hagyom lebeszélni magam a dologról, kínlódva hátraejtette a fejét, és hörögni kezdett. Még kegyetlenebbül fejtem, a csuklómat forgatva közben, mert tudom, hogy magának is úgy szokta csinálni. Felnyögött, és rám nézett.
– Lou! Jézusom…
Teljes erővel mozogtam benne, minden döfésnél tövig hatolva, és figyeltem, ahogy eltorzul az arca. Éreztem, ahogy a körmei lemarják a bőrt a hátamról, és ez valamiért hihetetlen, perverz örömöt okozott.
– Gyerünk, Hazz! Élvezz! – szólítottam fel, mire felemelte a fejét, lenézett kettőnk közé, és figyelte, ahogy pumpálom.
– Gyorsabban! – sziszegte, és a légvételei zakatolásra váltottak. Elnyújtottan nyögött a szünetekben, engem az őrületbe kergetve mély hangjával. Már zsibbadt a kezem, amin támaszkodtam, patakokban folyt rajtam az izzadtság, az államról Harry mellére csöpögve. A lábujjaimat betámasztottam a szőnyegpadló szegélylécébe, és feljebb emelkedtem, hogy keményebben és mélyebbre hatolhassak, majd én is nyögni kezdtem, és kínlódva kaptam csak levegőt.
Harrynek lecsukódtak a szemei, a feje ütemesen csapódott a háttámlának, majd a lábait átfogva húzta fel magát. Vicsorított, hófehér fogai szinte kitörtek a szorítástól, és sziszegve vette a levegőt, mikor végre éreztem, hogy megfeszül, aztán az egész teste rángatózni kezdett, és öblös nyögéseinek ritmusára a tenyerembe lövellt. Hagytam, hogy végigjárja a gyönyör útját, és csak akkor engedtem el, mikor elmúlt a pulzálás. Akkor viszont még feljebb toltam a lábait, a térdeit szabályosan a feje mellé szorítva, feltornáztam magam, szinte álltam, és tiszta erőből lökni kezdtem. Az öklébe harapott, a szemeit szorosan lezárta, és elengedte magát. Hagyta, hogy úgy mozogjak benne, mint egy állat, és ismét a csípőmhöz kapott. Pár kegyetlen mozdulattal később engem is elért a vég. Ráomlottam, miközben a testemet elragadta az élvezet. A nyakába fúrtam a fejem, és a bőrébe nyögtem, ő pedig a hátamat simogatta közben.
Mikor percekkel később annyi erőt merítettem, hogy felegyenesedtem, és finoman kihúzódtam belőle, őt is talpra segítettem, aztán eszeveszetten csókolni kezdtem.
– Isteni volt – dünnyögte a vállamba, ahogy végül lehajtotta a fejét, és a kulcscsontomat csókolta.

Mikor kiléptem a buszból, olyan sikítás fogadott, hogy belesajdult a fülem. Pete-re néztem, aki rosszalló pillantással méregetett, és a fejét ingatta. Megrántottam a vállam, és elindultam az épület felé. Mire beértem, a többiek már elfoglalták a helyüket a dedikálóasztalnál. Harry is, aki pár perccel előttem hagyta el titkos légyottunk helyszínét. Kicsit furán ült, és látszott rajta, hogy a komfortérzete nem épp ideális, de ahogy rám nézett, elállt a szavam.
Az arcán oldalt egy vörös folt éktelenkedett, a pupillái képtelenek voltak összehúzódni, a haja egy szénakazal volt, kissé összetapadva, és a szája… a szája akkorára duzzadt, mintha egy darázs csípte volna meg. Tisztán látszott rajta, hogy frissen van kefélve, akár a posztókabát. Elvigyorodtam, és leültem Niall mellé, aki összehúzott szemöldökkel hajolt felém.
– Nem mondod, hogy nem bírtátok ki hazáig?! Ebből hatalmas botrány lesz. Higgs mindenhol keresett benneteket.
– Még szerencse, hogy nem talált meg… – viccelődtem, mert eszembe jutott, hogy akkor mihez kezdett volna, ha kijön a parkolóba, ahol Pete állja az útját, azzal a kifogással, hogy kettesben bezárkóztunk a buszba. Elégedett mosoly ült ki az arcomra, és estig nem is hervadt le róla.

Mikor órákkal később, Prospero monológját olvastam visítozva, míg Harry hátulról, lassan, kínozva mozgott bennem, eszembe jutott, hogy másnap egyikünk sem fog tudni ülni. De ez sem érdekelt.