These Roads We Stumble Down / 3. rész

3. rész

  Louis végül rájött, hogy Harry nem indította el az autót, mire megforgatta a szemeit, és a rohadt életbe, még akkor is annyira vonzó volt, mikor ezt csinálta, hogy Harry ráeszmélt, félig álló farokkal tette meg a háromórás utat.
– Istenem, te olyan hihetetlenül sebességfüggő vagy…
  Harry szakította félbe a mondatot, ahogy hirtelen kicsatolta magát, szinte kiugrott az üléséből, és megragadta Louis pulóverét, hogy elszántan magához rántsa egy csókra. Louis nem sokat habozott, hogy visszacsókolja-e, sőt, mintha fel lett volna készülve arra, hogy Harry elveszti az eszét. Ezt a gyanút megerősítette a győzedelmes kis „igen”, amit Louis suttogott Harry szájába, mikor a fiú mellkasa égni kezdett az oxigénhiánytól, és picit elhúzódott.
  Ha Harry arra számított, hogyha megcsókolja Louis-t, az végre orvosolja a szexuális frusztrációját – ami azóta erősödött benne, mióta először meglátta –, kurva nagyot tévedett!
 A sebváltó belefúródott a combjába, a lábizmai már remegtek az erőlködéstől, hogy megtartsák, ahogy áthajolt, és igyekezett nem belepasszírozni Louis-t az anyósülésbe, de az egyetlen dolog, amit felfogott, az csak a Louis testéből áradó forróság volt, az ajkai puhasága, a mellkasát karmolászó ujjai, és hogy ez még mindig nem elég.

  Louis nem sokat tehetett, azon kívül, hogy visszacsókolt, bár (szó szerint) foggal-körömmel harcolt az irányításért. Egy darabig csak kapkodva vették a levegőt egymás nyitott szájából, mielőtt újra egymásnak estek, még kétségbeesettebben. Nedves volt, nyálas, és tökéletes. Harry egyre többet és többet akart a fiútól, akivel épp csak pár órája találkozott.
– Hátra! – mondta halkan, és Louis azonnal kicsatolta magát, míg a másik az utazótáskáját a csomagtartóba dobta, hogy nagyobb helyet csináljon nekik.
  Louis szinte nekilökte a hátsó ülésnek, mielőtt szemből az ölébe ült és elhelyezkedett, tökéletes combjaival közrefogva Harryt. A szájuk ismét azonnal egymásra talált, ajkaik könnyedén illeszkedtek, és úgy tűnt, Louis sem tudja türtőztetni magát. Megmarkolta Harry pólóját, aztán a vállait, a nyakát, az arcát érintette meg. Harry, a derekánál fogva, szorosan magához húzta Louis-t, amihez nevetségesen sok anyagot kellett átfognia a fiúnál jóval nagyobb pulóverből.
  Úgy érezte, a kezei túl nagyok és durvák, hogy megmarkolja velük, de próbálta még közelebb húzni, annyira közel, hogy összesimuljon az egész mellkasuk, érezzék egymás szívdobogását még a ruhákon át is. Nyalogatta Louis ajkát, a nyelvük egymást simogatta, és Harry olyan édesnek érezte, mintha kóla meg valami fémes íz, talán eső keveréke lenne, ez pedig olyan hihetetlenül addiktív volt, egész biztosan a legfinomabb dolog, amit életében kóstolt.
  Most, hogy végül úgy érinthette, ahogy vágyott rá, Harry mindent akart. Figyelmét Louis nyakának szentelte. Gyorsan megszívta a lüktető eret, mielőtt forró, nyitott szájával csókokkal halmozta el le-fel száguldó ádámcsutkáját. A válla hajlatát, nyomokat hagyva rajta, és csak reménykedhetett benne, hogy majd napvilágnál is megcsodálhatja őket. Ez volt az oka, amiért Louis nyugtalanul fészkelődött az ölében, mintha mindez rá is ugyanolyan elsöprő hatást gyakorolna, mint Harryre.  
  Mintha minden mozdulat, amivel egymáshoz érnek, egy lépéssel közelebb vinné ahhoz, hogy végképp elveszítse a fejét. Olyasfajta hangok törtek fel a torkából, mintha szükséget szenvedne. Harry érezte a vibrálásukat a szájával és a nyelvével, mint mikor egy macska dorombol a nagy nehezen kivívott törődésért. Louis karjai átfogták a nyakát, az ujjaival jó erősen Harry fürtjeibe markolt, amitől a másik hosszan nyöszörgött a vállgödrébe.
  Úgy tűnt, mintha a mozdulatok, amikkel a haját húzta, a hirtelen, erőteljes rántások utánoznák azt a mindent elsöprő vágyat, amit Harry attól a pillanattól érzett, mikor Louis, az angliai eső felével együtt beszállt az autójába.
– Annyira… rohadtul izgató vagy – súgta Louis halkan a fülébe, de a csendben mégis túl hangosnak tűnt, a forgalom távoli, beszűrődő hangja és a ruháik suhogása mellett. Harry hirtelen rádöbbent, hogy hol vannak: egy átmenetileg elszigetelt kis pihenő közepén, a rozsdás kuckójukban, és nem tudta miért, de ettől csak még égetőbb lett a vágy, és sürgetőbb a késztetés, majd az egész átment egy hihetetlenül erőteljes akaratba.
  Harry kezei lecsúsztak, hogy belemarkoljanak Louis fenekébe, és minden domborulat tökéletesen beleillett a tapogatózó tenyerekbe. Minden jelző igaz volt, amit Harry nem sokkal korábban felsorolt, és azokon túl izmos is volt, mégis lágy, feszesen formás, és nagy valószínűséggel életet megváltoztató. Harry csípője hirtelen önkéntelenül fellendült, mire Louis válaszul a vállára hajtotta a fejét, és szűkölni kezdett. Harry kicsit megijedt, hogy túlságosan előreszaladt, és nem merte megismételni, de Louis azonnal rányomta magát, és rövid, szaggatott mozdulatokkal próbált hozzádörgölőzni, amitől Harry rájött, túl sok a ruha rajtuk, ahhoz képest, amit szeretne.
  Olyan volt, mintha Louis gondolatolvasó lenne, mert bár a feje még mindig Harry vállán pihent, elkezdte kigombolni a fiú ingét,  erőszakosan rángatva lefelé a karjain, míg Harry kénytelen volt elengedni a seggét. Ahogy az ing a földre hullt, Louis azonnal rángatni kezdte a fiú szűk, fekete pólóját, és az sem érdekelte, hogy ügyetlenkedett, és elakadt Harry hónaljánál, majd a fülénél.
  Mikor Harry felsőteste végre meztelen volt, Louis teljes rálátást kapott. Látta a két madarat a mellkasán, és a lepkét a gyomrán, aztán ujjaival rajzolta át őket. A szeme kikerekedett, a pupillái kitágultak, és kissé összezavarodott.
– Krisztusom, Harry – mondta, eleresztve egy apró, hisztérikus nevetést. – Mi az isten vagy te?
  Harry nem vette a fáradtságot, hogy válaszoljon a pirospozsgás, összegörnyedt Louis-nak, aki az ölében ült, inkább úgy döntött, közelebb hajol, hogy még egy csókot lopjon a csodálkozó fiútól.  
  Lecsúsztatta a kezeit, oda, ahová olyan tökéletesen illeszkedtek. Hüvelykujjait bedugta a nadrág dereka alá, és cirógatta a finom bőrt, amit ott talált. Annak ellenére, hogy a farmere cipzárja belevágott álló farkába, képtelen volt abbahagyni, és hamarosan rátaláltak egy megfontolt, szándékosan lassú ritmusra. Louis finoman, a körmével karcolta Harry tetoválásait, és a másik szájára vágyott csillapíthatatlanul, míg édes hangja bekúszott a torkán, egészen Harry belsőjébe.
  Harry azt hitte, így fognak elmenni, mert ő már alig tudta visszatartani, de aztán Louis kicsit hátrahajolt, és elkezdte magáról lerángatni a pulóvert, ami így is annyira lógott rajta, hogy a fél válla kilátszott. Harry elkapta a csuklóit, és gondolkodás nélkül leállította.
– Ne! – mondta, és a hangja olyan rekedt volt, mintha hetek óta nem beszélt volna. – Hagyd magadon!
  Louis zavartnak tűnt, de Harry egyszerűen felemelte magáról, és lefektette az ülésre, azonnal a melegítőnadrág felé nyúlva.  
  Esdeklően nézett fel, hogy megkapja Louis-tól a beleegyezést, és mikor a fiú megfeszülő állal bólintott, Harry azonnal kihámozta a nadrágból és a bokszerből. Magáról is tépte a farmert, sokkal nagyobb hévvel, mint amit máskor ki kellett bírnia az anyagnak, és gyorsan elhelyezkedett Louis lábai között, amik hívogatóan széttárultak előtte. A két hímvessző keményen és vörösen feszült kettejük között. Louis makkjából szivárgott a magja, összekenve pulcsijának alját, és a pillangó tetoválást, ahogy Harry lejjebb csúszott rajta, szinte eszét vesztve a törékeny fiú sóhajtásaitól, aki alatta feküdt,  majdnem meztelenül, csak a nagy pulcsi lógott lazán a mellkasán.
  Louis felnézett rá, egy sötét, vágyakozó pillantással. Az arca kipirult, a bőrén és a száján ott virított néhány piros nyom, amit Harry szája hagyott rajta. Egyszerre sugárzott belőle a teljes bizalom és a kéjes vágy, és Harrynek szüksége volt rá, hogy megcsókolja, úgyhogy megtette, még egyszer összetapasztva az ajkaikat a puha és nedves forróságban.
  Lefeküdtek, de a póz kényelmetlen volt a szűkös bezártságban. Egy percig csak kutakodó kezekkel, egymáson mozdulva próbáltak rátalálni a megfelelő testhelyzetre, ami elég kényelmes ahhoz, hogy hosszabb távon beváljon. Louis összegörnyedt, hogy végre valami enyhülést találjon, mert annyira vágyott az érintésre, és bosszúsan nyöszörgött, mikor rájött, hogy nem tud eléggé a másikhoz simulni, mert Harry túl hosszú volt, hogy teljesen ráfeküdjön. Így végül visszaült a sarkaira, az egyik térdét leengedte a földre, és Louis lábait felemelte, hogy a csípője köré fonódjanak. Egyik kezével Lou combját tartotta, majd ismét lehajolt, összefogta a két szivárgó hímtagot, míg Louis ujjai megint utat találtak Harry tekergőző tincsei közé.
– Harry! – suttogta Louis, és a csípője fellendült. Harry makkja a pulóvere aljához ért. Felemelkedett, hogy levegye, de nem húzta fel. Látszott, hogy beleegyezésre vár. – Kérlek, Harry. Meggyulladok.
  Egy alkalmasabb pillanatban, Harry biztosan viccet csinált volna a dologból, mert általában ellövi a megszokott poénokat, de most vonakodva úgy döntött, hogy lemond erről. Lehúzta a pulcsit, és nézte, ahogy Louis gyönyörű meztelenségében kinyújtózik alatta.
– Bazmeg, Louis! – morogta Harry, mert nem tudta, hogyan történhet ez meg vele. – A tested… észveszejtő!
  A szemei végre mindent felfedezhettek, amit eddig eltakartak a ruhák. Louis-nak egy rakat tetkója volt, végig feszesen izmos jobb karján, és a kacskaringós betűkkel írt feliratot is egészében láthatta, amit már kilesett korábban, most egy édes kis szőrcsomóval együtt, ami Louis lapos mellkasán díszelgett. Csípője feszesen simult Harry kezeibe, és egy cuki, puha kis pocakot fogott közre, amibe Harry őrülten szeretett volna beleharapni. Később – gondolta. Most sokkal erősebb volt a késztetés, hogy kielégítse a vágyat, ami már szinte felemésztette, és Louis csípőjét is magasba emelte.
  Valahogy, a közel már nem volt elég közel, akkor sem, ha a ruháik a földön hevertek, a testük összetapadt, és a csípőjük vadul mozgott, hogy ismét összedörzsölhessék magukat. Harry már nagyon közel volt. Vakon lenézett, és érezte, hogy nem sokáig bírja. Ahogy a Louis farkából csordogáló nedvet nézte, gondolta, hogy a másik sem lehet jobb helyzetben. Harry bal keze mély nyomokat hagyott Louis derekán, és beleköpött a bal tenyerébe, mielőtt maguk közé nyúlt, hogy összefogja a két péniszt hatalmas markába. Louis-ból egy vékony sikkantás tört fel az érintéstől, majd belekapaszkodott Harry vállaiba, mielőtt a másik verni kezdte a farkukat, precíz mozdulatokkal, hüvelykjével elkenve a krémes ondót teljes hosszukon. Louis csípője rángott, apró, kemény döfésekkel tolta bele magát Harry kezébe, míg a sarkait belevájta a másik combjának hátuljába, kisajtolva a legnagyobb felületet, ahol összeérhetett vele.
  Harry ismét ráhajolt, szívni kezdte a nyakát, és óvatosan megharapta, aztán Louis nevét dörmögte a bőrébe. Érezte az emésztő kéjt, és azt, hogy majd felrobban tőle, mégis csak akkor élvezett el egy mély nyögéssel, mikor Louis egyik kicsi keze csatlakozott az övéhez, és együtt simogatták magukat.  
  Keményen beletolta magát a tenyerébe, elérve ezzel, hogy végre a másik is elveszítse a kontrollt. Louis a vállába harapott, mikor Harry arcára kiült a gyönyör, és párszor ismét belenyomta magát Harry még mindig szorító tenyerébe, érezve a másik szerszámot, ami az övéhez simult. A sperma kettejük közé lövellt, összefröcskölve a gyomrukat, míg végül Harry eleresztette. Louis lábai lecsúsztak a két oldalán, és csak feküdtek a hátsó ülésen, teljesen elernyedve, csonttalanul, az izzadt, ragacsos összevisszaságban.
  Harry még most, kielégülve és kimerülten sem tudta megállni, hogy érinthesse Louis-t, és apró csókokkal lepje el az arcát a füle mellett, míg kezei lassan végigsimítottak a vékony testen, hogy megállapodjanak a derekánál.
  Louis boldogan sóhajtozott, egy kissé kifulladva. A mellkasa még mindig gyorsan emelkedett és süllyedt.
 – Tudtam, hogy többre vagyok hivatott, mint egy mocskos kézimunka egy téglafal mellett.
  Harry belekuncogott a nyakába, és szokatlanul vékony hangon válaszolt:
– Nos, így van. Egy kézimunka a hátsó ülésen nem kis előrelépés…
– Csitt legyen! – szólt rá Louis, meglegyintve Harry arcát. – Ne tedd tönkre a pillanatot!
  Csak feküdtek ott ellazulva, míg Harry végül azt javasolta, hogy keljenek fel, és tisztítsák le magukról a száradó ondót, de Louis ellenkezni kezdett, kezei-lábai úgy csimpaszkodtak Harryre, mint egy kis majomé, amiből egyenesen következett a nevetéssel fűszerezett csókcsata. Őszintén bevallva, Harry boldogan maradt volna összecsavarodva Louis-val, de hirtelen rádöbbent, hogy épp egy pihenőhelyen parkolnak, és bárki elsétálhat mellettük.
  Végül elhúzódott, benedvesítette a felsőjét a vizesüvegéből, és mindkettejüket ledörzsölte, majd hátradobta a csomagtartóba. Mire végzett, már kezdték érezni a csípős hideget, így nem vesztegették az időt, gyorsan visszavették a kissé koszos cuccaikat.
Ez alkalommal, mikor Harry becsusszant a vezetőülésbe, Louis nem kötözködött.

.