All I Want For Christmas Is You 10. rész

10.

  Louis a tablet fölé hajolt, és nem hitt a szemének.

  – Megvan!!! – kiáltott, mire az egész kocsma elcsendesedett, és mindenki kíváncsian nézett rá. – Megtaláltam az álompasimat! – ujjongott, mire a törzsközönség egy emberként emelte a poharát, korsóját, és koccintottak, tapsoltak, vivátoztak. James is mosolyogva mutatta fel a hüvelykujját.

  – És hogy hívják? – kérdezte Phill, aki a sarokasztal mellett sakkozott Martyval.

  – Harry... Harry Styles! – kiáltotta vissza Louis, mire egy mély, összetéveszthetetlen hang válaszolt:

 – Igen?!

  Louis felpillantott a tablet képernyőjéről, aztán ismét lenézett rá, mintha nem akarna hinni a szemének, végül ismét fel, és a hatalmas, zöld szemekbe fúrta a pillantását.

  – Itt vagy? – kérdezte, mire Harry cukin fülig vörösödött, és lesütötte a szemeit.

  – Aha…

  Louis felugrott, megkerülte a pultot, és elé sietett. A kocsmára síri csend borult, mindenki lélegzetvisszafojtva nézte őket. James a körme melletti bőrt rágta, és rájött, utoljára akkor izgult ennyire, amikor megkérte Julia kezét.

  – És eddig hol voltál? – kérdezte egy csepp szemrehányással a hangjában Louis. Nem tudta megállni, hogy rákérdezzen, annyira fájt neki az elmúlt két nap.

  – Chesire-ben, aztán a házadban a lépcsőn. – Lou az arcát fürkészte, és amikor rájött, hogy nem viccel, hanem komolyan mondja, olyan boldogság öntötte el, hogy majdnem felzokogott. – Hazautaztam a szüleimhez, de nem bírtam ott maradni. Feljöttem, az ügynökségnél egy százasért megvettem a címedet, és az ajtód előtt dekkoltam.

  Louis hitetlenkedve csóválta a fejét, a száját beharapta, hogy leplezze a vigyorát, és az arccsontjai édesen kipirultak. – Ha Annabell nem szán meg, akkor pedig hazamentem volna kiolvasztani a jégcsappá fagyott lábujjaimat, hogy aztán holnap reggel ismét odaüljek a lépcsődre. Nagyjából ennyi.

  Többen mocorogni kezdtek. A helyzet most jutott el odáig, ahol Louis-nak kellett színt vallania, és mindenki arra várt, hogy mit fog mondani.

  – Nos, Harry Styles, az utolsó pillanatban érkeztél – szólalt meg James, és a közönség egyöntetűen felhördült a mellékszereplő nem várt beszólásán. – Tudod, ez a két nap nélküled, nem csak Louis-nak volt pokol, hanem nekünk is! Igaz, fiúk? – nézett most ki a vendégekre támogatásért, akik azonnal bólogatni és helyeselni kezdtek. – Úgyhogy többé ne merj eltűnni, vagy velünk gyűlik meg a bajod! – mutatott rá virsli ujjával James, mire Harry is beharapta az ajkát, de azért látszott, hogy vigyorog. – Most pedig csók, és húzzatok haza! Majd én bezárok! – zárta le a beszélgetést Corden, és nekiállt sört csapolni.

  Harry Louis-ra pillantott, aztán az áttetszően kék tekintet foglyul ejtette. Bár még sosem csókolózott nyilvános helyen, most fel sem merültek a kétségek, ahogy hozzáhajolt, finoman az ajkához érintette a száját, majd amikor Louis halkan felnyögött, odalépett, a karjába zárta, szorosan magához ölelte, és nyelvével befurakodott az édes, forró ajkak közé.

  – VÉGRE! – kiáltotta valaki a vendégek közül. – Mindenkinek egy italt! Louis fizeti!

  Mivel Louis szája el volt foglalva – és amúgy sem ellenkezett volna, mert most az sem érdekelte, ha kiisszák a vagyonából –, egy pillanattal később hatalmas tapsorkán és éljenzés harsant, James pedig kapkodta a poharakat, hogy mindenkinek töltsön.

  Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, amin először egy vadidegen pasas lépett be, amitől az emberek elcsendesedtek, mert ide nem igazán tévednek be idegenek ilyenkor, majd Niall bicegett be, és két kézzel kapaszkodott a fekete srác kezébe. Ahogy az utolsó lépcsőfokon is lelépett, és biztonságos talajt érzett a lába alatt, felpillantott, csodálkozva figyelte a néma tömeget, majd Zayn válla fölött átnézve meglátta a csókolózó Harryt és Louis-t, aztán James diadalittas arcát, aki két kezét kitárva mutatta, micsoda csoda történik éppen.

  Niall Zayn mellé lépett, aki azonnal átölelte, és egy puszit nyomott a halántékára, mire a vendégek felhördültek, és újabb tapsvihar tört ki.

  – Egyszerre mindkettő? – kérdezte Phill, és tanácstalanul kapkodta a fejét.

Niall elvörösödött, és behúzta a nyakát, ami felért egy vallomással, mire Marty felpattant, a sapkáját a földhöz vágta, és felkiáltott:

  – Még egy kört mindenkinek! Ezt a fekete szépfiú fizeti.

  Kijelentése kicsit túlzónak látszott, legalábbis abból ítélve, ahogy Zayn szeme szikrákat szórt, és a pillantásával keresztülszúrta. Marty lefagyott, aztán a többiek is, és még Niall is félve pillantott fel Malikra.

  – Zayn, ha kérhetem. A szépfiút nem nagyon szeretem – jelentette ki, mire Ni megkönnyebbülten felsóhajtott, és egy nagy cuppanóst nyomott az arcára.

***

  Louis igyekezett tartani a tempót a hosszúlábú csodával, aki átölelte a vállát, és sietett, hogy mielőbb hazajussanak. Ahogy odaértek a ház elé, Harry felpillantott, és az elsőemeleti ablakban meglátta Annabellt, aki mosolyogva integetett neki. Louis is felnézett, amikor érezte, hogy Harry elengedi, és kíváncsi volt, kinek dobálja a puszikat.

  – Már a szomszédaimat is levetted a lábukról?! – kérdezte látszólag dühösen, de a hangjában vidámság bujkált.

  – Csak egyet – próbálta kisebbíteni a bűnét Harry, mire Louis odahajolt, jéghideg orrát a nyakába fúrta, és a bőrébe beszélt, miközben puszilgatta:

  – Nem vagyok féltékeny típus, de ha a negyediken lakó Barnaby kerül sorra, kiheréllek mindkettőtöket.

  Harry felkuncogott. Louis vehemenciája volt az egyik, amibe pár pillanat alatt beleszeretett. Az a fajta tűz, ami mindig lobog, és magával ragadja azokat is, akik kisebb fokozaton élik az életüket.

  – Ígérem, hogy vele sosem leszek jóban – bólintott, mire érezte, hogy Louis elvigyorodik, aztán látta is, amikor Lou felemelte a fejét, és a szemébe nézett.

  – Feljössz, ugye? – bizonytalanodott el Louis, aki a nyitott ajtóban állt, és észrevette Harry elfelhősödő tekintetét.

  – Azt hittem, nem hívsz fel… – kunkorodott fel Harry szája széle, ami magyarázatot adott az előző arckifejezésre.

  Louis nem válaszolt, csak a kezéért nyúlt, aztán húzta is magával, egyenesen a lépcső felé, és meg sem állt a második emeletig, pontosan a 28-as ajtóig, aminek Harry minden repedését ismerte már, annyit tanulmányozta, amíg előtte várakozott. Most Louis kezét nézte, ahogy a kilincsre fonódott, miközben a másikkal a zárat nyitotta, és érezte, hogy kezd felizgulni, már attól, hogy a saját farkát képzelte a kilincs helyére.

  Louis kitárta előtte az ajtót, majd előzékenyen megvárta, amíg Harry belép, és csak utána trappolt be egyenesen a nappaliba. Csak ott kapcsolta fel a lámpát, ami vidám, sárga fényekkel és a falakra vetített apró rénszarvasokkal világította meg a szobát.

  – A húgaim nagyon kreatívak – magyarázta Louis, miközben Harry közelebb lépett, és szemügyre vette a lámpaernyőről lelógó papírszarvasokat.

  – Igen, azt látom. – Harry továbbsétált, egészen a komódig, amin repülőgépmodellek álltak katonás sorban. – De ahogy elnézem, neked is van türelmed.

  – Attól függ, miről van szó – válaszolta Louis, és a bakancsát kirúgta az előszobába, a kabátját pedig a fotelbe dobta. Aztán már ott állt Harry előtt, akinek elakadt a lélegzete, ahogy a világító, kék szemekben meglátta a felcsillanó vágyat, és Louis arcán a feszült kifejezést. – Ha lehetne, ne most fussuk le a tiszteletköröket… – tette hozzá az alacsonyabb fiú, aki máris lábujjhegyre állt, hogy Harry szájára tapadhasson.

  A csók nem tartott túl sokáig, mert úgy tűnt, Louis-nak ez sem elég, ezért taszigálni kezdte Harryt, egyenesen a nyitott hálószobaajtó felé, és közben már az ingét gombolta.

  – A múltkor se volt valami sok idő a ráhangolódásra… – jegyezte meg Harry, aki nem reklamálni akart, mert ő is rettenetesen kívánta Louis-t, csak eszébe jutott, hogy ismeretlenül is egymásnak estek. Nem mintha azóta többet tudnának a másikról.

  – Szeretnél először beszélgetni? – kérdezte Louis, mintha ez is szóba jöhetne, de a kezei meg nem álltak, és már Harry övét csatolták ki, majd a sliccére siklottak az ujjai.

  – Óóóó… Igen! … Vagyis nem! – mondta Harry, amikor megérezte a finom tenyeret, ami a farkára simult.

  – Döntsd el, csillagom! – duruzsolta Louis, és elégedetten nézte, ahogy Harry arccsontját befesti a pír, miközben a szemei maguktól lecsukódnak.

  – Szeretnék beszélgetni… Csak nem most – nyögte ki Harry, és lenyúlt, hogy Louis kezére simítsa a sajátját. – Most csak dugni akarok!

  – Azt hiszem, hasonló a gondolkodásunk – kuncogott Louis, aztán szabad kezével átölelte a magas fiút, majd az ágyra döntötte. Széthúzta a kabátját – ami még mindig rajta volt –, majd az inget is, és ámuldozva csodálta a gyönyörű testet. Harry izmos volt, méghozzá nem akármilyen izmos, de mégsem az a fajta, akinek második otthona az edzőterem, hanem olyan, aki tudatosan formálja a testét, bár egyébként is remek adottságokkal rendelkezik. A hat kocka szépen hullámzott a szorosan lehunyt szemekkel, várakozásteljesen fekvő Harry hasán, miközben a mellbimbói összehúzódtak a hűvös levegőtől. Louis fölé mászott, combjai közé fogva a keskeny csípőt, és lehajolt, hogy szájával járja be a széles mellkast. Imádta, hogy Harry nem szőrös, csak a köldökétől indul egy keskeny csík, ami a nadrágja alá vezet. Lou alig várta, hogy ott is kicsomagolja, de még próbálta húzni az időt. A múltkori kapkodás után most szerette volna kipróbálni, milyen, amikor ráérősen kényeztetik egymást, és végre kicsikarhat Harryből néhány hangosabb kiáltást, amit legutóbb mellőzniük kellett.

  Ahogy a szájába vette a rózsaszín, hegyes kis csúcsot, Harry azonnal fellökte a csípőjét, egyértelmű jelét adva annak, hogy a két erogén zóna közvetlen kapcsolatban áll. Louis elmosolyodott, de azért folytatta a kínzást, és körbenyalogatta a bimbót, mielőtt az ajkai közé vette és szívogatni kezdte.

  Harry lezárt szemhéjai mögött színes karikák táncoltak, amiket néha fehér csillagok váltottak fel, ő pedig élvezte a vetítést, de nem kevésbé a türelmes izgatást, amit Louis vitt véghez rajta. A csípőjén ült, kerek fenekével szüntelenül körözve Harry fájdalmasan feszülő péniszén, és megállás nélkül szopogatta hol az egyik, hol a másik mellbimbóját. A keze sem volt tétlen, Harry oldalán siklott le-fel, óvatosan kitapasztalva csikis-e, de amikor rájött, hogy bátrabban is hozzáérhet, belemarkolt a v-vonala feletti puha párnába, ami tökéletesen illett a tenyerébe.

  – Mit szeretnél? – kérdezte Louis, forró leheletével simogatva a végletekig felizgatott bimbót.

  Harry egy pillanatra elbizonytalanodott. Nem is tudta, igazából melyik felállás tetszene jobban.

  – Azt hiszem, ma maradnék a hátamon… – felelte egy kis fejtörés után.

  Louis felkuncogott, és finoman megharapta az ágaskodó csúcsot, aztán, amikor Harry feje felemelkedett, és az ujjai a hajába túrtak, elengedte, hogy áthajoljon a másikra.

  – Ez nem egzakt válasz. Ebből nem derül ki, hogy én dugjalak meg, vagy beleüljek a gyönyörű, hatalmas farkadba…

  Harry mindkét lehetőségtől képes lett volna eszméletét veszteni, úgyhogy belemarkolt az ujjai között csúszkáló selymes hajba, és felhúzta Louis fejét.

  – Eddig a passzív szerepre voksoltam, de most, hogy felajánlottad a lehetőséget… Azt hiszem, alaposan megkefélném a gyönyörű kerek seggedet.

  Louis-on volt a sor, hogy önkéntelenül rányomja magát Harry kemény szerszámára, és most ő volt az, aki felnyögött. Hirtelen úgy érezte, elfogyott a levegő, és valamiért a külvilág is elolvadt egy pillanat alatt.

  Nem volt ideje, hogy feldolgozza a hirtelen rátörő elemi vágyat, mert Harry erős karjaival egy másodperc alatt maga alá fordította, és a combjai közé helyezkedett, majd ledobálta végre a vastag kabátot és az ingét is, aztán felrántotta Louis pulcsiját, ami nagy volt rá, és eddig eltakarta törékeny testét.

  – Imádom a hasadat! – jelentette ki Harry, és máris lejjebb csúszott, hogy a kis, kerek pocakba fúrja az arcát, aztán nyálas csíkokat hagyva csókolgassa, harapja a finom húst.   Louis nyöszörgött, mert bár nem mondta, Harry azonnal telibe trafálta a nagy kedvencét.   Néha szégyellte, hogy vékony alkata ellenére van egy kis hasa, de ha őszinte akart lenni, inkább olyan pasira vágyott, aki értékeli ezt a kis hibáját, vagy talán még szereti is. Mert ő teljesen megvadult, ha valaki a hasát cirógatta vagy csókolgatta.
  Beletúrt a göndör fürtökbe, miközben jóleső torokhangokat hallatott, és hagyta, hogy Harry kigombolja a nadrágját, aztán azt is, hogy levegye róla, az alsójával és a zoknikkal együtt. Nem gondolta volna, hogy ő lesz hamarabb meztelen, bár nem is volt az, mert a vastag kasmírpulcsi ott redőzött a mellkasán. Fel akart ülni, hogy levegye, de Harry keze visszanyomta a matracra.

  – Lécci, ne vedd le! Annyira izgató rajtad ez a három számmal nagyobb pulóver. Valamiért rángatózni kezd a farkam, ha ránézek.

  Louis elmosolyodott, megfogta Harry állát, és felhúzta, hogy végre egy kicsit visszakapja a száját. Amikor a nyelvükkel simogatni kezdték egymást, Louis lenyúlt, megkereste a hatalmas, szögletes kezet, és a pulóvere alá húzta, hogy Harry a puha anyag alatt simogassa.

  – Olyan selymes a bőröd – állapította meg Harry, és közben a csípőjével finoman imitálta a mozdulatokat, amiket nemsokára élesben szeretetett volna kipróbálni, így viszont Louis golyóit masszírozta velük, és a farkát dörzsölte, ami kettejük közé préselődött.

  – Összekenjük a gatyádat – mondta Louis halkan, mire Harry a térdeire támaszkodva felemelkedett, és lenézett az előnedvtől csillogó, gyönyörű péniszre, aztán elmosolyodott.

  – Mindegy, mert már eláztattam… – vallotta be, aztán feltolta magát, és gyorsan levette a maradék ruháit. Louis is felemelkedett, mégis kibújt a pulcsijából, majd hátrahúzott karjaira támaszkodva nézte a fiút, akinek minden mozdulatából hihetetlen erő és energia sugárzott. Izmok vibráltak a karjain, erek duzzadtak a kezein, és a mellizmai megugrottak, ahogy lecibálta a nadrágját. Louis alig tudta elhinni, hogy egy ilyen pasi van az ágyában.

  Harry felnézett rá, egy percre összekapcsolta a pillantásukat, és a tekintetében ezernyi ígéret lángolt, aztán lehajolt, ismét Louis hasát csókolgatta, majd megnyalta a makkját, mielőtt a szájába vette, és a torkáig engedte a péniszét. Louis feje hátrabicsaklott, de nem feküdt vissza, mert nézni akarta, amit a fiú művel vele. Így viszont tökéletesen kirajzolódtak a kulcscsontjai, amik Harry vágyát korbácsolták az egekig. Felnyúlt, két kézzel fogta meg Louis vállait, és hüvelykujjaival cirógatta a kis gödröket, amik szabályos árkokká mélyültek, amikor Louis kifújta a benntartott levegőt.

  – Istenien szopsz! – mondta rekedt hangon Lou, amitől Harry farkából kövér cseppek buggyantak ki, és hullottak a paplanra. – De így nagyon hamar elmegyek – tette hozzá Louis, és a szavaiból kicsendült a félelem. Harry sem akarta, hogy olyan gyorsan végezzenek, mint az első alkalommal, úgyhogy egy utolsó – az eddigieknél is mélyebbre engedő – bólintás után hagyta, hogy Louis farka kicsússzon az ajkai közül, aztán megmarkolta a csípőjét, és hirtelen megfordította. Louis levegőért kapkodott, amikor a lábait is feltolta, és szó szerint minden bevezetés nélkül széthúzta a fenekét.

  Harry akkorát nyögött, ami bezengte a szobát, mert a látvány sokként hatott rá. Louis minden porcikája tökéletes volt, de a segge, az felülmúlt mindent, amit valaha látott. Úgy érezte, attól el tudna élvezni, ha nézi, ezért gyorsan behunyta a szemét, és emlékezetből hajolt előre, hogy csókolni kezdje a hihetetlenül kerek feneket, míg ujjaival belemart a ruganyos félgömbökbe.

  Louis felkiáltott – bár ezt Harryből szerette volna kiváltani –, és zihálni kezdett, amikor a selymes, forró nyelv közeledett a céljához. Nem igen volt még része ilyesmiben, úgyhogy várakozás izgalma vegyült zavarába. Ez a fajta kitárulkozás, a gátlások nélküli, mindent odaadó szex még nem szerepelt a tapasztalatai között. De már most tudta, hogy ezután nem éri be kevesebbel.

  Harry is úgy érezte, Louis-val nincsenek határok, sem gátak, amiket át kell szakítani. Csak a vágy volt, az ösztönök, és a tudat, hogy bármit megtenne, amit a fiú kér tőle. Óvatosan fedezte fel az érzékeny területet, először az ajkaival, nyelvével kitapasztalva, hogyan kergesse őrületbe Louis-t, aztán, amikor érezte, hogy a szoros izmok picit ellazulnak a kényeztetéstől, hosszú ujjait is bevette a játékba. Simogatta, finoman masszírozta, és csak akkor nyomta be a mutatóujját, amikor Louis csípője hátrafelé mozdult, egyértelmű jelét adva annak, amire vágyik. Mindketten benntartották a levegőt, és Louis volt az, aki először kiengedte, mivel kénytelen volt lihegésre váltani. Harry ámulattal nézte, ahogy az ujja ki-be csúszik a szűk, mégis hívogatóan puha résben, és érezte, hogy forró cseppek pöttyözik a saját combját. Nem törődött vele, inkább átnyúlt Louis lábai között, finoman megcirógatva a kicsi, feszes heréket, aztán marokra fogta, és pumpálni kezdte a farkát. Lou kis keze azonnal odakapott, és a fejét is felemelte, amit eddig a párnán pihentetett.

  – Neh! – nyögte egy nagy sóhajjal. – Így is lehet, hogy elélvezek!

  Harry arcára önelégült vigyor telepedett, de azonnal elengedte, és amikor visszahúzta a kezét, elégedetten nyalta meg az ujjait.

  – Szeretem az ízedet. Mindenütt finom vagy – suttogta, aztán lehajolt, és beleharapott a feszes fenékbe, ami csak rá várt.

  – És mi lenne, ha megdugnál végre? – kérdezte Louis, enyhe sürgetéssel a hangjában.

  – Hová sietsz?

– Csak nem szeretnék előbb elmenni, mint ahogy bennem lennél.

  Ez elfogadható magyarázat volt, és ha Harry őszinte akart lenni, benne ugyanez a félelem vert tanyát. Rettegett, hogy elsül abban a pillanatban, ahogy az ujjai helyére illeszti a farkát.

Nagyot nyelt, aztán megköszörülte a torkát.

  – Gumi? Síkosító?

  – A fiókban – mutatott az éjjeliszekrényre Lou, anélkül, hogy felemelte volna a fejét.

Végletekig fel volt izgulva. Igazság szerint életében nem várta még ennyire, hogy megdugják. Általában ő volt az aktív, és nem is volt igénye arra, hogy valaki belé hatoljon, de most, Harryvel egészen más volt. Imádta a kiszolgáltatottságot, a kissé fura helyzetet, hogy égnek álló seggel, teljesen kitárulkozva áll négykézláb, a fiú pedig rajta legelteti a szemét, arról nem is beszélve, hogy az orális izgatásnak ez a fajtája azonnal felkerült a toplista élére. Ha tudta volna, micsoda fantasztikus érzés, már rég átállt volna a másik oldalra – gondolta, de aztán helyesbített, ugyanis ezt csak és kizárólag Harryvel tudta elképzelni. Az igazság az, hogy tulajdonképpen mindent csak Harryvel tudott elképzelni ebben a pillanatban. Ágyő, kellemes masztik Colton Haynesszel. Halkan felnevetett a gondolattól, mire Harry előrenyújtózott mellette, és kisimította a Louis homlokába hulló tincseket.

  – Min szórakozol ilyen jól? – kérdezte, és hatalmas zöld szemei Lou arcát pásztázták.

  – Az az igazság, hogy rájöttem, ezután valószínűleg nem tudom majd kiverni egy filmszínész képére, mivel már most felülírtad az összes fantáziámat, amit valaha képes voltam kitalálni – vallotta be őszintén Louis, amitől Harry szája is vigyorba szaladt, és behajolt, hogy egy puszit nyomjon Louis szájára.

  – Ha tudnád, nekem mik szerepelnek még a terveim között… – mondta, és közben felgörgette az óvszert, egészen közel Louis arcához, akinek összefutott a nyál a szájában, úgyhogy gyorsan odahajolt, és bekapta a méretes darabot. Harry felszisszent, és a hasa megfeszült. Nem volt felkészülve erre az impulzusra, és ha őszinte akart lenni, épp azon igyekezett, hogy egy kis időt nyerjen, ami alatt le tud higgadni. Erre azonban esélye sem volt, mert Lou úgy cumizott, mintha egész életében erre készült volna, és olimpiai versenyszám lenne. Harry nem tudott szólni, és arra sem volt képes, hogy lehúzza magáról, mert annyira tökéletes volt és olyan végtelenül izgató. Inkább benyálazta két ujját, aztán átnyúlt, és felnyomta őket Lou-ba. Az erős szopás azonnal nyögdécselős szopogatásba váltott, mert Louis képtelen volt koncentrálni, így Harry kiszabadította a farkát, és a térdein csúszott vissza az izmos combok közé. Nem vette ki az ujjait, hanem beigazította magát, aztán az egyik mozdulatnál az ujjai helyett hirtelen a farkát nyomta be, egyből tövig. Lou ismét felkiáltott, mélyről és hangosan, aztán olyan nyögésbe és szitkozódásba kezdett, mint akit kínoznak, még sem adja meg magát.

  – A kurva életbe, Harold! – zihálta, majd ismét hármat nyögött.

  Harry halkan nevetett, előrehajolt, Louis lapockáját csókolta, és közben egyre erőteljesebben mozgott, óvatosan helyezkedve. Kutatott a pont után, amit amikor eltalált, Louis teste elolvadt, és Harrynek át kellett fognia a hasa alatt, hogy ne rogyjon az ágyra.

  – Ó, drága Istenem! Ez nem lehet igaz – préselte ki magából Louis, aztán sikkantott egyet, amikor Harry végre telibe találta a prosztatáját.

  – Azt akarom, hogy csak a farkamtól élvezz! – adta ki az ukázt Harry, és bár Louis eddig ezt mendemondának gondolta, most be kellett látnia, hogy tévedett. A gerincéből kezdve építkezett egy érzés, egy feszítő, fájdalmasan kéjes érzés, ami robbanással és teljes megsemmisüléssel fenyegetett. Valahol fent, a háta közepén érezte az epicentrumot, és amikor mindent elöntött a kínzóan tökéletes gyönyör, Louis vagy fél percig azt hitte, deréktól lefelé lebénult. Csak akkor könnyebbült meg, amikor Harry – még egyszer erőteljesen megütve a titkos pontot –, szintén elélvezett, erőteljesen pulzálva, minden apró, koordinálatlan mozdulattal mélyebbre hatolva a testében, bár ez szinte lehetetlen volt már. Ezt viszont mind érezte, és ez – a fájdalommal határos kéjen kívül –, megnyugvással töltötte el. Aztán örült, hogy Harry végre engedte elterülni az ágyon. Szétesni, elolvadni, belesüppedni a puhaságba, és közben magán érezni a súlyos, izzadságban fürdő testet, ami ezt a csodát elhozta neki.

.