All I Want For Christmas Is You 7. rész

7.

  Harry szomorúan nézte az elsuhanó tájat. Pedig hetek óta várta, hogy hazautazhasson az ünnepekre. Nagyon örült, amikor kiderült, hogy kiveheti a szabiját, és egy egész hetet otthon tölthet. Most azonban jobban szeretett volna a városban maradni, és odaülni a Télapó házikója elé, hátha Louis ismét beugrik valaki helyett, vagy Niall feltűnik és legalább a számát megszerezheti… Így azonban semmi esélye, hogy újra lássa – állapította meg, és a szíve kihagyott egy ütemet, annyira elkeserítette ez a gondolat. A vonat unottan siklott a távolba, de Harry úgy érezte, a szíve ott maradt, abban a pici kunyhóban, egy alacsony, vézna srácnál, akinek még az arcát sem látta. Ledöbbent azon, milyen erőteljes vonzalmat érez a vadidegen fiú iránt. Alapjában véve, zárkózottnak érezte magát, Louis mégis azonnal megtalálta az utat a szívéhez, és elvette, amit akart. Csak az nem derült ki, vajon lett volna folytatás, ha nem ilyen szerencsétlenül alakulnak a dolgok? Harry egész éjjel azon agyalt, hogyan szerezhetné meg Louis teljes nevét vagy a címét, esetleg legalább azt, hogy hol dolgozik. De hiába törte a fejét, nem tudott mit kitalálni, hisz a jegye reggel 6.30-ra szólt, és olyankor még zárva van az áruház. Mire visszajön, már elbontják a kis kunyhót, és esélye sem lesz, hogy ismét összefusson Louis-val. Nehéz sóhajjal hunyta le a szemét, és elkeseredetten próbálta felidézni az ízét, az illatát.

  – Kicsikém! – szaladt elé a mamája, egy puha, kristályfehér poncsót terítve törékeny vállaira, ahogy kettesével szökkent le a lépcsőfokokon, és hosszú, barna haja lengedezett a feje körül.

  – Anyu! – ölelte szorosan magához Harry, ahogy nekicsapódott és egyből a karjaiba olvadt. Isteni érzés volt ismét belefúrni az arcát a hullámos loknikba. Úgy érezte, minden erő kiszáll a tagjaiból.

  – De jó, hogy itthon vagy!

  – Én is nagyon örülök! – mosolygott könnyes szemekkel a fiú, mire Anne felnyúlt, és azonnal letörölte a sós cseppeket.

  – Gyere! A kedvencedet főztem – mondta, és kézen fogta a fiát, hogy bevezesse a házba, ahol isteni illatok és kellemes meleg fogadta őket. – Mesélj! – adta ki az ukázt az anyja, mire Harry már majdnem rávágta a szokásos feleletet, hogy nem történt semmi különös az utolsó beszélgetésük óta, de rájött, hogy hazugság lenne. Ő pedig sohasem hazudik az anyukájának.

  – Megismerkedtem valakivel…

  Anne azonnal eldobta a kanalat, amivel épp a leves fölé hajolt, hogy megkóstolja, és beletörölte a kezét a kötényébe, majd gyors léptekkel átszelte a konyhát, aztán leült Harry mellé a székre. Az asztalon fonta össze az ujjaikat, és kutató tekintettel nézte a fiát.

  – Tényleg? És ki az? Mindent mesélj el róla! Mivel foglalkozik? Mennyi idős? Mióta jártok? – zúdította a kérdéseit Harryre, aki kissé behúzta a nyakát, és félve pillantott rá.

  – Ő a Mikulás, anyu…

***

  Niall arra ébredt, hogy minden tagja sajog. Előző este még semmi baja nem volt, de ez valószínűleg a baleseteknél felszabaduló adrenalin, majd később a mindent elfeledtető szeretkezés eredménye volt. Mára viszont csak a kínzó izomfájdalom, és a zúzódások maradtak, amik testszerte borították. Feltápászkodott az ágyból, bár ez is nehezére esett, és betotyogott a fürdőbe, mert a hólyagja már nagyon feszült. Amikor véletlenül belenézett a tükörbe, felsikított és összerezzent. El is ugrott onnan, de aztán rájött, hogy nem egy zombi néz rá, hanem saját maga, úgyhogy ismét közelebb merészkedett, és oldalról kúszott be a tükör elé.

  – Jóságos Isten! – hüledezett, amikor meglátta a nagy, fekete monoklit és a homlokán díszelgő hatalmas púpot. Megtapogatta, és felszisszent, mert annyira érzékeny volt az egész arca. Már nem is érdekelte, hogy mennyire fáj a csípője és a lába, annyira lekötötte a látvány. – Így nem mehetek emberek közé! – állapította meg, majd lemondóan megcsóválta a fejét, és visszacsoszogott a szobájába. Felemelte a telefonját, és Louis-t tárcsázta.

  – Szia, Ni! Mizu? – kérdezte az ismerős hang kedélyesen.

  – Az van, hogy bedagadt a fejem, és van egy szép monoklim. Alkalmatlan vagyok rénszarvasnak…

  – Mi történt már megint? – kérdezte rezignáltan Louis, egy kissé dühös szusszanás után.

  – Semmi! A tegnapi esésektől lehet…

  – Vagy kiverte a szemedet Zayn farka – nevetett fel Louis. Szerencsére nem látta a barátját, aki azonnal elgondolkodott, és számba vette, lehet-e ez a valódi oka a szeme körül feketéllő foltnak. Ha Lou látta volna, biztosan megpukkad a röhögéstől, de így inkább elbizonytalanodott. – Bocs, haver, rossz vicc volt!

  – Semmi gond! – tért magához Niall. – Be tudsz ugrani helyettem?

  – Persze! – vágta rá Louis. – A manót tegnap sem hiányolta senki…

  – Köszi! – mosolyodott el Ni. – És Lou!

  – Igen?

  – Drukkolok, hogy felbukkanjon az óvóbácsi.

  – Nagyon remélem, hogy ma előkerül! – mondta Louis, és a hangjából igazi reménykedés csendült ki.

  – Biztosan! – nyugtatta Niall.

  – Szükséged van valamire? Mielőtt bemegyek az áruházba elszaladhatok a patikába – ajánlotta Louis, mivel ez teljesen megszokott dolog lett volna. Ezerszer kezdődött már így a reggele.

  – Nem, haver, köszi. Erre nincs orvosság. Bekenem anyám csodakenőcsével, és lefekszem. Kicsit szédülök is…

  – Oké! Ha végeztem, felugrok – zárta le a beszélgetést Lou, majd bontotta a vonalat.

***

  Zayn az átlagosnál is kibírhatatlanabb volt. Liam elkerülte, amennyire telt tőle, de rájött, hogy felesleges energiát ölnie az elterelő hadműveletekbe, mert Zayn – valami ismeretlen okból kifolyólag –, egyfolytában felbukkant körülötte.

  – Miért nincsenek kipakolva a Star Warsos figurák? – dörrent most is a hangja Liam mögött, aki megszokásból összerezzent, aztán egy mély légvétel után fordult meg, miközben igyekezett elszámolni legalább húszig.

  – Ki vannak pakolva, főnök… Ez a háztartási részleg – válaszolta, és minden erejével azon volt, hogy az arcán ne látsszon, mennyire tele a töke az egésznapos szekatúrával.

  – Tudom, hogy hol vagyok, Payne! – fröcsögte Malik. – De a játékosztályon sincsenek…

  – Mivel tegnap azt kérted, hogy a kasszákhoz tegyük ki őket, ahol sorban állás közben belekapaszkodnak a kölykök, és a szülők kénytelenek megvenni őket, ha nem akarnak hisztiző gyerekkel hadakozni a pénztárnál…

  Zaynen látszott, hogy most ugrott be a dolog, de természetesen úgy tett, mintha nem emlékezne rá.

  – Kissé le vagyok terhelve – mondta egy fokkal halkabban, és Liamnek szöget ütött a fejébe, mert még sosem volt rá precedens, hogy Zayn ne talált volna okot a lebaszásra, akkor is, ha ő tehetett valamiről.

  – Megértem – bólintott Liam. – Ilyenkor borzasztó a hajtás. Nem csoda, ha egy-két jelentéktelen dolog kimegy a fejedből. De nyugodt lehetsz, mindent jegyzetelek, amit mondasz, és este átnézem, nehogy lemaradjon valami.

  – Köszönöm! – nézett rá hálásan Zayn, ami ismét a szokatlan kategóriába tartozott.

  – Rosszul érzed magad? – kérdezte Liam.

  – Mi? Miért? – húzta össze a szemöldökét a fekete szépfiú, mire Payne azonnal megbánta, amiért megkérdezte. Inkább hagyta volna a francba, és lelépett volna, amíg lehet.

  – Kicsit sápadt vagy, és olyan, mintha bujkálna benned valami – próbálta kivágni magát Liam. – Nem lenne csoda, ha elkapnál valamit ebben a tömegben. Minden második ember taknyos.

  – Jól vagyok… – felelte még halkabban Malik, aztán közelebb lépett, és hosszú ujjaival babrálni kezdte az egyik hajsütővas zsinórját. Liam teljesen ledöbbent. Tisztán látszott, hogy Zayn szeretne beszélni valamiről, de roppant nehezére esik… Liam nem akart ismét ugyanabba a hibába esni, mint az előbb, úgyhogy kivárásra játszott. Malik vagy kiböki, amit akar vagy nem, de az tuti, hogy ő nem fog rákérdezni. Lehajolt, és tovább ellenőrizte a vonalkódokat. Eltelt vagy két perc, mire végigcsipogta a dobozokat és felállt. Már el is feledkezett a főnökéről, de most egyenesen felkenődött a mellkasára, mert nem számított rá, hogy a háta mögött téblábol.

  – Bocs! – nyögte ki, és azonnal hátralépett.

  – Semmi baj – mosolyodott el Zayn. Liam ezt sem értette. Máskor ráförmedt volna, hogy jobban vigyázzon, mert egy gyerekre is léphetett volna. – Nem iszunk egy kávét? Órák óta megállás nélkül dolgozol.

  – Őőőő… De… – makogta Liam, és most már teljesen összezavarodott. Zayn Malik kávézni hívja, és órák óta figyeli?! Mi a fasz? Csak nem ki akar kezdeni vele? Ugye nem? Mindig rettegett, hogy a főbuzi kinézi magának, és elbúcsúzhat az állásától, mert az ezer százalék, hogy nem szopja le. De miért most, ha az előző évek alatt semmi jelét nem adta, hogy bejönne neki?! Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak az agyában, amíg követte a magas, szikár alakot, aki hosszú lépteivel egyenesen az irodája felé sietett. Liamnek kiszáradt a szája, és nyelni is alig tudott.

  – Mit kérsz bele? – zökkentette ki a gondolatmenetéből Zayn, ahogy benyomta a kávégépet és két csészét tett a csöpögő kis csapok alá.

  – Két cukrot és egy kanál tejport – válaszolta gépiesen Liam, miközben azon agyalt, hová üljön, ahol a lehető legtávolabb van Maliktól.

  – Mit szerencsétlenkedsz? – kérdezte a szokásos hangnemben a főnöke. – Tedd le a segged! – mutatott a kis heverőre, ami a fal mellett állt. Liamben vigyázzba állt a szar is. Tényleg akar tőlem valamit! – gondolta, majd akkorát nyelt, hogy majdnem leszakadt az ádámcsutkája.

  Amikor Zayn a kezébe nyomta a csészét, majd mellé huppant, Payne már levegőt is alig kapott. – Kérdezhetek valami személyeset? – mondta Malik a kávéjába bámulva.

  – Persze! – felelte Liam.

   Legyünk túl rajta! – gondolta, és közben azon agyalt, meddig húzza ki a tartalékából, ha állás nélkül marad.

  – Voltál már szerelmes?

  Liam ismét lenyelte a porcot a torkában, majd szinte suttogva válaszolt.

  – Igen… már háromszor.

  – És milyen volt? Úgy értem… Honnan tudod, ha szerelmes leszel valakibe? Van olyan, hogy nem vagy szerelmes, csak mondjuk… testi vonzalom van köztetek?

  Zayn most egyenesen a szemébe nézett, amitől Liam totálisan lefagyott.

  – Hááát… az az igazság, hogy én nem vagyok egy szexmániás. Ha egy lány bejön nekem, és többször is látni szeretném, általában komolyabban is érdekel. Ezekből nálam hosszú távú kapcsolat lett… De nem tudom, hogy van ez nálatok – csúszott ki a száján a meggondolatlan megjegyzés, és már hiába szerette volna visszaszívni, esélye sem volt rá. – Úgy értem, hogy a melegek lehet, hogy másképp ismerkednek, vagy nem tudom… – próbálta megmagyarázni a dolgot, de csak rontott a helyzeten.   Zayn átszúrta a pillantásával, és úgy tűnt, mindjárt ki is nyírja, de aztán, egyik pillanatról a másikra ellágyult a tekintete.

  – Tudod… – Liam még egy utolsó levegőt vett, aztán benntartotta. Most jön a baj! – gondolta, és felkészült a vallomásra, amit el kell utasítania. – A rénszarvas…

  – Tessék? – kérdezte Payne, amikor kénytelen volt ismét levegőt venni, és Zayn még mindig nem folytatta.

  – Niall, a rénszarvas… Aki tegnap összetörte magát – magyarázta Malik, mire Liamnek nagy nehezen összeállt a kép, és úgy megkönnyebbült, hogy szeretett volna a főnöke nyakába borulni.

  – Ó, a kis szöszi! A kétballábas.

  – Ő… – mosolygott Zayn, és Liam megállapította, hogy hihetetlenül helyes, amikor nem úgy néz, mint egy tömeggyilkos.

  – Bejön neked? – tette fel az óvatos kérdést Liam.

  – Nem tudom – sóhajtotta Malik. – Tegnap… Nos, tegnap lefeküdtünk egymással, aztán elküldtem, mert én nem szoktam randizgatni.

  Liam elcsodálkozott az őszinteségén, de mivel a szemöldöke eddig is a homloka tetején csücsült, az arcán nem volt semmi változás.

  – És most rájöttél, hogy szeretnéd mégis újra látni?

  – Valami olyasmi…

  – Vagy csak szeretnéd újra megdönteni? – váltott közvetlenebb hangnemre Liam. Zayn ismét rápillantott, amitől egy pillanatra megfagyott a vér az ereiben, de aztán Malik beharapta a száját, és megrázta a fejét.

  – Igazából nem tudom… Reggel óta ezen gondolkozom, de nem igazodom el magamon. Azért kérdeztelek meg téged. Nekem még sosem volt kapcsolatom…

  – Soha?! – húzta össze a szemeit Liam.

  – Most mondtam, hogy nem szoktam randizgatni! – dörrent rá a főnöke.

  – Oké… Bocsánat! Csak furcsa ez, mert azt hittem, a magánéletben talán egészen más vagy, mint a melóban…

  – Miért, milyen vagyok a melóban? – csapott le rá Zayn.

  Szentséges Isten, mit tettem?!?! – zokogott fel gondolatban Liam. Saját magamnak ásom a gödröt!

  – Hát…őőőő…. kissé türelmetlen és barátságtalan – válaszolta. – Ami persze egy főnöknél nem baj, mert így tekintélyesebb… – szépítette halkan.

  Zayn csak bólintott, de nem válaszolt. Egy pillanatra a gondolataiba merült, aztán nagyot sóhajtott.

  – Tudom, hogy mindenki utál, de eddig nem érdekelt – vallotta be. – Most viszont nem tudom kiverni a fejemből, hogy mekkora seggfej voltam vele…

  – Akkor menj, és mondd meg neki! Nem hiszem, hogy ne fogadná el a bocsánatkérésedet.

  – Gondolod? – bizonytalankodott a mindig magabiztos Zayn.

  – Szerintem ő is utánad epekedik.

  Zayn arcát hatalmas vigyor szelte ketté.

  – Az valószínű – mondta immár a szokásos hangján, mire Liam önkéntelenül felsóhajtott. Visszatért az egomán, beképzelt Malik. – De mi van, ha lekoptat, mert megsértettem? – tette hozzá, és leejtette a vállait. Minden mozdulata újdonságként hatott. Tényleg belezúgott a rénszarvasba! – állapította meg Liam.

  – Lehet, hogy kicsit kéreti magát, de egészen biztos, hogy beadja a derekát. Ha elsőre nemet mond, akkor szerezd meg a számát, és küldj neki virágot… Vagy csokit… – helyesbített, amikor rájött, hogy a melegeknél talán nem menő a virágcsokor.

  Zayn csak bólintott, majd felállt, letolta a combjain a szűk farmert, ami felcsúszott, ahogyan ült, majd elindult az ajtó felé.

  – Kösz! – szólt vissza, majd minden további nélkül kisétált az irodából.

  Amikor odaért a kunyhóhoz, kénytelen volt megállni az ajtó előtt, és venni pár mély lélegzetet, mert kezdődő pánikroham jeleit észlelte magán.

  Nem lehetsz ennyire béna! – torkollta le magát, aztán határozottan megmarkolta a kilincset, és benyitott.

  A télapó foteljában a dagadt pasas trónolt, mellette pedig a tegnapi Mikulás állt, ezúttal rénszarvasjelmezben. Zayn hirtelen összezavarodott, és érezte, hogy elvörösödik. A két fickó kíváncsian nézte, majd az alacsony srác szólalt meg, akinek redőkbe ráncolódott a jelmez a bokáján, mivel Niall legalább tíz centivel magasabb nála.

  – Segíthetünk?

  – Őőő… csak ellenőrizni akartam, hogy minden rendben van-e – felelte Malik, és közben ezerrel járt az agya.

  – Igen, uram, minden a legnagyobb rendben – válaszolta a duci Mikulás.

  – Mi lett Niallel? – kérdezte Zayn, mire a rénszarvas arcán kaján vigyor terült szét.

  Szóval tudja! – gondolta Malik, és ismét fülig pirult. – Csak azért kérdezem, mert nagyokat esett tegnap.

  – Mára be is kékült mindene, és a feje is feldagadt – válaszolt készségesen a rénszarvas.

  – Ó, sajnálom! – mondta őszintén Zayn. – Orvos látta?

  – Nem. Azt mondta, erre nincs gyógyszer, úgyhogy otthon maradt pihenni.

  – Az jó ötlet! – válaszolta tanácstalanul Zayn, mert közben érezte, hogy lassan kifogy a kérdésekből, és nem jutott közelebb a céljához. – De remélem, nem komoly… Holnap már jön?

  A rénszarvas szemeiben huncut csillogással válaszolt:

  – Nem hiszem. Monoklija is van. Annak kell pár nap, mire felszívódik. Szerintem már nem jön be, amíg itt vagyunk.

  – Értem… Nos, akkor további jó munkát! – adta meg magát Zayn. Úgy érezte, képtelen megalázkodni, és vadidegenektől kikuncsorogni a számát. Lassan elfordult, aztán megtorpant, még egy lélegzettel később azonban feladta. Elindult az ajtó felé. Le kellett húznia a fejét, nehogy beverje, amikor megszólalt a rekedt hang a háta mögött:

  – Ha netán az áruház meg akarja lepni egy „Jobbulást!” csomaggal, akkor szívesen megadom a címét…

  Zayn úgy perdült meg a tengelye körül, hogy tényleg lefejelte a keretet.

  Louis felkuncogott, a Télapó pedig a tenyere mögé rejtette a vigyorát.

  – Vigyázz, mert ahogy elnézem, te is elég béna vagy… – mondta a rénszarvas. Zayn érezte, hogy felmegy a pumpája, és épp helyre akarta tenni a kis mitugrászt, de rájött, hogy akkor búcsút mondhat Niall címének. Így aztán lenyelte a mérgét és bólintott. Közelebb lépett, elővette a telefonját, és megnyitott egy új névjegyet, aztán várakozásteljesen nézett a rénszarvasra.

.