All I Want For Christmas Is You 3. rész

3.

  Harry kibújt az alacsony ajtón, és egyenesen Moore-hoz lépett, aki a padon ült, körülötte a tucat gyerekkel, és épp mesét olvasott. Felpillantott, és amikor meglátta Harryt, kedvesen elmosolyodott, majd leengedte a könyvet.

  – Mi újság?

  – Mindjárt végzünk – válaszolta Harry. – De még korán van, és gondoltam, bemehetnénk a játszóházba egy órára…

Olyan éktelen üdvrivalgás tört ki, hogy mindenki őket nézte hirtelen, de aztán az emberek mosolyogva mentek tovább.

  – Remek ötlet! – bólogatott Moore. – Úgyis kockásra ülték már a popsijukat. Nagyon rájuk fér egy kis mozgás – nézett végig az izgő-mozgó társaságon. Harry vigyorogva bólintott, majd helyet csinált magának a padon a lány mellett, és elvette tőle a könyvet.

  – Mi lenne, ha elmennél egy kicsit kinyújtóztatni a lábaidat, én pedig akkor néznék körül, amikor a gyerekek odabent ugrálnak a játszóházban?

  – Nagyszerű lenne – csillant fel Moore szeme. – Láttam egy turmixgépet, ami csak ma akciós. Megvenném, ha nem gond.

  – Dehogy! Van egy fél órád, azalatt intézd a dolgodat. Utána én is veszek ezt-azt.

  – Szuper!– hajolt oda hozzá a lány, és egy cuppanóst nyomott az arcára, mire többen úúú-zni kezdtek. A gyerekek első pillanattól szerettek párként tekinteni rájuk, ezért Harry szükségét érezte, és az első szülőin elmondta, hogy ő a fiúkhoz vonzódik. Meglepetésére a szülők ezt is remekül fogadták, kivéve Rodney-ék, akik azonnal átkérték magukat egy másik csoportba. Harry viszont úgy érezte, ez így fair. Volt pár anyuka, aki egyedül neveli a gyerekét, és a hír hallatán lehervadt a mosoly az arcáról, de mostanra tudomásul vették, hogy Harry nem pálya, és egy csomó kellemetlen szituációtól, bepróbálkozástól kímélte meg magát.

  Moore felállt, lesimította a szoknyáját, aztán a táskájáért nyúlt és elsétált az elektronikai részleg felé, Harry pedig kézbe vette a mesekönyvet, és onnan folytatta, ahol abbahagyták.

  ***

  Niall már egyik lábáról a másikra állt, és enyhén izzadt, annyira kellett pisilnie. Alig várta, hogy az utolsó gyerek is elmondja, amit akar, és Louis végre letegye a földre, majd útjára engedje. Ni már szaladt is, hogy kilépjen az ajtón, és kitegye a táblát, amin ez állt:

„ A Mikulás is megéhezett, nemsokára érkezik!”, majd hátranézett és várta, hogy Lou intsen neki.

  – Menj, menj, mert itt brunyálsz be nekem!

  – Mennyi szünetünk van? – kérdezett vissza Niall.

  – A szerződés szerint fél óra.

  – Remek! – szólt Ni, és már ki is viharzott az ajtón.

  Úgy szaladt át a bevásárlóközponton, mint akit kergetnek. Végig a játékosztályon, át a női ruha részlegen, egyenesen a személyzeti mosdók felé. Élesen vette be a kanyart az egyik polc mellett, mert le akarta vágni az utat, csak arra nem számított, hogy miközben ők a kuckóban voltak, a szorgos dolgozók építettek egy két méteres karácsonyfát… Whiskas konzervekből. Úgy csapódott bele a hatalmas hegybe, mint egy élő lövedék, és mire feleszmélt, már a maradék kupacon hasalt, körülötte pedig fémes hangon gurulgattak a konzerves dobozok.

  Zayn, az üzletvezető már akkor látta, hogy baj lesz, amikor az idétlen rénszarvas átügetett az állateledel részlegen, és látszott, hogy se lát, se hall. Amikor bekanyarodott, arccal a Whiskas hegy felé, Zayn a szája elé kapta a kezét, de a szemét nem takarta el, mert ilyet csak ritkán lát az ember, és egyszerűen muszáj néznie. Így hát látta, ahogy a rénszarvas, aganccsal előre belefejel a konzervekbe, majd döbbent arckifejezéssel felemeli a fejét, amikor rádől az egész kóceráj. A látvány mindent űberelt. Zayn úgy szakadt a röhögéstől, hogy először mozdulni sem tudott. Kellett vagy fél perc, mire annyira összeszedte magát, hogy hosszú lábain elinduljon, és segítő kezet nyújtson a félkómásan fetrengő szarvasnak, akinek orrán még mindig ott volt a piros szivacsgömb.

  – Jól vagy? – hajolt fölé Zayn, mert megijedt, hogy valamelyik konzerv úgy fejen találta a srácot, ami komoly sérülést okozhatott. A pasi a hátára fordult, kiterült, mint egy szőnyeg, és csak a plafont nézte kétségbeesetten.

  – Ezt nem hiszem el! – kapta a kezeit az arca elé, ami olyan vörös volt, mint a cékla.

  – Semmi baj, haver! Mindjárt összeszedjük. De neked nem esett bajod? – kérdezte kedvesen Zayn, mert megsajnálta a szerencsétlent, akit most már vagy tízen vettek mobillal, és mindenki fetrengett a röhögéstől.

  – Azon kívül, hogy rám zuhant egy tonna macskakaja, és itt fekszem a földön, egy bevásárlóközpont közepén, ahol ismét hülyét csináltam magamból, remekül – foglalta össze a helyzetét Ni, mire Zayn féloldalasan elmosolyodott, és kezet nyújtott, hogy segítsen neki lábra állni.

  – Gyere! Kelj fel, és menj be az öltözőbe! Mindjárt jövök én is, és hozok neked egy pohár vizet.

  – Inkább egy vödörrel, hogy magamra boríthassam – mondta ironikus hangon Niall, majd elkullogott az öltözők felé. Zayn nézte, ahogy furán egymás mellé rakja a lábait, kicsit bicegve, a vállai leejtve, mint egy megsemmisült katonának. Zayn ingatta a fejét, miközben azt mormolta:
  – Micsoda kis bénaság…

***

  Harry alig várta, hogy a gyerekek végre beszabaduljanak a játszóházba. Nehézkesen vették le a csizmájukat, szöszöltek a kardigánokkal. Életében először úgy érezte, szeretne rájuk kiabálni, hogy mozogjanak már. Erőt vett magán, és türelmesen segédkezett, hogy mihamarabb mind bent legyenek végre. Amikor az utolsó is fickándozva ugrott a labdatengerbe, és örömujjongás töltötte be a teret, Harry odafordult Moore-hoz.

  – Akkor leléphetek egy kicsit?

  – Hát persze! Nézz körül nyugodtan! Egy órán belül úgysem tudjuk kirángatni őket.

  – Jó, de hatra vissza kell érnünk! – mondta Harry, és idegesen az órájára nézett.

  – Nyugalom, még csak fél öt van – felelte a lány kedvesen, és magában elcsodálkozott, hogy mi lelte a mindig kiegyensúlyozott, türelmes fiút.

  Harry csak biccentett, aztán beletúrt a hajába, és kicsit zavarodottan indult el visszafelé. Moore nézte, ahogy ellenkező irányba megy, mint amerre az eladótér bejárata volt. Utána akart szólni, de aztán észrevette, hogy a Mikulásház felé tart, és összehúzta a szemöldökét.

  Harry lábai remegtek, ahogy egyre közeledett a kis tákolmányhoz, és kétségbe vonta az ép elméjét, de azért nem tudta lebeszélni magát. Megteszi… Bemegy, és legalább elkéri a telefonszámát. Legfeljebb nemet mond… De aztán rájött, hogy ennél azért jobb belépőre is képes, és egy hirtelen fordulattal elkanyarodott, majd besétált a papírboltba. Két perccel később már egyenes háttal sietett át az aulán, és célirányosan átgyalogolt a műhóval beszórt kis úton, hogy erőteljesen bekopogjon az ajtón.

  – Gyere vissza később! – szólalt meg Louis hangja a második kopogás után, amitől Harry elbizonytalanodott.

  – Biztos? – kérdezte kicsit emelt hangon, és egyik lábáról a másikra állt, mire úgy csapódott ki az ajtó, hogy belerengett az egész faház, aztán a Mikulás nézett ki, és amikor meglátta a vendégét, úgy kapta el a grabancát, mintha csúnyán elkésett volna, majd tiszta erőből berántotta. Harrynek szerencsére volt annyi lélekjelenléte, hogy lehúzza a fejét, különben a homloka bánta volna a szertelen mozdulatot, de amikor odabenn felegyenesedett, és visszanyerte az egyensúlyát, a Mikulás olyan dühösen nézett rá, hogy beszélni is elfelejtett.

  – Azt hittem, vissza sem jössz! – tett szemrehányást Louis, és máris Harry nyakáért nyúlt, hogy lehúzza a fejét. – Sajnálom, de nem tudom leszedni ezeket a szarokat – közölte még Lou, majd minden további magyarázat nélkül a szájára tapadt, bajuszostól, szakállastól. A nagy műhas kettejük közé préselődött, de Harry nem fogta fel, mert csak annyira volt képes, hogy halkan felnyögjön és beleolvadjon a csókba. Azt sem vette észre, hogy fehér műszőrrel megy tele a szája, annyira meg akarta ízlelni a Télapót. Nem csalódott. Enyhe mentol és friss kólaíz keveredett a zamatba, valamint egy pici nikotin, de Harryt ez cseppet sem zavarta. Amikor az éhes és kíváncsi nyelv betört a szájába, és Louis azonnal rátalált arra a ritmusra, amivel őrületbe kergette, végre felemelte a kezeit, és lerántotta a bojtos sapkát, aztán beletúrt a selymes, rövid tincsekbe, amik picit izzadtan lapultak a fiú fejére. Louis Harry háta mögött tapogatózott, majd egy kattanással ráfordította a kulcsot a zárban, és végre egy nagy sóhajjal magával húzta a fiút, beljebb, egészen a fotelig. Átölelte a derekát, és fordított rajta egyet, majd lelökte a fotelba, ő pedig se szó, se beszéd az ölébe mászott.

  Harry kikerekedett szemekkel nézte, és még mindig nem tudott szólni, de azért felnyúlt, és most ő rántotta le Louis fejét, hogy ne pazarolják az időt. Eszméletlenül izgató volt olyasvalakivel csókolózni, akinek még az arcát sem látta teljes egészében, de már a szemei kikészítették. Louis eltartotta magát, egy ügyes mozdulattal lesimította a szakállát, aztán felfésülte az álbajuszt, majd kicsit gyengédebben állt neki, mint az első csóknál. Ezúttal még őrületesebb volt, amit a nyelvével és az ajkaival művelt, Harry pedig önkéntelenül megfeszült, aztán feltolta a csípőjét, mert nem tudta visszafogni magát.

  Louis elégedetten konstatálta, hogy a fiú teljesen fel van izgulva, ami a fekete farmeren is remekül kirajzolódó, szép nagy farkat jelentette. Lou a fotel két karfáján térdelt, mert a lábai nem fértek volna el Harry mellett, ami elég nagy baj volt, mert így nem tudta rányomni magát, sőt, sehogy nem fért hozzá. Ahhoz Jean Claude Van Damme-nak kellett volna lennie, és minimum spárgáznia, de már most is úgy érezte, hogy szétszakadnak a heréi.

  Harry viszont nem teketóriázott, miközben Louis nyelvét szopogatta kéjesen, és a torkából elégedett, dorombolásszerű hangok törtek fel, egyszerűen lenyúlt, és a vastag filcnadrágon keresztül marokra fogta, amitől Louis-ból kiszökkent egy meglepett nyögés.

  – A számba akarlak venni! – suttogta Harry, mire Lou szívverése az egekbe szökött, és a pulzusa száguldani kezdett. Most ő nem tudott szólni, de azt nagyon tudta, hogy ezt az ajánlatot képtelen lenne kihagyni. A farka már órák óta félkemény és kőkemény között ingadozott, és az alhasa lassan görcsölni kezdett a kielégítetlen vágytól. Ha Harry nem érkezett volna meg, simán kiveri a Mikulásházban, amíg a gyerekek odakinn várják, hogy találkozzanak a Télapóval. Már ez a gondolat is begerjesztette, ezért reagált olyan hevesen Harry érkezésére, de a tudat, hogy odakinn sorban állnak a kölykök meg a szüleik, míg ők a meleg kis kuckóban egymásnak esnek, az eszméletvesztés határára sodorták.

  – Oké! – nyögte Harry szájába, és feltápászkodott, hogy gyorsan megszabaduljon a felesleges ruhadaraboktól.

  – Csak a legszükségesebbeket! – mondta Harry, és egyetlen mozdulattal lerántotta Louis gatyáját az alsójával együtt, egészen a térdéig. – Bármikor ránk ronthatnak… – tette hozzá Harry, de a szeme máris Lou ágaskodó farkára fókuszált, amitől iszonyatosan édesen bebandzsított. – Gyönyörű! – lehelte, mielőtt megnyalta duzzadt, piros ajkát, és a szájába vette az előnedvtől csillogó péniszt.   Louis akkorát nyögött, hogy a gerince is beleremegett, és úgy kihúzta magát, mintha karót nyelt volna. Látni akarta, mindennél jobban, de a kurva műhas belelógott a képbe.

  – Kérlek! Legalább a hasat vegyük le! – nyöszörögte, és lenyúlt, hogy Harry hajába markolva húzza le a farkáról. A fiú bólintott, és engedelmesen megvárta, amíg Louis széthúzta a tépőzárat, majd leemeli a nagy és nem éppen frissillatú pocakot. Harry elfintorodott. – Bocs, de fogalmam sincs, hányan és mióta használják. Tudom, hogy förtelmes szaga van – szabadkozott Louis, és átkozta magát, amiért nem hagyta csak úgy, hogy Harry lecummantsa, mikor egy perc múlva úgyis elélvezett volna, akkor is, ha semmit nem lát az egészből.

  Harry elvigyorodott, és megfogta Louis pólóját, aztán feltolta a mellkasáig, és rátapadt az elé táruló gömbölyű kis pocakra, amit két oldalt a V-vonala fogott közre.

  – A bőrödnek jó az illata! – közölte, és belefúrta az arcát, miközben hosszú ujjaival simogatta a szivárgó péniszt, ami az állát bökdöste.

  – Szopjál! – könyörgött Lou, mert már az önkívület határán állt. Harry felnézett, hatalmas zöld szemeivel Louis arcát fürkészte, és közben kinyitotta a száját, arra várva, hogy Lou hatoljon az ajkai közé. – Tökéletes vagy! – suttogta Lou, és megsimogatta a fiú állát, miközben lassan a torkáig nyomakodott. Harry egyből rácuppant, erősen szívni és nyalni kezdte, majd rámarkolt Louis heréire és morzsolni kezdte őket. – Jézusom! Mindjárt eldurranok! – nyögte Louis, és igyekezett mély légvételekkel szabályozni a dolgot, de tisztán látszott, hogy csak másodperceket nyer vele.
  Harry tényleg tökéletes volt. Miközben Louis farkát szopta keményen, kigombolta a farmerét, és elővette a sajátját, ami még fentről is rendkívül impozáns darabnak tűnt. Lou szájában összefutott a nyál, és nem is tudta, mit szeretne jobban: hagyni, hogy Harry befejezze, amit elkezdett, vagy elé térdelni, és lenyalogatni azt a gyönyörű, rózsaszín péniszt, amit a fiú most lassan és szinte kínzóan izgatott.

  Harry úgy érezte, ha nem engedi el a saját farkát, azonnal elélvez, ezért még egy finom, lassú mozdulattal pumpált rajta egyet, de aztán abbahagyta, mert félt, hogy összefröcsköli a Mikulás nadrágját. Louis kiguvadt szemekkel nézte, amit művel, és a szája szélén kicsúszott a nyelve, aztán a vége édesen felkunkorodott. Harry nem tudta levenni a szemét az arcáról. Feszes kis golyói a tenyerébe simultak, pici, kerek hasa az orrához ért, ahányszor leengedte a torkán, és az ádámcsutkája le-fel szaladgált, ahogy aprókat nyögött. Harry arra vágyott, hogy a szép, méretes farok benne legyen, egészen tövig, és addig kefélje, amíg el nem megy pusztán attól, de be kellett látnia, hogy erre most esélye sincs. Egy gyors cumi, és mindenki megy tovább – gondolta elkeseredetten, de aztán elűzte a negatív hullámokat, és az élvezetekre fókuszált. Nem is emlékezett már, mikor volt utoljára ennyire rágerjedve valakire. Nemrég szakított a pasijával, de a kapcsolatuk utolsó hónapjai már csak egészségügyi kézimunkákkal, és egy-két kínosan rossz szexszel teltek. Mindketten tudták az első pillanattól, hogy a kémia nem működik, de a szimpátia és a hasonló beállítottság okán tettek egy próbát. Fél évig tartott, ami alatt egyetlen eget rengető szeretkezést sem sikerült összehozniuk. Most viszont úgy érezte, már ennyitől minden porcikája remeg, és akkor is elélvezne, ha Louis csak engedné, hogy csókolgassa a testét, és nem kellene kapkodva eljuttatnia a csúcsra. Arra vágyott, hogy hosszan és alaposan kényeztethesse, minden négyzetcentiméterét felfedezhesse, kitapasztalva, hol érzékeny és mire. A puha kis hasra siklott a tenyere és a forró bőrt cirógatta az ujjbegyeivel. Iszonyatosan vágyott rá, hogy belemélyeszthesse a fogait, miközben az ujjait tövig nyomja fel a gömbölyű fenékbe, amit épp ebben a pillanatban fedezett fel magának. Úgy meglepődött a hihetetlenül kerek és kemény popsitól, hogy felnyikkant, majd kicsúsztatta Lou farkát a szájából, és oldalra hajolt, hogy lássa is, amit markol. Louis hátravetett fejjel nevetett, és megfeszítette a seggét, amitől szinte kipattantak belőle Harry ujjai.

  – Életemben nem láttam még ilyen kerek segget – mondta Harry áhítattal, de Lou csak tovább nevetett.

  – A foci és a gének. Anyámnak is nagy feneke van.

  – Ez nem nagy! Tökéletes! – sóhajtotta Harry, de mielőtt tovább magasztalhatta volna, Louis beletúrt a hajába, aztán rátekerte a csuklójára a göndör tincseket és úgy ráhúzta Harry fejét a farkára, hogy a fiú öklendezni kezdett.

  – Bocsánat! – engedte lazábbra azonnal Louis, és a másik kezével gyengéden simogatta az arcát, amíg kicsit normálisabb tempóban dugta a száját.

  Harry egy perc múlva érezte, hogy Louis egész teste megfeszül, a légzése kapkodóvá válik, és le akarja feszíteni a fejét a péniszéről, úgyhogy két kézzel markolt a csípőjébe, és magához rántotta, aztán rászorított az ajkaival és nyelni próbált, miközben az orra teljesen szétlapult Louis hasán.

  Lou már csak a fehér fényt érzékelte, ami beborította a világot, és kisütötte az agyát, akár egy EMP bomba. Lihegett, a térdei megroggyantak, és végeláthatatlanul, pulzálva élvezett Harry szájába, aki felnézett, és Louis arcát bámulta pislogás nélkül.

  – Jézus, Úristen… – omlott rá Lou, amikor az utolsó rándulás után az összes erő kiszállt belőle, és Harry végre kiengedte az ajkai közül. – Életemben nem élveztem még ekkorát!

  – Ennek örülök – nyalogatta a szája szélét Harry, olyan szemérmetlenül és kéjesen, mint egy macska a tejbajuszt. Louis automatikusan rogyott a térdeire, és a saját nadrágjába gabalyodva, lassan elernyedő pénisszel helyezkedett Harry lábai közé, úgy, hogy a magas fiút a mellkasánál fogva tolta bele a fotelbe, és közben próbálta kigombolni az ingét. Harry odanyúlt, egy kézzel kioldotta az apró gombokat, és széthúzta a könnyű anyagot, ami alatt feltárult a tetovált mellkas, a csípőjén pedig a két páfránylevél. Louis azonnal ráhajolt, és a nyelvével rajzolta át, aztán kigombolta a szűk farmert, és rendesen kihámozta Harry mostanra elsötétült, lüktető péniszét.

  – Nagyon hamar elmegyek – figyelmeztette Harry, ami Louis-nak apró kis elégtétel volt, és egy enyhe gyomorrúgás, úgy meghatotta, hogy a gyönyörű fiú is ennyire kívánja.

  – Nem baj! Nem verseny… – közölte Louis, és ismét megjelent hegyes kis nyelve, de ezúttal Harry makkján indult felfedezőútra, fejét oldalra hajtva, a hófehér álszakáll és bajusz közül kikandikálva.

  – Még sosem csináltam Télapóval – jegyezte meg Harry, és ismét ledöbbent, mennyire izgatja a jelmez.

  – A Télapó is viszonylag ritkán szopja le azokat, akik meglátogatják. Elég kevesen írják ezt a listájukra…

  Mindketten elmosolyodtak, de aztán leolvadt róluk a vidám arckifejezés, amikor Louis Harry szemébe nézve, lassan körbenyalta a makkja alatt, aztán egyszerűen ráfordult, és mélyen a szájába vette. Harry gerince kifeszült, a feje félrenyaklott, és hörögni kezdett. Az ujjai szüntelenül turkálták   Louis rövid, gesztenyebarna haját. Ide-oda fésülgette, a szemeit közben szorosan lehunyta, és a combjai valószerűtlenül széttárultak. Tipikus passzív – állapította meg Louis, amitől ismét hőhullám söpört át rajta. Elképzelte Harryt meztelenül, ahogy alatta fekszik, lábai Louis nyakában, ő pedig tövig hatol belé… Máris érezte, ahogy a vér visszaáramlik a péniszébe, pedig sosem gondolta magát lepedőakrobatának. Eddig úgy volt vele, hogy egy menet, de az jó legyen, aztán mindenki menjen aludni a saját ágyába. Nem volt különösebben válogatós, és az anális szexre sem volt túlzottan rágerjedve. Neki elég volt egy viszonylag helyes arc, vagy egy szép farok, és elégedett volt. De most itt volt álmai netovábbja, érzékien vonaglott a kezei alatt, és közben hatalmas farka a torkát ostromolta. Sosem hitte, hogy találkozik ilyesmivel. Bevetette magát, minden trükköt és tudást, amit az évek alatt magára szedett, és pár perc alatt a csúcs közelébe repítette Harryt.

  – Nyisd ki a szemed! – szólt rá Louis, amikor érezte, hogy közel a vég. Harry engedelmesen ránézett, és a pillantása ellágyult, ahogy Louis ismét az ajkai közé engedte, miközben a nyála vastagon folyt le a farkán. Harry nyögdécselni kezdett, mélyen és erőteljesen, majd megvonaglott, a pupillái eltüntették a maradék íriszét, majd olyan erővel robbant Louis szájába, hogy a fiú meglepetten felhördült a torkán leömlő áradattól. Megemberelte magát, és nyelt, csak nyelt, amíg vége nem lett, majd erőteljesen megszívta a kemény makkot, amitől Harry úgy ült fel, mint egy rugósbicska.

  – Ahhh… óvatosan! Ilyenkor nagyon érzékeny – túrt bele Louis hajába, és szorította rá a fejét az ölére, aztán amikor érezte, hogy Lou ellazítja az ajkait, csak akkor engedte le magáról. Izzadtan dőlt vissza a fotelbe, izmos combjai ellazultak, hihetetlenül hosszú lábai teljesen szétnyíltak, és lenyúlt, hogy finoman megmasszírozza a saját heréit. Louis önkéntelenül lehajolt, és a nyelvével igyekezett simogatni a borotvált, selymes golyókat és a hosszú ujjakat, amitől Harry jólesően morogni kezdett.

  – Isteni volt! – suttogta elakadó hangon Harry, majd felült, Louis állát felemelte és a szájára tapadt. Amikor elhajolt, a hüvelykujjával törölte le Lou álszakállát. – Hopp, egy kis baleset… – mondta, és elvigyorodott. Louis odakapott a kezével, és ujjai alatt érezte a síkos cseppeket, amik a szakállán csordogáltak. Magában előre röhögött, hogy ez az elégtétel, amiért James ma nem jött be időben dolgozni. Megrántotta a vállát, és ő is elmosolyodott.

  – Úgysem az enyém, én csak beugrottam valaki helyett.

  Harry szíve hatalmasat dobbant. Mi lett volna, ha nem Louis a beugró, és ő egy unalmas, kövér Télapóval akad össze? Lehet, hogy sosem tudta volna meg, milyen az igazi, mindent elsöprő élvezet.

  – Vissza kell mennem! – mondta halkan, és lenyúlt, hogy elpakolja a farkát, aztán begombolta az ingét. Louis csak térdelt előtte, megbabonázva nézte a lassan eltűnő, mesés testet, és magában fohászkodott, hogy legyen folytatás. Aztán ő is feltápászkodott – a térdei pirosan lüktettek a hideg kövön való kínzatástól –, és felcsatolta a műhasát, pont amikor valaki be akart nyitni. Mindketten lemerevedtek és nézték a kilincset, ami lassan visszaemelkedett a helyére, hogy egy pillanatra csend telepedjen a kis szobára. Gyorsan rendezték a ruházatukat, és Harry megigazította szénakazallá túrt haját, amikor dörömbölés zavarta meg őket.

  – Louis! Én vagyok, Niall… Engedj be! – szólalt meg az ismerős hang, amitől mindketten egy picit megkönnyebbültek.

  – Pillanat! – válaszolta Louis, aztán odanyúlt Harry ingéhez, belekapaszkodott, még egyszer magához húzta, és gyors csókot nyomott a szájára. – Köszönöm! – mormolta, ujjaival végigrajzolva a fiú arcélét, és közben összetámasztotta a homlokukat. – Csodálatos volt!

  – Engedj már be, basszus! – dörmögte odakint Niall.­ – Hosszú sor áll az ajtó előtt…

Louis szisszent egyet, mert fogalma sem volt, mennyi ideig tartott a szédület. Harry ránézett az órájára és az ő arca is eltorzult.

  – Mennem kell! – mondta idegesen, aztán odaugrott, kinyitotta a zárat és feltépte az ajtót. Mielőtt a döbbenten álló Niall szólhatott volna, erélyesen félretolta, és kiviharzott mellette.

  – Ez mi volt?! – fordult utána Ni, aztán tátott szájjal nézett Louis-ra, aki jóllakott macska módjára épp befészkelte magát a fotelbe.

  – Majd elmesélem! Most engedd be a gyerekeket, mert levonnak a fizunkból!


.