All I Want For Christmas Is You 2. rész

2.

  Louis semmi mást nem szeretett volna, csak nézni az óvóbácsit, aki lazán álldogált, nekidőlve a falnak, sejtelmes mosollyal dús, érzéki ajkán, és a szemét leplezetlenül legeltette rajta. Régen nem érzett ilyesmit, hogy valaki ennyire kitüntette volna a figyelmével, de tekintetbe véve, hogy itt semmi más nem volt, amit érdemes lett volna figyelemmel követni, igyekezett nem túl sok jelentőséget tulajdonítani a dolognak. Az ölében ülő kislány elsorolta, hogy mit kér karácsonyra, de Lou nem is hallotta, amit mond, mert az agya azon kattogott, hogy kellene több infót szereznie a magas, elképesztően szexi félistenről, aki valamilyen okból kifolyólag nem egy címlapfotózáson töltötte az idejét, hanem ebben az isten háta mögötti kisváros bevásárlóközpontjában, egy óvodáscsoporttal és vele.

  – Mondd csak, szeretsz oviba járni? – kérdezte a kislányt, aki nagy kerek szemekkel nézett vissza rá.

  – Igen, szeretek – válaszolta bólogatva.

  – És miért? – faggatózott Louis.

  – Hát mert ott sokat lehet játszani – válaszolta lekezelő hangnemben a gyerek, mintha Louis szellemi fogyatékos lenne, amiért nem tudja.

  Louis úgy döntött, tőle nem fogja megtudni, amit akar, úgyhogy letessékelte az öléből, és intett a következőnek. A kisfiú, aki sokkal alacsonyabb volt a többieknél, és enyhe félelem tükröződött az arcán, lassan lépett elé, majd amikor Lou felé nyújtotta a kezét, egyből visszahőkölt. Louis egy másodperc alatt leizzadt, és az agya ezerrel pörgött, mit tegyen, hogy megnyerje a gyereket.

  – Szia, hogy hívnak? – dőlt hátra, hogy biztosítsa a gyereket arról, nem fogja akarata ellenére fogdosni.

  – Keith vagyok – válaszolta cincogó hangon a kisfiú.

  – Keith, nagyon örülök, hogy találkozunk. Rengeteg jót hallottam rólad!

  – Tényleg? – kérdezte a gyerek, enyhén Louis felé dőlve, aki szándékosan halkította le a hangját.

  – Igen. A szüleid szerint szófogadó vagy és nagyon okos. És szereted az állatokat – tette hozzá, amikor látta, hogy Keith egy olyan pulcsit visel, amin kiskutyák vannak.

  – Igen! – csillant fel a gyerek szeme, és máris látszott, hogy jobban érzi magát. Az, hogy a szülei meséltek róla a Mikulásnak, azonnal bizalmat keltett benne.

  – És neked is van otthon állatod? – kérdezte Louis, miközben ismét kinyújtotta a kezét, amibe ezúttal két apró tenyér simult, és Keith engedte, hogy az ölébe segítse.

  – Van egy kacsám, akit Totyinak hívnak, és egy kutyánk, akit Mozartnak.

  – Mozartnak? – kuncogott Niall, és ő is előrehajolt, hogy jobban hallja a beszélgetést. – Miért?

  – Mert úgy vonyít, mintha épp egy dallamot próbálna begyakorolni – válaszolt a kisfiú, amin minden felnőtt elmosolyodott. Louis figyelmét nem kerülte el, hogy a szépfiú is, akinek arcán egyik oldalon kirajzolódott egy gribedli. Louis nem lehetett volna jobban elbűvölve. – És az oviban is van egy teknősünk, Leonardo, de őt nem etethetjük, csak Harry, mert különben túl sokat adnánk neki, és beteg lenne tőle.

  – Ki az a Harry? – csapott le a gyerekre Louis, mire a kisfiú kinyújtotta vékony, apró ujját, és a fal mellett álldogáló óvóbácsira mutatott. – Ő Harry.

  Louis nem tudta megakadályozni, hogy a szája elégedett mosolyra húzódjon, csak annak örült, hogy a szakáll és a bajusz elrejtette a srác elől. Kivételesen egy hosszabb pillantást engedélyezett magának, és csodálkozva állapította meg, hogy Harry – már a neve is izgatóan hatott rá –, szemrebbenés nélkül tartotta a szemkontaktust, sőt, egy picit kihívóan felhúzta az egyik szemöldökét. Lou nadrágjában ismét mocorogni kezdett a pénisze, és ezúttal rettegett, hogy átüt a gatyája anyagán. Egy borzasztó rémálom futott át az agyán, mégpedig az, hogy lebukik, és mindenki azt fogja hinni, a gyerekre gerjedt rá, mert pedofil. Valahol olvasta, hogy a beteges hajlamúak előszeretettel jelentkeznek alkalmi mikulásnak, mert így fogdoshatják a gyerekeket. Ő viszont csak a gondozójukat szerette volna, de annyira, hogy belefájdult a feje a koncentrálásba. Miközben a következő gyereket vette ölbe, csak azon járt az esze, hogyan ismerkedhetne meg Harryvel.

A kisfiú egy morcos, kicsit pufi, kockafejű gyerek volt, a szemeiben düh és rosszindulat. Louis meg is rémült, amikor először vette szemügyre ilyen közelről.

  – Hogy hívnak? – kérdezte, mire a gyerek azonnal rávágta:

  – Mi köze hozzá?

  Louis levegőért kapkodott a meglepetéstől, és épp le akarta rakni a földre, hogy máshol arcoskodjon, amikor Harry ellökte magát a faltól, egy pillanat alatt ott termett közvetlenül előttük, és leguggolt, hogy a feje egy vonalba kerüljön a kisfiúéval.

  – Albin, már megbeszéltük, hogy nem haragszunk ok nélkül senkire, és ha félünk valamitől, vagy nem tudunk róla eleget, akkor is kedvesek vagyunk és barátságosak. Igaz? – kérdezte mély, szuggesztív hangon, aztán le is térdelt – nem törődve vele, hogy fekete farmere tiszta műhó lesz –, majd közelebb csúszott, és óriási tenyerét a kisfiú hátára fektette. Csakhogy Louis keze is ott volt, és bár kesztyűt viselt, a hirtelen érintés keltette inger, mint egy villámcsapás, úgy hasított végig a testén. A látvány, ahogy Harry előtte térdel, sokkolta Louis-t. Felülről látta a szétterülő szempillákat, az alóluk kicsillanó gyönyörű szemeket, a selymes tincseket, amik elképesztően szabályos csigákba kunkorodtak, és a valószerűtlenül pink ajkat, amilyet eddig csak nőkön látott, csókálló rúzs segítségével.

  Harry is rápillantott, és egy másodpercre elvesztek egymás szemeiben, de aztán torkot köszörült, és folytatta:

  – Ugye te is szeretnél ajándékot találni a fa alatt? – A kisfiú szótlanul bólintott, de az alsó ajkát rendületlenül lebiggyesztette, és a szemöldökeit erősen összehúzta. – A Mikulás biztosan gondoskodik róla, hogy ott legyen majd, de ahhoz neked is szépen kell viselkedned.

  – Rodney azt mondta, nincs is Mikulás… – mondta halkan a gyerek, mire Harry szája széles mosolyra húzódott, amitől Louis-ból kiszakadt egy sóhaj, és érezte, hogy a szíve félrever.

  – Rodney nagyfiú akar lenni, és ilyeneket mond, hogy úgy tűnjön, ő mindent jobban tud – mondta Harry, és megsimogatta Albin hátát, ezzel együtt Louis kezét is. Nem nézett Lou-ra, de önkéntelenül beharapta az ajkát, és az arcán halvány pír jelent meg. Louis nem hitt a saját szemének. Minden bátorságát összeszedte, kihúzta a kezét Harryé alól, mire a smaragdszínű szemek azonnal csalódottan szegeződtek rá.

  Louis lélegzete kihagyott, olyan egyértelmű volt a srác arcán tükröződő zavar. Amikor szégyenében lesütötte a szemeit, Lou szeretett volna felordítani, és gyorsan elmondani, hogy félreértette a helyzetet, de Harry gyorsan összeszedte magát, és ismét a gyerekre fókuszált.

  – Te viszont nagyon jól tudod, hogy mit szeretnél, ugye? – kérdezte Albintól, aki ismét bólintott. – És azt is tudod, hogy most izgatott vagy, esetleg dühös, vagy valami más? – kérdezte, és látszott, hogy már csak a kisfiúra koncentrál.

  Louis kihasználta az alkalmat, gyorsan lecibálta a kesztyűjét, és óvatosan visszatette a kezét, ezúttal a sajátját simítva Harry hosszú ujjaira. A fiú azonnal odakapta a fejét, és a szemeiben megkönnyebbülés csillant, aztán ismét a gyerekre nézett. – Nos?

  – Igen… – válaszolta szemlesütve Albin. – Azt hiszem, izgatott vagyok és egy kicsit mérges, mert nem tudom eldönteni, hogy gyerekes dolog-e a Mikulás ölében ülni. Én már nagyfiú vagyok.

  Niall halkan felnevetett, de amikor két gyilkos pillantást kapott egyszerre – Harrytől és Louis-tól is –, azonnal elcsendesedett.

  – A Télapóval találkozni és beszélgetni vele, szerintem nagy dolog, és egyáltalán nem gyerekes! – válaszolta Harry. – Felnőttek százezrei zarándokolnak el hozzá Lappföldre, ahol él, és mindenki szeretne vele egy közös fotót. Igaz, Mikulás? – nézett most Louis-ra, aki csak bólogatott, mert egyelőre igyekezett rendezni a létfunkcióit, amiket picit összezavart, hogy Harry kihúzta a tenyere alól a hüvelykujját, és most épp finoman cirógatta a csuklóját. – Én is szívesen ülnék a Télapó ölébe, csak túl nehéz vagyok – tette hozzá Harry.

  Louis diszkréten megfulladt, mert a gondolat, hogy Harry az ölébe üljön, olyan erővel hatott rá, mintha elütötte volna egy kamion.

  – Nem vagy nehéz! A Mikulás simán elbír. A hatalmas puttonyt is cipeli! – válaszolt Albin, mire mindhárom pasasnak felszaladt a szemöldöke, de Niall volt, aki elsőnek mérlegelt.

  – Igaza van! Meg se kottyansz neki! – mondta egy pici, de annál feltűnőbb éllel a hangjában, mert percek óta azon szórakozott, hogy nézte a két fiú flörtölését, aztán már érezte a szexuális feszültséget is, ami szinte betöltötte a kunyhót.

  Albin már kúszott is le Louis combjairól, hogy átadja a helyét, amitől Harry szemei óriásira tágultak, Louis pedig érezte, hogy a homlokára kiül a veríték. Niall kuncogása nem tette könnyebbé a helyzetet. Ha csak a gyerekek vannak ott, valószínűleg nem lett volna ennyire kellemetlen, de így olyan volt, mintha életük első intim pillanatát kilesné valaki, aki tudja, miben sántikálnak. Louis tehetetlenül széttárta a karjait, és várta az elkerülhetetlent. A farka az átlagosnál gyorsabban reagált, ami amúgy is átmeneti vérhiányt idézett elő az agyában, úgyhogy ködös tekintettel nézett Harryre, aki ruganyosan felállt, mintha a lábaiban rugók lennének, és a száját harapdálva oldalra fordult, hogy az ölébe üljön. Albin éberen figyelte őket, aztán odahajolt Harryhez, aki kicsit előredőlt, ahogy helyezkedett.

  – Ugye, hogy ijesztő?!

  Harry önkéntelenül bólintott, és az agyán átfutott, hogy ezt biztosan csak álmodja. De akkor egy finom tenyér a derekára simult, és Louis óvatosan elfordította egy kicsit, hogy épp az ölébe üljön. Harry halkan felnyikkant, amikor végre befészkelte magát Louis szétvetett lábai közé, az egyik combján ülve féloldalasan, úgy, hogy szilárdan álljon a földön. Örült neki, hogy nem kell teljes súlyával ránehezednie a fiúra, aki ilyen közelről valahogy törékenynek tűnt, még a sok kitömött ruha alatt is. De a Mikulás erősebben megmarkolta a derekát, és magára húzta, határozott jelét adva annak, hogy semmi kifogása a helyzet ellen, aztán a tenyere felcsúszott, és Harry bőrére simult az inge alatt, amit nem tűrt be a nadrágjába. Olyan volt, mintha véletlenül történt volna így, de az elégedett sóhaj, és a gyengéd cirógatás egyértelművé tette, hogy szándékos volt minden mozdulat. Harry szólni sem tudott, csak odafordult, és pillantását a zafír szemekbe fúrta, aztán lassan átkarolta a Télapó nyakát, majd elengedte magát.

  – Szia, Harry vagyok – mondta rekedten, mire a Télapó és a rénszarvas szinte egyszerre nyögött fel halkan.

  – Helló, Louis vagyok – csúszott ki a Mikulás száján, amitől a gyerekek elcsendesedtek, pedig addig izgatottan sutyorogtak. – A Mikulásnak is van neve! – közölte zavartan Louis, ahogy kicsit előrehajolt, hogy lássa őket. A lehelete Harry mellkasát cirógatta a hanyagul begombolt ing kivágásában, az ujjai a bőrét simogatták a derekánál, a farka pedig egyértelműen nekinyomódott Harry combjának. Az egész olyan szürreális, mégis roppant izgató volt. – És mit szeretnél karácsonyra, Harry? – kérdezte Louis, amikor végre sikerült a fiúra fókuszálnia, aki enyhén remegett.

  – Megírtam levélben – felelte Harry huncut szikrákkal csodazöld szemeiben.

  – Óóó… – nézett rá kitáguló pupillákkal Louis. – Még nem volt időm mindet átolvasni. De az is lehet, hogy elkallódott a postán…

  – Akkor megírom újra – mondta Harry, aztán egy aprót kacsintott, amitől Louis-nak ismét kihagyott a szívverése.

  – Jól van. Úgyis olyan feledékeny vagyok. Az én koromban már előfordul az ilyesmi…

  A hangját elmélyítette, de Harry érezte, hogy kicsit rekedtebb, mint eddig. Arra gondolt, ha már ilyen helyzetbe csöppent, szeretné valami egyértelmű jelét adni annak, hogy szívesen találkozna a Télapóval munka után, úgyhogy a jobb combját oldalra döntötte egy kicsit, enyhén nekidörzsölve Louis álló szerszámának, a fenekével pedig jobban befészkelte magát. A Louis arcára kiülő döbbenet, és az ujjai, amik azonnal belemarkoltak a Harry derekán lévő puha kis párnába, minden kétséget eloszlattak. Amikor a hegyes nyelv is megjelent, és a Mikulás végignyalta az ajkait, Harry nagyon erős kényszert érzett, hogy ráhajoljon, és megszívja egy picit, de kénytelen volt uralkodni magán.

  – És te mit szeretnél karácsonyra? – kérdezte Louis-tól, akinek azonnal eltűnt a szemöldöke a fehér műhaj alatt. – Gondolom, tőled sosem kérdezi meg senki.

  Niall ismét előrehajolt, kíváncsian figyelve Louis-t, mintha végre tényleg kiderülne, mit szeretne kapni a Télapó, amin Lou-nak kurvára röhögnie kellett. Ni néha olyan, mint egy nagy gyerek.

  – Nos, köztudott, hogy én az édességeket szeretem és a friss tejecskét… Nagy ínyenc vagyok!  Lou elégedetten vette tudomásul, hogy Harry az ölébe húzza a kabátját, és a combja még egyszer nekisimul Louis farkának. – És szeretem, ha ki vannak készítve, amikor megérkezem.

  Harry arcán ezernyi érzelem futott át, amik közül Louis szívét az izgalom és a kéjenc pillantás dobogtatta meg.

  – Remélem, találsz valami fogadra valót… – hajtotta oldalra a fejét Harry, amitől a haja a vállára lógott, és a gribedlije egészen közel volt Louis-hoz. Annyira, hogy megpuszilhatta volna, ha picit odahajol.

  – Én is remélem! – nézett a szemeibe Louis, és egy másodpercre elveszett a kristályként csillogó íriszekben.

  – Én jövök! – szólt egy vörös hajú kislány, mire a két fiú rajtakapottan ugrott szét. Harry felsegítette a kislányt a Télapó ölébe, és még egyszer mélyen Louis szemébe nézett közvetlen közelről, Lou pedig viszonozta a pillantást, miközben a halántékán kirajzolódtak a nevetőráncok.

  A délután gyorsan telt. Harry ötösével hozta be a gyerekeket, akik fáradhatatlanul sorolták a kéréseiket, rángatták Louis szakállát, és arról kérdezgették, miért nincs egész évben karácsony. Kezdett belefáradni a dologba, de a szíve vitte előre, és igyekezett a legjobb formáját mutatni  Harrynek, aki egy idő után törökülésbe ereszkedett a földön, és a tenyerébe támasztotta az állát.

Niall is ficánkolni kezdett, és az egyik szünetben, amikor a gyerekek pont kimentek, hogy beengedjék türelmetlenül várakozó társaikat, odahajolt Louis-hoz.

  – Behugyozok, ha nem tarthatunk egy kis szünetet.

  Louis felpillantott, és látta az arcán, hogy nem viccel.

  – Harry! Sokan vannak még? – kérdezte Louis a szépséges óvóbácsit, aki le nem vette róla a szemét, és csak elvétve pislogott.

  – Ez lesz az utolsó csoport – válaszolta a srác azonnal, egy pici lelkiismeret-furdalással a hangjában.

  – Oké, utána szünetet tartunk! – mondta Louis Niallnek, de remélte, hogy a fiú is hallja. Amikor ránézett, és látta a kikerekedett szemeket, és a halvány pírt, ami megjelent az arcán, már sejtette, hogy a fiú vette az adást.

  Harry gyorsan fel is ugrott, leporolta a gatyáját – ami elég szexi mozdulat volt, tekintettel arra, hogy felhúzta az ingét, és kifordulva igyekezett a saját fenekét nézni. Louis legszívesebben odasietett volna, hogy segítségére legyen, és abban a pillanatban nem is volt nagyobb vágya ennél.

  – Kimehetek egy percre? – kérdezte Harry, mintha engedélyt kellene kérnie, amitől Louis-nak ismét megrándult a farka. Ez a fiú olyan hatással volt rá, mint az elektrosokk.

  – Menj csak! Minden rendben lesz – válaszolta kedvesen, végre a saját hangján, mire a fiú rámosolygott, ezúttal két gödröcskét villantva, úgy, hogy hófehér fogai is kilátszottak, és az orrcimpái kitágultak egy picit. Beletúrt sötétbarna hajába, hosszú ujjaival idegesen hátrafésülte őket, ahogy már vagy századszor mióta megérkezett, de Louis nem tudta megunni a látványt. Egész nap nézegetné, ha tehetné – állapította meg.


.