All I Want For Christmas Is You 11. rész

11.

  – Szeretnélek meghívni, hogy töltsd nálunk az ünnepeket – mondta halkan Harry, amikor pár perccel később összeszedte a bátorságát. Nem volt erőssége a halogatás, és mivel nehezen bírta a belül növekvő feszültséget, nem akarta elodázni a dolgot.

  Érezte, hogy Louis megfeszül a karjaiban, ahogy hátulról átölelve tartotta, teljes testével a hozzásimulva, és már bánta, hogy nem fordította meg, mielőtt beszélni kezdett. Látni akarta az arcát. – Persze, semmi kényszer, és lehet, hogy korainak gondolod, meg minden… – bizonytalanodott el, mert hirtelen rájött, hogy egyetlen, randinak nevezhető oltári szex után még nem szokás bemutatni valakit a szülőknek, de az ő családja, a szüleivel való viszonya más volt. Ezt viszont Louis nem tudhatja – eszmélt rá.

  – Tudod… – válaszolta Louis, és magától fordult meg a hosszú karok között, hogy az arcuk pár centire legyen egymástól. – Én nem vagyok az a könnyen oldódó típus. Pláne nem szülők előtt… Tényleg nem szeretnélek megbántani, de mi lenne, ha karácsony után találkoznánk, amikor visszajössz?

  Harry érezte, hogy a csalódás hullámokban önti el, mint kicsit korábban a gyönyör, és szerette volna könnyedén venni a dolgot, de nem akarta rögtön füllentéssel kezdeni ezt a kapcsolatot. Ha egyáltalán lesz belőle kapcsolat… – tette hozzá magában.

  – Persze, ezt megértem, de ne arra gondolj, hogy ez egy kötelező pofavizit, vagy hogy én ennyire előre akarok szaladni… Csak arról van szó, hogy haza kell mennem, mert megígértem, de most nagyon nehezemre esne itt hagyni téged közel egy hétre…

  – És mi lenne, ha most az egyszer nem mennél haza? – kérdezte bátortalanul Louis. Neki is összeszorult a gyomra a gondolattól, hogy elváljanak, éppen most, amikor végre egymásra találtak.

  Harryt vegyes érzelmek öntötték el. Nem tudta, mit válaszoljon, amiben nincs indulat, amivel nem bántja meg Louis-t, mert hirtelen nem volt képes eldönteni, mi motiválja a fiút.

  – Haza kell mennem. Megígértem, és nagyon ritkán látom a családomat. Mindig együtt töltjük az ünnepeket. Ez  afféle kimondatlan szabály… A te családod nem vár haza? – csúszott ki a száján, mire Louis finoman, de határozottan próbált elhúzódni, és Harry engedte neki, mert nem ismerték még egymást annyira, hogy akaratán kívül magához szorítsa.

  – De igen! – préselte össze a száját Louis. Nem akarta elmondani, hogy csak azért vállalt plusz melót a Mikulásházban, hogy teljen a jegyre. Csakhogy még így sem állt valami fényesen, ezért az anyukájával abban maradtak, hogy az ünnepek utáni akciós időszakban utazik haza. Ezt a lakást nemrég bérelte ki, és a kaució, a berendezés, meg az az egy-két szerelnivaló, amit neki kellett kifizetnie, teljesen leapasztották a számláját. A kocsma pedig csak annyit hozott, amiből ki tudták fizetni Jameset, és a maradékból épphogy megéltek Niallel. Valamiért nehezére esett volna bevallani, hogy még nem jött teljesen egyenesbe.

  – Bocsánat, nem akartam a magánéletedben vájkálni – visszakozott Harry, de a hangjában ott bujkált egy kis csalódott felhang.

  – Figyelj, Harry! – csúszott ismét közelebb Louis, és két tenyerébe fogta a fiú arcát. – Hidd el, nekem is nehezemre esik most elválni tőled, mert az az igazság, hogy talán még sosem éreztem így, mint most… – Látta a a Harry szemeiben felcsillanó boldogságot, és bár összeszorította az arcát, ezzel együtt a száját is, de azért a tenyerén érezte, hogy elmosolyodna. – Talán mégis jobb lesz, ha kicsit elválunk, és rendezzük a gondolatainkat. Ezúttal nem szeretném eltolni azzal, hogy túl nagy vehemenciával vetem bele magam…

  Látszott, hogy régi, rossz tapasztalatok alapján mondja ezt, Harryben így is rossz érzés erősödött. Ő pont az ellentéte volt ennek. Eddig nem adta ki magát, nem engedett senkit ilyen gyorsan, ilyen közel, és eszébe sem jutott volna hazavinni valamelyik exét. Most csalódott volt és dühös, amiért Louis nem élt a lehetőséggel, pláne, ha nem utazik sehová, és úgy érezte, talán olyan tulajdonságokkal ruházta fel gondolatban, amivel valójában nem rendelkezik.

  – Persze! Semmi gond! – hazudta, mert elege volt az egészből és csak el akart tűnni, hazamenni, hogy kibőgje magát.

  – Biztos? – kérdezte Lou, és egy csókot nyomott a szájára. Nem vette észre, hogy Harry nem viszonozta, mert még mindig ő csücsörítette az ajkait, ahogy az arcát fogta.

  – Igazad van, jobb lesz így – válaszolta Harry, és lehunyta a szemeit, nehogy elárulják. – Most viszont hazamennék, ha nem haragszol. Reggel korán indulok, és még van pár dolog, amit el szeretnék intézni.

  Látta, hogy Louis felhúzza a szemöldökét, majd összeráncolja a homlokát. Nem nézett rá többet, ahogy kiszabadította magát a kezeiből, és felkelt az ágyból, hogy magára vegye szétdobált ruháit. – Pár levél, és egy fontos anyag egy pályázathoz, az ovinak, amit megígértem, hogy leadok még a szünet előtt.

  – Ó, értem – bólintott Lou, bár tisztán érezte, hogy a másik nem ezért megy el. Nem tudott mit kezdeni a dologgal. Ő is vágyott arra, hogy több időt tölthessenek együtt, és volt benne egy kis lelkiismeret-furdalás, mivel a kocsma is zárva lesz karácsonykor, úgyhogy mehetne, amerre lát, mégsem vitte rá a lélek, hogy egy idegen családdal töltse a szentestét. Egy majdnem idegen fiú családjával, akivel kétszer szexelt ugyan, de semmit nem tud róla azon kívül, hogy óvóbácsi, és gyönyörű, amikor élvez.

  – Jó, akkor majd az ünnepek után keressük egymást… – mondta Harry, és közben már a kabátját vette magára, szorosan be is gombolva, mintha az megvédené, nem csak a kinti, de a belső hideg ellen is.

  – Oké – bólintott Louis, és meztelenül kimászott az ágyból. – Megadod a számodat? – kérdezte, mire látta, hogy Harry teljesen elbizonytalanodott.

  – Nekem már megvan a tiéd, majd kereslek! – válaszolta, aztán gyorsan elindult az ajtó felé.

  – Most komolyan?! – állt meg a szoba közepén Louis, és széttárta a karjait. – Ezzel a süket dumával akarsz lerázni?

  A hangja fájdalmasan csengett, és tele volt csalódással. Mintha valahol számított volna arra, hogy ezúttal sem lehet jó vége a dolognak. Az arcán is ott ült a „már megint pofára ejtenek” kifejezés.

  – Nem! – felelte hevesen Harry, és közelebb lépett. A szemei szikrákat szórtak. – Csak most egy kicsit összezavarodtam. Igazad van, kell egy kis idő, hogy át tudjuk gondolni, mit akarunk a másiktól. Lehet, hogy ez az egész csak az ünnepek miatti fokozott hangulat, és a városban egyedül élő fiatalok elmagányosodása miatt van. Otthon lesz időm, hogy rájöjjek, és neked is, hogy átgondold. Tudod, én utálom a zsákbamacskát. Ha találok valakit, akivel szeretnék komoly kapcsolatot, nem fogom hónapokig azt hazudni, hogy nem is érdekel. Én nem vagyok ez a fajta hódító. Ha neked viszont a látszólag kötelezettségek nélküli, csak szex kapcsolat kell, akkor talán mégsem egyeznek az igényeink…

  Ezzel a mondattal totálisan Louis torkára fagyasztotta a szót, és sarkon fordulva kisietett a lakásból. Csak a hideg légáramlat maradt utána, ami az ajtón ömlött be, ahogy kilépett. Louis még mindig pucéron állt a szoba közepén, és nem tudta eldönteni, mitől lett libabőrös: A hűvös levegőtől, vagy a jeges hangulattól, amit Harry hagyott maga után.

***

  Utolsó nap karácsony előtt. Mindenki az elmaradt ajándékok után futkosott, teljesen kifulladva, a végső energiatartalékok maradékával. A felnőttek arcán idegkimerültség jelei látszottak, a gyerekek pedig már teljesen fel voltak ajzva, tudva, hogy másnap megkapják a várva várt ajándékokat.

  Louis unottan állt a Télapó széke mögött, ezúttal végre az eredeti jelmezében, manóként, és végtelen unalommal hallgatta a sok századik gyerek kéréseit. James annyira belejött, hogy teljesen átszellemült. Épp azt ecsetelte egy kislánynak, hogy a cicát nem húzhatja a farkánál fogva, mert akkor nem kap ajándékot a fa alá. Missziója lett, hogy kiderítse, ki, mit szokott rosszalkodni, és kicsikarjon belőlük egy ígéretet, hogy többé nem teszik. Louis óriási hülyeségnek gondolta az egészet, de Harry távozása óta olyan apátiába süllyedt, hogy semmi sem tudta volna kizökkenteni.

  Ettől függetlenül, ahányszor csak nyílt az ajtó, mindig felkapta a fejét, és olyan izgatott lett, mint egy menhelyi kutya, hátha most érkezik valaki, aki örökbefogadja. Aztán persze lehervadt a mosoly az arcáról, mert ismét nem Harry lépett be az alacsony ajtón, fejét lehúzva, hogy aztán hátratúrja angyali fürtjeit, és csillogó zöld szemeivel Louis után kutasson.

  A sokadik ilyen alkalom után lassan Lou is belátta, hogy Harry nem fog visszajönni. És valószínűleg keresni sem fogja, ha visszatér a városba. Egyszer megtette… Többet is, mint bárki megtett volna egy ismeretlenért, akivel egyalkalmas szexbe bonyolódott, de a kettejük közötti különbségeket nem lehetett ilyen gyorsan áthidalni.

  Louis nagyon bánta, hogy elengedte akkor este. Most már úgy érezte, bele kellett volna kapaszkodnia, félretenni a büszkeségét, és könyörögni, hogy beszéljék meg a dolgot. El kellett volna mondania, hogy nem engedhet meg magának ilyen plusz költségeket, és hogyha telne rá, akkor ő is a saját családjával karácsonyozna, bár ez nálunk nem volt akkora hagyomány, mint Harryéknél. Az igazsághoz hozzátartozott, hogy nagyon kíváncsi lett volna Harry szüleire, ha vannak, akkor a testvéreire is. Egyáltalán a családjára, és arra, hogyan viselkedik a fiú, ha a saját közege veszi körül.
  Amikor Harry elment, és ő végül egyedül ült pamutmelegítőben, kezében egy csésze forró teával, és kifelé bámult az ablakon a hóesésbe, sokkal magányosabbnak és nyomorultabbnak érezte magát, mint előtte bármikor. Emiatt haragot érzett. Haragudott Harryre, aki elrontotta az egészet. Miért nem maradt vele az ágyban, és szeretkezték át az éjszakát, aztán utazott haza a családjához, ahonnan izgalmas és erotikus üzeneteket küldözgethetett volna, aztán pár nappal később, ha visszatér, minden fantáziáját átültethették volna a valóságba…

  Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak Louis agyában, immár második napja, de egyre rosszabb lett. Hiába várta az enyhülést, hogy majd lazul a mellkasát szorító vaspánt,a fájdalom egyre csak erősödött.

  Végre lejárt a műszak, és ezzel véget ért a tortúra. A Mikukásház tele volt emlékekkel, amik állandóan felszakították a sebeit. Ha ránézett a fotelre, máris beugrottak a képek, ahogy egymásnak estek, de ha csak a falat bámulta, akkor is Harry gyönyörű arcát látta maga előtt, ahogy nekidől, és közben őt figyeli. Amikor kiléptek a kunyhóból, és James kezet rázott a délutános Mikulással, Louis csak odamorgott valamit, és kezeit a manóruha csíkos nadrágjának zsebeibe süllyesztette.

  Átvágott az áruházon, és semmi másra nem vágyott, csak hogy végre levehesse ezt az idétlen göncöt, és hazamehessen. Szeretett volna arccal előre bezuhanni az ágyba, ahol még mindig érezte Harry illatát – bár lehet, hogy csak beképzelte magának –, és csak sajnálni a szegény Louis-t, akivel ismét elbánt az élet.

  Az öltözőben persze első dolga volt, hogy lecsekkolta a mobilját, mert már öt perce nem ellenőrizte, hogy írt-e a fiú, de természetesen csalódnia kellett, ami megerősítette az elméletét, hogy Harrynek csak egy jó szexre kellett, és mivel nem ugrott első füttyentésre, a beképzelt és elkényeztetett szépség lazán kisétált az életéből. Meg sem érdemelt volna! – vigasztalta magát, de még neki is hamis volt ez a belső hang. Nem is kicsit. Nem törődött vele, csak gyorsan a sarokban álló zsákba dobálta a büdös göncöket, aztán felvette a saját ruháját, és épp kilépett volna az ajtón, amikor James nekiütközött.

  – Nocsak, nocsak… Hová ilyen sietősen? – kérdezte Corden, még mindig a Mikulás hangján.

  – Hazamegyek és lefekszem egy kicsit – válaszolta Louis. – Lehet, hogy valami bujkál bennem…

  – Én tudom mi! – pásztázta az arcát James kis malac szemeivel. – Bűntudatod van. És nem mással, hanem magaddal szemben, mert elbasztad az egyetlen pasit, aki ért valamit….

  – Ez a bölcsesség is ingyen van, mint a Mikulás életvezetési tanácsa, vagy átcsúsztunk a fizetős kategóriába? – kérdezte gúnyos hangon Louis.

  – Neked ingyen van, másnak meg nem adok tanácsot – felelte James, és úgy tűnt, lepereg róla Louis szarkazmusa. – De tudod, a barátom vagy, és mint ilyen, megérdemled az őszinteségemet. Egy barom vagy! – mutatott rá vaskos ujjával James, majd felszegett állal ellépett mellőle, és becsukta maga mögött az öltöző ajtaját. Így Louis állhatott az üres folyosón, úgy, mint egy rakás szerencsétlenség. És ennek rendkívüli módon örült. Nem tudta volna elviselni, ha újabb mentális összeomlásának szemtanúi vannak.

***

  Niall Zayn konyhájában állt, és épp kivette a sütőből a csirkét. A fekete szépfiú még nem ért haza, ezért Niall egyedül állt neki a főzésnek. Odavolt a gyönyörtől, mert Zayn közölte, hogy másnap a barátai jönnek vendégségbe, és alig várja, hogy bemutathassa nekik. Így aztán nekiállt a sütés-főzésnek, hogy másnap elkápráztathassa Zayn haverjait. Két napja úgy érezte, a mennyországba került. Zayn első este hazahozta magához, és azóta csak annyi időre váltak el, amíg mindketten dolgozni mentek, de utána átmentek Niall ruháiért, és ismét itt tértek nyugovóra. Vagyis nyugalom az nem volt, mert Malik ájulásig szerette, aztán egy kis kómás alvás után elölről kezdte az egészet.
  Niallnak kissé nehezére esett az állás, és ülni is alig tudott, de még sosem érezte magát ennyire rendben. A monoklija már csak sárga árnyék volt a szeme körül, amit egy kis alapozóval simán el tudott takarni, és a lábán is kezdett begyógyulni a seb. A könyöke még szurkált egy kicsit, de az lehet a gyerekkori törés miatt is. Nincs olyan végtagja, ami legalább kétszer ne lett volna gipszben. Zayn ma reggel is a lelkére kötötte, hogy lassan, óvatosan mozogjon, ne kapkodjon semmivel, és nézzen a lába elé. Valamint az otthoni és Ni telefonján is beállította a gyorshívót, hogy egyetlen gombnyomással elérhető legyen, ha mégis történne valami baleset.

  Niallnek még sosem volt része efféle törődésben, ilyen maximális odafigyelésben és kedvességben. Nem is tudta elhinni, hogy Zayn komolyan gondolja kettejüket. Csakhogy a fiú minden mozdulata, pillantása, szava arról árulkodott, hogy odavan Niért, aki lassan kezdte beleélni magát. Nem zavarta, hogy Zayn félóránként felhívta, aggodalommal a hangjában, sem az, hogy előző nap egy nagy szatyorral állított haza, amin a sarki patika logója virított, és benne egy kórház sürgősségi osztályának havi ellátmánya volt. Neki jólesett az, hogy Zayn nem kineveti a bénaságát, hanem felkészül a Niallel együtt járó problémákra. Ennél többet nem remélt az élettől.

  Ismét megcsörrent a telefonja, mire Ni mosolyogva nyúlt a készülékért.

  – Halló! – szólt bele szinte azonnal.

  – Szia! – köszönt Zayn, és a vonalban is hallani lehetett, hogy vigyorog. – Minden rendben?

  – Hát…őőőő…. nem is tudom, hogy mondjam el…

  Niall nem tudta megállni, hogy húzza egy kicsit.

  – Jézusom! Mit csináltál? Mi történt? Megsérültél? – sorolta a kérdéseit Zayn, és kihallatszott, mennyire megijedt.

  – Nyugalom, lovagom! – csitította Niall. – Egy szóval sem mondtam, hogy baj van… Azt mondtam, hogy nem tudom, hogyan mondjam el… De azt akartam elárulni, hogy kész a csirke, nem gyújtottam fel a házat, csak két nagy vízhólyag van az ujjaimon, amit megégettem, és áll a farkam, mert közben arra gondoltam, amit az éjjel műveltél velem…

  Zayn torkot köszörült, és Niall látatlanban is tudta, hogy Maliknak is gyorsan problémái lesznek öltájon. – Bocsáss meg! Nem kellett volna… – szabadkozott, mert rájött, hogy nagy baromságot csinált. Zayn lehet, hogy emberek között van, ahol nagyon ciki, ha a feszes gatyában áll a cerkája.

  – Semmi baj! Óvatosságból eleve az irodámból hívtalak. Mert már a hangodtól is felizgulok – árulta el Zayn, és ismét hallatszott, hogy mosolyog, csakhogy most elmélyült a hangja, és enyhén rekedtessé vált. – Ha hazamegyek, felfektetlek a konyhaasztalra, és addig keféllek, amíg könyörögsz, hogy hagyjam abba.

  Niall megesküdött magának, hogy a végletekig ki fog tartani, és már elképzelte a jelenetet, de Zayn hirtelen témát váltott.

  – Az ujjadra van égési sérülésekre való spray a fürdőszobaszekrényben. De előtte tartsd hidegvíz alá, legalább öt percig! Amúgy nem ezért hívtalak.

  – Hanem? – élénkült fel Niall.

  – Láttam a barátodat, Louis-t. Nemrég ment el. És bár nem ismerem, azért arra rájöttem, hogy teljesen maga alatt van. Azt hiszem, nem ártana, ha átmennél, és beszélnél vele.

  – Komolyan? Nagyon odavan?

  – Az nem kifejezés. A földön vonszolta a lelkét…

  Niall szeme könnybe lábadt. Egyrészt a Lou miatt érzett sajnálat miatt, másrészt azért, mert Zayn ilyen megfigyelést tett, és fel is hívta őt. Ez tőle hatalmas előrelépésnek számított. Eddig úgy tűnt, csak Ni iránt érez másként, és a többi embert ugyanúgy leszarja, de ez a mostani telefonbeszélgetés volt a bizonyíték arra, hogy a jégszív lassan olvadozni kezdett.

  – Annyira édes és figyelmes vagy! – sóhajtotta Niall, mire Zayn fel akart fortyanni, de Ni nem hagyott rá időt. – Szeretlek, hősöm!

  Zaynben benne rekedt a szó, és Niall szinte látta, ahogy csak tátog kínjában. Aztán egy nagy szusszanás, és máris érkezett a felelet:

  – Én is téged, te kis nyomi!

  Niall szélesen elmosolyodott, majd puszit dobott a pasijának.

  – Akkor most átmegyek Louis-hoz.

  – Oké, de először kapcsold ki a sütőt, a gázt, ha főztél is valamit, zárd el a vizet, és a biztonság kedvéért nyomd le a villanyórát, mielőtt kettőre zárod az ajtót…

  Niall kuncogott, mert a „kettőre zárod az ajtót”, a finomabb változata volt annak, hogy „nehogy nyitva hagyd ”.

  – Akkor leolvad a hűtő – közölte, mire Zayn felnyögött. – Nyugalom, mindent kikapcsolok.

  – Oké – sóhajtotta kissé gondterhelten Zayn. Hálát adott az eszének, hogy tegnap extra biztosítást kötött háztartási balesetekre, valamint belefoglalta Niallt a szerződésbe, bár ezt nem merte bevallani neki.

  – Nyugalom, szívtipró! Nem teszek kárt semmiben!

  – Leszarom, csak téged féltelek – dörmögte Zayn, és Niall szíve ettől ismét hatalmasat dobbant.

  – Este itthon találkozunk!

  – Már alig várom… – felelte Zayn, aztán megvárta, amíg Ni bontja a vonalat.

.