All I Want For Christmas Is You 4. rész

Sziasztok!
Kérlek örvendeztessetek meg egy rövid kommenttel. Nekem az a karácsonyi ajándék :)

4.

  Zayn egyedül üldögélt az öltözőben, és az eltelt fél órán gondolkodott. Talán még sosem fordult elő vele, hogy egy sráccal ilyen jól elbeszélgetett volna, anélkül, hogy akart tőle valamit. Nem volt barátkozós típus, és elégedett volt azzal az egy-két haverral, akiket évek óta ismert. Nehezen ismerkedett, még nehezebben bízott meg új arcokban, és még a megszokott társaságban is ő volt a csendes szemlélő, aki csak mások poénjain nevet. Nem szeretett activityzni, maximum rajzolni, de arról szó sem lehetett, hogy hülyét csináljon magából, mire elmutogatja, hogy léckerítés. A barátai tudomásul vették, és hagyták, hogy csak rajzoljon, mert abban viszont nagyon jó volt. Nem kötekedtek vele, mert tudták, hogy egy pillanat alatt felkapja a vizet, és inkább ott hagy csapot-papot, minthogy eleget tegyen mások elvárásainak. A munkában is hasonló volt a mentalitása, pont ezért sikerült ilyen fiatalon vezető pozícióba kerülnie. Leszarta, mit szólnak mások, ő csak csinálta a dolgát, betartotta a szabályokat, és nem volt lelkiismeret-furdalása, amikor sorba léptették elő az idősebb kollégák helyett. Mindenki a saját szerencséjének kovácsa! – ismételgette magában az apja intelmét, amit tulajdonképpen mottójának tekintett. Senkit nem engedett közel magához, így nem is csalódott, és veszekedésre sem adott okot. Nem nagyon érdekelte, hogy nincs igazi barátja, sem pasija. Neki megfelelt az egyéjszakás kaland, azzal, akire épp szemet vetett. Lenyűgöző külseje, és kissé rideg, elutasító magatartása volt a legerősebb afrodiziákum. Bárkit megkaphatott, és élt is ezzel a lehetőséggel.

  – Főnök! – szólalt meg Liam Payne hangja, aki félénken dugta be a fejét az ajtó résén.

  – Mit akarsz? – kérdezte foghegyről Zayn, és felhúzta az egyik, szépen ívelt szemöldökét.

  – A rénszarvas leselejtezett 37 konzervet. Behorpadtak… Mit csináljunk velük? Kiszámlázzuk neki?

  – Lófaszt! – szólt rá dühösen Zayn. – Bárki leboríthatta volna. Rossz helyre tettétek. Megmondtam, hogy a polcrendszer végébe. Nem azt, hogy az út közepére. Levonom azoknak a béréből, akik ekkora seggfejek voltak – erélyeskedett, mire Liam szó szerint behúzta a nyakát. – És örüljünk, hogy nem kér kártérítést! Csúnyán megütötte magát. Fél órán át pesztráltam miattatok... – hazudta szemrebbenés nélkül Zayn, és közben roppant büszke volt magára, hogy az alkalmazottakra fogta, amiért távol maradt a munkától. Nehogy valaki megneszelje, hogy életében először, vidáman csevegett egy kissé idegesítő sráccal, akit egyébként észre sem vett volna.

  Niall… Niall Horan, a rénszarvas. Ezen röhögnie kellett, de erőt vett magán, és morózus arckifejezést varázsolt az arcára.

  – Menj, és mondd meg nekik, hogy tegyék el az útból, ha nem akarják éjjel, a műszak után csinálni, fizetetlen túlórában…

  Liam szó nélkül bólintott, és már be is csukta a háta mögött az ajtót.

  – Seggfej! – morogta az orra alatt, és fejét csóválva igyekezett az állateledel részleg felé. Egy éve volt Malik helyettese, de ezalatt sokat romlott az emberiségről alkotott véleménye. Ha ilyen faszfejek jutnak vezető pozícióba, akkor lehet, hogy inkább sarkkutatónak kellett volna mennie, a pingvinek és fókák közé. Ha tanult volna rendesen…

  – Na mi volt? – kérdezte izgatottan Niall, amikor épp arra vártak, hogy egy anyuka meggyőzze a félénk kislányát arról, a Télapó nem fogja bántani.

  – Nem fogom a gyerekek előtt ecsetelni! – súgta a szája sarkából Louis, mire Ninek felcsillantak a szemei.

  – Na neeee! – nézett a barátjára döbbenten.

  Louis csak rákacsintott, és a szemeiben olyan elégedettség csillogott, amitől Niallnek elállt a lélegzete.

  – És te hol voltál? – kérdezett vissza Louis, és közben kedvesen mosolygott a szöszi kislányra, aki végre rászánta magát, és kettőt lépett felé, még mindig jó messze állva Louis-tól.

  – Basszus, ha hiszed, ha nem… Felborítottam egy Whiskas hegyet.

  – Miért ne hinném? – kérdezte röhögve Lou. – Az lett volna a csoda, ha nem… És neked kellett visszapakolnod? – kuncogott a bajsza alatt.

  – Neem! Az üzletvezető bekísért az öltözőbe, és azt mondta, egy kicsit maradjak, mert fél, hogy agyrázkódást kaptam.

  – Milyen rendes tőle! Biztos ilyen béna gyereke van, mint te…

  – Hahaha… – műnevetett Niall. – Kábé velünk egyidős és álomszép! Úgy néz ki, mint egy címlapmodell.

  – Mióta érdekelnek a lányok? – kérdezte halkan Louis, és oldalról Nire sandított.

  – Ki mondta, hogy lány?! – húzogatta meg a szemöldökét a szőkeség. – Egy fekete szemű, fekete hajú isten, bazmeg.

  – Ja, akkor meg hetero… – biggyesztette le a száját Louis.

  – Ahogy elnézem, Harry sem az, pedig ő is csodaszép – állapította meg Niall, mire Louis-nak hirtelen melege lett, mert eszébe jutott a fantasztikus orál, amit Harrytől kapott, és a gyomra azonnal görcsbe rándult, mert a fiú úgy tűnt el, hogy még a számát sem tudta elkérni. – Randizni fogtok? – kérdezte Niall, mintha megérezte volna Louis elbizonytalanodását.

  – Ha visszajön még, akkor remélem. Nem tudom a számát – vallotta be Louis.

  Niall odahajolt a füléhez.

  – Szexeltél vele, de nem tudod a számát?

  – Valami olyasmi… – válaszolta halkan Louis, és lehajtotta a fejét.

  Niall meglepetten egyenesedett ki, mert ez nem vallott Louis-ra. Nem szokott neki gondot okozni, hogy meghódítsa, akit csak akar.

  Ni egy darabig titokban vonzódott a lehengerlően magabiztos, picit flegma Lou-hoz, de sosem merte jelét adni, aztán egy buli után, amikor részegen fetrengtek az ágyban, Louis hálát adott az égnek, hogy van egy barátja, aki végre nem zúgott bele, és ezért nem ment tönkre a kapcsolatuk. Niall egyből kijózanodott, és örökre az agyába véste, hogy erre a vonatra ő nem fog felszállni soha, majd az évek alatt szépen el is múlt a dolog. Ma is helyesnek látja, és a kisugárzása is lenyűgözi – talán pont azért, mert ő épp az ellenkezője –, de nem fáj a szíve, ha Louis éppen másnak udvarol. A nyunyók jönnek-mennek, de Niall mindig a legjobb barát státusz büszke tulajdonosa marad, és ez neki tökéletesen megfelel.

  – Visszajön! – veregette meg Louis vállát, de titokban a kisördög, aki a lelke mélyén lakik, azért drukkolt, hogy a csodaszép herceg ne hozza vissza az üvegcipellőt. Szerette volna, ha Louis is megtapasztalja, milyen amikor valakinek nem ő a világ közepe.

  Louis elővette a telefonját a mikuláskabát zsebéből, és megnézte, mennyi az idő. Negyed hét. Még több, mint egy óra van hátra, és Harry már rég elment. Ezek szerint nem jön vissza… – könyvelte el magában, amikor nyílt az ajtó, és James kerek feje kukucskált be a résen.

  – Helló, srácok! Megjöttem! – vigyorgott, amitől Louis zsebében kinyílt a bicska, de aztán eszébe jutott, hogy Corden megbízhatatlanságának köszönheti élete legjobb szopását, úgyhogy visszafogta magát.

  – Végre! – csak ennyit mondott, és egy nagy sóhajjal tápászkodott fel a székből, óvatosan a földre állítva az épp ölében üldögélő kisfiút. – A Mikulásnak muszáj elmennie pisilni! – közölte a csodálkozva tátogó gyerekkel. – De megjegyeztem, hogy mit kértél karácsonyra, és ha jó kisfiú leszel, valamelyik kívánságod biztosan teljesül! – mondta, majd a gyerek apjára kacsintott, aki bólogatva állt a kis srác háta mögött. Félretolta a gyereket, gyorsan kitette a szünet táblát, aztán megfordította Jameset, és elindult az öltözők felé.

  – Hééé! – hallotta meg Niall hangját. – Te most lelépsz? – kérdezte a szőkeség, mire Lou csak bólintott.

  – Még szép! – közölte, aztán összepréselte a száját. – És ma felveszem a manó meg a Télapó lóvéját is!

  James csak egyetértően pislogott, és látszott, hogy ő is így érzi igazságosnak, miközben rövid, tömzsi lábain igyekezett lépést tartani.

  Átvágtak az eladótéren, ahol az egyik beugróban ketten épp a Whiskas karácsonyfát igyekeztek helyreállítani. Amikor meglátták Niallt, olyan gyilkos pillantásokkal méregették, hogy szegény elbotlott a saját lábában. A Tesco egyenruhát viselő lány ijedten ugrott a konzervhegy elé, és a saját testével védte, nehogy megismétlődjön a délutáni baleset, de Ninek sikerült megtalálni az egyensúlyát, és lángvörös fejjel eliramodott az öltözők felé.

  Louis felnevetett, amikor összerakta magában a történetet, Corden pedig kérdőn húzta fel a szemöldökét.

  – A mi kis barátunk délután belerohant, és leborította az egészet – vázolta a történteket Louis, mire James harsányan felkacagott, de nem kérdezett semmit, mert ez annyira Nire vallott, hogy felesleges lett volna.

Niall szaporán lépegetett, és fel sem mert nézni. Szeretett volna mielőbb az öltözőbe érni, hogy húsz percre elnyújtózzon a kemény padon, mert a háta erősen hasogatott, és úgy érezte, az talán segítene. A bal lába is nyilallt, de ilyen kis sérülésekhez hozzá volt már szokva, úgyhogy szimplán sántított rá egy kicsit, de nem érdekelte a dolog. Már majdnem odaért a SZEMÉLYZET feliratú ajtóhoz, amikor észrevette, hogy a lába – amit nem emelt fel rendesen –, beleakadt a földön átvezetett hosszabbítóba. Mire rájött, hogy a következő lépésnél már magával is rántja a kivilágított szánkót, ami egy polc tetején csücsült, megrakva ajándéknak csomagolt – hála az égnek – üres dobozokkal, addigra késő volt. A műanyagszán a gravitációnak és Niall hathatós közreműködésének engedelmeskedve száguldva zuhant, Ni pedig annyit tehetett, hogy felemelte a kezeit, és védte a fejét.

  – Főnök! – szólt Liam, aki épp a kasszáknál állt Zaynnel, és a másnapi teendőket egyeztették, de rálátott az öltöző ajtajára.

  – Mi van? – kérdezte kissé rezignáltan Malik.

  – A rénszarvas most borította magára a szánt… – mondta monoton hangon Liam, és ujjával Niall felé bökött, aki épp megpróbált kievickélni az izzósor, és a sok, színes csomag fogságából.

  Zayn úgy perdült meg, mint akit hurrikán forgat, és ahogy meglátta a fiút, hirtelen hangosan felnevetett. Liam nem hitt a szemének és a fülének. Zayn nem kezd őrjöngeni, pedig ez a nyomorék már másodszor tesz kárt, hanem csak nevet, ráadásul hangosan és őszintén?! Tényleg le volt sokkolva az események ilyetén fordulatán.
  De nem csak ő hallotta, hanem Niall is, aki az ismerős, és számára kedves hangra rögtön felkapta a fejét, és látta, hogy Zayn – a nevét persze azonnal megjegyezte a névtábláról –, harsányan kineveti. A szíve darabokra hullott. Akkor ért oda James és Lou, akik gyakorlott mozdulatokkal kiszabadították a kupac alól, majd lábra állították a szánt, és szépen visszapakolták a csomagokat.

  Zayn lelassította a lépteit – mert addig önkéntelenül szinte rohant, hogy segítsen Niallnek –, amikor meglátta, hogy ezúttal nincs egyedül. A Mikulás és egy kövérkés ipse úgy szedték össze, mintha minden nap ezt csinálnák, majd talpra állították a szőke fiút, és leporolták a ruháját, mint a szülők teszik, ha elesik a gyerekük.

  – Nem lett bajod? – kérdezte a mackós pasas aggodalommal a szemében. Zayn oldalról is látta, hogy Niall arca tűzben ég, és egy pillanatra megsajnálta.

  – Nem hiszem el, hogy minden szaron összetöröm magam, és hogy megint leégettem magam a szépfiú előtt… – nyöszörögte Niall, mire a Mikulás felpillantott, meglátta Zaynt, és olyan szélesen elvigyorodott, hogy majdnem szétszakadt az álszakálla.

  – És ha jól sejtem, most még rátettél egy lapáttal… – mondta, majd hátralépett, mire Niall azonnal megperdült, és szemtől szemben állt a vigyorgó Zaynnel.

  – Istenem! – nyögte Ni, majd a szája elé kapta a kezét, aztán lehorgasztott fejjel, szomorúan elfordult, és bekullogott az öltözőbe. Teljesen megsemmisült.

  – Jó gyerek! – mondta a nagydarab fickó Zaynnek, bár senki nem kérdezte, és igazából oka sem volt rá, de Malik valamiért úgy érezte, mégis teljesen helyénvaló volt a dolog.

  – Tudom – válaszolta, és elsétált a hentespult felé.

  – Nem lehetek ennyire szerencsétlen… – dőlt le a homlokát fogva Niall.

  – Dehogynem! – felelte Louis, és közben már cibálta le a jelmezét, aztán odadobta Jamesnek, aki pont a cipőjét vette le.

  – Semmi gond! Szerintem tetszel neki – mondta Corden, mire Ni és Lou egyszerre néztek rá.

  – Ezt honnan a fenéből veszed? – kérdezte Niall döbbenten.

  – Csak abból, ahogy rohant, hogy összevakarjon, meg ahogy nézett rád.

  – A szánalom és a vonzalom nem rokonfogalom – állapította meg epésen Louis, amiért Niall csak szimplán meg tudta volna fojtani egy kanál vízben. Épp akkor mondta, amikor kezdett a lelkében életre kelni egy vékony kis reménysugár.

  James csak megrántotta a vállát, részéről a téma ezzel le is volt zárva, Niall pedig egy hatalmas sóhajjal visszadőlt a padra, és a fejére húzta a rénszarvasjelmez kapucniját.

  – Csak hagyjatok itt meghalni – közölte elhaló hangon, amit a barátai tudomásul vettek, és miután Louis felkapta a joggingját, James pedig magára rángatta a Mikulás cuccait, elindultak a mosdók felé, hogy leoldják Louis szakállát, és felragasszák a frissen borotvált Cordenre.

  – Akkor szevasz! – köszönt vissza az ajtóból Lou. – Este a kocsmában?

  Niall csak intett, ami annyit jelentett, hogy persze, de most épp a megsemmisülés állapotában van, úgyhogy halkan rácsukták az ajtót, és otthagyták a padon.

  Zayn ellenőrizte a hűtőpultokat, megnézte a hőmérőket, és mivel mindent rendben talált, elindult visszafelé. Ahogy az öltözők előtt sétált el, nem tudta megállni, hogy belessen az ablakon. A rénszarvas ott feküdt, arcán a kapucni, orrán még mindig a piros szivacsorr, de körülötte senki más.   Malik beharapta a száját, és óvatosan körülnézett, de a két másik jómadárnak se híre, se hamva.

Halkan benyitott, és közelebb lépett.

– Mondtam, hogy minden oké, csak kell egy kis idő, hogy összeszedjem magam. Az ember nem minden nap égeti le magát az álompasi előtt – közölte Niall, mire Zayn lefagyott, és hirtelen szeretett volna láthatatlanná válni. Nem tudta, mit tegyen, ezért csak állt moccanatlanul, egészen addig, míg a rénszarvas felnyúlt, és felhúzta a szemét takaró anyagot. Amikor meglátta Zaynt, akkorát nyögött kínjában, hogy Malik szíve is belesajdult.

  – Oké… Mindig lehet rosszabb! – közölte beletörődve a rénszarvas, majd szimplán visszaejtette az anyagot.

  – Ugyan már! – mondta Zayn halkan, saját maga számára is meglepően kedvesen. – Nem történt akkora baj. Mással is előfordul, hogy balul sülnek el a dolgok.

  Niall ismét felnyúlt, hogy kikukucskáljon a kapucni alól, és az arca ismét elpirult.

  – És az is, hogy kétszer égeti le magát valaki előtt?

  – Nos, velem nem, de másokkal biztosan… – válaszolta igazsághűen Zayn, aztán érezte, hogy ez nem épp a legmegfelelőbb válasz volt. – De miért baj, ha tudom, hogy tetszem neked? – kérdezte kíváncsian. Majdnem hozzátette, hogy a legtöbb meleggel így van ez, de aztán időben lakatott tett a szájára.

  – Őőő… mert nyilván nem állsz szóba egy ilyen balekkal – válaszolta Niall. A hangja szinte cincogás volt csupán.

  – Általában nem, de te valamiért kivétel vagy. Nagyon jól elbeszélgettünk délután – mondta halkan Zayn, mire Niall ismét felhúzta a szemét takaró anyagot, és kipislogott.

  – Ez mit jelent? – kérdezte félénken, mire Zayn magatehetetlenül elvigyorodott.

  – Én sem tudom… De az irodámban van egy heverő, ami valószínűleg kényelmesebb, mint ez a pad. Az sem királyi lakosztály, de azért ott kinyújtóztathatod magad.

  Niall szemei elkerekedtek, és hirtelen köpni nyelni nem tudott. Amikor Zayn a kezét is felé nyújtotta, hogy felsegítse, már azt sem tudta, hol van. Megfogta a nagy, meleg tenyeret, és engedte, hogy felhúzza, majd követte a félistent, aki egyenes háttal, enyhén ringó csípővel mutatta az utat. Nem mintha Niall bármit is látott volna a fekete nadrágban feszülő seggén kívül.

  – Itt is vagyunk! – nyitotta ki előtte az ajtót Zayn, majd egy mozdulattal betessékelte, és felkapcsolta a lámpát. Aztán végignézett Niallen, végül az íróasztalához lépett, felkapcsolta a kislámpát, és visszatérve leoltotta a neonokat. – Pihenj le! Fáj valamid? Hozzak egy fájdalomcsillapítót? – kérdezte olyan kedvesen, amitől Ni szája kiszáradt, mint a sivatag.

  – Nem, annyira nem… – dadogta, és odalépett a kis priccshez, ami puha párnákkal, hívogatóan állt a fal mellett.

  – Oké, akkor csak dőlj le egy kicsit.

  Niall fejében megfordult egy hihetetlen gondolat, hogy Zayn esetleg ki akar vele kezdeni, de a fiú egy sóhajjal később folytatta: – Vissza kell mennem dolgozni.

  – O…oké – nyökögte Ni, majd elfordult, mert az arca megint tűzbe borult, már a feltételezéstől is.

Hallotta, ahogy halkan csukódik az ajtó, ő pedig egy hatalmas szusszanással letérdelt a heverőre, majd lerugdosta a barna bakancsokat, és elterült az ágyon. A párnáknak isteni illatuk volt, tipikus jópasiszag, amit nem lehet összekeverni semmi mással.

– Calvin Klein – állapította meg Niall, és belefúrta az arcát. – Imádom!


.