All I Want For Christmas Is You 5. rész

5.

  Harry öt percenként nézte az órát, és kivételesen nem volt kedve játszani a gyerekekkel. Ma pont neki kellett hosszúznia, ami azt jelentette, hogy addig marad, amíg az utolsó gyerekért is megérkeznek a szülők. Ráadásul nem volt szerencséje, mert pont ma vették ráérősre a figurát. Már fél hét volt, de még mindig három rosszcsont rohangált fel-alá, és Mitch a sarokban rajzolgatott egyedül. Harry ismét az órájára nézett, és csalódottan állapította meg, hogy még csak három perc telt el.

  – Soha nem jutok ki innen… – morogta maga elé, mint egy életfogytos rab, aztán sóhajtva elvett egy vajas-mézes kenyeret, aminek már megszáradt a széle, mivel uzsonnára kapták a gyerekek.

  Amíg azt majszolta, felidézte a délután történteket, és még most is alig tudta elhinni, hogy kikezdett a Mikulással, sőt, egy kellemes orális adok-kapokba is belement vele, anélkül, hogy ismerné. Ennél hihetetlenebb dolog még soha nem történt vele, de valamiért nem érzett bűntudatot, csak ismét fellángoló szexuális vágyat és kínzó kíváncsiságot. Nagyon szerette volna megismerni Louis-t, látni a nagypocakos jelmez nélkül, és elbeszélgetni vele.

  Bár nem beszélték meg, hogy lesz folytatás, és Harry úgy elrohant, hogy nem is volt alkalmuk telefonszámot cserélni, de azért reménykedett benne, hogy a fiú nem csak egyszeri alkalomnak tekinti, és belemenne egy randiba.

  Alig várta, hogy végre elindulhasson hozzá.

***

  Liam végigment az áruházon, és a protokoll szerint ellenőrizte a dolgokat. Az épületet már kiürítették, a biztonsági őrök is átnézték a sorokat, nehogy valaki bent akarjon éjszakázni a hipermarketben. Volt már olyan, hogy a hatalmas plüssök közé rejtőzött el két srác, és éjjel bújtak csak elő. Randalíroztak, kuplerájt csináltak, és olyan mocskosul berúgtak, hogy mikor az éjjeli őrjárat rájuk talált, már a bútorosztályon aludtak egy franciaágyon. Az incidens után felszereltek mozgásérzékelőket és kamerákat, nem csak a bejárathoz, hanem a sorok fölé is, de azért senki nem szeretett volna hajnalban kikelni az ágyból, hogy bejöjjön jegyzőkönyvezni és reggelig papírmunkázni egy ilyen miatt.

  Amikor végzett, úgy döntött, beköszön Zaynnek, és megkérdezi, másnap hány órakor akarja kihirdetni a hónap dolgozóját, mert ezt elfelejtették megbeszélni. Ráérősen sétált át a gyéren megvilágított eladótéren, és halkan kopogott a főnöke ajtaján. Nem érkezett válasz, de ez amúgy is csak formalitás volt, és Liam szokásához híven benyitott. Először azt hitte, Zayn dőlt le egy kicsit, és magában átkozta, amiért ő megteheti. Ha Liam szunyálna munkaidőben, úgy dobná ki, mint a macskát szarni. Csakhogy az alvó épp felhorkantott, aztán átfordult a másik oldalára, amitől előrebukott a két agancs, ami a kapucnijára volt rávarrva, és Liam felismerte a szerencsétlen rénszarvast. Úgy elcsodálkozott, hogy a száját is eltátotta, aztán körülnézett, és összehúzta a szemöldökét.

  – Keresel valamit?! – szólalt meg mögötte Zayn mély hangja, teljesen lehalkítva, vészjóslóan. Liam már be is húzta a nyakát, pedig nem tett semmi rosszat.

  – Nem… vagyis de! Téged kerestelek – válaszolta elvékonyodó hangon. Zayn egy pillanatra lábujjhegyre állt, és belesett Liam válla fölött, aztán félrelökte, és halkan behúzta az ajtót. Payne ennél jobban nem eshetett volna ámulatba.

  – Csendesebben! Nem látod, hogy alszik? – kérdezte Zayn, és még a kilincset is lassan engedte fel.

  – Őőő… de… Épp kérdezni akartam, hogy mit keres az irodádban?

  – Megint összetörte magát, és szédelgett, úgyhogy felajánlottam, hogy dőljön le egy kicsit. Nem szeretném, ha agyrázkódása lenne, és utána kártérítést kellene fizetnünk, mert rosszul rögzítettük a kibaszott szánkót! – mondta Zayn, és Liam tarkóján felállt a szőr a gondolatra, hogy ezért is őt teszik majd felelőssé.

  – A szánkó tökéletesen volt rögzítve, de persze nem arra volt kitalálva, hogy valaki teljes testsúllyal a vezetéken lógjon…

  – Akkor a vezetéket nem rögzítettétek biztonságosan, ha csak úgy beleakadt a lába. Képzeld el, ha egy kisgyerekre zuhan rá. Nagyobb baj is lehetett volna…

  – Azt hiszem, ezt a csávót fel kellene venni… Ő biztosan mindent megtalálna, ami balesetveszélyes – csúszott ki Liam száján, és fel is kuncogott, de ahogy a főnökére nézett, rögtön a torkára fagyott a röhögés.

  – Nem olyan vicces, hogy szerencsétlent két baleset érte egy nap alatt, és mindkettő nálunk.

  – Ha itt lesznek karácsonyig, akkor nagy kihívással nézünk szembe – válaszolta bólogatva Liam.

  – Vagyis te! Mert ha még egyszer valami baja esik, esküszöm, kinyírlak! – mondta fenyegetően Malik, aztán az órájára nézett. – Mehetsz haza…

  – Csak azt akartam kérdezni – szedte össze magát Liam –, hogy holnap hánykor tartjuk az értekezletet?

  – Műszakváltáskor, ahogy máskor is – vágta rá unottan Zayn, majd elfordult, és már el is lépett tőle. – Jó éjszakát!

  – Neked is, főnök! – biccentett Payne, majd villámgyorsan lelépett, mielőtt a morózus pasas kitalál még valamit.

  Zayn halkan nyitott be, és óvatosan csukta be az ajtót. Nézte a békésen alvó Niallt, akinek kicsit csorgott a nyála, és az arcán olyan kis rózsaszín foltok voltak, mint a babáknak, amikor alszanak.

De kibaszott édes! – jegyezte meg magában Zayn, és közelebb settenkedett, hogy jobban lássa a félhomályban. Niall az oldalán feküdt, és a térdei közé szorította a kezeit. A homlokába lógott a két – kissé viharvert – agancs, amin Zayn önkéntelenül elmosolyodott. A puha plüssruhában olyan törékenynek és mégis izgatónak látta a szőkeséget, akinek hosszú, sűrű szempillái beárnyékolták az arcát. Zayn nem tudott rájönni, miért jön be neki, mert általában nem bukik a nyomikra, de ez a srác valamiért tényleg kivételes volt. Talán azért, mert annyira őszintének és vidámnak látszott, aki tisztában van azzal, mennyire béna, de ettől függetlenül helyén van a szíve. Zayn leereszkedett a fotelbe, egészen közel az ágyhoz, és előrehajolva nézte az álmában szinte gyermeki arcot, a puha, tejfehér bőrt, és a piros kis fület. Iszonyatosan szeretett volna odahajolni és végigcirógatni a szájával, aztán bebarangolni az egész arcát, míg végül eléri a száját, és kifulladásig csókolja.

  Malik összerezzent, mert Niall ismét felhorkantott, majd ezúttal a hátára gördült. Álmában hátralökte a kapucnit – mert az agancs pont az orrára lógott –, aztán megdörzsölte a fülét, amit elfeküdt, és jóízűen cuppogott egy picit, mielőtt ismét visszasüppedt a mély álomba. Zayn nézte az ajkait, ahogy lassan összetapadnak, majd szétválnak. A látvány és a hangok olyan merevedést idéztek elő, amin ő maga is meglepődött. Általában ennél sokkal többre van szükség ahhoz, hogy tettre kész legyen. A sok, pornóval eltöltött, magányos este kissé feltornázta az ingerküszöbét. Vagy legalábbis azt hitte… Eddig.

***

  James unottan lépett be a kocsmába, miközben mutatóujjával a pajeszába tapadt ragasztót kapargatta. Louis a pultban állt, és egy hatalmas, hófehér abrosszal a vállán poharakat törölgetett.   Korán volt még – már ami a kocsmai időszámítást illeti –, ezért csak két asztalnál ültek vendégek, és egy hazai bútordarabnak számító alkoholista bóbiskolt a pult végében.

  – Mizu? – kérdezte Louis, ahogy James felmászott a magas bárszékre.

  – Azt hittem, ez valami nyugdíjas meló, ahol csak üldögélni és mosolyogni kell. Senki nem mondta, hogy a kölyköket emelgetni kell, ők pedig rángatják a szakálladat és baromságokat kérdeznek. Teljesen leszívtak… – panaszkodott James.

  – Engem is! – válaszolta elgondolkodva Lou, de neki egészen más emlékek ugrottak be erről a szóról. – Apropó… – nézett sunyin a barátjára. – Nem keresett egy hosszú, göndör hajú srác?
  James maga elé vette a napi menüt felsoroló lapot és foghegyről válaszolt, amíg elmerült a tanulmányozásban.

  – De… Nem sokkal azután, hogy leléptél. Mondtam neki, hogy már elmentél…

  – Éééés? – kérdezte közel hajolva Louis. Nem tudta megállni, fél kézzel lehajtotta a menükártyát, hogy jobban lássa Cordent.

  – Mit és? – nézett fel rá James.

  – És megadtad a számomat? – idegeskedett Louis, de a barátja csak megrázta a fejét.

  – Nem kérte…

  – Bassza meg! – csapta le a borospoharat Louis, bár szíve szerint falhoz is vágta volna.

  – Mi van?! – húzta össze a szemöldökét James.

  – Niallnek sem volt annyi esze, hogy megmondja neki?

  – Ni elő sem került már. A cucca az öltözőben volt, de ő sehol. Lehúztam a kártyáját, hogy legalább az rendben legyen. Amilyen hülye, szerintem hazament jelmezben és lefeküdt.

  – Az lehet – sóhajtott Louis, és igyekezett legyőzni gyilkos ösztöneit. James semmiről nem tud, és ha Harry nem kérte a számát, akkor semmi oka nem volt, hogy rátukmálja.  Lou olyan csalódott volt, mint még sosem.

.