2015. március 17., kedd

XCIV. Fejezet



Nem tudom, hogy köszönjem meg, hogy valóra váltottátok az álmomat, és 100 feliratkozóm lett hirtelen... Nem tudhatjátok, ez mennyire jó érzés, de el kell mondanom, madarat lehetne velem fogatni.

Örömömben hoztam egy új részt soron kívül, és remélem, szeretni fogjátok.

Köszönöm a sok csodálatos kommentet is, bearanyoztátok a hétvégémet...

xxxBecca


Még mindig a tegnap esti vacsora járt a fejemben, ahogy a főútra kanyarodva besoroltam a tömött kocsisorba. Louisval egészen éjfélig beszélgettünk, miután teleettük magunkat. Istenien sikerült a hal, és a saláta is finom lett. Ittunk egy sört, és az új lemezről kezdtünk beszélgetni. Aztán arról, hogy a turné következő állomásai közül ki, melyiket várja vagy szereti jobban és miért, végül már mindenről folyékonyan csacsogtunk, mint régen. Nagyokat nevettünk, mert óhatatlanul előkerültek a vicces emlékek, és felemlegettük a ciki, vagy necces eseteket is. Fesztelen lett a hangulat, és sokszor azon vettem észre magam, hogy vagy Louis paskolta meg a kezem, vagy én csapkodtam az ő térdét a sajátom helyett.
Talán kétszer hallgattunk el hirtelen, mert olyan témára terelődött a szó, ahol nem lehetett volna kikerülni a kettőnk kapcsolatát érintő kérdéseket, de olyankor Louis általában egy poénnal ütötte el a dolgot – ahhoz nagyon ért –, én pedig hálás voltam érte. Kivételesen Alfons is úgy gondolta, az utolsó, nálam töltött órákban rajtam heverészik, ezért összegömbölyödött az ölemben, és még azt is eltűrte, hogy vakargassam a nyakát vagy a füle tövét. De azért ha túlzásba vittem, akkor hosszú körmeit a bőrömbe akasztva vette le magáról a kezemet.
Hozzám bezzeg nem olyan finoman nyúl, mint Louishoz. Mondjuk meg is nyúznám, ha Lou finom, érzékeny bőrét úgy karmolászná, mint az enyémet.
Mikor rájöttünk, hogy itt az ideje a búcsúnak, Louis kelletlenül szedelődzködni kezdett, a macska pedig, teljesen meglepő módon, nem akart beszállni a kosarába, úgyhogy tíz percig könyörögtünk neki, mire hajlandó volt nagy kegyesen bemasírozni, és végre becsukhattam mögötte az ajtót. Még onnan is olyan hatalmas, elkeseredett szemekkel nézett rám, hogy majdnem elbőgtem magam. Letérdeltem, és az ujjamat bedugtam a rácson, mire azonnal finoman rátette a mancsát.
– Semmi baj gyönyörűm, nemsokára találkozunk! – ígértem neki, mire Louis sóhaját hallottam a hátam mögül.
– Nem jó ez neki – mondta elkínzottan. – Igaziból itt van otthon, nem nálam. Ha téged nem zavar, hogy néha átjövök, és játszom vele egy kicsit, akkor nem cipelem állandóan át a városon. Megrökönyödve néztem rá. – Úgyis Mrs. Codricknál van, amíg nem vagyunk a városban, és itt nőtt fel, ezen a környéken. Ha te is szeretnéd, akkor lakjon nálad.
Nagyot sóhajtott, én pedig a könnyeimtől nem is láttam már. Habozás nélkül nyitottam ki a kisajtót, mire Alfi azonnal kiugrott, és dorombolva mászott fel a combomon, hogy kivételesen hozzám dörgölőzzön, mintha minden szót tisztán értett volna, és beleegyezne a mindkettőnk életét érintő döntésbe.
– Persze! Hogyne szeretném!? Imádom ezt a kis szajhát! – Hallottam, ahogy Louis rekedten felnevet. – És úgyis nemsoká ki fog gömbölyödni. Bele se férne a macskakosárba – mondtam, olyan hangsúllyal, mintha neheztelnék a macsekra, amiért felcsináltatta magát, de közben alig vártam, hogy kiscicákkal legyen tele a lakás.
– És mit fogsz kezdeni a rakat kismacskával, ha Alfons lebabázik? – kérdezte gyakorlatiasan Lou.
– Gondolom a baráti körben hamar lesz gazdájuk. De csak leinformálható helyre adom őket.
– Ahogy ismerlek, senki nem lesz elég jó, hogy befogadja Alfi egyik, szintén halálra kényeztetett utódját.
Most mindketten felnevettünk, mert tudtuk, van abban igazság, amit mond, nem is kevés.
Feltápászkodtam a földről, és lassan nyitottam ki előtte az ajtót, ő pedig szintén habozva lépett előre. Éreztem, ha most megpróbálnám, itt maradna, és velem töltené az éjszakát. Régen nem volt ilyen, hogy biztosan tudtam volna, velem szeretne lenni, de ez egyszer erőt vettem magamon, és meg se moccantam.
Louis még hezitált. Láttam rajta, hogy vajúdik, mi legyen a következő lépés, és magamban őrlődtem, mi lenne jobb: ha becsapná az ajtót (és értem nyúlna), vagy ha kisétálna rajta. Az agyam kerekedett felül, mert sejtettem, hogy a holnapi búcsút nem élném túl.
– Jó éjt! Köszönöm a kellemes estét.
Louis felkapta a fejét, zavarba jött és elvörösödött, mintha rajta kaptam volna valamin, de aztán ő is összeszedte magát. Hozzám lépett:– Én köszönöm. Nagyon jól éreztem magam. Legközelebb én főzök! – válaszolta, én pedig elmosolyodtam.
Bár annak idején imádtam, hogy a konyhában tevékenykedik, mára tudom, csak a szerencsén múlt, hogy túléltük a főzőtudományát.
Közvetlenül előttem ált, így nem is kellett lépnie, hogy hozzám hajoljon. Lábujjhegyre emelkedett, és megpuszilt. Legnagyobb meglepetésemre az ajka a számon cuppant, amit megrökönyödve viszonoztam, némi fáziskéséssel. Már a lépcsőn trappolt lefelé, mikor én még a kilincset markolva álltam az ajtóban.
Erre nem számítottam. De mégis hogyan kellett volna elbúcsúznia? – korholtam le magam. Évekig így köszöntetek el, most hogy nézett volna ki egy kézfogás? – magyaráztam magamnak. Mégis éreztem, ez most más volt…
Épp idáig jutottam a visszaemlékezésben, mikor rájöttem, hogy nem soroltam ki időben, és így elvétettem a kihajtót, ahol le kellett volna mennem a főútról. Bosszankodva léptem a gázra, de aztán mégis mosolyogva nyúltam a rádióhoz, hogy bekapcsoljam a zenét. Kivételesen nem valami nyüszítő lírára vágytam, hanem bekapcsoltam a Steel My Girlt.

Eltelt egy hét az ominózus vacsora óta, és napról napra éreztem a változást. Közben LA–be utaztam, majd két nappal később a fiúk is követtek. Louis egyre gyakrabban írt üzenetet, valami mondva csinált indokkal, vagy hívott fel, egy szintén jelentős kérdés miatt.
– Szerinted a Fireproof második verzéje jó két szólamban, vagy maradjon egyben, ahogy eredetileg kipróbáltuk? – hadarta köszönés nélkül, ahogy felvettem.
– Őőő… fogalmam sincs, Lou. Most így be sem ugrik, mit beszéltünk meg – válaszoltam zavarodottan, és próbáltam nem vigyorogni veszettül, mert aznap ez már a harmadik hívás volt.
– Mert Jul megint azzal idegesít fel, hogy Zayn nyávogjon rá valamit, de szerintem az új stílusunkba nem kellene annyi frazír – mondta megállíthatatlanul. Úgy tűnt, előre eltervezte, mit fog mondani, és zavarát leplezendő, most úgy akart csinálni, mintha ez kardinális kérdés lenne.
– Aha, szerintem is  – mondtam, de tudtam, tök mindegy mi a véleményem, úgyse mi döntjük el, és őszintén, nem is nagyon érdekelt. – Ahogy akarjátok, vagy ahogy akarod – tettem hozzá, és már egészen máshol járt az agyam. – Amúgy, mizu? – kérdeztem mellékesen.
– Semmi különös – mondta, és éreztem, hogy kivár.
– Mit csinálsz délután?  – böktem ki nagy nehezen. A vonal túlsó végén egy megkönnyebbült sóhaj.
– Semmit. Gondoltam nézek valami filmet, és lazulok. És te? – kérdezett vissza, és a hangja elvékonyodott. Izgul, állapítottam meg, és idióta kifejezés költözött az arcomra.
– Nincs kedved velem tartani? Van egy két cím, amit meg kell néznem.
Síri csend a telefonban, aztán újabb nagy sóhaj, ezúttal egy „szívesen” felkiáltással. Megbeszéltük, hogy érte megyek, aztán bontottam a vonalat.

– Mr. Styles, ez egy remek ajánlat – mondta a dögmelegben is zakót viselő, jólfésült Lortham, ahogy kinyitotta előttünk a cirádás kovácsoltvas rácsot.
– Nem igazán érdekel, hogy jó ajánlat, vagy sem – válaszoltam kimérten. – Szerelemből vásárolok! – tettem hozzá, amivel elértem, hogy a pasasnak verejték lepje el a homlokát a szemei előtt felsejlő, nagy összegű jutalék reményében.
– Értem, uram. Nos ez azt hiszem pontosan megfelel az ön igényeinek – tessékelt beljebb.
Louis követett minket, és becsukta az ajtót. Kíváncsian néztünk szét az impozáns hallban. Az emeletre egy hatalmas, szintén kovácsoltvas korláttal szegélyezett lépcső vezetett, és már onnan is láttuk, ahol álltunk, hogy az emeleten galéria fut körbe. Minden szép volt, de a legszebb, a velünk szemben álló, hatalmas üvegajtókon túl látszó tenger képe volt.
Gyorsan átvágtam a termen, és megálltam a legalább három és fél méteres üvegtábla előtt.
– Ez gyönyörű – szóltam, mikor Louis mellém lépett.
– Igen, de tudod, errefelé minden tengerparti villából ilyen a kilátás. Jobb lenne arra koncentrálni, hogy milyen az elosztása, és meg van-e benne minden, amire szükséged van.
– Soha nem lesz meg benne minden, amire szükségem van… – válaszoltam anélkül, hogy ránéztem volna, aztán a döbbenetét kihasználva elléptem mellette, és a hátunk mögött toporgó ingatlanügynökhöz fordultam. – Hány háló?
– Hét – jött a gyors válasz.
– Személyzeti épület?
– A telek végében.
– Medence?
– Itt kint, a teraszon – lépett az üvegajtóhoz, és rézkilincsénél fogva kitárta előttem.
– Konditerem? Ebédlő? Moziszoba? – kérdezte Louis a másik oldalamról.
– Csak az utóbbi nincs kialakítva, de van rá alkalmas helyiség.
– Felmehetek? – mutatott a lépcső felé Lou, és Lortham azonnal bólintott.
– Csak tessék, Mr. Tomlinson. Nyugodtan nézzen körül.
Louis kapva az alkalmon az emelet felé indult, én pedig, mintha egy láthatatlan zsinóron húzna, úgy indultam utána.
Ahogy felértünk a széles lépcsősoron, benyitottunk az ajtókon, és elcsodálkozva néztük az ízléstelen, divatjamúlt bútorokkal berendezett szobákat. A fürdők tágasak voltak, világosak, és szinte minden oldalról teraszok vették körül az épületet.
– 1980-ban ez lélegzetelállító lehetett – mondta Louis halkan, és begyalogolt az egyik, almazöld tapétával, és hófehér stukkókkal dekorált hálóba. – De most egy kicsit ósdinak, és rongyrázósnak tűnik.
– Igen, nekem se tetszik annyira – értettem egyet, ahogy kiléptem a terrakotta csempével burkolt teraszra.
– Ha már választani kell, inkább egy hetvenes években épült, de szépen felújított legyen. Megint az a divat, ami akkor volt.
Bólintottam, de hozzátettem:– Nem igazán érdekel a divat. Csak szerelem legyen első látásra. Azt már felismerem! – mondtam meggyőződéssel. Louis mély levegőt vett, de nem szólt semmit, csak állt, míg én faképnél hagytam, és elégedetten sétáltam le az emeletről.

Újabb etap kezdődik. Három hét, szinte egy örökkévalóság, amíg naponta máshol hajtjuk álomra a fejünket. Régen ez nem érdekelt, mert ahol Louis volt, nekem ott volt az otthonom. Most így visszatekintve, az, ami akkor zavart, most pont azt a biztonságérzetet adná meg, amire vágyom.
Fiatalon nem tudtuk, mennyit jelenthet, ha van valaki, akivel a világon bárhol jól érzed magad, csak azt éreztük, nagyobb térre, több szabadságra van szükségünk. Mára ezek a vágyak a semmibe vesztek, ahogy beletörődtünk a sorsukba, rájőve, hogy a hirtelen jött népszerűséggel együtt járó nehézségek közül a legkevesebb, hogy nem lehetünk állandóan együtt. Most már a heti két napnak is úgy örülnék, mint majom a farkának, és tudnám értékelni azt a keveset, ami jut. De mára elvesztettem, és csak reménykedhetek, hogy egyszer lesz még valaki, aki szeret.
Borongós gondolataimmal terhelten szálltam fel a gépre, ahová elsőként érkeztem, és elfoglaltam az ablak melletti ülést. Kibújtam a csizmámból, magam alá húztam a lábamat, és elővettem a könyvemet. Mostanában falom a könyveket. Rájöttem, ez az egyetlen dolog, ami teljesen ki tud kapcsolni. Hiába nézek filmet, attól még az agyam kattoghat a hülyeségeimen, de ha egy könyv magába szippant, akkor egy másik világba nyerek bebocsájtást, ahol azonosulhatok egy szereplővel, vagy akár az összessel, és amíg be nem csukom, addig ott maradhatok. Szinte epekedve vártam az alkalmat, hogy elmerülhessek valamelyik univerzumban, amit magamnak teremtek.
Arra eszméltem, hogy Niall hófehér fogai vigyorognak rám, közvetlen közelről, ahogy a vállamat megszorítva felém hajol.
– Hazz, cimbi! Mizu? – kérdezte vidáman, amitől nekem is jó kedvem lett hirtelen.
– Ni! – ugrottam fel, és öleltem magamhoz. – Az ég világon semmi, és én ennek is örülök.
– Azt elhiszem.
– De jó barna vagy – dicsértem meg, mert hófehér bőre enyhe, pirosas árnyalatot kapott, és ahogy fel volt tűrve a pólója, a karja – bármilyen hihetetlen – még fehérebb volt.
– Szívass csak – nevetett fel –, igenis lebarnultam odaát.
Niall mostanában annyira összemelegedett a 5SOS-os srácokkal, hogy szinte minden szabadidejét az ötödik kontinensen tölti. Irigy vagyok rá, amiért ilyen jó barátokra lelt, és egy helyre, ahol boldog lehet.
– Igen, határozottan – bólogattam, és még egyszer meglapogattam a hátát. Épp ekkor lépett a gépbe lehajtott fejjel Zayn. A haja már neki is jól megnőtt, a szeme alá lógott, ahogy lefelé nézett. Mikor kiegyenesedett, egy hihetetlenül szexi mozdulattal túrt a hajába, és féloldalas vigyorra húzta a száját.
– Hali! – köszönt ránk, majd odalépett, hogy kezet fogjunk, és összeüssük a vállunkat.
– Mizu, haver? – kérdezte Niall, mire Zayn, meglepő módon, azonnal mesélni kezdett.
– Basszus, a párkapcsolat sem fenékig tejfel gyerekek, ezt már be kell, hogy lássam – biccentett felém, mintha azt akarta volna jelezni, hogy igazam volt ezzel kapcsolatban. Bólintottam, hogy vettem a lapot, sajnálkozóan felhúztam az alsó ajkamat, és az államat ráncoltam. – Tegnap este, bealudtam a tévé előtt, és mire felébredtem, Perrie sikoltozva ugrált körülöttem, hogy kiskutyát akar, de azonnal.
Niall, és én is hangosan felnevettünk.
– És milyet? – kérdeztem, mire szikrákat szóró, csokibarna szemeivel rám nézett.
– Nem lesz kutyánk! Sosem vagyunk otthon, és én nem fogok azért felkelni, hogy levigyem a kis dögöt, mikor végre alhatok.
Felhúztam mindkét szemöldököm, és majdnem csípőből rávágtam, hogy ha Perrie akarja, akkor nektek elefántotok is lesz, barátom, de aztán okosan lenyeltem a dolgot, és csak kíváncsian néztem rá. – Majd kiheveri, és elmúlik – mondta. Éreztem rajta, hogy jól összeveszhettek a dolgon.
– Ha nem veszel neki egy kutyát, akkor gyerekért fog nyúzni – szólalt meg Niall, mire mindketten úgy néztünk rá, mintha egy marslakó lenne. – Ha egy nő kutyát akar, akkor már érzi a késztetést, hogy gondoskodjon valakiről. Jobban jársz a kutyával. Ha nem kapja meg, akkor pár hónap múlva elkezdi könnybe lábadó szemekkel nézni a kisbabákat.
Komolyan nem tudtam mikor lett ilyen bölcs, de teljesen ledöbbentem. Zayn is kereste a szavakat.
– Gondolod? – kérdezte nagy sokára, és ismét meglepődtem, hogy ennyire ad Niall szavaira.
– Szerintem vegyél neki egy zsebebet, és akkor csend lesz. Ha nem bírod, becsukod egy fiókba – röhögött Ni, és már láttam is a rosszfiús kinézetű, eszméletlen helyes Zayn Malikot, ahogy egy rózsaszín strasszos, habos kis kabátkába öltöztetett, tenyérnyi szőrcsomóval a hóna alatt jelenik meg valahol. Sírni tudtam volna a képtől.
– Rá kell gyújtanom! – közölte a sokkos szépfiú, és lerohant a lépcsőn, minket faképnél hagyva. Hangosan felnevettünk, és lepacsiztunk Niallel, aztán lepakolt velem szemben, és elővette a memóriakártyát. Lehajtotta az asztallapot, és elkezdte kirakni őket. Imádjuk ezt játszani, bármennyire gyerekes.

– Sziasztok! – köszönt ránk Liam, aki akkor lépett a gépbe, mikor az első partit elvesztettem.
– Szia, apu! – néztem fel rá. – Ni már megint csal! – árulkodtam. – Tuti, hogy megjegyezte a lapokat, mikor lerakta őket! – vádoltam meg, de csak viccből.
– Játsszatok rendesen! – szólt ránk Liam, mintha tényleg a gyerekei lennénk, és ezen mindhárman elröhögtük magunkat. Feltápászkodtunk, és megöleltük. – Mi baja van Zaynnek? – kérdezte, ahogy a baseball sapkáját levéve összeborzolta a haját.
– Vagy kutya, vagy gyerek – sommáztam a beszélgetésünket, amiből nem tudom miért, de ennyit szűrtem le.
– Azt a mindenit. Hát ez komoly… – töprengett el Liam, és a szakállát sercegtette, majd elindult kifelé, hogy lelki támaszt nyújtson, az azóta legalább harmadik szál cigijét pöfékelő Maliknak.
– Na, most még őt is rászabadítottad. Lehet, hogy összeroppan – nyögött fel Ni, majd kipukkadt belőle a röhögés. – És nem is csaltam, csak béna vagy! Vagy annyi agysejted halt már el, hogy nem tudsz koncentrálni.
– Szerintem segíthetünk, hogy egyformák legyenek az esélyek – mondtam elgondolkozva, majd egy hirtelen mozdulattal felcsaptam az asztalt, mit sem törődve a földre hulló kártyákkal, rávetettem magam a szőkeségre, és megpróbáltam megcsípni a fejbőrét, miközben a karom hajlatába fogtam a fejét.
Azonnal reagált, az oldalamat kezdte csikizni, mert tudja, hogy az a gyenge pontom, a másik kezével pedig, ami alám szorult, belecsípett a seggembe, de akkorát, hogy tuti be fog lilulni.
– Mi van itt? – kérdezte Louis, mikor belépett a gépbe, és értetlenül nézte, ahogy épp a földre zuhanunk, miközben egyre nagyobb beleéléssel küzdünk, a nem is tudom miért.
– Harry írtja az agysejtjeimet – nyöszörgött alólam Niall, és közben újra a combomon matatott.
– Neked nincs olyan – szögezte le Lou, mire vigyorogva ránéztem, és egyetértően bólogattam.
– Csak azért kapsz ki, mert egy szemtelen kis mocsok vagy! – morogtam, miközben két ujjamat megcsavartam a fele búbján, amivel elég fájdalmas nyögést csikartam ki belőle. Niall tiszta erőből megfeszítette magát, ezzel pillanatnyi előnyre téve szert, és lenyúlva, megint akkorát csípett a seggembe, hogy felvinnyogtam.
– Te kis rohadék! – kiabáltam rá, és épp ki akartam csavarni a karját, mikor megéreztem egy kezet, ahogy erőteljesen megmarkolja a bicepszemet, és a fülemhez hajolva halkan azt mondja: – Elég!
Lemerevedtem attól, amilyen határozottan szólt a hangja, és ahogy felnéztem, a szemében is ugyanezt a sziklaszilárd akaratot láttam. Abba is hagytam a hülyéskedést, és Niall is lefagyott egy pillanat alatt. Félve nézett először Loura, majd rám.
 Ni feje mellé támaszkodtam, majd feltápászkodtam, amiben Louis is segített, aztán krákogtam egyet, és rendbe szedtem a ruháimat. Niall is felpattant, beletúrt a hajába, amúgy tök feleslegesen, mert olyan, mintha drótból lenne. (Akkor se tudnám összekócolni, ha egy órán át próbálkoznék.) Mindketten lopva néztünk Louisra, aki mérgesen méregetett bennünket.
– Csak ökörködtünk, Lou... – szabadkozott Niall, én pedig elgondolkoztam, miért érzi úgy, hogy mentegetőznie kell. Egyikünk sem tartozik elszámolással. De Louis megértően bólintott, az állát biggyesztve, majd mikor leültünk és felszedtük a kártyákat a földről, mellém zuttyant, keresztbe tette a lábát, és elővette a fülesét. Mintha mi sem történt volna, bekapcsolta a zenét, mi pedig, mint két jógyerek, csendben rendezgettük a lapokat. Felszállás után, mikor már kicsatolhattuk az öveket, Louis elfészkelődött, és pár perc alatt bealudt, hátával az oldalamnak dőlve, karba font kezekkel. Niall többször is ránézett, de csak akkor szólalt meg halkan, mikor már tisztán hallottunk Lou egyenletes légvételeit, és a szája is elnyílt.
– Ez mi volt? Olyan féltékeny, mint régen – suttogta Ni, én pedig csak megrántottam a vállam, jelezve, hogy fogalmam sincs róla. Niall fürkészte az arcomat, aztán szélesen elmosolyodott, és felmutatta a hüvelykujját. Nem tudtam elfojtani a reakciómat, ami azonnal elterült az arcomon, egy széles, győzedelmes vigyor képében.

.

29 megjegyzés:

  1. Úú de szeretnék minden reggel így ébredni! :) Kinyitom a csipám, feljövök és tádááá új rész! *-* Imádtam minden egyes betűjét, de komolyan. Annyira jó, hogy Harry és Louis kezdenek megint közel kerülni egymáshoz. És az, hogy Louis megengedte hogy a kis szőrpamacs maradjon... Bár gyanítom ebben azért önös érdekek is voltak, hiszen így vak oka feljárni Harryhez. :P Az búcsúzkodásnál konkrétan pacává olvadtam, szerintem még most sem szedtem teljesen össze magam. :D Imádom, hogy Louis kis hülyeségekkel hívogatja Harryt, tisztára olyan mint egy tinilány. :D A közös házszemle meg... jaj. <3 Érzem, hogy nemsokára megtörik a jég. Imádtam a fiúk közös jelenetét is, a nagy Zayn Malik beparázik egy kiskutyától. :D Niall még mindig kedvenc nálam, és Liam is pont olyan, mint amilyennek valójában képzelem. A féltékeny Louis meg a végén.. Mikor mondta Harrynek hogy "Elég!" rendesen kirázott a hideg. :P
    ,,– Ez mi volt? Olyan féltékeny, mint régen – suttogta Ni, én pedig csak megrántottam a vállam, jelezve, hogy fogalmam sincs róla."-- DEHOGYNINCS! :D Nagyon helyes, legyes is olyan, mint régen. Érzem, hogy a babáim nemsokára visszatérnek egymáshoz. Úristen de várom. :D Fantasztikus rész volt megint. :P Köszönöm az élményt. Puszi: Jen <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jen!

      Ez a komment igazán szívmelengető, és annyira kedves, hogy nem is tudok rá mit válaszolni.
      Örülök, hogy szeretted, és igen, itt volt már az ideje, hogy visszakapjunk valamit a régi hangulatból... csak most egy picit változik a felállás :P:P
      De hát minden, és mindenki változik, ahogy a fiúk is...
      Azért remélem a továbbiakat is szeretni fogjátok.

      sok puszi

      Törlés
  2. Sziiia Drága Becca *-*
    Erre ébredni egy suli mentes napon a legcsodálatosabb..megint vigyorgok és nem tudom letörölni a vigyort a képemről...A vacsora awh awh
    Alfiiii imádom imádom azt a macskát!

    "Louisval egészen éjfélig beszélgettünk, miután teleettük magunkat. Istenien sikerült a hal, és a saláta is finom lett. Ittunk egy sört, és az új lemezről kezdtünk beszélgetni. Aztán arról, hogy a turné következő állomásai közül ki, melyiket várja vagy szereti jobban és miért, végül már mindenről folyékonyan csacsogtunk, mint régen. Nagyokat nevettünk, mert óhatatlanul előkerültek a vicces emlékek, és felemlegettük a ciki, vagy necces eseteket is. Fesztelen lett a hangulat, és sokszor azon vettem észre magam, hogy vagy Louis paskolta meg a kezem, vagy én csapkodtam az ő térdét a sajátom helyett. "-Ez kell nekem,én szárnyalok a boldogdágtól,már most látszik mennyire hiányzott..vigyorom szűntelen, szerintem ha valaki meglát, azt hiszi, hogy hülye vagyok, de nem baj ..."Louis paskolta meg a kezem, vagy én csapkodtam az ő térdét a sajátom helyett"-TE JÓ ÉG..MÁRIÁM

    "Kivételesen Alfons is úgy gondolta, az utolsó, nálam töltött órákban rajtam heverészik, ezért összegömbölyödött az ölemben, és még azt is eltűrte, hogy vakargassam a nyakát vagy a füle tövét. De azért ha túlzásba vittem, akkor hosszú körmeit a bőrömbe akasztva vette le magáról a kezemet.
    Hozzám bezzeg nem olyan finoman nyúl, mint Louishoz. Mondjuk meg is nyúznám, ha Lou finom, érzékeny bőrét úgy karmolászná, mint az enyémet. "-ezen ha lehetséges még jobban elvigyorodtam ♥♥♥ Louis finom,érzékeny bőrét ahhh belehalok na igen Harry nem HAVER!!!

    "– Semmi baj gyönyörűm, nemsokára találkozunk! – ígértem neki, mire Louis sóhaját hallottam a hátam mögül.
    – Nem jó ez neki – mondta elkínzottan"-Tényleg Lou komolyan? De neked sem!!

    "– Igaziból itt van otthon, nem nálam. Ha téged nem zavar, hogy néha átjövök, és játszom vele egy kicsit, akkor nem cipelem állandóan át a városon."-Meg igazából te is ott vagy otthon, vagy éppen az új házban *-*

    "Habozás nélkül nyitottam ki a kisajtót, mire Alfi azonnal kiugrott, és dorombolva mászott fel a combomon, hogy kivételesen hozzám dörgölőzzön, mintha minden szót tisztán értett volna, és beleegyezne a mindkettőnk életét érintő döntésbe. "- Annyira édes,hogy ehhez már az összekapargatás kevés menten végem!! :3 ☺

    "– Persze! Hogyne szeretném!? Imádom ezt a kis szajhát! – Hallottam, ahogy Louis rekedten felnevet"- Én is imádom ezt a kis szajhát, IMÁDOM♥ számomra ő is egy főszereplő


    "– És mit fogsz kezdeni a rakat kismacskával, ha Alfons lebabázik? – kérdezte gyakorlatiasan Lou.
    – Gondolom a baráti körben hamar lesz gazdájuk. De csak leinformálható helyre adom őket.
    – Ahogy ismerlek, senki nem lesz elég jó, hogy befogadja Alfi egyik, szintén halálra kényeztetett utódját.
    Most mindketten felnevettünk, mert tudtuk, van abban igazság, amit mond, nem is kevés. "-Na akkor Harry és Louis és Alfi + rengeteg kiscica a lakás közepén a legédesebb látvány lenne♥ Hogyne lenne ahh,hiszen ismer,mindenkinél jobban!

    "Éreztem, ha most megpróbálnám, itt maradna, és velem töltené az éjszakát. Régen nem volt ilyen, hogy biztosan tudtam volna, velem szeretne lenni, de ez egyszer erőt vettem magamon, és meg se moccantam."-Miért sóhajtozok itt hangosan? VELED SZERETNE LENNI,MINDIG A NAP MINDEN EGYES PILLANATÁBAN! csak "bolondozok Lou-val"-(Jay szavaival élve ) megverem őket, kínlódnak mindketten, de egyik sem mondja ki...



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Láttam rajta, hogy vajúdik, mi legyen a következő lépés, és magamban őrlődtem, mi lenne jobb: ha becsapná az ajtót (és értem nyúlna), vagy ha kisétálna rajta. "- Na melyik lett volna jobb? Én sem tudom,mert ez így tökéletes volt, de az is az lett volna Hmm :)

      "– Jó éjt! Köszönöm a kellemes estét.
      Louis felkapta a fejét, zavarba jött és elvörösödött, mintha rajta kaptam volna valamin, de aztán ő is összeszedte magát. Hozzám lépett:– Én köszönöm. Nagyon jól éreztem magam. Legközelebb én főzök! – válaszolta, én pedig elmosolyodtam"-KOPORSÓT VALAKI!!!! VÉGEM!! Legközlebb ő főz ÚRISTEN♥ *-----------*

      "Közvetlenül előttem ált, így nem is kellett lépnie, hogy hozzám hajoljon. Lábujjhegyre emelkedett, és megpuszilt. Legnagyobb meglepetésemre az ajka a számon cuppant, amit megrökönyödve viszonoztam, némi fáziskéséssel."-APRÓ PUSZI DE ITT VAN és nem élem túl a további történéseket, ez olyan,mintha egy évszázad telt volna el az utolsó ilyen momentum óta és hihetetlen,hogy egy ilyen kis "semmiség" ennyire ki tud készíteni REMEGEK!

      "Louis egyre gyakrabban írt üzenetet, valami mondva csinált indokkal, vagy hívott fel, egy szintén jelentős kérdés miatt.
      – Szerinted a Fireproof második verzéje jó két szólamban, vagy maradjon egyben, ahogy eredetileg kipróbáltuk? – hadarta köszönés nélkül, ahogy felvettem.
      – Őőő… fogalmam sincs, Lou. Most így be sem ugrik, mit beszéltünk meg – válaszoltam zavarodottan, és próbáltam nem vigyorogni veszettül, mert aznap ez már a harmadik hívás volt."-iGEN Harry ez egy nagyon jelentős kérdés volt, ezt muszáj volt Louisnak éppen tőled megkérdezni..Louis a szerelmes tini szerepben a gyeném imádom (túl sok fétisem van, ez így nem jó)

      "– Nincs kedved velem tartani? Van egy két cím, amit meg kell néznem.
      Síri csend a telefonban, aztán újabb nagy sóhaj, ezúttal egy „szívesen” felkiáltással. Megbeszéltük, hogy érte megyek, aztán bontottam a vonalat. "-úristen most mi lesz ez még a valóság vagy már a paradicsomban járok...JÓ ÉDES ISTENEM!!

      "– Nem igazán érdekel, hogy jó ajánlat, vagy sem – válaszoltam kimérten. – Szerelemből vásárolok! "-Szerelemből a szerelmeddel Thumbs Up ♥

      "– Ez gyönyörű – szóltam, mikor Louis mellém lépett.
      – Igen, de tudod, errefelé minden tengerparti villából ilyen a kilátás. Jobb lenne arra koncentrálni, hogy milyen az elosztása, és meg van-e benne minden, amire szükséged van.
      – Soha nem lesz meg benne minden, amire szükségem van…"- ez a pillanat,amikor ott állnak az üvegajtó mögött és bámulják a tengert!!GYILKOS!! És akkor ismételten zokogok, egy mondat képes elvenni minden eddigi életerőm és Újra végem..

      "– Hét – jött a gyors válasz.
      – Személyzeti épület?
      – A telek végében.
      – Medence?
      – Itt kint, a teraszon – lépett az üvegajtóhoz, és rézkilincsénél fogva kitárta előttem.
      – Konditerem? Ebédlő? Moziszoba? – kérdezte Louis a másik oldalamról.
      – Csak az utóbbi nincs kialakítva, de van rá alkalmas helyiség.
      – Felmehetek? – mutatott a lépcső felé Lou, és Lortham azonnal bólintott.
      – Csak tessék, Mr. Tomlinson."-Louis is kérdezett én nem birom ezt a házvásárlást vagy mi ez... ez annyira ütni tud,mint a smut, a gyerek+kisállatok vagy az esküvő....kikészítesz

      "Louis kapva az alkalmon az emelet felé indult, én pedig, mintha egy láthatatlan zsinóron húzna, úgy indultam utána. "-Ismételten egy mondat és a padlón vagyok Félrepötyögöm a betűket,annyira remeg a kezem..






      Törlés
  3. "– Ha már választani kell, inkább egy hetvenes években épült, de szépen felújított legyen. Megint az a divat, ami akkor volt.
    Bólintottam, de hozzátettem:– Nem igazán érdekel a divat. Csak szerelem legyen első látásra. Azt már felismerem! – mondtam meggyőződéssel. Louis mély levegőt vett, de nem szólt semmit, csak állt, míg én faképnél hagytam, és elégedetten sétáltam le az emeletről. "-persze kínozzátok csak egymást,mert legyetek büszkék és várjátok,amíg a másik lép ahh "-Nem igazán érdekel a divat. Csak szerelem legyen első látásra. Azt már felismerem!"-megremegett a gyomrom erre a kijeletésre ♥ !!KO!!

    "Most már a heti két napnak is úgy örülnék, mint majom a farkának, és tudnám értékelni azt a keveset, ami jut. De mára elvesztettem, és csak reménykedhetek, hogy egyszer lesz még valaki, aki szeret."-Harold!! Most akarsz szemüveget vagy később? VALAKI? Érdekes nekem valami Lewis rémlik vagy Loueeh ahh nem is tudom azt hiszem Toplinson... Igen elveszetted baszd meg (elnézést csak ilyenkor muszáj káromkodnom,megrontottatok) , de visszaszerzed vagy majd ő téged,mert nagyon nagyon nem tudok egymás nélkül létezni sem nemhogy élni.

    "Rájöttem, ez az egyetlen dolog, ami teljesen ki tud kapcsolni. Hiába nézek filmet, attól még az agyam kattoghat a hülyeségeimen, de ha egy könyv magába szippant, akkor egy másik világba nyerek bebocsájtást, ahol azonosulhatok egy szereplővel, vagy akár az összessel, és amíg be nem csukom, addig ott maradhatok. Szinte epekedve vártam az alkalmat, hogy elmerülhessek valamelyik univerzumban, amit magamnak teremtek. "- SAME csak épp nekem az X-re kell rányomni,ha kiakarok lépni az univerzumból *__*

    "Felhúztam mindkét szemöldököm, és majdnem csípőből rávágtam, hogy ha Perrie akarja, akkor nektek elefántotok is lesz, barátom, de aztán okosan lenyeltem a dolgot, és csak kíváncsian néztem rá."-egyetértek Harryvel, ne mondj ellent egy olyan nőnek,mint Perrie,mert ha nem lehet kutya lesz más sokkal éberebb és nem csak levinni kell,amitől még úgysem alszol...Szóval Zayn sok sikert! :D

    "– Ha nem veszel neki egy kutyát, akkor gyerekért fog nyúzni – szólalt meg Niall, mire mindketten úgy néztünk rá, mintha egy marslakó lenne. – Ha egy nő kutyát akar, akkor már érzi a késztetést, hogy gondoskodjon valakiről. Jobban jársz a kutyával. Ha nem kapja meg, akkor pár hónap múlva elkezdi könnybe lábadó szemekkel nézni a kisbabákat."-Bármennyire is próbáltam nem Harryre gondolni, akkor is ő volt előttem a "Congratulation to your child"-jai ♥

    "– Szerintem vegyél neki egy zsebebet, és akkor csend lesz. Ha nem bírod, becsukod egy fiókba – röhögött Ni, és már láttam is a rosszfiús kinézetű, eszméletlen helyes Zayn Malikot, ahogy egy rózsaszín strasszos, habos kis kabátkába öltöztetett, tenyérnyi szőrcsomóval a hóna alatt jelenik meg valahol. Sírni tudtam volna a képtől. "-AWH AWH AWH *__* xdd :D azért az kemény lenne, de édes! :D

    "– Szia, apu! – néztem fel rá. – Ni már megint csal! – árulkodtam. – Tuti, hogy megjegyezte a lapokat, mikor lerakta őket! – vádoltam meg, de csak viccből.
    – Játsszatok rendesen! – szólt ránk Liam, mintha tényleg a gyerekei lennénk, és ezen mindhárman elröhögtük magunkat."-Liam Daddy Direction de kis édes és ohm nem kezdek bele a perverz gondolataimba inkább :D


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "– Vagy kutya, vagy gyerek – sommáztam a beszélgetésünket, amiből nem tudom miért, de ennyit szűrtem le.
      – Azt a mindenit. Hát ez komoly… – töprengett el Liam, és a szakállát sercegtette, majd elindult kifelé, hogy lelki támaszt nyújtson, az azóta legalább harmadik szál cigijét pöfékelő Maliknak.
      – Na, most még őt is rászabadítottad. Lehet, hogy összeroppan – nyögött fel Ni, majd kipukkadt belőle a röhögés."-Szegény Zayn!! :D :D :D Imádom ha cigizel, de ne annyi sokat egyszerre! "

      "– És nem is csaltam, csak béna vagy! Vagy annyi agysejted halt már el, hogy nem tudsz koncentrálni.
      – Szerintem segíthetünk, hogy egyformák legyenek az esélyek – mondtam elgondolkozva, majd egy hirtelen mozdulattal felcsaptam az asztalt, mit sem törődve a földre hulló kártyákkal, rávetettem magam a szőkeségre, és megpróbáltam megcsípni a fejbőrét, miközben a karom hajlatába fogtam a fejét."--Én itt olyannyira megijedtem,hogy Úristen ne rémissz meg kérlek,mert elpatkolok itt idő előtt!! Az asztalra csak egy valakit csaphat fel az asztalra és az LOUIS! És ne csináljatok ilyet,mert Lou mindjárt megjelenki a semmiből és akkor megnézhetitek magatokat!

      "– Mi van itt? – kérdezte Louis, mikor belépett a gépbe, és értetlenül nézte, ahogy épp a földre zuhanunk, miközben egyre nagyobb beleéléssel küzdünk, a nem is tudom miért. "- ENNYI MOST VÉGETEK VAN :p :D

      "– Te kis rohadék! – kiabáltam rá, és épp ki akartam csavarni a karját, mikor megéreztem egy kezet, ahogy erőteljesen megmarkolja a bicepszemet, és a fülemhez hajolva halkan azt mondja: – Elég!"-MONDTAM!!! SZERINTEM szép lassan kezdjetek el hátrálni

      "Lemerevedtem attól, amilyen határozottan szólt a hangja, és ahogy felnéztem, a szemében is ugyanezt a sziklaszilárd akaratot láttam."-IMÁDOM A Féltékeny Lou-t az az arc beleégett a retinámba *_*

      "– Ez mi volt? Olyan féltékeny, mint régen – suttogta Ni, én pedig csak megrántottam a vállam, jelezve, hogy fogalmam sincs róla. Niall fürkészte az arcomat, aztán szélesen elmosolyodott, és felmutatta a hüvelykujját. Nem tudtam elfojtani a reakciómat, ami azonnal elterült az arcomon, egy széles, győzedelmes vigyor képében."- És akkor vigyorogjunk egész nap,mint akinek valami súlyos próblémája van...Szóval Az Istenit imádtam neharagudj,hogy ilyen hossúra sikeredett, de az egészet ide kellett volna másolnom, mert minden egyes része leírhatatlanul csodálatos és mindegyiket imádom!!! ♥♥♥ BELEHALTAM ♥♥♥ olyan érzésem volt tegnap este,hogy ha ma felelek valami csodálatos fog várni, na és meg is történt! Imádlak!♥♥♥♥ Tényleg bocsánat,ogy ennyire hosszú lett, de nem tudtam leállni :(
      FENOMENÁLIS VAGY! Köszönöm az élményt!

      Nagyon,nagyon várom a kövit *___* ♥

      Törlés
    2. óóó...micsoda megtiszteltetés, hogy én is ilyen kimerítő, elemző kommentet kapok, mint amilyenekre eddig irigy voltam silvernél:))

      köszönöm, te kis Tünemény, nagyon jól esett.
      Imádom visszaolvasni, hogy nektek melyik rész, és miért tetszett.

      Hálásan köszönöm, és úgy mindent...hogy vagy nekünk ;)

      Imádlak, és ölellek.

      Törlés
  4. Azt hiszem mostantol a kedvenc szavam a "soron kivuli resz" lesz omg *o*
    Gratula a 100 feliratkozohooz,bar sztem totalisan megerdemelnel meg egy nullat utanna<3
    Naszoval nemtudom mennyire lehet maximalisan vigyorogni de azt a hatart mar sztem tulleptem es abbahagyni sem tudom szoval egesz nap nezheti mindenki ahogy idiotan vigyorgok:)))))
    Csillamponisoooduuunk:3
    Imadtam
    Annyira tetszik hogy ahogy lassan lassan szetszedted a kapcsolatukat most a melypontrol olyan szepen epited kis reszenkent felfele es ezt imadom:3 utalom amikor szenvedek pl egy konyvon 300oldalt es aztan csak ugy 5felmondatbol meggondoljak magukat es megis megint osszejonnel szoval koszonom hogx szepen lassan osszerakod a szivecskemet:)
    Louis elegge buszke vagyok rad mert erzem azt a valtozast,nagyon is es ebbol remelem csak jo dolog sulhet ki:3 annyira aranyos h feltekeny es keresi Hazz tarsosagat *o*
    Harry a megszolalasaidon mint az elso latasra szerelmes vagy a minden ugysem lesz itt amit akarokkal megolsz imadlak de kepes vagy roppantani meg egyet a szivemen:D es neked annyit uzenek baba hogy maradj aranyos es visszakapod Lout ne felj:3 max elraboljuk es a pincebe lesz amig meg nem gondolja magat:3
    Harry teged mindenki szeret ne butaskodj:(<3
    Zaynieeee vegyel nekem is kutyaaaaat *o*
    Louist meg jobban imadom ha feltekeny, istenem az a sok gif es kep amin ugx nez ki mintha ott kepes lenne barkit megolni csak a pillantasaval is mert Harryhez er vagy csak ra nezett:3 imadom:3
    most olvadozom...olyan edesek*o*
    Teljesen levettel a labamrol:D❤
    Pusziii
    ~Zsófi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudod, mennyire telibe találtad a gyenge pontomat... mindig tehetetlen dühvel tölt el, mikor több részes szenvedés után hirtelen vége minden rossznak. Persze nem az összeveszünk-kibékülünk szitukra gondolok, hanem arra, mikor mély lelki válság után egyetlen részben összeborulnak, mint kocsma előtt a biciklik.
      Én úgy hiszem, mikor mindkét félnek vannak sérelmei, és úgy érzi a másik a hibás, akkor azt utólag sem lehet csak úgy, a szőnyeg alá seperni.
      Igyekszem, úgy alakítani a történetet, ahogy a valóságban is el tudom képzelni, hogy két ember, aki szereti egymást, lassan újra értékelni a másikban azt, amit szeret, és igyekszik felülemelkedni a problémákon...
      remélem sikerül. Majd írd meg, valóban elérem-e amit szeretnék .

      Igen, féltékeny Louis a személyes kedvenc... órákig tudom nézegetni azokat a videókat, gif-eket.

      <3<3

      Törlés
  5. mostantol csak soronkivuli reszeket hozhatsz....ez a resz uristen...olyan volt egy picit mint regen...megmelengette es osszeforrasztotta a szivemet...az egyik kedvencem lett..gyerekek gyorsan ossze kell szedni meg 100 embert h Becca megint soron kivuli reszt hozzon....annyira aranyosak voltak tenyleg mint regen...nagyon jo volt olvasni tisztara megnyugodtam tole...borzalmas napom volt szoval ez a resz huhuhuhuuu....tokeletes idozites...Lou feltekeny..kesz vagyok annyira vartam mar erre...a csillamponik mar elindultak a megmentesunkre...elnem tudod kepzelni mennyire hianyzott mar a boldogsag...csodalatos vagy <3
    puszi: Dori :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oké...csak soronkívüli részek...de akkor a sima részeket kihagyjam?? :DD

      Amúgy ez sem volt igazán soronkívüli, csak egy nappal előbb tettem ki, mint egyébként. Tudod, ebben kiszámíthatatlan vagyok.
      De azért nagyjából a heti két rész mindig érkezik, hisz azért tartunk egy év alatt a közel 100. folytatásnál.
      Nem szeretem, ha túl sokat kell várni, és gondolom Ti sem. Ezért mindig igyekszem, hogy itt legyen, mikorra hiányozna.

      A csillámpóniknak épül a karám, és van egy csillámfaszlámám, úgyhogy neki is kell hely... hamarosan szükség lesz rá.
      Épp báláztatom a szivárványt, hogy legyen mit ennetek :))

      Nekem is hiányzott már a boldogság, remélem nem fogtok hányni tőle...

      Imádlak.

      Törlés
  6. Nemrég iratkoztam fel,és még nem kommonteltem,de úgy érzem itt az ideje :)
    Kezdem azzal,hogy eszméletlen jól írsz.Ez a kedvenc Larry-s blogom.Sőt,nemcsak kedvenc Larry-s,hanem összességében a kedvenc blogom is azt hiszem :D
    Komolyan nem találkoztam még ehhez hasonlóan jó irománnyal ilyen szinten.Nem véletlenül valamelyik kortárs író vagy álnéven?:D
    Nagyon kerek és aprólékos a történet.Miután rábukkantam,2 nap alatt végigolvastam az összes fejezetet.Le se lehetett vakarni a telómról:)
    Annyira magávalragadó és annyira ...nincsenek szavak.A jó az nem kifejezés.Mondhatni tökéletes!
    Ez a rész is profi lett.Csak jöjjenek már újra össze!Jó,nem siettetlek,úgyis az a jó,ahogyan te írod.:D
    Hamar a következő részt,már most tűkön ülök,mi lesz még itt?Elvonási tüneteim lesznek :D
    Üdv:egy nagyon lelkes olvasó :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Nagyon lelkes Olvasó!

      Ha egy keresztnevet írsz, nekem az is tökéletesen megfelel, csak azért, mert én mániákusan ragaszkodom az Olvasóimhoz, és néha névsorolvasást is tartok:))

      Hálásan köszönöm a dicsérő szavakat, ha hiszed, ha nem, mai napig hihetetlenek és felfoghatatlanok, a tiédhez hasonló vélemények. Ezt nem lehet megszokni, és soha nem elég... Mint egy festő, aki minden új képét félve tárja a közönség elé, mert nem érzi elég jónak, akkor sem, ha kritikusok, és műértők dicsérik naphosszat a munkáit.

      Hozom hamar a kövit, amúgy is én vagyok, aki alig várja, hogy kitehessen egy új részt. Az az álmom, hogy más dolgom se legyen, csak írni, és naponta kitenni nektek... de ez nem az a világ:( Ettől függetlenül az álmok makacs dolgok. Talán egyszer valóra válnak...

      Ha nem, akkor megelégszem egy Larry coming outtal is :P:P

      Ha unatkozol, olvasd el a Stockholmot, és Tanítvány fejlécéből elérhető Just kinda happened-öt, meg a Stay strongot. Szeretem őket.

      Puszillak.

      Törlés
  7. ( azértis ezzel a profillal fogok komizni, ha már megcsináltam CSAKIS miattad!!!!!)
    Életeeem!!!! * vigyorog mint egy idióta * Csináltam neked sook sok finom kekszecskét!!! <3 ANNYIRA SZERETLEK! vééégre!!! <3 Imádom!! Minden egyes mondatát...ha a "gyereken" már nem megy a hiszti, az már nagyon jót jelent! A végén beköltöznek egy hatalmas tengerprarti villába Alfival :") Ahhhj és, hogy Lou újra féltékeny...IMÁDLAK!! A napi három telefonálás eltervezett szöveggel volt a kedvencem ...(bevallom egy picit ismerős is :P ) és Niall...hát én megzabálom!! Hogy tudja már, hogy mivel lehet kiugrasztani a nyuszit a bokorból...egy kis fenékcsípkedés, egy kis combtapi, és hopp már nincsenek meg a heréi :D
    Bár titkon végig reménykedtem abban, hogy valamikor Ziall lesz, de bele kell törődnöm, hogy az csak a Stockholm syndrom- ban jár ez a kivátság (igen tudom, hogy lesz benne Ziall ne tagadd, tudom hogy lesz!!!!!!) amúgy örülök Zerrie boldogságának...tényleg. És várom már a kiskutyust...vagy a babát ;)
    A vége volt a leggyönyörűbb! Harryvel együtt vigyorodtam el, és tisztán éreztem az oldalamnak nyomódó puha tincseket.. Aztán felébredtem az álomvilágból, elhessegettem a csípőmnek dörgölőző puha Alfonsomat, lehajtottam a laptopomat és rányújtottam a nyelvem az ágyammal szemben lévő Niall poszteremre... Olvasás után általában fél óráig Harrynek képzelem magam, annyira beleolvadok ebbe az egészbe...:") Szeretlek! Nagyon !!
    csókol : nejed <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fincsi a keksz, de legközelebb inkább csokitortát kérek, az jobban hizlal :P

      itt nem lesz Ziall, bocsi... nem tudom a valóságról alkotott képembe beleszőni sehogy sem.

      De ígérem, az SS-ben kárpótollak!!

      ez a mondat pedig bearanyozta a napomat:
      és Niall...hát én megzabálom!! Hogy tudja már, hogy mivel lehet kiugrasztani a nyuszit a bokorból...egy kis fenékcsípkedés, egy kis combtapi, és hopp már nincsenek meg a heréi :D

      ezen szakadok, még most is

      <3<3

      Törlés
  8. Imádtam ezeket a fejezeteket! :D Harry a cicával író édes volt, alig várom, hogy megszülessenek a kiscicák! <3 Az elszólásain meg mindig hatalmasakat vigyorogtam. Harry most nagyon ügyes, látszik ahogy Louis szépen lassan rájön mit veszített. Meg végre bocsánatot kért, na ezt is alig vártam már! :D Egyébként rájöttem, hogy most kifejezetten örülök, hogy csak Harry szemszögét olvashatjuk mert így tök izgi, hogy mindig találgathatok vajon mit miért csinál Louis. :) Nagyon aranyos volt, ahogy Zayn tiltakozott a kutyus ellen, aztán meg Niall, hogy leszerelte már! :D Niallt meg imádom ahogy Harry mellett áll, a kedvenc jelenetem a Harryvel való hülyülése volt. :D :D Ott konkrétan szakadtam ahogy elképzeltem a jelenetet. Louis meg féltékeny!!! Juhú ! Hajrá Harry csak így tovább! :D ( még ha nem is agy tervezte :D ) Puszi Lia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy valaki értékeli, hogy itt nincs két szemszög...
      Igen, nekem ebben a sztoriban az az élvezet, hogy a másik álláspontot mindig nektek kell kitalálni, gyakorolni a beleérző képességeteket, hogy rájöjjetek, mit gondolhat a másik fiú...
      Louis féltékeny, ez úgy látszik, mindenki gyenge pontja ( az enyém is..mondjuk én harryt is szeretem, mikor villámlik a szeme:P)

      ölellek <3

      Törlés
  9. Uhhh olvadok, nem tudok értelmesen beszélni most. Alfi végre hazatalált és most már csak a másik apukájának kellene valahogy ugyanezt elérnie. Annyira boldog volt az egész rész és én ennek annyira de annyira örülök hogy az elmondhatatlan :D De a legjobb az egészbe, hogy Lou és Harry tud normálisan beszélni egymással és majdnem teljesen fesztelenül élvezik egymás társaságát. Az a kis huncutság Zayn ellen nagyon bejött, kutya vagy gyerek, hát én szakadok :D És az a Narry jelenet a végén, ahogy hülyültek egymással megmelengette a pici szívemet, jó lenne élőben is sok ilyet látni. A fénypont viszont a féltékenység volt, csak így tovább Harry, lehet hogy megvan Lou gyenge pontja. :D
    Csodálatos rész volt megint és külön öröm, hogy lassan a boldogság felé evickélnek, legalábbis remélhetőleg.
    Puszi: Dalma xx
    Ui.: szeretném már azt a puncis sellőt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)

      Puncis sellő...rajta vagyok az ügyön ;) Csak türelem,,,, még egy kicsi (vagy sok) türelem... nem lehet elkapkodni a dolgokat.

      Igen, a féltékenységgel mindig lehet operálni, főként akkor , ha a célszemély még szeret,,, akkor általában beválik. És mint tudjuk, Louis elég birtokló típus ( hála az égnek, mert imádom érte!)

      Zayn szarban van ( és most nem a mai valóságos gondokra célzok), mert ha Perrie kutyát akar, akkor ott lesz is. az biztos)

      Puszillak.

      Törlés
  10. Ááá.... megorulok most új részt. Gyerünk!
    Hogy lehet ilyen cseszett jól írni??? Bem igaz. Én most csak álmodom ezt a blogit.
    Ha ezen a héten hozol részt elhiszem hogy igazi a blog és én happy forevr leszek.Siess akovi résszel.
    Puszi: Lótusz99

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy nem értem a félelmedet, hisz mindig hozok új részt, pár napon belül, így semmi ok arra, hogy izgulj ! ;)
      De ha ettől érzed valóságosnak a blogot, akkor pláne remek, mert ezt nem lesz nehéz teljesítenem.

      Ölellek, és mindent köszönök: Becca

      Törlés
  11. Helóóóbelóóóóó, megjöttem!:))

    Mikor először olvastam a részt eléggé depresszív hangulatban voltam, és végig bőgtem. Most megpróbálom újra, nyugodtabb lelki világgal elolvasni;))Na meg persze felvidítani az én imádott példaképem:)

    Ittunk egy sört, és az új lemezről kezdtünk beszélgetni. ----Imádom, ha tesztoszteron szag van!:DDD

    Fesztelen lett a hangulat, és sokszor azon vettem észre magam, hogy vagy Louis paskolta meg a kezem, vagy én csapkodtam az ő térdét a sajátom helyett. ---Imádom. Apró momentumok....tudod szinte érezem, amit érezhetnek. Újra azt az izgalmat, ami az elején volt...újra azt a sok jelentőségteljes kis apróságot...fáj a szívem. Nem nem nem nem...vidámság van!!

    Hozzám bezzeg nem olyan finoman nyúl, mint Louishoz. Mondjuk meg is nyúznám, ha Lou finom, érzékeny bőrét úgy karmolászná, mint az enyémet. ----Rma-lama-ding-dong...https://www.youtube.com/watch?v=dI7wMWM9IqQ
    Erre futkozik a kis láma a szivárványon!!:))) Kinn a nyelve és totál boldog:))))A körülmények pedig cukormázasak:))

    Letérdeltem, és az ujjamat bedugtam a rácson, mire azonnal finoman rátette a mancsát. ----Na jó ettől kiakadt a cukiságmérőm!!Awhhhhh, úgy elképzeltem jajj. Naggyyyon lámás rész ez!!!*_*

    – Semmi baj gyönyörűm, nemsokára találkozunk! – ígértem neki, mire Louis sóhaját hallottam a hátam mögül. ---Louis mindent magára vesz?:DDDDTudom, hogy ezt most nem azért írtad de jól jött ki:))))

    Habozás nélkül nyitottam ki a kisajtót, mire Alfi azonnal kiugrott, és dorombolva mászott fel a combomon, hogy kivételesen hozzám dörgölőzzön, mintha minden szót tisztán értett volna, és beleegyezne a mindkettőnk életét érintő döntésbe. ---elolvadok...ez annyira cuki jelent, hogy beleremegek és folyik a könnyem megint. Szerintem érzelmileg instabil vagyok...van egy ilyen sanda gyanúm.

    Éreztem, ha most megpróbálnám, itt maradna, és velem töltené az éjszakát. Régen nem volt ilyen, hogy biztosan tudtam volna, velem szeretne lenni, de ez egyszer erőt vettem magamon, és meg se moccantam. ---Na ezektől a mondatoktól kezdek zokogni. Nem győzöm kifejezni, hogy mennyire érezni azt, hogy felnőttek. Nem tudom, hogy azért zokogok e mert gyűlölöm a változást, és utálom a hétköznapi gondokat, a felnőtt élet nehézségeit, vagy azért, ahogy ezt leírod, mert az csodálatos. És megint megint megint sikerült elvesznem a gondolataim labirintusában....

    Láttam rajta, hogy vajúdik, mi legyen a következő lépés, és magamban őrlődtem, mi lenne jobb: ha becsapná az ajtót (és értem nyúlna), vagy ha kisétálna rajta. Az agyam kerekedett felül, mert sejtettem, hogy a holnapi búcsút nem élném túl. ---Megnyugodtam....megnyugodtam mert Harry már nem olyan mint az a bizonyos lány.:) Megríkattál:) Annyira akrom őket újra együtt, hogy már szinte fáj....<3

    Louis felkapta a fejét, zavarba jött és elvörösödött, mintha rajta kaptam volna valamin...------megeszem<3 Pirul!!! pirul, mint egy kisiskolás<3333Igen!!Úgy vártam, ezeket a részeket...ezek az apró kis momentek...jajj.




    VálaszTörlés
  12. Lábujjhegyre emelkedett, és megpuszilt. Legnagyobb meglepetésemre az ajka a számon cuppant, amit megrökönyödve viszonoztam, némi fáziskéséssel. ---Na jó itt lefolytam a székről. Lámácska cukorbeteg lett, gumimacik pattognak a szivárványon, csiripelnek a disney-madarak, csillámló pónik suhannak át az égen rózsaszín tűzijátékok alatt.....ez asszem egy másfajta orgazmus, mint amit eddig éreztem, de legalább annyira csodás!!!<33333

    "Kivételesen nem valami nyüszítő lírára vágytam, hanem bekapcsoltam a Steel My Girlt. "---Én is. Mosolygok és érezem a várakozás izgalmát...az újat, ami mégsem annyira új, a levegő is melegebb és a nap is szebben süt....köszönöm Becca!!

    Louis egyre gyakrabban írt üzenetet, valami mondva csinált indokkal, vagy hívott fel, egy szintén jelentős kérdés miatt. ----:)))))) Louis amúgy annyira tipikusan pasi itt, hogy csak na....:))))

    – Semmit. Gondoltam nézek valami filmet, és lazulok. És te? – kérdezett vissza, és a hangja elvékonyodott. Izgul, állapítottam meg, és idióta kifejezés költözött az arcomra. ----Beledöglök, annyira cukik. Fészkalódok a székemen és ugrándozok, mint egy kis hülyeXD

    Minden szép volt, de a legszebb, a velünk szemben álló, hatalmas üvegajtókon túl látszó tenger képe volt. ---látom magam előtt....:))

    – Igen, de tudod, errefelé minden tengerparti villából ilyen a kilátás. Jobb lenne arra koncentrálni, hogy milyen az elosztása, és meg van-e benne minden, amire szükséged van.
    – Soha nem lesz meg benne minden, amire szükségem van… – válaszoltam anélkül, hogy ránéztem volna, aztán a döbbenetét kihasználva elléptem mellette, és a hátunk mögött toporgó ingatlanügynökhöz fordultam. ----Meghalok érted?? Nem tudom mit írjak még de ez a rész ez maga a tavasz:) De komolyan. Még a fák is rügyezni kezdtek tőle...én meg olyan szentimentálissá váltam, hogy szerintem elveszem feleségül saját magam.

    1980-ban ez lélegzetelállító lehetett – mondta Louis halkan, és begyalogolt az egyik, almazöld tapétával, és hófehér stukkókkal dekorált hálóba. --Almazöld és fehér?:D Az sosem volt lenyűgözőXDXD

    – Ha már választani kell, inkább egy hetvenes években épült, de szépen felújított legyen. Megint az a divat, ami akkor volt. ----Kifejezetten boldog vagyok, mert végre bele tudok kötni valamibe:D De nem teszem, ez a rész túl csodás;)))

    – Nem igazán érdekel a divat. Csak szerelem legyen első látásra. Azt már felismerem! ----KO. Annyira szívettépő<3

    VálaszTörlés
  13. "Fiatalon nem tudtuk, mennyit jelenthet, ha van valaki, akivel a világon bárhol jól érzed magad, csak azt éreztük, nagyobb térre, több szabadságra van szükségünk. Mára ezek a vágyak a semmibe vesztek, ahogy beletörődtünk a sorsukba, rájőve, hogy a hirtelen jött népszerűséggel együtt járó nehézségek közül a legkevesebb, hogy nem lehetünk állandóan együtt. "---Ugye ide nem kell semmit írjak? Nem bírnám ki ha meg kéne szólaljak.

    . Épp ekkor lépett a gépbe lehajtott fejjel Zayn. A haja már neki is jól megnőtt, a szeme alá lógott, ahogy lefelé nézett. Mikor kiegyenesedett, egy hihetetlenül szexi mozdulattal túrt a hajába, és féloldalas vigyorra húzta a száját. -Silver meg elárasztotta vízzel a Góbi sivatagot, arra déltájékon.

    – Nem lesz kutyánk! Sosem vagyunk otthon, és én nem fogok azért felkelni, hogy levigyem a kis dögöt, mikor végre alhatok. ---Khm....otthon vagyok? vagy ez egy másik ablak? Deja Vu-m van. Még Zayn hangját se a sajátján hallom.:P

    – Ha nem veszel neki egy kutyát, akkor gyerekért fog nyúzni ---Ne általánosíts drága barátom!:D

    Ha egy nő kutyát akar, akkor már érzi a késztetést, hogy gondoskodjon valakiről. Jobban jársz a kutyával. Ha nem kapja meg, akkor pár hónap múlva elkezdi könnybe lábadó szemekkel nézni a kisbabákat. ----Tedd fel a kezed, ha most jöttél rá, hogy pasi vagy! *Silver jelen*

    és már láttam is a rosszfiús kinézetű, eszméletlen helyes Zayn Malikot, ahogy egy rózsaszín strasszos, habos kis kabátkába öltöztetett, tenyérnyi szőrcsomóval a hóna alatt jelenik meg valahol. Sírni tudtam volna a képtől. --Én csak a mondat elejét fogtam fel aztán elsötétült a világ. Történt azóta valami? meddig voltam eszméletlen?

    – Szia, apu! – néztem fel rá. – Ni már megint csal! – árulkodtam. ---Ezen besírtam:DDD

    – Játsszatok rendesen! – szólt ránk Liam. --Imádom!!!<3:DD

    – Na, most még őt is rászabadítottad. Lehet, hogy összeroppan – nyögött fel Ni, majd kipukkadt belőle a röhögés. ---Imádom, ahogy szurkálod Liamet:DD Gonosz vagy!!:DDD

    – Ez mi volt? Olyan féltékeny, mint régen – suttogta Ni, én pedig csak megrántottam a vállam, jelezve, hogy fogalmam sincs róla. Niall fürkészte az arcomat, aztán szélesen elmosolyodott, és felmutatta a hüvelykujját. Nem tudtam elfojtani a reakciómat, ami azonnal elterült az arcomon, egy széles, győzedelmes vigyor képében.
    ----Én is mosolygok:) Ma már szerintem így is marad, ha visszagondolok erre:)))

    Köszönöm az élményt, az érzelmi hullámvasutat, és az új élményeket! köszönöm, hogy behoztad a tavaszt a napjaimba!:)

    Ma nem mondok mást, mert kifogytam.
    A Fekete vitorlák című filmből idéznék csupán, érteni fogod, emnnyi jelentőséggel is bír:
    "Senki sem hisz úgy ebben az ügyben, mint mi. De tudod, mit mondanak, ha majd sikerrel járunk? Hogy elkerülhetetlen volt."

    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsi lámám!

      Kész az új karámod, lassan benövi a szivárvány, hogy mire kedved támad legelészni, csak nyargalhass fel-alá...

      örülök, hogy érzed a változást, amire annyit vártunk, és hogy szereted is.
      Igen... valamikor az elején volt ilyesmi a hangulat... talán , attól függetlenül, hogy közben felnőttek, valamit vissza tudunk csempészni abból a korszakból.

      Liamot nem is szúrkálom igazán, szerintem abszolút szerethető maradt a karaktere. A fiúk hülyéskedése is inkább kedveskedés volt csupán ;)

      és a végén az idézet... könnyeket csalt a szemembe.Váljon valóra, csak ennyi a vágyam.
      "Senki sem hisz úgy ebben az ügyben, mint mi. De tudod, mit mondanak, ha majd sikerrel járunk? Hogy elkerülhetetlen volt."

      És tényleg.. <3<3

      Törlés
  14. Louis azonnal fejezdbe ezt a viselkedest, különben hozzá kötlek Harry-hez! Bar azt még élvezné is a kis huncut szóval inkább csak végre béküljön ki Hazza-val mert a szívem szakad meg értük!
    Imádlak Becca, ezer puszi és ölelés a legnagyobb rajongódtól ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi a baj Louis viselkedésével?? :O:O

      Most nem kell, hogy szíved szakadjon, hisz ez egy kifejezetten vidám rész volt (vagy legalábbis én annak írtam:O:O)

      azért örülök, hogy még olvasod, bár lassan megszokom, hogy belőled mindig mást vált ki, mint az átlagból.

      imádlak.

      Törlés
  15. Végre rávettem magam a kritika írásra(és mostantól rendszeresen fogok majd). Először is, azzal kezdeném, hogy elképesztő írónő vagy és megfogom venni a tanítvány amint kiadod:) DE a legjobb és a kedvencem az akkor is a More Than This marad <3 Imádom, ahogy átadod a fiúk jellemét, és valós történésekre alapozol! Mostanában szinte minden nap nézem, hogy raksz-e ki új részt. Egy mániákussá tettél:D Az egész történet meg minden..nincs is rá jó szó:D
    Kb 2 hónapja találtam rá a blogodra (blogjaidra), remélem nem haragszol nagyon, hogy még csak most írtam:) Nem érzem magam olyan jó kritikaírónak:D de azért mostantól probálkozom:)
    És csak így tovább, mert nagyon szeretünk téged és a történeted is<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ígéret szép szó...:P:P

      Köszönöm a dicséretet, és remélem hamarosan kezedbe foghatod a könyvet (én is alig várom már, elhiheted...)
      De az örök kedvenc nekem is a MTF, ami kezdeti gyerekbetegségein átesve elvezetett hozzátok, majd a későbbi hullámvölgyet túlélve, talán ismét örömöt okoz majd nektek, Olvasóknak is.
      Nem kell feltétlenül kritikát írnod, elég ha pár mondatot írsz arról mi tetszett az adott részben, vagy épp ellenkezőleg, mi az, ami éppen nem nyerte el a tetszésedet.

      Köszönöm a kedvességed, hidd el, én imádlak benneteket.

      Törlés