XCVI. Fejezet

Sziasztok!

Hálásan köszönöm a sok, csodálatos kommentet, amit írtatok az előző részhez, és hihetetlenül boldog vagyok, hogy ennyire szerettétek.

Hoztam az új részt a hétvégére, remélem ez is tetszeni fog... Ha igen, írjátok meg, lécci, mert kíváncsi vagyok, ez az irányvonal kinek hogy jön be.

Puszi, és kellemes pihenést!

xxxBecca

( Szándékosan nem kommentálom a mostani eseményeket! Mindenkinek kitartást ezekben a nehéz napokban!! <3<3)

Másnap azt se tudtam hol vagyok. Hajnalban nyomott el az álom, miután teljesen felzaklatott, hogy Louis úgy nyúlt hozzám, mintha egy törékeny kis nebáncsvirág lennék, aki még teljesen tapasztalatlan. Sokkal jobban felizgatott, mint hittem volna, így még órákkal a búcsúnk után is éberen feküdtem a hűvös lepedőn, és már magasan járt a nap, mikor elnyomott az álom.
Délután négykor ébredtem, Niall hangos kopogására, és kiabálására.
– Hazz! Ébresztő, lassan átalszod a napot. Beteg vagy? – Nagy nehezen kitámolyogtam az ajtóig, és kinyitottam, mire az arca elé kapta a kezét. – Az isten szerelmére. Tudom, hogy büszke vagy a szerszámodra, de bazmeg, muszáj a reggeli merevedéseddel szembetalálkoznom, délután négykor, anyaszült meztelenül? – A hangja dühös volt, és még a nyaka is elvörösödött. Én is elszégyelltem magam, ahogy lenézve megláttam ágaskodó farkamat. Csak most döbbentem rá, hogy azóta állhat a farkam, mióta hajnalban (minden önuralmamat felhasználva) nem elégítettem ki magam, hacsak nem tartott egy kis szünetet, amíg aludtam. De nem hiszem, mert a heréimből kiinduló fájdalom csak akkor szokott fellépni, ha órákig kell kibírniuk, hogy feszülnek. Elfordultam, gyorsan visszasiettem a hálóba, és magamra húztam egy fekete alsót.
– Most se sokkal jobb! – állapította meg Ni, ahogy a teraszra léptem, ő pedig végignézett rajtam.
– Oké, cimbi, jelen pillanatban ennyit tudok tenni. Ne nézd a farkam, hátha akkor könnyebb. – Niall felhorkant, és én már megbántam, hogy ilyen csúnyán beszóltam neki. – Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Kicsit feszült vagyok.
– Mitől? – kérdezte azonnal, és szokásához híven fel sem vette az előző, durva sértésemet.
– Az éjjel itt volt Lou – válaszoltam, de itt elakadtam. Nem is tudtam, hogy mondjam el, ami történt. Niall szemei kikerekedtek, pedig amúgy is nagyok, és a szája is elnyílt.
– És? Lefeküdtetek? – kérdezte, mire elvörösödtem. Esküszöm, lassan átmegyek valami idióta lányregényben szereplő, tizennégy éves tinibe.
– Nem. Végül nem.
– Na, ez az a válasz, amitől falnak megyek! – állapította meg Ni.
– Hát én is, basszus! – szögeztem le.
– Most sem lett sokkal jobb – röhögött a szöszi, mire nagyot sóhajtottam, összefogtam a hajam, az asztalon heverő hajgumival becopfoztam, és lerogytam egy székre. Niall belépett a lakosztályba, a szobaszerviztől rendelt egy kanna kávét, majd visszajött, és leült velem szemben.
– Akkor fussunk neki még egyszer. Louis itt volt, majdnem az ágyban kötöttetek ki, de végül mégsem. Így van?
– Aha – nyögtem ki nagy nehezen. A kezeimet nézegettem, mintha lenne rajtuk valami érdekes.
– És miért? – kérdezte lényegre törően, én pedig éreztem, ahogy összemegyek ültömben.
– Mert Harry, az az idióta, azt mondta, nem tudná kezelni.
– Értem. Már egyes szám harmadik személyben beszélsz magadról. Fel kellene hívjunk egy szakembert.
Felpillantottam rá, és láttam a kék szemeket, a feje tetején összeráncolt szemöldököket, és a beharapott szájat, de jobban aggasztott a sarkában bujkáló mosoly.
– Most kiröhögsz? – kérdeztem félve.
– Lószart! – kiáltotta azonnal. – Ennél jobbat nem is tehettél volna.
– Tessék? – emeltem fel a fejem összezavarodva.
– Hazz, basszus. Te nem udvaroltál kamaszkorod óta, és úgy látszik, mindent elfelejtettél, amit valaha zsigerből tudtál.
– És mi lenne az?
– Hogy egy pasinak legjobban az kell, amit nem kap meg könnyen. – Összehúztam a szemöldököm, mert nem értettem az összefüggést.
– Ni, mi együtt éltünk évekig, és időtlen idők óta szerelmesek voltunk egymásba. Itt nincs olyan, amit ne kapott volna még meg. – Hirtelen eszembe jutott, hogy végül maga alá is gyűrt, addig oltogatott a dologgal, és hogy az utóbbi időben már általában én voltam a passzív fél, hacsak nem arra vágyott, hogy keményen csapjam a falhoz. Ismét megfeszült az alsóm a rám törő emlékképektől. Így aztán megkértem Niallt, hogy engedje be a pincért.
– Nem mondod, hogy még mindig nem vagy szalonképes? – nézett rám sokatmondóan, miközben megrángatta a szemöldökét.
– Ekkora darab nehezen áll fel, és nehezen lankad le – ütöttem el egy poénnal, amin készségesen felnevetett, és az ajtóhoz sétált.
Épp a kávénkat kortyolgatva merültünk a gondolatainkba, mikor ismét kopogás hallatszott bentről.
– Kértél még valamit? – kérdeztem tőle.
– Én nem – ingatta a fejét.
– Ki az? – kiabáltam, és füleltem, hogy halljam a választ.
– Louis vagyok.
Mindketten lemerevedtünk Niallel, én mindkét értelemben, mert a fejemben még mindig zajlott a vetítés. Most viszont nem küldhettem a szöszit, hogy az én ajtómon engedje be az exemet, mert nekem áll a cerkám. Ennél kellemetlenebb nem is lehetett volna.
– Nyitom! – kiáltottam, és berohantam a fürdőbe, magamra kapni egy köntöst.
Mikor végre kitártam az ajtót, Louis kérdő tekintettel nézett rám, gondolom a késedelem miatt, én pedig zavarba jöttem.
– Gyere be! – biccentettem a fejemmel, mire belépett, és körülnézett. Mikor meglátta a teraszon üldögélő Niallt, összehúzta a szemöldökét, és végignézett rajtam. Önkéntelenül összehúztam a köntösömet.
– Épp zuhanyozni indultam. Ni most keltett fel.
– Most? – kérdezte, és elővette a telefont a farzsebéből, hogy megnézze, mennyi az idő. – Átaludtad a napot?
– Aha. Nehezen jött álom a szememre – mondtam elgyötörten, és ránéztem, mire végre elmosolyodott.
– Akkor zuhanyozz le nyugodtan. Csak meg akartam kérdezni, nincs-e kedved velem ebédelni.
– Őőő…dehogynem – vágtam rá gyorsan, ahogy sikerült felfognom, hogy épp randira hív. – Egy fél óra, és kész vagyok. Meg kell borotválkoznom.
– Tegnap borotválkoztál – mondta, én pedig elvigyorodtam.
– Igen, Lou, de most már naponta kell. Huszonegy leszek – halkult el a hangom, mert ez úgy hangzott, mintha fel akarnék vágni. Ismét elmosolyodott, és felnyúlva megcirógatta az arcomat.
– Tényleg. Gyorsan szalad az idő.
Ismét lefagytam, pusztán az érintésétől. De neki ez nem volt elég. Lábujjhegyre állt, egy puszit nyomott a szám sarkába, ügyelve rá, hogy ne csók legyen, de eléggé félreérthető ahhoz, hogy ne is egy baráti puszi, aztán kilépett az ajtón, zsebre vágta a kezeit, amitől kerek seggén megfeszült a nadrág (és ezt ő is tudta nagyon jól), aztán a válla fölött visszanézve rám kacsintott, majd elindult lefelé a lépcsőn.
Úgy tántorogtam ki a teraszra, mint az őszi légy.
– Na, mi van? – kérdezte Niall, aki a másik székre felpakolt lábakkal, félmeztelenül napozott.
– Elhívott ebédelni – mondtam hitetlenkedve.
– Mondtam… – bólogatott mindentudón.
– Mit mondtál? – kérdeztem vissza értetlenül.
– Hogy csak jobban begerjed, mert nem hagytad magad. – Ránéztem, és nem hittem a fülemnek. Basszus, Niall lassan átmegy párkapcsolati szakemberbe. – És Harry, most igent mondott? – kérdezte vigyorogva, mire én is elröhögtem magam.
– Igen, Harry most igent mondott… Csak kurvára be van szarva – tettem hozzá őszintén.
Niall levette a lábait a székről, és előredőlt.
– Ne parázz rá! Viselkedj természetesen, és ne engedd magad ágyba cipelni!
– Értettem, anyu! – válaszoltam, és majd megszakadtam a röhögéstől.

Miután Pete visszafuvarozott bennünket a szállodába, és én felmentem a szobámba, hogy átöltözzek a koncertre, még mindig azon agyaltam, mi történt tulajdonképpen:
Elmentünk egy étterembe, aminek a hátsó különtermében meg volt terítve két személyre, és finomakat ettünk, miközben jól elbeszélgettünk. Louis sziporkázott, végig mosolygott, és vagy tízszer ért a kezemhez, különböző ürüggyel, de mindig csak futólag, látszólag mellékesen. Mikor végeztünk, kifelé jövet finoman végigsimított a derekamon, ahogy beszálltam az autóba, amitől tokától-bokáig libabőr lepett el, majd egész úton kifelé bámult az ablakon, mintha ott sem lennék. Az őrületbe kerget, annyi szent. Az ajtómig kísért, egy halvány, szájra adott csókkal búcsúzott el, anélkül, hogy el akarta volna mélyíteni. Engem meg majd megevett a penész. Az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot.
Felhívtam Niallt, aki úgy kérdezett ki, mintha vallatáson lennék; hümmögve hallgatta a válaszaimat, majd végül azt mondta: – Oké, Harry, szerintem jól csináltad. A lényeg, hogy te ne kezdeményezz. Most ő a fiú, és te vagy, akinek udvarol. Fordult a kocka! Hagyd, hogy férfi lehessen melletted.
– Ez menni fog, mivel pont úgy érzem magam, mint egy tinilány az első randija után.
– Remek! – kiáltott a vonalba Ni, én pedig elrántottam a telefont a fülemtől.
– Ne ordíts! Tudod, milyen mély, és bántó lett a hangod? – kérdeztem felháborodva.
– Bocs. Ha izgatott vagyok, mindig óbégatok – halkította le a hangját, mire megint elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hogy kölyökkora óta így van.
– Szóval akkor szerinted most udvarol nekem? – kérdeztem, mert megerősítésre vágytam.
– Hát, más nem nagyon magyarázná a viselkedését – állapította meg Niall. – De ne igyunk előre a medve bőrére. Meglátjuk, mit lép ezután. A lényeg, hogy légy állhatatos.
– Tudom, nincs szex – mondtam elkenődve, mire felnevetett.
– Nem, valóban nincs szex.
– Oké, anyu, de biztos nem arra hajt? – bizonytalankodtam.
– Szerinted, ha nagyon akarna, meg tudna dönteni? – kérdezett vissza, és a beszélgetésünk egyre bizarrabb lett, mintha két barátnő beszélgetne az új pasijelöltről.
– Egészen biztosan – válaszoltam határozottan.
– Na látod! Akkor maradjunk az eredeti tervnél.
– Van tervünk??? – kérdeztem vissza ledöbbenve.
– Van. De titkos. Még neked sem árulom el. Csak kövesd az utasításaimat, és számolj be mindenről!
– Niall, te be vagy tépve basszus. Nem vagyok James Bond, és te nem vagy Q.
– Tudom, de te már elbasztad, haver. Most csináljunk az én módszeremmel – szögezte le Ni, én pedig nagyot sóhajtottam.
– Igazad van. És úgy sincs jobb ötletem.
– Akkor hajrá! És kitartás! – kiáltott megint a telefonba, én pedig épp az ágyra dobtam a készüléket, mikor letette.

A koncert első pillanatától kezdve, sőt már az öltözőben is magamon éreztem Louis tekintetét. Aztán, bárhol voltam a színpadon, tudtam, hogy engem néz, még ha csak félszemmel is. Úgy éreztem magam, mintha egy idegen stírölne, aki annyira tetszik nekem, hogy minden mozdulatomra odafigyelek. Izgatott a dolog, és egyre jobban belemelegedtem. Mélyebbre hajoltam, többet dobáltam magam, riszáltam és tomboltam, ahogy a csövön kifért. A közönség is vevő volt a dologra, úgy visítottak, hogy beszakadt a dobhártyám, de ez még inkább arra sarkallt, hogy száztíz százalékon pörögjek. Az izzadság patakokban folyt rajtam, de az sem érdekelt. Louis kifejezetten gerjed rá, úgyhogy felemeltem a pólómat, és a hasamat szabadon hagyva törölgettem az arcomat.
Mikor végeztem, és a lányok előttem már berekedtek a hormontúltengéstől, – amit röpke egy óra alatt sikerült elérnem náluk, és szerintem a fél stadionnak spontán peteérése lett –, lopva Lou felé pillantottam, aki tátott szájjal nézett, mikor hirtelen felé fordultam. Rákacsintottam, mire becsukta a száját, és féloldalasan elmosolyodott. Most az én szívem állt meg egy pillanatra. Hát még, amikor két szám között, a moblivécénél álltunk sorba, míg Liam tartotta szóval a közönséget, és megéreztem a kezét, ahogy izzadt hátamon szalad végig, majd halkan felnyög tőle. Álló dákóval pisilni nem éppen hálás dolog.

Éjszaka, egy elit szórakozóhely bárpultjánál ültünk Niallel, és épp beszámoltam az élményeimről.
– Igen, láttam, hogy totál fel voltál pörögve, és azt is láttam, hogy a célszemély le se tudta venni rólad a szemét.
– Ni, az isten szerelmére! Ez így is röhejes, de azt már nem veszi a be a gyomrom, hogy átmentél titkosszolgálatba – röhögtem fel.
– Oké… Szóval Louis egész este úgy nézett, mint aki fel akar falni. Direkt mentem oda hozzád, és sugdostam a füledbe, de úgy fordítottalak, hogy a vállad fölött lássam a reakcióját. Ha szemmel ölni lehetne, száz halált haltam volna akkor. – Nem állhattam meg, hogy egy győzedelmes kis mosoly kússzon az arcomra.
– Biztos? – kérdeztem, de mikor a Niall mögötti tükörben megláttam magam, úgy ledöbbentem, hogy levegőt se vettem.
– Mi az? Mi történt? – kérdezte ijedten Ni, és azonnal megfordult, hogy megnézze a szörnyet, aki a háta mögött áll. Mikor rájött, hogy senki nincs ott, zavartan nézett rám, és a térdemre tette a kezét. – Hazz! Mi van?
– Az van bazmeg, hogy átmentem lányba. Nézz már rám! Az egész fejem lángol, a szemeim akkorák, mint egy mangafigurának, idétlen hangon sikoltozok, és azt kérdezgetem tőled, hogy a pasi, akit meg akarok szerezni, tényleg féltékeny volt-e, mikor sugdolóztunk.
– Jaj, Harry, nyugodj már le! Csak azért, mert te már kamaszkorodban beleszaladtál életed szerelmébe, és egy évig azt hitted, a legjobb haverodra áll a farkad, attól még ez a normális. A szerelem az ilyen. Ha pasi vagy, ha csaj. Ráadásul te a kettő között vagy valahol.
– Ez fájt! – szóltam rá, és kihúztam magam, de igazából nem haragudtam. Meleg vagyok, szívesen hordok magas sarkú csizmát női farmerrel, hogy hosszabbnak tűnjön a lábam, és imádom, ha egy jó pasi utánam fordul, hogy megnézze a seggemet. 
– Ha fáj, ha nem, igaz! – döbbentett le ismét Niall, aki úgy lett pszichológus és terapeuta, valamint életvezetési tanácsadó, hogy életemben nem láttam nővel, de pasival se, ami azt illeti.
– Ni! Muszáj kérdeznem valamit.
– Kérdezz! – sétált bele a csapdámba.
– Te meleg vagy?
 A száját eltátotta, aztán felhúzta a szemöldökét, majd szorosan összevonta az orra fölött, és résnyire szűkítette a szemét.
– Most viccelsz?
– Nem. Halálosan komolyan kérdezem, és szeretném, ha őszintén válaszolnál.
Néztem a reakcióját. Először felszívta magát, és felkészült, hogy kapásból elküldjön a francba. Aztán leestek a vállai, és megadóan kifújt kábé annyi levegőt, amivel egy hőlégballont fel lehetne tölteni.
– Nem tudom – nyögte ki végül, és tanácstalanul nézett rám. Annyira megsajnáltam, hogy majdnem magamhoz öleltem, de rájöttem, az most nem lenne jó ötlet. Össze van zavarodva, és fél, saját magától is. – Szerinted meleg vagyok? – kérdezett vissza legnagyobb meglepetésemre.
– Én sem tudom. Igazából csak azért kérdeztem, mert rájöttem, hogy mindig a csajozásról beszélünk, de több mint négy év alatt, se nővel, se férfival nem láttalak. Érted epekedik a fél világ, és bárkire rámutatnál, máris az ágyadban lenne, de még csak pletykákat se hallottam soha.
– Nem lett volna miről pletykálni. És tényleg nem tudom. Hol a lányok tetszenek, hol a fiúk, ezért inkább nem kezdek senkivel.
– Figyelj, Ni. Ha szeretnél beszélni ezekről a dolgokról, én itt vagyok.
– Köszi, Hazz, de nincs mit beszélni. Ha magamban nem tudom tisztába tenni a dolgokat, akkor te sem tudsz segíteni.
– Oké. De bármikor!
– Rendben, és köszönöm – veregette meg a vállamat.
– Nincs mit, Captain Niall – nyomtam egy puszit az arcára, ő pedig belebokszolt a karomba.
– Tényleg én vagyok a legrégibb Larry shipper, basszus. Már a válogatón kiszúrtam, hogy egymásba zúgtatok.
– És ezt most mondod? Megspórolhattál volna nekünk egyévnyi szenvedést, ha akkor közlöd.
– Biztos nem veretetek volna agyon, ha két, magát heterónak valló fiúval közlöm, hogy ti melegek vagytok, és nem barátok – nevetett fel keserűen.
– Igazad van. Mindenhez idő kell – adtam be a derekam.
– Ezt tartsd szem előtt! – emelte rám a mutatóujját Ni, és megfenyegetett vele.
– Oké… Oké… – bólogattam. – Hagyom, hogy most ő diktálja az iramot.
– De nem mész vele az ágyba.
– Nem. Szűzen halok meg – ígértem ünnepélyesen, mire mindketten felnevettünk, és kiittuk a véresagy-koktélt, amit közben elénk tett a pincér.

.