2015. március 21., szombat

XCV. Fejezet


Sziasztok!

Hoztam a következő részt, remélem szeretni fogjátok... ahogy én:)

Aki unatkozik két rész között, az bátran látogasson meg a másik blogon, és olvasson bele a Stockholme Syndrome című sztorimba, hátha megkedveli, mert nagyon magányos vagyok arrafelé:((

Imádlak Benneteket, és még egyszer hálásan köszönöm, hogy ennyien feliratkoztatok,,,azóta sem térek magamhoz a boldogságtól! És minden egyes kommentért szeretnék egy hatalmas ölelést postázni azoknak, akik megtisztelnek vele!

Mindenkinek szép vasárnapot! <3<3


 Szaladnak a napok. Már egy hete úton vagyunk, és a turné most kezd összerázódni. Már nem kerülgetjük egymást a színpadon, mindenki tudja, mikor, ki jön, hol áll, mit kell csinálnia.
  Feloldódtunk, a fellépéseket megelőző lámpaláz lecsökkent arra a szintre, ami már kezelhető. Ezt szeretem a legjobban. Mikor megvan a kellő rutin, de még nem unalmas a dolog, bár igazából én még soha nem untam egyetlen koncertet sem. Egyszerűen a színpad az életem, bármilyen fellengzősen hangzik ez.
Louis és én úgy tűnik, új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat. Egyre többet viccelődünk, és lassan visszatér a régi, egymást froclizós, finoman kötözködő stílus, amit imádtam, még mikor megismerkedtünk.
– Hazz, az isten szerelmére, ugye nem ebben az ingben akarsz színpadra lépni!?
– Mi bajod van ezzel? Szerintem nagyon szép!
– Igen, a nagyanyám a fél lábát odaadná érte. Mondd csak, ugye ezeket nem pénzért veszed?!
– Nem, neki fizetnek, hogy felvegye őket – mondta Zayn.
– Hát, remélem jó sokat – nézett végig rajtam Louis, én pedig kimelegedtem a pillantásától, ami nem kifejezetten az ing mintáin időzött el, sokkal inkább kilátszó mellkasomon és a csípőmön.
– Nekem nem tudnának annyit csengetni, hogy egy ilyet felvegyek – állapította meg Liam.
– Nem, te ingyen lógatod ki a konyharuhát a zsebedből – szólt rá Louis, mire mindenki felkapta a fejét. Mellém lépett, és sokatmondó tekintettel nézett végig a többieken, amiből kiderült, csak ő cikizhet, a többieknek tilos. Éljen!

– Igen, anya… Jól, csak fáradt vagyok.
Éjjel, a teraszon ülve hallgattam, ahogy Lou Jayjel beszél. – Inkább azt mondd, ti hogy vagytok? A pocaklakók?
Nagyon kíváncsi lettem volna, mit válaszol a mamája, mert kicsit aggódtam miatta és az ikrek miatt, de Louis széles mosolya megnyugtatott.
– Akkor legalább az egyik biztosan fiú lesz, és nagy focista! … Persze, hogy megtanítom. Ő lesz az új Messi. – Néztem, ahogy bekapja az ujját, és mosolyogva rágcsálja, amíg hallgatja az anyja beszámolóját.
– Nem, anya, megmondtam, hogy nem érdekel, mennyibe kerül. Csakis oda mehet. Nem érdekel a nyávogás, hogy messze van, meg ilyenek. Ráfér, hogy kicsit önállóbb legyen… Nem, nem kell már ennyire babusgatni. Nagylány, és okos. Egy jó suliban a helye… Erről ne most vitatkozzunk! … Oké, ha hazamegyek , meghallgatom az érveit… Igen, anya, nem kezdek dirigálni. Értettem.
  Magamban mosolyogtam, mert bár nem hallottam, mit válaszol Jay, de olyan jól ismerem, hogy kikövetkeztettem, mi zajlik éppen. Louis úgy gondolja, már ő is felnőtt, és joga van beleszólni a családi döntésekbe, pláne, ha ő finanszírozza őket, de az anyukája ezt rövid úton lerendezi azzal, hogy rápirít. „Mindig meg kell hallgatni a másikat, anélkül, hogy ítélkeznél felette, az ő érvei alapján megvizsgálni a saját álláspontodat, és utána átgondolni, mi lenne a kompromisszum.” Jay nagy családod tart össze, nem is akárhogyan, úgyhogy nemcsak beszél a dologról, hanem műveli is. Ahogy Louis homoszexualitását is azonnal, és fenntartsok nélkül elfogadta, úgy a többi gyereke érdekeit, és vágyait is szem előtt tartja, és hajlandó felülírni a saját véleményét. Louis nála sokkal konokabb, és még nem tanította meg az élet, hogy legtöbbször semmi nem olyan egyértelmű, amilyennek látszik.
  Többek között emiatt futott zátonyra a kapcsolatunk, mert ő csak azt tudta volna elfogadni, ha én mindenben alávetem magam az akaratának, de akkor is szétmentünk volna, mert egy olyan pasit nem tudna szeretni, akinek nincs saját véleménye.
Zsákutca, mindkét irányban.
Nagyot sóhajtott, ahogy letette a telefont, aztán hátradőlt a puha, krémszínű párnák közé, és a rattant kezdte piszkálni a körmeivel. Nem bírom, ha valamivel zörög, úgyhogy egy fél perc múlva rászóltam:– Lou! Kérlek!
– Oké, csak felbaszta az agyamat – szabadkozott, és abbahagyta a kattogtatást.
– Fizzy biztosan tudja, hogy mit akar.
– Te tudtad ennyi idősen? – kérdezett vissza mérgesen.
– Igen. Énekelni akartam, és semmi mást.
Rám nézett, és ellágyult a tekintete.– Mi van? – kérdeztem, mert nem tudtam mire vélni a dolgot.
– Semmi, csak eszembe jutottál a kis kardigánodban, a lelógó sáladdal, és a glóriaként tekergőző fürtjeiddel.
Kikerekedtek a szemeim. Mostanában milyen nosztalgikus lett valaki?!
– Láttad volna mindezt megspékelve a szemüvegemmel, és máris tudtad volna, hogy néz ki egy nyomi.
– Nyomi?! Te már akkor is szívdöglesztő lehettél! – mondta halkan, és finoman felnevetett.
– Mert? Most is az vagyok? – Nem tudtam megállni, hogy ne próbálkozzak be nála.
– Ha épp nem öltözöl Ace Venturának – bólintott. Félig elégedetten dőltem hátra, és szélesen elmosolyodtam.
  Már az, hogy kettesben ülünk a teraszon, hajnali fél négykor, és beszélgetünk, hihetetlen volt számomra. Mi ketten az égvilágon mindenről tudunk beszélgetni, és ez épp annyira fájdalmas, mint örömteli.
  Louis felállt, töltött egy pohár narancslevet magának, egy másikba almalevet, és odanyújtotta nekem. Mindkettőnket egyformán meglepett, ahogy felnyúltam érte, és a kezét is megfogtam, hogy lehúzzam magamhoz. Mikor már elértem, a tarkójára simítottam a tenyerem, és a fejét is lerántottam, végül egy gyors, de határozott csókot nyomtam a szájára. Louis úgy is maradt egy pillanatra, és még le voltak hunyva a szemei, mikor én már visszadőltem a párnákra. Olyan édes volt, majdnem felülbíráltam a szándékomat, hogy csak jelzésértékűen csókolom meg, mert annyira szerettem volna magam mellé vonni az ágyra, és kifulladásig csókolni, de végül maradtam a tervnél, és csak megcirógattam az arcát.       Hitetlenkedve nyitotta ki a szemeit, és kíváncsian nézett rám, de mikor rájött, hogy nem akarok tőle semmit, enyhe csalódottság suhant át az arcán, aztán felegyenesedett.
Ott állt, csak nézett rám, én pedig végül zavarba jöttem. Nem gondoltam át, hogy esetleg meg is kérdezheti, ez mi volt. Erre ugyanis nem lett volna válaszom. De nem szólt, csak állt még pár másodpercig, aztán egy nagyot szusszantott, majd lehajolt és finoman meglökte a csípőmet:– Menj arrébb!
 Olyan gyorsan teljesítettem az utasítást, hogy majdnem felbillent velem a nyugágy, de Louis résen volt, és gyorsan rátérdelt, majd mellém heveredett. Felemelte a karomat, a fejét a mellkasomra fektette, és a lábát átdobta rajtam, aztán még fészkelődött egy kicsit, míg végül nagyot sóhajtva a hasamra fektette a tenyerét.
– Én csak a legjobbat akarom nekik – mondta, és tudtam, hogy a családjáról beszél.
– Tudom... Ahogy anyád is. De tudomásul kell venned, hogy nem dönthetsz az életükről. Nekik kell. Te csak támogathatod őket, mert ez a család dolga. Segíteni, tanítani, megérteni és elfogadni.
– Tudom, Hazz. De szeretném, ha nem a saját kárukon jönnének rá a tévedéseikre.
– Óvnád őket, de van, amitől nem lehet… – suttogtam, ha már ilyen közel voltunk egymáshoz. – Néha az ember csak a saját kárán tanulja meg a dolgokat.
– Igen, és ez borzasztó. Miért nem hallgatunk a szüleinkre, vagy azokra, akik jót akarnak nekünk? – kérdezte ő is halkan, és éreztem, itt már többről van szó, mint eddig.
– Mert azt hisszük, mi mindent jobban tudunk másoknál.
Csak bólintott egyetértése jeléül, és szorosabban ölelt át. Olyan jó érzés volt könnyű kis karját érezni a gyomromon, és meleg leheletét a nyakamon, hogy beleborzongtam, és önkéntelenül átöleltem a vállát, aztán cirógatni kezdtem a hátát. Csendben voltunk, csak élveztük a pillanatot. Percek teltek el így, míg mindketten a gondolatainkba merültünk. Lehajoltam, és belecsókoltam a hajába. Nem emeltem fel az arcom, belefúrtam az ismerős, selymes közegbe, és belélegeztem az illatát. Mikor megmozdult rajtam, és a kezével feljebb tolta magát, aztán felfelé fordította az arcát, elakadt a lélegzetem. A szemeit lehunyta, a szája elnyílt, és szaporábban vette a levegőt. Mikor a combomon megéreztem éledező erekcióját, úgy szippantottam be a levegőt, mintha utoljára lélegezhetnék. Arra várt, hogy megcsókoljam. ARRA VÁRT, HOGY MEGCSÓKOLJAM!

  Teltek a másodpercek, és Lou várt, de én képtelen voltam ráhajolni. Csak néztem, és a döbbenettől nem is pislogtam.
 Neki viszont megrebbentek a pillái, aztán kinyitotta a szemét, kék íriszein megcsillant a lámpa fénye, ahogy beszűkültek a pupillái.  Megváltozott az arckifejezése, és rajta is döbbenetet láttam. Fürkészte az arcomat, aztán lassan a hasamra csúsztatta a tenyerét, és pihekönnyű testét feltolva, fölém helyezkedett. A tekintetét az enyémbe fúrta, én pedig lihegni kezdtem. Lassan hajolt felém, de most nem hunyta be a szemét, ahogy én sem. Már szinte összeért az orrunk, de még mindig bandzsítva próbáltuk tartani a kontaktust. Ő is szuszogott, a mellkasa szabálytalanul emelkedett és süllyedt, aztán már nem volt távolság, amit át kellett volna hidalni kettőnk között.
  Mikor az ajka a számhoz ért, végre elengedtem magam. Csak az érintésre figyeltem, mintha életemben először tapasztalnám meg. És olyan is volt. Ismeretlen érzések támadtak fel bennem. Lágy volt, gyengéd, mégis határozott és magával ragadó. Nem volt nyelv, csak az ajkaival simogatta az enyémet. A keze felemelkedett, és ujjaival a hajamba túrt, kicsit oldalra billentve ezzel a fejemet. Erősebben nyomta rám a száját, én pedig óvatosan beszívtam az alsó ajkát. Magához húzta a fejemet, halkan mordult, és a testével is hozzám simult. A tenyerem a hátára simítottam, éreztem szabálytalan szívverését, ahogy egyre gyorsul. Lelassult az idő, ahogy a föld forgása is.
  Lusta volt minden mozdulat, vagy inkább szándékosan elnyújtott, ahogy lassan, óvatosan próbáltuk elfogadni az újfajta vágyat, ami bennünk éledezett.
Lou merevedése már erőteljesen feszült a combomnak, és az én nadrágom se hagyott elég helyet a farkamnak, ami félig elcsavarodva, kellemetlenül lüktetett az ágyékomon. De egyikünk sem nyúlt a másikhoz, csak élveztük a gyengéd csókot.
Az ujjai a fejbőrömet simogatták, szinte éreztem, ahogy a hajszálaim között futtatja át őket. Én a hátán rajzoltam át az izmokat, ahogy megfeszültek a lapockája fölött, mert a karján támaszkodott.
Mikor percekkel később megéreztem hegyes kis nyelvét, ahogy bátortalanul és kíváncsian siklik végig a számon, azonnal beengedtem. Nem volt tolakodó, bár éreztem visszafojtott feszültségét, amit igyekezett kordában tartani. Az orrán vette a levegőt, és halkan szuszogott, ahogy végre bejutott az ajkaim közé, és cirógatni kezdett.
Olyan forró volt, nedves és tökéletes, hogy majdnem elájultam. Oldalra fordította a fejét, hogy kisajátíthassa felkínált számat, én pedig csak hagytam, hogy azt tegyen, amit csak akar.
 Halk nyöszörgés tört fel belőlem, ahogy a keze a nyakamat cirógatta, ujjbeggyel végigkísérve lüktető artériámat. Minden érzékszervem kiélesedett, és az összes sejtem arra vágyott, hogy ő is kapjon a csodából.
 Mégis, mikor a kis kéz a mellkasomra siklott, hirtelen felpattantak a szemhéjaim, és önkéntelenül elhúzódtam, nem csak Louist, de magamat is meglepve ezzel.  Az arcomra is kiülhetett a zavarodottság, mert Lou felemelkedve fürkészett, egyik szememből a másikba nézve, és ő is feldúltnak tűnt.
– Ne haragudj! – nyögtem ki nagy nehezen, mikor rájöttem, mi megy végbe bennem, és egy hatalmas nyelés után végre sikerült megszólalnom. – Nem megy, Kicsi!
A hangom megremegett, mert számomra is hihetetlen volt, amire rádöbbentem.
– Mi történt? – kérdezte azonnal, olyan halkan, hogy alig hallottam, még ilyen közelről is. Az ajkain ott csillogott kettőnk nyála, az arca kipirult, a szemei veszélyesen fénylettek a kis teraszlámpa fényében, és a teste halványan reszketett.
– Nem tudom… Én sem tudom, de nekem ez így nem megy.
– Hogy? – rázta meg a fejét tanácstalanul, de a keze még mindig a mellkasomat cirógatta.
– Jézus! Nem tudom megfogalmazni. Mikor csak úgy… egymásnak estünk… az más volt. Az kezelhetetlen volt, és nem kellett gondolkodni. De most… ez… ez túl gyengéd, túl érzéki ahhoz, hogy belevessem magam. Lou! … – Csak nézett, igyekezett felfogni, amit mondtam, és mikor elhallgatva én is ezzel próbálkoztam, lassan bólintott. – Ha most nem hagyjuk abba, holnap mindketten nagyon, NAGYON meg fogjuk bánni. Értsd meg! Most kaptalak vissza. Nem eshetünk abba a hibába, hogy mindent feláldozzunk egy szeretkezésért. Nekem szükségem van rád. Nem akarlak megint elveszíteni! – fejeztem be egy kétségbeesett sóhajjal, és lehajtottam a fejem, mert éreztem, hogy a könnyeim rájöttek, nekik itt dolguk van, és harcra készen felsorakoztak.
– Oké, Hazz, igazad van! – suttogta, majd az állam alá nyúlt, felemelte a fejemet, és újra a számra hajolt. A nyelve már a számban volt, mire feleszméltem volna. Megrettentem, hogy úgy döntött, ha számomra csak a vad, fékezhetetlen szex az elfogadható, akkor azt kapom, de egy pár másodperc után éreztem, ugyanazt a törődést és gyengédséget kapom, mint az előbb. Akkor viszont nem értem. Nem azt mondta, hogy igazam van?!
Már mindegy volt, a testem ellazult az érintéstől, a szám készségesen nyílt meg neki. Felsóhajtottam, ahogy ő is, aztán egymás leheletét lélegeztük be.
Lassan húzódott el, még egy utolsó, gyengéd puszival pecsételve le az ajkamat, aztán nehézkesen feltápászkodott a nyugágyról, és ellépett mellőlem. Lezártam a szemeimet, és mint egy iskolás lány, az arcomra szorítottam a tenyeremet, hogy eltakarjam lángoló bőrömet. Megéreztem a kezét, ahogy lefeszegeti az ujjaimat. Felnéztem, és a mosolyát láttam meg először.
– Ne butáskodj már! – mondta, és egy újabb pusziért hajolt a számra, ezúttal nagyot cuppantva a végén. Nem engedte el a kezem, felhúzott vele ülő helyzetbe, aztán megcirógatta az arcomat. – Gyönyörű vagy! – suttogta, és ismét elmosolyodott.
Azt se tudtam, mi történik velem. A gyomrom megreszketett, a kurva lepkék azonnal megérezték a kínálkozó alkalmat, és eszeveszett csapkodásba kezdtek, az agyam pedig feladta, és szabadságra ment. Csak ültem döbbenten, míg Louis az asztalhoz sétált, elővett egy cigarettát, és a gyertya fölé hajolt, ami egy üvegpohárban küzdött a sötétség ellen. Néztem az arcát, ahogy a felizzó parázs vörösre festi a bőrét, és hosszú szempilláit, amik mindig ámulatba ejtenek.
Felegyenesedett, még egy mélyet slukkolt, aztán a fejét felemelve az ég felé fújta a füstöt, végül visszafordult hozzám: – Kérsz valamit? Nem vagy éhes? Ne hozassak egy szendvicset? – Eddig se tudtam mit kezdeni magammal, mert olyan zavarban voltam, mintha egy ígéretes randin, a végső pillanatban nyögtem volna be, hogy szűz vagyok, de így, hogy ő ennyire felnőttesen kezelte a helyzetet, majd megkérdezte – mint egy lovag –, hogy szükségem van-e valamire, végképp elvesztettem a fonalat.
Hova lett a kis, bizonytalan Louis, akit jól ismerek? És ki ez a pasas?


.

31 megjegyzés:

  1. Jézuskàm. Becca <3<3<3
    Ebbe ÈN fogok belehalni és nem ők! Eddig sìrtam a történeten a se veled, se nélküled szál miatt. De ilyen alkalmakat kínálsz fel nekik a gondolkozásra? Komolyan?! Megvallom, bàr szeretem a szexjeleneteidet, de ez most mindennél többet ért! Nagyon szivet melengető ÉS(!) marcangolò volt egyszerre. Meghaltam. Azt hiszem. Ilyen nincs! De mégis van! Háth wow. Siess a következővel, mert tényleg a halálomon vagyok a történeteidtől. :DD
    Milliò-egy puszi, MellieBoo*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh My...<3 Nekem ùgy jelzi első lettem. Ilyen se volt még. Egy Becca Prior mű alatt elsőnek lenni. Ezt még fel kell dolgoznom:)De nem ezért írok,hanem mert most jutott eszembe, hogy elfelejtettem írni a Stockholme Syndrome-ròl. Drágám. Abba a történetbe egy rész után beleszerettem a "manò" - valahányszor kimondja H, sìrhatnékom lesz a boldogságtòl!:)<3Fenomenális. Èn egyedül annyit változtatnék az emberek ìrásmòdján, hogy mindennapra tennék részt *-*/Mint exbloggerina tudom, ez lehetetlen. De minő csekély önzőség ez egy olvasò szemszögéből!:))))/A hibákért elnézést, telefonròl hoztam össze mindkét kommentet.:)Milliò puszi,MellieBoo*Törlés

      Törlés
    2. Szia.)

      De aranyos vagy, és mennyire örülök, hogy nem kell ahhoz szaftos szexjelenet, hogy elégedettek legyetek.
      Ez a rész az én egyik kedvencem is....

      A SS-hez írt kommentet is köszönöm, nem is tudod, mennyire fontos nekem. Az olyan ki s mostohagyerek, pedig én nagyon szeretem.
      Szívem szerint naponta tennék fel részeket, ezt ti is tudjátok, de sajnos erre nincs módom egyelőre...hátha egyszer lesz.
      :)
      Imádlak, köszönöm. puszillak.

      Törlés
  2. Huhh hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Először is, nem tudom hogy csinálod, de valamiért annyira át tudom érezni Harry érzéseit, de még is sajnálom, hogy meg akarnak maradni csak barátoknak, bár én bízom benne, hogy ez idővel változni fog. Mászodszor pedig, szeretném veled közölni, hogy képes voltál előcsalogatni a könnyeimet , pusztán azzal hogy leírtad ezt a szenvedélyes csók jelenetet. Egyébként még mindig ugyan úgy imádom a történetet, mint régen.
    Ezer puszi és ölelés a legnagyobb rajongódtól ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire meghatott ez a rész... én is szeretem, és drukkoltam, hogy sikerüljön átadni, amit szerettem volna.
      A kommentjeitekből pedig az derül ki, hogy igen....ez a boldogság ! :)

      Imádlak, amiért ilyen hűséges, és kitartó vagy, és hidd el, még mindig ugyanúgy örülök minden apró kis üzenetednek.

      Ölellek. <3

      Törlés
  3. Eletemben nem akartalak meg ennyire felhivni es vagy egy oraig csak sikitozni meg fangirlkedni a telefonba mert meghaltam...erted?!
    Az agyam szabadsagra mert pont ugy mint Harrye
    Mi a jo eg tortent?! Istenem nem tudom aaaa*o*
    Egyszeruen annyira tetszik es halal komolyan mondom, imadom ahogy szepen lassan mint vmi kis vudubabakat centirol centire egyre kozelebb tolod egymashoz:3
    En meg mindig haragszom Louisra bar ez nemtudom miert van,sajnos nem en vagyok szerelmes hanem Harry es o tudja mi a jo a kis szivenek de nekem hianyzik az hogy odamenjek es seggberugjam Lout....nemtudom miert szoval ne kerdezd...talan elegtetel azert a pasiert vagy nemtudom:D attveszem a Harry apucija szerepet:3
    Imadom
    Szeretem
    Megis szerelmes vagyok
    Imadlak
    Szetolelgetnem a vilagot
    Pedig tudom hogy meg nem ertunk celba, de erzem jo uton haladunk:)
    El sem tudom mondani mennyire szeretlek es asszem a pillangok is vmi szivrohamszerut kaptak:3
    Ezek olyan edesek...
    Elejetol:D
    Uristen Harrybaba ingjei a napom fenypontjai:D es Loun kivul enis kerek jogot hogy csesztessem a kis cukorfalatot:3 Lou egy edespofa vagy:3
    Olyan sok okossagot tanultam tolled ezekbol a neha el-elszort idezetekbol hogy tele van a telom screenshotokkal a reszekbol:$
    Azon csokok istenem Becca nemtudok mit mondani elvarazsoltal eskuszom kihozod belollem a 10eves kislanyt nyalokaval a kezeben aki eleteben eloszor ult korhintan mert aww:$
    Hat nemtudom lassan Louis felno, en nagyon szeretem ot de neha nagyon furcsa. Felek mi lesz vele
    Annyira sajnalom szegenyt hogy meg a maganelete is tema 5percenkent mind1 csak ugy felek hogy nem boldog
    Megint itt depizek, mi bajom van?:D
    Kimondatatlanul szeretem es most csak az erzelmeimet irtam le mert az agyam Harrye mellett van vhol Hawain mert szabadsagot vett ki o is:D
    Szeretlekkkkkk
    ~Zsófi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát hogy eltaláltad a gyengémet?!
      Igen, pont ez a célom, hogy ne csak úgy béküljenek ki, hanem tisztázva a problémáikat, vagy túlnőve a régi énjükön, tiszta lappal kezdjenek...
      De ez nagyon nehéz, hisz a múltat kitörölni nem lehet... de feldolgozni, átértékelni mindig lehet.
      Okosságok, lementve? Ezektől a dolgoktól az én lepkéim vadulnak meg, komolyan <3<3
      A körhintán hányok, de amúgy ez a hasonlat nagyon aranyos és szívet melengető volt :)

      Louist bátran rúgd seggbe, helyettem is ;)

      Puszi<3

      Törlés
  4. Drága Becca ♥
    "Ezt szeretem a legjobban. Mikor megvan a kellő rutin, de még nem unalmas a dolog, bár igazából én még soha nem untam egyetlen koncertet sem. Egyszerűen a színpad az életem, bármilyen fellengzősen hangzik ez."-Harry soha nem tudná megunni ezt...És én ezt annyira imádom

    "Louis és én úgy tűnik, új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat. Egyre többet viccelődünk, és lassan visszatér a régi, egymást froclizós, finoman kötözködő stílus, amit imádtam, még mikor megismerkedtünk."-JUUJ ♥ *_* akarom *-*

    "– Hazz, az isten szerelmére, ugye nem ebben az ingben akarsz színpadra lépni!?
    – Mi bajod van ezzel? Szerintem nagyon szép!
    – Igen, a nagyanyám a fél lábát odaadná érte. Mondd csak, ugye ezeket nem pénzért veszed?!
    – Nem, neki fizetnek, hogy felvegye őket – mondta Zayn.
    – Hát, remélem jó sokat – nézett végig rajtam Louis, én pedig kimelegedtem a pillantásától, ami nem kifejezetten az ing mintáin időzött el, sokkal inkább kilátszó mellkasomon és a csípőmön.
    – Nekem nem tudnának annyit csengetni, hogy egy ilyet felvegyek – állapította meg Liam.
    – Nem, te ingyen lógatod ki a konyharuhát a zsebedből – szólt rá Louis, mire mindenki felkapta a fejét. Mellém lépett, és sokatmondó tekintettel nézett végig a többieken, amiből kiderült, csak ő cikizhet, a többieknek tilos. Éljen! "-KIHALOK :D Harry ingjei pls pls,ami mr lassan BLÚZ ♥ Lou ♥ awh És a a durva,hogy tényleg ezt csinálja,amit neki szabad másnak nem..amit neki nem szabad másnak sem lehet :) Louis Logika :D ♥ ÉLJEN! ♥

    "– Igen, anya… Jól, csak fáradt vagyok.
    Éjjel, a teraszon ülve hallgattam, ahogy Lou Jayjel beszél. – Inkább azt mondd, ti hogy vagytok? A pocaklakók?
    Nagyon kíváncsi lettem volna, mit válaszol a mamája, mert kicsit aggódtam miatta és az ikrek miatt, de Louis széles mosolya megnyugtatott."-Édeseim ♥ pocaklakók, hát ez mennyire édes már ♥ Harry ♥ awh elolvadtam

    "Louis úgy gondolja, már ő is felnőtt, és joga van beleszólni a családi döntésekbe, pláne, ha ő finanszírozza őket, de az anyukája ezt rövid úton lerendezi azzal, hogy rápirít. „Mindig meg kell hallgatni a másikat, anélkül, hogy ítélkeznél felette, az ő érvei alapján megvizsgálni a saját álláspontodat, és utána átgondolni, mi lenne a kompromisszum.”- Igen felnőtt csak éppen naív,ahogy te is Harry ...Jay pedig annyira egy csodálatos teremtés,hogy nincsennek rá szavak..CSODÁLOM!

    "– Fizzy biztosan tudja, hogy mit akar.
    – Te tudtad ennyi idősen? – kérdezett vissza mérgesen.
    – Igen. Énekelni akartam, és semmi mást. – Rám nézett, és ellágyult a tekintete.– Mi van? – kérdeztem, mert nem tudtam mire vélni a dolgot.
    – Semmi, csak eszembe jutottál a kis kardigánodban, a lelógó sáladdal, és a glóriaként tekergőző fürtjeiddel.
    Kikerekedtek a szemeim. Mostanában milyen nosztalgikus lett valaki?!
    – Láttad volna mindezt megspékelve a szemüvegemmel, és máris tudtad volna, hogy néz ki egy nyomi.
    – Nyomi?! Te már akkor is szívdöglesztő lehettél! – mondta halkan, és finoman felnevetett.
    – Mert? Most is az vagyok? – Nem tudtam megállni, hogy ne próbálkozzak be nála.
    – Ha épp nem öltözöl Ace Venturának – bólintott. Félig elégedetten dőltem hátra, és szélesen elmosolyodtam."-Harold!! Nem bírtad ki mi TE!!! KO! VÉGEM! ♥ a kardigán a 16 éves kis Harry az annyira göndör fürtök,hogy arról könyvet lehetne írni VÉGEM!!! ÉS MÁR AKKOR IS SZÍVDÖGLESZTŐ VOLT!!! ahhh ne ölj meg ne kérlek *--*

    "Már az, hogy kettesben ülünk a teraszon, hajnali fél négykor, és beszélgetünk, hihetetlen volt számomra. Mi ketten az égvilágon mindenről tudunk beszélgetni, és ez épp annyira fájdalmas, mint örömteli." - a szivem egyszerr hasadt meg és telt meg melegséggel ♥ :") Édes Istenem


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Louis felállt, töltött egy pohár narancslevet magának, egy másikba almalevet, és odanyújtotta nekem. Mindkettőnket egyformán meglepett, ahogy felnyúltam érte, és a kezét is megfogtam, hogy lehúzzam magamhoz. Mikor már elértem, a tarkójára simítottam a tenyerem, és a fejét is lerántottam, végül egy gyors, de határozott csókot nyomtam a szájára. Louis úgy is maradt egy pillanatra, és még le voltak hunyva a szemei, mikor én már visszadőltem a párnákra."-SZÍVROHAM SZÍVROHAM MEGCSÓKOLTA ÚR ISTEN EZ NEKEM MOST Töbet ér,mint egy pohár víz vagy egy falat kenyér MEGCSÓKOLTA jó nekem ez sok valaki nyugtatót Úristen

      "De nem szólt, csak állt még pár másodpercig, aztán egy nagyot szusszantott, majd lehajolt és finoman meglökte a csípőmet:– Menj arrébb!"Menj arré Harry hallod menj arrébb *--* Kikészültem

      "Felemelte a karomat, a fejét a mellkasomra fektette, és a lábát átdobta rajtam, aztán még fészkelődött egy kicsit, míg végül nagyot sóhajtva a hasamra fektette a tenyerét."-remegek ATYÁM áTDOTA RAJTA A LÁBÁT MEGYEK MEGHALNI Pá!! fejét a mellkasára fektette és a hasára a kezét! NEM Bírom idegekkel a mai napot már

      "– Igen, és ez borzasztó. Miért nem hallgatunk a szüleinkre, vagy azokra, akik jót akarnak nekünk? – kérdezte ő is halkan, és éreztem, itt már többről van szó, mint eddig.
      – Mert azt hisszük, mi mindent jobban tudunk másoknál.
      Csak bólintott egyetértése jeléül, és szorosabban ölelt át. Olyan jó érzés volt könnyű kis karját érezni a gyomromon, és meleg leheletét a nyakamon, hogy beleborzongtam, és önkéntelenül átöleltem a vállát, aztán cirógatni kezdtem a hátát."-Nos igen ideje lenne hallgatni mondjuk másokra nektek is, akik megmondják,hogy nem tudtok egymás nélkül élni,olyan lehetőség nincs nem létezik!!! Átölelte és cirógatta a hátát kikészültem teljesen ..Meleg leheletét a nyakamon Úristen nem kapok levegőt

      "Lehajoltam, és belecsókoltam a hajába. Nem emeltem fel az arcom, belefúrtam az ismerős, selymes közegbe, és belélegeztem az illatát. Mikor megmozdult rajtam, és a kezével feljebb tolta magát, aztán felfelé fordította az arcát, elakadt a lélegzetem. A szemeit lehunyta, a szája elnyílt, és szaporábban vette a levegőt. Mikor a combomon megéreztem éledező erekcióját, úgy szippantottam be a levegőt, mintha utoljára lélegezhetnék. Arra várt, hogy megcsókoljam. ARRA VÁRT, HOGY MEGCSÓKOLJAM! "-rájöttem mit akarsz lassú és kínzó halált nekem kínozni akarsz... ARRA VÁRT,HOGY MEGCSÓKOLD IGEN ARRA A ISTENIT A KURVA ÉLETBE BASSZA MEG AHHH AHH AHH AHHH AHH NEM firtatom továb,mert egy szép kis cifra dolog jönne ösze belőle LEHETETLENSÉG EZT KIBÍRNI

      "Fürkészte az arcomat, aztán lassan a hasamra csúsztatta a tenyerét, és pihekönnyű testét feltolva, fölém helyezkedett. A tekintetét az enyémbe fúrta, én pedig lihegni kezdtem. Lassan hajolt felém, de most nem hunyta be a szemét, ahogy én sem. Már szinte összeért az orrunk, de még mindig bandzsítva próbáltuk tartani a kontaktust. Ő is szuszogott, a mellkasa szabálytalanul emelkedett és süllyedt, aztán már nem volt távolság, amit át kellett volna hidalni kettőnk között."- SZENT ÉG NEM VOLT TÁVOLSÁG KOPORSÓT MOST!!!!


      Törlés
    2. "Mikor az ajka a számhoz ért, végre elengedtem magam. Csak az érintésre figyeltem, mintha életemben először tapasztalnám meg. És olyan is volt. Ismeretlen érzések támadtak fel bennem. Lágy volt, gyengéd, mégis határozott és magával ragadó. Nem volt nyelv, csak az ajkaival simogatta az enyémet. A keze felemelkedett, és ujjaival a hajamba túrt, kicsit oldalra billentve ezzel a fejemet. Erősebben nyomta rám a száját, én pedig óvatosan beszívtam az alsó ajkát. Magához húzta a fejemet, halkan mordult, és a testével is hozzám simult. A tenyerem a hátára simítottam, éreztem szabálytalan szívverését, ahogy egyre gyorsul. Lelassult az idő, ahogy a föld forgása is.
      Lusta volt minden mozdulat, vagy inkább szándékosan elnyújtott, ahogy lassan, óvatosan próbáltuk elfogadni az újfajta vágyat, ami bennünk éledezett.
      Lou merevedése már erőteljesen feszült a combomnak, és az én nadrágom se hagyott elég helyet a farkamnak, ami félig elcsavarodva, kellemetlenül lüktetett az ágyékomon. De egyikünk sem nyúlt a másikhoz, csak élveztük a gyengéd csókot."-BECCA KÉRLEK NE CSINÁLD EZT VELEM! ahhhhh felnyögtem bassza meg és a öklömbe haraptam nem bírok nyugodtan ülni Jézus !!!! Valaki help me help me,mert itt haláloom el most nyomban

      "Az ujjai a fejbőrömet simogatták, szinte éreztem, ahogy a hajszálaim között futtatja át őket. Én a hátán rajzoltam át az izmokat, ahogy megfeszültek a lapockája fölött, mert a karján támaszkodott. "-jo´ezt most így nagyon elképzeltem és GYILKOS!!! Utálom mikor vizualizálok Ne csináld Tündi ne csináld,mert egyszer megáll a szived...

      "Mikor percekkel később megéreztem hegyes kis nyelvét, ahogy bátortalanul és kíváncsian siklik végig a számon, azonnal beengedtem. Nem volt tolakodó, bár éreztem visszafojtott feszültségét, amit igyekezett kordában tartani."-nyelv nyelv akcióba lép a nyelv is engem még jobban a halál küszöére taszítva... ilyenkor megszólal a No Control a fejemben *_* ♥

      "Olyan forró volt, nedves és tökéletes, hogy majdnem elájultam. Oldalra fordította a fejét, hogy kisajátíthassa felkínált számat, én pedig csak hagytam, hogy azt tegyen, amit csak akar.
      Halk nyöszörgés tört fel belőlem, ahogy a keze a nyakamat cirógatta, ujjbeggyel végigkísérve lüktető artériámat. Minden érzékszervem kiélesedett, és az összes sejtem arra vágyott, hogy ő is kapjon a csodából."-FORRÓ VOLT,NEDVES ÉS TÖKÉLETES!!! a végrendeletemet sincs időm megírni... én felsikoltottam , szerencse,hogy nincs itt senki

      " Mégis, mikor a kis kéz a mellkasomra siklott, hirtelen felpattantak a szemhéjaim, és önkéntelenül elhúzódtam, nem csak Louist, de magamat is meglepve ezzel. "-WTF?? Harry mi??





      Törlés
    3. "– Ne haragudj! – nyögtem ki nagy nehezen, mikor rájöttem, mi megy végbe bennem, és egy hatalmas nyelés után végre sikerült megszólalnom. – Nem megy, Kicsi!
      A hangom megremegett, mert számomra is hihetetlen volt, amire rádöbbentem.
      – Mi történt? – kérdezte azonnal, olyan halkan, hogy alig hallottam, még ilyen közelről is. Az ajkain ott csillogott kettőnk nyála, az arca kipirult, a szemei veszélyesen fénylettek a kis teraszlámpa fényében, és a teste halványan reszketett.
      – Nem tudom… Én sem tudom, de nekem ez így nem megy.
      – Hogy? – rázta meg a fejét tanácstalanul, de a keze még mindig a mellkasomat cirógatta.
      – Jézus! Nem tudom megfogalmazni. Mikor csak úgy… egymásnak estünk… az más volt. Az kezelhetetlen volt, és nem kellett gondolkodni. De most… ez… ez túl gyengéd, túl érzéki ahhoz, hogy belevessem magam. Lou! … – Csak nézett, igyekezett felfogni, amit mondtam, és mikor elhallgatva én is ezzel próbálkoztam, lassan bólintott. – Ha most nem hagyjuk abba, holnap mindketten nagyon, NAGYON meg fogjuk bánni."-Jó most már megértelek Harry, de akkor is ez hirtelen jött és lecsaptál,mint a legyet ..Jó hagyjátok abba most, de hamarosan eljön az a pillanat,amikor No Control lesz éS AKKOR MáR NEM LESSZ visszaút .Túl érzéki és gyengéd ahhh *--*

      "Értsd meg! Most kaptalak vissza. Nem eshetünk abba a hibába, hogy mindent feláldozzunk egy szeretkezésért. Nekem szükségem van rád. Nem akarlak megint elveszíteni!"-Jó én most elsírtam magam...Ez ez ez szivbemarkolóan csodálatos!!! AHHH Harry kikészít ♥ NEM FOGOD! SOHA Többé!

      " – Oké, Hazz, igazad van! – suttogta, majd az állam alá nyúlt, felemelte a fejemet, és újra a számra hajolt. A nyelve már a számban volt, mire feleszméltem volna. Megrettentem, hogy úgy döntött, ha számomra csak a vad, fékezhetetlen szex az elfogadható, akkor azt kapom, de egy pár másodperc után éreztem, ugyanazt a törődést és gyengédséget kapom, mint az előbb. Akkor viszont nem értem. Nem azt mondta, hogy igazam van?!
      Már mindegy volt, a testem ellazult az érintéstől, a szám készségesen nyílt meg neki. Felsóhajtottam, ahogy ő is, aztán egymás leheletét lélegeztük be.
      Lassan húzódott el, még egy utolsó, gyengéd puszival pecsételve le az ajkamat"- Na erre most megint nincs levegőm..nekem is adhatna valaki levegőt,mert én meg itt fulladok meg...segítsetek már ki egy kis lehelettel Lou Harry kérlek!! MéG EGY GYENGéD PUSZI A VÉGÉRE,BIZTOS,AMI BIZTOS!!!

      "A gyomrom megreszketett, a kurva lepkék azonnal megérezték a kínálkozó alkalmat, és eszeveszett csapkodásba kezdtek, az agyam pedig feladta, és szabadságra ment.
      – Kérsz valamit? Nem vagy éhes? Ne hozassak egy szendvicset? – Eddig se tudtam mit kezdeni magammal, mert olyan zavarban voltam, mintha egy ígéretes randin, a végső pillanatban nyögtem volna be, hogy szűz vagyok, de így, hogy ő ennyire felnőttesen kezelte a helyzetet, majd megkérdezte – mint egy lovag –, hogy szükségem van-e valamire, végképp elvesztettem a fonalat.
      Hova lett a kis, bizonytalan Louis, akit jól ismerek? És ki ez a pasas?"-lovag awh awh Lovag :") a lovag és a hercegnő GYILKOS! Ki ez a pasas? Ki ez a lovag? ♥ *_* Jó ezt én nem birom sZívroham,szívleállás egyen, az én pillangóim már annyira megkergültek,hogy annyira repkednek,hogy érzem,ahogy neki csapódnak a gerincemnek Imádlak ♥♥♥ De ha ki akarsz nyírni légyszi szólj előtte,hogy írjak végrendeletet CSODA BELEHALTAM!!! Zseniális vagy Becca nem értem,hogy hogyan csinálod, de itt van és Nézd mit csinálsz velem? Nem tudom hol vagyok.... ♥♥
      IMÁDLAK! ♥
      KÖSZÖNÖM!!!

      Törlés
    4. Tündérbogár!

      Hát ezek az elemző kommentek mennyire jók, az hihetetlen... És hogy ennyi energiát öltök bele, az is...
      Nagyon jó elolvasni, mi az , ami megfog egy adott részben, és hogy mit vált ki belőled. Imádom. Köszönöm.
      Remélem a továbbiak is elnyerik a tetszésedet!

      Lovag és a hercegnője pedig, remélem jó úton haladnak;)

      puszi, és hála <3

      Törlés
  5. Az már függőségnek számít, ha az az első dolgom, amint felkelek, hogy feljövök az oldalra, hátha van új rész? :D Mert akkor függő vagyok, beismerem. Csodálatos volt az egész, de tényleg. Annyira fantasztikus volt az egész hangulat, annyira meghitt volt, hogy konkrétan én is szerelmes lettem.Hogy kibe azt nem tudom, talán csak az ő szerelmükbe. :D
    Ez volt az egyik kedvenc momentumom, nagyon nevettem rajta:
    – Hazz, az isten szerelmére, ugye nem ebben az ingben akarsz színpadra lépni!?
    – Mi bajod van ezzel? Szerintem nagyon szép!
    – Igen, a nagyanyám a fél lábát odaadná érte. Mondd csak, ugye ezeket nem pénzért veszed?!
    – Nem, neki fizetnek, hogy felvegye őket – mondta Zayn.
    – Hát, remélem jó sokat – nézett végig rajtam Louis, én pedig kimelegedtem a pillantásától, ami nem kifejezetten az ing mintáin időzött el, sokkal inkább kilátszó mellkasomon és a csípőmön.
    – Nekem nem tudnának annyit csengetni, hogy egy ilyet felvegyek – állapította meg Liam.
    – Nem, te ingyen lógatod ki a konyharuhát a zsebedből -- imádom a humorodat, de tényleg.
    Az pedig, amikor Louis odanyújtotta az italt Harrynek, ő pedig magához húzta. Szerintem olyan szemeim voltak, mint egy Disney hercegnőnek.
    - Menj arrébb!
    Olyan gyorsan teljesítettem az utasítást, hogy majdnem felbillent velem a nyugágy, de Louis résen volt, és gyorsan rátérdelt, majd mellém heveredett. --ez nem tudom miért volt rám ilyen hatással, de imádtam. Láttam magam előtt, és imádtam. Aztán amikor csókolóztak pacává olvadtam. Annyira romantikus volt, és ah egek, annyira szeretem, ahogy egymást szeretik.
    – Ne butáskodj már! – mondta, és egy újabb pusziért hajolt a számra, ezúttal nagyot cuppantva a végén. Nem engedte el a kezem, felhúzott vele ülő helyzetbe, aztán megcirógatta az arcomat. – Gyönyörű vagy! – suttogta, és ismét elmosolyodott. -- itt pedig már hiperventilláltam. Tökéletes, gyönyörű, romantikus, érzelmes. Annyira várom a folytatást! Köszönöm ezt az élményt, csodás vagy. :)
    Puszi: Jen :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Függöség?? Dehogy!
      Egészséges kíváncsiság, és számomra felfoghatatlan boldogság, hogy ennyire várod a részeket.
      Remélem elégedett leszel, hogy ilyen hamar hozom a következőt...

      Szeretem, hogy nektek pont azok a semmiségek tetszenek, amiket csak tölteléknek szoktam beleírni a sztoriba, de mikor látom magam előtt, ami történik, automatikusan belekerülnek ilyenek is, hogy majdnem felbillen a nyugágy :)
      és az, hogy ti mindig ilyeneket emeltek ki, mindig azt erősíti bennem, hogy talán nem akkora baj, hogyha belekerülnek.

      Puszillak, ölellek!

      Törlés
  6. VÉGRE! nekem ez akkora megkönnyebbülés....Imádlak!! Imádom...mindkettőjüket. És határozottan beleszerettem az új Louisba. Harryről meg ne is beszéljünk :") Még csak az ing, aztán jönnek a flancos magassarkúk és nincs megállás! :) Olyan megnyugtató ez az egész...A gyengéd csókok, a szerelmes összenézések és a pillangók! Üdv a klubban ismét Hazza, nekem már a More Than Friends cím hallatán is megőrülnek a lepkéim...
    Ez a rész felkerül a legjobb fejezetek közé. Vagyis sok listám van, de az első csók, és a hófehér virágos ölelkezős reggeli csoda után ez a harmadik a romantikus listán! <3 Aztán ott a vad lista....Ágyhoz bilincselés, fatövében kefélés...Kinyírsz!! Várom már a következőd együttlétüket. Vajon az egész történetet be fogja burkolni a rózsaszín köd, vagy egyes íncsiklandó részecskék megmaradnak dögösnek? :S Kiszámíthatatlan vagy kedvesem. Pont ezért szeretlek.
    Eszméletlenül várom a következő részt. Nem bírok magammal!! Most a Lou megcsalós balhéja után sikeresen lenyugtattad a kedélyeimet, de mi lesz félóra elteltével... Inkább megyek írni! :D
    Imádlak tudod, és ma kivételesen csokitortát kapsz. Bár az jobban hizlal, és igazából mindig felrobbantom a konyhát. Még egy virslit sem vagyok képes elkészíteni égési sérülés nélkül :DD Csókollak
    ~B xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Listák? És hogy ilyenekre emlékszel, ezzel mindig ki tudsz borítani... én nem emlékszem ezekre, csak mikor te megemlíted, akkor ugranak be a jelenetek. Milyen memóriád van, basszus?!
      Rózsaszín köd ( már ha lesz :P) biztosan nem borít be mindent, azért van, amikor a szenvedély erősebb a szerelemnél,,, és ez így is van rendjén, hisz egymásból táplálkoznak;)

      Ne főzz virslit plíííz... gusztustalan, mikor mindenhonnan cafatokban lóg.... elég lesz a muffin ,,,vagyis cupcake ;)

      <3<3

      Törlés
  7. jajj edes jo istenem sirok vigyorgok elolvadok...azok az ingek tenyleg borzalmasak...Jay meg ismet vitte a primet megha nemis hallottuk mit mond de tokeletesen eltudom kepzelni....az a csok ahhww, meghaltam a boldpgsagtol....annyira buszke vagyok Harryre h volt esze es leallitotta Lout...tenyleg nagyon elrontottak volna...de Lou is okos volt h belatta es igazat adott neki...jajj edeseim annyira jo volt olvasnii...en eddig meg azzal h megelegedtem h csak baratok mert meg igyis sut roluk h annyira jok egyutt, h kiegeszitik egymast es h tokeletesem megis ertik a masikat...csak azt az utaljak es levegonek veszik a masikat neeee...most az osszetort es megfagyott szivek felolvadtak osszetapadtak hala Becca csillamragasztos reszeinek <3 vegre elokerultek a pillangok ar hianyoltuk oket...annyira jo volt...hianyzott mar nagyon...csodas resz volt remelem bekell szereznem egy felmosot h mindig feltudjam magam mosni a padlorol a cukisaguk miatti dlolvadastol.... <3
    puszi: Dóri :*

    U.i.: tenyleg igazad volt (bar ebben egy percig sem ketelkedtem) kellettek azok a szomoru reszek mert igy megjobban elvezem a boldogsagot <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azok az ingek szenzációsak.... szerintem a földön nincs még egy pasi, aki felvenné őket. Máson nem is állna jól :)

      Néha az emberek nem is látják, hogy a tökéleteset találták meg, és nem becsülik meg eléggé.... De reméljük a fiúk még időben a fejükhöz kapnak.

      Felmosó?? Ezen nagyon nevettem.

      Igen, a mélypont elengedhetetlen ahhoz, hogy utána örülhessünk ilyeneknek is.

      örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy írtál !!! <3<3

      Törlés
  8. Megjött a zabagép lámácskád, akit ez a rész mélységesen kielégített lámázás-szinten!:P<3
    Nagyon remélem, hogy a következőkben tényleg mindenre választ kapok, amik engem foglalkoztatnak..alig várom őket....ez a szar a blogokban...mindből könyv kell, amit olvasok:P

    Louis és én úgy tűnik, új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat. Egyre többet viccelődünk, és lassan visszatér a régi, egymást froclizós, finoman kötözködő stílus, amit imádtam, még mikor megismerkedtünk. ----dorombol a lámám!! Nagyon<3 Drága mucik<3:P

    – Hazz, az isten szerelmére, ugye nem ebben az ingben akarsz színpadra lépni!?
    – Mi bajod van ezzel? Szerintem nagyon szép!
    – Igen, a nagyanyám a fél lábát odaadná érte. Mondd csak, ugye ezeket nem pénzért veszed?!
    – Nem, neki fizetnek, hogy felvegye őket – mondta Zayn.
    – Hát, remélem jó sokat – nézett végig rajtam Louis, én pedig kimelegedtem a pillantásától, ami nem kifejezetten az ing mintáin időzött el, sokkal inkább kilátszó mellkasomon és a csípőmön.
    – Nekem nem tudnának annyit csengetni, hogy egy ilyet felvegyek – állapította meg Liam.
    – Nem, te ingyen lógatod ki a konyharuhát a zsebedből – szólt rá Louis, mire mindenki felkapta a fejét. Mellém lépett, és sokatmondó tekintettel nézett végig a többieken, amiből kiderült, csak ő cikizhet, a többieknek tilos. Éljen!
    ----ez egy az egyben zseniális volt!!:DD Egyszerűen tökéletes szitu:)))

    – Akkor legalább az egyik biztosan fiú lesz, és nagy focista! … Persze, hogy megtanítom. Ő lesz az új Messi. – Néztem, ahogy bekapja az ujját, és mosolyogva rágcsálja, amíg hallgatja az anyja beszámolóját. ----sztem te a halálomra játszol....miért látok csirkecombokat????? Vááá...na de amúgy ez annyira szívmelengető volt, ahogy Jay-vel beszélt!*_* Annyira elkapod a hangulatot mindig...

    Igen, anya, nem kezdek dirigálni. Értettem. ---ez mindent vitt:D Annyira el tudom képzelni, hogy Louis dirigál!:D Ajaj. Ajaj. Nem kellett volna. Jajjjjjjj......*jógalégzés*

    „Mindig meg kell hallgatni a másikat, anélkül, hogy ítélkeznél felette, az ő érvei alapján megvizsgálni a saját álláspontodat, és utána átgondolni, mi lenne a kompromisszum.” ----újabb Becca féle bölcsesség:) Szeretem, mikor összekötöd a kellemest a hasznossal...mindig csempészel a részekbe egy-két olyan gondolatot, amiből sokat tanulhatunk és idézetgyanúsak!:))

    Ahogy Louis homoszexualitását is azonnal, és fenntartsok nélkül elfogadta, úgy a többi gyereke érdekeit, és vágyait is szem előtt tartja, és hajlandó felülírni a saját véleményét. ---Több ilyen ember kéne a világra I think....

    VálaszTörlés
  9. Többek között emiatt futott zátonyra a kapcsolatunk, mert ő csak azt tudta volna elfogadni, ha én mindenben alávetem magam az akaratának, de akkor is szétmentünk volna, mert egy olyan pasit nem tudna szeretni, akinek nincs saját véleménye.
    Zsákutca, mindkét irányban. ---Nincs!! No! Nein! Nyet! Semmi zátonyra futás, semmi zsákutca, meg nem szeretés....Lámácska pánikbeteg lett!!!

    Nem bírom, ha valamivel zörög, úgyhogy egy fél perc múlva rászóltam:– Lou! Kérlek! ----És itt is itt van az aprócska plusz, amitől mindig kivagyok..:) Imádom ezeket....<3

    – Igen. Énekelni akartam, és semmi mást. – Rám nézett, és ellágyult a tekintete.----Folydogál a cukorszirup a képernyőn és lámácska jóízűen lenyalja....*_*A könnyeim meg már párásítják a szemem....

    – Semmi, csak eszembe jutottál a kis kardigánodban, a lelógó sáladdal, és a glóriaként tekergőző fürtjeiddel. ---Mintha öregapámat hallanámXD "Ó amikor még fiatalok voltunk!" Mindenesetre nagyon cuki kis mondat ez:))

    – Nyomi?! Te már akkor is szívdöglesztő lehettél! – mondta halkan, és finoman felnevetett.
    – Mert? Most is az vagyok? – Nem tudtam megállni, hogy ne próbálkozzak be nála.
    – Ha épp nem öltözöl Ace Venturának – bólintott. Félig elégedetten dőltem hátra, és szélesen elmosolyodtam. ---ez a párbeszéd is annyira zseniális lett....:) És visítottam az Ace Venturán....mert tényleg!!:DD

    Mi ketten az égvilágon mindenről tudunk beszélgetni, és ez épp annyira fájdalmas, mint örömteli. ---Ez a mondat ismét a szívembe vésődött...olyan széép<3

    Mindkettőnket egyformán meglepett, ahogy felnyúltam érte, és a kezét is megfogtam, hogy lehúzzam magamhoz. Mikor már elértem, a tarkójára simítottam a tenyerem, és a fejét is lerántottam, végül egy gyors, de határozott csókot nyomtam a szájára. Louis úgy is maradt egy pillanatra, és még le voltak hunyva a szemei, mikor én már visszadőltem a párnákra. Olyan édes volt, majdnem felülbíráltam a szándékomat, hogy csak jelzésértékűen csókolom meg, mert annyira szerettem volna magam mellé vonni az ágyra, és kifulladásig csókolni, de végül maradtam a tervnél, és csak megcirógattam az arcát. Hitetlenkedve nyitotta ki a szemeit, és kíváncsian nézett rám, de mikor rájött, hogy nem akarok tőle semmit, enyhe csalódottság suhant át az arcán, aztán felegyenesedett. ---megállt a levegő a szobában...a tévé nem zúgott...a gép ventillátora is elcsendesedett...egy pisszenés sem hallatszott...aztán felnyögtem csalódottságomban, hogy nem nem nem....szinte éreztem a vibrálást....<3

    De nem szólt, csak állt még pár másodpercig, aztán egy nagyot szusszantott, majd lehajolt és finoman meglökte a csípőmet:– Menj arrébb! ----ez is annyira tetszett...nem tudom miért,de annyira cuki!!!!

    Felemelte a karomat, a fejét a mellkasomra fektette, és a lábát átdobta rajtam, aztán még fészkelődött egy kicsit, míg végül nagyot sóhajtva a hasamra fektette a tenyerét. ---ismét láma, madarak, cukor, muffin, nutella egyéb nyalánkságok....annyira családias és meghitt, hogy a szívem hasad belé!!! őket az ég is egymásnak teremtette!! Belehalok...beléjük halok...<3





    VálaszTörlés
  10. – Mert azt hisszük, mi mindent jobban tudunk másoknál.
    Csak bólintott egyetértése jeléül, és szorosabban ölelt át. Olyan jó érzés volt könnyű kis karját érezni a gyomromon, és meleg leheletét a nyakamon, hogy beleborzongtam, és önkéntelenül átöleltem a vállát, aztán cirógatni kezdtem a hátát. Csendben voltunk, csak élveztük a pillanatot. Percek teltek el így, míg mindketten a gondolatainkba merültünk. Lehajoltam, és belecsókoltam a hajába. Nem emeltem fel az arcom, belefúrtam az ismerős, selymes közegbe, és belélegeztem az illatát. Mikor megmozdult rajtam, és a kezével feljebb tolta magát, aztán felfelé fordította az arcát, elakadt a lélegzetem. A szemeit lehunyta, a szája elnyílt, és szaporábban vette a levegőt. Mikor a combomon megéreztem éledező erekcióját, úgy szippantottam be a levegőt, mintha utoljára lélegezhetnék. Arra várt, hogy megcsókoljam. ARRA VÁRT, HOGY MEGCSÓKOLJAM! ---Ne haragudj, hoyg enm szedem mondatokra, de lehetetlen!! Annyira csodás, izgató, meghitt, tökéeltes....megállt az idő miközben olvastam, és egy új más világba repített...vagy inkább vissza...vissza az elejére, ahogy Micimackó is szerette volna<3 Köszönöm Becca!!


    Próbálkoztam...nem nem tudom szétszedni ezt a csókot...ne haragudj....minden betűje, minden lélegzetvétele maga volt a csoda. Mindig is hinni akartam abban, hogy az első csók az igaz szerelmünkkel megismételhető és nem csak egy "első csók" van. Reményt adtál...reményt adtál, hogy igenis újra remeghet úgy a gyomrod, ugyanúgy összefuthat a nyál a szádban, és düböröghet a szíved, mint annak idején! Ilyen szép csókjelenetet még soha!!!ismétlem...még SOHA nem olvastam. Megkönnyeztem, összetört, felépített...csak a szokásos, de úgy érzem ezek éltetik a titkon bennem élő menthetetlen romantikust...
    IMÁDLAK!<3

    "– Nem megy, Kicsi! "---a rész legszívbemarkolóbb mondata...szinte hallom és zokogok...a gátak...a felnőtté válás...jajj. Sajog a szívem...

    Az ajkain ott csillogott kettőnk nyála, az arca kipirult, a szemei veszélyesen fénylettek a kis teraszlámpa fényében, és a teste halványan reszketett. --Na jó azért kiegyezhetünk egy spontán orgazmusban, a szívösszetörés után...halálosan gyorsan változnak a reakcióim...


    Jézus! Nem tudom megfogalmazni. Mikor csak úgy… egymásnak estünk… az más volt. Az kezelhetetlen volt, és nem kellett gondolkodni. De most… ez… ez túl gyengéd, túl érzéki ahhoz, hogy belevessem magam. Lou!--Ez nagyon aranyos volt...:) Látom magam előtt Harry arcát...<3 Jajj annyira nem tudok mit írni...annyira csodás az egész....

    Nekem szükségem van rád. Nem akarlak megint elveszíteni! ---labilis vagyok...de ismét a sírás határán álok. Te egyszer még megölsz. ŐK SOHA NEM VESZÍTIK EL EGYMÁST!! SOHA!!!!

    Már mindegy volt, a testem ellazult az érintéstől, a szám készségesen nyílt meg neki. Felsóhajtottam, ahogy ő is, aztán egymás leheletét lélegeztük be. ---NA jó végem...döntsd már el mit akarsz!!:D Érzelmileg kinyírni, vagy testileg meggyötörni?!:D A kettő együtt nagyon fáj!!!!!!!!


    A gyomrom megreszketett, a kurva lepkék azonnal megérezték a kínálkozó alkalmat, és eszeveszett csapkodásba kezdtek, az agyam pedig feladta, és szabadságra ment. ---Én értem, miért érzi ezt Harry..de én miért??? Egyszerűen nem tudok napirendre térni az fölött, hogy mennyire átadod az érzésket pusztán szavakkal...másnak ez képekkel sem sikerül, nem hogy puszta betűkkel...ja bocs a te írásaid nem puszta betűk...minden egyes írásjegyednek lelke van...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. többször olvasom az ilyen, elemző kommentjeiteket... nekem ez kell a reggeli kávé mellé:)
      Imádom őket, és nem tudok betelni velük.

      A cigizős rész neked is, és Dreamynek is kedvenc lett, úgy látszik, többször kell bagót adnom Louis kezébe... És az Ace Ventura is közös pontotok. Látszik, mennyire egyformák vagytok ;)

      Az első csók...hmm... és a második első csók, ami az ezredik, csak ez más.... én is remélem, hogy van ilyen, hogy lehet ilyen.... kell, hogy legyen ilyen!!!

      És Larry is kell. Kell nekünk, és remélem a sok millió szív, ami értük dobog, egyszer egy nagy, közös ünnepen dobbanhat egyszerre, mikor végre nem kell tovább rejtegetniük a szerelmüket.

      Ez az álmom... és az álmok makacs dolgok.

      Szeretlek.

      Törlés
  11. Csak ültem döbbenten, míg Louis az asztalhoz sétált, elővett egy cigarettát, és a gyertya fölé hajolt, ami egy üvegpohárban küzdött a sötétség ellen. Néztem az arcát, ahogy a felizzó parázs vörösre festi a bőrét, és hosszú szempilláit, amik mindig ámulatba ejtenek. ----Végem!!!!! Nekem ez KO. Úrjézus...OMG. Végem.Megöltél..pedig csak rágyújtott...legközelebb csirkecombot adsz neki..akkor én meghalok...komolyan!!

    – Kérsz valamit? Nem vagy éhes? Ne hozassak egy szendvicset? ---Most, hogy így kérded, bekapnék valamit!!:D

    Nos ennyi lettem volna mára...igyekezz a következővel, mert egyszerűen kell!!!!!!!<3
    Az MTF a lelkivilágom személyi edzője, ez már biztos!! Jobban mondva, az MTF és Te;)
    Nagyon örülök, hogy tetszett az idézet, amit írtam...mert annyira igaz!!<3
    Brace Yourselves április 11. is coming:P<3

    Puszillak<3

    VálaszTörlés
  12. Igazából már szombaton elolvastam, de csak most volt időm írni. Mikor megláttam, hogy van friss úgy örültem mint eg kisgyerek karácsonkor:D
    És mikor elolvastam... hát uriiisssteeeen!!I Igy is rettenetesen imádom ezt a történetet, de te elérted, hog mégjobban!:) Annyira örülök, hogy Louis végre magabiztos és érett és uuuh <3 és külön örülök hog olyanok mint régen:) Harry is végre rájött hogy nem lépett túl NEM TUD Louis-n.
    Folytasd gyorsan, mert éhezünk rá <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mennyire aranyos vagy?!

      Nem baj, hogy később írtál, nekem akkor is öröm volt olvasni, hidd el.
      Igen, Louis most komoly jellemfejlődésen megy át,, remélem érettebb lesz, és magabiztosabb. Rá fér. Harry pedig szintén változik,,, talán ő is most lesz önmaga, ha már nem játssza meg a macsót:)

      Hozom a kövit, máris.
      Köszönöm, ölellek <3

      Törlés
  13. Hát ez nagyon édes fejezet volt! <3 <3 Először is Louis tök ari ahogy aggódik a tesójáért, de Harrynek igaza van, hogy nem irányíthat mindent. Egymással meg irtó aranyosak, úgy örülök, hogy újra közelednek egymáshoz és nem csak testileg. :) Nagyon sokat változott mindkét fiú, ahogy Harry pirulgatott majd elolvadtam. :) Egyébként kíváncsi vagyok Louisnak hogy jött ez, hogy újra Harryt akarja, szóval hogy volt egy konkrét ok amiből rájött hogy nem tud nélküle élni vagy szép fokozatosan jött rá? Meg erről fognak beszélni? Puszi Lia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem, hogy majd szépen, lassan, minden kérdésetekre választ kapjatok, csak türelem. Nem tudom egy részbe besűríteni, és nem is akarok mindent a szátokba rágni,,,, szeretném, ha mindenkinek lenne sajt elgondolása, véleménye...

      De sok minden kiderül, ígérem ;)

      imádlak, köszönöm, hogy hétről hétre itt vagy velem.
      <3<3

      Törlés
  14. Aww :3 Eddig ez a rész a kedvencem, ez annyira édes, annyira szívet melengető rész lett! Imádom!!! Tökéletes lett, mint mindig!!! És véééégre boldogságos réééész!! Ah, erre vártam már, mert ez a sok gyötrődés az én életemre is kihatott! ;)

    "Louis és én úgy tűnik, új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat. Egyre többet viccelődünk, és lassan visszatér a régi, egymást froclizós, finoman kötözködő stílus, amit imádtam, még mikor megismerkedtünk. " Hála az égnek drágáim :3

    "– Hazz, az isten szerelmére, ugye nem ebben az ingben akarsz színpadra lépni!?
    – Mi bajod van ezzel? Szerintem nagyon szép!
    – Igen, a nagyanyám a fél lábát odaadná érte. Mondd csak, ugye ezeket nem pénzért veszed?!
    – Nem, neki fizetnek, hogy felvegye őket – mondta Zayn.
    – Hát, remélem jó sokat – nézett végig rajtam Louis, én pedig kimelegedtem a pillantásától, ami nem kifejezetten az ing mintáin időzött el, sokkal inkább kilátszó mellkasomon és a csípőmön.
    – Nekem nem tudnának annyit csengetni, hogy egy ilyet felvegyek – állapította meg Liam.
    – Nem, te ingyen lógatod ki a konyharuhát a zsebedből – szólt rá Louis, mire mindenki felkapta a fejét. Mellém lépett, és sokatmondó tekintettel nézett végig a többieken, amiből kiderült, csak ő cikizhet, a többieknek tilos. Éljen! " Ezt annyira imádtam!! :D VÁÁÁ!! És a végén ez a rész: "csak ő cikizhet, a többieknek tilos. Éljen!" ezen meghaltam, mindjárt megeszem, annyira cuki lehetett a feje közben :3

    "– Akkor legalább az egyik biztosan fiú lesz, és nagy focista! … Persze, hogy megtanítom. Ő lesz az új Messi. – Néztem, ahogy bekapja az ujját, és mosolyogva rágcsálja, amíg hallgatja az anyja beszámolóját. " Aww <3 ennyi, én elolvadtam!

    "Mindig meg kell hallgatni a másikat, anélkül, hogy ítélkeznél felette, az ő érvei alapján megvizsgálni a saját álláspontodat, és utána átgondolni, mi lenne a kompromisszum.” Imádom a bölcsességeket! Ezeket ki szoktam másolni, és kitenni a falamra! <3

    "Ahogy Louis homoszexualitását is azonnal, és fenntartsok nélkül elfogadta, úgy a többi gyereke érdekeit, és vágyait is szem előtt tartja, és hajlandó felülírni a saját véleményét." Ilyen embereket még! Bárcsak mindenki így gondolkodna!!

    "Nem bírom, ha valamivel zörög, úgyhogy egy fél perc múlva rászóltam:" A kis apróságok, amiket annyira, de annyira imádom! <3

    "– Semmi, csak eszembe jutottál a kis kardigánodban, a lelógó sáladdal, és a glóriaként tekergőző fürtjeiddel. " Aww <3 én is nosztalgiázok, eszembe jutottak azok az idők még mikor ilyen kis cukikák voltak, most meg dögös pasikká érettek! ;)

    "– Láttad volna mindezt megspékelve a szemüvegemmel, és máris tudtad volna, hogy néz ki egy nyomi.
    – Nyomi?! Te már akkor is szívdöglesztő lehettél! – mondta halkan, és finoman felnevetett.
    – Mert? Most is az vagyok? – Nem tudtam megállni, hogy ne próbálkozzak be nála.
    – Ha épp nem öltözöl Ace Venturának – bólintott. Félig elégedetten dőltem hátra, és szélesen elmosolyodtam. " Ace Ventura!! :DD Vááá! Erről az a repülős kép jut eszembe, amin irtó dögös volt!! ;)

    " Már az, hogy kettesben ülünk a teraszon, hajnali fél négykor, és beszélgetünk, hihetetlen volt számomra. Mi ketten az égvilágon mindenről tudunk beszélgetni, és ez épp annyira fájdalmas, mint örömteli. " <3


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És innentől végem volt!! Dreamy kipurcant!

      " Louis felállt, töltött egy pohár narancslevet magának, egy másikba almalevet, és odanyújtotta nekem. Mindkettőnket egyformán meglepett, ahogy felnyúltam érte, és a kezét is megfogtam, hogy lehúzzam magamhoz. Mikor már elértem, a tarkójára simítottam a tenyerem, és a fejét is lerántottam, végül egy gyors, de határozott csókot nyomtam a szájára. Louis úgy is maradt egy pillanatra, és még le voltak hunyva a szemei, mikor én már visszadőltem a párnákra. Olyan édes volt, majdnem felülbíráltam a szándékomat, hogy csak jelzésértékűen csókolom meg, mert annyira szerettem volna magam mellé vonni az ágyra, és kifulladásig csókolni, de végül maradtam a tervnél, és csak megcirógattam az arcát. Hitetlenkedve nyitotta ki a szemeit, és kíváncsian nézett rám, de mikor rájött, hogy nem akarok tőle semmit, enyhe csalódottság suhant át az arcán, aztán felegyenesedett. " aztamindenit hallod, olyan feszült várakozással olvastam, hogy huh! Belebizseregtem, mikor összeérintették az ajkukat. oh istenem! Annyira gyönyörű volt <3 én... egyszerűen nem tudok mit mondani, imádom.

      "De nem szólt, csak állt még pár másodpercig, aztán egy nagyot szusszantott, majd lehajolt és finoman meglökte a csípőmet:– Menj arrébb! " Aww, istenkém olyan cukiiii ez a rész!!

      " Felemelte a karomat, a fejét a mellkasomra fektette, és a lábát átdobta rajtam, aztán még fészkelődött egy kicsit, míg végül nagyot sóhajtva a hasamra fektette a tenyerét. " ah istenem, ez annyira aww <3 látom magam előtt, és vigyorok, mint egy idióta! :3

      "Csak bólintott egyetértése jeléül, és szorosabban ölelt át. Olyan jó érzés volt könnyű kis karját érezni a gyomromon, és meleg leheletét a nyakamon, hogy beleborzongtam, és önkéntelenül átöleltem a vállát, aztán cirógatni kezdtem a hátát. Csendben voltunk, csak élveztük a pillanatot. Percek teltek el így, míg mindketten a gondolatainkba merültünk. Lehajoltam, és belecsókoltam a hajába. Nem emeltem fel az arcom, belefúrtam az ismerős, selymes közegbe, és belélegeztem az illatát. Mikor megmozdult rajtam, és a kezével feljebb tolta magát, aztán felfelé fordította az arcát, elakadt a lélegzetem. A szemeit lehunyta, a szája elnyílt, és szaporábban vette a levegőt. Mikor a combomon megéreztem éledező erekcióját, úgy szippantottam be a levegőt, mintha utoljára lélegezhetnék. Arra várt, hogy megcsókoljam. ARRA VÁRT, HOGY MEGCSÓKOLJAM! " Aww! Én meghalok, komolyan! IGEN!! ARRA VÁÁÁR! OH ISTENEM!! VÉGEM!! <3
      Oké, nem akarom kimásolni az egész részt, mert ebben a csók részben minden tökéletes, és nem lehet kiszedni belőle semmit! Annyira gyönyörű volt! Basszus, ez csodálatos! <3 Imádlak! Még mindig a hatás alatt vagyok! Átéreztem amit éreznek. Eszméletlen vagy! <3 Bár ez nem újdonság! ;)

      ". Nekem szükségem van rád. Nem akarlak megint elveszíteni! " Soha nem veszíthetik el egymást!! Nem és nem! Az isten is egymásnak teremtette őket!!

      "...de egy pár másodperc után éreztem, ugyanazt a törődést és gyengédséget kapom, mint az előbb. " istenem, ezek a mondatok. :3

      Törlés
    2. "Már mindegy volt, a testem ellazult az érintéstől, a szám készségesen nyílt meg neki. Felsóhajtottam, ahogy ő is, aztán egymás leheletét lélegeztük be.
      Lassan húzódott el, még egy utolsó, gyengéd puszival pecsételve le az ajkamat, aztán nehézkesen feltápászkodott a nyugágyról, és ellépett mellőlem. " Én már nem tudok mit mondani, annyira tökéletes! <3

      "Lezártam a szemeimet, és mint egy iskolás lány, az arcomra szorítottam a tenyeremet, hogy eltakarjam lángoló bőrömet. Megéreztem a kezét, ahogy lefeszegeti az ujjaimat. Felnéztem, és a mosolyát láttam meg először.
      – Ne butáskodj már! – mondta, és egy újabb pusziért hajolt a számra, ezúttal nagyot cuppantva a végén. Nem engedte el a kezem, felhúzott vele ülő helyzetbe, aztán megcirógatta az arcomat. – Gyönyörű vagy! – suttogta, és ismét elmosolyodott. " Nem bírom, istenem, annyira édesek, én meg itt vigyorgok, és olvadozok!! <3 Édeseim!

      " A gyomrom megreszketett, a kurva lepkék azonnal megérezték a kínálkozó alkalmat, és eszeveszett csapkodásba kezdtek, az agyam pedig feladta, és szabadságra ment. " <3 <3 <3 aww :3 Végem, ezt már nem bírom, ezek olyan kis édesek, hogy azt el se lehet mondani <3

      "Csak ültem döbbenten, míg Louis az asztalhoz sétált, elővett egy cigarettát, és a gyertya fölé hajolt, ami egy üvegpohárban küzdött a sötétség ellen. Néztem az arcát, ahogy a felizzó parázs vörösre festi a bőrét, és hosszú szempilláit, amik mindig ámulatba ejtenek.
      Felegyenesedett, még egy mélyet slukkolt, aztán a fejét felemelve az ég felé fújta a füstöt," OMG!! Ezt mondtam már facen, de most is elmondom, hogy ez kiütött! Tudom, nem ez kellene, hogy kiüssön egy ilyen csodálatos, édes mosolygós részen, de basszus, olyan kibaszott jól leírtad (nem mint ha a többit nem, de most ez a fétisem :D) hogy láttam az egészet, és most nagyon kell nekem Louis ;)

      IMÁÁÁÁDOM!! Végem van!! Ez a rész annyira megmelengetett! És meghaltam! Csodálatos rész volt! És bocsi, hogy összevissza írtam, de nem tudtam normális mondatokat hozzáfűzni! Gyönyörű! Az egyik kedvencem!<3 és megérte ennyit szenvedni, mert most úgy érzem, még szerelmesebbek lesznek egymásba, mint voltak <3
      Imádlak csodálatos írónő! <3 <3

      Törlés
    3. Sejtettem, hogy szeretni fogod, de hogy kedvenccé lép elő, arra nem számítottam... De mérhetetlenül örülök.
      A cigizés, ami Silver szívét is megdobogtatta.... igyekszem az agyamba vésni, hogy Louis többet dohányozzon ( itt legalább nem árt neki;)

      Annak pláne örülök, hogy úgy érzitek, érdemes volt ennyit szenvedni, mert most jobban tudtok örülni egy csóknak, mint eddig,,,, kábé úgy, mint mikor az első csattant el, még vagy 10 hónappal ezelőtt :)

      És nem tudom, lehetnek-e szerelmesebbek, de mi lehetünk beléjük, az biztos:))

      Imádlak, és köszönök mindent.... tudod, miről beszélek.
      Nagyon tisztellek azért, amit csinálsz!

      És köszönöm, hogy vagy.
      <3

      Törlés