XXIII. Fejezet

Csak, hogy jól induljon a hetetek!
Remélem elnyeri tetszéseteket.... Most viszont az eddigieknél is több visszajelzést szeretnék kérni, esetleg azoktól is, akik eddig nem éreztek késztetést arra, hogy kommenteljenek. Aki pedig egyáltalán nem szeretne írogatni, az legalább egy pipát tegyen valamelyik rubrikába a rész végén, hogy le tudjam szűrni, jó úton haladok-e...
Előre is nagyon köszönöm!

xxxBecca




XXIII. Fejezet


Alig, hogy hazaértünk, indulnunk kellett a megérkezésünk örömére tartott vacsorára, csak letusolni volt időnk. Épp azon gondolkoztam, a víz alatt állva, hogy mit vegyek fel, amikor a tolóajtót elhúzva Harry lépett be mellém a zuhanyzóba. A döbbenettől szólni sem tudtam. A számat eltátottam, és levegőért kapkodtam. Komolyan meg is szédültem, meg kellett kapaszkodnom a vízcsapban, nehogy elájuljak. Mr. Szexisten viszont nem volt zavarban. Elkapta a derekamat, és megfordított, magának háttal. Megfogta a két kezemet, a tenyeremet a falnak támasztotta, a fejemet betette egy pillanatra a víz alá, aztán csak simogatta a hátamat.
 – Nyugi Lou! Semmi baj. Ne kapj már frászt tőlem állandóan. Komolyan megrémítesz ezzel. Most mitől van pánikrohamod? – egy kis neheztelést éreztem a hangjában. Igazat adtam neki.
 – Ne haragudj. Egyszerűen képtelen vagyok megszokni, hogy itt vagy, hogy így van….hogy…. – már megint nem tudtam kinyögni,amit mondani akartam.
- Hogy együtt vagyunk? Hogy közeledem hozzád? Hogy vágyom rád? – közben a vállaimra nyomott cuppanós csókokat .- Két hónapot töltöttünk el szinte cölibátusban. Nem nyúltam hozzád, nem láttalak meztelenül, mert egy hajszálon függött az önuralmam. De most végre itthon vagyunk. Az enyém vagy. Nem vagyok hajlandó továbbra is úgy viselkedni, mint egy papnövendék. És nem akarlak lerohanni sem. Csak szerettem volna hozzád bújni egy kicsit. És mivel rohannunk kell, gondoltam, ha közösen zuhanyozunk, időt is spórolunk, és az összebújást is megkapom.  – közben tusfürdőt nyomott a tenyerébe, és akkurátus mozdulatokkal szappanozni kezdte a hátamat. Annyira kedves volt, a hangja olyan szexi, és egyáltalán annyira tökéletes, hogy könnyek gyűltek a szemembe. Nincs még egy ilyen pasi a világon. Egy tigris, tele ösztönökkel, erővel, de amellett annyira érzékeny, és figyelmes, hogy ilyet eddig csak könyvekben olvastam, de soha nem hittem, hogy létezik.
- Kérlek, bocsáss meg. Biztosan sokkoló, hogy mint egy szűzlány, frászt kapok, ha hozzámérsz, meg ilyenek, de nem tudok úrrá lenni a félelmeimen. Én tényleg igyekszem. De te túl tökéletes vagy. Mindig attól parázok, hogy elrontom, aztán amikor helyzet van, akkor tényleg elbénázom. – annyira jó volt, hogy háttal fordított magának. Mindezt nem tudtam volna a szemébe mondani. Nem válaszolt, el volt foglalva. A hátam után a fenekemet és a combomat habozta fel. A tenyerével átmasszírozta az izmaimat, és meg sem állt a bokámig. Egymás után felemelte a lábaimat, és megmosta a talpamat. Aztán felegyenesedett és egyetlen mozdulattal megfordított.
 Volt ebben az egészben egy kis átverés. Elaltatta a félelemérzetemet, biztonságot nyújtott, hogy háttal állhattam. Megmosdatott, de nem tett semmit, amitől pánikoltam volna. Most pedig megfordított, és úgy méregeti a testemet, mint a húspiacon. Tetőtől-talpig végignézett, és nem rejtette véka alá az érdeklődését. A farka kőkeményen meredezett, és amikor ezzel a látvánnyal szembesültem, megint nem kaptam levegőt. Mondjuk nem is próbáltam lélegezni. Attól függetlenül, hogy épp légzésleállásom volt, én is azonnal izgalomba jöttem. Harry gyönyörű meztelenül. Tökéletes minden porcikája, beleértve a négy mellbimbóját is, amit én személy szerint imádok. Ebben az esetben nem volt esélyem, hogy rájuk nézzek, mert képtelen voltam elszakítani a tekintetem vágyaim célpontjától.  Ő pedig engem figyelt, és amikor látta, hogy le nem veszem a szemem a farkáról, teljes természetességgel odanyúlt, és a tenyerébe fogta. Lassan elkezdte kényeztetni magát, de közben az arcomat figyelte rendületlenül. – Annyira izgató, ahogy nézel. Ettől is elmegyek egy percen belül, de nem akarod inkább te csinálni? – kérdezte szemtelenül. Hiába álltam a zuhany alatt, kiszáradt a szám, muszáj voltam megnyalni. Erre Harry felnyögött, és hátrahanyatlott a feje.
- Jól gondold meg, mert nem bírom sokáig visszatartani. – nyöszörögte mély hangján. Ez egy olyan kihagyhatatlan ajánlat volt, amivel muszáj volt élnem, akkor is, ha menten elájulok. Ellöktem magam a zuhanyzó falától, és odaléptem hozzá. Felnéztem a szemébe, és olyan szenvedélyt láttam benne, amitől megint megrémültem. Felemelte a kezét, gyengéden a tarkómra fektette, és magához húzta a fejemet. Lágyan csókolt meg, közben morgott és nyögdécselt. Aztán a másik kezével az enyémért nyúlt, és a hasára húzta a tenyeremet. Behunytam a szemem, és átadtam magam a pillanatnak. Nem számított semmi, csak ő. Annyira vágytam rá, hogy megkaphassam, és most itt van, szinte könyörög  az érintésemért. Körbecirógattam a köldökét, aztán a szépen nyírt kis szőrcsíkon elindultam lefelé. Elszakadtam a szájától, mert muszáj volt látnom is, nem csak érezni. Nem ellenkezett, megadóan hátradőlt a csempének, és átadta nekem a testét. Amikor kezem elérte a célt, és végigcirógattam a hegyéig, Harry olyan mélyről nyögött, hogy beleremegtek a térdeim. – Óóó, bassza meg! Nem bírom! Kérlek…KÉRLEK! – a kezei ökölbe szorultak, látszott, hogy felrobban a feszültségtől. Én pedig szó szerint térdre estem előtte. Olyan magától értetődő volt minden. Nem volt bennem kétely, sem habozás. Megnyaltam a hegyét, aztán mélyen a számba vettem és körbesimogattam a nyelvemmel. Harry felhördült, a kezei a hajamba túrtak, minden izma megfeszült, a hasa kockáitól a combjaiig. Az érintés selymes volt, a vágy olyan mély, amilyet még soha nem éreztem, a mozdulatok pedig ösztönösek. Tudtam, hogy mi a jó neki, mire vágyik, mi teszi boldoggá. Egy fél perc után végre kinyitottam a szemem, és nagyon megérte. A legcsodásabb látvány tárult elém.  Ebből a szögből még sosem láttam őt, a szenvedélye viharában meg pláne, de a kép örökre ráégett a retinámra. Elnyílt a szája, és csak azon át lélegzett. A mellkasa úgy emelkedett és süllyedt, mint az óceán vihar idején. A szemei, mint két fekete kút, pupillái kitágulva, hogy mindent be tudjanak fogadni, amit lát. A karjai is megfeszültek, a fejemet egyre erősebben tartották, hogy abba ne merjem hagyni, amit csinálok. Eszem ágában sem volt abbahagyni, éppen életem legigézőbb élményét éltem át. Egyre nehezebben lélegzett, egyre mélyebbeket nyögött, néha a nevemet nyöszörögte, és hátrahajtotta a fejét. Olyankor próbálta elnyújtani az élvezetet, de nem járt sok sikerrel. Egyre jobban belejöttem, és merészebb lettem. A kezemet is rásimítottam, és marokra fogtam. A számmal, nyelvemmel, és a kezemmel izgattam egyszerre, másik kezemmel pedig a hasát simogattam és a combjait. Mondjuk a mérete nem épp kompatibilis a számmal, de senkiével sem lehet az, olyan hatalmas. Szerintem ettől függetlenül meg volt elégedve azzal, amit nyújtani tudtam, mert három percnél biztosan nem telt el több, amikor fojtott hangon megszólalt. – Lou! Vigyázz! Nem bírom tovább … - tudtam, felfogtam, miről beszél, de fel sem merült bennem, hogy elhúzzam a fejem. Sőt, még mélyebbre engedtem, és a nyelvemmel rászorítottam egy erősebbet. Felkiáltott, ívbe feszült és belerobbant a számba. Az extázis tetőfokán a nevemet suttogta, és a csempébe próbált kapaszkodni. Görcsösen élvezett, és nagyon hosszan. Amikor végre alábbhagyott a lüktetés, utoljára még végigsimogattam a nyelvemmel, aztán a hasára fektettem az arcom és belecsókoltam a köldökébe. Összegörnyedt, olyan volt, mintha az izmai szabadságot vettek volna ki. Két kézzel átölelte a fejemet, lehajolt és a hajamat csókolta.

– Köszönöm. Ó te jó ég! Köszönöm. Fantasztikus vagy. – lassan lecsúszott a csempe mellett, és a zuhanyzóban ülve magához húzott. Az állam alá nyúlt, felemelte a fejemet és olyan mélyen, szenvedélyesen csókolt, ahogy még soha. Csodálat,  és hála vegyült a csókjába, és én minddel meg voltam elégedve.

Nem engedtem, hogy viszonozza a szívességet, egyrészt azért, mert először ezt kellett feldolgoznom, és várni, hogy oldódjanak a gátlásaim, másrészt mert így is elkéstünk a nekünk rendezett vacsoráról. Amikor kilépett a tusolóból, vettem egy alapos hidegzuhanyt, hogy túléljem az estét, ha lehet álló farok nélkül.

Persze ez a vágyam nem teljesült. Főleg azért nem, mert Harry egy mocsok. A hála elég gyorsan elillant belőle, és átvette helyét a szokásos érzelemvilág, aminek középpontjában az áll, hogy engem az őrületbe kergessen. A vacsorán megkértem, hogy ne üljön mellém, mert képtelen vagyok normális beszélgetést folytatni, ha a közelemben van. Odahajolt a fülemhez:
- Oké, Lou. Legyen, ahogy akarod, de azért jusson eszedbe, hogy egyszer muszáj lesz innen hazamenni, és akkor felfallak. Minden porcikádat. Nincs több halogatás. - mély hangján ezek a mondatok eleve sokkot okoztak, de ennyi nem volt neki elég. – A délutáni élmény, amit a zuhanyzóban nyújtottál, nem oltotta ki a tüzet, csak szított rajta. Úgy kívánlak, ahogy még soha nem kívántam senkit. Megőrjítettél a száddal… - közben belesóhajtott a fülembe, és halkan, fojtottan nyögött, amitől azonnal országos merevedésem lett. Az asztalkendőt az ölembe rántottam, és olyan csúnyán néztem rá, ahogy csak tudtam. Lehalkítottam a hangom, mert legszívesebben rákiabáltam volna. – Fejezd be Harry! Most fejezd be, vagy ma a fiúknál alszom. –láthatta rajtam, hogy egy hajszál választ el a kiborulástól, mert azonnal felállt a székről, de azért még a háttámlát fogva odahajolt egy pillanatra .- Most verd ki a fejedből, hogy bárhogyan is kibújnál a dolog alól. Akárhova menekülnél, felkutatnálak, elmennék érted, a vállamra dobnálak és hazahurcolnálak. Otthon pedig megkapnád ami jár neked. Jobb, ha nem húzod ki a gyufát! – amikor felkaptam a fejem, és kurva dühösen belenéztem a szemébe, azonnal elillant minden mérgem. Olyan aranyos volt, hogy az iszonyat. Az alsó ajka beharapva, picit félve a reakciómtól, de azért oldalt a gödröcske megvolt, a félmosoly is. A szemében ki nem mondott ígéretek tárháza és a délutáni szerelmezésünk emléke. Annyira cuki volt, hogy ott, és azonnal meg akartam csókolni. Ő is ilyesmire gondolhatott, és láthatta rajtam is a vágyat, mert még közelebb hajolt a fülemhez. – Csak hazáig bírd ki édes! Ígérem, minden vágyad teljesül. – aztán felegyenesedett, körbesétálta az asztalt, majd leült velem szemben. Mikor nyitottam volna a számat, hogy reklamáljak, áthajolt az asztalon és fojtott hangon azt súgta: - Na most már elég legyen! Ne üljek melléd, ne üljek szembe se? Talán ne is üljek ehhez az asztalhoz? – Elszégyelltem magam. Most komolyan. Tök igaza van. Akkora barom vagyok, amekkorát még nem hordott a hátán a föld. Nem voltam én ilyen idióta. Mikor fordultam ki magamból? – Bocsáss meg! – tátogtam neki, és egy puszit küldtem titokban. Elmosolyodott, és megnyugodott. Tényleg megfogtam az isten lábát. Miért nem tudok élni a jósorsommal?
Mellém telepedett egy idősebb hölgy, a másik oldalról egy srác. És Harry mellé ki ült? Ez ugye nem kérdés. Kábé húsz picsa veszekedett azon, kié legyen a hely ma este. Végül kihúzták a neveket
 ( komolyan, nem viccelek), és a szerencsés Taylor Swift és Selena Gomez idétlenül vigyorogtak a két oldalán.
Az előétel alatt még bírtam a dolgot, és próbáltam értelmes beszélgetést kezdeményezni a fiatal sráccal, aki a jobbomon ült, de egy idő után nem tudtam nem hallani, ahogy Taylor udvarolt Harrynek, aki látszólag vette is a lapot, és komolyan flörtölni kezdett vele. A főételből már egy falatot sem bírtam lenyelni. Aztán jött az isteni szikra. Amikor beugrott, hogy mit kell tennem, kajánul el is vigyorodtam, amit a beszélgetőpartnerem félreértett, mert egy szomorú sztori közepén volt, és hosszan kellett magyarázkodnom miatta. De nem számított. Lecsúsztam a székemen, mintha annyira figyelnék a srácra, aki hozzám beszél. Igyekeztem a megfelelő pillanatban bólogatni, de az agyamat más kötötte le teljesen. Óvatosan kibújtam a jobb cipőmből, és a lábammal átnyúltam az asztal alatt. Amikor elértem Harry cipőjét, felkapta a fejét, és rám nézett. Csak odamosolyogtam egy pillanatra, aztán visszafordultam az asztaltársamhoz. A lábfejemmel elindultam a nadrágján felfelé. Amikor elértem a térdét, oldalról rásandítottam. Az arca elvörösödött, a szája enyhén elnyílt, és ő is lecsúszott a székén. Persze a kacsaszájú némber azt hitte, ő okozta ezeket a fiziológiai tüneteket, és még közelebb hajolt Harryhez. Én pedig araszoltam tovább, egyre feljebb. Amikor elértem az ölét, azonnal szétnyíltak a combjai.  Most nagy szerencse volt, hogy nem hordok zoknit. Sokkal jobban érzékeltem mindent. Már fel volt izgulva, nem is

kicsit, a nadrágja majdnem lerepedt róla. Felvette a szalvétát, megtörölte a száját, aztán az ölébe dobta, mintegy véletlenül, de ennél szándékosabban nem is tehette volna. A kezével alányúlt, és megsimogatta a talpamat, aztán lehúzta a sliccét, hogy utat engedjen kutakodó lábujjaimnak, majd eligazította az abroszt, hogy nagyobb fedezéket nyújtson. És innentől lett igazán izgalmas az este. Azt figyeltem, mikor nyel félre, mikor képtelen válaszolni  a kérdésre, mikor nyöszörög, mikor rándulnak össze az izmai, szorulnak ökölbe a kezei, és szorítja úgy össze a fogát, hogy majd kitörik. Aztán azt figyeltem, mikor éri el a végpontot, ahol muszáj volt abbahagynom az izgatást, vagy elélvez a vacsoraasztalnál. Remekül szórakoztam, és mint később elmondta, ő is.