XX. Fejezet

Arra ébredni, hogy Harry Styles néz bele az arcodba, megfizethetetlen. Mikor kinyitottam a szemem, és megpróbáltam fókuszálni, ott volt ő, kábé kéttenyérnyire tőlem, a fél könyökén támaszkodott, féloldalasan mosolygott, volt gödröcske is, és áthatóan nézett. A reggeli fényben összehúzódott a pupillája, ezért annyira zöldnek láttam a szemét, mint még soha.
- Jó reggelt! –dörmögte halkan.
- Hello! Mit csinálsz? – kérdeztem tök értelmesen.
- Eddig néztem, ahogy alszol, most nézem, ahogy ébredsz. Egyik jobban tetszik, mint a másik! – a reggeli hangja a szokottnál is mélyebb, már-már borzongató. Ez, a szexi nézésével együtt brutális párosítás. Ha ehhez még hozzáadjuk a reggeli merevedésemet, az már a kritikus tartomány. Néztem őt és nem tudtam betelni a látvánnyal. A haja teljesen összekuszálva, a bőre üde, az illata pedig mámorító. Ő is ugyanúgy nézett, ahogy én őt. Aztán eltűnt a mosoly az arcáról, és a helyét átvette a szenvedély.
- Azért örülök, hogy végre felébredtél. Egy órája várom. – száj megnyal, orrcimpa kitágul, szempilla leereszt.
- Egy órája azt nézed, ahogy alszom? Ez ijesztő!
- Nem, nem az. Ijesztő az, hogy milyen vad szexuális fantáziáim voltak közben. –na, itt vert félre a szívem és száradt ki a szám. De akkor már felém tartott az ajka, alig pár centire volt tőlem. A szemét is lehunyta, nem számított ellenállásra. Én pedig önkéntelenül magam elé kaptam a kezeimet és megállítottam a közeledését.
- Harry ne! Még fogat sem mostam. –nyöszörögtem idétlenül. Kipattant a szeme, de erőteljesen nyomult tovább. Minden erőmre szükségem volt, hogy megállítsam.
- Tartottam már a fejedet, amikor hánytál. Szerinted a reggeli szájszagod fog eltántorítani? – húzta fel kérdőn a szemöldökét. Nem válaszoltam, erre nem volt semmi értékelhető a tarsolyomban. Sebesen kattogott az agyam, hogy mit tegyek. Egyrészről majd meghaltam, annyira vágytam az ajkára, másrészt szerettem volna a legjobb formámat adni, és ebbe a reggeli leheletem nem tartozik bele.
Úgy méregetett, mint aki komolyan fontolóra veszi a lehetőségeket, aztán bólintott.
- Oké…. – rettentően elkeseredtem, mert magam sem tudtam mit akarok, de azt biztos nem, hogy ilyen könnyen feladja. – Akkor a szádat kihagyom. – morogta, és a kezeimet félrehúzva a nyakamra hajolt. Először csak finoman érintett az ajkával, aztán végigpuszilgatta a torkomat, onnan nedves csíkot húzott a fülemig, és amikor éreztem, hogy a nyelve belesiklik a fülembe, akkor felnyögtem, de akkorát, hogy az egész testem beleremegett. Aztán ívbe feszültem, mert egyszerűen fokozhatatlan volt a szenvedély, amit kiváltott belőlem. Forró nyelve bebarangolta a fülkagylómat, gyengéden simogatta, becézte, én pedig úgy éreztem ennél erősebb vágy nem létezik, mint amennyire kívánom őt. Az egyik karján támaszkodott, de volt egy szabad keze. Nem tétlenkedett. Végigcirógatta a nyakamat, ahol az előbb a szája járt, aztán elindult lefelé, és a mellkasomon kalandozott. Olyan finoman ért hozzám, hogy meghatódtam, pedig éreztem, hogy majd szétrobban a feszültségtől. Azt akarta, hogy nekem jó legyen, a saját vágyait elzárta magában. Az ujjaival felfedezte a hasamat, körbesimogatta a köldökömet. A szája közben már a nyakamon barangolt, és egyre erőteljesebben csókolt. Amikor a tenyere a nadrágom dereka alá akart becsusszanni, odakaptam és lemerevedtem.
– Harry! – nem tudtam megfogalmazni, mit is akarok mondani.A keze megállt, egy pillanatig tétovázott, aztán rásimult a hasamra.
– Ne haragudj. Elragadott a hév. Eszelősen kívánlak! – dörmögte a nyakamba, de közben egy pillanatra sem hagyta abba az izgató csókokat. Nyeltem egy hatalmasat. Ezt a szókimondó stílust még szoknom kell, az biztos.
– Én is őrülten vágyom rád, és persze nem kell mindent előre megbeszélni, de még nem vagyok készen erre. Képtelen vagyok rá.
- Mire nem vagy felkészülve? –kérdezte a torkomtól – Hogy a magamévá tegyelek, és attól fogva  szexrabszolgaként éld az életed? –felnyüszítettem a meglepetéstől, és megfeszítettem magam, ő felemelte a fejét, a szemembe nézett, aztán felkacagott.
– Vicceltem, de nagyra értékelem, hogy nem utasítottad el felháborodva az ötletet. – még egy hatalmasat nyeltem, nem igazán fogtam fel, amit mondott, pedig egyébként tök jó poén volt. Nem tudtam összefüggésekben gondolkodni, csak a túlélésre játszottam. Annyira eszemet vette már a görcsös vágyakozás, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Ahogy az arcomat nézte, ahogy mosolygott, és közben a keze rótta a köröket az oldalamon, a hasamon. Felnyúltam, két kézzel belemarkoltam a hajába, hátrafeszítettem a fejét, durván, amíg fel nem nyögött, és nekiestem a nyakának. Vadul csókoltam, a nyelvemmel, az ajkaimmal, de nem volt elég. Önkívületi állapotban beleharaptam, mire olyan hörgés tört fel a torkából, hogy azonnal észhez tértem egy picit, de akkorra már mozdult a teste. Hiába markoltam a haját, a fájdalommal mit sem törődve rám vetette magát, a térdével szétfeszítette a combjaimat, és közéjük furakodott. A testünk összesimult, a kezei a mellkasomon garázdálkodtak, és egy óvatlan pillanatban azt vettem észre, hogy a nyelve már mélyen a számban van. A csípőm előrelendült, nem tudtam kontrollálni a mozgásomat. A kezeim a hátát marták, a fogaim az ajkát. Eszelős volt a vágy.
Tartotta a lépést, sőt. Az volt a baj, hogy Harry annyira domináns, az irányítást mindig magánál tartja, így innentől teljesen ki voltam szolgáltatva neki. Ha ő azt akarja, akkor itt és most elveszi a szüzességemet, ha nem, akkor pedig hiába is akarnám én, hogy megtörténjen. És akarom? Ez a gondolat azért szöget ütött a fejembe, és kezdtem visszatérni a realitásba. A vágyam ködén át kezdtem érzékelni a külvilágot. Mr. Szexisten a csípőjét ütemesen hozzám dörzsölte, az én testem pedig azonnal felvette a ritmusát. Úgy alkalmazkodtam hozzá, mintha ez teljesen természetes lenne. A tenyerem a fenekére simult, aztán belemarkolt, és még erőteljesebb mozgásra sarkalta. Ő is nyögött, zihált, a bőrét vágy párája lepte be. Amikor a nevemet nyögte a számba, elvesztem.
Nem tudom, mennyi ideig faltuk így egymást, és miért elégedett meg ennyivel, de egyszercsak lassítani kezdett a tempón, elvett a mozgásából, míg végül már csak rajtam feküdt, a kezei az arcomat fogták kétfelől és a nyelvével lágyan simogatta az enyémet. Aztán felemelte a fejét, még puszilgatta a számat, az arcomat, hagyta, hogy szokjam a hiányérzetet, aztán egy nagy cuppanós kíséretében felemelkedett rólam, egy szökkenéssel leugrott az ágyról és azt mondta:
- Megyek és veszek egy hidegzuhanyt. Te pedig jó lenne, ha készítenél egy ütős kávét. Azt hiszem el fogunk késni... -Az arcát ellepte a mosoly, a szemei úgy ragyogtak, mint a csillagok. Lehajolt, belefúrta fürtös fejét a nyakam hajlatába, csókot is kaptam még egy párat, aztán kivitorlázott a szobából.  Nem tudtam magamhoz térni, de amikor ránéztem az órára, és felfogtam, hogy már ott kéne lennünk a stúdióban, úgy ugrottam ki az ágyból, mintha mérges-pókot találtam volna a lepedőn.