XVIII.Fejezet

Másnap reggel úgy ébredtem, mint akit agyonvertek.  Az izmaim sajogtak tetőtől talpig, de a csuklóim voltak a legrosszabb állapotban. Félálomban, amikor megláttam őket, szinte felsikoltottam. A lila és a fekete közötti árnyalatokban játszott mindkettő, és Harry ujjainak lenyomata ott volt a véraláfutások közepén. Mind a tíz. Ijesztően néztek ki tényleg. Ahogy felidéztem magamban az este történteket, a gyomrom azonnal összezsugorodott, a szívem hevesen vert, és leizzadtam egy pillanat alatt. Az érzelmeim úgy törtek rám, mintha egy vödörből öntötték volna őket. Erőszakkal próbáltam magam rávenni, hogy normálisan lélegezzek, és amikor sikerült, az autogén tréningen tanult módszerrel kényszerítettem az agyam, hogy más megközelítésből is megvizsgáljam a problémát. Lecsupaszítottam a tényeket. Megcsókolt ( de meg ám!! ) . Kívánt ( de még hogy?!) . Idegbeteg miattam ( egy állat ). Sohasem bírta, ha nem ő dönt valamiről ( csak azt nem veszi észre,hogy ez is az ő döntésének következménye). Szeretem ( akármit csinál, ez nem változik). Egy hülye fasz ( és annyira szexi !!!).
Nos, ennyit sikerült kiemelnem, fontossági sorrendet pedig képtelen voltam felállítani. Oké. A viselkedése nem normális, de ő sem egy átlagos pasi. Amit este művelt, arra nem lehet és nem is kell magyarázatot találni, de azért van itt valami, amit figyelembe kellene venni. Mégpedig az, hogy ilyen agressziót és érzelmi káoszt csak az tud kiváltani az emberből, aki iránt mély érzelmeket táplál. Ez lehet gyűlölet, vagy szeretet, de ha igazán gyűlölne, akkor nem dugta volna a nyelvét a torkomig, nem igaz?
Viszont ha szeret, vagy soroljuk ide azt is, hogy csak kíván, akkor mégsem azért változott egy habzó szájú kreténné, mert Eleanort akarta, hanem tételezzük fel, hogy engem. Vegyük számításba azt is, hogy mindez nem is tudatos, hogy magának sem vallja be.
Oké, ez egy kicsit meredek okfejtés, de nincs vesztenivalóm. Vagy máris utál, vagy utálni fog, ha a tervem nem válik be. Bátraké a cseresznye, vagy nem? Mindegy. Lesz, ahogy lesz, mert így rohadt szar.

Mikor beléptem a stúdióba, hirtelen minden szem rám szegeződött, amit nem tudtam mire vélni. Zayn odalépett hozzám, és azonnal kituszkolt a folyosóra.
- Mi történt? –kérdezte suttogva, egészen közel hajolva hozzám.
- Mi történt? Semmi. Vagyis semmi különös. Miért kérdezed?- kérdeztem zavartan.
- Styles ma úgy jött be, mint egy zombi. És pont úgy is viselkedik. Teljesen ki van fordulva magából. Amikor Liam finoman megkérdezte, hogy mi baja, úgy nekiugrott, hogy majdnem tettlegességig fajult a helyzet. Üvöltött vele, hogy semmi köze hozzá, ahogy másnak sem, és nem ő tehet az egészről, egyszerűen úgy ki tudod borítani, ahogy senki más, és neki elege van, jó lesz már, ha végre megszabadul tőled a jövő héten. Te pedig nem jöttél, pedig soha nem szoktál elkésni, és a telefont sem vetted fel. Épp indulni akartam, és arra számítottam, hogy ott talállak vérbe fagyva a konyhakövön, vagy felduzzadt fejjel  a kanapén. – elmosolyodtam. Zayn nem is tudja, hogy egészen közel jár az igazsághoz. Az, hogy Harry végül megcsókolt, még akkor sem volt biztos, amikor előttem állt. Meg is üthetett volna, annyi indulat készült kitörni belőle.
- Nagyon rendes vagy, hogy aggódsz értem.
- Nem csak én. Niall is tiszta ideg.
- Rendesek vagytok srácok, de semmi vész. Harry kicsit túlreagálja a dolgokat, ahogy szokta. Majd lehiggad. Tudom kezelni, ne aggódjatok. És az sem biztos, hogy jövő héten kiköltözöm. Nem döntöttem még el. De ettől függetlenül rá kell hagyni, hagy túráztassa magát, ha ez jó neki.
- Mégis történt valami, mert teljesen megváltoztál. Vagyis az változott meg, ahogy viselkedsz. Mi az? Kérlek avass be! – nézett fürkészőn az arcomba. Láttam rajta a kíváncsiságot.
- Tényleg semmi különös nem történt Zayn. Este összekaptunk, de csak a szokásos, és most biztos lelkiismeret furdalása van. Majd megnyugszik. Én pedig az vagyok, aki mindig is voltam, csak az elmúlt hetekben Harrynek sikerült elérnie, hogy ne legyek önmagam. De mától másképp lesz. A saját életemért én vagyok a felelős, nem engedem, hogy tönkretegye. Ha muszáj, akkor majd inkább én…
- mosolyogtam őszintén Zaynre, aztán megöleltem, megveregettük egymás hátát, otthagytam, ahol döbbenten állt, és bementem mellette.
Mire visszaértem, már Mr. Morcos is visszajött akárhonnan, ahol akkor volt, mikor megérkeztem. Az idő kitágult. Mindenki lemerevedett amikor beléptem, a fiúk kettőnk között kapkodták a fejüket, és igyekeztek felmérni a helyzetet. Zayn mögöttem jött, de elém lépett a biztonság kedvéért. Úgy látszik nem hitt nekem. Harry pedig….. Na az ő viselkedése nem fér bele egy mondatba.
Amikor meglátott, akkorára nyitotta a szemeit, hogy attól tartottam, kiesnek a fejéből. A száját is eltátotta, mert úgy felhúzta a szemöldökét, hogy rövid volt a bőr az arcán, hogy csukva maradjon . Végignézett rajtam, centiről centire, aztán újra, és teljes tanácstalanság lett úrrá a vonásain. A vállát leejtette, a kezei csak lógtak a teste mellett, a térdei megrogytak. Egy rakás szerencsétlenség volt az egész pasi. Mindehhez olyan karikák a szeme körül, mintha egy hete nem aludt volna, nyúzott volt, és meggyötört. Ez pedig nagyon beleillett a teóriámba. Amikor felfogta, hogy valóban ott vagyok, a tekintete a kezemre siklott. A csuklóimra két sál volt rátekerve, úgyhogy semmi sem látszott a zúzódásokból, amit okozott. Amikor ezt is felfogta, önkéntelenül a szemembe nézett, a tekintetében kérdés, csodálkozás, majd hála vegyült el. Rámosolyogtam. Őszintén. Ő meg majdnem elájult. Kihasználva a meglepetés erejét, és a reggeli elhatározásom még kitartó lendületét, kikerültem Zaynt, odaléptem Harryhez, és megöleltem. Úgy megfeszült a karomban, mint az íj húrja.
- Jó reggelt. – mondtam hangosan, aztán a füléhez hajoltam.
- Semmi baj, kérlek ne aggódj miattam. Minden rendben van. – amikor ezeket a szavakat súgtam neki, éreztem, ahogy ellazulnak az izmai. Nem tudta elrejteni előlem a reakcióját, így ezen felbátorodva, még halkabban duruzsoltam a fülébe:- Imádom, ha kicsit durva vagy. – és egy leheletnyi csókot hintettem a cimpájára.
Ha fel lehet sorolni a döbbenet jeleit az arcon, akkor Mr. Morcos az összeset produkálta egyszerre, és ettől nekem olyan jó kedvem lett, hogy hihetetlen.
A többiek ebből csak annyit érzékeltek, hogy nincs nagy baj, kezelem a helyzetet, akármi is történt köztünk, és megkönnyebbült sóhajokat hallatva feltápászkodtak. Bementünk a stúdióba és elkezdtük az egész napos munkát. A hosszú órák alatt, amit a pici felvevőben töltöttünk, szinte egyfolytában magamon éreztem Harry tekintetét. Ha olyan szögben álltam, hogy nem volt túl feltűnő, akkor viszonoztam is, egy mosoly, vagy egy kacsintás formájában, ha pedig nem tudtam észrevétlenül visszanézni rá, de éreztem, hogy figyel, akkor vagy megnyaltam az ajkam, a hajamat turkáltam, vagy a torkomat simogattam. Ez utóbbitól többször felszisszent és egyszer felnyögött, amin én meg majdnem felröhögtem. De az aduászt későbbre tartogattam. Egy refrén felvétele után sikerült jól megnéznem magamnak. Konkrétan teljes izgalmi állapotban volt már. Az arca totál kipirulva, az orrcimpái kitágulva, a levegőt felszínesen és szaporán vette, és nem nézett, hanem bámult. Annyira, hogy már nem csak nekem tűnt fel, de Zaynek is szemet szúrt. Ahogy elment mellettem, oldalba bökött a könyökével. – Nem tudom, mi zajlik itt, és mit művelsz, de jól csinálod! – aztán kuncogott egyet, ami erőt adott nekem a továbbiakhoz.
Ahogy felültem a bárszékre a mikrofon előtt , hogy felénekeljem a szólót, a többiek pedig a keverőből néztek , megkerestem a tekintetemmel Harryt, aztán kapott egy szájnyalást, egy hajtúrás, nyaksimogatás mixet, és amikor énekelni kezdtem a szöveget,
(  You can't go to bed without a cup of tea
And maybe that's the reason that you talk in your sleep
And all those conversations are the secrets that I keep
Though it makes no sense to me…)
akkor mélyen a szemébe néztem, és elkezdtem dörzsölgetni a csuklómat. A látvány magáért beszélt. Az üvegen keresztül is láttam, hogy elnyílik a szája, a torkához kap, mintha nem kapna levegőt, a pupillái elnyelték a szemét, és ahogy folytattam, előredőlt, és a karjával takarta el az ölét, miközben beharapta a száját, és az orrcimpája úgy tágult, mint egy orángutánnak. Ennyi. A vizsga sikerült. Köszönöm.
Amikor legközelebb mindannyian bent voltunk, és a mikrofon köré álltunk, úgy intéztem, hogy a fiúk elém álljanak és Harry mögém kerüljön, aztán vártam. Annyira ráfókuszáltam, hogy olyan volt, mintha lenne  hatodik érzékem. Szinte éreztem az egész testét, a lélegzetvételeit, a mozdulatait, mindent. Aztán rájöttem, hogy az üvegfal visszatükröződése még ennél is tökéletesebb képet ad. Láttam, ahogy görnyedten áll, a haját turkálja eszeveszetten, hogy lekösse a kezét, és a száját már sebesre harapta.  Rám szólt a technikus, hogy legyek szíves figyelni, amire Harry is felkapta a fejét. Az üvegfali képünkön keresztül összenéztünk egy pillanatra, de én lesütöttem a szemem, mintha rajtakaptak volna, és egy „bocsi”-t nyöszörögtem a mikrofonba. És ez volt az a pillanat, amikor Mr. Szívdöglesztő visszatért. Domináns énje felülkerekedett és átvette az irányítást. Érzékeltem, hogy közelebb lépett hozzám, épp egy hajszál választott el bennünket egymástól, de bőrének melegét már jól éreztem magamon. Az idegeim pattanásig feszültek, minden sejtem várakozó állásponton volt. Tudtam, hogy mozdul, de nem láttam, hogyan. Az ujjaival finoman végigsimított a karomon, aztán gyengéden megfogta a csuklómat. A másik kezét a derekamra simította, aztán lassan előrecsúsztatta a hasamra, és magához húzott. Egy pár centit kellett csak áthelyezni a súlypontomon és máris széles mellkas simult a hátamhoz.  A szája egy leheletnyire volt a nyakamtól, és ezt ő is tudta, úgyhogy nagyokat sóhajtott, amitől engem egyszerre vert le a víz, és lettem lúdbőrös tetőtől talpig. Tűzforró tenyere a hasamon, az ujjai apró köröket rajzoltak , a másik keze a csuklómon, amit harmatkönnyen cirógatott a sálon keresztül, mintegy bocsánatkérésként. Biztosan nem sejtette, hogy hiperérzékeny a bőröm ott, ahol este megszorongatta, így ez a lágy cirógatás is érzéki gyönyört okozott. A légzése elmélyült, ahogy az enyém is, és a fenekemen éreztem, hogy rá is nagy hatást gyakorol ez a kis titkos érintkezés. Úgy feszült a nadrágja, hogy attól féltem, lepattannak a gombok a sliccéről.

Annyira szerettem volna megfordulni, belenyalni a szájába, megharapni az ajkát és átölelni a nyakát, de ezek közül egyikre sem volt esélyem. Tudjuk, hogy a fojtott láng egy apró szikrára is belobban , de igyekeztem nem elfelejteni, hogy mik a terveim. Hátranyúltam a két kezemmel, egy pillanatra magamhoz húztam a csípőjét és engedtem, hogy hozzám dörzsölje magát, de amikor hallottam fojtott nyögését, akkor eltoltam magamtól,  Liam és Zayn között előreléptem, hogy ne érjen el. A fiúk automatikusan el is zárták az útját, mert érezték, hogy mi volt a szándékom, csak azt nem tudták miért.
A maradék időben kerültem a tekintetét, mint aki szégyelli magát, és zavarban van, mintha nem is érteném, mi és hogyan történhetett.  A végén elsőnek indultam el  a stúdióból, hangosan elköszöntem, és elejtettem Zaynnek, hogy itt vannak a testvéreim, úgyhogy velük megyek vacsorázni, aztán egy futó pillantást és egy félszeg mosolyt küldtem Harry felé, hagytam magam elvörösödni, és kiléptem az ajtón.
Utoljára még mély sóhaját, és a féloldalas, gödröcskés mosolyt láttam, mielőtt bezárult az ajtó.