XXIV. Fejezet

Sziasztok!

Fogadás ide, vagy oda, szeretnélek meglepni Benneteket az utolsó iskolanap ( vagy a tízmilliószoros, teliholdas péntek 13. ) alkalmából egy új résszel. :)
Remélem szeretni fogjátok. A kommenteket továbbra is nagyon izgatottan várom, azoktól IS, akik eddig nem örvendeztettek meg vele. Egy Ismeretlen olvasó kérte, hogy tegyem lehetővé a névtelen kommentet. Megtörtént, így már név nélkül is várom a hozzászólásokat, kritikákat.
Valamint sikerült beüzemelni a chat-et ( ismételt hála Dreamy Girlnek! ) így már ott is beindulhat az élet. :))
Mindenkinek nagyon kellemes nyarat, az iskolásoknak szuper szünetet kívánok!

xxxBecca

XXIV. Fejezet

Amikor kijöttünk az étteremből, a szokásokkal ellentétben odadobta nekem a kocsikulcsot. Kérdőn néztem rá: - Nem te vezetsz?
- Ma nem. Kizárt. Reszket kezem, lábam. – ez azért ment ritkaságszámba, mert mióta pár hónapja letette a jogosítványt, nem engedte ki a volánt a kezéből. Most viszont úgy látszik, mégis én vezethetem a kis mini morrist. Nem kérdezősködtem, én is borzasztóan feszült voltam. Csendben beszálltunk az autóba, és elindultunk hazafelé. Már vagy negyedórája úton voltunk, de egy szót sem szólt egyikünk sem, és közben azt figyeltem, hogy Harry egyre idegesebb, zaklatottabb. A kezeit tördelte, annyit túrta és rázta már a haját, hogy attól féltem tövestől tépi ki a szálakat. Nem nézett rám, csak néha a szeme sarkából, ezt jól érzékeltem. El nem tudtam képzelni, mi baja lehet, de az idegessége lassan rám is átragadt, ami a saját félelmeimmel társulva már komoly problémát okozott. Egyszercsak nem bírta tovább. Akkorát sóhajtott, hogy elfújhatott volna vele kétszáz gyertyát egy szülinapi tortán, aztán leejtette az addig gyűrögetett kezeit, és hátrahajtotta a fejét a támlára.
- Figyelj Louis! – már a megszólítástól is enyhe frász jött rám. – Én ezt nem bírom idegekkel. Tudom, hogy furcsán fog hangzani, pláne az én számból, de szeretném, ha ma nem tennénk meg… - ennyire futotta tőle, és az elvékonyodó hangjából ítélve, ehhez is minden akaraterejére szükség volt.
- Tessék? – szakadt ki belőlem a kérdés. A leállósávra hajtottam, és megállítottam a kocsit. Felé fordultam, mert nem hittem a fülemnek. Még egyszer akartam hallani, és közben látni az arcát, hogy értelmezni tudjam az egészet.
- Az van, hogy túl nagy a nyomás, és kiakadtam. Akkorák az elvárások, és a megfelelési kényszer, legalábbis részemről, hogy nem bírom. Azt szeretném kérni, hogy várjunk még egy kicsit. Ha eddig kibírtuk, akkor nem muszáj pont ma, igaz? – Nagy nehezen összeszedte magát, és a szemembe nézett. Mondjuk, ott sem talált választ a kérdésére, mert én annyira ledöbbentem, hogy igazából azt se tudtam volna megmondani, hogy hívnak.
– Persze, nem… - habogtam, de valójában teljesen össze voltam zavarodva. – Semmi baj Hazza! – végre kezdtem összeszedni magam. – Sőt. Jobb lesz így. Bennem is annyi megválaszolatlan kérdés van, és annyi új élmény, amit még fel kell dolgoznom. Nem sietünk sehova.  Két éve várok rád, nem két napon múlik a boldogság. – odahajoltam és megpusziltam az arcát. Azonnal átölelt, magához szorított, és megkönnyebbülten felsóhajtott.
Amikor hazaértünk, újra növekedni kezdett a feszültség, úgyhogy elmentem rendbe tenni magam a fürdőszobába, ő pedig készített egy italt mindkettőnknek, hátha attól ellazulunk. Nagyon furcsa volt minden, mintha egy párhuzamos idősíkba pottyantunk volna. Délután még a vágy hullámain vitorláztunk, és alig vártuk, hogy végre alkalmunk legyen a szexre, most pedig mint akik kerülik a kényes témát, mert valami gond van a kapcsolatukkal, úgy ténferegtünk a lakásban. Aztán persze a megoldást megint ő találta meg.
– Gyere már ide! Nem bírom nézni, ahogy körözöl, mint egy keselyű a döghús fölött. Attól, hogy nem szexelünk, semmi sem változik… Eddig sem szexeltünk. – elnevette magát, aztán én is, és végre oldódott a feszültség. Odamentem a kanapéhoz, ő értem nyúlt, átölelt és magához húzott. Hozzásimultam, és az ölébe ejtettem a fejem. A karommal átöleltem a derekát, és az oldalát simogattam.
 Bekapcsolta a tévét, a National Geographicot, mert azt mindketten szeretjük, aztán a hajamat simogatta, ahogy régen csinálta, még az ősidőkben, amikor összeköltöztünk, de nem volt köztünk semmi. Annyi szeretet, és kedvesség volt a mozdulataiban, hogy lassan ellazultam. Csak néztük a tévét, beszélgettünk a globális felmelegedésről, és végre úgy éreztem, minden a helyére került. Tényleg nem lett volna jó, ha ennyi várakozás után, csak azért, mert ma hazaértünk, egymásnak esünk, és „csak túl legyünk rajta” alapon lenyomunk egy numerát. Én is sokkal többre vágytam ennél, de nem mertem még megfogalmazni sem. Őszinte tisztelet ébredt bennem Harry iránt, hogy neki volt bátorsága átgondolni, és főleg kimondani azt, ami mindkettőnket foglalkoztatott.

Jóval elmúlt már éjfél, amikor annyira elkezdtem ásítozni, hogy úgy éreztem nincs erőm még megmozdulni sem. Jó nekem itt, ahol vagyok, a következő három napot átaludnám, köszönöm. Le is csukódott a szemem, amikor előrehajolt, hogy megnézze az arcomat.
– Na neee! Nem aludhatsz el itt. Nem bírlak becipelni az ágyig. Lou! Ébredj fel. Csak egy percre. – nagy nehezen kinyitottam a szememet, de nem igazán volt már kapcsolatom a külvilággal. Harry felsegített, aztán meggondolta magát. Felkapott, mint egy gyereket, és a homlokomra nyomott egy cuppanóst. – Istenem, olyan vagy, mint egy ötéves. Ott alszol el, ahol rád jön az álom. Hihetetlen. – közben beevickélt velem a hálószobába, lefektetett az ágyra. Kiment, leoltotta a villanyokat, kikapcsolta a tévét. Nem aludtam be, magam sem értettem miért. Két perc múlva világos lett számomra. Füleltem, hogy Harry mit csinál. Fogat mosott. Aztán bejött a szobámba, becsukta az ajtót, bebújt az ágyba, és mögém göndörödött. Átölelt, magához húzott és összefűzte a lábainkat. Amikor minden úgy volt, ahogy szereti, nagyot sóhajtott, és megpuszilta a nyakamat. – Jó éjt, bár te már rég alszol szerintem. – éreztem a bőrömön, ahogy elmosolyodik, és ez volt az utolsó éber gondolatom.


A telefon rezgésére ébredtem. Tapogattam az éjjeliszekrényen, de amikor a kezembe vettem, kiderült, hogy nem is az enyém csörög. Harry telefonja az ágy túloldalán, a földön. Átmásztam rajta, és felemeltem. Nem akartam, hogy felébressze. A kijelző szerint Paul hívta, a turnémenedzserünk. Mire kinyomhattam volna, Harry is mocorogni kezdett. - Ki az? –kérdezte a reggeli hangján, ami a kedvencem.
- Higgins.
- Add ide, felveszem. Hello Higgs! Mi újság? – szólt bele kedvtelenül. – Igen… Itt…Igen… Miért? Nem. Mi a baj? – miközben a telefonba beszélt, nagy nehezen feltápászkodott ülő helyzetbe, nekidőlt a falnak, én pedig az oldalamra fordultam, és könyökölve néztem őt. Gyönyörű volt. Mindig az, de a reggeli kép túltesz az összes többin.
A haja ezerfelé meredezik, és göndörödik, az arca gyűrött az álomtól, de a szeme úgy csillog, a bőre olyan üde, mint soha máskor. Kivételesnek éreztem magam, hogy mindezt testközelből láthatom. A paplan rátekeredett a mellkasára, de csak féloldalasan. Az egyik válla, és karja szabadon volt, karamellbarna bőrén a tetoválásai részegítően hatottak rám. Jóformán csak hallgatott, alig szólt bele a telefonba, én pedig szemtelenül mustráltam közben. Meg is érezte a pillantásomat, rám nézett, és elmosolyodott. Megjelent a gödröcske, a szeméből huncutság sütött. Hosszú kezével kinyúlt és lassan elkezdte lehúzni rólam a takarót. Éjjel, amikor rájöttem, hogy farmerban aludtam el, és rohadtul nyom a gomb, kibújtam a nadrágomból, és az alsómból is. A meztelenségnek többé nem volt jelentősége közöttünk. Tegnap a zuhanyzóban mindent látott már, így nem izgattam magam miatta. Most viszont, ahogy a paplan lefelé csúszott a testemen, úgy vörösödtem el, mert rájöttem, hogy nemsokára csak a reggeli merevedésem lesz rajtam.
Bele is kapaszkodtam a takaróba, hogy megakadályozzam ebben a hadműveletben, de nagyon csúnyán nézett rám, és a fejével intett, hogy felejtsem el a dolgot. Elengedtem hát a paplan sarkát, és behunytam a szemem, hátha úgy könnyebb lesz elviselni a dolgot. Éreztem, hogy a csípőmön csúszik át az anyag, mély levegőt vettem, aztán nem lélegeztem többé. Az oxigénhiánytól a lepkéim is felébredtek, és őrült verdesésbe kezdtek a gyomromban. Már csak ez hiányzott. Aztán egy meleg tenyér simult a bokámra. Átfogta, kicsit meg is szorította, mintegy jelzés értékűen. Kinyitottam a szemem, és rápillantottam. A szempillái félig leeresztve, az alsó ajka beszívva teljesen, az arca kipirulva. Ahogy rám nézett, abban annyi szenvedély és vágy volt, hogy elkezdtem lihegni, pedig még jóformán hozzám sem ért. De nem kellett rá sokat várni. A tenyér elindult felfelé a lábamon, át a térdemen, a combomon, egyre közeledett a földrajzi és biológiai középpontom felé, én pedig már ziháltam. –Nem Higgs. Tuti biztos, hogy én ma nem. Igen, tudom. De akkor sem. Miért kellene? – válaszolgatott a telefonba. Közben körberajzolta a bal csípőcsontomat, kihagyva a legjobban várt részt, és a hasamon indult felfedezőkörútra. Már csak az ujjaival simogatott, nem tenyérrel, de ha lehet, ez még izgatóbb volt. Zongorista is lehetett volna, olyan nyúlánk, finom keze van. Miután körberajzolta a köldökömet, a félig kigyúrt kockáim körvonalait, a mellkasom felé vette az irányt. – Jól van, mondd el, de halkan, mert még nem ébredtem fel teljesen. – a fülére szorította a készüléket, semmit sem hallottam Higgins monológjából. Aztán a számra tapasztottam a kezem, hogy fel ne kiáltsak, és összerándultam, mint egy rugósbicska, mert Harry megcsípte a mellbimbómat. Ezen felkuncogott, aztán ujjbeggyel simogatta a hiperérzékennyé vált területet. Ettől a farkam kezdett lüktetni, de nem akárhogyan. Én pedig ziháltam, mintha lefutottam volna a maratoni távot. Ahogy elnéztem, tetszett neki a reakcióm, mert egy pillanatra sem hagyta abba az izgatást. A mellkasom után a nyakamat cirógatta végig, a fülkagylóimat rajzolta körbe, aztán az arcomon bolyongott, és végül az ajkamat simogatta meg, leheletfinoman. Megcsókoltam az ujját, aztán egy picit megnyaltam, majd a számba vettem. Felszisszent, és ő is furán vette a levegőt. A szeme óriásira tágult. Nézte, ahogy a nyelvemmel becézem, szívom az ujjait, a mellkasa úgy emelkedett és süllyedt, mintha ő is részt vett volna a futóversenyen.  Amikor már nem bírta tovább, elhúzta a kezét, és nedves nyomot hagyva a bőrömön, egyenesen indult lefelé az államon, a nyakamon, a mellkasomon és hasamon át visszafelé. De most nem kerülte ki a lényeget. Amikor odaért, a mutatóujjával simított végig a farkamon, aztán a tenyerével, majd marokra fogta. Az öklömbe haraptam, nehogy hangosan felnyögjek, és megfeszítettem minden izmomat, olyanokat is, amiknek létezéséről eddig nem is tudtam.  Könyörgőn néztem rá, és azt tátogtam: - Neee! Kérlek. Ezt nem bírom. - De neki más elképzelései voltak.  Nemet intett a fejével, és a másik kezének mutatóujját a szájára tette, hogy maradjak csöndben. Persze, mert az olyan könnyű, amikor épp a világ legjobb pasija markolja a péniszedet, és közben úgy néz rád, mint aki menten fel is fal. Már mindegy volt, a vágy legyőzött minden aggályt. A testemet ívbe feszítettem, két kézzel markoltam a lepedőt, és a fejem hátrahanyatlott. Aztán elengedett, én pedig vágyam ködén át egyből felnéztem rá, hogy mi történt. Ugye nem akar MOST véget vetni a dolognak? Abba konkrétan belehalok.
Szerencsére esze ágában sem volt abbahagyni. A kezét a szájához emelte, kinyújtotta a nyelvét, és végignyalta a tenyerét, az alsó élétől az ujjai hegyéig. Ez a mozdulat csak annyira volt izgató, hogy fojtottan nyüszíteni kezdtem, és az egész testem reszketett. Az ily módon síkosított tenyér visszasimult a farkamra, és tempósan kezdett az őrületbe kergetni. Az biztos, hogy ilyen élményben még életemben nem volt részem. Harry telefonon beszélt a főnökünkkel, és közben észvesztő módon űzött az extázis felé. A vállával szorította a készüléket a füléhez, hogy a másik keze is felszabaduljon, amivel a hasamat, a nyakamat és az arcomat simogatta. Belesimultam a tenyerébe. Közben a tempó gyorsult, a szorítás erősebb lett, én pedig kezdetem elveszteni a kapcsolatot a külvilággal. Azt még érzékeltem, hogy Harry feltérdel, a paplan lecsúszik róla félig, aztán ő gyűri maga alá és rátérdel. Anyaszült meztelen volt, akárcsak én, és ő is teljes harci díszben. Ettől kicsit jobban éreztem magam. Újra megfogta a telefont, és ezzel egy időben elkezdett a testem felé hajolni. Azonnal magamhoz tértem.  Odakaptam, megmarkoltam a haját, és erőteljesen felrántottam a fejét. – Nem! Ezt nem. Nem így, és nem most! – súgtam, és közben keményen néztem rá. Habozott, de aztán megadást láttam a szemében. Bólintott, de azért lehajolt, és megcsókolta a hasamat, aztán odahajolt, de közben rám nézett, és intett a kezével, hogy nyugalom.  Újra megnyalta a tenyerét, és folytatta, amit eddig művelt velem. Én pedig visszahanyatlottam a párnára, és továbbra is feszültem, mintha drótkötéllel húznának. – Oké Higgs, de ezt a beszélgetést majd bent folytatjuk. Adj fél órát, és jövök. – Közben már csak pillanatok voltak hátra, ezért felemeltem a kezem, és erőteljesen megszorítottam a csuklóját, jelezve, hogy azonnal hagyja abba, vagy nem tudok uralkodni magamon. – Fél óra. – kiáltotta a telefonba, aztán kinyomta és földhöz vágta a készüléket, és csak rám figyelt. A másik tenyerébe fogta a golyóimat, és picit megszorította őket, amitől nálam kialudtak a fények egy pillanatra. A szexuális izgalomnak olyan fokára jutottam, ahol már nincs kontroll, csak a színtiszta élvezet, megállíthatatlanul. A fejemre húztam a párnát, hogy ne ordítsak bele a vakvilágba, de hamarabb rántotta le rólam, mint ahogy pislogni tudtam volna. –NEM! Látni akarom az arcod, amikor élvezel. – csak nyüszíteni tudtam. Kinyitottam a szemem, lenéztem, és próbáltam felfogni a látványt, ahogy Harry Styles, teljes izgalmi állapotban engem kényeztet. Ez volt az utolsó gondolatom, aztán felrobbant a világ. A kéj olyan erős hullámban száguldott át a testemen, hogy képtelen voltam türtőztetni magam. A csúcson a nevét kiáltottam, és a mindenhatót emlegettem, többször egymás után. A lepedőt felrántottam, ahogy a felsőtestemet is, a lábaim összes izma rángatózva próbálta kivárni az enyhülést, de olyan hosszú volt az élvezet, mint még soha. Nagy sokára csendesedett a lüktetés, és csak akkor voltam képes ránézni. Annyira édesen nézett. Lassan elengedte a péniszemet, nedves tenyerét a hasamra simította, és hozzám bújt, a számra hajolt. Olyan gyengéden csókolt meg, mintha törékeny lennék. Óvatosan próbálta megnyitni az ajkaimat. Azonnal beengedtem, és ráfontam a nyelvem az övére. Átöleltem, és magamra húztam. Összesimultunk, a testünk már jól ismerte, hogyan tudunk a legnagyobb felületen érintkezni. Elkezdtem a hátát cirógatni, a fenekét, aztán bele is markoltam. Felrántotta a fejét, és sziszegett.
– Sajnálom! - hunyta le a szemét, és bocsánatkérő csókokkal halmozta el az arcomat. – Higgs azonnal beszélni akar velem. Hiába próbáltam, nem tudtam kibújni alóla. - felnyomta magát a karjaival, és leszökkent az ágyról. Még egyszer visszahajolt, csókot nyomott a számra, aztán a zuhanyzó felé indult. – Sőt, a rossz hír, hogy el kell ma utaznom valami interjúra Derbyshire-be.
- Micsoda? Miért? És miért csak ma szólt? Muszáj? – dőltek belőlem a kérdések.
- Nem hallottad, hogy mindent megpróbáltam? Hajthatatlan.
- Nem, nem igazán tudtam odafigyelni a beszélgetésre. – ült ki kaján vigyor a fejemre, amit Harry is viszonzott.
- Akkor nem voltam nagyon béna? – kérdezte elpirulva, de a választ nem várta meg, belépett a fürdőszobába, és megnyitotta a csapot.
- Nem. Nem voltál béna. Te vagy a legérzékibb szerető, akivel valaha dolgom volt. – mondtam, de csak magamnak, mert ő már nem hallotta.