XXXIII. Fejezet

Sziasztok!

Egy kis meglepi a hétvégére. Jó olvasást! Ne felejtsetek el feliratkozni, és ajánlani a blogot a barátaitoknak, mert még mindig nagyon kevesen vagyunk:((
Jó hétvégét: Becca

XXXIII. Fejezet

Másnap reggel, miután elvittem Elt a pékségbe, a központ felé vettem az irányt. Ma délelőttre megbeszélés volt kiírva a jövő évi világturné miatt, és ruhapróba, mert elnyűttük az eddigi fellépő cuccainkat. Amikor leparkoltam, láttam Harry hatalmas fekete dzsipjét, pár hellyel távolabb. Mosolyogva indultam el. Beléptem a tágas előtérbe, és a liftek felé lépkedtem. Fojtott pisszegésre lettem figyelmes. Ahogy a lépcsőház irányába néztem, göndör tincseket láttam kikandikálni a fal sarkánál. Azonnal elfordultam eredeti célomtól, és megszaporáztam a lépteimet. Épphogy elértem a kiszögellést, máris erős karok kapták el a derekamat, húztak a lépcsőházi ajtó felé. A lábam nem érintette a földet, olyan erővel ragadott magával. Ahogy bekattant a zár a hátunk mögött, máris az ajkamon éreztem a száját. Követelőzően nyomult a nyelve, és nekem eszem ágában sem volt, hogy útját álljam. Morgott és szinte dorombolt. A kezei is elkalandoztak, végül rásimultak a fenekemre, és húztak erősen. A csípőnk összesimult, és ezzel együtt megéreztem hatalmas merevedését. Megszédültem a vágytól, a lepkéim a Katrina hurrikánt utánozták a gyomromban.
- Istenem de finom vagy! Hmmm… Őrülten kívánlak. Tegnap este óta képtelen vagyok lehiggadni. Már fáj, annyira ki vagyok éhezve rád.
A nyakamba mormolta ezt, közben nedves szájával végigcsókolta az összes bőrfelületet, amit csak elért. Az agyamban egymást kergették a gondolatok, míg végül sikerült rájönnöm a megoldásra. Megfogtam a kezét, és megrántottam. Ködös tekintettel emelte fel a fejét, és próbált koncentrálni, de látszott rajta, hogy nem nagy sikerrel.
- Gyere! – húztam magam után, és kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Amikor felértünk az elsőre, kikukucskáltam a folyosóra, ami hála az égnek, tök üres volt. Végigszaladtunk rajta, aztán határozottan benyitottam a takarítók raktárába. Belöktem magam előtt, majd én is beléptem és ráfordítottam a kulcsot. Megfordultam és felnéztem Harryre. Zihálva vette a levegőt és várt. Engedte, hogy most én vegyem kezembe az irányítást. Elmosolyodtam, aztán tettem felé egy lépést, és erősen megtaszítottam. Nekiesett a szekrénynek, amin tisztítószerek sokasága állt. A két karjával kapaszkodót keresett rajta, míg végül a polc széleit kapta el.  Odaléptem, és azonnal megmarkoltam a farkát. A feje hátrahanyatlott, a szemei elhomályosodtak. Láttam rajta, hogy tényleg a tűrőképessége határán van már. Kigomboltam a nadrágját, és lerántottam az alsójával együtt a térdéig. Ott meredezett előttem, és nekem összefutott a nyál a számban. Térdre vetettem magam, és azonnal mélyen fogadtam magamba. Akkorát nyögött, hogy azt hittem, el is élvez menten, de aztán előrehajtotta a fejét, és nézte, hogy mit művelek vele. – El… fogunk…késni! – lihegte.
- Ne izgulj, gyors leszek. –mondtam neki, miközben felnéztem a szemébe, és rányomtam magam a torkomig.
- Ó Istenem, Lou!----Én leszek gyors!---- nyögte, majd egy perccel később görcsösen élvezett a számba.

Nem késtünk el, sőt, elsőnek érkeztünk, és várnunk kellett a többiekre. Harry leült egy fotelba, és az ölébe húzott. Megfeszítettem magam.
 – Mit művelsz? –kérdeztem felháborodottan. – Bármelyik pillanatban megérkezhetnek. Ránk nyithatnak.
- Na és? Ugye nem akarod eltitkolni a kapcsolatunkat? Legalábbis itt nem.  Mi értelme lenne? Így is gyűlölöm, hogy nem foghatom meg a kezed, vagy ölelhetlek magamhoz máshol, csak otthon, vagy itt, ahol magunk vagyunk, de nem fogok a fiúk előtt is színjátékozni. Nincs hozzá gyomrom. Plusz valakinek tudnia kell, hogy az enyém vagy, hogy irigykedhessen. –elmosolyodott, és lehúzta magához a fejemet. A fülembe suttogott: – Szeretlek. Kívánlak. Te vagy minden gondolatom. – és lassan, érzékien belenyalt a fülembe. Annyira ki voltam rá éhezve én is, hogy felnyögtem. Lenyúltam kettőnk között, és rásimítottam a tenyerem. – Alig várom, hogy végre bennem legyél. – nyögtem halkan, amitől ő kezdett zihálni, és kicsit eltolt magától – Ezt MOST hagyjuk abba, vagy menjünk innen, de azonnal, és hazáig meg se álljunk! Nem tudok uralkodni magamon.
- De hát tíz perce….

- Igen, MÁR tíz perce élveztem el, és képzeld megint úgy áll, mint a cövek. - kicsit elfordultam az ölében, hogy ne nyomjam odalent, és semleges témákról kezdtünk beszélgetni. Pár perc telhetett el, amikor nyílt az ajtó, és Niall lépett be rajta, majd megtorpant, a szeme kocsányon lógott, annyira nézett bennünket, és így a hátára felkenődött Liam és Zayn, akik nagy vehemenciával akartak bejönni, csak útjukat állta a földbe gyökerezett lábú, szőke ír. Mind a hárman ledöbbenve néztek ránk. Meg se tudtak szólalni.
- Sziasztok! - köszönt rájuk Harry, és átölelte a derekamat, hogy még bizarrabb legyen a szituáció. Zayn szedte össze magát a leghamarabb.
- Harry! Kijönnél egy pillanatra? –kérdezte, ellentmondást nem tűrő hangon, majd hátralépett, hogy ott várja be.
- Persze. – mondta Mr. Szívdöglesztő, aztán a fenekem alá nyúlt, és feltolt magáról álló helyzetbe. Kihajtogatta hosszú lábait a fotelból, és hatalmas léptekkel elindult a folyosó felé. Közben rámosolygott a másik két szoborra, akik még mindig nem tudtak úrrá lenni a sokkon, és megveregette a vállukat, ahogy elment mellettük. Amikor becsukódott az ajtó, Liam és Niall végre pislogtak, aztán felhúzott szemöldökkel hozzám léptek.
- Ez mi volt? –kérdezte Liam, és a fotelre mutatott, ha nem tudnám, hogy mire gondol.
- Kibékültünk. – cincogtam vékony hangon, de közben fülig ért a szám. – Kiderült, hogy félreértés volt az egész. Minden rendben!
Meredten néztek még egy pillanatig, amíg eljutott az információ az agyukba, és feldolgozták, aztán szinte egyszerre léptek hozzám, és megkönnyebbült sóhajjal ölelgetni kezdtek. Közben a folyosóról veszekedés fojtott hangjai szűrődtek be az ajtón át.
– Vagyis majdnem minden rendben… - helyesbítettem, és kissé görcsbe rándult a gyomrom. Sejtettem, hogy mi játszódik le kint, és csak reméltem, hogy Harry nem kapja fel nagyon a vizet, amiért Zayn bele akar avatkozni a magánéletünkbe. Nagyon szeretem Zaynt, és nem akartam, hogy újabb feszültség alakuljon ki a bandán belül, és persze, megint miattam. Liam megszorította a vállamat.
– Lerendezik. Nyugi! – mosolygott rám őszintén – Nagyon örülök Lou. Annyira drukkoltam nektek. Remélem, most már befejezitek a húzódozást, és kiélvezitek a szerelmet.
- Én is őszintén remélem. –válaszoltam, és elfogadtam Niall felém nyújtott jobbját, és vele együtt a gratulációt.
Eltelt vagy 10 perc. Hol felerősödött, hol elhalkult a kinti beszélgetés, mi pedig lélegzetvisszafojtva vártuk, hogy vége legyen. Aztán hirtelen hangos nevetés szűrődött be, majd nyílt az ajtó, és beléptek rajta mindketten, ráadásul összeölelkezve. Most rajtam volt a sor, hogy felhúzzam a szemöldököm és kérdőn nézzek rájuk.  Harry elengedte Zayn derekát, átszelte a helyiséget, és egyenesen hozzám lépett. Lehajolt, egy futó csókot lehelt az ajkamra, majd megszólalt.
– Elintéztem. Apád áldását adta ránk, de nem volt könnyű menet. Megizzasztott rendesen.
Amikor felfogtam a szavait, és széles mosoly ömlött el az arcomon, újra rám hajolt, és megcsókolt, de most összekoccantak a fogaink, mert ő is vigyorgott veszettül.


Az egész nap fojtott szexuális vágyban telt el. Nem igazán tudtam a megbeszélésre koncentrálni, ahogy Harry sem. Garick, aki a turnéfelelős volt, egy rakás dologban volt kíváncsi a véleményünkre, de nem nagyon jutottunk egyről a kettőre. A fiúk nagyon rendesek voltak, próbáltak helyettünk beszélni, de ez olyan szokatlan volt, hogy a menedzser sem állta meg szó nélkül.
- Mi van veletek srácok? Kómában vagytok? Vagy durva buliban voltatok az éjjel?
- Nem. Csak elkaptak valami vírust, és be vannak lázasodva. –mondta Liam, miközben ránk kacsintott.
- Értem. Nos, akkor jobb lesz, ha áttesszük a megbeszélést csütörtök reggelre. – motyogta Garrick, és mi mindannyian megkönnyebbülten sóhajtottunk fel.
A ruhapróbán már tényleg tapintani lehetett a feszültséget. Nem bírtuk egymásról levenni a szemünket, és minden energiámat felemésztette, hogy uralkodjak a testemen, és ne produkáljak hatalmas merevedést, ahányszor Harry levette az éppen próbált ruhadarabot. Nem is csoda, hiszen vagy félmeztelenül, vagy boxerben állt tőlem pár lépésnyire. Amikor az öltöztető kiment, Niall megköszörülte a torkát és tőle szokatlan módon, keményen szólalt meg.

 – Ezt nem lehet kibírni. Már én is tiszta ideg vagyok. Nem lehet veletek egy légtérben megmaradni. Essünk túl ezen, ti meg menjetek szobára, és csütörtökig ki se tegyétek a lábatokat!- egymásra néztünk Harryvel, és kitört belőlünk a röhögés. – Oké! – válaszoltam, és lesütöttem a szemem. Amikor Thrudy visszajött, mindenbe beleegyeztünk, amit ránk akart húzni, amin ő lepődött meg a legjobban, hisz egy napig szoktunk veszekedni, hogy ezt se, és azt se vagyunk hajlandóak felvenni. Miután mi ketten végeztünk, megkérdeztük, hogy leléphetünk-e, és az öltöztető, afölött érzett hálájában, hogy nem csináltunk belőle idegroncsot, azonnal el is engedett bennünket.
 Eszünk ágában sem volt a bekamerázott lifttel lemenni, egyenesen a lépcsőház felé vettük az irányt, ahol a korlátnak dőlve csókolóztunk, amíg ki nem fulladtunk.
- El kellene valahogy jutnunk az ágyig. – mormolta Harry a számba, miközben a fenekemet markolta, és a nyelve összefonódott az enyémmel.
- Igen. – leheltem - Hozzád, vagy hozzám? –kérdeztem tőle.
- Menjünk HAZA. –válaszolta ő, és ettől a mondattól melegség öntötte el a lelkemet.