XXXII. Fejezet

Kedves OLVASÓIM!

Itt a következő rész. Rettenetesen izgulok...
Jó olvasást kívánok hozzá!
Ha még nem iratkoztatok fel, nagyon örülnék, ha megtennétek.

xxx Becca

XXXII. Fejezet

Nagy levegőt vett, aztán előredőlt a széken. A fejét lehajtotta, a térdére támaszkodott, és összekulcsolta a kezeit. Azt néztem, hogy elfehérednek az ujjpercei, annyira szorítja őket. Ez valamiért nyugtatólag hatott rám. Akkor nem csak nekem nehéz ez a szituáció.
- Nem tudom, hol kezdjem, és főleg nem tudom hogyan. Kérlek légy türelmes, engedd, hogy végigmondjam, és csak utána tedd fel a kérdéseidet. Kérhetem ezt? – nézett rám esdeklően. A szemei eszeveszetten csillogtak, és úgy tűnt, nem csak a bortól. Mintha könnyek próbálnának összeállni a smaragdzöld íriszeken.
- Rendben. Egyelőre úgysem bírok megszólalni. – suttogtam. Jó érzés volt, hogy hangot adtunk a bizonytalanságunknak mindketten.
- Amikor reggel Higgs telefonált, az első kérdése az volt, hogy veled vagyok-e. Habozás nélkül rávágtam, hogy igen, mert eszem ágában sem volt, hogy a berkeinken belül is titkolni fogjuk a kapcsolatunkat. Úgyis lebuktunk volna, így nem láttam semmi értelmét. Azt kérdezte, hogy az ágyban? Erre is igennel feleltem… Belekáromkodott a kagylóba, hogy „bassza meg”.
Harry  ismét nagyot sóhajtott , de felnézett a szemembe, hogy lássam a tekintetéből, minden, amit elmond, igaz.
 – Azzal jött, hogy nagy bajok vannak, a menedzsment totál ki van bukva, és te tehetsz róla, úgyhogy ha jót akarok, akkor emeljem fel a seggem, és menjek be az irodába, de azonnal, mert ő kitalált valamit, amivel kimászhatunk a szarból. Majd belehaltam, hogy ott kellett hagyjalak egyedül az ágyban, és csak egy dolog éltetett, hogy mielőbb visszamehessek hozzád. –hatalmasat sóhajtott, erőt gyűjtött a folytatáshoz. -Amikor beléptem az irodába, egyértelmű volt, hogy tényleg nagy a baj. Higgs és a nagyfőnök is ott vártak rám. Volt egy hülye megérzésem, ezért elővettem a telefonom, mintha csak lehalkítanám, de bekapcsoltam a hangrögzítőt, és kitettem az asztalra, így mindent felvett, ami ezután elhangzott. Úgy gondoltam, akármi sül is ki abból a beszélgetésből, jobb, ha nekünk van róla bizonyítékunk. A felvételt majd megmutatom, de most már szeretném végigmondani az egészet. Rendben? – nagyot nyeltem, félelem mardosott, hogy akarom-e hallani, ami ez után történt, de erőt merítettem a pillantásából.
- Rendben. Mondd el! Mondj el mindent!- csak bólintott, és közelebb húzta hozzám a székét.
- Kiderült, hogy szerződésszegéssel vádolnak, mert nyilvános helyeken mutattál olyan viselkedést, ami egyértelműen utalt a szexuális kapcsolatunkra, ezzel veszélyeztetetted a zenekar jó hírnevét, és sikerességét, és a szerződésünkben van egy pont, ami alapján, ha bizonyíthatóan ártunk a bandának, akkor az azonnali felmondással jár, és több milliós kártérítéssel. Aztán felsorolták, hol hibáztunk. Például a tévéinterjún, ahol a tetkódat mutattad meg. A csatornának állítólag fél millát csengettek ki, hogy ne azt a kamerafelvételt adják le, ahol a szádat nyalogatod, és közben a szemembe nézel.  Teljesen kétségbeestem, azt mondtam nekik, akármit megteszek hogy megvédjelek, mondják meg mit akarnak, és én teljesítem. – ismét lehajtotta a fejét, de most a térdeimre simította a tenyerét.
 – Azt akarták, hogy azonnal biztosítsak alternatívát a sajtónak, hogy ne a mi buzi kapcsolatunkon lovagoljanak. – szinte köpte a szavakat. – Higgs felvázolta, hogy látta előző este, Taylor Swift mennyire rám van gerjedve, csak egy szavamba kerülne, máris a karjaimba omlana. Ha ezt eljátszom, ha megteszem amit kérnek, akkor maradhatsz a zenekarban, sőt azt is megígérték, hogy nem is fogsz tudomást szerezni az egészről. – lassan emelte fel a fejét, mintha nagyon nehéz lenne, és közben megállás nélkül beszélt, míg végül a szemembe nézve folytatta.
- Közöltem, hogy belemegyek az alkuba, de csak akkor, ha szó sincs róla, hogy szét akarnak választani bennünket. Én mindent eljátszom, megteszek, de…. szeretlek… és ezen nem változtat semmi.
A szívem megállt egy percre, még gondolkodott rajta, hogy elinduljon-e ismét. A fülem úgy zúgott, hogy szinte alig hallottam, amit ezután mondott, mert csak az visszhangzott a fejemben, hogy azt mondta szeretett. Kimondta, hogy szeretett. Annyira fájt, annyira igazságtalan volt, hogy ezt most tudom meg, amikor már nem számít, de akkor a világot jelentette volna számomra ez a szó. Kicsordult egy könnycsepp a szememből, bármennyire is szerettem volna visszatartani. Harry most nem nyúlt érte, mint régen, nem törölte le a hüvelykujjával, csak nagyot sóhajtott ismét, és folytatta.
- Egyezséget kötöttünk. Én elutaztam Derbyshirbe és megtettem amit kértek, annyi különbséggel, hogy elmondtam Swiftnek, hogy eszem ágában sincs vele járni, de szükségünk van  a nagy hírverésre az új lemez miatt, és ecseteltem neki, hogy az ő karrierjének is jól jön egy kis sajtófelhajtás. Okos lány, meg is értette, bele is ment, és azt hiszem, titkon reménykedett, hogy majd érzelmek váltják fel a színlelést. Egész nap voltak körülöttem, és mivel Higgs figyelmeztetett, hogy lehallgathatják a mobiljainkat, nem volt alkalmam telefonon elmesélni neked a történteket. De…- itt hirtelen felállt, és elkezdett fel alá járkálni a szobában. Olyan feszültség áradt belőle, hogy megrémített.
- SOHA! Érted? SOHA fel sem merült bennem, hogy te ezt komolyan veszed. Hogy nem látsz át a szitán, vagy ha nem is látod át a helyzetet, de nem bízol bennem annyira, hogy tudd, nem tennék veled ilyet akkor sem, ha egyenként tépnék le a körmeimet. – megállt előttem, és úgy nézett a szemembe, hogy perzselt a tekintete. Szó szerint úgy éreztem, a pillantása éget. Az érzelmeim hullámvasútján vergődve próbáltam a helyükre rakni a mozaikdarabkákat.
- Hogy gondolhattad? Hogy merülhetett fel benned, hogy elmentem egy szó nélkül, és így zártam le a kapcsolatunkat? És miért? Miért hitted ezt, amikor több hónapnyi várakozás után, végre átélhettük, hogy milyen hatással vagyunk egymásra. Hogy szinte felrobbanunk, ha egymás közelében vagyunk.
- Én….Én nem tudom. Most, hogy így elmeséled, minden értelmetlen lett, amit eddig valóságnak hittem. Bocsáss meg! Nem tudom, hogy történt, de akkor úgy éreztem, cserbenhagytál. Minden részlet összevágott. És te? Te hogy hihetted, hogy új kapcsolatot tudok kezdeni mással, mikor két évet vártam rád, te voltál a világom közepe, az életem értelme?
Már nem próbáltam visszatartani a könnyeimet, és azok megállíthatatlanul ömlöttek végig az arcomon.
- Ez nem ugyanaz. Te is azt hitted, sőt meg is próbáltad helyettesíteni a kapcsolatunkat. És bevallom őszintén, még ma sem tudom feldolgozni, hogy egy nappal az után, hogy velem voltál reggel az ágyban, lefektetted Eleanort. – rajtam volt a sor, hogy lesüssem a szememet, és őszintére vegyem a figurát.
- Az egy olyan helyzet volt, ahol az irányítás kicsúszott a markomból. Külső és belső tényezők úgy alakították akkor a szituációt, hogy könnyebb volt számomra, ha magamnak is hazudok. Nem láttam más esélyt a túlélésre, csak azt, ha belekapaszkodok az egyetlen szalmaszálba, abba, hogy Ellel kialakíthatok egy kapcsolatot, aminek bár nincs köze a szerelemhez, hisz azt csak irántad éreztem életemben, de tiszteleten és szereteten alapul. Tévedés volt, és erre másnap reggel ő világított rá.
- Felemeltem a fejem, mert úgy éreztem, a szemébe kell néznem, hogy ő is megerősítést kapjon arról, minden szó igaz, mit kiejtettem a számon. De elakadt a lélegzetem. Harry arcán tömött sorokban ömlöttek a könnyek, és hangtalanul zokogott. A kézhátával törölte le őket, és csendben ingatta a fejét. Aztán leroskadt a székre közvetlenül előttem.
- Elveszítettelek, mert nem bíztál bennem. Nem bíztál bennem, pedig nem adtam okot rá, hogy kételkedj. Elveszítettem a legfontosabb embert az életemből…

Olyan megrázó volt ezt az elfúló, síró hangján hallani, hogy összeszorult a szívem. Azért is, mert amit kimondott, olyan hatást gyakorolt rám, mintha egy medicinlabdával dobtak volna mellbe. A fejét szinte a térdei közé lógatta le, és egyre jobban zokogott.  Egy másodperc alatt futott át minden az agyamon, és kerültek helyére a dolgok. Lecsúsztam a székemről, és térdre estem előtte. Tenyereimet rásimítva felemeltem a fejét. Ellenkezni próbált, de most nem volt esélye. Az egyik kezemmel letöröltem az arcát, a másikkal az álla alá nyúltam, hogy megtartsam. Lassan a szemembe nézett. Olyan szívszorító látvány volt, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Odahajoltam, és lecsókoltam maradék könnyeit.
– Nem veszítettél el. Soha nem veszítesz el, csak ha el akarsz. Nem tudom, hogy lehet az, hogy három hónapig egyikünknek sem volt mersze tisztázni ezt az egészet, és azt sem tudom, egyáltalán hogy keveredhettünk ilyen félreértésbe, de nagyon örülök, hogy elmondtad. Köszönöm. KÖSZÖNÖM!!! – közben az arcát csókoltam, mindkét oldalon, és az ujjaimmal simogattam, ahol csak értem. Aztán a gyomromból egy olyan ösztönös vágy lett rajtam úrrá, amit képtelen lettem volna akár csak töredékében is kordában tartani. Megváltozott a légzésem, és úgy éreztem, ez olyan elementáris, amit még nem éreztem soha.  Ha visszautasít, aminek nagy az esélye, majd kimagyarázom valahogy, de itt és most szükségem van a bizonyosságra.
Picit oldalra fordítottam a fejét, és a számmal lassan a szája felé vándoroltam. Megmerevedett a kezemben, de nem húzódott el.  Amikor kicsit eltávolodtam, hogy alkalmat adjak neki az ellenkezésre, egy pillanatra kinyitotta a szemét, de azonnal vissza is csukta, és az arcát belefektette a tenyerembe. Eddig bírtam magammal.
Nekiestem a szájának, amit gondolkodás nélkül átadott nekem. A nyelvemmel birtokba vettem, és kisajátítottam. Az ajkaimmal szívtam, csókoltam, a kezeimmel körbefontam a derekát és magam felé húztam, mert úgy éreztem, kibírhatatlan a távolság, ami kettőnk között tátong. Szétvetetette a lábait, előrecsúszott a széken, és a combjai közé engedett. Úgy simultam hozzá, mintha arra teremtettek volna, hogy tökéletesen illeszkedjünk, akárhogy is találkozik a testünk. A tenyeremet kerek fenekére simítottam és nyomást gyakoroltam rá, hogy előrebillentse a csípőjét. Azonnal engedelmeskedett, és közben már a pulcsimat gombolta, szinte letépte rólam. Egy mozdulattal megszabadult a sajátjától is, és újra magához rántott. Nem sokáig uraltam én a helyzetet, de nem érdekelt. A dolgok most kerültek a helyükre. Harry diktált, és én boldogan vetettem alá magam a vágyainak. Bármi legyen is az. Ha itt, a nappali szőnyegén fog a magáévá tenni, én készen állok. Az övé vagyok, mindig is az övé voltam, a világom csak akkor teljes, ha ő uralkodik felette.
A mellkasomat simogatta, a mellbimbómat ingerelte, közben a szája a nyakamra vándorolt, aztán lejjebb, és most a nyelvével rajzolta körbe az érzékeny területet. Ívbe feszítettem magam, hogy jobban hozzám férjen. Hatalmas tenyere a gerincemen, az tartott, különben már a hátamon feküdtem volna. Úgy éreztem, azt akartam, hogy az uralma alá hajtson, hogy rajtam feküdjön, hogy betöltsön, és leigázzon. Ő is érezte a megadásomat. Morogva harapdálta a vállamat, és közben tenyere a nadrágomra siklott, és az anyagon keresztül körbefogott.  Mélyről, hosszan nyögtem, és odakaptam a kezemmel. Rászorítottam az övére, hogy el ne merje venni onnan. Úgy lüktettem ott lent, hogy attól féltem, menten elélvezek az érintésétől. Ő is érezhette, hogy mennyire éhes vagyok, hogy nem bírok a vágyammal, mert abban a pillanatban óvatosan lenyomott a földre, a lábamat kihúzta alólam, közben a nyelvét összefonta az enyémmel, a nevemet suttogta a számba, mint egy imát, és amikor végre elnyúltam a hátamon, azonnal az övcsatomért nyúlt, és kikapcsolta egy mozdulattal. Aztán a sliccemet húzta le, de ehhez már nem csókolt, hanem picit felemelte a fejét, és a szemembe nézett. Visszanéztem rá, de amikor a keze besiklott a nadrágomba, a fejem hátraesett, és csak az ő tenyere akadályozta meg, hogy jól beverjem a padlóba. A csípőm felfelé döfött, nem tudtam koordinálni, olyan mélyre süppedtem a vágyban, hogy artikulálatlan hangok törtek fel belőlem, míg végre ki tudtam nyögni a kérésemet.
– Segíts, kérlek! Végem van. Nem bírom. Harry! Kérlek! Belehalok!
- Ssssss. Nincs semmi baj. Mindjárt. Nyugodj meg! Lélegezz! Megkapod, bármire is vágysz. A tiéd.  Rám hajolt, és újra bedugta a nyelvét a számba, miközben enyhe nyomást gyakorolt, hogy emeljem fel a csípőmet, hogy meg tudjon szabadítani a nadrágomtól. Amikor végre meztelenül feküdtem előtte, csillogó szemmel nézett végig rajtam, aztán újra a szemembe.
 – Olyan gyönyörű vagy. Annyira szép, hogy nem tudok betelni a látványoddal. – csak ziháltam, nem tudtam mit válaszolni. A csípőm viszont tudta, hogy fel kell hívnia magára a figyelmet, mert megint meglendült. Harry azonnal odakapta a fejét, szélesen elmosolyodott, és áthelyezve a testsúlyát, az arca eltűnt a látóteremből. Aztán megéreztem a nyelvét a mellkasomon, ahogy lefelé igyekszik. Tudtam, hogy mi fog történni. Felemeltem a fejem, mert muszáj volt látnom, ahogy életében először a szájába vesz. Mielőtt megtörtént volna, felém fordította az arcát, és a pillantásunk összekapcsolódott. Annyi szenvedély volt benne, hogy már attól majdnem elmentem. Aztán megnyalta az ajkait, és végül odafordult a célterület felé.  Elakadt a lélegzetem, és a kezeimmel a szőnyeget markoltam.
Ő pedig a farkamat, miközben a nyelvével körberajzolta a makkomat. Aztán nyögött egy hatalmasat, mintha én okoznék neki élvezetet, és mélyen a szájába engedett. A nyála kicsordult, és végigfolyt a hasamig. Ennél izgatóbb dolgot még életemben nem láttam, mint Harryt, ahogy a szájával kényeztet. Őstehetség. Ebben is. A nyelve. Az ajkai. A keze. Színtiszta. Élvezet. Végem van!
Beletúrtam a göndör tincsekbe, nem mintha ezzel még lehetett volna fokozni az extázist, de nem bírtam megállni. Ő viszont megállt. Azt hitte, valami célom van azzal, hogy belemarkoltam a hajába. Engedelmesen tartott a szájában és várt. Összeszedtem a maradék erőtartalékaimat, és elkezdtem mozgatni a csípőmet. Ő pedig átadta magát. Teljesen rám bízta, milyen mélyen, hogyan hatolok a szájába. Olyan döbbenetes élmény volt ez, a bizalom, a másik teljes elfogadása, amit még nem éltem át soha. Mozogtam, egyre erőteljesebben, egyre mélyebbre, míg el nem értem a vágynak arra a fokára, amikor már képtelen voltam megmoccanni is. Lehanyatlottam a szőnyegre, Harry pedig átvette az irányítást. Tökéletes, forró ajkaival és hihetetlenül ügyes ujjaival, pár másodperc alatt a csúcsra juttatott. Amikor elkezdődött bennem a gyűrűző lüktetés, és félig eszméletemet vesztettem, a nevét sikoltottam, ő pedig még mélyebbre engedett.
Nem tudom, mennyi ideig élveztem, de az biztos, hogy az egyéni rekordomat megdöntöttem ismét. Alig maradt erőm az életfunkcióimra, mint például a légzés, ami jelen esetben zihálás volt. Éreztem, ahogy kicsúsztat az ajkai közül, és a péniszemet a hasamra fektetve még egyszer végignyal rajta, teljes hosszában. Aztán a könyökére támaszkodva felhúzta magát mellém, és az arcom fölé hajolt. A nyelvével körberajzolta a számat, amit azonnal megnyitottam neki. Furcsa volt a saját ízemet érezni, de egyben roppant jó is. Az elfogadás következő lépcsőfoka. Egy pillanat, ahol nincsenek tabuk, ahol nincs semmi, csak ő meg én, és a harmónia. Épp azon gondolkodtam, hogyan fog a magáévá tenni, és bevallom őszintén nagyon vártam hogy megtegye, mikor megszólalt a kaputelefon. Úgy fagytunk le csók közben, mintha most dobtak volna vissza egy párhuzamos valóságból.
- Jézusom! El! – nyögtem ki végre. A csengő újra megszólalt. Harry egy gyors csókot nyomott a számra, aztán felugrott, és odalépett az ajtóhoz. Megnyomta a lenti bejárati ajtó nyitóját, és beleszólt a telefonba, hogy harmadik emelet. Aztán egy hatalmas szökkenéssel ott termett mellettem, és felhúzott a földről, ahol még sokkos állapotban hevertem. Magához rántott, keményen megcsókolt, aztán felszedte a ruháimat, a kezembe nyomta őket, és betuszkolt a fürdőszobába. Körülnézett, a szék karfájáról lekapta a kötényét, és visszakötötte a derekára. Amikor értetlenül néztem rá, miközben fél lábon ugráltam a gatyámban, a farkára mutatott.
– Nem hiszem, hogy Eleanor örülne nekem, ha álló dákóval nyitnék neki ajtót. – féloldalas, gödröcskés mosolyt és egy kacsintást kaptam, majd abban a pillanatban felhangzott a kopogás a bejáraton. Harry egy mozdulattal rám csapta a fürdőszoba ajtaját, és elindult, hogy beengedje a vendéget. Én pedig a mosdóra támaszkodtam, és próbáltam rendezni a légzésemet. Aztán amikor ez megvolt, akkor próbáltam letörölni a vigyort a képemről, de ez már nem sikerült.

Az est hátralévő része jótékony mámorban telt el. Úgy érzékeltem a külvilágot, mintha egy szűrőn át kapnám az impulzusokat. Minden csendesebb volt, világosabb, és nem voltak éles kontrasztok. Arra gondoltam, ilyen lehet egy drog hatása, és kezdtem megérteni, miért szoknak rá az emberek. Én is rá tudnék szokni a saját tudatmódosítómra. Akár naponta többször is bevenném, ha lehetne. Ettől a gondolattól elmosolyodtam, és azon vettem észre magam, hogy mindketten engem néznek, és választ várnak valamire, amiről nekem fogalmam sem volt. El zavartan nézegetett, de Harry egy huncut mosollyal ajándékozott meg, és rám kacsintott. Nagyon is tisztában volt vele, miért nem vagyok magamnál. Persze, hogy elvörösödtem.

- Louis! Jól vagy? Azt hiszem kicsit többet ittatok a kelleténél. Jobb lesz, ha indulunk.
- Ott alszol ma nála? – kérdezte Harry. Látszólag egy ártatlan kérdés volt, de én tudtam, miért kérdezi valójában. Magamban könyörögtem, hogy El mondjon nemet.
- Igen, ott alszom. Én fogok vezetni, hisz Louis nincs abban az állapotban, hogy a volán mögé engedjem….
- Ez igaz. - szúrta közbe Harry. Az asztal alatt a combomra tette a tenyerét, és jól megszorította. Újra olyan kőkemény lettem, hogy hatalmasat sóhajtottam. Alig tudtam uralkodni magamon. A keze felfelé siklott, és gyengéden végighúzta az ujjait a majdnem szétrepedő nadrágomon. Hátradőltem, tegyen amit akar. Elengedett, és ő is hátradőlt, de a szeme sarkából nézett és egyfolytában mosoly vibrált az ajkain. A velünk szemben ülő El közben folytatta:
- Az ő lakásától viszont túl messze lakom, hogy hazasétáljak éjjel.
- Én hazaviszlek! – ajánlkozott Harry, és remény csillant a szemében.
- Köszi Haz, de egyébként is úgy terveztük, hogy ott alszom. Még alig találkoztunk, mióta hazajöttetek.
- Khm. Értem. Hát akkor jó. Majd legközelebb…
Volt valami lemondó a hangjában, de én hallottam a kimondatlan ígéretet is, amitől kiszáradt a szám. Harry nem arra gondolt, hogy legközelebb elfuvarozza Elt, de ezt csak mi ketten tudtuk.
Felálltunk. Én egyből hátat fordítottam nekik, felkaptam a zakómat, aztán be is gomboltam, amin El kissé felhúzta a szemöldökét, de hála az égnek, betudta annak, hogy spicces vagyok. Azt nem tudom minek tudta be, hogy Harry egész este kötényben volt. Mindegy, a lényeg, hogy túl vagyunk a vacsorán, és nemsoká az ágyamban virraszthatok, míg El alszik, és kismilliószor visszatekerhetem  elmém képein az este történéseit.